Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-23 / 102. szám

389 Singer Mihály beszéde itt is meg­tette a hatást, mert a kisgazdák eltá­voztak és a megalakulás meghiusult. A szarvasi kenderáztató. Zugolodnak a termelők. Történt vala pedig az Urnák ezer­kilencszázkilencedik esztendejében, hogy a szarvasi tóba, kenderáztatóba nem jár­hattak kendert áztatni a fehérlábú me­nyecskék, meg lányok. Nem járhattak pedig azért, mert nem volt jó a tó, a kenderáztató. Magyarul mondva, kiapadt. Iszapban és mocsárban pedig még a kész kötelet sem lehet megáztatni, nem­hogy a kendert. Ezt a kenderáztatót a jó öreg D a­r á n y i csináltatta Szarvas nemes vá­rosának 5000 kor. költséggel. Darányi tata gondoskodása kiterjed mindenre, még a kenderre is, mert tudja, hogy ábból lesz a madzag, a madzagból az istráng, meg a kötöfék. Az istráng, meg a kötőfék a lóra kell. Istráng, kötőfék nélkül nem ló a ló, ló nélkül pedig nincs mezőgazdaság. Ezért fontos a kender és ezért fontos a kenderáztató. Szarvas gazdái nagyon szeretnek kendertermelóssel foglalkozni. Jobban, mint a megye más községbeli gazdák Igy tehát nagyon érthető volt Darányi tatának az az intézkedése, hogj' ott létesített először állami támogatással kenderáztatót. A tó azonban, mint fentebb mon­dám, befagyott, illetve kiapadt. És Szarvas kenderáztató, fehérlábú me­nyecskéi, meg lányai kétségbe voltak esve. Hol áztassák ők ezután a kendert ? Ez határozottan fontos probléma volt, mert a kender azért kender, hogy fel­dolgozzák és hasznosítsák. A gazdák­nak pedig ugyancsak érzékeny kára lett volna, ha fel nem dolgozhatják a kendert. W i e 1 a n d főszolgabiró ek­kor nem tudván másként segiteni a dol­gon, kijelölte kenderáztatásra a Holt­Körös egy részét. Folyt is a kenderáztatás egy da­rabig zavartalanul. Egyszer ám előál­lott a Halásztelki-Kákafoki Halászati Társulat. Ez a furcsa nevü halászati társulat panasdrattai fordult az alispán­hoz, h:gy a Holt-Körös halacskái na­gyon zúgolódnak a kenderáztatás miatt. Annyira zúgolódnak, hogy egy pár ezren meg is utálták a világot ós el­pusztultak. Mert a kender ízét ós bű­zét nemcsak a kényes orrú emberek nem szeretik, hanem a halacskák sem. Ez pedig szintén nagy kár. Az alispán helyet is adott a panasznak és a főszol­gabiró határozatát feloldotta. De most már megint nem volt ken­deráztató és még kilátás sem volt rá, hogy lesz valaha. Felcsattantak erre a kenderesek. — No, ha nem adtok kenderáztatót, majd csinálunk mi otthon az udvaron gödröket és teli rakjuk parfümillattal Szarvast, ugy hogy sohsem felejti el! És amilyen franya emberek azok a szarvasi kenderesek, még be is vál­tották volna ezt a fenyegetést, ha ismét elő nem áll a főszolgabiró és fel nem kéri az alispánt, hogy csináljon vala­mit. Ambrus alispán tehát sürgős felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a már előzőleg meg­csinált kenderáztatót hozassa rendbe ismét ós adja át tulajdonképpeni ren­deltetésének. A szarvasi tó, kenderáztató tehát szuperál ismét nemsokára .. . A városok állami segítése. Nyolc millió lesz az évi segély. A rendezett tanácsú városok pol­gármestereinek legutóbbi kongresszu­sából tudvalevőleg küldöttség járt a belügyi és pénzügyi minisztériumokban, a mult költségvetésben a városok segí­tésére felvett kétmillió szótosztása és folyósítása céljából. A küldöttségben részt vett dr. L o v i c h Ödön, Gyula város polgármestere is. Gyula városá­nak talán legnagyobb szüksége van erre a segítségre az összes magyar városok között. Most már örvendhet Gyula, örvend^ hetnek az összes magyar városok. A belügyminisztériumban ugyanis készen áll már egy törvénytervezet, mely a városok segítését szabályozza. E tör­vénytervezet szerint a városok állami segélyből fedezendő szükséglete nyolc­millió korona végleges összegben álla­píttatott meg. E nyolcmillió korona azonban csak az 1916. évben vétetik fel teljesen