Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-28 / 95. szám

** ••. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 nov. ll. előtte az ajtó. A minisztériumokban meghallgatják ugyan a naiv községi küldöttségeket, amelyek azt hiszik, hogy a sok kilincselésnek eredménye is lesz. Meghallgatják, de kérelmüket azonmód az irattárba is teszik s a nagy kilincselésnek nincs semmi haszna. Az egyedül álló, magára hagyatott község éppen olyan gyámoltalan, mint az előkelő rokonság, magas összeköttetések, kellő protekció hijján szűkölködő ember. Nem tud semmit sem elérni. A városok megmutatták már a példát, mint kell érdekeiket megoltalmazni és minden lehető hasznot a maguk javára fordítani. Közös akcióra léptek, szövetségek s ez a frigyük már kezdi teremni áldásos gyümölcseit. Legutóbb, amint köztudomásu, a kormány kót millió koronát adott a városok segítésére. A községekről, itt is megfeledkeztek. Manapság, amikor mindent csak szövetkezés, egyesülés segítségével lehet elérni, igazán elsőrangú például szolgálhat a községek előtt a magyarországi városok kitűnő szervezete. Minden egyes város külön-külön ügyében maga a szövetség jár el ós kezd erőteljes akciót és az ilyen lépéseket — amint a gyakorlat is megmutatta — komolyan veszik az illetékes körök. A siker biztosabb, sőt a legtöbb esetben j biztos. De csak azért, mert egyöntetű, nyomatékos, sulylyal biró fellépést tanúsíthatnak. Ez imponál mindenkinek. A kormánynak ós hatóságoknak. De a községek védtelenül, elhagyatottan, minden erkölcsi támogatás nélkül kénytelenek küzdeni az egyre nehezedő siralmas viszonyokkal. A súlyos helyzetből csak egy kivezető ut van: Meg kell teremteni a magyarországi községek szövetségét! Egy hatalmas, erős szervezetet kell létrehozni, amelynek kebelében helyet foglaljon az ország minden egyes közI sóge kivétel nélkül. Igy egyszerűen leirva, vagy szóval kimondva, el sem ; lehet képzelni azt az óriási erőt ós jelentőséget, amelyet majd ez a szövetség i képvisel. Mi történik a jövő héten? Justhék előtérben. - Külön fővárosi tudósítónktól. Most, hogy Tisza István gróf kihallgatásának nagyjelentőségű eseménye előtt áll az ország, a régi szabadelvüpárt körében sok érdekes dolgot beszélnek, nemcsak a geszti remetéről, hanem a politika várható fejleményeiről is. A hatalomból kiszorult liberális hatvanhetesek immár négy esztendő óta oly tiszteletreméltó önmegtartóztatással kisérték az aktuális politikát, hogy jogot formálhatnak a meghallgatásra ós igényt tarthatnak a jólértesültsógre is, ami Tisza meghívásával szinte természetes. Egy régi, tekintélyes szabadelvű, politikus, akinek része volt már ez aktív kormányzásban is, ezekben körvonalazta a jövő hét politikai eseményeit; — Tisza István mint magánpolitikus jelenik meg a király előtt. Bár híveinek száma móg ma is igen jelentékeny, látható párt nélkül fogja elmondani Őfelségó iek a kibontakozásról való véleményét. Nem titok, hogy Tisza eddig — minden alkalommal a mostani kormány ós pártrendszer megtartása mellett nyilatkozott. A tavaszi kihallgatás óta azonban lényegesen változott a helyzet. A függetlenségi párt kettészakadt ós nagyobbik része az önálló jegybankon kivül az általános egyenlő választójogot követeli. Köztudomásu, hogy Tisza sem egyiknek, sem másiknak nem barátja, sőt mindkét követelést nemzeti ós pénzügyi szempontból veszedelmesnek tartja. Akik tehát azt hiszik, hogy Tisza talán