Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-25 / 59. szám

Békéscsaba 1909 jul'us 25. BííÉSMEGYEI KÖZLÖNY •odván, bekövetkezett az idón az elierülhetetlen csőd. A régi rendelkezések végrehajtása útján a későbben /isszavonuló tisztviselők nem kaptak /olna egy krajcár nyugdijat sem, egyszerűen azért, mert nem lett volna niből. A régi szabályrendelet ugyanis akiént intézkedett, hogy a nyugdijak edezósére a mindenkor rendelkezésre illó kamatnak kell szolgálnia. A kama:ok azonban lassan emelkedtek, mig a nyugdíjasok száma szaporodott óvről5vre. És mivel minden nyugdíjas a leki megfelelő nyugdijat élvezte, a kanat — ami előre látható volt — elég;elennek bizonyult. A városi tanács annálfogva azt javasolta a közgyűlésiek, hogy mivel most már a rendelke:ésre álló fedezet nem elégséges, százalék áltányban kell szétosztani a nyugiijasok között a tőke érintése nélkül. Másik módosítás az is volt, hogy a íyugdijintézetbe ezután a tisztviselők ae korra való tekintet nélkül vétesselek fel, mint eddig, hanem csak 40 éves koron alul. A tanácsi javaslat igen nagy vitára idott alkalmat, N é v e r y Albert és EC Schriffert József szenvedélyes lángon támadták a tanácsi javaslatot Ss amellett kardoskodtak, hogy a szaaályrendelet régi formájában maradjon neg. A tanácsi javaslatot L o v i c h Dolgármester védte nagy erővel. Felszólalt Kiss László vármegyei tb. főfigyző is, szintén a| javaslat mellett. Összesen mintegy 20 felszólalás hangjott el, amely után Lovich polgármester szavazás alá bocsátván a kérdést, néhány szótöbbséggel a tanácsi javaslat mellett döntött a közgyűlés. A szabá', i rendelet módosítása tehát keres ül- ! ment mégis. Ezzel kapcsolatban elfogadi.i a köz- I gyűlés a tiszti nyugdijbizottság javas' atát is a nyugdijösszegek aránylagos leszállítása tárgyában. A nyugdijak, mint már megírtuk, 28%-al lesznek ko',

es

ei,bek. Frankó Döme volt pénztáros akinek 600, és D i ó s y József v^n s

zAmvevő, akinek 1014 korona ny USÍ

C[ij járt volna a régi intézkedések szerint - már a leszállított nyugdijat fogjak kapni ebb ügyek. Mult vasárnapi szí

imunkban má

r j részletesen írtunk arró , wy a vallásé

s közoktatásügyi mini a'„Korona"yendégló helyén eme,

lendö állami eler

ni iskola ópitese ugy^

ben m

i,

ytín dIpI

o. matikusan nyilatkp j

Qtt. Megígérte az államsegélyt de é kiutalványozás iránt ; nnm intézkedett e sak ui

asitotta a várost a; , ariejtés kurá^

ára éa a .

z

erződések m,'kötésére. A. képviselőtestület el is h

(V

>. '"ózta az á fl

ej

té

s kiírását 1909. évi , s:, f?mber 15 ^

k

i határidővel, a szerző- j ív í ,

m®

;'x fogja kötni azzal a ha- j ' -. ^'jentéssel, hogy az építés ( í_,.-..ödgeit ne*

in a városnak, hanem az : államnak ke fizetnie. Egyben megsza- j vazta 1 ÍR Ferenc építőmesternek is ; a tervezést ^ t járó 60

