Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-06 / 45. szám

Békéscsaba 1909 május 16. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 iet, megnyitotta az ülést és felkérte Székely Vilmos titkárt, hogy az 3gyesületnek 1908 október 1-től 1909 nájus 31-ig kifejtett működéséről szóló elentést, továbbá a pénztári forgalomról S u c h Albert által készített kimu;atásokat olvassa föl. A jelentés szerint az egyesület alapitványai a fent jelzett idő folyamán 170 koronával szaporodtak. Ezek között szerepelnek Pfeiffer Antalné 200-koronás alapítványa, a Békés-Csabai takarékpénztár egyesület 170 és a Békéscsaba városi Takarékpénztár 150 koronás ujabb adományai. Az egyes alapok bevétele e nyolc hónap alatt a következő volt: Erzsébet-királyné alap Szent Antal-kenyéralap Kossuth-alap Szegény iskolások alapja Betegsegélyző-alap Segélyző alap 638-34 K 69-64 „ 21-- „ 1773-88 „ 205-56 „ 1882-- „ Beteg gyermeksegélyző-alap 332-45 Összesen : 6941 10 K Az alapok terhére történt kiadások végösszege ugyanennyi. Az egyesület összes vagyona 1909 május 31-én 44.00208 korona volt. A felolvasott jelentéseket, melyek íözött a kisebb pénz- és termésbeni adományokról és a segélyezési akcióról szóló jelentések is szerepelnek, tudomásul vette a közgyűlés. Beliczey Rezsőné elnöknő indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott az összes adakozóknak és mindazoknak, kik a Nőegylet által rendezett hangversenyeken és felolvasó délutánokon közreműködtek. Tudomásul vette a közgyűlés az elnöknőnek abbeli intézkedését is, hogy a szegény iskolásgyermekek kimerült segélyezési alapja javára rendezendő két tombolajáték engedélyezése iránt a kérvényt beadta az illetékes hatósághoz. Az első tombola estély julius elején, a második szeptemberben fog megtartatni. A közgyűlés után választmányi ülés következett, melyen Beliczey Rezsőné elnöknő a beérkezett segélykérvényekről és azok elintézéséről tett jelentést. Az elnöknő javaslataihoz egyhangúlag hozzájárult a választmány. Az álnevelőnő és barátja. Léprecsalt lipótvárosiak. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Kalandos életű, viharos multu leány került a napoííban a budapesti rendőrség kezére. P. Krisztinának hivják, foglalkozásra nézve francia nevelőnő, egy gyönyörű szép, elegáns leány, aki egyenesen imponáló ravaszsággal követte el a legfurfangosabb csalásokat. Legutóbb egy lipótvárosi kereskedőt csapotí be több ezer korona erejéig s a vizsgálat során nagyobbszabásu szélhámosságai is kiderültek Krisztina kisasszonyt a mult óv végén fogadta föl W. R. terménykereskedő nyolcéves leánykája mellé. A hölgy kitűnő bizonyítványokat nyújtott át ós W.-éknek nagyon imponált, hogy előzőleg a bukaresti osztrák-magyar követségi tanácsosnál volt alkalmazva. Franciául kifogástalanul beszélő és jól zongorázó leánynyal minden tekintetben meg voltak elégedve. Csak az nem tetszett nekik, hogy az ifjabb W., aki bankhivatalnok, sürün legyeskedik körülötte. Az alapos megfigyelés kiderítette aztán, hogy P. Krisztina erényes teremtés, aki szívesen meghallgat ugyan egyegy bókot, de becsületére roppant túl féltékeny. Ez még inkább feltüzelte a fiatalembert és elhatározta, hogy a bájos mademoisellet feleségül veszi. A szülők már éppen azon tanakodtak, hogy a szegény kis nevelőnő szűrét, illetve blúzát kitegyék a házból, amikor egy váratlan esemény megzavarta tervüket. Krisztina kisasszony a dunaparti korzóra vitte a gyereket s távollétében egy cilinderes, lakkcipős úr kereste. W.