Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-28 / 86. szám

28 BÉKÉS3TEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 17. a törvényszókben teljesen járatlan falusi ember, disponál a szakképzett jegyzővel ! Ha azt akarjuk, hogy a községben rend legyen, a községi adminisztráció jó legyen, a közegészségügy, a közbiz- ! tonság, a községi háztartás és a kultu- ' rális állapotok a kor színvonalán álljanak, hogy a felsőbb hatóságok üdvös rendeleteinek foganatja legyen: akkor a községi közigazgatás valóságos fejévé meg kell tenni a községi jegyzőket s adni kell nekik módot, eszközöket ós hatáskört vezető állásuk sikeres betöl- ! tésére.'És a községi autonomia helyett, amelylyel a kis községek élni nem tudnak, mert sem anyagi, sem szellemi erejük a község százféle érdekeinek kielégítésére nincsen: a községi adminisztráció modern színvonalra való emelése céljából a községi közigazgatást államivá kell tenni. Szakképzett állami tisztviselők állíttassanak a községek élére s ezek az állami utasítások értelmében a községek jövedelmi forrásainak okos felhasználásával állítsák helyre elsősorban a községek háztartását, mert a rengeteg állami ós törvényhatósági közterhek mellett a hihetetlenül magas községi pótadók a tönk szélére juttatják a falu népét. A községi közigazgatás államosítása ellen nem lehet felhozni azokat az érveket, melyek a vármegyei autonomia fenntartása 03 megerősítése mellett szólanak, mert a községeknek ma sincs meg az a joguk, hogy a kormányrendeletek és felsőbb hatósági utasítások , ellen a törvényesség vitathatása esetén I opponálhassanak. Ellenkezőleg minden rendeletet végrehajtani tartoznak. Beláthatatlan eredménye volna az államosításnak a nemzetiségi falvakban a magyarosítás terén is a magyar nemzeti állam, annak intézményei iránt való szimpatia a hazafias érzület terjesztésében és megerősítésében. És ha már eddig ájlamositottuk az állategészségügyet, ha előbb-utóbb államosítani fogjuk a közegészségügyet és az elemi oktatást, mért ne államosíthatnánk a községi közigazgatást is ? A jegyzők vasárnapi országos gyűlésének mondhatni, ez volt a legfontosabb tárgya s remélhetőleg az ott hozott határozatot kellő körültekintéssel és jóakarattal fogja elbírálni ugy a kormány, mint a képviselőház. Élénk tetszésre talált Uszkay Bálint mezőtúri jegyző elnöki jelentése is, mely markáns vonásokkal ecseteli a jegyzői kar mostani szomorú helyzetét, beszámol az egyesület egy óvi tevékenységéről ós meggyőző érvekkel követeli a tarthatatlan helyzet mielőbbi orvoslását. Sok felszólalás történt az elnöki jelentéshez, megannyi élénk kifejezése a jegyzők elégületlenségének. A nagyfontbsságu országos gyűlés határozmányai bizonyára még a mostani válságos politikai viszonyok közepette sem fognak hatás és eredmény nélkül maradni. - Budapesti levél. A magyar politikában most a készülődések korszaka van. Eddig minden állott, most meg minden készülődik. De örülnünk kell ám ennek is, mert, tetszik tudni, a készülődós mozgást jelent. Egy évig olyanok voltunk, mint az indiai kőoszlopon álló fakir, aki arra vár, hogy Buddha madara mikor fogja neki a sült galambot, esetleg a rántott tigristalpat a szájába röpíteni. Állottunk mi is mozdulatlanul és vártuk a jó, vagy balszerencsét. Az igaz, hogy meleg is volt a nyáron és melegben lusta az ember nemcsak mozogni, hanem gondolkozni is. Hogy azonban a frissebb őszi idők beállottak, az egész vonalon mozgás, készülődés tapasztalható. Az eddig mélyen alvó Politika ur kezdi már szemeit dörzsölni, tagjait mozgatni s talán nemsokára ki is ugrik az ágyból, hogy dolgozzék, tegyen, cselekedjék újra. Készülődött mindenekelőtt a kormány — elmenni. Már-már parentálgatták is az ellenséges lapok, már-már fújták neki a gyászindulókat, mikor megszólalt a felsőbb hatalom, a király és azt mondta: maradjatok. Most meg a pártok