Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-08 / 72. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY és rendeleteket szigorúan végrehajtani, mert csak testben ép, erős, egészséges népnek lehet erős, virágzó hazája s csak ilyen népnek van jövője. Mozaik. — Budapesti levél. — Rossz cimet irtani a cikkem fölé, de már ha leirtam, ott hagyom. A mozaik, mint tetszik tudni, nagyon tarkabarka dolog, de kellő távolságról nézve, mégis van benne valami harmónia, amely kellemes hatással van a lélekre. Én ilyen mozaikot akarnék most nyújtani a politikai élet szines fácskáiból, vagy kövecskóiből. Ez azonban nagyon nehéz dolog. A mozaik alkatrészei megvannak ugyan, mert megint kezdődik a zür-zavar, a tapogatódzás, találózgatás, tervezgetés, de hogy ebből a sok mindenből egységes kép alakuljon ki, ahhoz igazán mesterkóz szükséges. Az én kezem pedig egy csöppet sem mesterkéz. Még talán inaskóz sem lehet. Mindazonáltal megváltoztatom előbbi tervemet. Nem csinálok mozaikot, csak fecsegek egyet-mást a politikai aktualitásokról. A cim azért ott maradhat, mert hát az se nem árt, se nem használ. A bécsi újságok szörnyű sokat tudnak. Sőt a soknál is többet. Tele kürtölték a világot azzal, hogy CsontvázLukács László, a balkezü homo regius, szeptember közepén újból előlép. Eddig várakozott. Most még pár napig vár és közben nagykegyesen megengedi, hogy a király Wekerlót is fogadja. De mindez a bécsi mindentudók szerint csak formaság, azzal a valósággal szemben, hogy Lukács jön, kormányt töröl és alakit. A »jól értesült" bécsi körök azt is tudják, hogy Lukács újra a függetlenségi párttal próbál valahogy dűlőre vergődni. Ilyenformán Lukács neve hozott ismét egy kis mozgást a nyár folyamán szünetelő politikai életbe. Az eddigi tapasztalatok és az osztrák hatalmi tényezők köréből útnak eresztett fenyegetőzések kétségtelenné teszik, hogy ausztriai ellenségeink minden eszközzel igyekezni fognak ismét az ország békés fejlődését biztosító kibontakozást meghiúsítani. A Lukács-féle szerencsétlen próbálkozás még most is lelkesíti őket és nem adták fel a reményt, hogy Magyarországon akad olyan elfogult, mindenáron hatalomra vágyó csoport, amely lovat ad az ilyen próbálkozások alá. Ez a reményük azonban valószínűleg meghiusul s ha Lukács ur világgá kürtölt expedíciója tényleg megtörténik, bizonyára nem jár olyan sikerrel, mint a sarkutazó dr. Cookó. Beletörik bicskája a vállalkozásba. Meglepetést keltett politikai körökben az a hir, hogy Kossuth Ferenc, aki csak szeptember 8-án akart Karlsbádból elutazni, már szombaton este 8 órakor elutazott onnan ós vasárnap délben Budapestre érkezett. A karlsbádi kúrának ez a hirtelen jött megszakítása kétségtelenül fontos politikai okokra vezethető vissza. Ugy hiszem, nem tévedek, amikor e fontos okok legfontosabbikát abban látom, hogy e hót végére, péntekre, közös miniszteri értekezlet van tervbe véve Bécsben, amelynek tárgya az 1910. évi közös költségvetés lesz. Hir szerint Wekerle már akkor abba a helyzetbe kerül, hogy a király előtt audiencián jelenjen meg és előterjessze azokat a javaslatokat, melyek a válság megoldására irányulnak. Egyelőre még sürü köd és bizonytalanság lebeg a kibontakozás lehetősége körül. Néhány hót áll még rendelkezésre mindössze és ez alatt kell eldőlnie a közel jövő sorsának. Az bizonyos, hogy a kormány tagjai között a bankkérdésben még nincs meg az egyetértés, de a választói reform tekintetében teljes közöttük a szolidaritás. Ez pedig nem megvetendő dolog akkor, mikor mindenki át van hatva attól a tudattól, hogy elsősorban mégis csak a választói reformot kell megcsinálni, mert ennek az elsőségét követeli a paktum, ezt követeli a korona, annyira, hogy ha most nem csinálják meg a nemzet vezérei, hát bizony olyan kezekre biizák ezt a nagyjelentőségű reformot, amelyektől a nemzeti szupremácia