-nó kíváncsi volt és bebocsájtotta az idegent. A vendég elmondta, hogy ő Pierre Topin, marseilleti ügyvéd s végrendeletet hozott. Meghalt ugyanis Krisztinka unokabátyja, ós rá testálta több mint félmillió frank vagyonát. Hozzátette még, hogy neki délben el kell utazni az expresszel Belgrádba, de három nap múlva visszajön s akkor elkíséri Krisztinát Franciaországba. Az időközben hazaérkezett családapa ragyogó arccal hallgatta az érdekes históriát, mig a nevelőnő kételkedett és csak akkor hitte el a dolgot, mikor a végrendeletet végigolvasta. Ezek után persze nem húzódtak a fiu tervétől és alig várták a francia ügyvéd visszajöttét. Nagy ebédet adtak s a szülők egyre sűrűbben tettek célzásokat az eljegyzésre, amit Krisztina boldog pirulással hallgatott. A feketekávé után félrevonult az öreg W. Topin úrral és ekkor kiderült, hogy az ügyvédet meglopták a belgrádi Moszkva-szállóban. Csak éppen annyi pénze maradt, hogy Pestig elérhessen. — Kérem, — szólt W. sugárzó arccal — szívesen kisegítem a pénzzavarból, sőt az örökségi ügyek lebonyolítására is örömmel előlegezem a szükséges összeget. Az ügyvéd és a leány tizenötezer koronát tudtak kicsalni a kereskedőtől. Abban állapodtak meg, hogy Krisztina egy hét múlva visszatér Marseillesből, ahol senkije sincs ós aztán meg lesz az esküvő. Alig hogy elutaztak, két detektív állított be W.-ékhez. — A nevelőnőt keressük! — Éppen tegnap utazott el, de pár nap múlva visszajön. — Nem bolondult meg, — felelt az egyik detektív — ha már elszökhetett. W. kétségbeesetten ugrott föl : — De hát az istenért, uraim, mi történt ? — Az a kisasszony közönséges, illetve nagystílű szélhámos. Három év óta keressük már. Csalásokat követett el több arisztokrata nevében is. A kereskedő sápadt arccal hallgatta a leleplezést. Megtudta, hogy Krisztinát Margitnak hivják és 30 éves aszszony. Az összes okmányait hamisította. Konstantinápolyban szubrett-énekesnő volt s ott meglopott egy gazdag kormányzót. Akkor el is fogták, de az ujtörök mozgalom zür-zavarában sikerült megszöknie. Most, Európa-szerte keresik a ravasz ál-nevelőnőt ós barátját. Tanácsülés Békéscsabán. (A méntelep javítása. — A község fa- és szénszükséglete. — Földbérhátralékosok. — A »Fiume* átalakítása. — Baj van Erzsébethelyeit.) Békéscsaba pénteki tanácsülésének nem volt ugyan annyi tárgya, mint például a mult hetinek, de azért elég érdekesnek mondható. Volt néhány tárgya, melyek a csabai közönséget nagyon érdeklik. Különösebb figyelmet érdemel a „Fiume" átalakítási ügye. Tudvalevőleg a Fiume átalakítására beérkezett ajánlatok fölött a mult héten nem döntött a tanács, mert nagyon csekély eltérés volt konstatálható közöttük. A tanács kiadta a mérnöknek azzal az utasítással, hogy az ajánlatokat tételről-tótelre hasonlítsa össze ós igy állapítsa meg az olcsóbbságot. Áchim Gusztáv főmérnök ezen a tanácsülésen tett jelentést az ajánlatok felülbírálásáról. Legolcsóbbnak Molnár János csabai építőmester ajánlata találtatott s a mérnök jelentése alapján az e tárgyban összehívandó közgyűlésnek őt fogja első helyen ajánlani a tanács. Az ülésen szereplő tárgyak egyébként a következők voltak: A méntelepi épületek javítása a megejtett vizsgálat és az elkészített költségvetés szerint 2400 koronába kerül. E szükséges összeg kiutalványozását elrendelte a tanács. ségével házi scénái. A családi zivatarnak heve kitöréseinél azonban az asszony kék nefelejts szemeiből megeredt a záporeső és a férj — b9 volt hűtve — meg volt hunyászkodva. Az én gyógyszerészem igen restelte a dolgot és egyszer aztán meg is emberélte magát. A legközelebbi családi égiháború alkalmával ugyanis, mikor mikor ama bizonyos eső permetezni kezdett, a férj maró hidegséggel nevetett az asszony szeme közé: „Eh mit, asszonyom, hagyjuk ezt a könyezós! Analizáltam már az ön könyeit és nem találtam azokban egyebet,' mint két rész sósavat és egy rész klórsavat, a többi csak viz!" Bezzeg nagyobb respektusa volt a női könyek előtt Shakespeare apónak, aki azt tartotta, hogy ha a föld teherbe esnék a női könyektő!, bizonyára krokodilusokat szülne. Alig tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a