Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-24 / 85. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 85-ik szám. Vasárnap, október 24. BEKESHEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet éunegveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Dr. LÁNG FRIGYES. GULYÁS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A megoldás feltétele. Békéscsaba, október 23. A bécsi minisztertanács után is teljesen változatlanul áll a helyzet. Ott vagyunk, ahol voltunk. A különbség csak egy: most már tisztán és felreérthetetlenül meg vannak állapítva azok az irányok, amelyeken át a megoldáshoz juthatunk; meg van állapítva egyrészről a korona, másrészről a vezető államférfiak felfogása a megoldást illetőleg. Hivatalos bevallás szerint ezek az irányelvek a következők : Őfelsége óhajtaná a koalíció fentartását. Amennyiben ez nem volna lehetséges, ragaszkodik az alkotmányos megoldáshoz és pedig vagy a parla- j menti többség megbízásával, vagy a parlamenti kisebbség megbízásává', j amelynek feladata lenne, hogy alkotmányos uton próbáljon többséget szerezni. Ez az eredmény, semmi egyéb. Vagyis csupa tudott dolog, az alternatíváknak természetes és magától értődő sorozata. Eddig is ezekről volt szó a hosszú válság folyamán és eddig is ezen alternatívák közül nem bírt választani sem a korona, sem a parlament. Mit jelent tehát az, hogy e rég ismert megoldási formulákat újból megállapították ? Jelenti először azt, hogy még egyszer sorra megpróbálják a megoldási módozatokat, másodszor azt, hogy most már ezeket a kísérleteket, a válságból való kibontakozás rendjének e végleges megállapítása után, mennél kevesebb időpazarlással, gyorsan fogják végrehajtani. Kétségtelen azonban, hogy a hivatalos bevallás bár sokat mond, nem mond el mindent. Szinte az a benyomás, hogy annál, amit ezúttal elmondanak, sokkal fontosabb az, amit el- I hallgatnak s amit a vezérlő államférfiak | talán csak a pártok főembereivel fognak közölni s aminek diszkrét nyomát esetleg a pártoknak legközelebb hozandó határozataiban fogjuk majd észlelni. Nyilvánvaló tehát, hogy tisztán látni a helyzetet majd csak a pártok értekezletei és állásfoglalásai után lehet. De addig is, amig ez bekövetkezik, világosan meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek között a bécsi minisztertanácson megállapított kibontakozási módok lehetségesek s amelyek nélkül semmiféle alkotmányos megoldás nem lehetséges. Döntő és alapvető feltétele mindennemű megoldásnak, hogy a nemzeti haladás a meglévő és törvényben biztosított nemzeti jogok irányában engedményeket kapjon. Ilyen engedmények nélkül haladás nincsen, holott haladnia minden nemzetnek szükséges, a magyarnak pedig életföltétel. Nemzeti irányú haladás nélkül nincs államférfi és nincs párt, mely a rendet és a békét az országban, a parlamentben, szemben Ausztriával és szemben a koronával, helyreállíthatná és biztosithatná Akár a függetlenségi párti többség, akár az alkotmánypárti kisebbség bizatik meg a kormányzat átvételével, megfelelő engedmények nélkül célt egyik sem érhet és ezért bizonyos nemzeti feltételek teljesítése nélkül kormányzásra egyik sem vállalkozhatik. Sőt amennyiben lehetséges volna a koalíció pártjai között támadt és rendkívül kiélesedett ellentétek enyhítése, vagyis érzelmileg lehetővé válnék a koalíciónak valamely formában való fenntartása, ez is csak megfelő engedmények árán vezetne célra. Nemzeti irányú haladás nélkül nincs megoldás és nincs megoldás még akkor sem, ha csak a vezérek tartják össze pártjaikat, ha nincs olyan hoszszabb vagy rövidebb időre szóló közös program, amelyben akár egy párt tagjai egymás között, akár külön pártok egymással szolidárisak lehetnek. Ez oly tisztán áll mindenekelőtt, hogy szabályul állitható fel: aki akarja a megoldást, annak akarnia kell a nemzeti engedményeket; aki a nemzeti engedményeket nem ismeri el, az nyilván nem akarja a megoldást, mert annak feltételeit nem akarja. Hogy ilyen körülmények között milyen irányban fog haladni a