Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-25 / 94. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 94-ik szám. Csütürtök, november 25. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ClSfizeini bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Döntés nincs. Békéscsaba, november 24. Döntés nincs! Ez a két szó már egy év óta a magyar nemzet reménységeinek a megsemmisítője, sárba tiporója. Félig aggodalommal, félig bizakodással nézünk mindig Bécs felé, valahányszor politikai életünk vezetőférfiai felutaznak audienciára vagy tömegesebb tanácskozásra és mindig csak azt a stereotyp, leverő kijelentést kell hallanunk a Burg szeles kapuján távozó miniszterektől, hogy : — Döntés nincs! Az ujságiró-augurok ekkor legfeljebb a miniszterek kedélyhangulatából következtethetnek. Ha derült a miniszterek ábrázata, mindjárt szétrepitik a szélrózsa minden irányában, hogy döntés nem történt még ugyan, de kilátás van a válság kedvező megoldására. Az augurok most is ilyen következtetést vontak le a miniszterek, különösen pedig Kossuth jókedvéből. Hogy Bécsben mégis komolyan kezdenek már gondolkozni a válság végleges megoldásáról, ha más nem, bizonyítja az is, hogy a keddi koronatanács feltűnő hosszú ideig tartott. Máskor öt-tiz perc alatt végez őfelsége a magyar miniszterekkel, most pedig csaknem két óra hosszáig tanácskozott velük. A király tehát beható tanácskozásokat folytatott a kormány tagjaival. Kétségtelen, hogy ezek tárgyai a készfizetések felvétele, a katonai és egyéb engedmények, másfelől pedig a király kikötésének garantálása voljak. Mennyire jutottak ezek megállapításában, nem tudni, mert a kormány tagjai tartózkodtak a sajtó képviselőinek informálásától. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy sokkal tágabb volt a keddi koronatanács anyaga, mint az előző. Végleges megállapodások nem jöhettek létre, még pedig egyrészt azért, mert egyes kérdésekben a király álláspontja nem fedi a magyar kormány álláspontját, másrészt pedig, mivel sok olyan kérdés van, amelyekben a kormánynak meg kell egyeznie a politikai pártokkal Magyarországon is, de másfelől az osztrák és magyar kormány között is ujabb tárgyalások szükségesek. Majdnem kétségtelen bizonyossággal állitható, hogy a tárgyalások lefolyása nem volt kedvezőtlen, ami nem jelenti egyúttal azt is, hogy már nem volnának nagy nehézségek. Alaposan beavatott körökben ugy tudják, hogy felmerülhetnek még mindig olyan körülmények, amelyek lehetségessé teszik a tárgyalások meghiusnlását, sőt végleges megszakítását is. De a keddi tanácskozáson teljes elutasításról szó alig lehet, mert ezesetben a tárgyalások folytatására nem lenne szükség. Már pedig kijelentették a miniszterek, hogy a tárgyalásokat nemsokára folytatni fogják, sőt kilátásban vannak ujabb audienciák is. Tehát, ha döntés még nem történt is, minden jel arra mutat, hogy a kibontakozás utja már ki van épitve és remélhető, hogy a politikai hírszolgálat rövidesen örvendetesebb anyagot is kap, mint azt a testvérmarakodást, mely a vidéki függetlenségi pártok életét most olyan viharossá, változatossá teszi. A legközelebbi napokban tehát folytatni fogják a tanácskozásokat De, hogy mikor és milyen mederben, arról a keddi koionJanács, a miniszterek kijelentései szerint, nem határozott. A magyar miniszterek e tekinte/ben bevárják az uralkodó döntését. Nagyon valószínű, hogy már a közeli napokban ujabb tárgyalások indulnak meg, egyrészt a koronával, másrészt a közös és osztrák kormánynyal, sőt esetleg a szakreferensek tárgyalása is előtérbe lép. Ezekre a tárgyalásokra okvetlenül szükség van a helyzet tisztázása szempontjából, ami előfeltétele a kibontakozásnak. A magyar nemzetnek pedig türelmesen kell várnia a minisztereknek abbeli örvendetes kijelentésére: — Meg van a döntés! Egy kis vasút fejlődése. Boldogul a Gyulavidéki motoros. Még egy évvel, sőt egy félévvel ezelőtt is csak az alatt a cím alatt foglalkozhattunk lapunkban a a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasut"-tal, hogy „Egy kis vasút bajai." Mert akkor csakugyan nagy bajban volt a kis keskenyvágányu vasút. Valósággal a csőd szólén állott. A részvényesek által összeadott tőke hamarosan