Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-15 / 65. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 65-ik szám. Vasárnap, augusztus 15. BEKESME6YEI KOZLOHY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem

1 részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uls«za. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet éunegyedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Mnnkásügy és szociálpolitika. Irta: Fábry Károly országgy. képviselő. BékéBOsaba, augusztus 14. A magyar ember természeténél fogva született ellenzéki. Nem csoda, 400 esztendő óta egyebet sem csinál, mint folyton viaskodik a saját királyával és annak kormányával. Nem is szereti a magyar a kormányt, mely majdnem mindig a királyi akaratot képviseli. Az Alföldön sértésszámba vétetett, ha duhajkodás közben ráfogták valakire: Te kormánypárti. De ha komolyan is szemére vetették, hogy „kormánypárti'

1, igyekezett letagadni, hogy biz' ő „nem mamelukMert kormánypárti vagy mameluk, az egyértelműnek tekintetett, ezt pedig még a kormánypárti önérzetes ember sem akceptálta nyíltan, habár egyébként ugy is érzett, ugy is tett, mint egy mameluk. Ezerkilencszázhatban egyszerre sokat vesztett bántó, sértő jellegéből a kormánypártiság, büszke lett a magyar »a nemzeti kormányra«, csakhogy azóta meg már a volt mamelukok gúnyolódnak a nemzeti kormánynyal, a kormánypártisággal s folyton szemükre vetik a 48-as függetlenségi magyaroknak: No hát mit tudtok nagyot felmutatni, hiresek ? Bizony erre a kérdésre netn egyszer tarkójukat vakarják a bús magyarok, mert hát — ott viszket a gúnyolódó kérdés. Pedig nem kellene olyan nagy zavarba jönni, ha mindenki ugy ismerné azt, mint a beavatottak, hogy igenis bizony sokat és sok nagyot is tett a „nemzeti kormány". Ne mindig csak a közjogi kérdéseket, vagy előhaladást kérdezzük és nézzük. Igaz, hogy politikai és nemzeti szempontból ez a legfontosabb, de a köznép, a közjólét munkálása és emelése is bir majdnem annyi, sőt nem egyszer több fontossággal. Már pedig ezekről vastag kötetekben számol be egyik-másik kormánytárca. Hosszú volna csak kivonatokat is közölni a földmivelési, vagy a keres- ' kedelmi minisztérium ,,jelentéseiből", éppen azért csak kóstolót mutatunk be előbb a földmivelési, utóbb majd a kereskedelmi minisztérium három évi munkálkodásáról, hogy abból min- i denki meggyőződést szerezhessen magának arról, miként a nemzeti kormánynak a közjogi harcok és vívmányok mellett legfőbb törekvése volt a népjólét emelésére, a társadalmi ellentétek, a szocialista tulhajtások elsimítására és kiegyenlítésére vonatkozó humánus alkotások megteremtésére közrehatni és munkálni, mert amint a földmivelésügyi minisztérium jelentése mondja : ,,ha a nép érzi a kormány gondoskodását, érzi, hogy helyzetének javítása a vezető körök szivén fekszik, akkor vissza nyeri mesterségesen megrendített bizalmát a mai társadalmi renddel szemben és ismét őszinte ragaszkodással fordul munkaadói felé". A földmivelésügyi minisztériumnak legelső gondja volt a legközvetlenebb bajon, a munkahiányon segíteni, mit a munkásközvetite'ssel igyekezett elérni. A közvetített, illetőleg elhelyezett munkások száma megközelítette a 80 ezeret. De 1909-ben ez még fokozódott és még közvetlenebbé és kiterjedtebbé fogja tenni a most rendsze- 1 resitett gazdasági felügyelői intézmény, I melynek egyik hivatása lesz e cél , szolgálása. Különös gond lett fordítva a vissza- j vándorlók helyközvetitésére, hogy