az állami költségvetésbe és attól az évtől kezdve ez lesz az állami évi segély összege mindaddig, mig a törvényhozás másként nem határoz. Átmenetileg az állami segély ügyét a következő alapon rendezik: Az 1909. és az 1910. évben két-két millió korona államsegély vétetett föl a költségvetésbe, az 19H." évtől kezdve pedig az államsegély évenként egy-egy millió koronával emelkedik olyképpen, hogy az 1916. évben a segély már el­éri a teljes összeget, vagyis nyolcmillió koronát. Az állami segély szótosztásának kul­csát a kót minisztérium akként állapí­totta meg, hogy minden közrendőri, adókezelési, közegészségügyi és katona­ügyi személyi kiadásnak három évi átla­gát vette alapul és figyelembe vette az illető városok teljesítőképességét is. Az ez alapon készült törvényterve­zetnek a rendezett tanácsú városokat érdeklő pontjai a következők : Az államsegélyt elsősorban a rend­szeresített állásokra tényleg alkalmazott tisztviselők rendes fizetésének és lakás­pénzének e törvényben megállapított mértékig való kiegészítésére kell fordí­tani. Amennyiben egyes városok tiszt­viselőik (tiszti-, segéd- és kezelőszemély­zet) fizetéséről és lakáspénzéről ezen törvényben megállapított mórtékben, vagy ennél kedvezőbben már gondos­kodtak volna, az állami segélyt a kö­vetkező célokra kell fordítani: a városi rendőrség fejlesztésére, a közegészsóg­alássan, de hát ha niacs munkám, hát miből fizessek. Nem tagadtam el ón soka, hogy nem tartozom vele, de mi­kor a gyárból már négy hete elbocsá­tottak, hát honnan vegyek pénzt. — Hát akkor kénytelen leszek fel­írni amije van, mert a törvóny ugy pa­rancsolja. Azt is a gazdagok csinálták, fakadt ki a szegény ember, mikor látja, hogy veszélyben van mindene, amit egész életén át szerzet a feleségével eggyütt. — Sajnálom, de nem tehetek másként felelt a végrehajtó s indultak a szobaajtó felé. Ott az asszony hirtelen elébe ugrik s összetett kezekkel halk hangon rimán­kodva kéri : — Az Istenért, be ne menjen a te kintetes ur, itt van a nagyobbik leányom­nak a vőlegénye, aztán még faképnél hagyná a szegényt, ha megtudná, hogy milyen nagy nálunk a nyomorúság. A végrehajtót szinte meghatotta a leánya boldogságáért aggódó édes anya könyörgése s igyekezett őt felvilágo­sítani : — Azt nem tehetem, jó asszony, mert látnom kell, hogy mit irok fel, más­kép nem birom megírni a jegyzőköny­vemet. Egy pillanatig csend lett, de az asz­szony ugy állt ott az ajtóban, mint aki eltökélte, hogy csak az ő holttestén ke­resztül léphet oda be élő ember. Aztán újra hozzáfogott a rimánkodéshoz. — Jómódú, vagyonos fiatal ember a leányom vőlegénye, de ha meglátja, hogy mindenünket felírják, hát még azt hiszi, hogy minket is neki kell majd el­tartania, ha elveszi a Zsófikát. De a végrehajtó egyre erősítgette, j hogy akár hogy is, de legalább a be- | csüsnek be kell mennie, hogy a, bútoro­kat megszemlélje. — No, hát csak jöjjön be velem az ur — szólt közbe Kovács Gáspár — de ne szóljon odabent, hogy mi járat­ban van. A becsüs be ment vele, az öreg egyenesen odavezette a díványhoz, ahoí a fiatalok ültek s talán éppen a jövendő boldogságukról álmodoztak. Csinos nö­vésű, erős fiatalember volt a vőlegény s katonásan felugrott, mikor jövendő apósa az idegennel hozzájuk közeledett. — Egy jó ismerősöm, Szántó Fe­renc asztalosmester ur, — mutatta be a becsüst az öreg — eljött, hogy meg­nézze a bútorokat, mert nála akarjuk csináltatni a Zsófiák bútorait is. A leány hirtelen elpirult, mint ahogy elpirulnak'a mennyasszonyok, ha a jö­vendő házasságukról beszélnek. A be- ! csüs figyelmesen megnézett mindent, aztán, mielőtt távozott, odafordult a leányhoz : — Legyen nyugodt kisasszony, olyan szép bútort fog kapni, hogy meg­irigyeli érte, aki meglátja. Odakint azután bediktálta sorba mind a végrehajtónak, amit látott s min­den darab után utána mondta a becs- ! értéket. Kissé hangosabban beszélt, mint