Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-18 / 14. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 14-ik szám. Csütörtök, február 18. POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. ' Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évneavedcnbelül i». Egyes szám ára 12 fillér. Kéziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELS7KY JÓZSEr. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A mezőgazdasági hitel. Bénésosaba, február 17. A koalíció kormányra jutásával a kisemberek sorsának javítása is napirendre került. Ennek a reformakciónak természetszerű következményekép nap-nap után halljuk a parlamentben, hogy az évtizedeken át mostoha sorsban részesült magyar gazdaközönség megélhetésének, földbirtokviszonyainak és hitelének javításával is sürgősen foglalkozni kell. A földmivelésügyi miniszternek a parcellázásról és telepítésről szóló törvényjavaslata, amely legközelebb a Ház asztalára kerül, orvosolni kívánja azokat a visszaéléseket, amelyek a kisemberek földhöz juttatásának címén, a földuzsorával tulajdonképp a magánérdekeket szolgálják. E parcellázási és telepítési javasiat igen helyesen csak olyan helyen kívánja a magánbirtokok feldarabolását megengedni, ahol arra tényleg szükség van és csak olyan mértékű parcellázást engedélyez, amely a parcellabirtokok vásárlóinak gazdasági fennmaradását is biztosítja. A következő • lépés, amely egy egészséges magyar földbirtok-politika terén feltétlenül megteendő lesz, a mezőgazda egészségtelen hitelviszonyainak rendezéséből kell, hogy álljon. E reform égető voltát hangsúlyozza egy most megjelent munka, amelyet Beck Lajos, országgyűlési képviselő irt „Magyar birtokpolitika" címen. A szerző, aki már a tavalyi költségvetési vita folyamán ráterelte a parlament és kormány figyelmét a mezőgazdasági hitelkérdésre, munkájában szakszerűen foglalkozik a kérdéssel és megállapítván a magyar földbirtok eladásának mérvét, konstatálja, hogy elérkeztünk abba a stádiumba, amidőn habozás nélkül hozzá kell látni a mezőgazdasági hitel rendezéséhez. A statisztika sok mindenre tanit. Bebizonyítja, hogy a magyar föld fele nem a gazdáé többé, hanem a hitelezőé; megmutatja, hogy e nyomasztó adósságnak több mint kétharmada a földbirtokosokra nézve egészségtelen kölcsönökben fekszik. Ebből a két adatból világosan kitűnik, hogy a földhitelügy reformjának mire kell törekednie: a gazdára terhes, drága és bizonytalan kölcsönöknek zálogleveles, fel nem mondható, amortizációs, olcsóbb kölcsönökké való átalakítására. Ebből az igazságból indul ki az iró, amikor a jelzáloghitel terén elsősorban a magyar földbirtok becsértékének első ötven százalékát terhelő jelzálogleveles kölcsönné való átalakítását sürgeti, megállapítván, hogy a konverzió lehetősége azon fordul meg: tudunk-e olyan értékben és olyan zálogleveleket elhelyezni, mint a mily értékű közönséges jelzálogkölcsön terheli még a magyar földbirtokot becsértékének első feléig? Rámutat arra, hogy a statisztikának fogyatékossága folytán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy számszerűleg kimutathassuk a teher nagyságát. Sőt ezt talán már csak azért sem lehet, mert az utolsó 15 évben felkerekedett hitelintézeti verseny e kölcsönök nagy részét úgyis záloglevelessé konvertálta. Minél kevesebb lesz a konvertálandó teher, annál könynyebb fedezetre fog találni azon pénzértékben, melynek záloglevelekben való elhelyezésével a magyar föld legalább fele értékéig megszabadulhatna drága és egészságtelen adósságaitól. Az a sok száz millióra rugó érték, amelynek záloglevelekben való elhelyezését ajánlja-: az árvapénzeknek 150 milliót kitevő álladékában, a postatakarékpénztárnak 68 milliót meghaladó betétek nagyrészében, az 50 millió készpénzbeli bírói letétekben, a köz- é$ magánalapítványok nagy vagyonának egy részében és végűi főképp a bel- és külföldi életbiztosító-társaságoknak egy negyed milliárdot mindenesetre kitevő dij tartalékaiban volna feltalálható. Együttvéve egy milliárdnál is nagyobb alap ez, amelynek biztonsága legcsekélyebb kockáztatás nélkül a magyar nemzeti állam egyik alap-pillérének: a magyar gazdaközönségnek megmentésére fel lehetne kasználható. Az eíső lépés a reform terén az idézett munka szerint az üzemi hitelnek uj forrásokkal és uj