fölemésztetődött, mivel a forgalom még távolról sem fedezte a befektetés költségeit. Az adósságok fellege mindig sötétebben és sötétebben gyülekezett a részvénytársaság fölött s a hitelező pénzintézetek követeléseiket mindenáron érvényesíteni akarták. Ennek pedig nem lett volna más a vége, mint a részvénytársaság bukása. Ez pedig kár lett volna, mert a Gy. H. E. V. igen hasznos mezőgazdasági missziót teljesít azon a környéken s emellett még a személyforgalmat is lebonyolítja. A végveszedelem közeledtekor az igazgatóság szerencsés gondolattal a MÁV- igazgatóságához fordult ós azzal bocsátkozott tárgyalásokba. A tárgyalások sikerrel is jártak, amennyiben sikerült megegyezésre jutni. Ennek értelmében a vasút a MÁV. kezelésébe megy át s a MÁV. igazgatósága 450 000 koronás kölcsönt nyújt a legsürgősebb adósságok kifizetésére. A szerződés ilyen értelemben 1909 junius 29-ón meg is köttetett. Nagymértékű föllendülés lett e szerencsés egyezség következménye. A MÁV. azonnal rendbehozta a vasútvonalat, a kocsikat, szaporította a teherwaggonok számát s az ő nagy erkölcsi és anyagi súlyával elősegítette azt, hogy a részvénytársaság teljesen megrendült hitele helyre álljon. Most újból tárgyalás folyik a „Megyar Agrár- és Járadékbank"-kal egy nagyobb kölcsönügylet lebonyolítása végett. Ugy az igazgatóság, mint a személyzet fellélekzet a szerencsés alakulás folytán és nagyobb buzgalommal látott a kis vasút teljes rekonstrálásához. Forgalma növekedett napról-napra, amiben nagy része van a MÁV.-nak is, amelynek érdekében áll^ hogy a vasútvonal vidékének talán más uton is lebonyolítható teherforgalmát a Gyv. H. É. V. felé terelje. A lidércnyomás elmúlt és mig egy évvel ezelőtt a Gyv. H. E. V. számadásai tetemes veszteséggel zárultak, addig ma örvendetesen jelentheti a részvényeseknek az igazgatóság, hogy jelentékeny nyereség mutatkozik. Mindezeket az adatokat a Gyv. H. É. V. most megjelent 1908. évi zárószámadásának bevezető cikkéből veszszük. A tanulságos bevezetés szerint a vasút vesztesége 1908 junius végén még 54 640 korona volt. E veszteség az év végére 50.929 60 koronára apadt le. A rohamos fejlődést mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy 1909. óv első felének végén már csak 6257 korona volt a veszteség s a november elseji zárlat már nyereséget tüntet föl. Mindez egyrészt az igazgatóság buzgalmának, másrészt pedig a MÁV.-val kötött szerencsés egyezségnek köszönhatő. Egyébként a mult év végén a forgalmi bevétel 97.20112 korona volt, a kiadás pedig 68.71318 korona. A maradvány tehát 28.48á korona. E látszólagos Békésmegyei Közlöny tarcája. A sárga rém. Irta: Pallos Árpád. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A Racine, francia póstahajó fényes zászlódiszben eget verő — hurrá — kiáltások, ágyudörgések s harsány zeneszó mellett' hagyta el a borneói kikötőt, hogy visszavigye utasait a kedves rég nem látott, anyiszor visszasóvárgott hazába. A fedélzetről az utazók fehér kendőt lobogtattak a partonálló néptömeg felé, miközben a hajó gyorsított mentben távozott mind meszebb és meszszebb hagyva a biztos partokat. Még sokáig állottam a fedélzeten, elmerengve a tűnendő kikötő felett s bizonyos fájdalmas szorongás lopódzott szivembe, amit akkor szoktuk érezni, ha valami kedvestől bucsuzunk örökre. A tengeren hamar megy az ismerkedés Az emberi szivek közelebb vannak egymáshoz, mindenki érzi, tudja, hogy közös sors kényszeríti őket néhány szál d szkán szembeszállni a bősz elemekkel. A fedélzeten mindjárt szembe tünt egy ifjú pár, a nő 18 19 éves üde, ifjú fekete hajú lányka, tüzes szeme a forró égöv leányát sejtette benne. Egész lényén olyan inelanchólikus varázs öntött le, mely oly annyira érdekessé teszi a délszak asszonyát. A férfi, piros-pozsgás fiatal ember, kin első percben felismerhetjük az angol, szász faj jellemző tulajdonát. Szőke haját kétfelé választva viselte, mig égszínkék szemeiből jóság mosolygott mindenkire. Az ifjú pár boldognak látszott. Már hogy is ne lett volna az, mikor mózesheteiket élték s külömben is forró szerelem kapcsolta együvé. A lányka, mint később tőllük megtudtam, az ifjú kedvéért odahagyta forró hazáját, hogy férje ködös, hideg hazájával Gserólje el. De