Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-06 / 45. szám

Békéscsaba 1909 május 16. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 — Az orvosok kongresszusa. Az orvo­sok országos kongresszusán Békésvár­megye képviseletében dr. Z ö 1 d y János vármegyei tiszti főorvos, dr. Berkes Sándor közkórházi igazgató és dr. F e 1 d­m a n n Ignác főorvos fognak részt venni. — Ferencz József a kofák ellen. Ne tessék rosszat gondolni, nem az öreg királyról van szó, hanem másról. Csak egyszerű ós közönséges Ferencz József­ről, a Habsburg név nélkül. Ez a Fe­rencz József, aki csabai ember, egy barátjával, Imrovicz Pállal egye­temben kérvényt adott be a vármegyé­hez a vidéki kofák ellen. Nekik nem tetszenek a vidéki kofák, mert, mint mondják, elveszik a csabai piacosok orra elől a kenyeret. Egyszóval konkurren­ciát csinálnak. Az alispán minden való­színűség szerint nem az ő szájuk izé­hez való döntést fog hozni, mert hát Magyarországon szabad kereskedelem van. Mindenki oda viszi eladni való portékáját, ahova akarja. — Lemondott községi biró. Mezőbe­rény község bírája: Winter Ádám állásáról lemondott s ezt az elöljáróság hétfőn tartandó közgyűlésén jelenti be a főszolgabírónak, kérve az uj biró vá­lasztásának megejtését. A biró állásáról azért mondott le, mert fiát, ki végzett jogász, az elmúlt héten a község főpónz­tárnokául választották, igy inkompati­bilitásba jutott. — Pajkosságból a halálba. Sziráczky János szarvasi ügyvéd szőlőjében pén­teken az ot'.lévő lakásban két asztalos­inas valami csekély javítással foglala­toskodott. Az egyik tanonc, a 15 éves Bugyin Pál, a szoba falán meglátta az ügyvéd 12 lövetű revolverét, mely­ben két vak- és egy élestöltés volt. A fiu ezt nem tudva, a revolvert ijesztés­képpen a mellette álló inastársára fogta, az azonban szerencsére elfutott. Bugyin még utána kiáltotta: — Ne szaladj és ne félj, Maczó! Hiszen nincsen ez megtöltve! Nézz csak ide ! Bugyin ekkor mellének irányította a revolvert s megrántotta a ravaszt. Az §les töltés a fiu szivén hatolt keresztül nyombani halálát okozva. — Harcszerű lövészet. A 101-ik gya­logezred Csabán székelő zászlóalja e hó 15-én harcszerű céllövészetet fog tar­;ani az alsóvégi tehénlegelőn. A lövé­szet tartama alatt a legelőn és környé­kén mindennemű közlekedés tiltva van. — Lemondott szolgabíró. Jeszen­szky Elek, az orosházai járás szolga­birája, kit a vármegye fegyelmi választ­mánya több hivatali visszaélés miatt csak legutóbb 500 korona pénzbünte­tésre itólt, állásáról lemondott. Az igy megüresedett szolgabírói állást a vár­megye legközelebbi rendkívüli közgyű­lésén töltik be. — Felmentés katonai szolgálat alól. Mikor Szerbia felől háborús szelek kez­dettek fújdogálni, nagyon sok köztiszt­viselő kérte a hadvezetőséget, hogy mentse fel mozgósítás esetén is a katonai szolgálat alól. A honvédelmi miniszter leirata most érkezett a vármegyéhez, melyben a miniszter dr. B e r t h ó t y tstván orosházai főszolgabírónak és B u c s k ó Koriolán Gyula városi főjegy­zőnek a felmentés iránti kérelmeit telje­sítette. — Felebbezés egy vendéglő ellen. Gyula város képviselőtestülete legutóbbi köz­gyűlésén — n int már megírtuk — en­gedélyt adott egy gyulai polgárnak arra, hogy a városerdőben vendéglőt nyithas­son. A képviselőtestületnek ezt a hatá­rozatát Beliczey Géza most megfel­lebbezte a