Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-21 / 84. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 84-ik szám. Csütörtök, október 21. BEKESHEErTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELiOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHEX.SZKY JÓZSEF. a népgyűléseken a magyar nemzet ellen felhangzott gyalázatos piszkolódások után, hogy ezt a dísztelen politikai pártot, hasonló szellemű magyarországi elvbarátok informálják és bizgatják. Sokszor hallottuk már azt a ! vádat, hogy valahányszor a magyar kérdés megoldására valamelyes expe- j diens felvetődik, mindig akad Magyarországon párt, vagy politikus, aki kaján ellenkezéssel ezt lehetetlenné teszi. Nagyon szomorú dolog ez, de igaz és azt hisszük, hogy Lueger úrékat most is magyarországi elvbarátok ugrattak bele, tisztán aljas önzésből a magyar kibontakozási eshetőségek ellen való tüntetésbe és Magyarország legyalázásába. A logikai következtetés meg is van, ha arra a heves összetűzésre gondolunk, mely legutóbb a függetlenségi és néppárt között a parlamentben történt. Az osztrák keresztény-szocialista orcátlankodás azért nem háborit fel bennünket, legfeljebb csak Ízlésünket. Sőt jó jelnek vehetjük. Bizonyos, hogy ez a horda nem fér a bőrében, mihelyt csak egy lehetőséget képzelhet, amely szerint Magyarország a békés fejlődés útjára visszatérhet. A keddi őrjöngés arra vall, hogy ilyen lehetőség még mindig van s még mindig lehet, hogy élni fogunk vele. És ha van ilyen, élnünk is kell vele, mert mély és minden eddigi eseménytől igazolt meggyőződésünk, hogy a monarkia épsége, tekintélye és cselekvőképessége elválhatatlanul hozzá van kapcsolva Magyarország épségéhez, tekintélyéhez és cselekvőképességéhez. A községi orvosok helyettesítése. Ugy az orvosokat, mint a nagyközönséget igen közelről érdeklő ügyben hozott határozatot hétfői ülésén a vármegye közigazgatási bizottsága. Régebben már mi is foglalkoztunk azzal a bizonytalansággal, mely a községi orvosok helyettesítése alkalmával a szokásos dijak fedezésénél uralkodik. Az 1908. évi XXXVIII. törvénycikk, mely az ország közegészségügyi viszonyait uj, modernebb alapokon igyekszik javítani s a községi és körorvosok fizetését ós díjazását is szabályozza : ez ügyben elfelejtett intézkedni. Csak annyit mond meg, hogy mikor egy községi orvos szabadságra megy, helyettesítéséről az alispán, esetleg más községbeli orvos megbízásával, gondoskodik. Arról azonban, hogy az ily esetekben felmerült fuvarköltségeket ki tartozik fedezni: egyáltalában nem történt a törvényben semminemű intézkedés. Maga a helyettesítő orvos nem fizetheti, mert ez az elképzelhető legnagyobb i ^azságtalanság volna; azonkívül az sem volna méltányos dolog, hogy a fuvardijakat a szabadságon levő orvosok fedezzék, mert nekik, mint közhivatalnoknak, a szabadság kijár. Hogy a község fedezze, ahhoz is fór sok szó. Érezve az uj közegészségügyi törvénynek ezt a nagy hiányát, Bókésvármegye még ez év tavaszán felterjesztéssel élt a belügyminiszterhez, melyben kérte a törvény pótlásá*, esetleg a miniszter törvónykiegószitő ós elvi jelentőségű határozatát. A belügyminiszter az esetről-esetre való döntés jogát a saját vállairól átruházta egyelőre a közigazgatási bizottságra, kilátásba helyezvén a közegészségügyi törvény megfelelő pótlását is. A közigazgatási bizottság dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvo3 előtirjesztése kapcsán, három felmerült helyettesítési esetből kifolyólag hétfőn foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel és a tiszti főorvos határozati javaslatához mindenben hozzájárult. Az idén ugyanis három izben kellett az alispánnak a szabadságon levő községi orvosok helyettesítéséről gondoskodni. Dr. R e i s z Miksa csabai, dr. A béesi koronatanács. Békéscsaba, október 20. Mint már oly sokszor, szerdán az ország figyelme ismét Bécs felé fordult, hová a király az egész magyar kormányt meghívta tanácskozásra. A magyar közjog értelmében ilyen koronatanács nem tartható, de Ferenc József király nagyon szereti használni és mondhatjuk, helyesen. Utóvégre egyes államférfiak