Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-19 / 66. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY ipari munkakönyvvel jönnek, mint rendes munkások szegődnek a gyárakba és csak mikor elkövették a bűntényeket, akkor derül ki veszedelmes voltuk. Az ő hitvallásuk az, hogy akinek több van, attól el kell venni a többet és ők nemcsak szónokolnak, de revolverrel törnek a magántulajdonra. Különösen a bankokat kultiválják, ahol fölhalmozva fékezik a pénz, mert ott szerintük legkönnyebb markolni ós nehezebben állapitható meg, kit ért a károsodás. Külön moráljuk van e veszedelmes szervezet tagjainak s a saját erkölcsi felfogásukra támaszkodva a legnagyobb lelki nyugalommal, sőt bizonyos fanatizmussal hajtják végre a legrettenetesebb bűntényeket. Mikor a fiumei rendőrség kihallgatta. Kisenevszkit, az egyik bankrablót, az orosz terrorista álmélkodva hallgatta, milyen borzasztó következményei lehetnek a véres merényletnek. És elmondta, hogy Oroszországban mindennaposak a bankrablások és ha statárium nincs, mindössze pár évet kapnak a tettesek. A fővárosi rendőrség ezekre az elrettentő adatokra alapította a bankokhoz intézett bizalmas fölhívását. A pesti bankok már fegyverkeznek is. Midegyik tisztviselő kap egy Browringot és hozzá a töltényeket és köteles töltött fegyvert állandóan a fiókjában, könnyen hozzáférhető helyen tartani. A székesfehérvári póstarablás alkalmával Kossuth Ferenc hasonló rendeletet adott ki a póstások számára. Kívánatos volna, hogy az általános fegyverkezésben a vidéki bankok is vegyenek részt, mert, amikor a rablási métely föllép, ez villámgyorsan el szokott harapózni. Rendőri krónikákból derül ki ez a sajátos végzetszerüség. A Gyulai Kerületi Munkásbiztositó Pénztár. Előttünk fekszik a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztárnak f. év I-ső feléről készitett nyersmérlege, melyből konstatálhatjuk, hogy ezen uj intézmény ellen elhangzó panaszok jogosulatlanok. Azon óhajtás egyesek részéről, mely a feloszlatott ipartestületi betegsegélyző pénz.árakat reklamálja vissza, minden más érdek lehet, de a munkásbiztositás jól felfogott érdekétől nagyon messze áll. A gyulai munkásbiztositó pénztárba az uj törvény rendelkezései szerint megyénk öt ipartestületének betegsegélyző pénztára olvadt be. Ezek adminisztrációja, tekintve, hogy központi szervezetük nem vo't, a helyi viszonyok szerint különbözők egymástól, úgyannyira, hogy ezen régi szervek legtöbbjénél inkább az egyesek érdeke, vagy testületi vagyongyűjtés volt az irányadó elv. A munkások hathatósabb biztosi— Tudom. — Megcsalni magát 1 Lehetetlen. — Bizonyítékaim vannak. Megcsal. S mig én két óra óta várom a vacsorával, ő Paulette kisasszonyai mulat. Talán maga is ösmeri őnagyságát. — Giorgetta, csillapuljon 1 — Ezt könnyű mondani. De négy évi boldog házasság után ennyi gonoszságra rájönni — nem csekélység. Persze, maga védi öt. Hiszen maguk férfiak mind egyformák. Az ilyesmit dicsőségnek tartják. Mi szegény, ártatlanul hivő asszonyok... — De Giorgetta ! — Oh, a nyomorult I S csak tudnám, ki ez a Paulette ? Talán valami színésznő, vagy talán egyik barátnőm... — Giorgetta, csillapuljon ! — Oh, igen, ha nem volna szivem, érző lelkem, csillapulni tudnék talán... De hiszen maga ösmer... tudja hogy tudok szeretni... S keservesen felzokog. Andrea vigasztalólag simogatja a kezét. — Talán mégis csalódik, Giorgetta ! — Eh, ne beszéljen ostobaságokat. — Miért ilyen rideg hozzám Giorgetta ? Egy idő óta észreveszem, hogy megváltozott. — Nem változtam meg. A régi vagyok ma is. De ez igazán nem alkalmas pillanat a turbékolásra. — Giorgetta, te már nem szeretsz ! j Giorgetta türelmetlen mozdulatot ; tesz. — Szeretlek és mindig szeretni fog- ! lak, de annyi