kellett volna, mert a leány mindent , meghallott s röstelte, hogy olyan olcsó bútorokat fog kapni. Aztán, hogy vé­geztek, elköszöntek. A lépcsőn mosolyogva fordult a becsüs a végrehajtóhoz: — Szegény jámbor öregek Csak látta volna, végrehajtó ur, milyen izga­tott volt a vőlegény, mikor meglátott. Megismert, hisz csak tegnap voltunk náluk is . . . ügyi intézmények létesítésére (csatorná­zás, vízvezeték stb.), városrendezési és fejlesztési célokra (városszabályozási terv készítése, utcák, terek szabályozása és kiépítése, ipartámogatás stb.). A vá­ros képviselőtestülete határozatilag álla­pítja meg, hogy az államsegélyt a fen­tebb megjelöltek közül mely célra, ille­tőleg célokra kívánja felhasználni. A rendezett tanácsú városok tiszt­viselői a VIII-XI. fizetési osztályokba soroztainak ós fizetésük s lakáspénzük, kevesebb nem lehet, mint a mennyit az érvényben lévő törvényes rendelkezé­sek az állami alkalmazottak részére a megfelelő fizetési osztályra nézve meg­állapítanak. A városi tisztviselők fizetési osztályokba való beosztását az e tör­vény kiegészítő részét alkotó táblázatok állapítják meg. Az ügyészek, orvosok, mérnökök és állatorvosok akkor soroz­hatók be a fizetési osztályokba, ha a magángyakorlat folytatásáról a szerve­zési szabályrendelet őket eltiltja. A rendezett tanácsú városok legké­sőbb az 1905. év végóig városi nyugdíj­intézetet kötelesek létesíteni. A nyugdíjin­tézet szervezetéről, a nyugdijalap léte­sítéséről ós ke> éléséről'az 1885. XI. t.-c. alapelveinek megfelelő szabályrendele­tet keil alkotniok, melyben a nyugdíja­zottak által már megszerzett igények kielégítését feltétlenül biztosítani kell. A rendezett tanácsú városok az általuk létesített nyugdíjintézet életbeléptének évétől kezdve, illetőleg azok a városok, a melyekben nyugdíjintézet már léte­zik, e törvény hatálybaléptét követö év­től kezdve a vármegyei nyugdíjintézetek javára kivetett törvéuyhatósági pótadó fizetése alól felmentetnek. Ez az utóbbi rendelkezés is nagy apadást jelent Gjula városának anélkül is horribilisán magas pótadóján. A törvénytervezet ezután egy táb­lázatot közöl, mely a rendezett tanácsú városok összes tisztviselőinek fizetését és lakbérét tünteti fel, az állami tiszt­viselők fizetési osztályainak megfele­lően. Nagyon sok városi tisztviselő meg fog e tervezet életbeléptetésének örülni. Az 1909. évre megszavazott állami segítség szétosztása már meg is történt. Ez örvendetes dologról a belügyminisz­ter december 18-án kelt 166.000. számú rendeletével értesítette a városokat s egyszersmind közölte velük a fentebb főbb vonásoKban ismertetett törvény­tervezetet is. í « I. Felirat a királyhoz. Az önálló bankért. A képviselőház mai ülésén szavaz­tak Holló Lajos ama indítványa felett, mely az önálló bank megadása ügyé­ben feliratot javasol a királyhoz. A képviselők közül a felirat kül­dése mellett 133, ellene 89 szavazott. A függetlenségi Kossuth-párti kép­viselők a szavazás elől a folyosóra vonultak s csak néhányan szavaztak Justhékkal. A felirati bizottság megválasztását Návay alelnök a dec. 28-iki ülés napi­rendjére tűzte ki. A kormány leszavazása. Holló Lajos bankos-inditványa meg­hozta a kormány leszavazását. Wekerle Sándor miniszterelnök a szavazás előtt felszólalt s újra felso­rolta ama érveket, melylyel az önálló bank létesítésének lehetetlen voltát akarta bizonyítani. Kossuth Ferenc szintén felszólalt s kijelentette, hogy az önálló bank kérdésében a jelenlegi kormányban nincs meg a szolidaritás. Az önálló bank hive ő és pártja, csak megvaló­sításának kérdését politikai szempont­ból nem helyes határozott terminusra kitűzni. Pártjának tagjai, nem akarván a kormány ellen szavazni, mert függet­lenségi ember nem lehet az önálló bank ellenese, kivonult a folyosóra. Lukács és Khuen missziója. A kormányválság megoldására a király által kiküldött két puhatolódzó politikus missziója