készülődnek, de harcra. A i koalíció sorsa már meg van pecsételve, ezt régen tudja mindenki, aki a politika iránt érdeklődik s, nálunk ki nem érdeklődik ? Az első összecsapás a néppárt és a függetlenségi párt. között volt. Ezekből már a Herkópáter sem fog többé jó barátokat varázsolni. Most meg az alkotmánypárt és függetlenségi párt feni egymásra a fogát. A parlament két legnagyobb pártja között támadt ellenségeskedésnek oka főképen az a kombináció, mely ujabb hen ugy itthon, mint Ausztriában ene: jedt s melynek értelme az, hogy a király A n d r á s y Gyula grófot szeretné a kormányelnöki székben látni. . — De ezt már nem engedjük ! — tüzelnek a bankcsoport tagjai és tényleg sikerült a függetlenségi párt nagy j többségét fellovalni az eszme ellen, I amely még csak önkényes kombináció s amelynek talán nincs is semmi alapja. Ha a függetlenségi párt ellene ágál, az alkotmánypárt természetesen mellette van s folyik már, egyelőre csak a pártlapokban, az érdekes politikai harcjáték. Egy hadüzenet már meg is történt, még pedig a függetlenségi párt részéről, Hir szerint ugyanis Kossuth Ferenc a párt vezető tagjaival folytatott tanácskozások eredményeképen a szerdai minisztertanácson kijelentette, hogy a függetlenségi párt semmi körülmények között sem hajlandó a hatvanhetesekkel együtt működni és még kevésbbó hajlandó a gazdasági önállóságra irányuló törekvéséről és ennek bevezetéséről, az önálló jegybankról lemondani. Ha ez megtörtént csakugyan, akkor Andrássy Gyula gróf és Zichy Aladár gróf sem mondhattak mást, minthogy ők sem látják fenntarthatónak a koalíciót. A koalíciónak tehát befellegzett ós megkezdődik az elkeseredett harc a parlamenti pártok érvényesüléséért. Még egy érdekes készülődés hire hallatszik^a néppárt tájékáról. A néppárt testvóröcscse, a keresztény szociálista párt ugyanis a jövő vasárnap országos kongresszust tart, melyen, nagy ünnepélyességek között, ki fogja mondani országos politikai párttá való alakulását. Hir szerint ezt a néppárti szervezetet akarják most felhasználni arra, hogy egy esetleges kisebbségi kormánynak legyen a támogatója. Már elnököt is jelöltek ki Szapáry Pál gróf személyében, aki eddig csak sportolásairól és vendégeskedéseiről volt ismeretes Magyárországon s összes közéleti tevékenysége kimerült az elegáns ós előkelő Park-klub igazgatásában. Tehát készülődés az egész vonalon. Hogy aztán ezekből a harci készülődésekből ki kerül ki győztesen, az a jövő titka. Mindenesetre áll itt is az a régi jó magyar közmondás, hogy „aki birja, marja". A csabai ág. ev. egyház köréből. Elfogadták a presbyter-választó szabályrendeletet. A csabai ág. ev. egyháztanács hétfőn délelőtt Szeberényi Lajos lelkész ós S a i 1 e r Gyula egyházfelügyelő elnöklete alatt ülést tartott, melynek legfontosabb tárgya a kerület által újraalkotásra visszaküldött presbytert-választó szabályrendelet tárgyalása volt. A szabályrendelet az egyház által régebben kiküldött bizottság, a szabadválasztás elvének teljesen megfelelőleg átdolgozta s az összes kifogásolt intézkedéseket megváltoztatta. A/, egyháztanács az uj szabályrendeletet, a főgimnáziumi bizottság szabályrendeletét is elfogadta. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után a lemondott U h r i n Pál presbyter helyét a gazdasági bizottságban M e n g y á n Jánossal, a számvizsgáló-bizottságban pedig az elhunyt Kiiment Z János helyét K i t k a György és Lukoviczky Jánossal töltötte be az egyháztanács. Jelentette az igazgató-lelkész, hogy az egyház folyó kiadásainak fedezésére, mert az egyházi adó az Ínséges óv folytán nagyon gyéren folyik be, tízezer korona kölcsön felvétele vált szükségessé, mi tudomásul szolgált. A magas búzaárak folytán az egyháztagok adójukat buza helyett pénzben fizetik. Nehogy az egyház a terményjárandóságot pénzért legyen kénytelenitve kereskedőtől vásárolni, kimondta