gyöngéd érzést elvárok hogy jelenlegi fájdalmamat tiszteletben ! tartsad. Egy kis gyöngédséget kérek tőled Andreám, semmi egyebet csak egy kis gyöngédséget. tása érdekében ritka esetben történt valami; tagjaikat patriarkális módon látták el segélyekkel ós sok esetben oda törekedtek, hogy azok jogaik iránt lehetőleg homályban maradjanak. Csakhogy a vagyongyűjtés elve csorbát ne szenvedjen. Igy lehetett aztán 2% mellett némi vagyont is gyűjteni ós a vezető személyiségeknek számottevő mellékkeresetet nyújtani. Ezt senki sem észlelte, vagy legalább is nem akarta észlelni, hiányzott az országos, egységes irányítás és ellenőrzés, amely azt megakadályozhatta volna. Ezek az állapoto c az uj törvény alapján megszűntek, de megszűnt velük a munkások agitációja is a munkásbiztositás intézménye el

!en, amelynek hogy volt jogalapja, az kétségkívül beigazoltnak látszik. Fényesen igazolja ezt a kerületi pénztár sikeres működése a félévi eredmény-számla kimutatásában, mely szerint akkor, mikor tagjait az uj törvény nagyobb kötelezettséggel alig terheli, egyedül az által, hogy a biztosítási kötelezettség intenzivebben lesz végrehajtva. Kerületi munkásbiztositó pénztárunk folyó óv első felében 64618 kor. bótegsegélyezésí járulék bevételeiből beteg-ellátási költségekre közel 48COO koronát fordított: Táppénzre 17606 K 22 fill. Gyermekágyi segélyre 250 „ 25 » Szülésznői dijakra 858 „ — „ Temetkezési segélyre 1422 „ 80 „ Fürdőkre 182 „ 50 „ Kórházi szállítás és ápolási költségre 6844 „ 71 . Gyógyszerekre • 8394 „ 39 „ Orvosok díjazására 11561 „ 65 » Betegellenőrzési költségre 660 K - fill. lett kifizetve. Anélkül, hogy az adminisztratív költsegek a mult évihez képest emelkedtek volna. Kiemelendőnek tartjuk, hogy szerzett tapasztalatunk szerint a pénztár pénzügyi viszonyai éppen a rendszeres ós szigorúan korrekt eljárásával annyira javult, hogy a segélyek minden héten az elmúlt hétre esőleg pontosan lesznek kifizetve, ami a múlthoz képest mindenesetre örvendetes javulás. Ez lesz képes az érdekeltek bizalmát is a pénztárral szemben fokozni ós végre megalapítani. Ugy, mint minden uj intézménynél, kerületi pénztárunknál is mindemellett léteznek még oly hézagok, melyek csak hosszabb tapasztalatok után voltak pótolhatók. Ilyenek például a betegellenőrzési szolgálat intenzivebb berendezése, valamint az orvosi szolgálat szabályozása, melyek meggyőződésünk szerint a tervben levő uj eljárási utasítással, melynek célja az okszerű gazdálkodás mellett a betegek túlkapásait is megszüntetni. A pénztár anyagi helyzetén még sokat fognak javítani ugy, hogy eredményükben a tagok érdekeit még kedvezőbben fogja szolgálni. Ezt követni kell még a kerületi pénztárak nagyobb centrálizálásának is, mert az eddigi tapasztalatok szerint kétségtelen hogy Magyarországon a munkásbiztositás érdeke a legmesszebbmenő centralizálást kivánja. A pénztárak érdeke szükségessé teszi, hogy az a szükséges nagy apparátus nagyobb területre kihatólag működjön, mert a személyi ós dologi kiadások csak ugy lesznek aránylag csökkenthetők. A pénztárak működési köre tehát nagyobb területekre, több megyére és városra lesznek kiterjesztendők s ez annál könnyebb, mert a pénztárak mind az országos pénztár helyi szervei. Ezál.al az önkormányzati szervek, úgymint közgyűlés, igazgatóság, választott bíróság stb. kötelességei redukáltassanak, mert ezek a jelen keretekben máris tulmagasaknak mutatkozó költségeket okoznak. Azt hisszük, nem tévedünk, ha ennek a közeljövőben bekövetkeztét megjósoljuk ós feltételezzük a felsőbb intéző köröktől, hogy az ujabb törvénynek novelláris módosításánál egyszersmind ez irányban is látható intézkedéseket fognak életbe léptettetni. Sztrájk az uj polgári iskolánál. Csabai és