Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-17 / 48. szám

Békéscsaba, 1909. junius 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 397 mados kukorica kapálásához fogtak az uradalom ellenzése dacára. Az illetékes járási főszolgabíró kiszállván a helyszínére, 8 a rendet helyre állította. A vármegyei és községi igazgatás menete ellen panasz nem emeltetett. A szarvasi járás főszolgabirája Molnár Kálmán öcsödi iktató ellen a fegyelmi eljárást — kisebb hivatali óra mulasztás miatt megindítván, dorgálással, J eszenszky Frigyes szarvasi községi jegyzőt szintén kisebb hivatali óra mulasztások miatt 4 korona rendbirsággal sújtotta. Az öcsödi vízvezetéki társaság az ártézi kut vizét 51 magánházhoz vezette be. A vízvezeték elég jól sikerült s percenként mintegy 5 és fél liter vizet ad. Szeghalmon Nagy János volt csendőrörsvezető rendőrbiztossá, Fiizesgyarmaton pedig Farkas Elek endrődi segédjegyző közigazgatási jegyzővé választatott meg. Kétegyházán Szilágyi Pálnak hivatalvesztésre történt ítélete folytán meg üresedett adóügyi jegyzői állásra — M a n c s u Aurél orosházi segédjegyző választatott meg. Y e r t á n Emil gyulavári adóügyi jegyző súlyos betegsége folytán Daróczy Endre okleveles jegyzővel helyettesittetett. Békésen ádóellenőri jegyzővé Kiss Mihály eddigi helyettes jegyző, segédjegyzővé pedig Balog Imre helyettes segédjegyző lett megválasztva. Mezőberényben halálozás folytán üresedésbe jött főpénztárnoki állásra ifj. Y i n t e r Ádám végzett joghallgató választatott meg A polgármester írógépje és egyebek Az alispáni jelentés kapcsán Kiss László tb. főjegyző előadta, hogy K á 11 ó János, volt gyulai városi irnok.fegyelmi följelentést tett dr. L o v i c h Ödön polgármester ellen. A följelentés lényege az, hogy a polgármester eladta az ügyvédi irodájában használt írógépet a városnak 550 koronáért. Az írógép később hasznavehetetlennek bizonyult. Szerinte tehát a polgármester rászedte a várost. Ezzel szemben a lefolytatott vizsgálat azt bizonyította be, hogy Kálló uramat a bosszú vezérelte a föijelentés megtételénél. Kálló ugyanis éppen nem tartozott a legmintaszerübb hivatalnokok közé. Síeretett korcsmázni és e miatt hivatalát is elhanyagolta. Egy Ízben nagy botrány hőse is volt, mely a „Magyar Király" cimü mulatóhelyen játszódott le. Kálló itt nyíltan tüntetett a magyarság ellen. O.áli dalokat húzatott s az akkor éppen Gyulán tartózkodó cirkusz-társaság magyar dijbirkózója megtanitotta egy kis móresre. A botrány nagy port vert fel és Lovich polgármester elbocsátotta állásából. És ezért haragszik Kálló a polgármesteire. Az irógép ügye pedig akként áll, hogy Lovich polgármester, mivel uj rendszerű írógépét kezelni tudó irodai alkalmazottja eltávozott és más alkalmas egyént nem talált: eladta a gépet a Dobay-cégnek, mely viszont a városnak macskának. Cukrot! Van-e fogalmad, milyen fanyar, gyilkosan keserű cukor volt ez ? Gonosz ember vagy ! Forró csókkal, kábitó öleléssel fölébresztetted benne az asszonyt, a követelő, sóvárgó, szerelmet kivánó asszonyt, azután elfutottál tőle. És nem törődtél a láz álmaival, a lázadozó áhitozásával. Elnézed, hogy elhervadjon, mint napfényre dobott marék virág! A hervadó ibolyák mintha még erősebb illatot árasztottak volna. Elbódulva feküdtem ott: — Szegény leány! El kell mégis hozzá mennem! De most átnyilalt rajtam egy szégyenkező felháborodás: — Csaló, gazember! A lányt sajnálod. Nem az ő könyei zavarnak téged, hanem a véred, a nyughatatlan, a telhetetlen, az átkozott véred. Magát a nőt akarod! A kis bársonyos, hamvas rózsaszín szűzi testét akarod! A gyerekesen csacsin csucsoritott, kemény, piros ajkát akarod ! És nem is törődnél vele azután, amikor már a tied volt, az ő számára akkor következnének az igazi szomorú órák a sirások, a