a Justh-párt kormányra bocsátását vagy olyan más tervet fog ajánlani az uralkodónak, amely az általános választójog pillérén nyugszik, nagyon csalódnak. Tisza az Andrássy—Kossuth-féle kibontakozást helyesli, mint az adott helyzetben a legmegfelelőbbet. — Egy pillanatig se lehet komolyan állítani, hogy Tiszának valamely külön missziój a van. A gróf egyszerűen tanácsot ad a Felségnek, mert erre felszólittatott. Hogy aztán Őfelsége mire határozza el magát, ez más kérdés, de Tiszának a legközelebbi jövő politikájában semmiféle aktiv szerepe nem lesz. Tisza nem lép ki eddigi zárkózottságának hűvös légköréből ós se pártjának föltámasztására, se fúzióra nem gondol. Ennyit Tisza Istvánról. — A jövő héten azonban más is fog történni. Tisza Istvánon kivül a szabadelvüpártnak két másik tagját is meghallgatja a király. Aligha csalódom, ha Lukács Lászlót és Khuen Héderváry Károlyt nevezem meg. Ezek mindketten hivei az általános, egyenlő választói jognak, amely változatlan a válság tengelye, a bankkérdésben pedig a mostani kormány álláspontján vannak. Erre a kót férfiura, helyesebben egyikre vagy másikra az a nagy föladat vár, hogy kormányt és többséget szervezzenek. Az én információim szerint ezt a missziót nagyon könnyen fogják teljesíteni. A Justh-párt nem csinál titkot belőle, hogy a választójogi reformot demokrarikus szellemben meg akarja alkotni, a bank dolgában pedig megelégszik azzal, ha őfelségétől egy elvi deklarációra fölhatalmazást kap, amit törvénybe is lehetne iktatni. Mondhatom, erre alapos kilátás is van, mert a trónörökös unja már azt a huzavonát, ami a választójog körül négy éve végbemegy. — Tudtommal a Lukács, vagy Khuen vezetése alá kerülő Justh-párthoz a Kossuth-párt kétharmadrésze és az alkotmánypárt fele csatlakozni fog. Mert ez az egyetlen módja a parlamenti megoldásnak. Maga Kossuth Ferenc megtartja miniszteri tárcáját, de Apponyiék bentmaradásáról szó se lehet. Lesz igy vagy 260 tagu egységes kormánypárt, amely a bankszabadalmat 1917-ig meghosszabbítja, az önálló bank előkészítését törvényben kimondja, majd megalkotja a választási reformot és feloszlatja a Házat. És ezt a programmot maga — Justh Gyula személyesen fogja a jövő héten az uralkodó elé terjeszteni. Békésvármegye közgyűlése. Néhány fontosabb tárgy. Az októberi megyegyülés rengeteg anyagával még alig készültek el a központi tisztviselők s már újra munkába kell fogniok, hogy előkészítsék a decemberi közgyűlést. Ennek megközelítőleg sem lesz annyi tárgya, mint a másiknak, egyrészt azért, mert nincs oly nagy idődifferencia közöttük, mint a májusi és októberi gyűlések között, másrészt pedig azért, mert az őszön nem igen volt valami nagy az alispáni hivatal ügyiratforgalma. A vármegyei jegyzőknek tehát nem kell éjt-napot eggyótéve dolgozniok ós izzadniok, mint a múltkor. A decemberi megyegyülés napja móg nincs pontosan meghatározva. Csak annyi bizonyos móg, hogy karácsony tájékán lesz. Vagy előtte, vagy utána. A közgyűlés napja attól függ, hogy a belügyminiszter mikor küldi le a mult közgyűlés jegyzőkönyvét. Összefüggésben áll a miniszternek e ténykedésével a közgyűlés napjának meghatározása azért, mert tudvalevőleg az októberi megyegyülés azt a következetlen és indokolatlan határozatot hozta, hogy nincs szükség még az egyszázalékos pótadóra sem. A költségvetés kiadási tételei között pedig most is csak szerepelnek azok a kihagyhatatlan tételek, melyek