Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-03 / 79. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 szept. 23. ges megterhelésüket tervezi, látták, hogy inkvizitori szigorúsággal lépnek fel ellenük, amikor látták, hogy az ő adójukat minimálisan kontíngálják, a földbirtokosokét ellenben maximálisan : ez a sok igazságtalanság, ez az egyenlőtlen elbánás arcukba kergette a vért és belátták, hogy ez a helyzet egyenesen lealázó. A kereskedőknek ez az elkeseredett hangulata egyre nyomátékosabban nyert kifejezést azokon a gyűléseken, amelyeket az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület az adóreform elleni küzdelemben rendezett az ország különböző vidékein. Egyre másra szólaltak fel a legtekintélyesebb, máskor oly béke szerető kereskedők és szenvedélytől elragadott hangon fakadtak ki a képviselőház kereskedelemellenes irányzata ellen. Nem is egyszer hangzott el tőlünk nem is olyan messze az a szemrehányás, hogy éppen az a képviselő, aki a megválasztását kereskedő voksoknak köszönheti, a leggyülöletesebben támad a kereskedő érdekek ellen, mikor a parlamentben megszólal vagy szavaz. Ha a kereskedők végre szervezkednek, azon csak örvendeni tudunk. De ez még nem adta volna kezünkbe a tollat, ha nem éreznénk át, mennyire van egybe forrva a kereskedőknek emez állásfoglalásával az összes városi polgárság érdeke. Mert elvégre tisztában kell lennünk azzal, hogy az intézmények egész sorozata azonossá teszi a kereskedők és iparosok érdekét az összes városi polgárok érdekeivel. A kereskedők elnyomása a más foglalkozású lakosok megröviditósóre vezet. Városaink kulturális fejlődése nem a mezei birtokán lakó, egyébként bármily derék földmives vagy földbirtokos család érdeme, hanem azoké a kereskedőké, iparosoké, akiknek existenciája a városhoz van kötve. Ha adóvaJ, szövetkezeti törvónynyel, végrehajtási novellával elnyomorítja az ország a kereskedőit, akkor hamarosan azon, vesszük majd észre magunkat, egy sereg város, amelynek fejlődéséről annyit szeretnek prédikálni, egy emberöltő vagy annak a fele alatt visszasülyed abba a falusi sorba, ahonnan a Kosuthok és Széchenyiek izgatása tudta őket ügygyel-bajjal nagy nehezen felemelni. Itt az' ideje, a legfőbb ideje, hogy a képviselőválasztásoknál egyébről is essék szó, mint közjogi kérdésekről. Ez ország teméntelen bajának a kútforrása, hogy a mindennapi élet nagy kérdéseinek megoldására hivatással nem biró egyének lepik el a parlamentet. Szép kortesbeszédekkel ugyanis még nem lehet kielégíteni a gazdasági élet követelményeit. Ez a szervezkedés, az O. M. K. E. által kezdeményezett akció, ebben az irányban is változást fog hozni. Ha a kereskedők és iparosok érdekeik képviseletére szervezkedni fognák, bejutnak majd megfelelő számban kereskedők és iparosok is a parlamentbe, akik tudással és hozzáértéssel viszik majd elő a közgazdaság életbevágó kérdéseit. Ezért meg van rá minden ok, hogy szimpátiával fogadjuk az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület akcióját és kíváncsian nézzük a további fejleményeket. Zűrzavar. — Budapesti levél. Körülbelül egy óv óta rettenetes zűrzavar uralkodik a politikában. Nincs az Istennek olyan bölcse, aki meg tudná mondani, hogy hová fog ez az állapot vezetni. Ha egyik nap előre megy a kibontakozás dolga egy lépéssel, másik nap már visszacurukkol száz lépéssel. Ha egyik nap kiderül a látóhatár, másik nap már komor, fekete fellegek borítják be az eget tele villámokkal, mennydörgésekkel. És hónapok óta még csak halovány remény sincs arra, hogy valamikor ez a lehetetlen állapot meg fog változni. Nekem is kellemetlen, mert nem tudom önöket friss, szenzációs dolgokkal traktálni, csak avas, vegyes felvilágosításokkal szolgálhatok. Most megint audienciák járják. A haldokló kormány két tagja: Wekerle Sándor ós Kossuth Ferenc zónásztak fel Bécsbe a makacs öreg király meghívására. Meg is törtónt már mindakettő. A kihallgatás erndményóről egyik államférfi sem nyilatkozott, de azért számos „jól értesült" kombináció kelt szárnyra róla. Az öreg „Neue Freie" például azt kürtöli világgá, hogy Wekerle csütörtöki audienciáján a király egyáltalában nem nyilatkozott arról, hogy mi történjók a kormány lemondási kérvényével, hanem egyszerűen felszólította a kormányt, hogy vezesse tovább az ügyeket. Ez az elhatározás nem egyértelmű a lemondás viszszautasitásával, de mégis mutatja, hogy a király nem akarja a mostani kormányt | kötelezettségei alól feloldani mindaddig, mig nem sikerül mást helyébe tenni. Az ! uralkodó e szokatlan eljárása abban keresendő, hogy a koalíciós pártok továbbra is egyesült erővel igyekezzenek j a magyar parlamentben normális viszonyokat teremteni. Ezt írja mindig „jól értesült" Presse. I Nincs kizárva, hogy a király meg nem I tette, amit az osztrák újság tulajdonit | neki; ebben a zűrzavarban a király helyzete is nehéz ós természetesen célszerűbbnek találja ő is, ha azokkal a miniszterekkel igyekszik orvosolni a bajokat, akik felidézték, akik tehát töviről-hegyire ismerik a válság egész anyagát. Uj ember talán azt se tudná, mihez kezdjen. Azt is irja a jól értesült Presse, hogy a király nagyon ragaszkodik a megoldás e módjához. El van határozva arra, hogy ha nem teljesitik a további közös vezetésre vonatkozó kívánságait, a Házat feloszlatja ós egy pártonkívüli kormányra bízza az uj választások vezetését. Nem tudom, honnan vette értesüléseit a „Presse". De mégis lenni kell benne valaminek, mert a Presse elsőrangú forrásokkal rendelkezik a Burgban történtekre nézve. Csak az érthetetlen, hogy Wekerle mért hurcolkodik akkor a várhegy ódon egyemeletes miniszterelnöki palotából ? Igen, Wekerle hurcolkodik, még pedig egészen komolyan. Hatalmas nagy butorszállitó kocsik állanak a palota előtt nap után ós döcögnek lefele a várhegy szerpentinkocsiutján Wekerle bútoraival ós — reményeivel. Talán a nemzet reményeivel is. Ha Wekerle olyan biztos volna a dolgában, mint ahogyan azt a „Presse" állítja, akkor nem hurcolkodna a fényes lakásból, hanem ellenkezőleg, még oda is szegezné a bútorokat. A Presse tehát mégis kacsázott ismét. Hir szerint a király Kossuth Ferenc előtt is kifejezést adott abbeli kívánságának, hogy a koalíció maradjon a szakadások ós ellentétek dacára továbbra is. Ez azonban nehezen fog most már, a keddi parlamenti ülés után, menni. Valami kis politikai pikantériával bir, hogy Kossuth előtt Ferenc Ferdinánd volt kihallgatáson Őfelségénél. A kombináció-gyárosok ebből is kombinálhatnak. A csabai vasúti felüljáró. Megtörtént a teherpróba. Békéscsaba lakosságának nagyon régi kívánsága nyert az elmúlt héten teljesítést. Megtörtént ugyanis a vasúti felüljáró teherpróbája, amely csaknem egy év óta izgatta Csaba lakosságának azt a részét, amely az Orosházai-uton át közlekedik Erzsébethelylyel. A nagy, országutszéles vasúti felüljáró tudvalevőleg azért vált szükségessé, hogy a pályatesten keresztül-kasul s: águldó vonatok az országúti közlekedést ne akadályozzák. Addig, — egyébként most is, — órák hosszáig kellett várniok a kocsiknak, mig a nagyállomás igen gyakran ismétlődő nagyarányú személy- és teherforgalma lebonyolódik. A vasúti felüljáró szép, széles, szárazföldi hid gyanánt el is készült. Ott állott, gyönyörűségéül mindazoknak, kik a közlekedés fejlődésót figyelemmel kísérik. Izmos vasbeton-alapzata büszkén hirdette, hogy az a hid ellent fog állani az idők viszontagságainak s hogy évtizedeken keresztül fogja lebonyolítani Csabának az Erzsébethely felé irányuló közlekedését. És egyszerre beleütött a mennykő minden rózsás reménybe. Mikor ugyanis a hivatalos átvételnek kellett volna megtörténnie, az arra kirendelt szakértő közegek a teherpróbánál konstatálták, hogy a felüljáró a súlyt elbírja, de némi elhajlást észleltek. Félt például az átvételt eszközlő bizottság attól, hogy a felüljáró gőzekót, vagy pedig gőzcséplőt nem bir meg. A M. A. V. igazgatósága részéről erre a célra kirendelt bizottság nem is vette át a felüljárót. Ekkor aztán kezdetét vette a „nagy pör", amelyben a hozott ítéletnek előreláthatólag a vállalkozó véleményével kellett megegyeznie, mert