Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-10 / 81. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, Í909 okt. 3. Csabai iparosok háza. Iparostanoncok iskolai tandija. — A kontár iparosok. — Ipartestületi ügyek. Igen látogatott és az iparosságra fontos eszmecsere folyt csütörtökön a csabai ipartestületnek előljárósági ülésén. A jelenvoltak túlnyomó többsége némi elkeseredéssel szólalt fel ama vélt sérelem ellen, hogy ez iskolai évben az iparostanonc-iskola igazgatósága minden egyes iparostanonc után két korona beiratási dijat követelt. Ez kétszeres megadóztatása az iparosnak. Ugyanis a csabai ipartestület, a tanonciskola keletkezése óta évenkint, az iparosok által fizetett tagdijakból háromszáz koronával járul az iskola kiadásaihoz. Az iskola tantestületének ama érvelése, hogy az iskolai beiratási diját az iparos hárítsa a tanoncra, szinte lehetetlen, mert az iparos igy is alig kap tanoncot, hátha móg iskolai dijnak fizetését is követeli a szülőtől akkor, midőn minden vonalon az ingyenes oktatásra törekszenek. A második fontosabb tárgy a Csabán nagyon is elszaporodott kontáriparosok korlátozása volt. Az iparhatósági megbízottak tették ezt szóvá, kiemelve, hogy ez ellen a hatóság intézkedését kérje az ipartestület. Nem tudjuk már hányadszor, de újra afelett töprengtek, miért ntm bír már a csabai ipartestület is, mint a megyebeli kisebb ipartestületei, saját otthonnal. Ez a testületi szellem lazaságának tudható csak be s éppen azért helyén lenne, hogy az iparosságnak régi óhaja, saját otthona iránt, teljesüljön, ha néhány éven át a tagdíjon felül egy egy koronával önként megadóztatják magukat. Egyelőre bizottság lett kikülve javaslattételre. Az ülés lefolyásáról tudósításunk a következő: K i s z e 1 y Pál alelnök üdvözölte a nagy számban megjelent előljárósági tagokat; majd U h r i n András pénztáros terjesztette elő az aug.—szeptember hónapoki ól szóló pénztári jelentést. A tagdíj ós dologi munkálatokból 527 kor. volt az ipartestület bevétele s hogy a szükséges kiadásokat fedezhesse, a takarékbetétből 300 kor. kivétele vált szükségessé, mert a kiadás a két hónapban 714 kor. volt; pénztári maradvány 212 kor. Nagy összeg, 3600 kor. a tagdíjhátralék. Az elöljáróság a hátralékosok ellen a végrehajtást foganatosíttatja. Az ipartestületi tagok létszáma aug. elején 744; uj felvétetett 3, iparát töröltette 8. A hátralékosok közül töröltetett 43; utólag ezek közül több kiegyenlítette hátralékát. Szeptember hó végével 701 tagja volt az ipartestületnek. Iparostanonc szerződtetett 65; felszabadult 21; szerződés felbontatott 7 ; szeptember végével 782 a létszám. E pontnál F i k k e r Antal felvilágosítást és intézkedést kór az elöljáróságtól, hogy az iparostanonc-iskola tantestülete mi alapon követel minden tanonc után 2 korona beiratási dijat ? Horváth Mihály jegyző a felszólaló megnyugtatására azt válaszolhatja, hogy az iskola igazgatósága a beiratási dij szedésére a községi ipariskolai bizottságtól nyert megbízást. A befizetett összegért a tanonc tanszerekkel, rajzeszközzel lesz az óv folyamán ellátva, mit, ha a mester vagy tanonc fizetne, sokkal nagyobb összeg kellene e célra. Már sérelmesebb az az intézkedés, hogy a beiratás alkalmával a tanonc kezébe kell adni a tanoncszerződést. Két eset1 ben is történt, hogy a tanonc a szerződóst összetépte s aztán a városból odébb állott. Zlehovszky János azt tartja, hogy a testület tagjai kétszer is járulnak az ipariskola fentartásához. Évenkint az Ipartestület 300 koronát juttat e célra s most külön beiratási dijat is követelnek. Tímár Endre ugy látja, hogy minden oldalról iparkodnak az ugy is elég súlyos teherrel küzködő iparosnak a tönkretótelével. Nem vélik eléggé nagynak az adót, jött majd a munkásbiztosító-pénztári járulók, most meg tandij ; pedig ingyenesnek akarják ós tették is