Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-05 / 71. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 71-ik szám. Vasárnap, szeptember 5. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem

; részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EUOF1ZHTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet éunesvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : S3IHELS2KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fi.tér Harc vagy béke? Békéscsaba, szeptember 4. Nyári álmát félig-meddig kialudta már a politikai helyzet. Ez az álom nem volt egészen nyugodt, mert a kulisszák mögött lázas munka folyt az őszi politikai kampány előkészítése érdekében. Hangos szó nem igen hallatszott, csak egyszer-kétszer, mely előre vetette volna az őszi harcok árnyékát. A veszekedés, a szenvedélyek vihara is elpihent egy kicsit, de azért a hangulatok enyhülésének lágy mollja sem duruzsolt altató nótát. Most aztán hirtelen felriadt minden, mint ahogyan a gonddal telt nyári álomból szokás. Kérdések n ugtálan tudakozódások /öpködnek a levegőben : Mi lesz ? Előbb vagyunk-e, mint voltunk? Lesz-e valami, vagy nem lesz semmi? És alig van, aki ezekre az izgatott kérdésekre választ tudna adni. Lapunk a nyár folyamán már több izben foglalkozott az eshetőségekkel, a pártok és a korona álláspontjával a válság ügyében. Ez álláspontok megegyeznek abban, hogy a bankkérdés helyett elsősorban a választói reformot kell megvalósítani, mert az az ország érdekeire nézve fontosabb. Csak még abban nincsen egyetértés, hogy ez a reform milyen legyen, és hogyan történjék ? Beavatott és az udvarhoz közel álló körökből vett értesüléseink szerint, a király ősszel, mikor újból hozzányúl a kényes magyar politikához, megkérdezi majd Wekerle niniszterelnököt, hogy vannak- ujabb propoziciói. A válság megoldására nézve? És ha ujabb propoziciói nem lesznek, akkor az udvar habozás nélkül visszatér újból Lukács Lászlóhoz, akinek eddig csak kudarccal járó homo-regiusi működése tehát a jelek szerint még most sem szűnt meg. Ezt a tényt pesti munkatársunknak lapunk más helyen közölt levele is megerősiti. És a jelek tényleg arra vallanak, hogy az udvari értesítésnek igaza van. Mert Lukács nyári fürdőzése alatt ugyancsak készült az őszi küzdelemre. Kristóffyval gyakran találkozott és együtt kovácsolták a haditerveket. Papiroson egész ügynökhadsereget szerveztek, amelynek .eladata az lesz, hogy ősszel Lukács érdekében mozgósítsák mindazokat a zavargó elemeket, akik a darabont korszak idején széltire garázdálkodtak. Szociális jelszavak .cégére alatt akarják megindítani a háborút a jelenlegi politikai rendszer ellen és a választások egész sorozatával akarják meggyöngíteni, sőt megsemmisíteni az ellenálló tábor erejét. Meglehet, sőt kívánatos, hogy ez csak ijjesztés akar lenni. De még ha le is szállítjuk kellő értékére, mégsem ,szabad fölötte megjegyzés nélkül; átsuhannunk. Lehet ugyanis, hpgy bécsi politika ismét rátér az esztelen erőszak útjára, de az bizonyos, hogy ez a módszer, amint a múltban sem vált be, ezúttal sem fog beválni. De a kísérlet . ideje mind a két félre né: 'e ne ez megpróbáltatásokkal s minthogy a saját kárán va'' , ualat sok megpróbáltat? i úgyis egy becsületes közé; lton való megegyezésre fogná vezetni az egymás ellen küzdő feleket: a politikai józanság azt diktálja, hogy vonják le előzetesen a tanulságokat és iparkodjanak kölcsönös konciliánssággal megegyezésre jutni, amely csak a megpróbáltatások árán és után következnék be kénytelen-kelletlen módon. Hogy e cél elérhető legyen, min- ( denekelőtt ki kellene küszöbölni a , pártokból a féltékenységet és a poli- ; tikusok önzését korlátozni kellene any- 1 : nyira, hogy az egyéni érvényesülés j i elmaradásáért nc döntsék bajba az orgot. Ki kellene továbbá irtani a poli! íi':usok agyvelejéből azt a gondolatot, ; ,4Y egyik pártnak érvényesülését a "iá ik akadályozza meg. Csakis ha a pártok tömör falanxként állanak egymás mellett, akkor lehet legyűrni Bécs és a szolgálatában álló Lukács^Kristóffy-féle horda törekvéseit. Ha ismét a falnak nem akarják állítani a nemzetet, mint a katonai vezényszó jelszava alatt tették a nemzeti ellenállás idején, akkor most meg kell állapítani a lehetőségek programját és annak a megvalósítására kell közös erővel törekedni. De szeptember közepe táján Budapesten lesznek összes vezető politikusaink és akkor eldől majd, hogy van-e remény uj békére, vagy ped