budapesti munkások összeütközése. Már büszkén emelkedik ki a terpeszkedő Csaba házai közül a Petőfi-liget mellett épülő uj polgári iskola. Határozottan el lehet mondani azt, hogy varázsütésre emelkedett. Csabán][szokatlan, szinte hihetetlen gyorsasággal emelkedtek a szép épület falai s most, a harmadik hó végén azzal dicsekedhetik már az építő, hogy az iskola tető alatt áll. Úgyszólván még csak a külső tata rozások hiányzanak. És óppen most, mikor a szép középület a befejezéshez közel áll, ütött ki a sztrájk. Mi, akik ezzel a kérdéssel már sok nagy közgazdasági tudományos folyóiratban foglalkoztunk, elismerjük a sztrájk jogosultságát, de csak akkor, ha megfelelő índitó oka van. A sztrájk szociális szempontból némelykor határozottan szükséges a kapzsiság megakadályozása, vagy legalább is csökkentésének szempontjából. Minden olyan sztrájk, mely a munkabér emelése érdekében történik, szociális szempontból jogosult. Csak az olyan sztrájkot lehet ós kell elitélni, amelyet vagy hatalmi téboly, vagy egyéni hiúság vezet. Ez utóbbi kategóriába tartozik az a sztrájk is, amely hétfőn reggel ütött ki a csabai állami polgári fiúiskola épitőmunkásai között. Az eset története, amely — mellesleg megjegyezve — nagyon jellemző a szociáldemokratákra, a következő: Két testvérmunkás: Krajcsovics Lajos és László, akiket Budapestről hozott le az építkezés vezetősége, Csabán tartózkodásuk idejében nem fizették be a szakszervezeti tagsági illetményeket, amely pedig minden tagot kötelez. Egy harmadik munkásról, Szabó Józsefről pedig kisütötték, hogy nem is tagja már a szakszervezetnek. Ez a kót körülmény olaj volt a tűzre a csabai munkások szemében, akik már addig is gyűlölködéssel néztek a kevesebb számban levő budapesti munkásokra. Na ja, a budapesti munkások hozzá vannak szokva a gyors munkához, dolgozni szeretnek ós tudnak, mig a csabaiakat az a sok lássu építkezés egészen elernyesztette. Ez a körülmény fejlesztette ki lassankint közöttük az ellentétet. Pedig 26 munkás között csak 7 volt budapesti, a többi csabai. A vállalkozó mindenképen azon igyekezett, hogy inkább a csabai munkásoknak szolgáltasson munkaalkalmat. És evvel a jó szándékkal mégis visszaéltek. Hétfőn reggel 8 óra után a csabai munkások egyik vezetője megjelent G e r e József, az építkezés vezetője előtt ós követelte, hogy bocsássa el a két Krajcsovicsot és Vargát, akik tulajdonképen nem tagjai a szakszervezetnek. Gere mérnök ragaszkodott a budapesti építőmesterek szövetségének a munkásokkal kötött megegyezéséhez, amely szerint a munkásoknak kötelességük tekintet nélkül szocialista, vagy nem szocialista voltukra aláírni egy bárcát, amely egyrészt őket kötelezi, hogy mennyi munkát kötelesek szolgáltatni, másrészt a budapesti vállalkozókat a megfelelő munkadíj megfizetésére Gere mérnök, aki különben rendkívül szimpatikus fiatalember s a munkásoknak valóságos atyja volt, nem mehetett bele már a budapesti építőmesterek szövetségének határozatánál fogva sem a csabai szociáldemokrata munkások követelésébe. Mikor aztán ezek követelőleg léptek föl: elbocsátotta az összes kőmives-munkásokat. Az építkezési munkálalok azóta szünetelnek ós szünetelni is fognak egész héten keresztül. A vállalkozó: Rothauser, budapesti építőmester és Gere mérnök hallani sem akarnak arról, hogy a rendbontó csabai munkásokat visszafogadják. Szombaton ós vasárnap hozatnak megfelelő budapesti munkást ós azokkal fejezik be az építkezést. A csabai munkások már előre fenik a fogukat, hogy kiverik Csabáról a budapestieket, de Sailer főszolgabíró kilátásba helyezte a legmesszebbmenő támogatást. Hétfőn, mikor a budapesti munkások munkába lépnek, szuronyos csendőrök fognak cirkálni az épület körül ós megakadályoznak minden