véget ért. Külön­ben ma már háttérbe szorult, a kép­viselőházi szavazás eredménye foly,tán Lukács és Khuen szereplése. Mindketten szerdán délután Bécsbe j utaztak, hogy eljárásuk eredményéről j a királynak beszámoljanak, ami, be­j avatott politikai körök szerint, édes i kevés. Khuent a király déli 11 órakor, j Lukácsot 1 órakor fogadja audiencián j s valószínűleg most fognak kapni i megbízást érdemleges tárgyalásra. A horvát-koalició pöre. Bécsben hetek óta folyik a horvát­koalició összeesküvési politikai pöre Friedjung, a fővádlott, oly sok és súlyos vádakat emiitett a tárgyalás során Magyarország vezető férfiaival szemben, hogy ma, a tárgyalás utolsó napján szükségét érezte ama kijelen­tésnek, hogy hosszan vizsgálva tett nyilatkozatait, meggyőződött, azok nem fedték az igazságot, igy vissza vonja állításait. A törvényszék Friedjungot a vád alól felmentette. A román miniszterelnök merénylője. Bukarestben kedden este Bratianu miniszterelnök ellen Soinescu György vasúti munkás, szociálista-terrorista, mert a mult évben a szociálisták vezé­rét Romániából a miniszterelnök ki­tiltatta, merényletet követett el. Két revolverlövéssel súlyosan megsebesí­tette. A merénylőt elfogták s ma, mi­dőn kihallgatták, mig a szünet alatt a kihallgatási termet szellőzték, hirtelen az ablakhoz rohant és az emeletről levetette magát az utca kövezetére, hol súlyosan sérülten fekve maradt. Pénzhamisítók letartóztatása Csabán. A hamis ötkoronások. Körülbelül két hét óta mindig töb­ben és többen panaszkodtak Csabán ar­ról, hogy hamis ötkoronásokat kaptak A hamis pénz meglehetősen hű utánzata az eredetinek, csak valamivel könnyebb. Anyaga alumínium és ónvegyülék lehet. Forgalmasabb üzletekben a kereskedők és pincérek gyanutlanul fogadták e pénz­darabokat, melyeket az eredetitől, külö­nösen első látásra, alig lehetett megkü­lönböztetni Viszont a vásárlók, illetve vendégek is gyanutlanul fogadták el s csak akkor bámultak, mikor egy-egy gyakorlottabb pénzzel bánó ember rá­mondta, hogy „az a pénz hamis". A sűrűn felhangzó panaszok vilá­gossá tették, hogy Csabát valami pénz­hamisító banda árasztotta el a hamis ötkoronásokkal. A rendőrség ós csend­őrség tehát vállvetve erélyes nyomozást indított a pénzhamisító banda kózreke­ritése iránt. A nyomozás sok ideig sikertelen ma­radt, de a szombati nap meghozta az óhajtott eredményt. Krajcsó János rendőrnek ugyanis, ki a csirkepiacon teljesített szolgálatot, néhány környékbeli kereskedő jelentette hogy egy előttük ismeretlen asszony hamis ötkoronásokkal akart fizetni. Krajcsó, akiről egyik laptársunk irja, hogy nem sok sikerrel nyomozott, csak­hamar kézre is kerítette az asszonyt, aki eleinte Kovács Jánosné fürjesi asszonynak mondta magát. Ez azonban nem bizonyult valónak, mert később kitűnt, hogy ő a hamis ötkoronások terjesztője. Az első biztos nyom meg­találása tehát Krajcsó rendőr érdeme. Az állítólagos Kovács Jánosné ugyanis a csendőrség előtt, ahová a további nyomozás megejtésevégett őt a rendőr­ség átszolgáltatta : megvallotta később hogy őt T ó t h Istvánné, Kónya Ro­záliának hívják és hogy Dorozsmán, Szeged mellett lakik. S e r n y e i József C3endőrőrmester e vallomás után azonnal táviratilag meg­kereste a dorozsmai csendőrsóget, hogy Tóthnónál tartson házkutatást. A ház­kutatás váratlan eredménnyel járt amen­nyiben Tóthné lakásán 2 kilogramm gip­szet, 3 kiló cinket és különbözű öntvénye­ket találtak. Mikor ez adatokat közölték az eleinte tagadásban levő Tóthnéval, elsápadt, az­tán sirva bevallott mindent. Elmondta, hogy ő ós két testvére: Kónya Ká­roly és Sándor nagymennyiségű 5 ko­ronást gyártottak ós most széthordják a távolabbi vidékeken. O Csabán próbált szerencsét, testvérei padig másfelé. Eb­ből lehet gondolni, hogy most már az Alföld egész déli rósze el van árasztva ilyen hamis pózekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents