Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-09 / 98. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 dec. 16. segéd a vasrollót felhúzta, ott látta a napló üres tábláját egy levél társasá­gában. A levélben a következő állott: „A naplóját azonnal megkap­hatja, ha poste restante felad 300 koronát Kis Péter névre. Előre mondom fel ne jelentsen, mert kü­lönben elégetem a könyvet. 1 , Reisz Gyula azonnal jelentést tett a furcsa esetről a rendőrségnél, ahol azt a tanácsot adták neki, hogy adja fel a 300 koronát. Egy rendőr állan­dóan a postán fog tartózkodni és le­füleli az ipsét, mikor felakarja venni a pénzt. Ugy is történt. A rendőr azonban hiába várt ott egósz nap. Az állítólagos „Kis Péter" csak nem akart jelentkezni. Valószínűleg volt ott, de látta, hogy bűzlik valami Dániában és nem merte megieszkirozni a pénz felvételét. Ugyanaznap este, üzletzárás után, H o 11 e r Dezső, a cég egyik segédje hazafelé igyekezett a Zsidótemplom ut­cai lakására. A templom előtt a sötét­ben hirtelen előtte termett egy fel nem ismerhető alak, rádobott egy könyvhöz hasonló dolgot, aztán sebes futással el­menekült. A legközelebbi villamos lám­pánál Holler örömmel ismerte fel a rá­dobott könyvben a — naplót. A „fekete kéz', majmolójában mégis volt tehát annyi becsület, hogy nem égette el a naplót, hanem visszaadta a sikertelen expedíció utan tulajdonosának, akit ez­zel érzékeny kártól szabadított meg. A zsarolni akarónak valószinüleg a vásári tolongásban sikerült elemelnie a könyvet a pénztár állványáról. lyója a ballapockán áthatolva a szivébe hatolt. A szép fiatal asszony összeesett és néhány percnyi kínlódás után kiszen­vedett. A gyilkos férjet kihallgatása után átkísérték a gyulai kir. ügyészség fog­házába. ÚJDONSÁGOK. Családi dráma Mezöberényben. A házasság nagy probléma volt ós ma is az mindenkire nézve. Hány el­hibázott élet, mennyi gyötrelem és mennyi tragédia származik egy-egy nem jól sikerült házasságból! Alig múlik el nap, hogy a lapok törvényszéki rova­taiban ne szerepelnének a szomorubb­nál-szomorubb családi történetek, ame­lyek mind annak az eredményei, hogy a házasfelek nem jól választottak, nem a szerelem, hanem az érdek hozta őket össze. A hétfőn este Mezöberényben le­játszódott családi dráma is két elhibá­zott lépés folyománya. Szereplői mind a ketten fiatalok. Zsiros János csak másfél hó­nappal ezelőtt házasodott. A felesége egyike volt Beróny legszebb paraszt­virágszálainak, akiért nagyon sok legény szive égett, dobogott. A leány azonban engedett sz ülei rábeszélésének és hozzá ment a vagyonosabb Zsiros Jánoshoz, akit pedig sohasem szeretett. A fiatalok házasélete ilyen körül­mények között nem is lehetett bol­dog. Már a második héten megkezdőd­tek a civakodások, veszekedések, ame­lyeknek oka legtöbbször a férj félté­kenysége és a fiatal asszony kissé ka­cér természete volt. Zsirosnó asszony korában is azt hitte, hogy éppúgy lehet bolonditania, elcsavarnia a legények fejét, mint lánykorában. Ugy is viselke­dett. Nem tudott hozzászokni az asszo­nyi sorhoz. A veszekedések egyre sűrűbbek és sűrűbbek lettek. Az elkeseredett fiatal asszony most már csupa dacból is csél­csapkodott. Mikor aztán férje durva hangon szemrehányást tett neki, még neki állott feljebb : — Ha neked nem tetszik a dolog, itt hagylak! Ugy sem szerettelek soha. Az asszonynak minden szava tőr­döfés volt Zsiros János szivébe. Hétfőn este kinn voltak a tanyán s ott megint előkerült az az átkos téma. Zsiros káromkodott, dühöngött, a fiatal asszony meg hetykén, szúrva vágva parírozott neki: — Nem kínlódok én tovább veled! Én bizony itt hagylak! Találok én mást is. Ez végsőkig feldühösitette Zsírost. Előkapta flauber puskáját s ráfogta az asszonyra, aki sikoltozva menekülni próbált. Abban a pillanatban, mikor hátat fordított, a fegyver elsült ós go­- Időjárás. Az országos központi időjelző ál­lomás mára enyhe időt jelez, elvétve csapadékkal. — A vármegyék a munkások rokkant­egyletéért. Egy valóban üdvös czélu munkásjóléti intézmény fejlesztésében vesznek részt a legutóbbi időben vár­megyéink, olyformán, hogy erkölcsileg és anyagilag támogatják Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíj egyletét. Eddig Békés, Esztergom, Máramaros, Nyitra, Somogy, Sopron és Veszprém­vármegyék határozták el, hogy 200-200 koronával belépnek az egylet alapitói tagjai közzé. Számos megye pedig er­kölcsileg támogatja az egyletet olykép­pen, hogy külön körlevélben fölhívja a városok és közsegek vezetőinek fi­gyelmét annak áldásos működésére, amely abban áll, hogy 1903 óta 556 rok­kant tagjának ós 150 árvának félmilió koronát fölülhaladó állandó segitséget fizetett ki. A tegnapi központi választ­mányi ülésből kifolyólag megemlítjük, hogy ez egyletnek az idén belépett 16 ezer ujtaggal nyolcvanhétezer tagja van, vagyona ötödfólmillió koronát fölülha­ladta, fiókpénztárnak száma 265. Az egy­let most vette föl a folyó évre az ese­dékes 5000 korona állami támogatást. — Jubiláló hírlapíró. A vidéki hirlap­irás egyik szerény, de annál eredmé­nyesebb munkásságu harcosa tölti be irói pályafutásának 25 ik évét. H a 1 m y Gynla, a fogarasi állami főgimnázium tanára, az ottani magyar sajtó megala­pítója, eredményes negyedszázadra te­kinthet vissza. Nemcsak öt kötet önálló munkája jelent meg a könyvpiacon, de különösen a nemzetiségi vidékeken har­colt sikeresen a magyar állami eszme mellett, fellendítve a vidéki zsurnalisz­tikát, egészséges irányba vezetve az ottani társadalmi és közéletet. — Halálozások Katona Elek hon­védelmi miniszteri számvevőségi tiszt, ki Gyulán sokáig állomásozott, mint hon­védfőhadnagy, vasárnap éjjel 38 éves korában Jászberényben meghalt. Az el­hunytbau Schmidt József, a gyulai takarékpénztár könyvelője vejét gyá­szolja. Veres Lajosné, szül. F r n d a Ilona, Veres Lajos orosházai nyomda­tulajdonos felesége szombaton délután elhunyt. A férjén, édes anyján, özv. Csarejs Györgynón ós tizenkét gyerme­kén kivül nagy rokonság gyászolja. Barna Izidor, a szentandrási ta­karékpénztár könyvelője és postamester e hó 2 án, élte 28-ik évében, csak négy havi házasság után elhunyt. — Felemelt vámdijak. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága októberi köz­gyűlésén elhatározta, hogy Szeghalmon 9Í, Körösladányban 125, Füzesgyarma­ton pedig 100 százalékkal felemeli a kö­vezeti vámdijakat, mert a jelenlegi vám­bevételek oly csekélyek, hogy belőlük még az utak fentartási költségeit sem lehet fedezni. Körösladány község, amely pedig legérzékenyebben van megter­helve, meg is nyugodott a határozatban, de Szeghalom és Füzesgyarmat nem. E két község megfelebbezte a határoza­tot a belügyminiszterhez. — Baromfivásár Szarvason. Nagy ér­deklődéssel kisért, baromfivásár volt kedden délelőtt Szarvason. A vásáron a kormány képviseletében jelen volt dr. Leiden frost Aurél állattenyésztési felügyelő is, aki megelégedésének több izben is kifejezést adott a vásárra vitt baromfik kitűnő faji minőségéért. A szebb példányokból az állattenyésztési felügyelő vásárolt az állam számára. — A mulatság vége. Potoricza Albert gyulai péksegód szombaton éjjel szörnyű"nagy mulatságot csapot. Volt pénze bőven ós fizetett mulatócimbo­ráinak, mint a katonatiszt. Mikor a szel­lemek órája ütött, a korcsmából ter­mészetesen kizárták őket, de még ak­kor sem mentek haza. Nem volt elég a jóból. Ellátogattak tehát egy éjjeli mulatóhelyre, hol nem pincérek, hanem bájos Hébék töltögetik a pohárba az isteni nektárt. Potoricza uram ott tö­kéletesen elázott s mikor reggel feléb­redt mámorából, megütközéssel konsta­tálta, hogy tárcája a benne levő 60 ko­ronányi pénzzel együtt hiányzik. Először ott csapott lármát, aztán jelentést tett a rendőrségnél, mely most nyomozza a pénztárca eltulajdonitóját. — Fiatalkori bűnösök fogháza A gyu­lai kir. törvényszéki fogházat fiatalko­rúak fogházává fogják átalakítani. De­cember 2 án érkezett meg R o 11 e n­b i 11 e r Fülöp, az igazságügyminisz­teriumba beosztott táblabíró, aki dr. L i s z y Viktor kir. főügyószi helyettes­sel együtt a fogházat megtekintette és az annak átalakítására vonatkozó terve­ket együtt elkészítve, már kész terveze­tet adtak át a másnap megérkezett Z á­h o r s z k y István miniszteri tanácsos­nak. E szerint a jövő évben felnőtt fog­lyok csak csekély számban fognak Gyulán tartatni, ellenben a nagyváradi kir. ítélő­tábla területéről valamennyi 12—18 éves bűntettes a gyulai kir. törvényszék fog­házába fog szállíttatni. A miniszteri ki­küldötteknek rendkívül tetszett a tör­vényszék fogháza s különösen kiemel­tók'azt a rendkívüli tisztaságot és ren­j det, amelyet dr. L i s z y Viktor kir. fö­' ügyész-helyettes a Halász Sándor felügyelő segédkezése mellett meghono­sított benne. — Sajtóhiba. Mult csütörtöki szá­munk nyílttéri nyilatkozata alatt sajtó­hiba folytán legifj. P u r o s i Misi szerepel. A tévedések elkerülése céljá­ból megjegyezzük, hogy az illető nyi­latkozó legifj. P u r c s i Misi. — Betörés a csabai izr. templomba. A betörők igen gyakran szokták meg­tisztelni látogatásukkal a csabai izraelita templomot, amelynek gyüjtőperselyei­ben busás zsákmányt remélnek. Leg­utóbb a hétfőről keddre virradó éjsza­kán járt ott valamiféle jámbor férfiú. A templomba az ablakon át hatolt be, melynek tábláit bezúzta. Odabent aztán feszegetni kezdte a falba erősített gyűjtő­perselyeket — de bizony sikertelenül. Egyiket sem tudta kinyitni. Távozni kel­lett tehát megnyúlt orral azon az uton, amelyen bement. — Egy szegény munkás