törvényhatósághoz. — Vizsgálati hangverseny a csabai zenedében. Gyöngyössy Gusztáv, a békéscsabai városi zenede tulajdonosa ós igazgatója e hónap 13-án, vasárnap, növendékeivel évzáró vizsgálati hang­versenyt rendez a városi Vigadóban. Tekintettel arra, hogy az összes növen­dékek részt fognak venni azon a hang­verseny rendkívül hosszura nyuiik. Ezért Gyöngyössy két részre osztja a hangversenyt. Délelőtt ugyanis a kez­dők, délután pedig a haladók fogják bemutatni ügyességüket a nagy kö­zönségnek. Az első hangverseny igen 3zóp sikere után, mely a k: t jótékony nőegylet pénztárába jelentékeny össze­getjuttatott: reményünk van arra, hogy a közönség ezt a hangversenyt is támo­gatni fogja megjelenésével. — Gazdák figyelmébe. Az Országos I Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénz­tár csabai helyi bizottsága felhívja az összes gazdákat, hogy az 1892. XIV. t.-c. 26. § a s az ezt kiegészítő 1907. XIX. t.-c. 3. §-a alapján cséplőgépjénél s más egyéb gazdasági gépjeinél alkalmazott összes munkásokat, a benti hirdetmény figyelembe vételével, a munkássegit'ő pénztárba (akár a rendkívüli tagok so­rába, akár átalány-biztositással) a tör­vényes következmények terhe alatt mi­előbb beírassa. A rendkívüli tagoknál a tagsági díj fejenként 1 korona s az élet­kor okmánynyal igazolandó. Az átalány­biztosításnál pedig a mellékelt nyilatko­zat minden egyes kórdőpontja pontosan kitöltendő. — A gőzgépkezelök ós kazánfűtők vizs­gáló bizottsága junius hó 13-án Aradon képesítő vizsgálatot tart. A vizsgázni akarók kellően felszerelt kérvényeiket a m. kir. iparfelügyelősóghez (Arad, Tököli tér 6/B., I. emelet) nyújtsák be. — Köszönetnyilvánítás. A szerdán dél­után megtartott csabai nőegyleti köz­gyűlésen a három felolvasás jövedelme , is el lett számolva, amelynek 309 ko­rona 50 fillér bevételóbőí levonva a 65 korona kiadást, 244 korona 50 fillér tiszta jövedelem jutott a szegény isko­lások jövő téli segélyezésére, a miért hálás köszönetét fejezi ki a közremű­ködött kölgyeknek és uraknak, a ren­dezőség buzgó tagjainak és pártoló kö­zönségnek, a szegények nevében is, a Nőegylet elnöksége. Békósmegyei gályarabok. Irta: Palatínus József. Gályarabok! Ilyen szerencsétlenei is voltak egykor Békésmegyónek. Ez a meggyalázó büntetésmód, mely a XIV. század óta a Földközi tengermelléki ha­talmasságoknál vált általános szokássá, békésmegyei áldozatokat is követelt. Akkor volt ez, amikor a vallási fana­tizmus ós a nemzetellenes politika már­tírokká avatta a protestáns papokat ha­zafiságuk, vallási meggyőződésük miatt. Szomorú idők. A XVI. ós XVII. szá­zad hü tükre az akkor uralkodó népek kultúrájának, humanizmusának. A hit­vallókat az országban vármunkával, tü­zesvassal, leláncolással, a legválogatot­tabb kínzásokkal sanyargatták, majd gályarabságra kárhoztatták. 1674-ben csak egy csapatban 61 protestáns ma­gyar papot vittek el gályarabságra, akik közül alig harmada szabadult meg. A hitvalló gályarabok között volt két békésmegyei páp is. És pedig T ö­k ö 1 i István dobozi ós B o r h i d a i Miklós békésszentandrási ev. ref. lelké­szek, akik mindketten elpusztultak a nápolyi gályarabság alatt. E megdicső­ült martirok szenvedéseiről akarok egyet mást elmondani egykorú följegyzések alapján. A história lapjairól leolvasható, hogy a magyarországi protestánsokat a XVI. században, I. Ferdinánd