Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-30 / 43. szám

Békéscsaba 1909 május 16. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 mint a sorok között olvasható — nem ralami kellemes emlék fűzi dr. Makait. A kisded hadjárat legutóbb történt epizódját szeghalmi levelezőnk következőképen irja le : „A dr. Makai által folyton támadot:ak egyike: Schwimmer Lipót iözsógi szállodabérlö a napokban az ut3án a községháza felé haladt s vele szembe jött a nevezett szerkesztő. Ugy ;iz-tizenöt lépésnyire lehettek egymásIOZ, amikor a szerkesztő ur gondolt nerészet és nagyot: visszafordult s beszaladt a N a g y Imre bádogos közeli izletébe, ahonnan aztán, a kellő óvóntézkedések megtétele után, kijött és negkezdett útját folytatta. Kijövetele ilőtt ugyanis jogsegélyt kért a rendőrség fejétől, aki két le^rmarkosabb rendirét nyomban kirendelte a szerkesztő ir személyének megvédésére. A bátor szerkesztő aztán rendőri isszisztencia mellett, negyedmagával, illitólag félelem nélkül, el mert menni t menedékhelyétől mintegy ötven léjésnyire levő „Polgári Olvasóegylef'-be. Az eset égőnkön foglalkoztatja a sar•éti közönséget, mert ezzel még nincs rége a dolognak. Dr. Makai másnap egy beadványt ntézett a községi elöljárósághoz, amelyslpanaszolja, hogy Schwimmer többek ilött kijelentette, hogy a személyét ért ámadások miatt mag fogja őt verni i ezért ő jogsegélyt kér az elöljáróágtól. Viszont Schwimmer is kérvénynyel ordult az elöljárósághoz, amelyben azt .dja tudtára az elöljáróságnak, bogy ő lakait támadásaiért a bírósághoz feljeentette, őt bántani nem akarja. Mivel azonban megtörténhetik, hogy smételt találkozásuk alkalmával, érteülése szerint zsebében levő revolverei őt, vagy esetleg mást félelmében negsebesithe , ő is jogsegélyt kér. Mint hirlik, a sárréti magyar köönségnek nem nagyon tetszik a szerkesztő ur virtussága." A gyulavárii amazon. Foglalás egy korona miatt. Szó, ami szó, az összes közhivatalíokok között a társadalom előtt legnépzerütlenebbek a végrehajtók. A jámbor livők szinte imát rebegnek az Uristenlez, mikor meglátják őket: „Csak a régrehajtóktól ments meg, Uram, miniét !" Pedig hát szegény végrehajtóknak •polyan kutyakötelességük a foglalkoás, mint például az Írnokoknak a körnölés. Aki nem akar vélük kellemetlen smeretségbe keveredni, legjobb, ha nem sinál adósságot, vagy ha csinál is, hát izet rendesen. íme, egy gyulavárii asszonynak, Ó c s a i Ferencnének potom egy korona miatt gyűlt meg a baja a végrehajtóval. Ennek a jó asszonynak van egy nebuló fia, aki mindent szeret, csak az iskolát nem. Népies szólás szerint szeretné megkenni hájjal a falát, hogy megegyék a kutyák. A nebuló gyakran folyamodott a korhely tanulóknak ahhoz a módszeréhez, hogy reggel elment hazulról, mintha iskolába ment volna, össze-vissza csavargott délig s aztán hazavonult a többi gyerekekkel, mintha legjobban végezte volna dolgát az iskolában. A sok igazolatlan mulasztás miatt a gyerek szüleit a tanügyi esküdt megbüntette 1 koronára. Ócsainé nem adott semmit a büntetésre. Eszeágában sem volt fizetni. Még akkor sem volt erre hajlandó, mikor a szokásos fizetés iránti megintést kézbesítették neki. Ezért 1908 janius 22-én Dobra Ferenc esküdt, Horváth Sándor rendőr kíséretében megjelent nála, hogy behajtsa a bírságot. Az asszonyt éppen jókedvében találták. Mosott. Ilyenkor pedig dühösek szoktak lenni a fehércselédek. Dobra annak rendje és mója szerint e'őadta, hogy mi járatban vannak. Több se kellett az asszonynak. Csípőjére tette kezét, szemei villámokat szórták és rettenetes sivitó hangon el kezdett kiabálni. — Mit akarnak kendtek ? Koronát ? Majd adok én fenét, nem koronát. — Da asszonyom . . . — Semmi de! Azt mondtam, takarodjanak ki