Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-24 / 85. szám

6 BÉKÉSlttEGYEl KÖZLÖNY A főjegyző ur geseitjei. „A Békésmegyei Ellenzék" folyó hó 17-iki számában megjelent s G r e m sperger Józsefet ugy takarékpénztári igazgatói, mint közéleti működésében mélyen sértő cikkre vonatkozólag, az audiendum et altéra pars elvénél fogva, a nagyközönség tájékoztatására minden bevezetés nélkül közöljük az alábbiakat: Kivonat az Orosházi Népbank r. t. igazgatóságának 1909, évi október hó 19-én tartott ülése jegyzőkönyvéből. 162 1909. ;za

mAz „Orosházi Népbank r. t." igazgatósága megbotránkozással értesült azon durva sértésekről, melyek a „Békésmegyei Ellenzék" f. hó Í7-iki számában megjelent névtelen közleményben a ..Csorvási Első Takarékpénztár r. t." igazgatóját, Gremsperger Józsefet érték s bár biztos tudatában van annak, hogy ama gyalázkodó közlemény minden okot és alapot nélkülöző otromba rágalom, mindazáltal igazságérzete s az alaptalanul megtámadott igazgató iránti együttérzéséből kifolyólag egyhangúlag azon határozatot hozza, hogy ama gyalázkodó közlemény felett, melyet a legotrombább rágalomnak minősít, megbotránkozásának, a közlemény névtelen irója iránti mély megvetésének s viszont Gremsperger József iránti őszinte rokonszenvének s ugy eddigi, mint jelenbeni működése iránti teljes bizalmának ad kifejezést ; eme határozatát jegyzőkönyvbe foglalja s közli azt a Csorvási Első Takarékpénztár r. t. igazgatóságával külön jegyzőkönyvi kivonatban is. Kmf. Az Orosházai Népbank Részvénytársaság Igazgatósága. Kivonat a „Csorvási Első Takarékpénztár Részvénytársaság

1

1 igazgatóságának 1909. évi október hó 20-án tartott ülése jegyzőkönyvéből : x. Olvastatott az „Orosházi Népbank R.-társaság" igazgatóságának 162/909. sz. határozata, melyben a „Csorvási Első Takarékpénztár részvénytársaság" igazgatójának, Gremsperger Józsefnek a „Békésmegyei Ellenzék" f. hó 17-iki számában megjelent hírlapi cikkből kifolyólag nevezett igazgatót ért durva sértésekért a maga részéről is elégtételt kiván adni, a cikk feletti megbotránkozását 'jegyzőkönyvbe foglalja s határozatát a „Csorvási Első Takarékpénztár" részvénytársaság igazgatóságával külön jegyzőkönyvi kivonatban is közli. A Csorvási Első Takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága a felolvasott határozatot köszönettel tudomásul veszi s bár teljesen feleslegesnek tartja a névtelenség gyáva homályába burkolódzó cikk szerzője s annak együgyű hazug tartalma ellen állást foglalni s tekintve annak mocskos hangját,\még válaszra is méltatlannak tartja ; s bár tudja jól, — a cikkből világos, — hogy annak szerzője egy korlátoltsága és törpelelküsége folytán nem érvényesülhető, — mérhetlen akarnoki hiúság hóbortjában szenvedő s tehetetlenségében ama bizonyos nagyfülü, türelmes állathoz hasonlóan éretlenül össze-vissza rugdalódzó személyes gyűlölség- és kenyéririgységgel teleitatott egyénnek önmagához méltó piszkolódása, mindazáltal meghajolva az igazgatóság a társadalmi szokások előtt, foglalkozik ama cikkel s a jelzett, Gremsperger Józsefet sértő közleményt durva támadásnak s minden afSpot nélkülöző gyáva rágalomnak tekinti, mely felett felháborodását s legmélyebb megvetését fejezi ki. Hangsúlyozza az igazgatóság és ismétli, hogy bár teljesen feleslegesnek tartja igazgatóját, Grem perger Józsefet