; uj, kemény harchoz lesz szomor -zerencsénk? A vármegye a közutakért. Bg'ymilliónégyszázezer koronái kölcsön. A közlekedés ügye az ország közgazdasági érdekei szempontjából kétségkívül igen fontosnak tekinthető. Nemcsak a vasutak és a jó vonatösszeköttetések fontosak ám, hanem a közutak is. Sajnos, attól még messze vagyunk, hogy az ország minden községe tűrhető vonatösszeköttetéssel rendelkezzék. Sőt móg az is ideális állapotnak tekinthető, hogy minden községnek tiszta, köves, rendes utja legyen. Messze vagyunk móg ettől is nagyon. Még csak néhány éve indult meg nagy energiával a tranzverzális állami utak építése, még csak néhány éve áldoznak a vármegyék is jelentékenyebb összegeket a törvényhatósági utakra. Az állam — mint már megírtuk — most foglalkozik egy útépítési programm összeállításával, melynek végrehajtása 18 évet venne igénybe s amelynek végrehajtása után még az úgynevezett elsőrendű dülőutak is ki volnának kövezve. Bókósmegye a magyarországi vármegyék között vezetőszerepet visz az útépítkezések terén. Különösen mostani vezetősége követ el mind'nt arra nézve, hogy a vármegyét a közutak szempontjából elsőrangú pozícióra emelje. De nemcsak tisztán a közutak, hanem az utak kiegészítő részei, a hidal rdekóben is sokat áldoz. Úgyszólván folytonosan folynak az ut- és hidópitéri munkálatok a vármegye több részében. Áldozatkészsége jellemző a remetei hid ügyében Biharmegyével történt és lapunkban íszor ismertetett konfliktusa is. A nagy anyagi áldozattal ós igen drága ára kon épített utak és hidak anynyira kimerítették a törvényhatóság közúti alapját, hogy a vezetőség szükségesnek látta egy 1,400.00 koronás közúti kölcsön felvételét. Tárgyalásba bocsátkozott néhány nagy budapesti pénzintézettel, melyek mindegyike küldött is ajánlatot. Legkedvezőbb volt ezek között a Pesti Hazei Első Takarókpénztáró, ugy hogy az alispán ezzel bocsátkozott tárgyalásba. A tárgyalások eredményét tudomásul vette a legutóbbi törvényhatósági bizottsági ülés ós egyhangúlag hozzájárult a nagy kölcsön felvételéhez is. A kereskedelmi miniszter most érkezettleiratával a határozatot jóváhagyta Éhhez képest Ambrus alispán megkeBókésmegyei Közlöny tárcája. Örök nyomok. Kinek meghalt a gyereke, Mindig hord keresztet. Szivén örök fájdalomnak Harmatcseppje reszket. Ahol lát egy piciny árkot, Fájón tekint rája :• Ez a szem az ő szeme volt, Ez az ő kis szája. S ahol kacag apró sereg, Figyel s hiszi szentül, Hogy köztük kis gyermekének Fz&st hangja csendül. Mintha mind az ő fiától Valamit csent volna S egyedül ö maradt vissza Árván, kirabolva. Tőrszurás az ő szivének, Akármerre járjon, Gyermekarcok ragyogása, Minden pici lábnyom. Jár-kel némán a fájdalomtól, Bár el mit sem árul, Szenvedés szent glóriája Ragyog homlokáról. Felek! Sándor. Elmélkedés egy halott királyról. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcáj*. Irta -- Szekula Jenő. Hadd hulljanak alá a feher orgona levelek. Szálljanak a légbe ringva-rengve, mint egy tavaszéji 41om, fehér lehelet! És e rozoga parasztszekóren, hogy bolyongok e csillagos májusi éjszakában, céltalanul, ismeretlen vidékeken, zsongitsa el a mámor, fáradt, pihenni vágyó testemet. Istenem, milyen különös ís ez az éjszaka ! Az iharfák bólongatnak az árok szélén. A lovak lassan, lépésben mennek. Fehér, ezüstös fényben úszik a vidók. Mint egy mesebeli álom. A kocsis szunyókál, a pipája kialvófélben. Távolról az ungok és bókák zenéje hallatszik. Az ott a Fertő ! Hol járunk? Az országútról régen letértünk ! Minden oly fehér, ködös áttetszőfényü, mintha ezüstszálakból lenne szőve minden. A szekér most hirtelen megállott. A kocsisom hátrafordult. Ostornyéllel egy emelkedett helyre mutat. Az ottan Baki hegye ! Szálljunk ki. Pihenjünk meg ! Heveredjünk le a domb tövébe. Baki hegy. Hol hallottam. A kocsisom újra pipára gyújtott. Hanyatt feküdve, belebámulok a csillagos ég végtelenségébe. Távolról talán egy falusi korcsmából cigányzene hallatszik. A boszorkányok éjszakája ez, amiről egy őszi estén egy vén cigánydajka mesélt. A levegőt betölti a fehér, átlátszó orgonaillatt! Most már emlékszem ! Hét évszázaddal ezelőtt itten verekedett meg Salamon magyar király a besenyőkkel. Milyen különös ! Ö, aki talán a legkönnyelmübb volt és a legszomorúbb sorsú a magyar királyok között, akiket valaha Szilveszter koronájával királyá avattak. Lelkemmel káprázatok játsianak. Zugó robajjal, mintha hallanám a heutumoger lovaknak a patkócsattogását! Mert összeveszett testvéreivel, Lászlóval és Gézával és azok rája uszították a besenyőket, hogy ne eresszék ki Mosony várából. Szegény fiatal király mit csináljon! Ki fog verekedni azzal az ördögi cigány néppel. Fölfogadott egy német őrgrófot, Hernuhot, aki a krónikások feljegyzése szerint egymaga másfélmázsát nyomott vala. A gróf meg is jelent a kitűzött időre, erős, vasba öltöztetett vitézekkel. Hanem amint meglátta a besenyőket, akik egy viharos éjszakán a Fertő mocsárból mindenfelől előmásztak vala és ijesztő huhogással, őt igen ijesztgették, végignézte azt a beláthatatlan csordát, amelynek formája minden volt, csak nem emberi, rögtön elszálott a bátorsága. Azt mondta a szegény királyfinak : — Édes fiam ! Ma nagyszombat van, én jó katolikus vagyok. Éredj ós verekedj magad. Majd ha baj lesz, segítségedre jövök. Ezzel felvette magát összes vitézeivel Baki hegyére, ahonnan tudvalevőleg igen szép kilátás nyilik. Szegény magyar király mit csináljon. Maga mellé vette Bátor Opost és vihar edzett vitézeit, azután hajrá ! Be a világtalan éjszakába, neki az ördögök táborának. És szótverte a besenyőket szerte a világba, hogy amint a krónikák irják, hírük-hamvuk sem maradt. Mikor visszatrért átázottan és fáradtan, előáll a gróf és nagy hangon követelte a zsoldját, a kialkudott 300 aranyakat. Szegény királyfi mit csináljon! Fáradtan, összetörten, ahogy volt, még az éjjel lecsapott a kötésszegő barátra, pozdorjává verte és visszakergette hazájába, ahonnan jött, Nómótországba! Igen, mert bátor volt ő. És bár sok rosszat írtak és mondtak róla, vézna, beesett mellében mégis dacos lánggal égett a bátorság, mint könnyelmű és kalandos őseié, akik versenyt száguldottak a szélviharral az ódi pusztán ! A Bécsi Képes Krónika csak sejteni engedi, de ón tudom, hogy ő vitézebb volt bármelyik testvérénél ! De nála a harc csak játék volt, melyben gyermekes, naivlelkének gyönyörűsége tellett. Sápadt, áttetsző halványságu arca csak akkor éledt fel, ha betemette az a nagy porfelleg, amelyet felvert a heutumoger lovaknak csatarohama ! És mikor Mosonyba ment, elébe jött anyja, és sirva mondá néki: Én édes fiam, mórt nem hallgattál soha az ón tanácsomra, sem a jó Ernyei tanácsára, miért hallgattál mindig a gonosz Vidnek a szavára. Javainkat ez emésztette meg ós ez tett tönkre téged, ón édes jó fiam ! És Salamon nagy haragra gerj,edt és meg akarta ütni az anyját. Igy irja legalább a Bécsi Képes Krónika. Én ... nem hiszem. Oly különösen zug ott a nádas, mintha a szól játszana hangtalan furulyákon, ismeretlen melódiákat. És valami megmagyarázhatatlan érzés hozzá visz a szegény elzüllött királyfihoz, akinek szomorú sorsát mintha most megérteném. Mert bohém volt ő, annyira bohém, hogy azt ma meg se tudnók érteni ós hét évszázaddal kellene visszamenni a múltba. Könnyelmű, lobogó vére űzte, hajszolta be a csillagtalan éjszakába, a szerencsétlenségbe. Szegény királyfi! Árpád szerencsétlen unokája ! Mint azok a bolond magyar fiuk, akik vakmerő kalandvágytól űzve, átúsztatták a tengeröblöket, hogy ott hagyják a fogukat a Lehel mezőn ós a felvidéken. Milyen különös! És hogy én ideállok védeni őt, a megtagadottat a krónikások ós história ellen, a szegény Salamon királyt, aki jó ég tudj;; merre pihen most Magyarország mely rletóben! Testvére László szeret s1 bb volt. Annak a szentek glóriája koszorúzza homlokát. Talán nem volt jobb-