eddig is a pótadóból nyertek fedezetet. Azért következetlen a határozat, mert a megyeatyák a költségvetést megszavazták, a pótadót pedig nem. A miniszter, természetesen, nem hagyhatja jóvá az ilyen határozatot ós ujabb határozathozatalra fogja utasítani a törvényhatósági bizottságot. A vármegyei szabályrendelet pedig ugy intézkedik, hogyha pótadó megszavazásáról van szó, a közgyűlési meghívót és tárgysorozatot 15 nappal a gyűlés előtt kell elküldeni a megyebizottsági tagoknak. Ezért van összefüggésben a miniszteri leirattal a közgyűlés napjának megállapítása. A pótadó megszavazásán kivül igen érdekes ós izgalmas tárgya lesz a megyegyülósnek a közigazgatási bizott Ságban megürülő öt tagsági hely betöltése. A közigazgatási bizottságban ugyanis Haraszti Sándor, M o rv a y Mihály, D o m b y Lajos, dr. T ör ö k Gábor és Yarságh Béla tagoknak ez év végén lejár a mandátumuk. Az ilyképpen megürülő helyeket a decemberi közgyűlésnek kell betölteni. Bizonyosan akadni fognak majd vérmes reményekkel teli és tülekedésre termett könyökkel ellátott törtetők, akik pártot fabrikálnak maguknak, hogy bejuthassanak a vármegye sorsát intéző fontos bizottságba, de mi bizunk a megyebizottsági tagok többségének higgadt és bölcs gondolkozásában, hogy az emiitett öt köztiszteletben álló férfiút nem fogja elmellőzni és újból meg fogja hosszabbítani mandátumukat. Ő rajtuk ugyan még azok sem találhatnak semmi tekintetben kifogásolni valót, akik a kákán is szeretnek csomót keresni. Igen fontos tárgya lesz még e közgyűlésnek a vármegyei földadó-bizottság tagjainak megválasztása is. Valószínűleg az a lista fog keresztül menni, amelyet múltkori igazgatóválasztraányi ülésén a Bókésvármegyei Gazdasági Egyesület állított össze nagy körültekintéssel s a rágot. „Oh! Köszönöm, kisasszony." Aztán olyan komikus volt, mikor kezet csókolt. Ha láttátok volna ! — Jobb lenne, ha egy kicsit szívesebb volnál Szentéry Pálhoz. Még elszalasztod a viseleteddel. — Bizony, móg vén leány leszek, aztán itt maradok a nyakatokon. Szörnyűség is, hogy ezideig nem sikerült csipni valakit. Pedig a jövő hónapban tizennyolc éves leszek. A másik percben Ida ott ült a zongoránál s borzalmasan hamis hangon kezdett énekelni magamagát kisérve : Ha az Isten nem egymásnak teremtett... II. Délután a tenisznél nagy volt a derültség, mikor Ida az ő elragadtatóan humoros modorában elbeszélte reggeli kalandját. — Majd küldök magának máskor is virágot — szólt a báró, egy jól konzervált ötvenes, tréfás aprehenzióval. — Maradt még elég. Csak egy rózsát ádtam oda a bokrétából — No tessék — szólt Szentéry Pali, mialatt a tenisz labdák között válogatott — aztán ne legyek féltékeny. De csak tudnám kire. A bárótól kapott bokrétából rózsát tüz a keblére. Később pedig oda adja egy parasztlegénynek. Már most melyik a kettő közül az igazi ? Kit öljek meg ? A láány bájos kacérsággal nézett az ifjú szemébe: ' — Egy harmadik, Pali. Egy harmadik az igazi. Ezt már csak halkan mondta. Szentéry ugyanúgy kérdezte : — Talán én"? — Meglehet. De most jöjjön, mert a mi partink kezdődik. A falu nagyvendóglőjében ezalatt vigan szólt a zene ós járta a tánc. Kovács Jóska, a nyalka exhuszár is ott volt a szeretőjével, Csomba Zsófival. A leánynak rögtön szemet szúrt a halvány Maréchal Niel rózsa, a legény kalapja mellett, amint ott ültek a lócán. — Miféie virág az ott a kalapjánál. Jóska ? A huszár napégetett, szőke