Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-28 / 8. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 8-ik szám. Csütörtök, január 28. BEKESMEBY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Fölér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éuneayedcnbelűt is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Válsághírek BéKéscaaba, január 27. A válság fenyegető és torzfeüj réme egyre erősebben, egyre határo­zottabban üti fel fejét. Különösen a koalícióval ellenséges viszonyban álló lapok kürtölik szerte ezeket a híreket vandáli gyönyörűséggel. A félhivata­losok hiába cáfolgatnak, hiába erősít­getik, hogy válságról szó sem lehet, hogy a kormány helyzete szilárd : a koalíció ellenes lapok buzgón terjesz­tik a kalandosabbnál kalandosabb me­séket. Minden valamire való politikai szenzáció alkalmat szolgáltat nekik meseköltésre. Legújabban a Justh Gyula auden­siája a konc, amelyen rágódnak, Ta­gadhatatlan, hogy a bankkérdésnek az uralkodóra és nemzetre egyaránt kielé­gítő megoldása oly súlyos feladat, amilyen előtt alig állott még hatvanhét óta a magyar kormány. Két hajthatat­lannak látszó akarat között kell a kor­mánynak keresni a kivezető utat. Egyik a nemzet akarata, másik a király aka­rata. És e két akarat egymással hom­lokegyenest ellenkező. Középen áll a kormány. Ráncigálják felfelé is, lefelé is. Mit csináljon ? Vagy szét kell szakadnia és kimúlnia, vagy szilárd tömör egészként kell megállania helyét egész addig, mig ezt a két akaratot valamiképpen össze nem egyezteti. Ez a rendkívül nehéz helyzet, nem csoda, ha tápot ad a válsághírek ter­jesztőinek. Az általános érdeklődés előterében most a Justh Gyula keddi audienciája van. Bár a képviselőház elnöke kije­lentette, hogy kihallgatása tartalmáról és eredményéről nem szabad nyilat­koznia és nem is nyilatkozott senki előtt: a politikai kombinátorok mégis egészen „biztos­1 értesüléseket közöl­nek róla, különösen a bécsi lapokban. Ez értesülés szerint a király meghall­gatta Justh előterjesztését, mely szerint a képviselőház nagy többségének mi­nimális követelése a bankkérdésben a kartellbank. Aztán elővette fiókjából a paktum szövegét és konstatálta abból, hogy a parlament vállalt kötelezettségei még teljesítésre várnak és addig, mig az ujoncjavaslat és a választói reform nincsenek megszavazva, beszélni sem lehet egyébről. A király a kiegyezés értelmében különben is feltétlenül kí­vánja, hogy előbb a két kormány tár­gyaljon egymással s a korona döntése csak azután következik. Ez az egyik „biztos" értesülés. Ennek a szerzője tehát annyira « ben­fentes" az udvarnál, hogy azt is látta, amikor Őfelsége a fiókjába nyúlt és kivette a paktum szövegét. Még csoda, hogy meg nem vendégelte Justhot Háry Jánoshoz hasonlóan. A másik bécsi értesülés pedig egye­nesen megjósolja a válságot. Justh ki­hallgatásának következményei ugyanis szerinte lemondásokban és kormány­kinevezésekben fognak nyilvánulni, mert a bankkérdés elintézése döntő befolyást gyakorolhat a kormány sor­sára. Csak egy dolog látszik ma még bizonyosnak, már nem számolnak többé azzal az eshetőséggel, hogy a kartellbank tervét megvalósíthatják, mert különben megindították volna a tárgyalásokat és bevárták volna azok eredményét. Justh kihallgatásának okát abban látják, hogy a függetlenségi pártnak alkalmat akarnak szolgáltatni annak a megkisértésére, hogy a ki­rályt a kartellbank szükségességéről meggyőzze. A bécsi augur hozzáteszi még ehhez, hogy mihelyt a függetlenségi párt meggyőződik a kartellbank ke­resztülvitelének lehetetlenségéről, a po­litikai helyzet azonnal válságossá lesz. A válság abban állana, hogy a bank­| kérdésben meghasonlott koalició szét­robbanna. Ebben az esetben maga a függetlenségi párt venné át a kor­mányzást és megcsinálná az önálló bankot. Láthatjuk, mennyire naiv, meny­nyire kalandos ez 3. n biztos forrásból szerzett" értesülés: Justh kihallgatásá­nak látható eredménye az volt, hogy az elnök széles jókedvvel vendégelte meg az őt kisérő újságírókat. Ha e tényből mi is kombinálni akarnánk, akkor a politikai helyzet kedvező for­dulatára következtethetnénk belőle. De nem tesszük ezt sem. Alapjá­ban véve, a kormány és a koalició helyzete nehéz, de nem mondható válságosnak. Az