nagy britt költő ezeket a sújtó szavakat egy nagyobb szabású perpatvar után irta. Mert valljuk meg, sokszor mi is igazságtalanok vagyunk a női könyek iránt. Hát nem szép-e például f>z aszszonyi köny, mikor teljes amnesztiát ad ós a szivárványhoz hasonlóan elárasztva a szeretet napjától — a házi harc vizözöne után a békét hirdeti ? És van-e valami szebb, szentebb, felségesebb, mint a szerelmes szűz szemében a titkos köny, melyben egész lelke visszatükröződik, miként a reggeli nap a rózsabimbó harmatában? Egy szellemes svéd író azt mondja a könyről, hogy ez a sziv nyelve, melynek van gramatikája és ethmológiája. Van múltja, régmúltja, mert vannak könyek, melyeket a mult és régmúlt idők emlékei sajtolnak ki szemeinkből. Van jövője, mert a remény is konyeket csal ki. De még abban is hasonlít a köny a nyelvhez, mert az asszony mind a kettővel jól tud bánni. A nyelv ellen azonban csak védelmezheti magát a teremtés ura, de már a köny ellen nincs orvos:ág. A köny a nyelvnek magasabb fokú kórése. Ami a nyelvnek gyakran a legnagyobb erőfeszítés mellett sem sikerül, azt a könyen elérheti. A köny ultima rátió. Ha a nyelv az elokvencia minden tudományával nem képes egy báli toi lettet, egy szép csipke, drága ékszer megszerzésére elegendően hatni: akkor a köny lép föl, mint nagyhatalmasság és a kedves férj a költségek viselésében elmarasztalta tik. Mert hiába, azt tartja a példaszó : ha az asszonyok sirnak, meg is nyírnak! Egyébiránt a példabeszéd is nagyon mostohán bánik el a női könyekkel. Azt mondja többek között: „Asszonynak könye, gonoszságnak fűszere." „Sirás, asszonyi fogás". Sőt Balzac szerint már csak azért is óvakodnunk kell a nőknek ellentmondani, mert különben könyekre fakadnak, már pedig ha egyszer az asszony könyeinek vízmüve megindul, még egy Herkulest is belefojtana. De csak most kapom rajta magamat, hogy csakis a női könyekről szólók, pedig a könyek ugyancsak nagy szerepet jatszanak mindnyájunk életében. Amily sokfélék az emberek érzései, épp oly sokféle a köny forrása is. Könynyen, vagy nehezen, sokat, vagy keveset sirni: individuális dolog. Vannak emberek, akik a legcsekélyebb dolog felett megindulnak és alig fogta el a szivüket a garázda fájdalom, kicsordul szemeikből a köny. Igen szellemesen jegyzik meg ezekről az írók, alig hogy megfogamzott keblükben az érzelem, máris birja a köny keresztvizét. De soknál a fájdalomnak mélyen kell a szivbe behatni, mielőtt szemeikből csak egy köny is gördülne. És ezek szenvednek legtöbbet. E fátum persze legkevósbbé esik meg az asszonyokon. Az asszony minden érzelme nyilvánításánál a meleg vízhez folyamodik. És az a baj, hogy nem tekinti gyógyszernek, melyet csöppenkint kell használni, hanem mindjárt az özönvízzel áll elő. De nem is csoda. Az asszonyok a felhőkben szeretnek lebegni. A felhők bői eső támad. Szerencsére az özönvíz hamar eltakarodik ós megjelenik a béke olajága. Szóval, az asszonyok a legügyesebb tűzoltók, mert legtalálékonyabbak a viz felfedezésében. Nálunk a sirás nem fájdalom, de néha élvezet. Egy fiatal férj könyezve találja otthon kis feleségét. Persze elrémül: — Mi lelt, édesem ? Két kövér könycsepp a felelet. — Ki bántott, galambom ? Ujabb árviz. A férfi kétségbe van esve, öngyilkosságra gondol. — Hát szólj, lelkem, mit akarsz ? A nő ránéz, mosolyog és igy szól: — Csak sirni akarok! Sajátságos, hogy mindnyájan sírva lépünk a világba és könyek között válunk meg az élettől. Egy keleti példaszó arra tanít, hogy mikor világra jövünk, mi sirunk és környezetünk nevet, iparkodjunk tehát ugy élni, hogy mikor a halál révében akarunk kikötni, mi nevessünk ós környezetünk sirjon A Weisz-fóle ház épülése folytán a törvénybiró szobájának ablaka teljes homályba fog borulni nemsokára, mert a kétemeletes bérház fala épen az ablak előtt