az elemi népoktatást. D o r n József szükségesnek tartja a tanoncok iskoláztatását, azonban az lenne kívánatos, hogy a reá fordított időnek és költségnek eredményét is látni lehetne. Márton József nem talált törvényes alapot arra, hogy a tanoncok beiratási dijat kötelesek fizetni. Ha az ipariskolai tantestületnek kevós volt az eddig rendelkezésre állott összeg, forduljon a községhez, vagy apassza a tantestület nagy létszámát, ne költsön nagy összeget csupa passzióból kirándulásokra. Az Ipartestület ne fizesse az eddig ajándékozott 300 koronát. Végtére nem sokallaná a beiratási dijat, hanem inkább azt a sallangot, mely szerint ha a tanonc nem jelenik meg az énekórán vagy önképzőköri gyűlésen, a mest3r lesz mulasztásért a tantestület által feljelentve s a hatóságnál nincsen pardon, ott újra 4, majd 8 koronát fizethet a mester. Móg Horváth jegyző olvasta fel az iparostanonc-iskola fentartására vonatkozó törvényes intézkedést s az elöljáróság megbizta az elnökséget, hogy e sérelme az iparosságnak orvosoltassék. Vagy a befizetett tandij adassék vissza, vagy az ipartestület ne fizesse e célra tovább a 300 koronát. T h i e s z János és D o r n József a folyton szaporodó kontár iparosokra hívják fel az elöljáróság figyelmét. Az iparhatósági megbízottak részére mühelyvizsgálati engedély kiállításának szorgalmazását eszközölje ki az elnökség az elsőfokú iparhatóságtól. Márton József szinte szégyenkezik, ha valamelyik megyebeli községbe eljut. A legtöbb ipartestület saját otthonával dicsekedhetik, csak a csabai nem, pedig létezésre és számra a legnagyobb. A házalapra kiállítás, sorsolás, vigalmak rendezését ajánlja. Gyüjtőperselyek elhelyezése is célirányos lenne. Fikker Antal az iparosok és a nagyközönség körében e célra gyűjtés, helyesebben kisorsolandó részjegyek kibocsájtását javasolja, egyban e célra a sajátjából nagyobb összeget ajánl fel. Zlehovszky János a leggyorsabb expediensnek azt véli, ha minden testületi tag a saját otthona emelésére évenkint 1 korona fizetósóre kötelezi magát. Az évi közgyűlés elé terjesztendő, a házépítésre vonatkozó módozatok kidolgozására az elöljáróság : W á g n e r József elnök, Zlehovszky János, Márton József, Fikker Antal, Szihelszky József, P a p p Sándor, D o r n József, ü h r i n András, Petrányi Gyula, Horváth Mihály tagokból álló bizottságot küldött ki. A kamarától, társegyesületektől érkezett megkeresések letárgyalása után az ülés befejezést nyert. Érdekes ítéletek. Ismét a novella! Isten mentse meg a világ szegényeit olyan szociálpolitikától, minőt nálunk folytatnak. Mindazok a törvényalkotások, melyek az alsóbb néprétegek sorsának javítását célozzák, magukon viselik a kiforratlanság, a gyakorlatiatlanság ós a kapkodás bélyegét. Vagy a bürikban készülnek, hivatalnok emberek munkájaképp, kiknek alkalmuk sincs és nem is volt, hogy a reális élet követelményeit megismerhessék és ha hébe-korba az érdekeltek bevonásával állapítják meg a törvény szövegét, egy analfabéta honatyának elmés (?) közbeszólása, vagy idétlen indítványa oly változtatást ejt a gondosan előkészített textuson, amely halomra dönti a jogszabály nemes intencióit. Igy jártunk a végrehajtási novellával is. Kimondták pl., hogyha a behajtandó követelés nem több száz koronánál, az ügyvédet [nem illeti meg közbenjárási dij. Nézzük, mi hasznát veszi ez intézkedésnek a szegény ember ? Nemrég megtörtént, hogy egy 20 koronás váltókövetelés erejéig végrehajtást vezettek az adós ellen és a kiküldött végrehajtónak a bíróság csekély — 35 koronát állapított meg. A világért sem sokaljuk ezt az összeget a szegény végrehajtó szempontjából, kinek elvégre ez a kenyere. Hanem ugy védeni a kisembert, mint ezt nálunk teszik, csak azok járnak el, kik azt, amit egyik kezükkel adnak, a másikkal elveszik. Hasztalan hangoztatták értekezleteken, hírlapokban és