Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-26 / 68. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 szept. 16. megindulása. Ilyenkor nem árt életjelt 1 adni. Az angol parlamentben megteszi ezt egy cilinder, amit az ember helyén hagy, nálunk azonban bizonyos petárdák szükségesek, aminőkkel például a vasárnapi nagygyűlés szónoka is előre fel akart robbantani minden parlamenti kialakulást. Nem kell néki sok idő, hogy ennek a foganatossága felől is ki fognak ezek az urak mielőbb ábrándulni. Különben jóleső elégtételként hatott mindenkire ugy Justh Gyula magatartása, mint Holló Lajos beszéde. Justh nem jelent meg a gyűlésen, csak levólileg mentegette magát. A levélben hivatkozott állására, mely exponált voltánál fogva nem engedte meg a gyűlésen való részvételt, örülünk, hogy távolmaradása okául azt hozta fel, amit a bankakció első percétől fogva mi folyton hangoztattunk, hogy a képviselőház elnökének az elnöki székben a helye s oda kell magát képzelnie még — az ágyában is. Holló beszédének az a rJsze keltett különös megnyugvást, mely a 48-as pártnak a nemzetiségekkel való kacérkodását nevetséges vádnak mondotta. A függetlenségi törekvések a nemzetiségi törekvésekkel mindig egyenes ellentétben állottak s igy csakugyan nevetségesnek lehet mondani azt a vádat, mely különösen a 48-as párt bankfrakcióját érte az utóbbi időkben. Végeredményben az egész szegedi gyűlésből az a tanulság, hogy most már a józanság kezd felülkerekedni s bár a szegedi gyűlés határozata még erősen emlegeti &z 1911-es dátumot: a képviselők is kezdik kerülni az évszámnak ily éles beállítását. S minthogy a képviselő van hivatva vezetni a népet, nem pedig megfordítva, a kép, melyet Szegedről kaptunk, elég harmónikusnak mondható. Ez az egyetlen virág, ha'ugyan virág, melyet a politika mezejéről szakajtottam s elküldtem önöknek. A remetei hid ügye. Biharmegye, a makacs. Alig volt még Bókésmegyében hid, mely annyira mozgásba hozta volna az elméket, mint a remetei hid. Ez a rozoga faalkotmány Békés- és Biharvármegyék határán terpeszkedik. Jó, vagy rossz voltához éppen annyi köze van Biharmegyének, mint Békésmegyének. Mégis érdekes és jellemző, hogy a régi alkotmány felcserélése iránt Békésvármegye indította meg a mozgalmat. Az akció sikerrel is járt, amennyiben a kereskedelmi kormány elrendelte a régi gyönge hidnak vashiddal való felcserélését. Ez a felcserélés okozta aztán a kót vármegye között az összetűzést. Békésvármegye ugyanis, mivel az uj hid mind a kót vármegyének az érdeke, a maga részéről felajánlotta a költségek felét. A másik felétől azonban Biharmegye fázik. Húzza, halogatja a dolgot, amennyire csak tőle telhetik. Ez az eljárás határozottan perfidnek nevezhető, különösen azért, mert a miniszter mind a kót vármegyét egyformán kötelezte a hidépitósi költségek fedezésére. Egyik régebbi számunkban már megemlékeztünk arról, hogy a kereskedelmi miniszter a hidépitósi munkalatok költségeit, az érdekelt ármentesitő társulat kivonásával a két vármegyére ruházta. Békésmegyót ez a határozat nem érté váratlanul, mert el volt készülve arra, hogy valamelyes áldozatot kell hoznia. Másképpen tett azonban Biharmegye. Mig az építési költségek fedezéséről nem volt szó, Biharmegye melegen támogatta az újjáalakítás eszméjét. Mikor azonban fizetésre is kötelezték, begombolódzott, mint egy angol gentleman. Hallani sem akar a költségekről. Eltűrné, hogy Békésmegye a saját költségén hozza rendbe azt a közveszélyes hidat. Ambrus Sándor alispán a kereskedelmi miniszter rendeletének vétele után azonnal hivatalos átiratban kereste meg Biharmegye törvényhatóságát, hogy tegyen hivatalos nyilatkozatot a hídépítés