Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-19 / 75. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 75-ik szám. Vasárnap, szeptember 19. KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lebet cvnegvcdcn belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A válság kulissza-titkai. — Bécsi levél. — Le kell nyelni a keserű igazságot: a magyar nemzet sorsát nem odahaza kovácsolják, hanem itt a Burgban, a közös minisztériumokban, a keresztény-szociálista pártban, a bécsi községházán, mindenütt, ahol a centrális politika képviselői ülnek. A magyar kormány és a parlamenti pártok vergődéses küzdelme, hogy tisztességes kibontakozást teremtsenek, megtörik egy példátlanul kitűnően szervezett udvari klikken, mely valósággal kamarillaszerüen rendezkedett be. És konstatálni kell, hogy ezúttal nem is a generálisok dolgoznak Magyarország ellen, hanem polgári sorból fölkapaszkodott politikusok és beamterek, akik hallatlan befolyásra tettek szert. Ezek most a hatalmas urak, császárok és főhercegek expoziturái s nem tagadható, hogy a magas vállveregetéstől sarkantyúzott agitátorok sokkal eredményesebben dolgoznak, mint a régi rendszer keztyüs kezű emberei. Ezek egyúttal demagógok is, udvarképes demagógok s igy kétszeresen veszedelmesek. Tudvalevő, hogy a király még csak néhány évvel ezelőtt éppenséggel nem idegenkedett bizonyos katonai koncesszióktól. Most hirtelen a legnagyobb merevzésre talált a magyar kormány. Még a régebben megajánlott engedményeket is visszavonták. Az uralkodónak ezt a magatartását sokan a német császár befolyásával magyarázzák. Ez a föltevés azonban nem közelíti meg a valóságot. Vilmos császárnak egyáltalán nincs oka félteni az osztrák-magyar hadsereg egységét és vezényleti nyelvét, amig olyan erős támasza van az osztrák-német centralizmusnak, mint a mostani trónörökös. Ékes példával szolgált erre vonatkozóan az a kisded cáfolat, amely épp ezen a héten jelent meg. Egyenesen Ferenc Ferdinánd kívánságára megcáfolták a félhivatalosok azt a hirt, mintha a trónörökös a magyarországi manőveren egy magyar bakával szóbaállt és a megjegyzésén mosolygott volna. Tehát még olyan legendának se szabad gyökeret verni, mint Magyarország jövendő királyát a magyar bakagyerek vagy huszár vitézsége örömmer töltené el. Ez az eljárás ellenkezik a legrégibb habsburgi tradíciókkal és a legmagasabb katonai körökben is nagy álmélkodást keltett. Az udvarnál nem titok, hogy a császár egészen a trónörökös befolyása alá került. A trónörökös viszont a keresztényszociálistákkal szimpatizál, nem annyira a felekezeti tendenciák miatt — hiszen Ferenc Ferdinánd ilyen dolgokban határozottan toleráns — hanem főleg a Luegerek németesitő törekvései miatt. A Grossoesterreich-féle propagandát szívesen látjai az estei főherceg, mert különösen a trialisztikus terv megvalósulása esetén van nagy szükség egy erős Ausztriára. A jelszó most az: Magyarországnak semmiféle nemzeti koncessziót nem szabad tenni, mert ez a jövőre vonatkozó „nagyszabású politika" vonalait keresztezné. Egyáltalán meg akarják merevíteni a mai közjogi állapotokat, sőt ha lehet, visszafejlesztik azokat. Gazdasági kérdésekben épp oly kérlelhetetlen visszautasításra talál minden magyar követelés, mint akár a hadsereg, akár a diplomácia terén. Ne várjon tehát semmi jó hirt Bécsből a magyarság, ellenben legyen készen, hogy a horribilis hadügyi terheket kíméletlenül bevasalják, tetejébe a bosnyák annexió okozta költségeket is. Ha ezzel a siralmas programmal nem alakul parlamenti kormány, megkezdődnek a kísérletezések, amelyekre több kiszemelt embere van az udvarnak. A magyar sajtó fenyegetődzésére, hogy egyetlen fillért se szsvaz meg az országgyűlés, itt azt mondják, hogy egy nagyhatalmat nem lehet olyan könnyen zavarba hozni. Eddig is előre költött a hadügyi kormány, ezután is azt cselekszi. Ami pedig