alakzatokkal való gazdagításában kell, hogy álljon és pedig a mezőgazdasági ingóságoknak, learatott termésnek, marhaállománynak és gazdasági fölszeraléseknek kézizálogként való leköthetésében egyfelől, másfelől a nálunk annyira fejletlen személyi hitelnek kiépítésében. Az intézményt életbeléptető törvénynek a legnagyobb óvatossággal kellene e kérdést szabályozni és elsősorban főképp arra kell súlyt helyeznie, hogy a gazda túlságosan nagy hitelt ezen törvény alapján igénybe ne vehessen, vagyis orvosság helyet mérget ne szedjen. A vármegye közgyűlése. Érdekesebb ügyek. Békésvármegye f. hó 27-én tartandó közgyűlésének tárgysorozata nagyobbrészt össze yan már állítva. Eddig több, mint 80 ügy szerepel a tárgysorozatban. Ez a szám azonban a közgyűlés napjáig jelentékenyen meg fog szaporodni előreláthatólag. Mult számunkban el kezdettük már ismertetni az érdekesebb ügyeket s ezt mai számunkban követ' kezőleg folytatjuk : Tótkomlós községet a vallás- és közoktatásügyi miniszter a közigazgatási bizottság utján kötelezte az állami elemi iskola felépítésére. Tótkomlós a miniszter kötelező rendeletének eleget teendő, már ki is irta az állami iskolára az árj lejtést, melyen többek között egy odavaló iparosokból álló konzorcium is adott be ajánlatot. Ez az ajánlat egy hódmezővásárhelyi épitész ajánlatánál 7000 koronával drágább ugyan, de azért a képviselőtestület mégis e mellett foglalt állást. A határozat ellen négyen felebbeztek a vármegyéhez, mindannyian más-más pályázó érdekében szállva sikra. A vármegye közgyűlése a felebbezéseknek előreláthatólag nem ad helyet, hanem jóváhagyja a képviselőtestület határozatát, mert az ilyesmi a község belügye s ha Tótkomlós meg akarja fizetni az építésért a jóval magasabb árt is: ebbe a megyének beleszólása nincsen. A temesvári VII. hadtest parancsnoksága kéri a törvényhatóságtól a csabai hadsz$rkészlet-raktár kibővítését, illetőleg újjáépítését. Az építkezési költségek 31000 koronára rúgnának. Ezzel szemben a hadtestparancsnokság kötelezi magát a kibővített, illetve újjáépített raktárért évi 1600 korona bér fizetésére, ami 5V

2 százaléknak felel meg. A közgyűlésnek azt javasolja az előadó, hogy a hadtestparancsnokság kérelméhez egyelőro elvileg járuljon hozzá, érdemi határozatot azonban c^ak akkor hozzon, ha az uj épület tervei is megérkeznek. Előreláthatólag nagy vitát fog provokálni a békési képviselőtestület határozata, melylyel a jegyzők ügykörét megváltoztatta ós Szatmáry Gábor főjegyzőt ledegradálva, az adóügyi osztály "élére állította. E határozat ellen, i melyet egy szavazattöbbséggel hozott a képviselőtestület, négy falebbezés érkezett be. Megfelebbezték Szathmáry és Szentgyörgyi jegyzők, valamint igen &ok békési lakos. A közgyűlés legnagyobb valószinüség szerint helyet fog Békésmegyei Közlöny tarcaja. Téli hangulat. Hideg világ van ott künn, Süvölt a tél viharja, Dobjunk néhány hasábot A tűzre, hadd lobogjon! Hideg világ van ott künn, Jer, édes, emlékezzünk A tovatűnt tavaszra, Kék égre, napsugárra. Kék égre, napsugárra! Édes madárdalokra ! Szerelmes óráinkra A méla, csöndes erdőn! S mint új hasáb felszítja Az alvó tűz parázsát: Szivünk a szép emlékek Kigyúló melegénél Hadd lángoljon fel újra ! Endrödl Sándor. Gyakorlaton. Irta : Szász József. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Mi a hadgyakorlat ? Csak az tudja, a ki megpróbálta. Fáradtság, nélkülözés és hadakozás az ellenséggel. Hetekig, hónapokig bolyongsz ide-oda. Hol völgyekben, hol hegyeken. Ágyat azonban sohase látsz. Pajtaban, szalmás színben, vagy az Isten szabad ege alatt a szénaboglya tetején a szállásod. Fejed alja a borjú, takaró a köpenyeg ós a csillagok ezüstös fénye. Téphet vihar, vághat eső : ne félj, semmi bajod sem lesz. Tiztizenöt esztendő múlva érzed csak, hogy csúzt, rheuámt s más effajta nyavalyát hordozol magadban, amikor már rég elfelejtetted, hogy katona voltál. A nyári hónapokban nyolc hétig barangoltunk, vagy katonanyelven szólván : csatáztunk Horvátországban. Ezt Muszkaországnak hívja a magyar katona. Keresztül-kasul jártuk, dúltuk ezt a girbe-gurba országot. Nyomorúságban bőven volt részünk, de paj ánságot azért eleget elkövettünk. Ezzel enyhítettük fáradságunkat, nyomorúságunkat. A nyolc hót alatt majdnem ugy éltünk, mint az irás prófétája