meghallgatása nyomán nem támad neki sem tiszta képe a jelenlegi válságos helyzetről, mert minden ember más szemüvegen keresztül látja a világot. Ily együttes tanácskozás alkalmával azonban az egyes fölszólalásokból megtudja, hogy a kotmány tagjai egyetértenek-e, vagy sem s ha igen, mi ennek az egyetértésnek az alapja és mi az iránya ? Sokkal tisztább képet nyújt az ilyen tanácskozás és sokkal eredményesebb is lehet. E szempontok figyelembevételével nagyon érthető az a kiváncsiság, melyIyel a nemzet kisérte a szerdai koronatanácsot. Az elszomorító válság megoldásának valamelyes reménye fűződött hozzá, pedig az a remény, már az egyes miniszterek előzetes nyilatkozatai szerint is, hiábavaló volt. Az egész tulajdonképpen csak demonstráció volt amellett, hogy a király melegen érdeklődik a magyar politikai helyzet iránt és szivén fekszik a kibontakozás mielőbbi keresztülvitele. Pedig minden Bécs felé forduló szemében az a kérdés égett, nyugtalankodott, hogy mi lesz? S ez az egy kérdés az, amelyre ma felelni nem lehet és Isten tudja, mikor lehet. Az országunk, a kincstárunk, az életünk kapuján kopogtató nagyvilági helyzet és belső szükségek gúnyolására ez az ország már hetek óta vergődik e talány posványában. Hacsak ebből is kijut, Békésmegyei Közlöny tárcája. Ha meghalok ... Ha meghalok majd — szinte látom — Csöndes lesz kis legény tanyám. Nincs szeretőm, nincs barátom, Ki könnyet hullatna reám. És mondják szerte majd a házban A férfiak s az asszonyok: Odafönn a padlásszobában A szegény versiró — halott. Cikket is irnak rólam itt ott: Nyomorgott és dalokat irt — 5 a szobaasszony majd kisöpri A sok, telefirkált papirt. Ahol ösmertek, mondogatják: No most már megnyugszik szegény. Hisz annyi dőre vágyat, álmot Hordott a szive rejtekén. ... S a lány, akihez eldaloltam Annyi jorró, szerelmi dalt, Egy pillanatra elmélázik Sőt, talán még jöl is sóhajt. A koporsóm után se jön majd Senki búsongva, könnyezőn, Ha csak nem néhány fejcsóváló — Hoppon maradt hitelezőm. Valaki fog sajnálni mégis — Az én hűséges kis kutyám, Érzi szegény majd, hogy még rosszabb — Sorja lesz neki ezután. Farkas Imre. ha az egymást tehetetlenné bénitó | áramlatok és mozgolódások közül egy mozgás, egy irány bontakozik ki, az már magában is nyereség. Hozott-e ilyen eredményt a szerdai koronatanács, az a kérdés megfúl a találgatások mélységes medrében, mert a minisztereket ilyenkor lenyűgözi a köteles diskréció. Nem hisszük, hogy — amint híresztelték — a kormány férfiai holmi ad audiendum verbum regiutnra voltak megidézve, a hirhedt szeptember 23-ának mintájára s annak ez csupán javított és bővített kiadása lenne. Ez a kormány más zsánerű, mint az akkori kormány s bizonyosan már azon a koronatanácson felemelte volna tiltakozó szavát, ha a királyban az akkorihoz hasonló törvénytelen tervek keltek volna életre. Az előbbi feltevésnek már csak azért sem adhatunk helyet, mert, mint köztudomásu, a miniszterek tanácsba hivása a miniszterelnök óhajtására türtént. A koronatanácscsal kapcsolatban megindult híresztelések között az a félelem is kisértett, hogy az osztrák befolyások véglegesen diadalmaskodtak az eredendő jó szándékokon s hogy a koronatanácson nem történt más, minthogy a király közölte az osztrák álláspont győzelmét a kabinet tagjaival. Ez a feltevés ugyan képtelennek látszik, de azért jellemző, hogy az osztrák keresztény-szocialisták valóban ugy viselkednek, mintha ők volnának diktátorai Ausztriának, sőt nemcsak Ausztriának, hanem az egész monarkiának és benne természetesen Magyarországnak is. Erre vall az a körülmény, hogy Lueger ur buta, birka hivei keddén vagy kilencven népgyűlést tartottak arra a hirre, hogy koronatanács lesz I s hogy a magyar kérdésben döntés | készül. Lehetetlen fel nem tételeznünk Kísértetek. Irta : Vértesy Gyula. Mindenki, aki csak ismerte, boldognak tartotta a szép, fiatal asszonyt, aki szépségén és fiatalságán kivül, még gazdag is volt; azonfelül pedig volt neki kedves, szeretetreméltó férje s két bájos gyermeke. S egy szép napon itt hagyott mindent ; mérget ivott s elment oda, ahová csak a boldogtalan, vén, vagy