ily piszkolódással szemben védelmébe venni, mert hisz megvédi őt két évtizedet meghaladó általánosan tudott s közismert becsületes és tisztességes hivataloskodása; tekintettel azonban az igazgatóság s nevezett igazgatója közötti viszonyra s elismerésre méltó köztevékenységére, alkalomszerűnek találja, hogy ezen első igazgatósági gyűlésből kifolyólag Gremsperger József szeretett igazgatóját melegen üdvözölje s a személye iránt érzett őszinte rokonszenvének, bizalmának és ragaszkodásának egyhangú lelkesedéssel ez uton is kifejezést adjon, biztosítván őt további állandó ragaszkodásáról, bizalmáról s további köz- és az intézet javára irányuló becsületes törekvéseiben való lelkes és odaadó támogatásáról. Melyőszinte érzelmei megnyilvánulásából kifolyólag egyhangúlag és nagy lelkesedéssel hozott ezen határozatának jegyzőkönyvbe foglalását s a Békésmegyei Közlöny és Orosházi Hírlapban való közzétételét rendeli. Kmf. A Csorvási Első Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatósága. Tábit & Comp Az egész vármegyében nagyon kevesek által előfizetett, de azért igen jól ismert „Békésmegyei Ellenzék" cimű újság *1909. évi október hó 17-én megjelent számában „A főjeg3'ző ur geseftjei^cim alatt a jó Ízlést sértő ós minden igazi alapot nélkülöző cikk jelent meg Gremsperger József csorvási községi főjegyző személye ellen, az ő közéleti szerepléséről, mely alkalmas lehetne a közönség megtévesztésére, s azért kívánok, mint az ügyben teljesen érdektelen fél, a helyes vélemények megalkothatására a közönségnek egyet s mást elmondani. A cikk értelmi szerzője Tábit Mihály csorvási gyógyszerész, a lap főszerkesztője. Tapasztalatból ismerve az ő irói tehetségét (a helyesírás szabályaival sincsen tisztában), határozottan állítom, hogy ő a cikknek csak értelmi szerzője. " Bár a lapnak főszerkesztője, de annak 2 éves fennállása alatt egy cikk sem látott tollából napvilágot, ő csak szerepelni vágyván, nevet s tőkét adott a lap alapításához s igy lett belőle főszerkesztő. A nevezett főjegyző ellen megjelent cikket, ugy vélem, a felelős szerkesztő : Simonka György dr. irta Tábit adatai alapján. Simonka urat ne:n kell a közönséggel ismertetni, ő már ieszerepeit alakja e vármegyének. Dörgedelmes cikkeit és szónoklatait, egészen helyesen, komoly ember ma már figyelemre sem méltatja. E két talentum szüleménye a támadás. Inditó oka az, hogy Gremsperger József ugvanazon időben mert részt venni az „Orosházi Népbank" által Csordáson régebben, évek óta felállítani tervezett takarékpénztár létrehozásában, amikor Tábit gyógyszerész Schiff Máté orosházi fiskálissal heteken át karöltve házalt a faluban ós tanyákon, kapacitálva a gazdákat általuk Csorváson létesítendő Gazdasági Takarókpénztár - részvényei jegyzésére. Tábitnak hiúságát, szereplési visz ketegsógét kielégítendő, egyedüi a bankigazgatói címre volt szüksége. E két ur szemében Gremspargernek az lett a bűne, hogy részt mert venni egy másik takarókpénztár . létesítésében ugyanakkor, mikor ők már hetek óta fáradoznak, hogy az irántuk vajmi csekély bizalommal viseltető gazdaközönséget egy gazdasági takarékpénztár létesítésére megnyerjék. Ezért támadják a község főjegyzőjét igaztalan vádakkal az ízléstelenségig menő közleményükben, s nem kímélik a járási főszolgabíró mindenki előtt tiszteletre méltó személyét sem