kétségbeesések, a meddő hervadások! Az becsületes jó érzés volt. De most felhőkben és felhőrajokban telepedett le rám az ibolya illat. És a nyelvem szárította, a torkom fojtogatta, józan agyamat elperzselte. — Hát,, aztán? — tört ki belőlem dacosan. Ő tudja mi vár rá, mégis akarja! És nekem kell az a leány, kell, kell, kell, és százszor is kell, mert a velőm kiégeti a csontjaimat. Akarom ! — az enyém! A világ a huszonötéveseké ! VIII. És elmentem másnap hozzájuk. Szegény Ibolya kisasszony! adta el 550 koronáért, mert a rendőrsági irodában tud vele bánni az irnok. Az irógép csaknem uj volt és most is kifogástalanul működik. Ilyen körülmények között, az előadó javaslata alapján kimondotta a közigazgatási bizottság, hogy ez ügyben semmi intézkedést sem tart szükségesnek. D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző felolvasta az állatorvosi jelentést, mely szerint az állategészségügy május hónapban kielégítőnek volt mondható. Az állatállomány a következő : szarvasmarha volt Békésmegyében 73.000, ló 49.064, szamár 101, sertés 134.000, juh 73.000. A békési kir. járásbíróság bejelentette, hogy Lédig József Békés községi iktató, Farkas József esküdt és B u d a y Ferenc irnok ellen bűnügyi vizsgálatot tett folyamatba, mert nevezettek azzal vannak gyanusitva, hogy özvegy Budaynétól mintegy 64 korona értékű különböző ingóságot eltulajdonítottak. Mivel a járásbíróságtól ez ügy állásáról ujabb jelentés nem érkezett, a bizottság nem tartotta szükségesnek valamelyes intézkedés megtételét. J a n u r i k Mátyás szarvasi lakoa közmunkatörlést kért azzal az indokolással, hogy ő nem használja sem az állami, s m a törvényhatósági, sem a dűlőutakat. A vármegye ezt a kérelmet elutasítván. Janurik felebbezett a közgazgatási bírósághoz, mely az ügynek újból való megvizsgálását rendelte el. Dr. D aimel főjegyző javasolta a közigazgatási bizottság korábbi határozatának fenntartását, mert a térkép szerint Janurik nem juthat el Békésszentandrásra másképen, mint az állami, vagy a törvényhatósági út használatával. Ennélfogva közmunka szolgáltatására köteles. A bizottság elfogadta az előadói juvas'atot, mely ellen 15 napon belül panasszal lehet élni a közigazgatási bírósághoz. Dr. Daimel főjegyző ezután a főorvos jelentését olvasta fel. A jelentés szerint Békésmegye május havi közegészségügyi viszonyai kedvezőknek mondhatók. A ragályos betegségek két százalékkal kevesebb áldozatot szedtek, mint a mult hónapban. Egyébként a halálozások legnagyobb százalékát, mint ez már az alföldön rendszeresnek mondható, a tüdővész okozta. A járványos betegségek között a vörheny pusztított leginkább. Ebben összesen 169 megbetegedés történt 32 halálesettel. Főfészkét e veszedelmes járványnak Csaba és Békés voltak. Fültőmirigy 151 esetben fordult elő. A bizottság napirendre tért G y ur i c z a Mária elmebeteg vén lány ügye fölött is, aki már évek óta zaklatja a bizottságot valami képzelt örökösödési dologból kifolyólag. Ezután a különböző jelentésekre került a sor. S á r o s s y Gyula árvaszéki elnök jelentése szerint az árvaszékhez május hónapban 2309 ügydarab érkezett, melyből 2117 nyert elintézést. A fennálló csekély restanciát a szabadságolások okozták. R o e d i g e r Gyula királyi pénzügyigazgató jelentését, mely szerint a mult hónapban 58,534 korona adó folyt be : tudomásul vette a bizottság. Úgyszintén tudomásul vette az államépitészeti hivatal főnöke és a kir. tanfelügyelő jelentését is. Az ülés délre már befejezést is nyert. Verekszenek az oláhok. Izgalmas egyháztanácsi ülés Gyulán A gyulai gör. keleti román egyházközség viharos napra virradt fel hétfőn. A presbiteri közgyűlésen a szenvedélyek vihara tombolt. Mikor pedig a presbitérium meghozta maga határozatát, melyet a hivek többsége sérelmesnek talált magára