az ujoncozást illeti, azt mondják, hogy katonákkal és csendőrökkel fognak sorozni. Igy fogadkoznak a Burg settenkedő politikusai, akiket nem ábrándít ki nagyzásukból és zsarnoki hajlamukból az a napról-napra növekedő gyűlölség sem, amely Ausztriát a külföldről szinte már megvetéssel gyűrűzi körül. A magyaroknak csak egy tanácsot adhatunk: legyenek komolyak, férfiasak, ne tántorodjanak meg s ha elkövetkezik a darabontok másodvirágzása, álljon meg rendületlenül jogai mellett. Mert idefönt csak az erő és a kitartás imponál. Békésvármegye 1910. évi költségvetése. Kevés az uj tétel. A vármegyei számvevőség, mint annak idején jeleztük, már pár héttel ezelőtt elkészítette Békésvármegye 1910. évi költségvetését. Az alispáni hivatal revideálta és végleg megállapította a költségvetést, mely most már abban az állapotban van, ahogyan a jövő havi megyegyülés elé fog kerülni. Módunkban áll a költségvetést főbb vonásaiban ismertetni. Általában nem nagy az eltérés a mult évi költségvetéstől. A dologi rósz csaknem egész terjedelmében ugyanaz maradt, ujabb tételek csak a személyi résznél fordulnak elő. Egyik tétel az alügyészi állás illetménye, melyet tudvalevőleg a tavaszi megyegyülés rendszeresített. Ezenkívül a vármegye már régóta akar a levéltáros mellé, a mostani segéderő helyett egy segódlevéltárosi állást rendszeresíteni megfelelő illetménynyel. Az állást különösen az teszi szükségessé, hogy a levéltár rendezése még most is folyamatban van s még pár évig is eltart. A rendezési munkálatok pedig a rendes hivatalos dolgok mellett nagyon is igénybe veszik a főlevéltáros idejét ós erejét. A belügyminiszter azonban mindeddig nem teljesítette a vármegyének erre vonatkozó kívánságait. A költségvetés kapcsán most ismét kérni fogja a megye az állás rendszeresítését. Az illetményeket már be is vette a költségvetésbe. Aztán szükség van a központban egy uj szolgai állásra is, mert a tisztviselők létszáma most az alügyószszel, a mult évben pedig egy árvaszéki ülnökkel megszaporodott. Az uj szolgai állás illetménye is szerepel már a költségvetésben. A költségvetés egyébként 848.554 korona rendes bevételt és ugyanannyi rendes kiadást tüntet föl. A rendkívüli kiadások összege 8600 korona. Es öszszegben szerepel a fő- és alügyész, továbbá az árvaszéki ülnök hivatalos helyiségeinek bebútorozására felvett 2000 korona. A fenmaradó 6600 korona pedig a tiszti nyugdijalapban a gyomai főszolgabíró és egy orosházai járási irnok nyugdíjaztatása folytán beállott hiányok fedezésére szükséges. A 8600 korona rendkívüli kiadás kiutalását Békésmegyei Közlöny tárcája. Illat, ábránd, szerelem.. *) Tudományos könyv előttem : Elmélyedve olvasom. De a lapok csak nem fogynak, Szemeim már rég nyugodnak Ugyanazon oldalon. Asztalomon virágváza, Benne egy pár rózsaszál. Elbódít az édes illat — 5 lelkem, mint a hulló csillag Megszédülve tovaszáll. Ábrándokon ringatódzom . . . — Feledve a tudomány. Nem tehetek én már róla, Beteggé tesz egy szál rózsa, Oly bűbájos valahány. Hej! ezért is nem viszem én Semmire se idelenn. A valóság nekem álom, És az összes tudományom : Illat, ábránd, szerelem . . . Varságh János. Az istentagadó. Irta ; Bolgár Lajos. New-.york keleti oldalán, ott ahol több mint kétszázezer lengyel ós orosz zsidó tengeti nyomorúságos életét, él köztük egy istentagadó. Schatzkinnek hívják. Egykor tanult, okos ember volt, járatos a Talmudban és jámborabb, istenfélőbb, mint bárki más. Mint a többi zsidó nagyrésze, ő is •} Mutatvány a szerző legközelebb megjelenő kötetéből. Oroszországból menekült ide. S egymáshoz kötötte őket az, hogy szidók voltak. Nehéz, verejtékes munkából tengette életét a feleségével ós gyermekeivel, nyomorúságosan, fény- ós napsugár nélkül. S eljött az első nyár az uj hazában. Mi az az égő számumszerü forróság itt a Gettóban, egy túlzsúfolt bérkaszárnya egyetlen csöppnyi