Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-07 / 89. szám

7 BÉKÉS3TEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 17. hozzávágni. Aztán elmentem hazulról. Másnap az anyósom kijelentette, hogy amiért ugy bántam az ő anyjával, néz­zek más lakás után, mert ő ott meg nem tür. Ekkor hazamentem az édes­anyámhoz, hogy ott aludjak, mig más lakás kerül. — Felesége is vele ment? — Igen, utánam jött. — Már akkor beszéltek egymással ? — Igen. — Folytassa tovább. — Édesanyámnál a feleségem foly­ton siránkozott, hogy ő nem tudja ott hagyni az anyját, ha másutt laknánk oda volna minden öröme, boldogsága, egész nap bánatos volna és ezáltal megrontaná az én boldogságomat is. Ez még növelte bennem az elkesere­dést. Éjjel se tudtunk aludni, mert a feleségem folyton panaszkodott, folyton sirt, hogy menjünk vissza az anyjához, mert ő nem birja ki a távollétet. Ekkor fogamzott meg bennem az a gondolat, hogy ha boldogtalanul fogunk élni, inkább haljunk meg mind a ketten. — Mi történt május 12-én? — Akkor délelőtt feleségemmel la­kást keresni mentünk és találtunk is. Feleségemet ezután hazaküldtem az anyjához, én meg mentem revolvert vásárolni. Déltájban én is elmentem régi lakásunkra az anyósomhoz. Fele­ségem az ágyban feküdt. Lefeküdtem én is, mert ki voltam merülve. De nem aludtunk ekkor sem, mert feleségem folytonosan sirt és az anyját emlegette. Én délután 3 óránál nem birtam tovább hallgatni. Felkeltem, bezártam az ajtót, aztán elővettem a töltött revolvert ós egészen közelről belelőttem a feleségem mellébe. Mikor hallottam rémes sikol­tozását, magam ellen fordítottam a fegy­vert, de nem sült el. Közben feleségem az ablakon keresztül kiugrott az ud­varra. Uj golyókat tettem a revolverbe, aztán a mellembe lőttem. Ekkor össze­borult előttem a világ. Azt se tudtam, mit csinálok, kiszaladtam én is az ud­varra, hol a kútnál láttam a feleségemet az anyjával. Én is odarohantam, de hogy a kútba hogy kerültem, hogy vet,, tek ki belőle, nem tudom. Csak a kór­házban ébredtem föl. — Hány napig volt a kórházban ? — Tizenhat-tizenhét napig. —- És a felesége ? — Ugy emlékszem, az is. — Most együtt élnek ? — Igen. — Veszekednek-e még ? — Nem, soha. A vádlott után a fiatal asszony ki­hallgatása következett volna, de mivel érdekelt fól és kihallgatását nem kívánta, őt nem hallgatta ki a bíróság. Kihallgatták azután az anyóst és a nagymamát is tanukként. Az orvos­szakértő dr. Kacvinszky János volt, akit a meghiteltetés után szintén kihallgattak. Dr. L i s z y Viktor kir. főügyész­helyettes hatásos vádbeszéde után dr. Martos József igen szép, sőt nagy­szabásúnak mondható védőbeszédet mondott, amely után az esküdtek ta­nácskozásra vonultak vissza. Az esküdtek, tekintettel arra, hogy a házasélet nyomorúsága, nem pedig gyilkossági szándók vitte e tettre a férfit, nem vétkesnek mondotta, igy a törvényszék felmentő ítéletet hozott. Megint felebbeznek. A fizetési pótlék, a zenede segélye ellen. Igazán, a szószoros értelmében át­lépte a tragikumot a komikumtól elvá­lasztó határvonalat az a mánia, mely Csaba haladásának kerékkötőjében, a diszes parasztpártban dühöng. Ezek a kedves bácsik, akár a mezei munkák idején, akár azoknak elmultával, nem gondolkoznak másról, mint a kellemet­lenség csinálásról. Nem tudnának talán jól sem aludni, ha valakinek, aki nekik nem tetszik, tormát nem reszelnének az orra alá. Alig van a képviselőtestü­letnek olyan közérdekű határozata, ame­lyet meg ne felebbeznének, az alispán és a törvényhatóság nem valami nagy örömére. Hogy a megyebeli községek nagy része Csaba iránt antipatiával vi­seltetik, abban