milyen áldozatra nem képes az igazi szerelem! A tenger sima tükrét a legkissebb szellő sem ringatta. Ugy feküdt a meszszesógben, mint egy fényes acéllemez, mely ezerszeresen veri vissza a reá tűző nap sugarait. A tikkasztó forróság nem egynek az utazók közül okozott kisebb, nagyobbmérvü fejfájást s egyéb kellemetlenséget s a kajütök telve voltak tengeri betegség által kinzottakkal. Mi hárman, az ifjú pár meg ón, azonban mentesek maradtunk mindeme kellemetlenségtől s barátságosan csevegtünk a fedélzeten, hova a csendes éj csalogatott ki. Az égboltozatról a délövi csillagok fénye sugáros, tündéries ezüstöt hintettek ránk s ebben a percben annyira meghatott az ifjú pár ragaszkodása, hogy szinte beleborzongtam arra a gondolatra, vajon mi lenne, ha egyiküket a kegyetlen végzet elragndná ? ! Wiiliám, ez volt a férj neve, ma rocsz hangulatban volt. Fejfájásról panaszkodott, de különösen az bosszantotta, hogy a szeme előtt különös tüzbogárkák röpködnek. Ijjedten néztünk össze az asszonykával, Willi e kijeletésére. Mint délövi szülöttek, mindjárt tisztában voltunk azzal, mi bántja a szegény fiut. Mary ideges hevességgel ölelte át férjét s kényszerítő erővel rábírta, hogy feküdjék a kabinjában. Azonnal hivattuk a hajó orvost. Mr. Parkinsont, ki csakugyan a délvidék rettenetes betegségét, az európaiakra annyira veszélyes sárga lázt konstatálta rajta. Willit mindjárt elkülönítették s az utasoktól messze eső fülkébe helyezték, nehogy a ragályos kór ínég másokra is átterjedjen. Három napig kínlódott Willi s akkor legyőzte őt a sárga rém. Holtestét egyszerű vitorla vászonba göngyölték, lábaihoz sulyt'erőssitettek s ugy vitték ki a fedélzetre a diszbe öltözött matrózok sorfala között. Megkondult imára a hajó harang. A kapitány egyszerű imát rebeg, a matrózok s közönség pedig levett föveggel halkan mormolják utánna. A hajó harang kondul s a sikos deszkán lassan megindult a holttest, hogy örökre elnyelje a vógnélküli óceán. Harmdszor kondult meg a hajó harang s a matrózok vig ének mellett súrolják fel a fedélzeti padlatát, egy szó sem esik több a halotról.. . Szegény Mary, alig tudtuk megakadályozni, hogy férje után ne ugorjon a habokba. Mérhetetlen fájdalma bensőmig hatolt. Csak ón tudtam mérlegelni azt az iszonyú kint, mely szivét marcangolta. A nagy árbóchoz támaszkodva merően tekintett arra a helyre, ahová mindene, élte, egész boldogsága a tengerbe sülyedr. A kapitány ép megállapította a hosszúság ós szélesség fokot, hogy mappáján megjelölje Willi nyughelyét, majd jelt adott, s a hajó, mely a temetés alatt egy helyben állott, ZÍ katolva megindult. Ijedten rezzentem fel tűnődésemből, az árbócfához támaszkodó Mary ajkáról vérfagyasztó sikoly hangzott el, kidülledt szeme kísértetiesen meredt az óceán egy pontjára, mig remegő ujjai egy felbukkanó tömegre mutatott. Szörnvü látvány! A felmerülő tömegben Willire ismertem. Nem tudni hogyan, tán rosszul volt a lepelbe varva avagy talán külső fizikai erők hatottak közre, a holttest kiszabadult burkából és a hajó sodra ellenálhatatlanul vonszolta maga után. Iszonyú küzdelem fejlődött ki köztem ós a félig megtébolyodott Mary közt. Folyton azt hangoztatta : — Willi hiv, Willi hiv — s a holltest után akart ugrani. A matrózok erős karja segélyével tudtuk csak megakadályozni, hogy utánna ne vesse magát. A hulla pedig nyakasan követett. Hol egyik percben elmaradt s mi már megkönnyebbülten lélegzetlünk fel, hogy a másik percben már ismét más oldalról merüljön fel. A hajó egyre maga után sodorta, mintha mágneses erővel vonzaná. Mary ezalatt őrjöngve hevert kabinjában. Lázálmában egyre férje nevét hangoztatta, hogy nemsokára eleget tesz hivó szózatának. Kót markos legény alig birta me -fékezni a szegény asszony indulatait. A kapitány kétségbeesve tekintett a makacsul üldöző holttest felé, attól tartott, hogy *a hajós népség, mely a babonára szörnyen fogékony, valami természelfölöttit lát a dologban. Pedig ép most volt a legnagyobb szükség minden karra ós erős férfi szivre, mert e napon jutottunk a passzátszelek zónájába. Két napig üldözött Willi holtteste s a kapitány már arra gondolt, hogy matrózaival kihalásztatja a holttesteit, hogy újra és jobban bevárják halotti