leány hétfőn délután Csabán a Rudolf főgimnázium­tól az Ursziny János ügyvédi irodáig egy 50 kor. bankjegyet elvesztett. Kéri a becsületes megtalálót, hogy ez ösz­szeget a rendőrségnek adja át. — Vásári lopások. Országos vásárok alkalmával, mint máshol, ugy Csabán is napirenden vannak a lopások ós zse­belések. A nagy néptömeg ós a tolon­gás valósággal jótékony angyalai a kü­lönböző fajta tolvajlásoknak. A most le­zajlott csabai vásár alkalmával is nagyon sok panasz érkezett a rendőrségre, ame­lyek legnagyobb részéről azonban kide­rült, hogy alaptalanok, mert legtöbb esetben elveszítették pénzüket a vásá­ros keservesen panaszkodő asszonyok. A rendőrségnek mégis sikerült lefülelni három közismert zsebtolvaj cígányasz­szonyt: Balog Rózát, aki Szarvasról, továbbá S z t o j k a Borbálát ós K o­v á c s Katát, akik Szabadkáról tisztelték meg Csabát nagybecsű látogatásukkal. Amint bedutyizták őket, egyszerre, mintha ketté vágták volna, megszűntek a panaszok. Tehát mégis a három báj­hölgy volt a ludas. A rendőrség a vásár után visszatoloncolta őket illetőségi he­lyeikre. Tarkaságok. A lovagias ügy. v Az örményről általában az a nézet, hogy a legravaszabb népek egyike. Élelmes egészen a ravaszságig, azért csaknem va­lamennyi kereskedő. Egy örmény kereskedő nem régen megsértett egy huszárszázadost, mire az elküldött hozzá két huszártisztet a lova­giasság sz bályai szerint. Hogy az eljárás lovagias lesz, arra kevés ratnényük volt a tiszteknek, akik elsősorban azt kérdezték az örménytől, hogy elfogadja-e a kihívást ? — Hogyne, persze, hogy elfogadom, — válaszolt — csakhogy a feltóteleket magam szabom meg. A két tiszt örült, hogy az ügyet mégis sikerült a lovagiasság szabályai szerint el­intézni. Sietve beleegyeztek tehát abba, hogy az örmény szabja meg a feltételeket. — És mik lesznek azok a párbaj felté­telek ? — kérdezte az egyik tiszt. — Vadászpuska, én töltöm meg. A lövés három lépésről történik, 03 — én lövök először, — válaszolt nagy nyuga­j lommal az örmény. ' A tisztek sietve távoztak a ravasz örmény házából. A bajuszpedrő. A debreceni civis bemegy a patikába bajuszpedrőt vásárolni. Köszön. Aztán a gyógyszerészsegédre, aki még csak pár napja tartozkodik Debreceniben, rászól : — Agyik ecsém, tiz krajcárir csapót. — Csapót nem árulunk — válaszolt a segéd, — hanem a szomszédos köteles boltban kaphat. — Nem olyan csapó kell rekem, ha­nem bajusz csapó. — Az már más — és kitesz elébe a segéd egy skatulyával. A civis felnyitja megszagolja s miután a színével és a sza­gával meg van elégedve, felvesz a jobb­keze ^hüvelykujja körmével eg jókora, porciót, felkeni a bajuszára, szá két szé­lét öklével megtörli, kifent hegy.csápjait két tenyere közt végigsodorintja,''' z et és megszólal hetykén : ~ Igy n i» hagy ájjik, aki istene^. mer hát én vonók az ur a háznál és neL. szeretem, ha valaki előttem piszkál az ítelbe. A „pocok". Egy biharmegyei parasztleány szolgálni ment egy uri házhoz. Egyik napon nagy hűhóval jelenti a háziasszonynak : — Naccsága kórom, pjcokot látt am a kamarába. — Mit láttál te? — Pocokot. — Mi az ? — Hát — pocok. — Kiderült, hogy egeret látott. Az ő falujukban ugy