beteg emberek szoktak vágyódni. Kedves jó ismerősöm volt. Egyike a legszellemesebb, legkedvesebb asszoj nyoknak. Nagy kék szemének lemondó, bus tekintetét mintha most is magam előtt látnám s szép ajakáról is mintha most is integetne felén, az a fanyar mosolygás, mely mindig ott ült, valahányszor az élet problémájáról beszélgettünk. Pedig gyakran beszélgettünk. Az ő rendes szavajárása az volt, hogy nem érdemes élni. S ezt az álláspontját meg is védelmezte emberül. Néha nap ngyan mintha le lett volna győzve az érveim által, s már már kezdte beismerni, hogy mégis van az életben valami, amiért érdemes élni, hanem ez csak pillanatig tartott, hamarosan ismét úrrá lett fölötte az ő végtelen pessimizmusa. — Higyje el, hogy mégis csak ostobaság az élét. H i az ember nem gondolkozik : állati életett él, ha pedig gondolkozik : kétségbeejtő eredményre jut. Arra, hogy élvezeteink üresek, silányok, a napról-napra fenyegető halál ellen. Minden reggel, mikor felébredek, arra gondolok, hogy ma ugyan felébredtem, de hátha holnapra már ravatal lesz az ^n fehér ágyamból ós én holtan, mozdulatlanul fogok benne feküdni. Szólni akarok majd s nem tudok szólni; látni és nem láthatok ; érezni ós nem érezhetek; mert az agyam fagyos lesz, s a szivem nem dobog többet! És ott fognak zokogni, akiket szerettem, s akiket szeretek, ők tehetetlenül, fájdalmukban, én tehetetlenül halálomban. Irtózatos gondolat I Igy élni szeretetteink között, az örök elválás biztos tudatában ! Egy percig sem lenni biztosnak abban, hogy a jövő percben, még együtt maradunk-e ? Lehet pedig, hogy együtt maradhatunk 80—40 évig, de akkor 30—40 éven át a nap minden órájában lesni, rettegni az élet végét. Ebbo bele kell őrülni! Más talán ki bírja a várakozást, hogy mikor lesz ravatal vagy az ő vagy a férje, vagy a gyermeke ágyából, de én nem birom. Ha senki se lenne a világon, ha nem szeretne senki s nem szeretnénk senkit, talán nem lenne olyan irtózatos a halálra gondolni ? Vagy ki tudja ? Magunkért is rettegnénk. Nekem magamnak is irtózatos elgondolni, hogy ma süt reám a nap, járok, kelek, élvezek, érzek, élek s holnap mereven, mozdulatlan fekszem, mint egy döglött állatt. S a lélek működése megszűnik a test működésével együtt, a lélek is eltűnik az örök semmiségbe. El kell tűnnie, mert a lélek tovább éléséről ninc3 bizonyíték! Ha a lélek tovább élne, mint a test, lehetetlen, hogy a szerető anya, férj, vagy gyermek lelke el ne jönne az itt maradottakhoz ! Nem, a léleknek is vége a testtel . együt. A lélek csak az agy működése, s ha az agy nem működik tovább, lólek | Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. sincs. Irtózatos gondolat ez az örök, végleges megsemmisülés! Meglássa, beleőrülök ebbe a gondolatba. S nem őrült bele! Elmenekült a kisértetek elől. S mivel máshová nem menekülhetett, elmenekült a sirba. Ott legalább nem félhet tőle, hogy megőrül ... A szegény asszony temetéséről együtt jöttünk haza egy páran,- régi cimborák. Sajátságos kompánia volt ez. Barátkozásunk gyökerei visszanyúltak a boldog ifjúság bohém világába. Volt ebben a kompániában mindenféle zsánerű ember ; iró, színész, festő, még egy milliomos is, akinek bohém társaságunk megbocsátotta azt a nagy bűnét, hogy pénze volt, cserébe azért, hogy esze is volt. — Bemegyünk még egy kicsit a városba — mondta cinikusan az iró. Még egy-két napig vagy óráig mulatunk, mig a guta meg nem íapit s a földről el nem küld a föld alá. — Megyünk vissza játszani — szellemeskedett a színész. — S eszünk^tovább étvágy nélkül — jegyezte meg a milliomos. — Hja ez az igazság! Akinek pénze van, annak ne legyen étvágya; lám nekem szegény piktornak van étvágyam. Ezennel indítványozom is, hogy vonuljunk valami kávéházba, mert ádáz vágy fogott el egy sonkás-zsemlye után! Bevonultunk és kellő számú sonkás zsemlyék ós sörök elköltése után miről is beszélhettünk volna nagy bölcsen, mint az öngyilkosságról, ahelyet,t hogy efféle témák helyett más okosabb dolgokról elmélkedtünk volna. Csodálatosképpen mind megegyeztünk abban az egyben) hogy az asszonykának igaza volt, mikor öngyilkos lett.