a házamból, mert kikaparom a szemüket! — Ha nem fizet, akkor kénytelenek leszünk elvinni valamit! — Mit ? Elvinni ? Azt próbálják csak meg. Tudom Istenem, hogy nyakon teremten egy fazék vizzel! Ott forr ni, látják ? A harcias amazont szóval nem tudván meggyőzni, Dobra ós a rendőr a a szoba felé tartottak. Ekkor ám már vaslapát is volt Ócsainé kezében. — Oda ne merjenek bemenni, mert ketté hasítom a fejüket! Dobra esküdt erre megparancsolta a rendőrnek, hogy fogjon meg egy széket és vigye ki a kocsira. Az bizonyosan megér egy koronát. Ekkor aztán megkezdődött a dulakodás. Az áldott állapotban levő aszszony megragadta a széket és ordítva tiltakozott az elvitele ellen. — Nem visztek el innen semmit, zsiványok! loldvilággal, máskor meg az éjszakával igyütt fogy el a sok csillag, s végre lem marad más, c-ak a csodálatosan :ék ég a fertályholddal s nem messze őle a hajnalcsillaggal. S mig az ég máik alja pirkad, biborodik, valamelyik iokron belekezd szerelmes, csattogó lótájába a fülemile. Sokszor meg se Lold, se csillag, csak sötétség. Hogy az imber a Furulya kutyát is csak akkor 'eszi észre, ha egyet-egyet fal az oldaán valami kullancs után. Olyankor az imber csak gondolkozik s belebámul a eketeségbe. S másnapra kitisztul az idő s jóormán le se áldoz a nap, már teljes énynyel ragyog az esti csillag. S lasan-lassan előragyog a többi is. Előbb talványan, meg-megremegve, majd erőebb, sürübb pislogással. S egyre sza)orodik a pásztortűz is, a csillag is. Lzután a pásztortüzek egymásután fogytak, hamvadnak s mikorra az utolsó is 'égsőt lobban, feljött mind, a tömónelen tengercsiilag. A földön sötétség ül. Az óiig is lig látni. De az ég csupa tüz, csupa zikra. Nem hiányzik csak egy csillag e. A Tejút, a Kaszás, a Sánta Kati, a íöncölszekér fiastul, a Furucsillag, a 'iastyuk s a sok fehér, ezüstös, ködös )lt, mind-mind megvan. Dehogy is )pna az ember csak egy félórácskát is Ivásra, szunnyadásra ! Máskor se, nemogy ilyenkor! Csak áll egy helyben s bámul. Gyönyörűségében a Furulya utyának tárja ki a szivét: — Szép-e, he? Látod-e, mekkorái jrdult már a Göncölszekér estétől ? íát nsm jobb nékünk, mint a többiek, akik alhatnak ? Hát nem szebb az jszaka, mint a nappal, he? A Furulya kutya pedig csak hallatta s olyanformát vakkantott rá, mintha sak azt modta volna : de bizony szebb ! Gombos Jóska pedig arra gondolt, hogy lám, hiába púpos, hiába volt az élete negyven esztendeig keserűség, most mégis boldogabb a többi embernél. Mert azok csak alusznak s egyik se látja ezt a csudát. Az egész csillagos égtető az övé, egyedül az övé, Gombos Jóskáé; aki csak áll és nézi-nézi, mig megtelik a szeme fénynyel, ragyogással, titokkal, sejtelemmel. Gyönyörűségében a Furulya kutya zavaría meg. Valamit neszelt a tengeriföld szélén, cigányt vagy tolvajt s mérges vakkantgatással rohant rá. A gazdája csendes, parasztos nyugalommal ment utána. Csakugyan valami rosszban járó ember lehetett, mert egyre mérgesebb lett a kutya s neki-nekiugrott hörgő ugatással. Egyszerre aztán rövid, keserves vonításra változott az ugatás, azután csend lett. Mire odaért Gombos Jóska, már kinyúlva hevert a Furulya kutya. Valaki főbekólintotta egy fokosfélével. Még csak el se búcsúzhatott a gazdájától egy utolsó pillantással. Gombos Jóska pedig csak állt ott, mig egy könycsepp tolakodott szemébe. Szétmorzsolta öklével, azután perelni kezdett a kutyával: — Hát nem tudtál vigyázni magadra, he ? Hogy a torkába ragadtál volna a gyalázatosnak! Én ugassak ezután helyetted? Most már ki virraszt velem, he? Kit uszitok már, hogy fogd meg, Furulya? Vagy nem eleget bántottak már ? Téged is irigyeltek tőlem, he ? Hiszen tán még a csillagos eget is elvennék tőlem, ha tudnák! S csak állt