belevonni az aljas rágalmazásba, noha ő az Orosházi Népbank kezdeményezésére, az egész falu értelmiségével és tekintélyes birtokosaival tartott beható értekezlet alaján s az értekezlet alapján s az értekezlet kérésére lépett b3 a bankalapitók közé s igy lett az ő személyé is alaptalanul ós durván megtámadva. Az orosházi járás főszolgabirája mintahivatalnok, talpig úriember, kinek egyenes jelleméhez \és korrektségéhez a gyanúnak még csak árnyéka sem férhet, s csakis ilyen szenzációt éhező és hajhászó újság képes ily durva cikk keretébe az ő személyét is belevonni, mint a Békésmegyei Ellenzék. Az igazság ós való tényállás kedvóért fel kell említenem a következőket. Csorvás községben fiskális nem lévén, a falu egész lakossága (ugy tudom, maga Tábit is) a község jegyzőit keresi fel perenkivüli dolgaiban. Azokhoz fordulnak kölcsönök kieszközlése iránt is, mert bö tapasztalatuk van abban, hogy ügyvédek vagy pénzügynökök közvetítése mellett szerzett kölcsöneik igen nagy percentje megy le ügyvédi, esetleg szerzési dijakra, mig i a községi jegyző a vármegyei szabály| rendeletben meghatározott 2—4 koronás I munkadijai mellett egész ügyleteit hely! ben és teljes megelógedósére bonyo| litja le. Gremsperger is ugyanezt teszi, mihez, mint községi jegyzőnek, feltétlen joga van, sit kötelessége is; mert községe lakossága érdekeit, tehát közérdeket szolgál akkor is, amikor hivatalos teendői ellátása után a lakosság magánjogi természetű ügyeit közmegelégedésre ellátja. Simonka, ki éjszaka Mihály napján volt még csak Csorváson, azt nem tudja , megítélni, hogy Gremsperger munkás- i sága mivé emeite Csorvás községét, Tá' bit Mihály pedig Misiké ós Pepita ahhoz, 1 hogy egy községi jegyző lelkiismeretes munkásságát megérteni s méltányolni tudná. Nagyon jól ért népünnepélyek, táncmulatságok rendezéséhez ; elismerem, nagyon csinos, snájdig gyerek, igen sokfajta elnöki funkciói teljesítésekor nagyon jól áll rajta a díszmagyar vagy fekete szalon, de ez még mind nem képesít a köz szolgálatában álló emberek munkásságának alapos bírálatára. Nézze meg bárki Csorvás község fejlődését az utóbbi időben, az kalapot fog emelni Gremspergernek jegyzői munkássága, közéleti tevékenysége és egyénisége előtt, mert községét az adózók minden nagyobb megterheltetése nélkül a vármegye mintaközségévé emelte minden tekintetben. ^ Ez legfényesebben igazolja, hogy jegyzőifeladatának mindenkor s hiven megfelelt. Nagyon fájlalja az értelmi szerző azt is, hogy a járás főszolgabirája a ! grófi vadászterületeken a csorvási főjegyző társaságában néhanapján vadászgatni^ a gazdatiszteknél családi körben szórakozni szokott, s olyan színben igyekszik feltüntetni a dolgot, mintha a főjegyző engedelmével vadászna a főszolgabíró s ez által mintegy lekötelezetje lenne jegyzőjének. Tisztelt patikárus ur, ne adja anynyira a naivat, ne állítson ilyen képtelenségeket, hisz ön éppen olyan járatos ahhoz a két gazdatiszti családhoz, mint a j főszolgabíró vagy a főjegyző; ön éppen ' ugy részt vett ezideig az ön által tivornyáknak minősített tisztességes baráti és családi összejöveteleken és vadászatokon, s ön által legjobban tudott dolog az, hogy a mindenkori főszolgabíró nem a községi főjegyző vagy gazdatisztek, hanem mindketten a tulajdonos gróf urak tudtával ós engedelmóből járnak és vadászgatnak a csorvási