Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-07 / 89. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 89-ik szám. Vasárnap, november 7. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vis$za. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetnl bármikor lehet éoneaveden belül Is. Egyes szára ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Mikor lesz virradat ? Békéscsaba, november 6. Újra minisztertanács volt, a korona felszólítására informáló, a tárgyalások eredményét összefoglaló nagy minisztertanács. Döntés nem történt, a tanácskozás eredménye ismeretlen és a nemzet ismét nem lesz okosabb. Csak egy mellékes epizód jelzi, hogy a függetlenségi párt most már a nagy elhatározások küszöbére lépett s a párt a válaszúton áll. Kossuth leintette a képviselőknek azt a részét, akik nem tartoznak Justh szűkebb környezetéhez s kifejezte azt az óhajtását, hogy makói beszámolójára csak a bankosok exponált gárdája kisérje az elnököt. Mi ez, ha nem a teljes elszakadás előkészítése? S mi állhat ennek a pártvezéri intelemnek a hátterében, ha nem az, hogy a függetlenségi párt azon tagjainak a nevében, akik Justhal nem tarthatnak, folytatni akarják a koncért a kisded alkudozást. A komédia tehát tovább folyik s a kormány a legtökéletesebb egyetértésben hallgat és titkolózik tulajdonképpeni célja felől, Mintha a nemzetre a dolog egyáltalán nem is tartoznék, egyetlen faktor sem tartja szükségesnek, hogy egy kis világot gyújtson a nyugtalanító homályban. A korona olyan kívánsággal állott elő, melyre nézve a kormány minden tagjának s a parlament minden pártjának az volt az egyező véleménye, hogy lehetetlenség. S mikor ezt a késznek látszó választ kellene megfogalmazni: akkor a minisztertanács egyszerre csodálatosan titoktartóvá lesz. Miért? Talán nincs meg az a lehetetlenség többé, ami pár nap előtt megvolt ? Mi azoknak pártján tudjuk magunkat, akik a válságban a higgadtság álláspontján vannak és nem bukdácsolnak szélsőséges irányokban. De ami most történik, ez a kései titkolódzás, ez a legkritikusabb időben való begombolkozás, ez a süketnémaság : nekünk is fölöttébb gyanús. Itt vagy oktalan komédia folyik, vagy ami rosszabb : alattomos tőrvetés a nemzeti érdekek verembe hullatására. Az egész kormány beállott a bécsi szándék szekértolójának, hogy az ország a nemzeti vezérek hozzájárulásával hajtson be az ex-Iex tilosába? Azt akarják ők maguk elősegíteni, hogy az ex-lex az ő nevükhöz fűződjék ? Ha a kései titkolódzás ilyen oktalan komédiát takar, ez is elég szomorú volna, mert nem fölemelő tudat a nemzetnek, hogy „vezéreit" ilyen uton lássa. De lappanghat a titkolódzás mögött az az alattomos tőrvetés is, mely egy kész helyzet vermébe akarja csalni az országot. A sötétben könnyen támadhat pánik. Aki ilyenkor egy gyufányi világossággal szolgál a sötétségben, elkergetheti a képzelt rémeket. De aki ok nélkül való titkolódzással, még több rémmel népesiti be a homályt, az végzetes pánikot okozhat. Nem tudhatjuk: komédiát rejt a homály, vagy alattomos tőrvetést. De azt tudjuk, hogy a politikában teljes a homály s nem okos, nem tanácsos ezt a homályt még mesterségesen is növelni, a tájékozatlanul hagyott nemzet fantáziáját rémlátásokra gerjeszteni. Bizonyára sok bajnak lehet okozója az is, hogy a kibontakozás körül kissé sok bába foglalatoskodott, de ha a nemzetet, melynek elvégre van joga némi kíváncsiságra, mert hiszen