Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-25 / 103. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 103-ik szám. Szombat, december 25. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIÍOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Karácsony. Békéscsaba, december 24. Leszállunk a gyermekekhez. Itt az ő ünnepük, az a nap, melyen az örörrtnek szárnyain az illúzió rózsaszínű felhői között repeshetnek, mert hajh, a kulturmunka nagy műhelyében őket is hajszolja már az a kérlelhetetlen mester, az élet, — a kényszer náluk is mindennapos, az aranyszabadság náluk is kivétel. A sziv melegében bennük is, bennünk is elevenné lesz ismét, ami a hétköznap szürke, józan világításában — mythologia, a múltba visszaszálló kegyelet magaslatáról szemlélve 1 kedves meglepetésként vesszük észre, | hogy ami rég volt, amit elveszettként már megsirattunk, az még megvan, az az igazságtalanul becsmérlés jelennek kiegészítő része, mely nélkül nem érthetnők meg. A családi, a nemzeti, a vallásos érzés nem enged bennünket elszakadni attól, amiért a régiek lelkesedtek, mert meggyőznek, hogy ha talán különbek vagyunk náluk, csak azért és akkor lehetséges, mivel és mikor az uj mellett megbecsüljük a tőlük ránk származott hagyományt. Hiába ostromolja a kor léhasága, prózaisága a családnak, a társadalom alapintézményének oszlopait: a szülői s különösen az anyai szeretet szikláiba vannak azok eresztve, melyek rendíthetetlenek. Lelencházak, anyavédelem ez ellen nem bizonyítékok: az is szeretet és sokszor nem a legkisebb, mely lemond tárgyáról, csakhogy a nyomor piszkos árja el ne ragadja azt. Az érintkezés pedig a mai közlekedés fejlett, sokszerü módjai mellett nem szükségkép fogyatékosabb, mint aminőt annak háttérbe szoruló régebbi primitív formája biztosított. A családi egység nem olyan érzékelhető, kézzelfogható, mint valamikor, de hiszen a föld sincsen lánccal a naphoz kötve, mégsem szakithatók el egymástól. Ismerjük föl, hogy a családiasság szép vonása hol, miben nyilvánul ma, hogy higyjünk létezésében, amivel éppen a pusztulástól óvjuk, amidőn uj formák között régi szellemének folytatásában értékeljük és óvjuk. A társadalmi osztályok harca, amint politikai küzdelmeinkben tükröződik, az ő mindjobban kiélesedő ellentéteivel a szétszakadozásra való tendentiáival nem veszélyezteti-e magát az államot, a hazát? Hiszen azt is halljuk, hogy vannak áramlatok, amelyek alapjait ostromolják. De vigasztalódjunk, a milieu-elmélet nem légből kapott doktrína, ami ez osztály határain belül alakul, abban a föld, annak múltja és jelene kiküszöbölhetetlen tényezőként benne rejlik. S ki mire rászorult, annak törvényeihez, tulajdonságaihoz szabja magát, mint a pillangó alkatában a virághoz, melyből táplálékát szivja. A haza fejlődésünk alatt, melyhez mindent tőle veszünk, ránk nyomja bélyegét, maga-magát testesiti meg, bár elkülönödött formában, valónkban, a miért a hozzá való ragaszkodás alapösztönünkké válik. Nemcsak az egyesen, osztályokon és pártokon is uralkodik e hatás. Azért igazságosan csak fönntartással mondható akár a klerikális, szocialista, akár a darabont, utópista irányzati híveiről, hogy törekvéseik súlypontja nem a haza létérdeke, hanem a nemzetköziség az üres frázis. Nem szabad letennünk arról a hitről, hogy ez részben legalább csak látszat, mert amikor az ideális gondolatok, kivitelre kerülve, részletmunkákra szakadoznak, ezeknek amazokkal való összefüggése csak elmosódik, mintegy főlismerhetetlenné válik. Az események forduló pontjai, amelyek az előzményeket kellő világításba helyezik, bizonyára ki fogják nyiivánitani a nemzeti alapérzületet s meghozzák azt a bizonyosságot, hogy a közügy is nyert: ha valamit nem igen látunk, abból még nem igen következik, hogy nincs is. A nemzeti érzület erősség, melyben mozgunk; rendesen nem ügyelünk rá, de jó azt néha észrevenni, hogy irányt