nagy része van a pa­rasztpártnak, mert a megyegyülések idejét okvetetlenkedéseikkel elrabolják és nem engedik, hogy a törvényható­sági bizottság más községek vitális ér­dekeivel behatóan foglalkozzék. Mindig Csaba és egyre csak Csaba! Nem lehet csodálni, ha a más községbeli megye­atyák unják a dolgot, bosszankodnak és nem valami kívánatos helyre küldenek szegény Csabát az ő szeretett paraszt­pártjával együtt. Megrögzött felebbezési mániájukban móg tán azt a képviselő­testületi határozatot is me^felebbeznék ezek a jó urak, amely kimondaná fej­és jószágvesztós terhe alatt, hogy min­den csabai polgár köteles jövedelmének 50 százalókat a parasztpárt kasszájába befizetni. Csak a mult számunkban adtunk hirt egy alaposan felsült felebbezósük­ről, most egyszerre kettőről is be kell számolnunk. Az egyik Tóth László segédjegyzőnek lapunkban már több­ször szellőztetett fizetési pótlék ügye. Tóthnak tudvalevőleg 1200 kor. fizetési pótlékot szavazott meg a képviselőtes­tüidt, hogy értékes munkaerejét Csaba számára megtarthassa. Az első határo­zatot a törvényhatóság formai okok miatt megsemmisítette, de a képviselő­testület legutóbbi közgyűlésén másod­szor is megszavazta nagy többséggel Tóth pótlókát. Ezt a határozatot feleb­bezi meg újból a parasztpárt. Jól tudja pedig hogy ezzel is felsül, mert a tör­vényhatóságnak a múltkor sem volt a határozat ellen semmi elvi kifogása, csupán formai hibákat konstatált. Most ezek a formai hibák is orvosolva van­nak. Nem áll tehát útjában semmi an­nak, hogy a törvényhatósági bizottság jóváhagyja a fizetési pótlék megadását. Ezt meg is fogja tenni előreláthatólag, bárhogyan is fognak majd ágálni a parasztpárti korifeusok. Nem tetszik a parasztpártnak az sem, hogy Gyöngy öss.v Gusztáv­nak, a Békéscsabai Városi Zenede igaz­gatójának és tulajdonosának az 1910. évre szólólag 500 korona segélyt szava­zott meg a képviselőtestület. Az ő gyer­mekeiknek — azt mondják — zenei mű­veltség nem kell, megélnek azok anélkül is. A zene csak luxus, amelyre a köz­pénzeket nem szabad pazarolni. Fizes­sék az urak, ha zenei műveltséget akarnak ! Kedves uraim, illetve pardon, pa­rasztjaim, ugye maguk is szeretnek ug­rándozni a rezes banda fülbemászó (?) hangjai mellett ? Látják, azok a rezes bandák sem tudnák fújni a kellemes talp alá valókat, ha olyan emberek nem let­tek^ volna, akik zenei kulturával birnak. A zenei kultura gyümölcsét élvezik ked­ves bácsik maguk is, mikor lakodal­maskodnak, disznótoroskodnak, kávé­házban pezsgőznek, a templomban éne­kelnek, vagy a temetéseken könyeznek. Ugy-e olyankor lelkük megnemesül, át­finomul, a rosszindulatok elcsitulnak, szivők könnyebbé lesz a bánattól, agyuk a gondoktól. Ugy-e mégis csak szükség van zenei kuitúrára ? Ha már most egy ember idejön, hogy azt a kulturát ter­jessze, csak megérdemel tán egy kis pártolást I A megyebizottság bizonyoszn más állásponton lesz, mint a parasztpárti urak és jóvá fogja hagyni a képviselő­testületnek ezt a határozatát is. A feleb­bezések tehát megint kudarcot valla­nak . . . A „Bteiepi Közlöny' táviratai. Wekerle Bécsben. Wekerle Sándor miniszterelnök va­sárnap este, vagy hétfőn reggel Bécsbe utazik és audiencián jelenik meg a királynál. Az audiencián Wekerle je­lentést fog tenni Őfelségének azon tárgyalások eredményéről, melyeket a politikai pártok vezetőivel folytatott a kibontakozás ügyében. A vasárnapi párbaj. A holnapi nap elé nagy érdeklő­déssel néz az egész politikai világ. Kíváncsian lesi mindenki, hogy ki sül fel, Justh-e, vagy Kossuth. Hir szerint Wekerle azért halasztotta el bécsi útját, hogy még akkor nap értesül­jön