hívják. Megtanították azonban arra, hogy a pocoknak uri neve egér ós ezentúl ugy nevezze. Nehezen szokott hozá. Egy más alkalommal e sza­vakkal állított ba a gazdasszonyához : — Naccsága ! Egér van a pocok fo­góbe !... Asszonyoknak­A divat. Mondhatnánk azt is, hogy a decem­beri divat, mert a karácsany hónapjá­nak meg van a maga saját külön divatja. Nem mintha erra a hónapra más ruha­formákat terveznének, hanem megtelnek a kirakatok mindazzal a sok csecse­becsével, amelyek kiegészítik az elegáns női öltözéket s amelyek olyan nagyon alkalmasak arra, hogy a karácsonyi ajándék gondját levegyék rólunk. Különös érdeklődéssel vannak ilyen tájt a sálok és fátyolok iránt, A sál, amelynek művészi hatását oly nehezen ismerték fel, ezer különféleségben, egy­szerű és diszes kivitelben támad fel újra. És bár csak olyan, amilyen az anyánk, a szépanyánk vállára simult, mégis csak mutat némi különbséget a hajdan és most között. Most lazán, lágy redőzóssel az alakhoz. A sifon, kínai krepp, tüll és c3ipkesál mellett nagyon kedvelt az arany, ezüst, vagy nikkel­hímzésű, sőt ünnepélyesebb alkalomra móg árccsipkéből készült sált is viselnek. Határozottan kijelenthetjük, hogy a divatos ruhadisz közt a mindenféle fém­hatás kedveltsége elérte a tetőpontját. Bár ha például sok aranyat, vagy ezüs­töt alkalmazunk, ezzel az öltözék túlsá­gosan diszes, szinte ünnepi külsőt nyer. Tagadhatatlan, hogy sajátos varázsa van különösen most, amikor az öltözékben is a dekoratív hatást keressük. A kínai kreppruhának például „súlyt ad" a fém­fonalas tüll, vagy csipke, esetleg még rojt, vagy gyöngydisszel is tarkitva. A nehéz brokát, vagy moáréruha pedig még dekorativebb hatású lesz általa. A most annyira divatossá lett kel­lékek nagyon megkönnyítik a díszesebb ruhák készítését és ha tüllre, akár arany ­tüllre alkalmazzuk a különféle applikál­ható zsinórozást, hímzést, gyönyörű hatást érhetünk el. Milyen szép péidául sima prenszeszruhára egy tüllre appli­kált aranyhímzésű zeke. Újdonság móg a tüllre alkalmazott gyöngj'himzós, de csak ugy szép, ha nem nagyon tarka. Azt, hogy a brokát és híoárószöve­tek is nagyon lágyak, már egy izben megemlítettük. Újdonság a szintjá*szó kínai krepp, beleszőtt gyöngy?ie£>pat, szintúgy a sürün gyöngyös fekete' tüll és különösen a majdnem kizárólag fiatal leányoknak való „harmatcsepp-sifon". A kalapról is hadd essék újra né­hány szó. Egyformán divato3 a tokk, turbán, a két- és háromszögletes, a márki ós Rembrandt-forma Ám néhány formát a közönség annyira megkedvelt, olyannyira vásárolta mindenki, hogy most már szinte közönségessé lett és ezért igazi divathölgy már nem is igen veszi. Igy például a moáródisz is lejárta magát ós a most ujdonságszCmba menő kalapdivatban, ahogy ezt Holzernél lát­tuk, már csak a citinderplüss, meg a szőrme lesz a divatos kalapdisz. Az uj kalapnak a szépségét külön­ben a forma adja meg és kevósbbé a disz. Kedvelt színek: a kókesfekete, az uj szürkóslila, sötétlila ós a bronzszin. Különös tanulmányt igényel annak a helyes módja is, hogyan tegyünk fel egy kalapot: ehhez határozottan érzék kell ós ezórt szabályba foglalni nem le-

Next

/
Thumbnails
Contents