szabhasson. A vallásos élet régi stylszerüségéből sokat veszített. De ez nem okvetlen hanyatlás jele. Ha benne változatos szellemi áramlatok jelentkeznek, csak arról tanúskodik ; hogy igazait a haladó civilizációval szemben védeni tudja és akarja. Ami főfeladata, hogy az erkölcsiség elért fokát a tekintély elvének alapján biztosítsa, azt betölti az ápolásra hivatott egyházak szervezettsége folytán. Hatása alól senki sem vonhatja ki magát, aki bárminemű szellemi javakban részes, mert irodalom, tudomány, művészet belőle sarjadtak ki s eredetük eltörölhetetlen nyomait hordják magukon. Életünk minden nevezetesebb mozzanatánál ott van szertartásai, s a belőle eredő, a társadalmi élet egész szövedékét ellepő szokások is észrevétlenül a legközönyösebbet is befolyása alá juttatja. Jellemző alakja korunknak az az egyén, aki nincs annak tudatában, hogy vallásos, bár az, mert csak stereotyp képzete van arról, amit közönségesen vallásnak tartanak és nincs megfelelő fogalma annak lényegéről, el kell térnünk attól a szokástól, hogy derüreborura vallástalannak mondjuk azt, akin a typikus felekezeliség nem látszik, mely legkevésbbé szolgáltathat bizonyítékot az érzés valódiságára. Az egyéniség korát éljük, annyi a vallás, ahány az ember s hol van az, aki az ideálizmus alól teljesen emancipálni tudná magát. Az a mód, ahogy a család, az állam, az egyház befolyása alatt válunk, nevelődünk lassanként érettkoruakká, teszi tartóssá, uralkodókká bennünk a családi, nemzeti, vallásos érzéseket. Jó és üdvös ugy egyéni, mint kőzszempontból, hogy ez igy van s adjuk meg cselekvéseink ama legfőbb rugóinak azt a fokozott energiát, melyet keletkezésük végiggondolásából meríthetünk. Tegyük meg lélekben újra az utat onnan, ahol most állunk, a gyermekszobáig, hajdani karácsonyunkig: a szülő, az otthon, a kis Jézus juttassa eszünkbe a családi köteléket, amely boldogságot ad, a tágabb otthont, a hazát, mely azok közé soroz, akiknek rendeltetése van és a vallást, azt a kiváltságot, hogy erkölcsi célokért, eszményekért küzdhetünk, hogy tudunk ezekért lelkesedni, csak lássuk is meg, mi bennünk lakik, hogy van miért élnünk. D-r. Békésmegyei Közlöny tárcája. Jeremiás. Sírnak Sionban mind az útak, Üresek, árvák a kapufelek. Barna arcát az éjszakáknak, Könny-ekével szántják a fellegek . . . Magam vagyok. Kiapadt szemmel Hajszol az éjfél, kerget a reggel. Véremet puszták homokja issza, Jeruzsálem szomorú leánya Ne várj már vissza. Az örömöm rabságra vetve, Szemem előtt nagy felhő-bástyák, Erőtlen erő nem hat azon át S Jehova-hívó hangos imádság . . . Nyakas pogányok sátoránál Feszes íjjak nyögése rám vár, Tántorgok a sötétbe, mint a vak, Cédrusfaárnyas ösvényeim Megfordúltanak. Ott lent a város. Gomolygó füstbe Homályosát sok büszke toínya . . . Tüzes, robogó paripákon Halál sikolt az utcasorba. Pogány fegyver veri a föld fiát, Felnyög az élő s bánattal kiált, Omló kövek közt búg a tompa hang: És aki él, olyan lesz mint a Bújdosó galamb. Jeruzsálem szép asszonyai Fehérek voltak, tiszták mint a hó. Szemeik, mint a galambok szeme, Elevenítő, forró, villogó. Es ajkukból a vér kiszáradt, Kacagó szemök fénye bágyadt, Húsokba mar mohón az éhség. Durva erőszak ölébe ájúl A szűz fehérség. Pogány kezek pogány isten nevét Vakító tűzzel égre festik . . . Szivembe kesergő szent ének fogan Es sírok nappal és sírok estig, Libánus ormán meg-megállva, Visszanézek a bús homályba. Amíg a szívem fájva rebben, Jeruzsálem szomoró lánya Ne várj már engem. Kató József. „Született nektek ma Üdvözítő." Irta : Korén Pál. Bekövetkezett a nagy esemény: megszületett a betlehemi kisded S amint ez megtörtént, ,,megnyílt Betlehem fölött a menny