nem sok jót várhat. Ugy látszik, ezen a csapáson törik most az uj utat, amely kivezessen ebből a régen húzódó áldatlan válságból. Ebből a szempontból az e héten meginduló tanácskozásoknak nagy jelentőséget lehet tulajdonítani. De most már bezárom a fecsegésemet, mert még unalmas találok lenni. Ugy-e nem mozaik, amit adtam, csak pár tarka színből álló valami ? . . . A községi jegyzők és a városi tisztviselők vasúti jegyA belügyminiszter rendelete. Lapunk több izben foglalkozott már a minisztertanácsnak ez évi március havában hozott nemeslelkü és móltányos határozatával, amely szerint a községi jegyzők és a rendezett tanácsú városok tisztviselői az áilamvasutakon rendszeresített féláru vasúti jegy-kedvezményben szintén rószesitendők épp ugy, mint az állami és közigazgatási tisztviselők. A határozat érthető örömet okozott az emiitett köztisztviselők körében. Örömüket azonban mérsékelte az, hogy késett, folyton késett az erre vonatkozó kormányintézkedés. Sokan már a nyári üdülésre is a kedvezményes jegygyei akartak utazni. Az intézkedés azonban csak most történt meg. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ugyanis rendeletet intézett ez ügyben Békésmegye alispánjához. Mivel vármegyénknek nagyon sok köztisztviselőjét érdekli ez a rendelet, szükségesnek tartjuk azt egész terjedelmében leközölni : A szóban levő utazási kedvezmény a tényleges szolgálatban levő községi és körjegyzőket, valamint a rendezett tanácsú Városoknál tényleges szolgálatban álló, évi fizetéssel alkalmazott s hivatalos esküt tett ama tisztviselőket illeti meg, akik közigazgatási teendők ellátására vannak hivatva és mint ilyenek, szoros értelemben vett közigazgatási tisztviselőknek tekintendők. A féláru menetjegy kedvezményre nagyközségekben nemcsak a községi jegyzők, hanem kívülük még azok az okleveles jegyzők is igényjogosultaknak tekintendők, akik a községi szervezési szabályrendelet alapján a vezető jegyző mallett rendszeresített jegyzői állásban önálló hatáskörben működnek. A rendezett tanácsú városok igényjogosult alkalmazottai a következők: Polgármester, tanácsookok, jegyzők, főügyész, ügyész, rendőrkapitány, alkapitány, rendőrtiszt, rendőrhadnagy, rendőrfelügyelő, árvaszéki ülnök, mérnök, segédmérnök, erdőmester, főerdész, (erdész, erdőtiszt), számvevő, alszámvevő, számfejtő, számtiszt, könyvelő, pénztárnok, alpénztárnok, adópónztárnok, pénztári ellenőr, pénztári tiszt, adóhivatali főnök, adófötiszt, adóbehajtási főnök, adópónztári tiszt, adótiszt, adóvégrehajtó, fogalmazó (közigazgatási, rendőrségi stb.), levéltárnok, irodavezető, iktató (polgármesteri, árvaszéki, rendőrségi) kiadó, irattárnok, nyilvántartó (árvaszéki, földadó, földkönyv, birtokkataszteri, illetéki, katonaügyi) irodatiszt, írnok. Az itt felsorolt városi állásokban levő tisztviselők csakis abban az esetben részesíthetők a szóban levő utazási kedvezményben, ha költségvetésileg rendszeresített állást töltenek be és rendes, állandó fizetésük van, mihez képest például a városi tanácsban fizetés nélkül helyet foglaló tanácsnokok e tisztségük alapján a kedvezményre igényt nem tarthatnak. Az említett városi és községi alkalmazottak csakis saját személyükre igényelhetik a szóban levő kedvezményt; a községi és körjegyzők, valamint a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek családtagjaira tehát a kedvezmény ki nem terjed. Nem terjed ki továbbá a kedvezmény a nyugdíjas városi tisztviselőkre, illetőleg a nyugdíjas községi és körjegyzőkre, a városoknál alkalmazott altiszti és szolgaszemélyzetre, a segédreggeli süteményt. Tudakozódtam kis pajtásomról. — Valami nyavalyája van a szegénynek, mert se nem eszik, se nem iszik, csak didereg és ugy gubbaszkodik a napsütésben, mint a beteg tyúk, — magyarázta a kis cseléd. A harmadik napon ismét megjelent Pityó. Már messziről láttam kis, púpos