fog emelkedni. Ennélfogva a tanács az ablak áthelyezését rendelte el. A gazdákat utasítja a tanács, hogy birtokaikon határjeleket alkalmazzanak, mert e jelek nélkül sohasem lehet tudni, hogy kié valamelyik földbirtok. A jeleknek kis oszlopra szögezett zsindelyből kell állaniok, melyre a tulajdonos neve van félirva. A birtokhatárjelek a mezsgyéken helyezendők el. A gazdasági ismétlő iskola meghívására kimondotta a tanács, hogy a szombaton délután tartandó évzáró vizsgán képviselteti magát. A község képviseletében néhány előljárósági tag fog megjelenni. Wilim István gazdasági intézőt utasította a tanács, hogy a községi közintézmények^részére szükséges fa és szén szállítására vonatkozólag árlejtési hirdetményt tegyen közzé. A község tulajdonát képező földek bérlői közül sokan vannak még hátralékban a bérösszeggel. A hátralékosok kimutatását a tanács kiadta az ügyésznek, megfelelő intézkedés céljából. Az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár mult évi működéséről szóló jelentós tudomásul szolgált. Ugyancsak tudomásul szolgált, bár sajnálattal, az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatóságának a község megkeresésére érkezett válasza is, mely szerint az igazgatóság nem állítja vissza a Csaba —Vésztői vonalon a régi menetrendet s a beszüntetett délelőtti járatot csak a heti piacok alkalmával, szerdán ós szombaton fogja indítani. M e k i s Pál községi fertőtlenítő szolga kérvényt adott be az iránt, hogy az elöljáróság mostani 360 koronás fizetését vagy emelje, vagy pedig adjon neki az aratás idejére szabadságot. A tanács nem emelte a Melis fizetését, de a kérelmét annyiban teljesítette, hogy aratás idején két heti szabadságot fog kapni ezután. A „Fiume" átalakítására vonatkozó ajánlatokat a főmérnök felülbírálta. Legolcsóbbnak Molnár János ajánlatát találta és az ő előterjesztése alapján a tanács Molnár ajánlatának elfogadását fogja a hétfőn tartandó rendkívüli közgyűlésnek javasolni. A községi közmunkákról szóló bejelentések hétfőn veszik kezdetüket a községi adóhivatalnál. A tanács utasította az esküdteket, hogy legyenek jelen és ellenőrizzék a bejelentéseket. Erzsébethelyen nagy a baj. Kovács Pál albiró panaszkodott, hogy vele egy szobába helyezték M i c h n a y végrehajtót és nem tud miatta dolgozni. Kórt másik helyiséget. A tanács a kérelmet nem teljesítette. Végül az egyes ügyosztályokat utasította a tanács, hogy a szabadságra ós helyettesítésekre vonatkozólag hozzanak létre a tisztviselők egymás között megállapodást. Ezután a tanácsülés véget ért. Két békésmegyei tragédia. A Kúria elitélte a bűnösöket. A végzet utai kiszámíthatatlanok. Nem lehet tudni soha, mit hoz a következő perc, micsoda terhet rak nyakunkra az élet. Ezek az esetek is olyanok, a melyek fölött gondolkozni lehet. Hogy történhetik meg nevezetesen az, hogy egy ember a saját feleségét, aki kutyahűséggel ragaszkodott hozzá, olyan borzasztó halálra szánja, mint Szeghalmon az öreg Kállay Imre ? E rémes eset vizsgálatánál megáll a gondolkozó ész. Nem tudjuk nevezetesen megfejteni magunknak, hogy egy aggastyán, akinek a háta mögött nagyon csekély idő van még, hogyan vetekedhetett ilyen szörnyű tettre és hogyan tudja eltölteni azt a nagy büntetést, melyet a gyulai törvényszók rászabott és most a királyi Kúria is jóváhagyott. Hasonló tragikus eset a Juhász Mátyás esete. Ez a szerencsétlen fiatal ember a saját apját ütötte agyon, mikor szülőanyját bántani merészelte. A két szomorú eset, melyekről annak idején részletesen beszámoltunk lapunkban, a következő: Kállay Imre 68 éves tehetős szeghalmi gazdaember elváltán élt második feleségétől, Barna Zsuzsannától. Az öreg ember házatájékán azonban nagyon meglátszott, hogy hiányzik az asszonyi kéz. Rendben nem volt semmi soha. Ezt az állapotot nem nézhette a szegény