erőszakoskodást. Szükség esetén ( katonaság is fog közbelépni. A vállalat vezetőinek humanizmusára vállt, hogy a munka nélkül maradt ! szegény napszámosokról gondoskodnak. ' E szegény embereknek ártott legtöbbet a csabai ós a budapesti központból uszított szociáldemokrata építőmunkások önkónykedése. Valósággal sírva mentek Gere József mérnökhöz és a főpallérhoz. Kérték, hogy adjanak nekik akármiféle munkát, mert különben elpusztulnak. A szent szociálizmus apostolai tehát az igazi proletárokat akarják tönkretenni. A vezetőség aztán gondoskodott mégis munkáról. Vas szállítóval nagymennyiségű mindenféle anyagot hordat a héten és ezek elhelyezése körül foglalkoztatja a napszámosokat. A csabai szociáldemokrata munkások tehát ez alkalommal is felsültek jogtalan terrorizmusukkal. Öngyilkosság a mézeshetekben. Az előítélet halottja. Jelenkori társadalmunknak egyik legkellemetlenebb nyavalyája az előítélet. Csak az öreg Európát zaklatja még ez a betegség. Az európai népek még nem tudtak — a huszadik század dacára sem — kievickélni egészen a középkor gondolatvilágából. Most, mikor a demokrácia hatalmas eszméje tér után tért hódit: még mindig akadunk számtalan emberre, akik az előítéletek rabjai. Van igen sok kis hivatalnok, akinek derogál egy társaságban lenni, például egy iparossal, akinek talán tizszerannyi jövedelme is van, mint neki és tisztesség dolgában sem marad semmivel mögötte. Ugyanezen kategória alá esik az, mikor egy, talán akaratán kivül szerencsétlenné lett leányt kinéznek, kiüldöznek a társaságból. Az előítélet miatt lett öngyilkossá vasárnap délután Gyulán, egy szép reményekre jogosult fiatalember, P a skuj János is, Paskuj János tekintélyes szabó iparos fia. A fiatalember szerelmes volt. A szerelem pedig csöppet sem válogatós. Az a legnagyobb demokrata. Az igazi nagy szerelem nem néz sem társadalmi állásra, sem intelligenciakülönbségre, sem foglalkozásra. A szerelmes nő, vagy férfi nem gondolkozik, nem számit, csak szeret ós olthatatlan vággyal kivánja a szerelme tárgyát. Paskuj János, mint a legtöbb ember, nem volt megvetője a mulatozásoknak. Mikor ideje volt, elment barátaival a korcsmákba, kávéházakba, sőt felkereste az éjjeli mulatóhelyeket is. Ilyen helyen ismerkedett meg egy szép leánynyal, aki csakhamar rabul ejtette a szivét. Mindig körülötte volt, amikor csak tehette. Lassanként a leány is nagy szerelemre gyuladt iránta. A fiatal ember ki akarván kedvesót az átkozott helyről szabadítani, elhatározta, hogy nőül veszi. Előadta a dolgot a szüleinek. De sem az apja, sem az édes anyja nem akart hallani a dologról. — Olyan leány az én házamba nem fogja betenni a lábát soha! — mondogatta haragosan az öreg Paskuj. — De, édesapám, én nem tudok mást feleségül venni, csak azt az egyet! — Nem bánom! — Nagyon szeretjük egymást. — Elég szamár vagy, hogy elcsavarni engedted a fejedet! A fiatal ember napról-napra előhozta ezt a kényes témát, de a szülők csak nem akartak hallani róla. Ekkor máshoz folyamodott. Azzal kezdett fenyegetőzni, hogy öngyilkos lesz, agyonlövi magát. Az apa ismervén a fiu heves természetét, megijjedt a fenyegetődzésektől és lassan-lassan puhulni kezdett. Megengedte, hogy fiatalok egybekeljenek. Vett számukra egy kis házat az Oláhvárosban, a Gyep-utcában s a fiatal pár abba költözött, mikor hathóttel ezelőtt egybekelt. A házasság boldog is volt, mert rajongásig szerették egymást. Azonban Paskujt csakhamar elkeserítette egy szomorú körülmény. Tapasztalta ugyanis, hogy feleségének, akit ő pedig a mocsárból emelt magához, nem adják meg azt a tiszteletet, amit más asszonyoknak szoktak. Lenézték, vagy gúnyolták őket mindenütt. Családokhoz nem járhattak, mert nem fogadták be őket. Ha mulatságba mentek, meg kellett húzód-