területeken. Ennyit a cikkéről. De most nézzünk széjjel az ön birodalmában, s hívjuk fel a megyei fő orvos ur figyelmét az általa eddig nem tudott s tovább már csakugyan nem tűrhető, a köz érdekeit veszélyeztető szabályellenességekre. A csorvási csodadoktor receptjei ma is százszámra özönlenek Tábit Mihály patikájába, s mivel azokat érkezésük napján közéleti tevékenysége miatt sem képes feldolgozni, póstán küldetnek el vidékre. A csorvási pósta tanúskodhat az elszállított utánvóteles csomagok nagy számáról, s azok után beszedett dijak magasságáról. A csodadoktor recipéi 10 K.-nál olcsóbban nem számitoltatnak le, mert kell a pénz a tisztességes embereket támadó újság nyomatási számlái fedezésére. Mindez még tűrhető volna, de az, hogy a gyógyszerész ur igen gyakori sokszor félnapra is kiterjedő távollétében „Magdus"nevü szobaleánya és laboránsa mindenféle receptet elkészítsen s betegeknek gyógyszert kiszolgáljon, tovább nem tűrhető, az azonnali orvoslást igényel. Itt csakugyan nem üzleti, vagy magiln érdekről, de legfontosabb közérdekről, emberek életéről van szó s a főorvos ur kívánatára adatokkal nagyon szívesen szolgálnak Csorváson igen sokan, melyek állításaimat kétségtelenül beigazolják. „Magdus" ügyes és csinos leány arra, hogy a kenőcsöket a patikárus ur utasítása szerint és kedvére keverje, de nem engedhető meg az, hogy a szobaleány okleveles gyógyszerészként szerepeljen. Nem gondolja gyógyszerész ur, hogy önnek nincs rendjón a szénája ? A maga portáján kellene rendet előteremteni, a máséra csak akkor bekopogtatni s ott rendezkedni, ha arra alapos ok is van ! ? ... Szólnom kellene még Tábit napraforgószerü politikai elveiről ós szereplőseiről, amelyek abban összpontosulnak : Le a grófokkal! Le a papokkal! Le a vagyonos osztálylyal!. .. Nehogy azonban ezen urak figyelmét az ő hétköznapi személyére láttassam irányítani, jobb lesz arról most nem beszélni; hiszen nagyon kis pont, bármennyire is akar szerepelni, s meg vagyok győződve, hogyazok az urak szereplését figyelemre sem méltatják. Nyilvánosságra nem szívesen hoztam ezeket, de nem engedte meg igazságérzetem ezeket elhallgatni azon sok alaptalanul támadó közlemények után, melyek az általa fentartott lapban mindgyakrabban napvilágot látnak. Figyelő. Vásári esetek. Csabán, a jelenlegi őszi vásár szokottba legforgalmasabb ós legnépesebb lenni. Ilyenkor már a gazdák és mezei munkások is felszabadulnak a szokásos kötelezettségek alól s tulajdonkópen ők cúnálják a vásár élénk forgalmát. Ha a forgalom ólónk, természetszerűleg az incidensek száma is szaporodik. Alább adunk egy pár jellemző vásári esetet. Mikor a kupec részeg. I s z a 1 y János uram becsületes kupec ember, már amennyire ezt a kupecekről el lehet mondani. Nem akar ez egyáltalában minden kupecre nézve sértés lenni, nem is lehet, csak az általános közfelfogásnak a kifejezése. A kupecekről ugyanis az az általános vélemény, különösen, ha cigányok, hogy nem igen szeretnek és szoktak igazat mondani. Iszaly uram a pénteki marhavásáron, ugy látszik, jó vásárt csinált, mert még a vásártéri „Vadász" cimű korcsmában felöntött a lőréből a garatra. Virágos hangulatban érkezett ki délután a vasúti állomásra, hogy hazautazzék a falujába, Méhkerékre. A harmadik osztályú étteremben folytatta az ivászatot, úgyhogy tökéletesen berúgott. A