az ő jövendőjéről, az ő boldogságáról van szó, egyszerűen bezárják egy sötét szobába és minden tájékoztatás nélkül hagyják legnagyobb izgatottságában : abból még nagyobb bajok fognak keletkezhetni. A két véglet között vannak árnyalatok. Nem követelünk a kétségtelenül nagyfontosságú tárgyalásokhoz reflektorokat, de igenis jogunk van követelni egy gyufányi világosságot. Mert a sötétség rémeket produkál s ezek a rémek olyan izgalmakat szülhetnek, melyek halomra dönthetnék a legegészségesebb kibontakozás munkáját is. Ha történik valami s ha ez a valami nem komédia, de nem is tőrvetés: akkor egy gyufányi világosság csak használhat az ügynek, amely végre is az egész nemzet ügye. Politikai vacsorák. - Budapesti levél. Látják, kérem, mi harangszunk a külföldre, mikor rólunk rossz véleménynyel van, büszkék vagyunk úgynevezett modern intézményeinkre, haladásunkra — és ha mégis magunkba szállunk, be kell látnunk, hogy annak a kritizáló szemű külfölnek mégis van egy kis igaza, mikor bennünket ázsiaiaknak nevez. Én ugyan nem tartom magam annak s azt hiszem, az öreg „Közlöny" olvasói sem tartják magukat annak, de mégis általánosságban azok vagyunk. Másutt zöld aszta

1, ásványvíz és szivarszó mellett intézik például az ország sorsát, nálunk azonban minden komoly lépés megtételénél fehér asztal, vacsora, jó bor és pezsgő kell hozzá. ; A magyar csak fehér asztal mellett tud 1 gondolkozni, akkor szellemes, akkor bátor. Józanon vezetteti magát, mint a ló. Az energiák csak a fehér asztal mellett nyilatkoznak meg, nem is sejtett talentumok kerülnek napfényre, — de ez olyan, mint a szalmaláng. Fellángol és ellobban pár perc alatt. Ugy hiszem, felesleges azt konstatálnom, hogy mi most a képzelhető legkétségbeejtőbb helyzetben vagyunk. Ezt tudja mindenki. Zavaros mocsár az életünk, mely sima tengerré talán nem lesz soha. Se előre, se hátra nem tudunk mozdulni, csak állunk egy helyben és kidülledt szemekkel nézünk a jövendőbe, keressük a biztató reménysugárt, amely sehogysem akar feltünedezni. És mi mit csínilunk e nyomorúságos viszonyok között? Semmi mást, mint hogy — vacsorázunk. Pártvacsorák, szerdai, csütörtöki vacsorák egymást követik, ott esznek, isznak vezetőpolitikusaink, olt tesznek nyilatkozatokat, amelyeken néha nagyon is megérzik a vacsora-szag. Nem mondom ezzel, hogy nem folytak zöld asztal mellett is tanácskozások. Fotytak, nem is egyszer, de minden eredmény nélkül. Nem hoztak semmi döntést a v£'ságban, hagyták tovább is reménykedni, bízni a szerencsétlen magyart. Most, hogy egy nagyfontosságú politikai ügyről, a függetlenségi párt egységéről, vagy szétszakadásáról van szó, ismét vacsorázunk. A radikális Justhék Makón vacsoráznak és isznak, a mérsékeltebb Kossuthók Budapesten, az Országos Kaszinóban. Egyszóval ma, vasárnap két fontos vacsora ingerli a kedélyeket és a gyomort. Ezeken dől el, hogy ki nagyobb ur a függetlenségi pártban: Kossuth-e, vagy Justh ? A függetlenségi párt két tábora között erőpróbára kerülvén a dolog, az a fontos ós döntő, hogy kik lesznek Makón és kik az Országos Kaszinóban. Akik jól ismerik a függetlenségi párt hangulatát, azok szerint MaBékésmegyei Közlöny tárcája. Kleopátra. Sápadtan haldokló rózsák között Amiket laza csokorba kötött Egy férfi kéz, — áll Kleopátra. Hideg márvány a keble, válla, Arcának hava fehéren ragyog, Ajkáról kéjes vágy mosolyog, Mintha gyöngén remegne álla, Mintha örökké