az egyháztanács, hogy egy mm. búzáért Sz eddigi 28 korona helyett 30 korona összeget fog egyházi adóban betudni. Lapunkban vasárnap közölve volt az egyháztanács választására vonatkozó szabályrendelet, melyet pontonkint olvasva, egyhangúlag elfogadott az egyháztanács. Maczák György, nem a volt biró, a presbyterek jelölését és a nyomtatott szavazó-lap kihagyását látná helyesebbnek. Mindenki otthon állítsa össze szavazó-lapját. Szeberényi Lajos: A felszólaló kívánsága nem teljesíthető, mert a kerület a tagok jelölését helyesnek mondotta ki. Csak a szabályrendeletben megállapított eljárás biztosítja az egyéni szabadválasztás jogát a korteskedéssel, a terrorizmussal szemben s kizárja azt, hogy mint a múltban is történt, egyes egyén kedvtelése szerint választassanak az egyháztanács tagjai. Sailer Gyula felügyelő a szabályrendelet változatlan elfogadását kéri, mert a jelölés által van a szabadakarat megnyilvánulása biztosítva a tömegzsarnoksággal szemben. Mindenkinek jogában van a kót jelöltet törülni s helyettük egy harmadik nevét a szavazó| lapra irni. Maczák György kivételével, ki felebbezést jelentett be, a szabályrendelet változatlanul el lett fogadva. Az ev. főgimnáziumot kormányzóbizottság szabályrendeletében uj intézt kedés, hogy az egyháztanács a bizottí ságba az öt lelkészen kivül, az eddigi 8 tag helyett 12-őt, a község 2 tag helyett 3 tagot választ. A gimnáziumibizottsági felügyelő egyszersmind nem kell, hogy az egyházfelügyelője is legyen, mert azt a bizottság ajánlatára az egyháztanács választja. K o c i s z k y Mihály a bizottság érvényes határozathozatalához 20 tagnak jelenlétét, 15 helyett, tenné a szabályrendeletbe. Ezt nem változtatták meg, de ugyancsak az ő felszólalására az intézeti orvost 6 évről 6 évre újra csos már leány korában is udvarolt az alispánnénak, de hát csak egyre halogatta, hogy megkéresse, igy törtónt aztán, hogy Komlósy Bandi, az egyik legmeghittebb barátja csipte el az orra elől. Mondják, hogy hosszú időbe, tellett, mire megtudott vigasztalódni, de aztán lassanként csak beletörődött az ember, ha elszáll feletta az idő, mely a legfájdalmasabban is sajgó sebet is behegeszti. Azóta kerek huszonkét esztendő telt el épen. Mindenki azt gondolta, hogy az alispánók a legboldogabb családi életet élik, melyben jelentékeny szerepe jutott az igazi szerelem-tündérének is, mikor egyszerre hire futott, hogy Komlósyné válni akar az urától. És el is váltak rövidesen, pedig már lett volna kinek az érdekében, egy kis időre még el kellett volna titkolniok a családi békótlenkedést. Egyetlen gyermekük, a szép Rózsika, már idestova tizenkét esztendős volt, akit bizonyára hamarabb férjhez vettek volna, ha az apai háznál marad. Dehát a törvény anyjának ítélte. Együtt is laktak azóta, hogy a vármegyeházból kiköltözködtek ós ami az életmódjukat illeti, azon nem találhat senki sem bárminemű kifogásolni valót is. Jómódban, urassan élnek, hisz telik az asszonynak az apai örökségből, de azért nem költekeznek mértéken felül, szórakozni is csak egy pár régi ismerős családhoz járnak és nyári üdülőhelyül is ezt a meglehetősen egyszerű fürdőhelyet választották, hogy meg ne szólják az ismerősök. De hát mikor az elvált asszonyok : rendesen mind annyira érdekesek, hogy ! szinte lehetetlen figyelmen kivül hagyni . őket. Különösen ha annyi mindenfélét I beszélnek róluk, mint Komlósynóról. Valóságos regényhősnőt csinálnak belőle. Hire ment, hogy tegnap kora reggel kikocsizott, aztán csak jó későre, holdvilágnál került haza. Máskor meg azt beszélték, hogy díszes libériába öltözött szolga levelet vitt neki s nem sokára egy igen előkelő államférfiú tett nála látogatást. Voltak, akik csak egyszerű híreknek vették ezeket, de akadtak akárhányan olyanok is, akik mindenféle következtetéseket vontak le a kósza hir suttogásaiból, sőt boldog volt, aki maga is