uralko­dása alatt kezdték el üldözni. E kortól kezdve napirenden volt sanyargatásuk, hol erőszakkal vették el templomaikat, hol pedig a földig lerombolták. Külö­nösen egyes nagyhatalmú főurak fók­telenkedtek birtokaikon, ahol nem ret­tentek el a hivők legyilkolásától és a hitvallók börtönbe vetésétől sem, noha a Bethlen-, Bocskay- és Rákóczi-féle békekötések kimondották a vallás szabad gyakorlatát. A protestánsok üldözése I. Leopold uralkodása alatt a XVII. szá­zad nyolcadik évtizedében érte el tető­pontját. A protestantizmus ellen indított irtóháboru fő-főintézője a hírhedt Kol­lonics érsek volt, aki bár Magyarorszá­gon született, nem átallotta kijelenteni, hogy Magyarországot rabbá, aztán kol­dussá ós végül katholikussá teszi. A dicstelen irtóháboruban jobbkeze volt Kollonicsnak Szelepcsónyi kancellár, esztergomi érsek. Kollonics 1672-ben kezdte el a pro­testáns papokat rendszeresen üldözni. Némi törvényszerűséget adott rút vál­lalkozásának a kurucfölkelós, amelyben I több hazafias protestáns pap résztvett. Kollonics ekkor a protestánsokat meg­I fosztotta iskoláiktól, templomaiktól, majd j ugy a papokat, mint a híveket primási | vértörvényszék elé citáltatta. Kocsi­Csergő Bálint egykorú latin krónikája szerint 730 papot idézett meg a vértör­vényszék. A megidézettek közül mintegy 400 jelent meg, akikre a koholt védle­vél minden elképzelhető bűntényt föl­sorolt. Mégis három főcsoportra osztha­tók a vádak, nevezetesen: a protestán­sok ós papjaik ócsárolták a katholikus vallást, annak intézményeit, lázadásra bujtogatták a népet, a lázadókkal cim­boráltak és a törököknél kerestek oltal­mat. A vértörvényszék vádhatósága fej­vesztést kórt az ártatlan emberekre, akik jórészének csak a nevét sem tudták ki­deríteni, Éppen elég ok volt a fej vesztésre, ha valaki bevallotta, hogy protestáns pap vagy tanító. Akik megtértek a ka­tholikus vallásra, azok kegyelmet kap­tak, a hitvallókat pedig, szám szerint kilencvenháromat, halálra Ítéltek. A ha­lálos ítéletet Leopold ugyan nem erősí­tette meg. de ezzel éppen nem enyhitó az elitéltek sorsát. A mártírokat a po­zsonyi vértörvónyszókről az ország kü­lönböző váraiba hurcolták el, ahol Ko­lonics rendeletére kegyetlenül bántak velük ; ijesztgették, verték, rosszul táp­lálták, hogy áttérésre kényszerítsék őket. Van Pool belga histórikus írja, hogy a lipótvári börtönben „protestánsoknak nemcsak a lábukra, de a nyakukra is láncot vertek. Nehéz és szoros vaslán­cokkal kötözték meg őket, melyekben csak eltorzítva lehetett járni A mellett olyan szűk börtönben szorongatták őket, hogy alig tudtak egymás mellett állani. Aki áttért, vagy belehalt a kínba, meg­szabadult a várfogságból, a megmarad­takat pedig Kolonics 1679-ben gályarab­ságra vetett hitvalíókat 1675 március 14 én indították útnak. Leopold ugyanis egy csapat katonát küldött Nápolyba a spanyol király segítésére. Kolonics ezen alkalmat használta fel, hogy a mártíro­kat katonaság fedezete mellett elszállít­tassa. Kocsi Bálint irja, hogy Bécsen túl gyalog kellett folytatniok az u'at „nagy vasakban, fagyon, vízben, sárban hajtatnak a katonáktól, taszigáltatnak, döföltetnek, pálcákkal verettetnek, nem lévén alkalmatosak a menetelésre; az elromlott öreg embereket látván annak a helységnek lakó:, verik a melleket ós sirnak ezen a szomorú tragédián." A stájer hegyeken át Triesztig „hajtják őket oly kegyetlenséggel a vasban, hogy hasonlót senki nem hogy látott volna, de még nem is olvasott; mert a fagyon, kövön mezítláb (minthogy az egyszer elszakadott lábak bélit nem vala szabad megújítani),ugy kénytelenittetnek utazni, hogy az elhasadozott s vastól is elron­tatott lábakkal véresen festik vala a köveket; kiknek elsebedezett lábuk kö­tésére nem hogy borbolyt, de még ko­vácsot sem adtanak vasaiknak levéte­lére, hanem végre megengedók, hogy egymásnak a vasat kővel verjék le a lábukról, igy az elsebesedett lábakat annál jobban elrontják vala. — 8-ik napján áprilisnak az hajó fenekére az adriai tengeren letaszittatnak, ott, holott el nem lehet hinni, mind megszaporo­dott volt a tetveknek sokasága körülöt­tük, hogy majd megemésztetnek." Rettenetes szenvedések után május 8-án érkeztek meg a gályarabok Ná­polyba ós azonnal eladták őket szemé­lyenkint 50 aranyért. (Ez a középkori keretből is kirívó rút rabszolga-vásár örökké letörülhetetlen szégyene marad Leopold uralkodásának.) Á mártírokat mindenekelőtt megszabadították vasaik­tól, hogy a gályán móg nagyobb vasa­kat kapjanak. A gályarabokat ugyanis oda láncolták a hajóhoz. Előbb azon­ban a vállukon tüzes vassal megbélye­gezték, szakállukat, bajuszukat ós haju­kat leborotválták, rongyokba, vagy ren­desen török gúnyába öltöztették és ugy láncolták az evező-padokhoz, helyettesí­teni azt az erőt, melyet ma a gőzcsava­rok végeznek. Borzalmas szenvedést kellett eltűrni a szerencsétlen gálya­raboknak. A súlyos evező majd kitépte karjukat, különösen pedig ha lazán fog­ták az evezőlapátot, vagy lazán kezel­ték. És naponként egyfolytában 19—20 órát kellett evezniök. Ha pedig vala­melyik szerencsétlen ellankadt, azonnal a háta mögött termett a „hóhórló-pallór" ós bikacsökkel véresre verte. A rossz táplálkozás m ;att pedig járványszerüleg lépett fel köztük a szájfene, mely meg­tizedelte őket. Ebbe a borzalmas életbe pusztult bele a dobozi és békésszent­andrási pap is, mig az életben maradt élőhalottakat Ruyter Mihály belgiumi főadmirál közbenjárására a nápolyi vice­király két év múlva szabadon bocsáj­totta. A feledés fátyola borítsa a mult sajgó sebeit! * A rozvácsi Omazta-család levéltárá­ban még egy érdekes leletre bukkantam. Ebből kitűnik ugyanis, hogy a békés­megyei gályarabok sorában volt egy harmadik is, rozvácsi O m a z t a Gyula kir. közjegyzőnek egyik őse: Omazta Tóbiás. Néhai Haan Lajos csabai lelkész és történetíró egy alkalommal kölcsön­kérte Omazta Józseftől a család ősi ma­gyar bibliáját. A köicsönözésért hálából kikutatta Haan az Omazta-ősöket, s ezek sorában a gályarab O.nazta Tóbiásról a következőket jegyezte fel a biblia hát?ó lapján : „Omazta Dánielnek fia volt. Tóbiás született Kosztolnán 1640-ben. Tanult Bubnicon, Váguj helyen, Illaván ós 1667­től 1669-ig Eperjesen. 1669 ben szenici, 1670-ben illavai tanító volt, 1671-ben illa­vai\ káplánnak szenteltetett fel. 1674-ben más papokkal együtt a pozsonyi vértör­vényszék elé idéztetett, 9 hónapig a li­pótvári börtönbe volt zárva, azután 200 más ev. pappal együtt gályarabságra hurcoltatott. Nápoly közelében egy erdő mellett sikerült Simonidesz Jánossal együtt megszöknie, de harmadnap ismét elfogatott és Copracottában börtönbe vettetett. Innen Nápolyba hurcoltatott, de Vels György hollandi admirál által kiváltatott ós szabadon