a politikai párviadalról, melytől a függetlenségi párt egysége függ. Justh összehívja a házat. Justh Gyula, képviselőházi elnök i szombaton hivatalos ügyei elintézése ! végett megjelent a Házban, ahol mint­egy 30 képviselő kereste fel. Justh azt a kijelentést tette a képviselők előtt, | hogy a jövő hét valamelyik napján \ feltétlenül össze fogja hivni a képvi­selőházat. KróniKa, fl törvény — törvény, kéremásson, Ezt hirdetik mindenfelé fl törvény — törvény! — átkozódik fl rab, ha sorsát fölleié. fl törvényekben kaparászni Bizony, kissé nehéz dolog, Sok ravaszsággal áldották meg Justiciát az angyalok. Qyulán, a héten törvénykeztek, Megteltek a kemény padok És felvonultak dacos arccal Ifjú rabok, öreg rabok. Egyik rabló, gyilkos a másik, Egyszóval szép kis társaság S a publikum a vallatáskor Méha fogdosta a hasát. De furcsa is ám az a törvény, Furcsák is az esküdt urak, Fölmentettek a héten is már Két hetyke,, gyilkos, rab urat. Másikra néhány koronáért Reáborult az éjszaka, Ez igazságszolgáltatáson Nevet Justicia maga. Csak igaz is a régi mondás, Hogy gyarlók ám az emberek ítélkezni a felnőtteknél Tán még jobban tud a gyerek. Mert az az ösztönére hallgat S ez a tudásnál többet ér, Mert a tudás csak kérészéltű, De az ösztön örökkön él. Lám, például, a szép Mariska Vad nőstény, bűnös, mondhatom S meglátják, hogy majd nemsokára Csábit, szeretget szabadon. Törvénytudó biró uraknak Reátapad vágyó szemük És felmentik a szép Mariskát — Ez igy van itt, ott, mindenütt. De ne törődjünk véle most már, Ugy is sokat fecseg a nóta, Nézzünk ki a szabad mezőre, Beh sok szépet regélnek róla ! Zöldek, virulok a vetések, fl határban köröskörül, Tele reménynyel minden gazda S a börziáner is örül, fl politika bús mezője flm sivár, oly élettelen fl haladás büszke virága Rajta tán többé nem terem. Szegény, őrjöngő dervis módra, Egy nótát zeng a magyar szája, Leláncolt kézzel kiabálja : fitok, halál Ausztriára I Csak kiabál, de nem tesz semmit. Másként van ám ez itt Csabán, A Nőegylet nemcsak mesélget, De dolgozik, tesz igazán. Hangversenyének már előre Örül a tisztelt publikum, Mert tudja, amit ő csinál meg, Az elsőrangú unikum. A szinházról csak régi nóta : A direktor csak kesereg, Mert nincs közönség, nincs bevétel, Kopárok az ülőhelyek. E bús akkorddal megyék én is, Tele bánattal félre állok S hiszem, hogy majd a másik héten Vigabb nótákat kornyikálok. Guy. ÚJDONSÁGOK. — Időjárás. AZ országos központi időjelző ál jomás mára enyhe időt jelez, elvétve csvpadékkal. — A kataszteri ki gazitás- Böször­ményi Pál, kit a pénzügyminiszter a kataszteri ujrafelvótelek tartamára Bé­késmegye kataszteri biztosává nevezett ki, ma délelőtt 9 órára gyűlésre hivta egybe Arad-, Csanád-, Csongrád-, Bi­har- és Békósvármegyók kataszteri bi­zottsági tagjait. Bókésvármegye képvi­selésóre K o h n Dávidot ésPfeiffer Istvánt kérte fel az alispán. — Eljegyzés. Schvarcz Márkusz leányát, F á n i k á t, Csabán eljegyezte Balassa Ignác. — Ujitás a közigazgatásban Szabolcs­vármegye érdekes átirattal kereste meg Békésvármegge törvényhatóságát. Tá­mogatását kéri egy, a képviselőházhoz intézett feliratának, melynek az az in­tenciója, hogy az elsőfokú közigazga­tási hatóságok jogkörét ki kell terjesz­teni. E jogkiterjesztés főképen az ital­mérésekre állana, amelyekre vonatko­zólag a pénzügyigazgatóság gyakran a hatóságok megkérdezése nélkül intéz­kedik. Szabolcsvármegye azt kívánja, hogy az italmérések nyitása, áthelye­zése stb. ügyében az elsőfokú közigaz­gatási hatóság jogérvényesen intézked­hessék s ezt az intézkedést a pénzügy­igazgatóság köteles legyen