alakját. Mintha valami ördög csiklandozott volna, felugrottam, kezembe kaptam a Robinsonomat és odaterpeszkedtem vele a nyitott ablak mellé. A kis nyomorult elhalványodott, azután elvörösödött, amint könyvemmel meglátott. Ugy tettem, mintha észre sem vettem voína és színlelt érdeklődéssel lapoztam benne. Igy ment ez vagy egy hétig. Pityó mindennap sóvárgó szemmel őgyelgett az ablakom alatt, én pedig kegyetlenül kérkedtem előtte kincsemmel. Egyszer-kétszer még könyörgött érte, aztán nem szólt többet, csak szemével simogatta. Ez a forró vágyakozás és néma bámulat nekem nagyon jól esett és a könyvet szememben igen becsessé tette. Most a világért sem váltam volna meg tőle egy percre sem. A mesebeli sárkány nem őrizhette jobban királykisasszonyát, mint én a Robinson diszkiadását. Egyszer azonban mégis eltűnt. Szüleimmel a szomszéd városban voltam rokonokat látogatni; amikor ismét haza kerültem, észrevettem, hogy a könyvem hiányzik. Rögtön Pityót gyanúsítottam. Elszaladtam Erzsók aszszony portájára, éktelen lármát csaptam. — Te tolvaj, elloptad a könyvemet! — kiáltottam Pityóra. Az a határozottság, amelylyel rátámadtam, annyira megdöbbentette, hogy nem is védekezett, hanem tüstón megvallott mindent: — Édes jó Vilikém, ne haragudj. Isten bizony nem akartam a könyvedet ellopni, csak még egyszer jól megnézni. — Aki a másét elveszi, az lop, érted! És te most tolvaj vagy, a csendőr el fog érted jönni ós a tömlöcbe kisór — hajtogattam kérlelhetetlenül. Pityó halotthalvány lett az iszonyattól. Sötét, bársonyos szemét kétségbeesetten és rémülten meresztette rám, közben reszketés futott át gyönge, nyomorék testén. Erzsók asszony az ő szokott energiájával vetett véget a jelenetnek : Pityót belóditotta a házba, engem pedig ki az utcára. Még aznap este visszakaptam a könyvemet. A kis cseléd hozta el. Elmondta, hogy Erzsók asszony irtóztató igazságot tett: piszkafával verte el az elvetemedett gyereket. A haragom egyszerre elpárolgott. Szorongó szívvel toltam odébb a könyvet ; már nem is szerettem annyira s nagyon-nagyon megbántam, hogy nem adtam kölcsön Pityónak. Mikor másnap kijöttünk az iskolából, találkoztunk Pityóval. Az utcán lődörgött. Nagyon levertnek látszott, a szeme ki volt sirva, az arca megdagadva: eszembe jutott, hogy a pókmesternó nemcsak az urát pofozza ós igen megsajnáltam a kis nyomorultat. Amint észre vett bennünket, futásnak eredt. Ezt a megugrást kihívásnak vettük ós valami vad harci szomjúság támadt fel bennünk, üvöltve rohantunk utánna és tele torokkal kiáltottuk: — Tolvaj, tolvaj! tömlöcbe vele. Visszafordult egy percre ós rám nézett fájdalmasan, panaszosan, mintha kegyelemért esdekelt volna ; de a gyermek nem ismert irgalmat. Amint az üldözőbe vett vadat, ugy kergettük az előlünk menekülőt az utcákon végig. Nem álltunk meg akkor sem, amikor megkerülte a templomot és a folyó felé vette útját. Csak mikor a sodró árba vetette magát, akkor vert gyökeret a lábunk. Hangtalan rémülettel néztük, hogy küzd a hullámokkal. Az egyik magasra vetette, a másik eltemette. Mikor már nem láttuk többé, kétségbeesetten kezdtünk segítségért kiáltozni . . . Két nap múlva kihúzták a Pityó holttestét a vizből és csendesen elfödeltók. — Jó helyen van a kis nyomorult, — mondták az emberek, legalább egy koldussal kevesebb van a faluban. Éz volt a kis Pityó nekrológja . . . Másnap szakadt az eső és hideg szól csapott végig az utcákon, de nekem nem volt maradásom a házban. Hónom alá dugtam Robinson díszkiadását és kiszöktem vele az utcára. Az utamat egyenesen a temető felé vettem. Egy lélek sem volt kint. Megkerestem a frissen felhaníolt sírt és az egyszerű fejfára borulva, kitört belőlem lelkemnek első nagy fájdalma. A kis koldus kihűlt szíve fölött elzokogtam gyermeki szivemnek minden gyötrelmét . . . Mikor kissé lecsöndesedtem, tíz ujjammal mély