arca fülig pirult, de azért mosolyogni próbált. — Kaptam. Most a leánynak az arcán változott a szin. — Kaptad-e? Osztán kitül ? — Találd ki. — Annak nem lessz jó dolga, ha kitalálom, mert kikaparom a két szemét. — Annak úgysem kaparod. — Nem-e ? Vájjon miért ? — Mert én ezt a virágot a Balkán Ida kisasszonytól kaptam. A leány összecsapta a kezét. — No de ilyet! A Balkán kisaszszonytól ? Attól a pesti kisasszonytól, aki itt nyaral a szüleivel ? A legény önérzetesen simogadta végig sugár szőke bajuszát. — Attól hát, A leány arcán öröm és büszkeség ragyogott, amint végig nézett a délceg, erős legényen. (Ilyen szeretője legyen más leánynak a faluban.) Kovács Jóska éppen belefogott, hogy elbeszélje a reggeli kalandot, amikor az egósz tennisz-társaság megjelent a fedett nyilt táncheliysógben. Idának jutott eszébe, tenistől hazamenet, hogy nózók meg a paraszt bált Arra kellett elmenniök a nagy vendéglő előtt s meghallották a zenét". Kovács Jóska rögtön felállt ós tisztessógtudóan emeltee meg a kalapját a társaság előtt. Ida különösen szívesen fogadta a legény köszönését. Aztán odasúgta társainak : — Ez az. A másik percben az egész társaság körül vette Kovács Jóskát és Csombák Zsófit. — Hát maguk nem táncolnak, Kovács? — És Ida végignézte a barnapiros magyar lányt. — Most épen csak hogy pihentünk. — felelt Jóska. Aztán zavartan köszörülte a torkát. — Hát ... izé ... a nagyságos kisasszony nem táncol ? — Ha nem visznek ... A legény huszáros elegánciával ütötte össze a bokáját és meghajolt a leány előtt. A következő pillanatban Ida ott aprózta a huszárral a csárdást a parasztpárok között. Megnézhette ezt a pár embert akárki ! A vállas, karcsú, szőke legény alakján csak ugy feszült, a „kékbeli", míg erős karjával gyöngéden szorította magához a leányt, kinek barackszinü szép arcán ö'ét pír ömlött el a legény mohó vágyteli tekintete alatt... v/nfeledten simult a táncához. Itt megszűnt minden társadalmi álláskülömbsóg. Nem volt nagyságos kisasszony ós paraszt legény. Csak nő és férfi volt. Balkánnó ijjedten szólt oda az uradalmi intéző leányának, az okos kék szemű Ninának : — Jesszusom ! Ninus! nézze már mit csinál az a leány. — Nincs abban semmi, néni. A többiek is igy gondolkoztak, mert Szentéry Pali Csomba Zsófit kérte föl, a báró egy másik parasztlányt, sőt Nina is táncra peidült a regálebórlővel. Szóval, a Ribl-fóle vendéglőben hamarosan olyan vegyesbál keletkezett, hogy talán reggelig is ottjárják a csárdást, ha Ninának nincs több esze ós nyolc órakor haza nem verbuválja a társaságot. Rá mindeki szívesen hallgatott. Sőt Balkánnó különösen hálás volt hozzá tapintatos viselkndóseért. Ezen a derült nyári estén nem volt boldogabb legény, mint Kovács Jóska és büszke leány, mint Csombck Zsófi a faluban. m. Csakhogy sem a legény boldogsága, sem a leány büszkesége nem tartott sokáig. A nyaralók hetekig sem mozdultak a lakásokból. Folyton esett az eső. Kovács Jóska szinét se látta a pesti kisasszonynak. Szótalan, rossz kedvű volt folytonosan. (Ha uri ember lett volna, azt irnám róla, hogy: „ideges." Mert saját készitményü (nem gyári munka) téli férfi-, fiú- és gyermekruhákat, úgyszintén készítek jóminőségü anyagból w mérték szerint is, jutányok árban. Vidékre, levélbeli meghívásra, szabászomat minta yüjteménynyel küldöm. — Tessék próbarendelést tenni. KLEIN GÉZA Békéscsaba, Vasut-utca, a Rosembaum-fé e köraktarral szemben