szakújságokban, hogy nem az a csekély 4—5 korona teszi tönkre a szegény embert, hanem azok a rengeteg dijak, melyek bólyegköltsóg, végrehajtói, becsüsi stb. dij címén az állam vagy közegeinek zsebébe vándorolnak. Tessék államosítani a végrehajtókat! Akkor nem fog megtörténni az, hogy mig egyes végrehajtók ezreket keresnek, addig mások nyomorognak; és akkor nem fog megesni az, hogy a végrehajtó részére megállapított dij az egész követelést többszörösen meghaladja. A perbiztositék. A bankok ós magánemberek is, ha kölcsönt nyújtanak, egyúttal kikötnek egy bizonyos összeget, melyet az adósnak fizetnie kell, ha a hitelnyújtó kénytelen követelését por utján behajtani. Ez az u. n. per- vagy költsógbiztositók. Tudvalevő, hogy a kölcsön bekebelezóseért a kölcsönösszeg 7/io%-át kell bólyegilletékkónt fizetni. Valamelyik finánckapacitásnak eszébe jutott, hogy ezt az illetéket nemcsak a tőke, hanem a perbiztositék bekeblezóse után is kell fizetni. Ennek abszurd voltát fejtegetni felesleges. Oly összegek bakeblezóseért, melyek érvényesítésére csak nagyritkán kerül a sor, melyek csak mint esetleges, feltételtől függő követelések szerepelnek, eddig százezreket szedett be alaptalanul a kincstár és senkinek sem jutott eszébe, hogy ez ellen remonstráljon. Hűségesen fizettük az i letéket ós ha véletlenül megfeledkeztünk róla, a tekintélyes bírságot is Vógre kapta magát egy ily szerencsétlen flótás, kire az adóhivatal tetemes bírságot sózott, ós magappallálta az ügyet a közigazgatási bírósághoz. Ez aztán kimondta, hogy a perbiztositék bekeblezóse után illeték egyáltalában nem jár ós nemcsak a bírságot, hanem magát az illetéket is törölte. Visszament a „partié". Az első Wekerle-kormány egyik legjelesebb alkotása, a házassági törvény kimondja, hogy az a jegyes, ki az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalép, köteles a másik jegyesnek vagy hozzátartozóinak az eljegyzés okozta kiadásokat megtéríteni, sőt kártérítéssel tartozik. Ez az utóbbi rendelkezés sok vitára szolgáltatott okot és csak a legritkább esetekben ítélték meg a kártérítést. A Curia legutóbb kelt ítéletében gyökeresen változtatta meg az eddigi jogáliapotot. A vőlegény, ki színésznőt jegyzett el, erélyesen követelte, hogy menyasszonya hagyja ott pályáját és egyedül otthonának éljen. Thália papnője — nehezen bár — engedett a vőlegénye kívánságának és bucsut mondott a festett világnak. Azonban csakhamar vége lett a nagy boldogságnak; az eljegyzés felbomlott, de a vőlegény hallani sem akart holmi kártérítésről. Perre került a dolog és legfelső areopágunk kötelezte a smucig Seladont, hogy azt a kárt, mit jegyesének okozott, térítse meg. „Drum prüfe, wer sich ewig bindet . . ." Dr. H -g h kEsküdtszéki bűnügyek. A gyulai törvényszék novemberi cikluB bűnanyaga. A gyulai kir. törvényszék, mint esküdtbíróság előtt a legközelebbi esküdtszóki ülésszak november másodikán kezdődik meg. A ciklus, tekintve, hogy nagyobb bűnesetek kerülnek tárgyalásra, előreláthatólag hossjabb időt vesznek igénybe, mint egyébként. Megrázó családi drámák, kegyetlen gyűlölettel végrehajtott gyilkossággal, rablással ós gyujtogatással váltakoznak a szomorú műsoron, amelynek minden egyes száma az élet mélységeibe enged bepillantást a figyelőnek. A novemberi ciklusban tárgyalásra kerülő bűnügyek anyagát alább ismertetjük : Rása Mihály ós Marti István békési legényeket szándékos emberölés bűntettével vádolja a királyi ügyészség. A két, rabkoszton élő fiatal legénynek egy kioltott emberélet nyomja a lelkiismeretét. A mult év december 23-án ugyanis a békési W e i s z Zsigmondféle korcsmában agyonverték Pikó Józsefet, akire már régen fenték a fogukat, mert Pikó állítólag korábban egy összeszólalkozásból kifolyólag megszúrta Rása Mihályt. Az emiitett alkalommal Rása bottal agyba főbe verte ellenfelét, Marti pedig a már