válság, azt előre megmondani nem lehet. Bizonyos, hogy a kibontakozás nemcsak a nemzettől függ. De azért rajtunk áll, hogy azokban a vonatkozásokban, a melyek tőlünk függnek, hibát, melyért később szemrehányással illethetnők magunkat, el ne kövessünk. Hisz okulhattunk magának a jelenlegi válságnak keletkezéséből és történetéből. A válság fölidézésének ellenségei voltak nemcsak azon feladatok kedvéért, amelyeknek elvégzése még hátra volt, hanem azon beláthatatlan következményekért is, amelyektől tartanunk kellett. A válság azonban mégis elkövetkezett. Feltartóztatni senki sem birta. Most itt állunk az alkotmányos megoldás még egy utolsó lehetősége előtt. Vezető államférfiainkra az a feladat hárul, hogy céltudatossággal és h itározottsággal véget vessenek a jelenlegi bizonytalan állapotnak és kivezessék a nemzetet a válságból. Tótkomlós, Nagylak és a többiek. A tót egyházak az Alföldön. Két hírlapi közlemény, mely rövid időn belül jelent meg e lap hasábjain, adja kezembe a tollat, hogy a nagyon jellemző hírekhez megjegyzéseket fűzzek. Az egyik hir ez : Több csanádmegyei evang. egyházat a kultuszminiszter a magyar nyelv tanításának elhanyagolása miatt megintett A másik szerint: A Tótkomlóson most megnyílt állami elemi iskolába négyszáznál több tanuló iratkozott be. Mindkét híradás ugyanegyet jelent. Mert nem tudom ugyan, hogy a tótkomlósi egyház meg lett-e intve felülről, de minden felsőbb megintósnél többet mond az a jelentés, hogy a magyarul tanulni óhajtó, de annak elegendő alkalmától az egyház által elzárt hívek szinte megrohanják a megnyílt magyar iskolát. A Békósm egyei Közlöny híradása azt is hozzá teszi közleményéhez, hogy ezen körülmény annál örvendetesebb, mivel Tótkomlóson eddig csakis tót tanítási nyelvű iskolák voltak. A közleménynek ezen része valószínűleg tévedés, legalább előttem hihetetlen ez, annak dacára, hogy Tótkomlós egyik lelkésze Hrdlicska. Ü8 ha volt is az egyháznak magyar iskolája, bizonyára nem volt annyi, amennyit a hivek érdeke megkívánt és ez már az egyház vezetőinek a mulasztását vagy rosszindulatát bizonyítja. És sajnos, e tekintetben az állapotok nemcsak Tótkomlóson és a megintett csanádmegyei iskolákban, hanem számos más alföldi tót egyházban is többé-kevésbbé hasonlók. És ennél a pontnál álljunk meg, elmélkedjünk kissé felette, mért van ez igy ? Kinek az érdeke az, hogy igy legyen ? Ugy gondolom, hogy azt józanul senki sem állithatja, hogy a magyar nyelv ismerete a híveknek akár anyagi, akár erkölcsi, vagy hitbeli tekintetben legkevésbbé is ártalmára lehetne. Ellenben tárgyilagosan tekintve, nem lehet tagadni, hogy ezen nyelvszigeteken élő népnek, mely az életben minduntalan a magyar nyelv használatára van utalva, igenis életbevágó érdeke, boldogulásáBékésmegyei Közlöny tárcája. Óss. Sárguló levél fenn a fákon, Fakó virág a völgy ölén, Meglengetve a szellő által, Oly haldoklóan int felérni Mindmegannyi eltűnő álom, Ezer tovaszálló remény; Egy átélt tavasz múló képe, Ködbe foszló tündéri fény. Hol egykor szőttem én is álmot, Vidám dalokkal ajkamon, Sápadt virágok száz regéjét Most elmerengve hallgatom. Elém tűnik nagy messziről még Az a mosolygós szőke lány, Ki megtanított engem arra, Hogy hűtlen a lány, mindahány. A nyárják lombjain keresztül Egyszer még hátra néz a nap ; Haldokló hősként veti vissza Az utolsó tűz-sugarat. Vörös tányérja tűnik lassan, Bealkonyul a méla táj . . . . . . Száraz galyakkal görbe hátán Egy anyóka roskadva jár . . . Bruckcr /igoston. A pénz és az emberek. Irta : C. Skovgaard-Peteraen, ev. lelkész. Dán eredetiből ford. Szeberényi L, Zs. Plutarch, görög történetíró, azt irja Themistoklesről: „Leányának kérői között előnyben részesítette a becsületest a gazdag felett, azt mondva, hogy jobb szereti, ha olj-an emberrel van dolga, akinek pénz kell, mintha olyan pénzzel van dolga, amelynek ember kell." Themistokles ezen szavaiban bírjuk jellemzését korunk társadalma ama két legnagyobb szerencsétlenségének : a sok ember, akinek pénz kell s a sok pénz, amelynek