ügyében. A válasz most érkezett meg a megyeházára. Ebben kijelenti Biharmegye alispánja, hogy az ügyet a szeptemberi közgyűlés elé fogja terjeszteni és majd az fog határozni a költségmegajánlás érdekében. A határozatot ilyen előzmények után mindenesetre érdeklődéssel várjuk. „Igazolás'' az ev. A harc folytatódik. Küldöttség a püspökhöz és fegyelmi kérés Korén Pál lelkész ellen. A csabai ág. ev. egyházban -^békét teremteni, úgy látszik, lehetetlen. Az egyháztanács hétfői ülésén, a békéhez vezető út keskeny pallóját is lerombolták s most már nagyobb energiával folyik a küzdelem, azért, hogy mindegyik jól, az esetleg elrendelendő fegyelmi vizsgálat során, igazát bebizonyítsa. A viszálykodás megszüntetése céljából az egyháztanács S a i 1 e r Gyula egyházfelügyelő álláspontjára helyezkedett, ki ugy véli az egyházra és a közre káros, szomorú helyzetet megváltoztatni, hogy vagy kibékülnek a felek, vagy pedig egyik a lelkészi állásból — pusztul. S hogy a két eset közül az egyik mielőbb bekövetkezzék, informáló-küldöttsóg utazik Budapestre S c h o 11 z Gusztáv bányakerületi püspökhöz, amely egyúttal kérni fogja, hogy a csabai egyház felszaporodott ügyeit az illetékes fórumok a lehető leggyorsabban intézzék el. Csak igy jöhet az engedetlen gyűlölet helyóre a régen óhajtott megértés: a béke. Vasárnapi számunkban már közöltük, hogy a presbitériumot választó szabályrendelet miatt, melyet Korén Pál lelkész az „Ev. Őrálló"-ban kihagyásokkal és kommentárokkal közölt s belőle egy külön lenyomatot a csabai ev. hívek között is kiosztatott, a parasztpárt vezére ós vezérkara még nagyobb elkeseredésre gerjedt az egyház, különösen az igazgató-lelkész, Szeberónyi Lajos iránt. Jogfosztást láttak különösen abban, hogy az egyháztanács tagjául a nép közül csak olyan választható, kinek 28 holdig terjedő földje van. E megtévesztés késztette azután Áchim L. Andrást ós vagy negyven presbiteriumtag hívét arra, hogy küldöttségileg jelentsók be lemondásukat a jogfosztás és törvénytelenség miatt. A lemondással Áchim L. András elvesztvén az egyháztanács küzdőterét, röpiratban az utcára vitte a harcot. Abban a röpiratban az ő ismert ós visszataszító modorában sértegeti az igazgató-lelkészt s oly vádakkal illeti a csabai ev. egyház vezetőségét, mely vádak egy ismert, de a béke kedvéért visszavont panasziratban foglaltattak. E panasziratot Korén Pál lelkész nyújtotta be az esperes útján a kerületi gyűléshez. Igy a választó-szabályrendelet téves közlése, az elégedetlenség szitása ós a röpirat személyeket sértő, az egyházat vádoló állításai között, a csabai ev. egyház elnöksége a kapcsolatot látva, gyűlésre hivta egybe az egyháztanácsot. Ennek az ülésnek lefolyása a következő volt: A nagyszámban megjelent tagokat Szeberónyi Lajos igazgató-lelkész üdvözölte s tudatta velük, hogy egy küldöttség jelent meg nála, mely átadott neki egy iratot. Ebben az iratban becsületes gazemberek is, akiket szívből sajnálunk és kiket mégis el kell Ítélnünk. Valamint azt is aligha hiszitek el, hogy néha az az elitélt nyomorult rab nemesebben gondolkozik, mint egy csomó méltóságos vagy kegyelmes ur. Az az elitólt rab is ilyen volt, akiről beszélni akarok. Balázs Jánosnak hivták, valami fürészgyárban volt alkalmazva ; a gyár üzeme rossz volt, elbocsájtottak egy csomó munkást, közöttük ezt is. Naprólnapra járt az igazgató nyakára, de hiába volt. Nem volt már betevő falatjuk sem ós ekkor elment utoljára s ekkor megint kikergették. Mikor kijött az igazgató szobájából, a mellette való szoba asztalán ott találta az igazgatónó aranyláncát. Ellopta: megtalálták nála, nem is tagadott el semmit, elitélték hat hónapra. Azért loptam, hogy itóijenek