a visszavándorló munkás rögtön partralépése alkalmával érezze azt, hogy a magyar állam gondoskodása reája ismét kiterjed. De nemcsak munkaalkalmak nyújtására és szerzésére, hanem a kereseti viszonyok emelésére is volt gondja a földmivelésügyi kormánynak. E cél elérésére a legfontosabb, hogy a közönséges kézimunkás osztály ne csak nyáron legyen elfoglalva, de télen is találjon foglalkozást, miért is a földmivelésügyi kormány igazdaság háziipari tanfolyamokat létesített, mely tanfolyamokon kosár-, gyékény- és szalmafonásra, seprőkötés és különböző fafaragó munkákra tanítják az érdeklődőket, kiknek száma évenként a 10.000 et is meghaladta. 1906. évben majdnem 1000 gazdasági háziipari tanfolyam volt, ezek munkája eredményének értékesítésére háziipari szövetkezetek alakíttattak, melyeket az állam hitelnyújtással is támogatott. De erős mérvben támogatta a fogyasztási szövetkezeteket is s első berendezésükre pénzbeli segélyeket nyújtott. A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár áldásos működése közismert. Elég, ha annyit idézünk ennek bizonyítására, hogy 1906. óta e pénztár 35.695 esetben nyújtott tagjainak segélyt, melyeknek összege meghaladta a^ 1,200.000 koronát. A minisztérium által alapított »Népkönyvtárak« száma ma már meghaladja a 700-at, mely népkönyvtárak a nép részére kiválogatott helyesirányu müvekkel hivatva vannak a műveltséget és felvilágosodást terjeszteni. A munkás nép erkölcsi érzékének fejlesztésére szolgálnak a gazdasági cselédek és munkások nyilvános jutalmazásai. A lefolyt utóbbi három évben 1400 gazdasági munkás és cseléd részesült 50—100 kor. jutalomban s a gazdálkodók érdekében hozottnak tekintendő az állattenyésztési törvénynek azon intézkedése, mely az állatokat jól gondozó cseléd külön jutalmazásáról gondoskodik. Az uj cselédtörvényről nem beszélünk. Van benne nagyon sok jó a gazdára, a cselédre is, de talán több a rossz. Az élet fogja kipróbálni és ha kell, javítani. Feltétlenül humánus, emberi gondolkozású. Éppen olyan humánus és a cselédlakások ügyével kapcsolatos a mezőgazdási munkások lakásügye. Az 1907. évi XLVI. t.-c. felhatal-' mazza a földmivelésügyi miniszter, hogy évenként 300.000 korona segélylyel támogathassa a munkásházak építését kezdeményező törvényhatóságok vagy községeknnk e vállalkozását. Az állam a házépítési költségekhez nemcsak egyszer s mindenkorra járul hozzá, hanem az 50 évre felveendő kölcsön után járó évi tőke és kamat törlesztési részletek egy részét viseli 50 éven át. Ez a segély 6,600.000 koronát meghaladó tőkének felel meg és több, mint 6000 munkásház felépítését teszi lehetővé, a mely szám évről-évre fokozódni fog. Hány ezer és ezer földhözragadt szegény jut igy állandó otthonhoz 1 Nem látszik nagy jelentőségűnek és mégis melegszívű gondoskodásról tanúskodik a földmivelésügyi minisztériumban beállitoit földmivelők tudakozó irodája, mely akár szóbeli, akár Írásbeli megkeresések folytárt nemcsak tanácsokat ad, útbaigazítja a feleket, hanem eljár a társminisztériumokban is és a megkeresőt eljárása eredményéről levélben is értesiti. Mennyi sok utánjárást, fáradságot takaríthatna meg a megszorult köznép, ha azt tudná, hogy ügyes bajait ellátó Békésmegyei Közlöny tárcája. A s élet. A tűnő évek elsuhannak, Gyorsan fejünk felett; Alig látunk nyiló virágot, Már kapjuk a telet. Még előttünk a megszőtt álom, Ezer reményivel; S hogy átéltük már egyszer azt is, Kétkedve hisszük el. A hófürtök pedig fejünkön, Egyszer majd hirdetik, Hogy áteveztük réges-régen. Az élet vizeit. Bennünket ott vihar nem ér már, A csöndes révbe