gödröt ástam Pityó sírjába és beletemettem a Robinson dízkiadását, azután szépen elegyengettem fölötte a földet. jegyzőkre ós a jegyzőségek többi személyzetére sem. Az igénybevétel módozataira nézve a követkeső határozmányokat kell szem előtt tartani: a) az igényjogosultak csak az esetben tarthatnak igényt a kedvezményre, ha az illető naptári évre magok részére vasúti arcképes igasolványt állíttattak ki: b) az evégből a m. kir. államvasutak igazgatóságához intézendő két darab látogatójegy alakú, saját keze aláírásával ellátott, fényképpel felszerelt bélegtelen folyamodványok, amelyekhez ezenkívül az alább meghatározott jegykiállitáei dij csatolandó, az 1909. óv tartamára szóló igazolvány kiállítása iránt legkósőbb e hónap végéig, a következő évek tartamára pedig legkésőbb az előző évi decembertől 31-ig, vagy ha igényjogosultak évközben foglalják el állásai at: megválasztásukat vagy kikövető hónap végéig a következő évek tartamára pedig a városi alkalmazottakéi B polgármester, a községi és körjegyzőkéi pedig alispán utján a m. kir. államvasutak igazgatóságához beterjesztendők; az arcképes évi igazolvány kiállításáért egy korona kiállítási dijat kell fizetni, mely összeg kószpónzbeküldós mellőzésével egy korona értékű postajegyeknek a folyamodványára ragasztásával rovandó le. önként értetőleg 8ddig is, amig az állandó igazolványok kiállithatók lesznek, érvényben marad a kereskedelemügyi miniszter az a rendelkezése, mely szerint ugy a fentebb megnevezett vá rosi alkalmazottak, mint a községi és körjegyzők a m. kir. államvasutak igaz gatósághoz benyújtott bélyegtelen kér vényei alapján esetről-esetre egyes uta zásra szóló féláru menetjegy váltásán jogosító igazolványt nyerhetnek. A fél áru menetjegygyei való utazás kedvez mónye csak a távolsági forgalom vonal szakaszaiba eső viszonylatokban lóvéi érvényes, e díjszabás szerinti ezomszé dos forgalmi viszonylatokra ki nen terjed; itt tehát a rendes menetdijai illetve — amennyiben ennél a távolság forgalom I. vonalszakaszának kedvez ményes menetdija olcsóbb — ez utóbbi kell fizetni. Bajok a csabai polgári fiúiskolánál. Kevés a tanterem. Sztrájk-kilátások. Mint mult számunkban már mej irtuk, a csabai állami polgári fiuiskol; nál az idei beiratkozások az intéz< rohamos fejlődéséről tettek tanubizoni ságot. A mult évi létszámhoz képest növendékek száma annyira megszap< rodott, hogy egyszerre két párhuzamt osztály felállítása vált szükségessé. Mindez nagyon örvendetes dolo, mert egyrészt azt bizonyítja, hogy vá megyénk lakosságának kulturális órzól hatalmas arányokban fejlődik, másrós pedig azt, hogy Csaba művelődési szer pontból is kezd a vármegye közéi pontja lenni, aminthogy már közlek dési és gazdasági szempontból azzá le A vármegye keleti ós északkeleti rész ről, meg a közepéről a csabai közé] iskolákba küldik gyermekeiket a szülő amely körülmény már eleve biztosih arra nézve, hogy a csabai polgári isko hasonló arányokban fog népesedni ó ről-évre. Amilyen örvendetes azonban ez tény, épp olyan elszomorító, hogy ni csenek megfelelő helyiségei még mc sem az iskolának. A régi gimnáziui épület kicsi tantermeiben összezsúfol szívják magukba a növendékek a tud mányt, meg a — betegséget. Most pedi hogy kót párhuzamos osztály felállitá vált szükségessé, valósággal válságos vált a helyzet. Az intózet ambiciózi igazgatója, dr. O s v á t h János mindi tőle telhetőt elkövet, hogy a fennál bajokat orvosolja, de ennek sok akadá fill az útjában. Nagy akadály elsősorban az, hoj az intózet Petőfi-ligeti diszes palotájáb még nem készült el a vállalkozótól k< kót tanterem. Az egész épületnek tud^ levőleg 1910. óv májusára kell elkészüln Előrelátásból azonban dr. Osváth ig; gató arra kérte még az építkezés me kezdése előtt Rotthauser vállaik zót, hogy legalább is kót tantermet iskolai év kezdetére készítsen el