uralkodónak is érde­kében áll, hogy ez a kormány marad­jon meg, amelynek háta mögött a parlamentben olyan hatalmas falanx áll, amilyen még egy kormány mö­gött sem állott. Justh, mint őszinte politikus feltárta az uralkodó előtt őszintén a helyzetet, ami bizonyára előidézett legalább is annyit, hogy a király mérsékelni fogja merev akara­tát és tagadását a bankkérdésben s ez­által nagyon előre haladt a fontos probléma megoldása. A Gazdasági Egyesület köréből. A tisztviselők nyugdijalapja Hajók a Körösön. A Békésvármegyei Gazdasági Egye­sület vasárnap délelőtt érdekes igazgató­választmányi ülést tartott. Ezen a gyű­lésen került ugyanis tárgyalás alá az Országos Magyar Gazdasági Egyesület átirata a gazdasági egyesületi tisztvise­lők nyugdijalapja ügyében. Nagyon hu­mánus és nagyon célszerű törekvés e nyugdijalap megteremtése. A leküldött és felolvasott tervezet szerint nem ró nagy terheket sem a tisztviselőkre, sem az egyesületekre. Mégis akadtak az igaz­gató-választmány tagjai között egyesek, akik, ha nem is egészen kifejezetten, de sajnálták még ezt a csekély áldoza­tot is meghozni a tisztviselőknek. Az igazgató-választmány, egyelőre elvben mégis hozzájárult az OMGE. javaslatá­hoz. Másik érdekes tárgy volt a Bihar­vármegyei Gazdasági Egyesület átirata a Körös folyó hajózhatóvá tétele ügyé ben, amely akciót nekünk már volt mó dunkban ismertetni. Az ülésen B e^l i c z e y Géza elnök­lete alatt jelen voltak: Seilér Elek, Ba dics Elek, Govrik János, Bajcsy Gusz táv, Kállay Ödön, Kocziszky Mihály ifj. Kocziszky Mihály, Kiss Antal, Zsi ros András, Reiner Bála, Neumani Manó, Zahorán György, Reisz Simon Kitka G.vörgy igazgató-választmányi ta gok és Pfeiffer István titkár. B e 1 i c z e y Géza elnök pontbai fél tiz órakor megnyitván az ülést, je lentést telt a földmivelésügyi miniszter tői adott 1600 q kedvezményes ár korpa kiosztásáról. Indítványozta egy úttal, hogy a földmivelésügyi kormán'3 i nak köszönő feliratot küldjön az egye sülét, ami általános helyesléssel talá I kozott. Ezután bemutatta elnök a járái i főszolgabirák által jutalmazásra ajánló j gazdasági cselédek névsorát, mely ug van összeállítva, hogy benne lehetőle j a vármegye minden községe képviselv ; legyen. Á mintegy husz cselédet mag; | ban foglaló névsort a főispán fogja í földmivelésügyi miniszter elé terjesztec A tisztviselők nyugdija. Pfeiffer Istvsn titkár felolvas 1 az Országos Magyar Gazdasági Egyes I let átiratát az egyesületi tisztvisek számara nyugijalap létesítése ügyébe Az átirat gondolatmenete a következi a Gazdasági Egyesületek, hogy oly fo ; tos szerepet töltenek be a gazdatárs | dalmi életbon, az elsősorban a tiszti ' selők, különösen pedig a titkárok i deme. Méltányos dolog tehát, ho; ezek az állások necsak átmenetiek 1 áyenek, hanem nyugdijigénynyel, ag Békésmegyei Közlöny tarcaja. Mementó. Kit megálmodtál egyszer magadnak, Hajad selymével kösd le a párod. Források mentén nimfák kacagnak, Hinár-karokkal rája tapadnak. Ha soká késel, majd nem találod. Tárd ki karod, mig hófehér, hamvas, Bontsd le hajad, mig hullámos, ében, Irigy vénekre csak te ne hallgass — Majd jön a bánat, a rút, unalmas, Majd jön a bánat még idejében. A szerelemben nincsenek évek. A szerelemben csak csókok vannak A szerelemben jaj a fösvénynek. A szerelemben csak azok élnek, Kik szerelemből mindent od"adnak. Gyóni A. Géza Ferike haragszik. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Horváth Rezső. Ferike fölkelt az asztaltól. Az ablak­hoz lépett s belebámult a ködös dél­utánba. Az utcán nyüzsgő, gomolygó ember­rajok járkáltak, siettek. Mindenki dolga után látott, vagy hazafelé tartott, a me­leg családi fészekbe, a barátságos, eny­het adó otthonba. A tovarobogó bér­kocsik lámpásának sárga fénye, néha­néha beszűrődött a szobába, sötét, őrül­ten táncoló, fantasztikus árnyakat vetve a sima falra. A kocsik kerekei, amint tova gördültek a sima aszfalton, tompa morajt keltettek, mintha félelmetes dü­börgés hallszott volna fel. Ferike csak nézett kifelé a lassú téli szürkületbe. Üresnek, fáradtnak érezte a lelkét. Mintha kivettek volna belőle valamit, hiányát érezte valaminek. Kerek huszonkét éves s még sohasem szeretett senkit. Most kapta el bensőjét az a széditő forgatag, mely