el, — mondta a vógtárgyalás befejeztével és azután mosolyogva jelentette ki, megnyugszik az ítéletben. Mosolygott a szegény emberek alatomos, ravasz mosolyával, melyből sokszor annyi gúnyt és megvetést lehet kiolvasni minden társadalmi rend és minden jókabátu uri ember iránt. Én legalább ilyesmit olvastam ki a mosolygásbol, pedig hát a mosolyt nem a megvetés kergette már akkor arra a fakult arcra, hanem a közeli jövő biztos tudata. Mosolygott rajta, hogy őt mi elitéltük, holott tudta, hogy másnapra már oly szabad lesz, mint a legszabadabb madár, amely a felhők közt szárnyalhat. Másnapra felakasztotta magát, börtönében, a pricsen egy ceruzával irt levél hevert. Elég érdekes, mert őszinte. A halál előtt közvetlen nem igen szoktak hazudni. Itt a levél is, majd felolvasom. - Nem tudom, miért hiszem, de hiszem, hogy a biró urnák jó szive van. Egy pár jó szavából hiszem. Hát azért kérem, tegyen valamit az ón itt maradottaimért : az asszonyért, meg a gyermekekórt. Szegény nyomorult poronytyok ! Földhöz kellet volna vagdosni, mikor megszülettek, de most már késő. Az ember buta és szereti a kölykeit, mint az állat. Pedig az állatnak könnyebb a fiait felnevelni, meg aztán azok hamarébb is szerezhetnek maguknak is... Igaza volt annak a fekete kabátos urnák, hogy sok az ember, kevés a munka És' az is igaz, hogy a szegény koldusnak nem szabad növelni a koldusok számát, de hát mikor szereti az ember a feleségót, meg a poronytyokat is. Da azért mégis igaza van annak a fekete kabátos urnák, ebben a dologban is, meg abban is, hogy csúnyaság ellopni a másét. Hát bizony csúnyaság, ha nincs az embernek szüksége a máséra. Ha nekem is tellett volna akkora láncra, aminő neki fityeget a mellén, hát bizony ón sem loptam volna. Tehát adott volna az igazgató kenyeret, nem kellet volp.a lánc, de igy kellett! Hej, tekintetes uram, nagy nyomorúság volt ez az én nyomorúságom. Munka nélkül, kenyér nélkül voltam, és a doktor azt mondta, hogy a feleségem belehal a gyerek ágyba, ha nem táplálkozik jól és ón- kenyeret sem tudtam szerezni. S megéreztem, hogy félre kell álnom az útból. Már akkor megakartam magamat ölni, de még egy próbát próbáltam. Nem sikerült, nem születtem tolvajnak, most hát meghalok értük. A halalom után bizonyára jók lesznek hozzájuk az emberek. Ne hadja el őket tekintetes uram, tegyen értük valamit ha tehet. Én nem tehetek értük mást, mint amit teszek... Szónólkül ültünk a levél felolvasása után. Mintha azok közül a rossz ortografiával megirt sorok közül a nyomorúság és az igazság szomorú hangulata szált volna ki és ülepedett volna le a lelkeinken. Végre a katona szólalt meg először : — Gyáva volt! Nem tudott tovább harcolni. — Harcolni könnyű, de megszégyenítve tovább nyomorogni nehéz. — Az ember a családja iránt való kötelességeit nem hanyagolja el. Élni kellett volna neki azoknak a kedvóórt. — Frázis! Annak a szegény ördögnek igaza volt. Ha kiszabadult volna, újra csak lopnia kellett volna, addig pedig a feleségét s a gyermekeit elvitte volva a nyomorúság. Igy meg azoknak legalább jó dolguk van. Az asszonyt a kórházban ápolják és a gyerekek számára könyörületes emberek egész csomó pénzt raktak össze. Az esetet szépen megírták az újságok és mindenkit meghatott a tragédia. Balázs János megtalálta az ő nyomorúságos életének a legjobb megoldását, magán is segített, meg az övéin is És a szegény embereknek nem áll más eszköz rendelkeeésére, mint a halál. Megszületik akarata ellenére, de legalább meghalhat, amikor akar. Ez az egy szabadsága van, egyóbb ugy sincs. Szabadság a halálra. S az a gyáva, aki nem él ezzel a szabadsággal. negyvenhármán kijelentik, hogy nem akarnak tovább az