0 korona dijat. Uu

t\kay Béla nyugalmazott polgármest

e rnek tiz ó

vj í

akbér és hajdutartási összeg kiutalványozáára vonatkozó kérelme elutasításra taált. A városi utkaparók ó tizedesek i már évek óta kérik a váostól, hogy csekély havi 40 korona ízetésüket, a melyből a mai drága világjan megélni nem lehet: emeljék fel. A k<relmet mindeddig elutasította a képvifelőtestület. A tanács most is elutasító ja/aslattal állott elő. Ekkor azonban felállat G r ü n f e 1 d szociálista vezér és higgadt, szép beszédben ajánlotta pártohsra a szegény emberek kérelmét. A b«széd hatott is, amennyiben dr. L o v i cü polgármester javaslatára kimondotta a közgyűlés, hogy az utkaparók és tizedesek fizetését a rendőrökéhez hasonlóan osztályba sorozással rendeii. A kezdőfizetés 540 korona lesz, azaz havonta 45 korona. Két év után belekerülnek a második fokozatba, mely évi 600 korona fizetést jelent. Az öregebbek a harmadiA osztályba kerülnek, mely évi 700 korona javadalmazással jár. Ézt a fizeiésrendezést már bele is illesztik a jövő óvi költségvetésbe. Minthogy a viszonyok ez évben is előreláthatólag rosszak lesznek, kimondotta a közgyűlés, hogy augusztus 1-től január 1 lg, amikor is a fizetésrendezés életbe lép: havi 45 korona fizetést ad az utkaparóknak és tizedeseknek. A szegedi kereskedelmi és iparkamarának a Baja—báttaszéki hid üzembe helyezése fo'yíán Budapestnek nyújtandó tarifájis kedvezményt illető tiltakozó átiratát kiadták a polgármesternek hasoaló szellemű felirat megszerkesztése; céljából. A törvényhatóságnak Gyula városában 'építendő 50 munkásház tárgyában hozott határozata tudomásul szolgált. Néhány jelentéktelen illetőségi ügy letárgyalása után a közgyűlést Lovich polgármester berekesztette. Tanácsülés Békéscsabán. (A bolgárkertészet. — Szolgálati viszonyban levők szabályozása. — A harmadik transverzális út. — Kisebb ügyek.) Békéscsaba község elöljárósága pénteken délután rövid tanácsülést tartott, melynek legfontosabb tárgya a tervezett bolgár kertészeti telep megvalósítása volt. Lapunk már több izben foglalkozott a községnek e rendkívül fontos, közgazdasági érdekű mozgalmával. Általában, különösen a nagy Alföldön, elszomorító tünet, hogy gazdáinknak nincsen értékük a sokkal több haszonnal járó belterjes gazdálkodás iránt. Földjeiket megcsontosodott régi elvek szerint müvelik, holott a föld hasznosítása, különösen mezőgazdasági jellegű államban, a legelső irányú közgazdasági követelmény. Már régen túlhaladott álláspont, hogy a gyümölcs- és konyhakertészet sokkal több hasznot hajt, mint a régi módi gazdálkodás. Magyarország földje pedig éppen úgy, mint Hollandiáé, vagy Felső-Olaszországban a Pó folyó környéke, különösen alkalmas erre. Legélénkebb bizonyítéka ennek Kecskemét, amelynek gyümölcsei és konfhaveteményei világhírűek és ennélfogva rengeteg befolyással birnak a lakosság vagyonának gyarapodására. Aztán szemünk előtt vannak a bolgárok, aiik a maguk sajátságon módszere szerint kitűnően tudják hasznosítani a bérbe vett földterületeket ós rendesen meggazdagodva térnek vissza hazájukba. Maga a földmivelésügyi kormány is csakhamar észrevette ezt és mindent elkövet arra, hogy gazdáinkkal a bolgárrendszerű belterjes gazdálkodást megkedveltesse. A bolgárkertészeti telepek szervezését államsególylyel támogatja, közegei utján buzdítja, serkenti a gazdákat a bolgárkertészet követésére. Örömmel kell tehát ebből a szempontból üdvözölnünk Csaba községnek azt a határozott szándékát, hogy Csabán meg akarja teremteni az első békésmegyei bolgárkertészeti telepet. Ha gazdáink látni fogják, hogy ez a telep virágzik ós bőven kamatoztatja a reá költött tőkét, bizonyára többen fognak a példa követésére buzdulni. A tanácsülés tárgyai egyébként a következők voltak: W i 1 i m István gazdasági intéző részletesen beszámolt arról a tanulmányútról, melyet a község meghagyásából tett az ő vezetése alatt egy bizottság a szentjánosi bolgárkertészeti telepre. A telepen a társaságot P a p p Elemér kataszteri mérnök kalauzolta. A telep mintegy 32 katasztrális hold, mintaszerűen Lerendezve. A hasznos konyhanövények legkülönfélébb fajtái találnak ott okszerű művelésre. Az egyes táblákat bérlőknek adja ki a telep igazgatósága, akik felügyelet alatt kezelik a bérbe vett részeket. A terményeket Nagyvárad piacán értékesitik igen jó haszonnal. Az öntözés szivattyú segítségével történik. A földmivelésügyi kormány évente jelentékeny segélylyel támogatja a telepet. A tanács a bizottsági jelentés alapján meggyőződést szerezve a bolgárkertészet hasznos és célszerű voltáról, elhatározta, hogy a békési ut mentén a Nagyréten levő 30 holdnyi területen létesíteni fogja a bolgárkertészetet. A határozat jóváhagyás céljából a közgyűlés elé kerül. A szolgálati viszonyban levők (cselédek stb) megrendszabályozását szükségesnek látván a tanács, megbízta a főjegyzőt, hogy erre nézve mielőbb terjeszszen elő javaslatot. Az Országos Jegyzői Arvaháznak 50 korona adományt szavazott meg a tanács a reprezentácionális alap terhére. A „Chevra Kadisah" szegény tagjai azt kérték a községtől, hogy ők is vétessenek fel az Országos Betegápolásialap kötelékébe. A tanács akként határozott, hogy a „Chevra Kadisah" szegényeit felveszi a rendes szegények közé s igy ők is részesülhetnek az ingyenes gyógyszer kedvezményében. Csanádapáca község megkereste Csabát, hogy az annyira fontos harmadik transversális út kiépítését ő is szorgalmazza. A tanács fölterjesztést intéz a vármegyéhez, hogy az sürgesse az út mielőbbi kiépítését. Végül Áchim Mihály jegyzőgyakornoknak kót korona napidijat szavazott meg a tanács. Ezután az ülés véget ért. om nagy szilvaszemet tesz egyszer a 1 j