etfogadni, illetve hozzájárulását kifejezni. — A csabai tífuszjárvány. Szomouan kell konstatálnunk, hogy a veszedelmes tífuszjárvány a hatóság minden intéz­kedése dacáre is folyton terjed. A meg­betegedések száma szaporodik. Még a járványban szerencse az, hogy a meg­betegedések elég enyhe befolyásuak, amennyiben az eddigi 71 megbetegedés között csak 4 végződött halállal. Dr. Zöldy János vármegyei tiszti főorvos pénteken Csabára érkezett és dr. W a 11­f i s c h Ferenc községi orvos kíséreté­ben meglátogatta az összes beteget. A dr. Wallfisch által észlelteitekre, hogy Csabán a tífuszt a fertőzött kutviz okozza a betegeknél tett látogatások folytán a megyei főorvos is konstatálta. A községi főorvos, dr. Reisz Miksa által már régebben javasolt intézkedéseket min­denben jóváhagyta ós figyelmeztette a hatóságot, hogy az óvintézkedések vég­rehajtását a legszigouabban ellenőrizze. Az ártázi kut medencéjére födőt kell csinálni s a lakossag figyelmeztetendő, hogy mindenre: ivásra, főzésre, mo­sásra, mosogatásra csak ártézi vizet használjon. — Halálozás. Grünwald Bernát szarvasi kereskedő felesége, csütörtökön 58 éves korában elhunyt. — A szeghalmi közjegyzöség. Megírtuk már, hogy dr. N e k u 1 a Gyula, a csak nem régen kinevezett szeghalmi kir. közjegyző lemondott állásáról és vissza­tért Csabára régi pozíciójába. Az aradi közjegyzői kamara a lemondott köz­jegyző helyettesítésével K r a t o c h­w i 11 Gyulát bízta meg. — Az öcsöd-mesterszállási ut. Az Öcsöd mesterszéllási trövényhatósági ut építé­sét a vármegye tudvalevőleg Kálmán Miklós válalkozóra bizta, mert az ő ajánlata volt a legelőnyösebb. Kálmán­nak már meg kellett Volna kezdeni az útépítést, de most azzal a kérelemmel fordult a vármegyéhez, hogy adjon neki 50 napi haladékot. — Nöegyleti alapítvány. Léwy Sa­muné, Neumayer Ida. nóh édes anyja Békésen mult hóban elhunyt Neumayer Józsefné szül. Rozenzweig Jozefin em­lékére 200 koronás alapítványi összeget fizetett be a békéscsabai izr. nőegylet pénztárába. E nemeslelkü adományért hálás köszönetét nyilvánitta : A békés­csabai izr. nőegylet elnöksége. — Orosháza közgyűlése. Orosháza köz­ség képviselőtestülete szombaton dél­előtt közgyűlést tartott, melynek leg­fontosabb tárgya az 1910 évi költség­előirányzat volt. A költségelőirányzat azzal a kedvező eredmény nyel zárul, hogy a pótadó 63 százalékról 61-re szál­lott le. A községi segédszemélyzet fize­tésemelési kérelme nem talált kedvező elintézésre, amennyiben a kérelmet el­utasították. — A békési betonjárda. Mikor Békés uj betonjárdája elkészült, a képviselő­i testület minden különösebb megjegyzés ! nélkül átvette a vállalkozótól. Ezt a ha­tározatot T e 1 e g d y Lajos ügyvéd | megfelebbezte, azzal érvelvén, hogy a járda az előírtnál vékonyabb. A törvény­I hatóság a felebbezés elutasításával jóvá­hagyta a képviselőtestület határozatát. Telegdy ekkor sem nyugodott meg, ha­nem felment egészen a miniszterig. A miniszter az ügy felülvizsgálásával a gyulai államépitészeti hivatalt bizta meg, amely megállapította, hogy a járda csak­ugyan vékonyabb az előírtnál, móg pe­dig 7 centiméterrel. Ennélfogva ujabb határozathozatalra utasította a miniszter Békés község képviselőtestületét. amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej- ^ Ne tétovázzék, ha fáj a feje, DjPD PIJUA S-PASTILL AT t„UaorwnÁIÍA« n, nnn a| ** " ™ " * tárban. Készíti Beretvás Tamás gyógyszerész = hanem nasznaljon azonnal Kispesttn. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás. fájást elmulasztja. Ára l'90 Kapható min­Orvosok által ajánlva " 1 den gyógyszer

Next

/
Thumbnails
Contents