a vállalati szerződésben nem volt precizirozva a teherviselés maximuma. A vizsgálat meg is indult, be is fejeződött s most a kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy a teherpróba régóta vajúdó és Csaba község által oly régen szorgalmazott kérdése, mert a közúton életveszélyessé vált a kocsiközlekedés, oldassák meg. A dolog ám eleinte nem meni könnyen. A pör ugyanis a vállalkozó ós az állam vasútiak között nem nyeri befejezést s csak legutóbb, hogy a pörl a vállalkozó nyerte meg a M. .V. igazgatóságával szemben. A vállalkozó ugyanis megkapta a hid építéséért járó dijat, anélkül azonban, hogy az átvétel megtörtént volna. Ezt az átvételt sürgette hónapokoD keresztül Csaba község és a gazdakö zönség. Az átvétel azonban nehezen ment Mindig akadályok merültek fel, ugy hogy a lakosság türelmetlenkedni kezdett. Végre is a közigazgatási bizottságnak kellett sorompóba lépnie és sürgeti szavát felemelnie a felüljáró forgalon átadása érdekében. A végleges átadást megelőző teher próba a hét elején fejeződött be, Per s z i n a Alfrédnek, az államépitészet: hivatal főnökének vezetése alatt. A teher próbából konstatálta az arra rendel bizottság, hogy a hid teljes teherképes sóggel bir, ugy hogy egészen bátrai átadható lesz a forgalomnak Hiba csal a felüljáró Csaba felé eső végén van Az utóbbi idők nagy esőzései miat ugyanis a nedvesség átszivárgott a felül járón és az oszlopokat megrongálta aminek következtében teherkópessógül is természetesen meggyöngült. Ennél fogva a teherpróbát végrehajtó bizolt ság kötelezte a vállalkozót, hogy a meg sértett részeket építse újra. A javitá időpontja Csaba községtől függ, ameny nyiben az államépitészeti hivatal meg kereste az elöljáróságot, hogy az 5—i hetet igénybe vevő javítás megejtésé most az őszön akarja e, vagy tavasz szal? Kívánatos volna, tekintettel külö nősen a nemsokára beálló nagy ősz feküdt a konyha kövezetén... A vér még csurgót, kése a vértócsa közepén volt. Hidegvérrel felemelte, pedig bele kellett nyúlnia a vértócsába, másik kezével felrántotta az asszonynak félig kinyitott mellónykéjét s pénzerszónyót J leszakította!... Egészen összevérezte a cipőjót, kezét, ruháját. Mikor kész volt, kilépett az ajtón, s rohan lefelé . .. Hirtelen megállt... mintha egy tömeg moraját vélte volna hallani. Megnyugtatta magát, biztosan halucinált tulcsigázott agya, mire a kapuba ért... Lába gyökeret ver ... Haja az égnek mered ... A rendőrök ... állnak ott, körülöttük emberek . .. Keze véres ... Zsebében a véres kés ... és az erszény ... — Itt a gyilkos, — ordítással rázudult a tömeg. Ütik, ruháját, haját tépik, szaggatják. ... Hátrakötött kezekkel taszítják előre .. . miközben az ütlegek özöne éri fejét... Amig Claud Rauolhoz futott, a fogatlan asszony sikolyára egyik szomszédnője figyelmes lett. .. utána nézett a dolognak ... látja az öreget vértócsában. Se szó, se beszéd .. .' rendőrökért sietett ... Amig el volt értök s a mig oda értek, Raoul bevégezhette aljas tettét... Claude ez alatt türelmetlen lett Raoul szobájában ... Esztelenül, izgatottan járt fel és alá ... Minduntalan az ablakhoz ment, izzó homlokát a hideg ablaküvegen igyekezett lehűteni... - Már itt kellene lennie!... Mi űzött erre engem, boldogtalant ? A véres foghus ? ... Az állat!... La bette Humáníne !... Ez nem engedett nyugodnom ! Lelkem űzött! Ki kellett elégítenem :.. De hallgass! Mi az ? Alulról. — Gyilkos! öljük meg a gyilkost! — kiáltás hangzik fel... Claude felszakítja az ablakot... Kidül a párkányon ... Azt hiszi érte jönnek. .. Szédül!... Raoult látja megkötözötten, a lámpás fényénél tisztán látja, hogy ütik, tépik... „ Mi az ? Ki a gyilkos ? Ő Raul ? Tán álmodtam ? Ki vagyok én ? Claude ? Raoul ? Ez Raoul szobája ? ... Hogy ütik ! — Feleszmél pillanatnyi zavarából s torkaszakadtából ordítja a csendes éjbe : — A gyilkos...! A gyilkos ... Nem birja tovább mondani, hogy nem az ölte meg, hogy ő a gyilkos. Torka görcaösen összeszorul* elvesztette eszméletét. Kezei elerőtlenedve engedik el az ablak párkányát s a lomha