csókra várna... Kleopátra ! Valaha lángolt, égett a véred, Ébren töltöttél sok jorró éjet, A csókok végett! Valaha meleg volt kebled, vállad, Vitézi leventék gyönyörbe fulladva Pihentek nálad. Te tudtál szeretni Kleopátra ! Az életnek minden üdve, átka Végig remegett testeden. Te kéjelegtél sok könnyben, vérben És utóljára, búcsúzáshépen Példát adtál a szenvedésben ... S mi vagy te most ? . . . Egy nőstény-tigris szoborszép mása, Egy modern Titán alkotása Kleopátra ! — üdvösség lánya ! Ezeregy évnek nyugalmas álma Altatta el a szivedet. De én tudom, hogy egyetlen, forró, Tüzes, eleven férfi csók láza Újra fölgyujtná véredet. . . BALAZSYNÉ ZALAY MASA Az öreg biró. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Péozely József. Senye Mihály ott szorgóskodott kora hajnalban az alsó udvaron. A trágyadombot igazgatta, Egyszerre megszólalt a nagy harang. No, ez ritka dolog igy kora hajnalban .., Senye Mihály felütötte a fejét. De megállt a munka az egész faluban. — Nagy halott van ! — mondták. De ki ? Ember-e, vagy asszony ? Az első vers után jött a második, azután a harmadik. — Embör — bólintottak. Három vers a nagy haranggal embernek szól; az asszonynak csak kétszer kondítanak. Később még hozzá tettéi: — Módos embör! A hajnali harangszóért dupla stóla jár. A gyermekeket szalajsztották errearra tudakozódni. A felnőttek meg kiálltak az utcaajtóba. Ott többet hall az ember. A szomszédok összeverődtek s találgatták: ki lehet. A templom felől jött sebes léptekkel Péter, a kisbíró. Senye Mihály ráintett : — No, a Pótör is korában nyakába vöszi a falut. — Adóhajtás lösz — vólé Surul Pál. Majd hozzá tette: — Talán mond valamit. Mondott is. Már messziről integettek Péter felé az emberek; — Ki ? Kicsoda ? Péter meglógatta a fejét s legyintett egyet a kezefejóvel. — Az öreg... — Melyik ? Ki ? Péter nagyott fohászkodott; előre nyújtotta a nyakát s aztán hirtelen leejtette a fejét: — Az öreg biró .. . Az emberek meghökkentek. — Tanyás János. — Az. — Az az erős embör ? Péter csak a fejével intett. — Hogy törtónt ? — A vére őte mög. — A vére? — A komám mondta. — Malatinszki ? — Az ... Má' mög is deputálta. — Ej, ej... — Olyan a képe, mint az őtikóm. Vagy még kékebb. — Haj, haj! Senye Mihály tovább érdeklődött : — Ószt mikó' történt ? — Még az este nem vót semmi baja. — Tán sokat övött? — Vagy ivott ? — No, az italt szerette — bólintott Surul Pál. Senye Mihály sercentett egyet rJa földre. — Nagyon szerette. — Az őte mög. — Kár érte. — No, kár. — Okos embör vót. — No, az igaz. Péter, hogy igy bejelentette az újságot s a véleményeket is meghallgatta, nem időzött tovább. Elkezelt az emberektől ós sietve indult az alvég feló. Ilyen jó napja régen volt. Hirt, erősen nagy hirt hordhatott szét a faluban, amiért figyelemmel adóznak az emberek . . . Senyéék kapujában összébb csoportosultak az emberek s adogatták egymásnak a szókat: milyen ember volt, emeli a* étvágyat é» a testsúlyt, megNOnlrt a köhögést, váladékot, éjjeli iiadlst^ Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofnlozis, influenza » ellen siAmtaten tanúr és orvos által naponta ajánlva. J<A Minthogy ériéktelen utánzatokat la kínálnak, kérjen mlmlealtw „Bocha" arcáét! esomaffoláat. 99 Roehe ff Kapható .orvosi rendeletre a gyógmzeriárakbac _^Ara Qveeenkénl 4.— korona. > ' „Sirolin-füzet B 18. ingyen és frankó F. Hoffmann»La Roclié & Co. Wien, 1II/1. Neu'inggasse 11. által