nézve, valósággal verekedéstől, zendüléstől lehetett tartani. A gyulai gör. keleti román egyházközség lelkészi állása ugyanis megürült s ennek betöltésére az aradi szentszék pályázatot hirdetett. A pályázók P op o v i c s Demeter, V o n i g a Dávid, | Csorogáriu Victor és Monca i Tódor voltak. A választást hétfőn kellett megejteni. Érthetően igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a hivek részéről a választás iránt. A román iskola környékén, hol a presbitérium jelölő közgyűlését tartotta, a hivek százai táboroztak, feszült kíváncsisággal várva a jelölés eredményét. A jelölő presbiteriumi közgyűlésen az egyházi törvények értelmében a szentszék kiküldöttje, V a c á n RomoJus elnökölt. A szentszék Csorogariut szerette volna első helyen jelölni mindenáron, akit azonban a hivek többsége épen nem szívesen látott volna a lelkészi állásban. E kérdés körül támadt az, első vihar. A szentszéki kiküldött minden tekintélyét és rábeszélő képességét latba vetette a jelölés keresztülerőszakolása érdekében. A presbitérium tagjainak többsége ellene érvelt. A szentszéki- és az ellenpártiak között szenvedélyes szócsata keletkezett. A bácsik elmondták egymást mindennek, csak jónak nem. Mikor Vacán, szentszéki kiküldött látta, hogy terve nem fog sikerülni: más tervhez folyamodott és ezt sikerült is keresztülhajszolnia. Azt az indítványt tette ugyanis, hogy a presbitérium halassza el későbbre a jelölést, mert a szentszék a közte és az egyházközség között fennálló stóla-differenciák miatt a választást ugy sem hagyhatná jóvá. Halasszák el tehát a jelölést és a választást a stóla-differenciák elintézéséig. Ez az indítvány ujabb vihart támasztott. Déli 12 órakor azonban 15 szóval 1 ellenében keresztül ment az indítvány. Mikor a presbitériumnak erről a határozatáról az utcán táborozó nép értesült, iszonyú felháborodásban tört ki. Román nyelven, fenyegetőleg kiáltottak a távozó presbiterek felé: — Gyalázat! Nem vesszük tudomásul a határozatot. — Menjünk a templomba ! Jelöljön a synódus! . . . A görög-keleti egyházban tudniillik az a szokás, hogy ha a presbitérium nem tud a választásoknál valamelyik jelöltben megállapodni, akkor az egyházközség, a szinódus jelöl. Ezt akarta a gyulai románság is, mely már régóta nélkülözi a papot. A szenvedélyek hullámai olyan magasra csaptak, hogy már-már tettlegességtől lehetett tartani. A szentszéki kiküldött rábeszélő képassógének sikerült végre is lecsillapítani a kedélyeket s az oláhok, duzzogva bár, de mégis hazavonultak. Nyilatkozatok. — Budapesti levél. A budapesti redakciókban, nem is gondolják önök, milyen lázas munka folyik olyankor, mikor semmi sem történik a politikában. A felelős szerkesztő, meg a politikai rovat vezetője tanácstalanul néznek egymásra. — Mit csináljunk? A publikumnak mégis csak be kell adni valamit, hiszen legnagyobb érdeklődéssel a politikai rovatot kíséri! — De ha nem csinálnak semmit azok az alakok odafönn! Hogy vinné is el őket az ördög! — Nézze, van egy eszmém . . . Ön leül az Íróasztalhoz, „előkelő politikus"nak képzeli magát, akit egy láthatatlan ujságiró megintervjuvol és nyilatkozik. Egyik nap 67-es vezérember lesz, a másik nap pedig 48-as. Csak mondjon minél nagyobbakat, de kothurnusban ós komolyan. Meglátja, átveszik a többi lapok és kész a szenzáció! Ebben az uborkaszezonban olyan szenzáció is elég. Nincs igazam ? És a rovatvezető ugy tesz, ahogyan a szerkesztő beszól. Igy születik meg az a számtalan sok nyilatkozat, melyekkel telve vannak mostanában a lapok. A 48-as lapok igen nagy előszeretettel nyilatkoztatnak meg 67 es politikusokat, akik „még nem régen is aktiv szerepet vittek a politikában", a 67-es lapok pedig rádupláznak egy 48-as „vezéralak"-kal. Nincs is most semmi érdekesség a politikában ezeken a bizonyos