megtódithatta azt valamivel. — Legkivált az asszonyok szerettek foglalkozni az eseteivel, hogy szembeötlövó tegyék a küiömbséget, mely közte és közöttük van. És csudálatos, hogy a szép Rózsikáról nem beszélt senki, pedig hát akárhány mama büszke lehetett volna, ha olyan lett volna a leánya, mint ő volt. Vagy talán épen azért feledkeztek meg róla olyan szánt-szándékos következtességgel, hogy fel ne keltsók iránta a fiatalság érdeklődósét. Ez pedig annyival is könnyebb volt, mert a szép leány csak nagy ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt. A nap legnagyobb részét otthon töltötte el a kertben, az édes anyja oldala mellett, aki szintén nem szolgált rá arra a sokféle híresztelésre, a melyet sokan, olyan nagy Szeretettel költögettek felőle. Úgyszólván alig járt hozzájuk valaki is. Csak az utóbbi időben kereste fel néhányszor őket Kovács Gyurka bácsi, az öreg tanácsos és már is szárnyra kelt a hir, hogy komoly dolgokra készülnek a Komlósiné házánál. De hát Kovács Gyurka nem sokat törődött az egész mende-mondával. Ha barátai tréfálkozva valamelyes czólzást tettek, hogy miért jár oly gyakran a szép Komlósinéhoz, egész hidegvérrel válaszolta: — Tudhatnátok, hogy minden gavallérnak kötelessége a szép asszonyokat mulattatni. És meglehet, hogy maga sem gondolt másra, mikor ugy délutánonként át-át ment hozzájuk, mint arra, hogy néhány barátságos órát eltölt majd a két nő társaságában. Igaz, hogy néha gondosan belenézett a tükörbe is, mielőtt útnak indult, de hát azt inkább csak azórt tette, hogy szemlót tartson a toi letteje felett, sem mint tetszeni vágyásból. Pedig mindössze negyvenhat éves volt, és csak megszokásból hivták öregnek, nem pedig a kora miatt. De hát j már letett arról, hogy valaha mégis nősüljön. Pedig a múltkor Komlósinénál is szőnyegre kerü t ez a téma. A fürdőorvos hozta szóba, aki szintén ellátó- j gatott néha a szép asszonyhoz. — Hagyd el pajtás, kinőttem ón abból régen, — válaszolt röviden Kovács Gyurka, s hirtelen áttért más tárgyra, mint aki nem tulajdonit semmi fontosabbb jelentőséget a hozzá intézett kérdésnek. Máskor meg, mikor kettesbe voltak, ( az asszony kérdezte tőlle félig tréfál- | kozva : — Aztán tudnak-e az ilyen agglegények, mint maga, igazán szeretni ? j — A férfi sziv csak husz évig öregszik, azontúl mindig egyformán dobog. — Azt mondják, hogy a nőknek is | mindig tizehat éves marad a szivük. — Igen, tudom, ugy mondják — felelt szinte gépiessen Gyurka, s magá' ban azon tűnődött, hogy többet érne ha a női szépséget oltalmazta volns igy meg az alkotó hatalma. De jó hogy éppen jött Rózsika, meri Gyurka már félt, hogy nagyon beletalálja keverni az asszony szerelmi val lomásokba, aztán meg valami meggondolatlanságot követne el. A leány előtt hát más beszélgetésbe kezdtek.' Olyar mindennapi thóma akadt más is, mint a szerelem, vagy a sziv dobogásofe teóriája. Csakhogy mitagadás, minél töbszöj járt át Gyurka bácsi a szép asszonyhoz annál unalmasabbnak találta az ő izló sesen bebutorozott egyhangú legónyotthonát. A szép asszony is, mintna napról-napra szivesebben látta volna olyan képpen tünt fel neki. Néha meg kérdezősködött a fürdő orvossánál: — Elég Jkomoiy embernek tartjf doktor ur a Gyurkát? — Kifogástalan az minden tekin tetben, nagyságos asszonyom. Ilyenkor aztán másról sem beszél Komlósyné, mint Kovács Gyurkáról. A: ori#os meg már alig várta, hogy szaba dúlhasson, sietett egyenesen a tanácsos hoz, mert megértette, hogy mire célo; az asszony. — Gyurka te — kezdte, ahogy be lépett — rosszul teszed, ha nem nősüls meg. Mégis csak nagyobb boldogság az, ha van egy édesen csicsergő me nyecske a háznál. Kovács Gyurka egy darabig szótla nul bámult maga elé, aztán hirtelen el határozással szólott: — Isten neki, hát a te kedvedért meg teszem! Légy olyan kegyes, kérd me£ a számomra, a szép Komlósy Rózsiki kezét,..