test zudul lefelé a kövezetre. Épp a csoport előtt zúzta össze magát . . . Raoulnak feje több helyen be volt már zúzva, füle letépve. Alig, hogy lélegzett. Csak annyit tudott kidörmögni: — Emberek! ... Ez ... ez az ember ... a gyilkos ... Ez ölte meg ... A levegő hőse. Irta; Julius. A mióta egyik fővárosi napilap kötelékébe tartozom s mint hozzáértő, én bírálom el a beküldött teknikai cikkeket, rengeteg kellemetlenséget okoztak nekem az úgynevezett föltalálók. Hiába minden kifogás, hogy most nem érek rá, jöjjenek máskor, el nem mozdulnak az ember nyakáról addig, amig végig nem hallgatjuk őket sátnem vizsgáljuk primitiv rajzaikat. A legtöbb baj természetesen azokkal a fantasztákkal van, akik a repülőgépet találták ki. Valamennyi tud repülni a — papiroson — jobban, mint akár Blériot. Legalább száz magyarnak mondtam szemébe az igazságot, de nem hitte el. Akadt köztük olyan erőszakos föltaláló is, aki végre elérte célját, mert repült, a szerkesztőségi szolgák jóvoltából. Az idén, nyár elején, végre annyira üldöztek a feltalálók, hogy szabadságot kértem s hogy a sok bolondos terv helyett igazi repülőgépekben gyönyörködhessem, elutaztam hosszabb tanulmányútra Franciaországba. Két hetet azzal töltöttem, hogy a különféle rendszerű aeroplánokat tanulmányoztam. Valamennyit láttam fölszállani. Csodálattal töltött el a sok repülőgép, mint a teknikai tudás 'egmodernebb produktuma A szeretetrt ,óltó, barátságos aviatikusok készségesen szolgáltak magyarázatta], sőt Farmén egy ízben fölvitt magával. Bár csak tétlenségre késztetett utas voltam, mégis a levegő urának éreztem magam. Az első percekben érzett szorongást fölváltotta a biztosság tudata. És valami kimondhatatlan gyönyörűség fogott el. Olyanféle, amit álmában szokott érezni az ember, amikor megnyergelve a felhőt, végigszánt az ember az égen. Éppen abban az időben, amikor Franciaországban időztem, nagy volt a vetélkedés, ki nyeri el a pálmát a La Manche-csatornán való átrepülóssel. Calais közelében több aviatikus gyakorlatozott. Latham, Lambert gróf ós Blériot. Napok, órák kérdése volt, melyik indul el előbb veszedelmes útjára. Odautaztam. Éppen jókor. Egy sereg külföldi kollegával fuvattuk magunkat a sargattei fokon a dühöngő széllel. Kitartottunk. Sohasem felejtem el azt a nagyszerű pillanatot, amikor végre elsőnek Latham merészen nekivágott a tengernek. Mint valami óriási madár, amely kiterjesztett szárnynyal szeli a levegőeget, repült. Izgatott percek mu tak el. Sikerült-e, nem-e ? Mintha csal testvérünk indáit volna csatába, szív szorongva lestük Doverből a dróttalai távirón a hirt, odaérkezett-e Latham Végre megjött a balsikerről szóló jelec tós: Latham a tengerbe zuhant, de ő magát megmentették. Latham legveszedelmesebb vetély társa, Blériot élénken sajnálta bajtárs kudarcát, ami arra vall, hogy nem olyai hőse a tudománynak, mint például Pearj aki egy kanál vizben megfojtaná Cookoi Jelen voltam, amikor Blériot meg kezdette korszakot alkotó útját a L: Manche-csatornán át. Szinte bizonyo voltam sikeréről, amikor láttam, hog; ez a vasidegzetü ember milyen móltósá gosan szállt föl, akár a kirepített nyíl oly egyenesen repült a szemben lev part felé. Amikor azután megkaptuk távirati hirt, leírhatatlan lelkesedés vei erőt a jelenvolt internationalis érdek lődő tömegen. Ha abban a pillanatba] ott termett volna köztünk Blériot, nen hiszem, hogy meg ne lincseltük voln csupa szeretetből csókkal és öleléssel Blériot lett ettői kezdve a levegi igazi hőse és hogy nem a szerencsé véletlen folytán jutott az aviatikusol élére, bizonyítja további sikere. A augusztus végén tartott rheimsi repülő versenyre is elkísértem Blóriotot. Mielőtt azonban beszámolnék rheims sikeréről, elmondok egy epizódot, am akkor játszódott le, amikor Blériot londoni lelkes fogadás után visszatói Párisba. A mikor a miniszteri üdvözlé sen ós vagy ezer baráti kézfogáson tu esett, egy elegáns kis ember fogta karor Mellettük álltam ós hallottam párbeszé düket. — Charles Müller vagyok ós gra tulálok. - Louis Blériot. Mi tetszik ?