nyilatkozatokon kivül. Mindenki csak azoknak a „nagy események"-nek a bekövetkezését várja, melyeket a politikai augurok a mult hét végén erre a hétre helyeztek kilátásba. De csönd van. Nagy csönd. Olyanforma, mint amilyen vihar előtt szokott lenni. Kombinációk úsznak a levegőben és mindegyre több oldalról hallatszik hire annak, hogy a király már most véget akar vetni a válságnak és egy hatvanhetes, esetleg pártonkívüli kormánynyal akarja fölvenni a harcot a bankcsoport hivei ellen. Nem tudjuk, mennyiben van alapja ennek a híresztelésnek. De ha van, határozottan szerencsétlen gondolatnak kell tartanunk a király részéről, mert kivitele lehetetlen helyzetet teremtene. A parlamentnek legnagyobb pártja, ha kizáratnék a kormányzásból, nagyon természetesen ellenzékbe menne és játszi könnyűséggel megakasztaná a parlament működését. Nagy többséggel leszavazna mindent, amit az a kormány akarna keresztülvinni. Egyébként legnagyobb érdeklődéssel most mindenki azt várja, hogy mit fog tartalmazni az a párthatározat, melyet Kossuth a függetlenségi párt eló fog terjeszteni. Erre a kockára van most feltéve a kibontakozás sorsa. Ha a függetlenségi párt csak elveit fogja proklamálni, nehogy hivei az elvfeladás gyanújával illessék akkor, mikor a gyakorlati politikában a lehetőségek szerint akar eljárni, akkor még nincsen elvágva a fonál az uralkodó és a függetlenségi párt között. Mert az elvek feladását az uralkodó nem követelheti. De ugyanekkor szinte magától fog adódni az az alap, melyen az alkotmányos kibontakozás megtörténhetik Erre nézve megint szolgál egy negyvennyolcas nyilatkozattal egyik hatvanhetes lap. Ez a „vezető" férfiú azt mondja, hogy a régi 48-as politikusok már régen kiábrándultak abból a bálványozott politikai irányból, melyet eddig követtek. A függetlenségi párt csak menjen előre azon az uton, melyre néhány év előtt lépett. Elitéli azokat a felforgatókat, akiknek főrészük van a mostani válságos helyzet előidézésében. Leghelyesebb a pártnak Kossuth után menni, aki csak jó útra vezeti a parlament többségét. Feszült figyelemmel nézhetünk tehát ilyen nyilatkozatok után a függetlenségi párt e hót végén tartandó nagy értekezlete elé. Az anya szive. Tizennyolc év után megtalált gyermek. Érdekes vendégei voltak vasárnap Csabának. Délután a Fő-téren egy elegáns, waffenrokkos és három rozettás, hatalmas rendőrtisztet lehetett látni egy parasztsuhanccal. Az egyenruhás szép szál rendőrtiszt a Pparasztfiuval érthető feltűnést keltett mindenfelé. Kalandosabbnál - kalandosabb hirek keltek szárnyra róluk : — Valami budapesti rendőrtiszt lehet 1 — ez volt a legáltalánosabb vélemény. — Az a fiatal gyerek meg vagy gyilkos, vagy tolvaj, — tódította a másik. — Bizonyosan itt fogták el Csabán. Ebben a vélekedésben a sok kupaktanács meg is nyugodott és nem firtatta tovább a dolgot. Munkatársunkat szintén izgatta a dolog, de nem nyugodott meg a kupaktanács feltevésében, hanem meginterjuholta az egyenruhás idegent és az igen érdekes történetet beszólt el arról, hogy miképpen került ő Csabára. A mindennapi életben oly gyakran előforduló, de mindamellett érdekes eset a következő: Körülbelül husz évvel ezelőtt özvegyen maradt Nagyváradon egy szép fiatal asszony, Lisztes Istvánné. A fiatal asszony élt a vig özvegyek szokása szerint. Szerette a mulatságot, szerette a férfiakat. Ennélfogva nagyon természetes, hogy egyszer teherbe esett ós egy kis fiúnak adott életet. A fiatal i asszony röstellte a dolgot nagyon, mert I ismerősei ós rokonai rossz szemmel i néztek reá. Kereste is az alkalmat, hogy : eltávozzék Nagyváradról és sikerült is • neki. Tizennyolc évvel ezelőtt Versecre : költözött, a kis fiút pedig odaadta egy öreg parasztasszonyhoz dajkaságba. Versecen csakhamar szerencséje akadt a szemrevaló, fiatal menyecskó-