szobájában összeszorulva — csak az tudhatja, ki már átélte. Egy szellőcske sem rebben s éjjel is forróságot lehelnek a falak, S az olvadó aszfalt, az izzadó emberi testek rettenetes, kitarthatatlan bűzt árasztanak a lévegőben. Apró gyerekek nyöszörögve, tehetetlenül hemperegnek a földön s a lépcsőkön — és legyek, bogarak lepik el testeiket. S az utcán egyre cseng a mentő kocsik csengője, amint a forróságtól összeesett embereket, haldokló gyermekeket tovaszállitja. Ezúttal különös forrósággal lépett fel a nyár. Schatzkin legkissebá gyermeke — szopós csecsemő — atyja karjai között halt meg. S míg felesége és gyermekei jajveszékeltek, Schatzkin a kis holttestet az egyetlen ágyra fektette, feltette imasapkáját s mig arcán végigperegtek könyei, hangosan imádkozott: — Nagy az én szomorúságom, Izrael ura! De te tudod, mit cselekszel. A forróság egyre nőtt. A gyermekek egy falatot sem tudtak tikkadt szájukba venni Legjobb, ha falura küldi őket. Érti ? — mondá a kerületi orvos. Schatzkin intett a fejével. Igen, érti. Egy éjjel ismét meghalt egy gyermeke. És Schatzkin ismét fenhangon imádkozott: — Nagy az én szomorúságom, Izrael ura ! De te tudod mit cselekszel. Egy hót múlva Schatzkinnak nem volt több gyermeke. S szombaton az imaházban kezeibe rejtó arcát és ugy mormolá : — Nagyon nagy az én szomorúságom, Izrael ura ... S a forróság nőttön-nőt. Az újságok azt irták, ötven év óta nem uralkodott ilyen hőség. A new-yorkiak kimenekültek a hegyek közzé s a Gettóban a halál s a nyomorúság ütött tanyát. Schatzkin felesége összeesett. — A tengeri levegő helyrehozná — tanácsolta az orvos. — A tengeri levegő ... tengeri levegő ... mormogta Schatzkin, amint ott ült felesége ágya mellett. Éjfélkor felsikoltott az agyongyötört asszony: — Schatzkin — nyöszörögte — a baby... Áron... Esther ... Schatzkin Isten veled! A Gettóban nem sok teketóriát csinálnak a holttestekkel. Schatzkin feleségét másnap eltemették. S ekkor csendes, hűvös eső esett. Következő szombaton törtónt, az imaházban. A rabbi hangja messzecsengett : . — Álldassók Isten a magasban ! Áldassák Izrael ura, az igazságos Isten... — Ha, ha, ha 1 - vad harsogó kacaj hangzott fel a templom hátteréből. Áz ájtatotosságukban megzavart hivők ijjedten fordultak hátra, s egy fehér arcú, sovány, görnyedt alakot láttak, kinek egész testét rázta a görcsös kacagás. — Ki merészli megzavarni ájtatosságunk — menydörögte a rabbi — nem fól Istentől, az istentelen 1 Kevesen ismertek reá Schatzkinra, amint vánszorogva közelebb jött. — Nem! — hörögte — Nem félek az Istentől! Rémület moraja futott végig a hivők sora között. De Schatzkin hangja tulkiáltá a morajt. — Schatzkin vagyok ! Nem ismeritek Schatzkint ? Egy hót előtt még én is itt voltam ! A rabbi érteni kezdó a dolgot — Szegény testvér! mondá meghatva. — Az isten erősen meglátogatott! — Hazudsz — orditá Schatzkin. — Ne beszélj nekem Istenről! Nem hiszek benne ! Megölte a kicsi fiamat s én igy imádkoztam: — Te tudod mit cselekszel! — Megölte sorra többi gyermekemet, s én egyre ezt zokogtam : — Te tudod mit cselekszel. — És megölte a feleségem ... drága, szeretett hitvesem - életem osztályosát... a karjaim közt ölte meg ... ós aztán ... megeredt az eső ! A jó, hűvös eső ! Miórt! Miért tette ezt! Miért higyjek benne ? És imakönyvét lecsapta a földre ós lábbal tapodta azt. S egy forró, sötét műhelyben évekig dolgozott tovább egy furcsa kis öreg. Sosem beszélt, de egyre furcsán mosolygott. Téli időben a többi munkás tréfálkozott egymással, de tikkasztó nyárban elcsendesedtek. Ám a kis öreg télen nyáron, mindig egyformán mosolygott. Ha valaki megszólította, kezével legyintett: — Hallgass ! Ne zavarj! dolgoznom kell, hogy a feleségem tengerre küldhessem 1 ^ S ha idegen téved a Gettóba s kérdi, ki ez a szegény bolond, a legkisebb gyermek is kész a válasszal : — Ez Schatzkin, az istentagadó!