0

(j

sa egy deszkalapra és viszi a bejntj & ajándékul. Amint az uton ide0 . irulnak, megharagszik a Hodsa a szilv ákra é

g kettőt megeszik belőle, ^gyet elvisz a bejnek. A bej szívesen fogad j

a és megajándékozza a Hodsát. Egyp; nap múlva répát akar vinni a bejne és amint halad az uton, kérdezi á*V agy ember, hogy hová viszi a réP~..

r „A bejnek viszem", felet a Hodsa. " *ét vigyél inkább", ajánlja neki az eme )0

r ^ Hodsa szót fogad, fügét vesz f.® azt viszi a bejnek. A bej fogja a éket és a Hodsa fejéhez csapdosta

tJ i Örül ennek a Hodsa. „Min örV

G.

1 dezel annyira?" kérdezi tőle a bej. on, hogyha répákat hoztam volna, ezúzódott volna már a fejem", váolt a Hodsa. Vásárra viszi a Hodsa a szamarát mint mennek, besározódik a szamár i. A Hodsa hamarosan levágja a rozott farkat, az iszákjába teszi és sárra érve, kínálgatni kezdi a szait. Egy ember megvenné, de nem i, hogy mit kezdjen egy farknélküli árral. „Te csak vedd meg, — biza Hodsa, — a farka bent van az ómban." Meglátogatta egyszer Hodsa a bejt, magával viszi vadászatra ós egy 5nyös lóra ülteti fel. Eső kezd mindenki megsarkantyúzza a lovát ágtat, csak a Hodsáó nem akar i. Ugy segit magán, hogy leveti a t és maga alá teszi. Amint megk az eső, ismét felölti a ruháit és utólóri a bejéket. Csodálkozik a bej' hogy meg nem ázott a Hodsa. „Olyan szilaj ez a ló", mondja a Hodsa, „hogy csak ugy repült velem és meg nem áztam." Amint hazaérnek, a főistállójába kötteti a bej ezt a lovat. Nemsokára ismét vadászni megy, maga a bej ül rá a lóra és amint ismét megered az eső, mindenki elvágtat, csak a bej ázik meg csökönyös lován. Megharagszik a Hodsára, másnap magához hivatja és szemére hányja, hogy hozzá nem illő hazudozása miatt megázott. ,,Miért haragszol, bejem ?" mondja a Hodsa, „ha eszed lett volna, te is magad alá veszed ruháidat és nem ázol csontig." Leckére indul egyszer a Hodsa ós amint ráül a szamarára, látja, hogy elmaradnak tőle a mollák. „Igy nem lesz jó", gondolja magában és visszájára ül a nyeregbe. Kérdik a mollák, hogy miért ül igy megfordítva? „Azért", válaszolt a Hodsa „mert ha egyenesen ülnék, mögöttem maradnátok." Házasodik egyszer a Hodsa. A lakodalom estéjén jönnek a meghívott szomszédok és evéshez, iváshoz látnak. A Hodsát meg sem kínálják ós ezért ugy megharagszik rájuk, hogy otthagyja őket ós elmegy. Lefekvéskor keresik, kutatják a Hodsát, de nem találnak rá; azt hiszik, hogy szégyenlős. Ahány, annyifelé keresi, mig végre ráakadnak. „Hová indultál?" kérdik tőle. „Aki a lakodalmi ételből evett, az hadd feküdjék le", szólt a megsértődött Hodsa. Igy fohászkodik egyszer a Hodsa : „Óh Allach, ezer aranyat adj nekem, de ha 999-et adsz, el nem fogadom". Meghallotta ezt egy jahudi (zsidó) szomszédja. Beletesz egy zacskóba 999 aranyat és a kéményen át bedobja a Hodsához. „Meghallgatták a kérésemet" — gondolja a Hodsa és amint megolvassa a pénzt, látja, hogy egygyel kevesebb. „Aki ennyit adott, azt az egyet is megadhatja még" — gondolja magában ós elteszi az aranyakat. — Ajahudi megneszeli a dolgot, odasiet a Hodsához, jónapot kiván neki ós kéri az aranyait. „Megbolondultál, kereskedő ? — mondja a Hodsa — én Allahtól kértem és ő megadta". Hiába mondta a jahudi, hogy ő csak tréfált, hogy hallotta, amint ezer aranyat kórt ós kevesebbet nem. A Hodsa Allahhal hozakodik elő. „Menjünk a bíróhoz" — mondja a jahudi. — „Gyalog nem megyek" — mondja a Hodsa. — öszvért kellett a jahudinak hozni. „Bunda nélkül sem mehetek ám" — mondja a Hodsa. — Bundát kapott az útra, prémeset; ugy mennek a biró elébe. A jahudi elmondja a panaszát, hogy a Hodsának ezer aranyat adott és nem akarja neki visszaadni. Ránéz a biró a Hodsára. „Effendim, — mondja a Hodsa — napok óta imádkozom Allahhoz ezer aranyért, egy híján megadta. Amilyen gonosz ember ez a jahudi, még a rajtam levő bundát ós az öszvért is, amelyeken idejöttem, a magáénak képes vallani". „Uram, — vágott szavába a jahudi — azok is az enyéim." Haragra lobban a biró, összeszidja ós kikergeti a jahudit. A Hodsa pedig indul az öszvérével és bundájával hazafelé. A pajkoskodó cigány. Kiszúrták a szemét. Fáraó derék ivadékai időnként igen pajkosak szoktak lenni. A „derék" jelzőt nem azokra értjük, akik kóbor kutyákként szertecsatangolnak az országban állandó veszedelmeikónt a közbiztonságnak. Ezek egy cseppet sem derékek, csöppet sem dicsérendők. Sőt ellenkezőleg Nagyon kívánatos volna, ha valami uton-módon meg tudna szabadulni az ország ez istencsapásoktól. De igenis dicsérni lehet azokat, akik beleilleszkedtek az európai civilizációba, hasznos tagjai lettek a magyar nemzetnek és állandó vigasztalóivá váltak a nekibusult lelkeknek. Ezekről a muzsikus cigányokról, a magyar nóta fáradhatatlan apostolairól mondottuk mi fentebb, hogy derékek ós hogy néha pajkosak is szoktak lenni. Megjárta ám a farsang alatt a pajkoskodásával Labanc Károly 54 éves békési cigány. Február 14-én a banda lakodalomra volt hiva egy civisházhoz. Jó lakadalom volt az, sok pénzre volt ott kilátás. Ilyen kilátások mellett csak természetesnek látszik mindenki előtt, ha nemcsak a lakodalmas nép, hanem a cigány is jókedvű. Az öreg Labanc még a bőrében se fórt a jó kedvétől. Folyton döfölte, macerálta az előtte ülő ós ókesnevü R eszelő Károlyt. — Te, nizd csak, mi van