1' és a bűnös világ fölött az Istennek atyai irgalmas szive, mely azóta a megtérő előtt folyton nyitva, tárvavan. A pásztorokat szokatlan fény: ,, az Urnák dicsősége vette körül", mely mintegy jelképezte a Világ — világosságát, melynek ama kisded volt a megtestesülése, a forrása. S azután ,,megjelent előbb az angyal, majd meg a mennyei seregek sokasága", mert hiszen, ha „a próféták és királyok is kívánták látni" amaz újszülöttet, aki a világ újjászületése, — az angyalok, akik egy bűnös megtérését is nagy örömmel fogadják, az egész emberiség megtérésének megindult folyamatát természetesen még inkább ünnepelték. A betlehemi pásztorok az Isten küldötteinek láttára ,,nagy félelemmel megfélemlének". Az a félelem volt az, mely a bűnnek szülöttje, de egyszersmind a megtérésnek szülője; mely a bűnbeesésnek következménye, de egyszersmind a megváltásnak előzménye, hajnala, postája; azon jó lelkek sajátsága, erénye, kik a bűnön és az Istenen kivül nem félnek, — s akiknek nincs is okuk félniök semmi egyébtől. S ezért megnyugtatólag azt mondta nekik az angyal: Ne féljetek ! nem pallos, hanem olajág van a kezemben ; nem halált, hanem életet hozok. Ne féljetek! ez az angyalck, ez a megengesztelt mennyei Atyának, ez az evangéliomnak, az Újszövetségnek első szava; az igazság felkelő napjának első sugára. Ne féljetek! nagy bűnötöknél az Isten irgalma még nagyobb. ,,Nagyot hirdetek" — úgymond az angyal. Az a fény, amelyet most láttok, egy uj korszaknak a hajnala. Hogy tényleg az, azt tudta az az angyal; nemsokára azután a népek is sejtették, s ép azért, mint az ember a születésétől, ugy ők az emberiség emez újjászületésétől számították éveiket ; most pedig ezt, a keresztyén időszámítás elfogadásával, az egész világ vallja. — Nagy csodát hirdetek — ezt is méltán mondhatta az angyal. Hiszen minden újszülött egy-egy csoda, de a betlehemi a legnagyobb. Másnál csak az a megmagyarázhatatlan, hogyan száll a lélek a testbe és hogyan lakik a testben; a betleheminél azonban még az is, hogyan lakhatott a nagy Isten a kis Jézusban ? ,,Nagy örömet hirdetek" — mondja az angyal. Vagyis azt, aki az ég és föld öszszes nagyjainak öröktől örökké leghőbb óhaja, imádsága, öröme, gyönyöre volt és lesz. Azt, aki maga a Nagyöröm; akit ez a név ép ugy megillet és jellemez, mint akár a Bölcseség, Üdvözitőkegyelem, Világvilágossága Mester, Jópásztor, Út, Igazság, Elet és Feltámadás. Azt, aki a legnagyobb örömnek szerzője. Avagy nem a legnagyobb öröm-e a megváltás ? hiszen a legmesszebbre: a múltban és jövőben az öröklétbe terjed ; a legmélyebbre és legmagasabbra : a szivbe, sírba, égbe nyúlik; az emberiség legvérmesebb reményének megvalósulása, legnagyobb bajának, bánatának, betegségének gyógyulása, a legnagyobb boldogságban és kitüntetésben való részesedése. Sőt az üdvözülés annyira a legnagyobb öröm, hogy a föld egyéb öröme hozzá képest inkább kínnak és gyötrelemnek nevezhető, mintsem örömnek, miután nélküle a léleknek nincsen az életben békessége, a halálban meg reménysége. „S ez az öröm — úgymond az angyal — nemcsak nagy, hanem általános is : az egész népnek öröme lészen". Több ily általános öröm valóban nincs e földen. Mert ha például ad is az Isten bő esztendőt, annak akkor sem terem, akkor sem teljes az öröme, akinek nincsen földje; vagy ha döntő csata után aratott diadalkor országos is az öröm, a legyőzött nemzetnek ebben sincs része. Ellenben akinek az Isten az ő Fiát és a benne való hitet adta, az egy sem vész el, hanem valamennyi örök életet vesz; ahol meg valakit önmaga feletti diadalra segített az Ur, ott nincsen vesztes fél, ott legföllebb a pokol búslakodik. — Strolin «mell az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadlit Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza » ellen uámtalan tanár t* orvos által naponta ajánlva. MinUiejy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „Booh«* eredatl csomagolást. 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba* Ara Ovegenként 4.— korona, > „Siroliii-l'íi/.et H 18. ingyen és frankó F. Hoífinann La lloché & Co. Wien, lll/l. Neu'inggasse 11. által