1 benn. Emlék gyanánt csak egy bús dal lesz, Mélyen a szívbe' lenn. Egy régi dal az ifjúságról, Halk lágy melódia; Fáradt lelkünknek húrjain zeng, Mint a bugó orgona. Aztán elhal... mély hallgatag cseud, Árnyas fűzfák alatt... Koporsót visznek a temetőbe... És búcsút int a nap. .. Brucker Ágoston. Egy a sok közül. (Visszaem lékezések.) — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta? Zlinazky István. I. A mai nemzedék gondolkozó részétől sokszor hallok kárhoztató megítélést, a mult század ötvenes ós hatvanas éveiben, a közópbirtokosok — az úgynevezett zsentri-osztály — rohamos pusztulásáról. Sok részben igazuk is van, ámde igazságosan csak akkor Ítélhetünk, ha ismerjük az okokat, az akkori sajátságos viszonyokat és a keserves körülményeket, melyek mind hozzájárultak a tagadhatlanul rohamos pusztuláshoz. Azt Í3 el kell ismernem, hogy sokan saját hibájuk és könnyelműségük miatt mentek tönkre s rúgták ki maguk alul az őseiktől örökölt, ós sokszor vér árán szerzett ősi birtokot, a vért veres borrá, a kardot hegedű vonóra s az ármálist a harminckét levelű bibliára váltva fel!... Legnagyobb rószök azonban ártatlan ezekben a hibákban, hanem a nehéz viszonyoknak lettek áldozataivá. Gondoljuk csak meg, hogy a nemzetet az osztrákok majdnem két évig tartó forradalmi állapotba kónyszeritették bele; — hogy öreg és ifjú odahagyva otthonát, az eke szarva helyett kardot és puskát fogott a kezébe. Mig ezek a szabadság kivívásáért harcolva, véröket ontották, azalatt otthon a birtok jóformán parlagon hevert, s ami kevés termett, azt is az ellenség harácsolta el. Az élő és holt leltár elpusztult, vagy elpusztíttatott, s amidőn az illető haza tért, — ha ugyan térhetett s nem kellett néki a börtönben sínylődni, avagy mint besorozott közbakának az osztrák tisztek durva bánásI módját éveken át tűrni! — egy elpusztított, mindenből kifosztott, leégetett birtoj kot talált! Kérdem, mihez kezdhetett a szegény, i — mert igazán szegény középbirtokos ? A jobbágyságot, mely eddigelé hivatva volt a nemesi birtokot mivelni, az 1848-iki humánus törvények megszüntették ; instrukció semmi, pénz még a semminél is kevesebb volt, mert a magyar pénzért még be is csukták az embereket. Azt tehát eldugdosta abban a reményben, hogy jobb idők bekövetkeztével be fogják váltani. Kölcsönt a szegény kipusztított birtokos még 30—40 százalókra sem kapott, takarókpénztárak még akkor alig voltak, a birtok-viszonyok rendezetlenek s igy hitelképtelenek voltak. De móg zálogba tennivaló sem igen akadt, mert a jobbak a haza oltárára, bankó-alapul rakták le aranyés ezüstöt, marháikat. (Nagybátyám, Z. György fólmázsa ezüstöt, neje ós leánya összes arany ékszereit adták oda s aránylag mások is igy adakoztak, sokan még arany jegy-gyürüjüket is — szemem láttára — lehúzva ujjukról, átadták ezzel a mondással: „egyéb kincsem nincs, tehát fogadják ezt ugy, mint aki legdrágább kincsét teszi a szeretett haza oltárára 1" Ezt a cirka hatmillió értéket is elrabolta az osztrák. V. m. a f. kr) Mindezekhez járult még a méltó s el nem Ítélhető honfibú, mely a magyar emberben akkor nem ok nélkül nyilvánult meg, mint annyiszor máskor is. Ma, vasárnap két nagy búcsúelőadás. Délután 4 és este 8 órakor. Helyárak: Páholy (5 személyre) 20 kor., Zártszók 4 kor,. Tribün 3 kor., első hely 2 kor., második hely 1 kor. 20 fill, karzat 60 fill.