kott ? És mikor szegény Reszelő Károly hátrafordult, az orra természetesen beleütközött a Labanc bácsi mutató-ujjába. Természetesen volt erre nagy nevetés az egész vonalon. Csak Reszelő dühösködött. — Ugyan ne gyerekeskedjél mindég, mert odavágok! Még nagyobb lett az ingerkedési kedve Labancznak, mikor látta, hogy a drusza haragszik. Barackokat nyomott a fejére, nagyokat csapott a hátára, kivette zsebéből a zsebkendőjét. Egyszóval kutyálkodott az öreg ugyancsak. Egyszer feléje hajlott, hogy szokása szerint valami bolondságot súgjon a fülébe. Abban a pillanatban reszelő dühösen hátradöfött a vonójával, amely teljes erővel behatolt Labanc jobb szemébe. Szegény Labancz iszonyuat sikoltott, aztán ájultan összeesett. Pár percre vége is lett a mulatságnak. Valami nagy nehezen fellocsolták az öreget és orvoshoz vitték. Aztán folyt tovább a dáridó, de bizony Reszelő Károly hegedűjéből nem jöttek ki olyan szépen a hangok, mint máskor, mintha az a nagy baleset nem törtónt volna . . . Szorongva ült a helyén, félt a törvénytől. És csakugyan oda került a gyulai törvényszók elé szerdán, mert bizony az öreg Labanc teljesen elveszítette a jobb szemét. Reszelő Károly azzal védekezett, hogy ő nem szándókosan szúrta ki a Labancz szemét. Véletlenségből történt a szerencsétlen eset. ő csak meg akarta kissé ijjeszteni a vonó hátradöfósével Labanczot. A törvényszék helyet is adott Reszelő védekezésének, amennyiben büntetése kiszabásánál alkalmazta a 91-ik szakaszt és Reszelőt súlyos testisértós bűntettéért a legkisebb büntetésre: hat hónapi börtönre ítélte. Vádlott ós ügyész