egyháztanács tagjai lenni, mert az egyházat törvénytelenül kormányozzák ós jogfosztás történik, amennyiben a munkásnópet kirekesztik az egyház kormányzatából. Erre vonatkozólag elfogadta az egyháztanács ama javaslatot, hogy a nyilatkozatot aláirt presbyterek személyesen jelentsók be lemondásukat. Az elnök itt ismertette az egyházi lapban közölt szabályrendeletnek és a kommentáló cikknek a népnek megtévesztésére, az ország egyeteme előtt a csabai egyháznak befeketitósére való célzatát; mert a szabályrendelet egészen mást kontemplál, mint ami a kommentárban foglaltatik. Foglalkozott ezután az „Igazolás" röpirat vádjaival. A személyére szórt sértésekre csak annyit mondhat, hogy szégyellene az utcán járni, ha őt Áchim L. András dicsérné. Az egyházra szórt vádak nem ismeretlenek, mert azokat egyik lelkésztársa panasziratábói ismeri már az egyháztanács. A felsoroltakból tisztán látható és megállapítható, hogy rendszeres izgatás, a gyűlölet szitása folyik, eléggé el nem ítélendő megtévesztéssel ós ferdítéssel, az egyház ós annak vezetősége ellen. Korén Pál: A szabályrendeletet ugy közölte, ahogyan azt egyszeri hallásra megértette. A ferdítés távol állott tőle. Hogy megtévesztés ne történjék, az egyház vezetősége a szabályrendeletet tárgyalás előtt szétosztásra kinyomattathatta volna. A külön lenyomatból csak három példányt adott át azoknak, kik azt tőle kérték. Az igazságért ós a rendért küzd. Nem tagadta soha, hogy a benyújtott felebbezést ő irta S a i 1 e r Gyula egyházi felügyelő nem akar felszólalásában a dolog érdemére kitérni, hanem kérelmet intéz Korén Pálhoz, lássa be azt, hogy megtévesztő írásaival az elégedetlenséget, a harcot szítja. Ma már oly helyzetet teremtett eljárásával, hogy a más felekezetiek gúnynyal sújtják őket a visszavonásért, az engedetlen gyűlöletért. A lelkész hivatása a béke, a szeretet hirdetése s ezt ő eljárásával, állásánál fogva mólyen megsértette. Apellál igaz keresztyén voltára. Az elnézést, a megbocsájtást és türelmet nála is feltételezi. Lássa be nagy tévedését, kérjen bocsánatot s a megsértett fórum igaz keresztyéni lélekkel megbocsájt. Korén Pál: Ha érezné, hogy jogos az a vád, melylyel illetik, akkor még értené a felügyelő indulatosságát. Ő csak arra mutatott rá, hogy rossz a szabályrendelet. Nem kérhet bocsánatot mert ahogyan cselekszik, azt legjobt meggyőződése szerint teszi; ha nerr állana az igazság, a jog és törvény alap ján, akkor még megtudná hajtani a fe jét. Ő az igazságért küzd és fel kellvi lágositani azokat, kiket attól meg akar nak fosztani. S a i 1 e r felügyelő újólag kéri Ko rent, tegye lehetővé a bókét s kórjei az egyháztanácstól bocsánatot. Miutái erre hajlandó nem volt, határozati javas latot olvasott fel, melyben azt javasolj.' elfogadásra az egyháztanácsnak, hog; miután Korén Pál az „Őráltó"-ban ol; ferdítéssel, a való tények mellőzósóve közölte az egyháztanács ós az egyház megye által is jóváhagyott, a presbite rium választására vonatkozó szabályrer deletet, hogy az alkalmas az egyházhive i megtévesztésére, felizgatására, a bókét ! lenség szitására s a nyugalom feldűli sára, Korén Pál lelkész ellen megtesz j a köteles panaszt a felsőbb egyházi hí tóságnál s ellene a fegyelmi eljárás megelőző vizsgálat elrendelését kéri. Az egyháztanács egyhangúlag elfc gadta a határozati javaslatot, továbbá felügyelő ama indítványát is, hog, mivel lehetetlen elodázni eme áldatla állapotot, hanem rendet és bókét ke teremteni s vagy együttesen vagy külc elpusztuljon az, aki azt megadályozza : csabai egyház ellen benyújtott panaszo s a jelenlegi szomorú helyzet informí lására, azok gyors elintézése érdekóbe küldöttséget küld a bányakerületi pü