mindent ma­gával sodor perzselő erejével, most érezte annak a forró zuhatagnak lázzal teli, sorvasztó erejét, mely egész benső­jét, mintegy varázsütésre átalakította. Először volt szerelmes. Alig néhány hót előtt ismerkedett meg vele. Első látásra, pillantásra érezte, hogy ennek a fiúnak végzetes szerepe lesz életében, hogy valami különös, sajátságos hatalmat gyakorol majd reá. Tudta is ő, hogy mi az a szerelem, csak sejtette, hogy szereti őt, hogy minden lélegzete, minden sóhajtása az imádott fiúé, minden érzékével hozzátapadt, mint repkény a faághoz. Titkos érzések ke­rítették hatalmukba Ferike szivét s ő nem..is küzdött ellenük. Ö sokat, nagyon sokat hallott ós olvasott már a szerelemről, de érezni szivében; azt még nem érezte. Most is csak sejtette, hogy az az érzés, mely szivébe lopta magát, a szerelem lehet, de bizonyosan még azt sem tudta. Az u'j ismerős, a szivkirály, néha­néha fellátogatott Ferikéókhez. Majd gyakrabban, sűrűbben jöttek a látoga­tások s végre sikerült a gyötrődő, ver­gődő leány-lélekböl kicsikarni a vallo­mást. Jóllehet ő is szerette Ferikét, egyelőre azonban nem akarta a leány­nak megvallani. Gyönyörködött annak vergődésében. Ferike édesanyja végtelen szerelet­tel csüngött egyetlen reménységén, leányán s miután látta, hogy a fiu láto­gatása Ferikének örömet okoz, egy pil­lanatig sem gondolt arra, hogy e láto­gatások célja felől érdeklődjók, vagy anyai gondoskodásával elrontsa azt, ami a két szerető lény körül S'.övődött. Ferike nem volt a költők által leirt, minden bájjal, színnel, illattal teljesen csodaszópsóg. Szabályos termet, arányos arc. Okos, beszédes szempár jellemezte. Gondolatai ha némileg ki is forrtak, még nem érték el azt az eszményi ma­gaslatot, melynél a földi alacsonyságok már ismeretlen fogalmaknak látszanak. Ismerte az emberek gyöneóit. Bizalmat­lan a férfiak iránt. Erkölcsei pedig, mint az ily megukba zárkózott, egyedül álló leányoknál már túlontúl szokásos, minden kétségen felül állt. Az ablaknál állt. Ám gondolata nem a rózsás szerelem berkeiben idő­zött, hanem a ha.ál, a kérlelhetetlen, könyörtelen halál gondolata röpködött, bodor fürtökkel koronázott fejecskéjé­ben. Nem csoda. Hiszen néhány nap óta Ferike életunt volt. Minden tekin­tetben. Daliás lovagjára nem tudott minden harag nélkül gondolni. El volt keseredve a végsőkig, hogy Jenő már néhány nap óta nem volt fenn nála. Nyugtalan volt. Nem evett, nem aludt, nem dolgozott a bolondos szerelmes leány. Eleinte az imádott életóért aggó­dott, hátha valami baj érte. Sdve gör­csösen szorult össze erre a gondolatra. Majd az gyötörte, hátha beteg ?! De megnyugtatta, hogy ez esetben értesí­tette volna. S végre kinos gyötrelmé­ben arra a meggyőződésre jutott, hogy nem lehet máskép3n, minthogy Jenő megunta őt s többé nem látja viszont soha. Mily félelmetesen hangzott e s: Benne látta ifjú életének elmúlását, i ményeinek hervasztó elfonnyadását. Hírtelen felrezzent, kocsizörgés har zott fel, mely a ház előtt szűnt mi Hangosan dobogó szívvel szorito forró homlokát aL ablak hideg üv( táblájához s ugy tekintett le a vái havas, fagyos utcájára. A koc3i tény! ott állott meg a kapu előtt. Izgatott; lihegő kebellel nézte a kocsiból kiló magas férfiút, vájjon ő-e az?! — Nem ő, — mondja csalódott; mig szeme könybe lábad. Megismerte volna a lépéséről Ez az orvos, aki a kis Kovács Gus: hoz megy a második emeletre. Most már haragszik is. Az órára kint. Ijedten rezzen össze, majd halk; nehogy szunnyadó édesanyját feh ressze, suttogja : — Már hat óra . . . S azután újra tovább bámulja a mi sűrűbbre fonódó ködöt, melyet CÍ vékony sugárban vág ketté a sa gázlámpa világa. Az utca már egészen csendes­deg levegő ereszkedett alá s az eml rek fázva, vacogó foggal, unalmai sietnek tova a sikos járdán. Szemei hirtelen megnedvesedne a bánatos leány e percben akaratla sírásban tör ki. Keményen elhatáro magában, hogy ma Jenőt nagyon m dorgálja hosszas távolléte miatt. N bánja, történjék azután birmi is, n ha szakítás is lenne a következmén O ezt az állapotot u^y sem éli i Változásnak kell beállania. Szegény kis szerelmes leán.y ! 1\ nem tudta, hoj;y e^en a kiivár ; mindnyájunknak keresztül keil egys mennünk az életban. Azt hitte, hc

Next

/
Thumbnails
Contents