bocsáttatott. Ná­polyból Németországba ment ós 1678-ban Wittenbergben, 1680-ban Jénában tanult. A soproni országgyűlés után visszatért a hazába, s 1683-ban illavai, 1684-ben blatnicai, 1689-ben szentandrási, 1686-ban haji, 1688-ban prónai, 1689-ben zayug­róci pap volt, s itt 1706-ban meghalt stb." Omazta Tóbiásról, aki korának egyik nagyműveltségű, tapaszt. lt fia volt, „Bé­késmegyei nemesi családok története" cimü müvemben részletesen fogok irni. Tarkaság. Nagy könnyelműség. Közludomásu tény, hogy bohém nép­ség : & színész, a muzsikus, meg az újság­író szeret hencegni. HÜ némelyik pár hó­napra elvonul valami kis faluba, mikor n^pbarnitottan visszatér a törzsasztalhoz, nagyszerű előadásokat tud tartani európti körutazásáról, amelyről csak a falusi te­héncsorda bőgése kíséretében — álmodott. Hasonlóképpen nem régen egy pesti újságíró is. Nagy hévvel beszélte, hogy bejárta a szabadságideje alatt Párist, Lon­dont, visszafele jövet Rómát, Velencét stb. — Te, hiszen ez borzasztó pénzbe ke­rülhetett ! — jegyezte meg valaki a társa­ságban. — Bizony, ezer forintomat vitte el. De mar kellett a le'kemnek, testemnek ez az utazáf. Az orvos is nagyon ajánlotta már, mert különben elpusztulok. — Hát aztán honnan szerezted azt a sok pénzt? — Hej, nagy bajjal és drágán jutot­tam hozzá! Egy uzsorástól kértem köl­csön s a gazember nem adta alább 500 percentnél . . . — Nagy könnyelműség ! — szólalt meg egy másik hallgató. — De hát, kérlek, mit csináljak, hi kellett ? — No, ne érts félre. Nem tőled köay­nyelmüség, hanem az uzsorástól . . . Tanügy. * Vizsgák az áll. elemi iskolákban A békóscsabai állami elemi iskola 1908/9. tanévi évzáró vizsgáinak sorrendje a következő: Junius 7-én, délelőtt 8 órá­tól és délután 2 órától vallásvizsgák. Junius 15-ón, délután 3 órakor a fiúis­kola II. oszt. vizsgája. Junius 16-án, dél­előtt 8 órától a leányiskola I., 10 órától a II, délután 3 órától a III.; junius 17-én délelőtt 8 órától a IV., 10 órától az V. és délután 3 órától a VI. osztályának vizsgája ; junius 18-án, délelőtt 8 órától a fiúiskola I., 10 órától a Hl-IV., dél­után 3 órától a III.; junius 19-én, dél­előtt 8 órától a IV. és 10 órától az V—VI. osztályának vizsgája. — Ezen vizsgákra a gondnokság tisztelt tagjait és a tanügy iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja az elnökség. A békéscsaba-erzsóbethelyi m. kir. állami elemi iskola folyó évi évzáró vizsgái a következő sorrendben tartat­nak meg : junius 14-én, délután 3 óra­kor V—VI., 15-én, délelőtt 8 órakor I—II., 10 órakor III—IV. osztály vizs­gája. Messaline Rádium Louisine Taffet Megrendelések bármely nyelven intezendők an Seidenfabrikt. Henneberg in Zürich és „Hennebcrg"-se­lyem 135 K feljebb bérmen 4 e és vámmr .tesen Minta post .rdultával. Mulatság. * Dalestóly. A tótkomlósi daloskör, melynek hivatása a társadalmi élet élén­kítése s a hazafias érzés ápolása, mely utóbbira Tótkomlós községben oly égető szükség van, május 30-án, pünkösd első ! napján a Daioskör fellépésével tánces­! tólyt rendezett saját pénztára javára. Sajnos azonban, hogy e nemes célú ! egyesületet a társadalom nem pártolja oly mértékben, hogy annak felvirágzása lehetséges volna. Igy az estély anyagi haszonnal nem záródott, de annál inkább azon erkölcsi sikerrel, hogy a daloskör tagjai Szokolay Pál karnagy vezetése

Next

/
Thumbnails
Contents