berugással együtt szokott járni a virtuskodás is. Iszaly uramban oly magasra ágaskodott a kuruc vér, hogy belekötött mindenkibe. Ordított, lökdösődött, káromkodott. Olyan ribilliót csinált az ipse, hogy elő kellett hivni az állomáson posztoló rendőrt. Erre még dühösebb lett. — Nekem nem parancsol maga! — ordította vad káromkodások közepette és nekirontott a rendőrnek. A jelenlevő utasok segitsógóvel mógis sikerült Iszaly uramat betuszkolni egy harmadik osztályú kocsiba. Ott meg az utasokra támadt. Szidta mindet, mint a bokrot. A vonatvezető kénytelen volt az állomásfőnököt odakérni lecsillapítására, de a dühöngő, részeg alak azt sem respektálta. Ő előtte nem létezett ur akkor. Újra igénybe kellett venni a rendőr segedelmét, de az sem használt semmit. Olyan csetepaté támadt, hogy ritkítja párját. Nagynehezen sikerült végre két idegen csendőr segitsógóvel lefülelni Iszaly uramat és beszállítani a községházára. Szombatra aztán kialudta mámorát. A főszolgabíró 10 korona pénzbüntetésre ítélte ezért a kis halandért. Tehát Iszaly uram elég olcsón menekült. Még máskor is képes lesz megcsinálni ezt a komédiát. * A kis szökevények. A vásártéri Grünberger-fóle italmórésben mulatott pénteken három csabai parasztlegény. A múlatás, tót szokás szerint, pálinka mellett folyt. A nagyreményű fiatalok kéregettek ós hajtogatták egyre-másra a finom gabonalevet és hamarosan is becsudálkoztak. A tulajdonos gyanutlanul hordozta nekik az italt. Egyszer aztán felállott a társaság es távozni készült. A tulajdonos elébök állott: — Mi lesz a fizetéssel? — Mennyire rug ? — kérdezték tántorogva a legények. — Az összes négy korona. — Megkapja, csak kimegyünk egy kicsit. A mint kimentek, azonnal felkaptak egy kocsira, közé vágtak a lovaknak és sebes vágtatva iramodtak befelé a városba A tulajdonos utánuk. Vágtatás közben a lovak megvadultak, ugy, hogy az anélkül is népes főtéren veszélyeztették a forgalmat és biztonságot. Nagy nehezen sikerült egy pár rendőrnek megfékezni a nekivadult állatokat, amelyekkel részeg gazdáik semmit sem törődtek. Nagy csoportosulás támadt hamarosan. Lihegve odaérkezett nemsokára a tulajdonos is, akinek szégyenszemre kénytelenek voltak az ital árát kifizetni a kis szökevények. A rendőrség- kihágás miatt feljelentette őket a szolgabiróságnál. * Zse^elés. Vásárok alkalmával ez a leggyakoribb bűntett. Még eddig, szerencsére, nem sok dolga akadt a rendőrségnek az ilyen zsebelőkkel. Mindössze egy panasz törtónt. Z a h o r á n Jánosné, erzsébethelyi asszony zsebéből varázsoltak ki pár koronát. A gyanú két cigányasszonyra irányul, akik vásárkor különös előszeretettel keresik fel Csabát, beleelegyednek a tömegbe ós fosztogatnak zavartalanul. Még nem bizonyult ugyan rájuk a tettesség, de nagyon valószínű, hogy ők a bűnösök. Nagyvásárkor tehát nem rossz gondolat volna a népesebb helyeken táblákat felállítani a „Gare aux voleurs!" mintájára, azzal a felírással: óvakodjunk a — cigányj asszonyoktól! SZÍNHÁZ — Nádasy színtársulatának bemutatko[ zása. Csütörtökön vette kezdetét a csabai | szini-idény, sokkal korábban, mint a í hogyan a közönség a szinházbajárást i szereti Sajnos, az a kicsi, a szinmüvészetet pártoló közönség is inkább a 1 hosszú, téli estékre óhajtja a színiéiő; adásokat. Hogy a bérlet mégis kielégítő ' arányban sikerült, azt annak kell be-