a pusztában, aki táplálkozott vala sáskákkal és erdei mézzel. Mézhez szerettünk volna mi is jutni, de csak vadalmát, vadkörtét és töménytelen kökény-szilvát találtunk. Egyéb élelmiszert pénzért se kap tunk. Először, mert magának a horvát parasztnak sincs, másodszor, mert ha van is, akkor se ad a magyar katonának. Nem szereti, gyűlöli a magyart, hanem azért respektálja. Urnák szólítja az utolsó bakát is. Oda menjenek az alföldi szocialisták : meglátják, mi a nyomorúság. Az a paraszt csak hiréből ismeri a búzakenyeret, meg a ssalonnát. Kukorica, polánkalisztből süti a kenyerét, mely nem is kenyér talán. Olyan fekete s ugy ragad, mint az alföldi sár. Magyar ember, még ha éhes katona is, csak a héját birja elfogyasztani az ilyen horvát kenyérnek. Szalonnát pedig csak ünnepnapon eszik. Napi eledele a juhturó, a juhsajt, melynek kellemetlen, erős szaga tiz lépésnyire is érzik a lakástól. Házukat nem kőből épitik, nem is téglából vagy vályogból, még sárból se verik. Deszkából tákolják össze, nyílásait pedig sárral tapasztják be. Az egyetlen szobában együtt lakik az egész familiia. A nagyapa, a nagyanya, a vök, a menyek, a hajadon leányok s az apró gyermekek. A sarokban pedig a háziállatok : csirke, tyúk, kutya ós malac húzódnak meg. Ilyenformán huszonötharminc szorong egymás mellett a kis szobában. Kemencéjük, kályhájuk nincs. A szoba közepén egy hasáb fa ég, ennek tüze mellett főzik meg ételüket, ennek tüze, füstje mellett melegszenek. Ilyen nagy a szegény nyomorúsága, s ezért mégse szocialista, se nem anarchista. Hanem horvát, aki gyűlöli a magyart, tekintet nélkül arra, hogy szocialista-e vagy sem, s egy nagy szláv birodalomról ábrándozik, melynek Zágráb volna a központja. Érdekes jelenség, hogjr az idősebb generáció tud magyarul. Alig van olyan nyomorúságos falu, melynek vénei a magyar nyelvet ne értenék. A fiatalja már csak azt tudja, hogy a magyart gyűlölni kell, mert az ellenség. Hogy ez oka minden bajának, minden nyoj moruságának. Valahol Szamobor környékén öreg ; horvát-paraszt került elém. Az ő nyelvén vizet kértem tőle. Nagynehezen megérttettem magam vele, mire az öreg ; egy bádogban előhozta a vizet s igy , szólt hozzám magyarul: — Tessék, jó utam. Mondhatom, hogy sokkal jobb viz, mint a magyarországi. Elcsodálkoztam. Honnan tud ez az öreg magyarul ? Hiszen tudta, hogy magyarok vagyunk, hallotta beszélgetésem barátaimmal. Kérdésemre igy felelt: — Jártam én valamikor régen Magyarországon. A császárt mentünk védelmezni, mikor a magyarok fellázadtak ellene. Engem el is fogtak és bizony nagyon jói bántak velem a magyarok. Én nem is haragszom rájuk, de a horvát urak mindig azt mondják, hogy nagyon gonoszak a magyarok. Ok az okai min den bajunknak, minden szerencsétlenségünknek. Mindent elvesznek tőlünk adóban és még nyelvünket is el akarják venni. Tanuljanak a magyarok horvátul ha a mi országunkba jönnek, mert a m hazánk Horvátország ! Az öreg horvát e szavain elmélkedve önkéntelenül arra gondoltam : hej, hí mi is ilyen politikát csinálnánk a többi nemzetiségiekkel szemban! Mi szólnának a szászok, a románok, a tótól és a rácok ? Ilyen a horvát paraszt helyzete é gondolkozása, de igy gondolkodnak 5 jobbmóduak is. Ha tehetné is, mégsen ad élelmet a magyar katonának, nen ad még nagy pénzért sem Valahol Belovár környékén, kis fa luban töltöttünk egy napot. Mi a nevt hogy hívják, bizony már elfeledten Talán neve sincsen, mert se térképen se Lexikonban nem találtam. Komisz kc nyerünk elfogyott, a konzervához pedi

: nem volt szabad hozzányúlni. E/.t csa akkor szabad feltörni, ha a koplalá hetedik napján az ájulás környékez. A élelmezést szállító kocsikat hiába vártul Azok egy része eltévedt, más részét el vette az ellenség. Épp ugy, mint hábor esetén szokott történni. Egy falat kényé egy falat hus nélkül álltunk, pedi huszonnégy órai éhséget hordoztun magunkkal. Útnak indultunk a falubai hogy valami élelmiszert keressünk. Csii két, kacsát láttunk bőven, akartunk i venni, de a horvát paraszt öt forinté: se adta párját Már belenyugodtam változatlanba, mikor előkerült legényen a század dobosa: — Lesz már jó vacsoránk, önkóx tes ur. — Micsoda, te? - kérdeztem tői Felelet helyett a dobba nyúlt s k csirkét húzott ki belőle. Fejét már mim kettőnek leütötte. — Hol vetted ?