eszméletlenül fetrengő fiatalembert a lábainál fogva az utca kövezetére rántotta ós ott rugdosta, mig volt benne élet. Bányai István kereskedő segéd egy gyulai családi drámának a hőse. Bányai, aki Schvimmer Arnold gyuiai kereskedőnek volt az alkalmazottja, ez óv május 12-én egy heti múlatás ós civakodás után revolverrel lelőtte feleségét, Tóth Zsófiát, aki hónapokig súlyos betegen feküdt a gyulai kórházban. Bányait gyilkosság kisórletóvel vádolja az ügyészség. A harmadik ügy egy pusztai dráma, melynek szereplői jóformán gyermekek. Valamikor a télen törtónt, hogy a Békéshez tartozó Kárászmegyeri pusztán hajba kapott ifj Bondár Gyöi-gy 19 éves csikós ós R o x i n József oláh anyanyelvű sertóspásztor. A háborúság oka az volt, hogy a csikós belehajtotta lovait a sertések hadába, amely miatt Roxin elnadrágolta pusztai kollegáját. Bondárnak nem annyira a verés fájl mint inkább az a körülmény, hogy eg

1 szurtos oláh gyerek verte meg, arneb miatt csúfolták is tanyai népek. A esi kósból aztán vógre is kitört a duha virtus Ez év május 18-án meglept< Roxint ós egy baltával ugy sújtott i fejére, hogy a sertóspásztor szörnye halt. Bondárt gyilkosság bűntettóve vádolja az ügyészség. Tárgyalásra kerülnek továbbá a no vemberi ciklusban: R á c z András szándékos ember ölés bűntettével, B, Szabó József rablással, Molnár János emborőlÓ3 kísérletével, S z p e v á r Mátyás rablással, Pozok Mátyás emberöléssel éa Katona Imre gyujtogatással vá dolva. * A novemberi ciklusra kisorsolt esküdtek névsorát itt adjuk: Gyuláról: Licska Lajos asztalos Bordó István földmives, Werner György üveges, Kalocsa István lakatos, Bekke'r Antal bádogos, Petner József kőműves Herzberger József tőzsdés, Schmidt Antal rézműves ós Ke^dler Albert kovács gyulavárii lakos. ' Csabáról: Reichardt József földbirtokos, Szulimán Ödön nyűg. telekkönyvvezető, dr. Tardos Gáspár ügyvédjelölt Frnda Miklós, vaskereskedő ' Békésről: Csapó Gergely földmives, T * T*

1^ I?

tvá

n földmives, Madarasi László földmives. Orosházáról: dr, Perger Elemér ügy véd, Báton János géplakatos, Alcser Lajos kereskedő, dr. Műller Jenő ügyvéd Sphiff Jenő ügyvéd, Székács József íoldbirtokos, szabadszenttornyai lakos . Szarvasróiy. dr. Haviár Gyula kir. közjegyző, Reiszmann Adolf ügyvéd Gyomáról: Tokai István ács, Izsó Sándor ópitő-mester, GáLor Ödön kéményseprő. Csorvásról: Prág Bonifác földbirtokos, Dán József birtokos. Endrődről: Czenger László földbirtokos. Pótesküdtek Gyuláról-.Fva\ qv Gyula, Scheiber András, Jeszenszki Béla, Brüll Bernát, Tóth Márton. Csabáról: Áchim Tamás, Fischer Ignác, B.aun Hermán, Offenvagner Károly ós Bányai András. KróniKa. fi vármegyeháza tája Sok kíváncsi szem néz rája: Hétfőn reggel lesz ott ember Rengeteg, Hetyke bajszú fiatalok, Öregek, Hányvetik a megye sorsát, Mintha csak az egész ország, Sőt a világ terhe volna Vállukon, Ezt a lelkes odaadást Bámulom. Egyik mint egy államférfi, fl szavait ugy kiméri, fi nép feje pedig bőg, mint fi sakál, Egy kisfajta viharocskát Lepipál. Jól van igy ez, Igy van rendjén Nincs aranygomb minden mentén, fi mi megyénk mentének oly Rossz fajta, Hogy arany is, meg rézgomb is Van rajta. Olyan boldog ember Gyulán Nem lesz más, mint Fichli tatám, Pogy a pörkölt, fogy a bor, meg Fekete, Kiesik a világnak a fenekel . , . fi jövőböl most a múltba Térjünk meg egy percig újra. Lódijazás volt minálunk fi héten. Erre térek vissza kissé Csak röviden és szépen. Voltak Gyomán lovak, marhák, Pejek, szürkék, tarka-barkák. Volt ott minden, a gazdának fimi kell, Csak azt kérdem, mért nem volt ott Lueger ? Ez az ur oly díszes marha, 5ogy fogadok száz aranyba : Elnyerné az első dijat csakhamar, Sőt még mást is adna néki fl magyar. De csitt nyelvem, mert még baj van, Még mondur van most is rajtam. Üsse a kő, nem törődöm Én vele, Luegert meg elküldöm a Fenébe I Guy.