ember kell. Az egyik oldalon látunk embereket, kiknek pénz kell. Ez még csak megjárná. De itt látunk azután olyan embereket is, kiknek nincs munkájuk, nincs pénzük! Az ember szíve elszorul, ha reá gondol ama munkanélküli tömegekre, ott a nagy városokban. Hány ember lehet napjainkban pénz és munka nélkül Dániában, nem tudom. Nem rég olvastam, hogy például Glasgowban 100,000-re megy azok száma. Lehet, hogy a mi kicsiny társadalmunk szerencsésebb helyzetben van, mégis nálunk is van olyasmi, amit tömegszegénységnek nevezhetünk. Nálunk is vannak ezerszámra olyanok, kiknél hiányzanak a legnélkülözhetetlenebbb dolgok — nálunk is sokan sínylődnek nélkülözésben és nagy gondban, nyomorban. Ez magában véve is borzasztó. Mindég borzasztó az, ha az ember szenved. De a legborzasztóbb, hogy az ember ily módon elveszti sokszor emberségét. Természetesen vannak szegény, egészen szegény emberek, kik csodálatos módon megőrizték emberi méltóságukat. A legtöbb lelkész beszélhetne megható eseteket agyonfáradt anyákról, bántalmazott nőkről, egyedülálló, gyenge varrónőkről, akik akként viselték a szegénységet ós nyomort, hogy velük szemben törpéknek és szegényeknek kellett éreznünk magunkat. A szegénységnek is vannak hősei. Ha átkutatnánk az egész emberiséget, keresve nagy embereket (nem mondom nagy férfiakat), ugy sokat rongyokba burkoltan találnánk. Általában szomorú igazság az, hogy a krónikus szociális nyomor rendszerint lefelé hozza az embert. Amikor Skjoldberg egy helyen azt mondja az urasági zsellérekről: „Nem lehet rajtuk szinte észrevenni valami határozott egyéniséget, hanem van bizonyos közös arckifejezésük, sokatmondó, bágyadt szemekkel", ugy ez másokra is vonatkoztatható. A legtöbbjére azoknak, kik napszámból élnek. A nyomor könnyen elpusztítja az emberben az embert. Az ember pénz nélkül; gyakran mint emberroncs fejezi be életét. És váljon nagyon soknak azok közül, akiknek van pénzük, más a sorsa ? Themistokles beszélt olyan pénzről, melynek ember kell. A mi modern társadálmunkban sok ilyen pénz van. Azt gondolom, hogy sokan vannak, kiknek van pénzük és kik a pénzért való küzdelemben elvesztették a legértékesebb részt önmagukban. A pénz mögött nem nem áll többé az ember. „Pénz emberek nélkül" — ez találó jellemvonása a pénz után törtetők nagy seregének. Természetesen, a vagyonos osztályban van sok olyan ember, aki nagy emberi értékkel bir. Mennyire örül az ember, ha itt-ott találkozik derék üzletemberekkel, kik nagy áttekintéssel, tetterővel és felelősségérzettel birnak s kik nagy elfoglaltságuk mellett is megőrizték a belső emberüket. A legnagyobb tisztelettel viseltetem az ily emberek iránt. De az ily egyének nem teremnek kombamódra! A mi modern társadalmunk forszírozott versenye okozza, hogy sok ember a kenyérutáni küzdelemben, szellemi értelemben, életét teszi kockára. Pénzt nyernek, de elveszítik önmagukat. Bang H. egy helyen egy kis párbeszéddel jellemzi az efajta embereket. Egy kis városi kereskedő azt mondja: »Yan egy kis boltunk, abból élünk ! Az a mi centrumunk!" A modern pénzszerzők teljes jellemzése ez. Reá nézve a bolt, az üzlet a centrum. Az üzletnek él, az üzlet élteti. A pénzszerzés mindene. Az ületben el is pusztul. Nem mondom ezt vádképpen. Ez a jelenkor kétségbeesett versenyének következménye. Egy kereskedő nemrégen azt mondotta : Üzletembernek lenni, manapság annyit jelent, mint késsel úszni és minél többet leszúrni az idegen cethalakból". Lehet, hogy tulerős mondás; de van benne igazság; a verseny tul van feszítve. Erről az egyes ember nem tehet ; ebben ártatlan. De azért a veszély nagy, mert aki a küzdelemben, hogy előre mehessen, arra van kényszerítve, hogy minél többet leszúrjon, nem kerülheti el saját énje legértékesebb részének elvesztését. Az eredmény nagyon szomorú, ember sok pénzzel, de minden mélyebb emberi érték nélkül, vagy olyan ember, akinek értéke nincs egy színvonalon pénzével. Nehezünkre esik e szomorú valóságnak szemébe nézni; nagyon könynyen elfordulunk attól. A pénz (és az,