ott, s megáradt a szive megint gyűlölettel, keserűséggel. Ha fel nem nézhetett volna az égre, tán szét is szakadt volna. A csillagok pedig hidegen, titokzatosan ragyogtak. A rendőr mégis erősebb volt és kij vitte a széket a kocsira. Az asszony utánok. Még mikor a kocsira ültek sem nyugodott meg. Képéből kikelve, belekapaszkodott a kocsi kerekébe és folyton sikoltozott: — Adjátok vissza a bútoromat, bitangok ! Az esküdt és a rendőr végre is sokalták a dolgot. Leugrottak a kocsiról és el akarták távolítani az asszonyt, aki valóságos fúriaként esett nekik és ütlegelni kezdte őket. Természetesen, a két férfi sem maradt adós. Végre is Ócsainé kimerülten összeesett, ugy hogy a hatósági személyek nagynehezen eltávozhattak. Ócsainé a kiállott nagy izgalmak és a verekedés miatt nagybeteg lett. Hetekig nyomta az ágyat. A gyulai királyi törvényszék csütörtökön tartott ez érdekes ügyben tárgyalást és tekintettel arra, hogy már úgyis eléggé megszenvedett, ócsainé t hatóság elleni erőszak miatt csak három napi fogházra itélte. Az Ítélet jogerős. 1 « Függetlenségi kormány. A „Neue Freue Presse" beavatott forrásból közli, hogy Wekerle, Andrássy és Kossuth miniszterek kérni fogják felmentésüket a királytól. Mind a három miniszter függetlenségi kormány alakítását fogia javaslatba hozni Őfelségénél. Azonban még kétséges hogy a király hozzá fog-e járulni a miniszterek javaslatához. A „Neue Freue Presse" még mindig fenntartja azonban azt az állítását is, hogy uj kibontakozási programmon dolgozik a magyar kormány. E programm lényege aj fúzió alapján uj pártalakulás létrehozatala volna. Miniszterek a királynál. A magyar kormány tagjai junius 2-án minisztertanácsot tartanak, amelynek határozatai alapján fog Wekerle, Andrássy és Kossuth őfelsége elé járulni. Először Wekerle megy őfelsége el^ aztán Andrássy és Kossuth. Földrengés Pécsett. Pécs környékén, a bányatelelepen szombaton éjjel 2 órakor gyönge földrengés volt érezhető. A lakosság megriadva futott ki a házakból. A földrengés azonban nagyobb károkat nem tett. Utána hatalmas zivatar volt villámokkal és dörgések kel. KróniKa. Ez a Pünküsd, jaj de szép lesz I Már előre látom, Piros rózsák, rózsás kedvek Virulnak a tájon. Felderül a gazdák arca, Mint a nap az égen : Nagy eső volt, nincs szárazság, Ez már szüret, éljen 1 . . . S piros Pünkösd mindkét napján Megtelnek a csárdák, Cigány mellett, jó bor mellett R bolondját járják. Táncra perdül még a vén is, Mért ne tenné, kérem I Valóságos esemény volt Rz eső a héten. Mi megáztunk egynehányan, De a menykő bánja I Lubickoltunk volna bátran Nyakig érő sárba'. Tekenőben csónakázni — Rzt se bántuk volna, Sőt talán még jót tett volna Rz a kevés torna. Rz esőről, meg a vizről Jut eszembe aztán, Hogy sok hajlék nemsokára Rrván marad, pusztán. Kezdődik a fürdő-élet R világon szerte S vonulnak a karavánok Fel, a kék hegyekbe. Itt marad sok szalmaözvegy, Ez a legjobb népség : Szétrúgni a csárda falát Nagy benne a készség. Hegyen-völgyön lakodalom Lesz ilt nemsokára , . . — Rz asszony meg vágyva gondol Szolid kis urára. S repülnek a levelecskék, Rózsaszínük, kékek : „Gyere haza kis galambom, Mert meghalok érted 1 Olyan üres ez a hajlék, Menned mért is kellett ? !" — S zengi ezt a „szolid" férfi Nóta, meg bor mellett . . . R vándorló madarakkal — Rlig lehet hinni — R „Fiume" Jolánkája Szintén el fog menni. Üres lesz a fő-fő kassza, ülhet oda bárki, R vendéggel olyan szépen Nem tud senki bánni. Ezek után még csak egyről Fabrikálok verset : R fiuk is, a lányok is Drukkban járnak-kelnek, Megkezdődnek már a vizsgák, Jön az érettségi, Hogy ez átkos, rossz intézmény, Régi nóta, régi. Régi nóta, — de segitni Nem akarunk rajta, nÉn szenvedtem, szenvedj te is 1" Rz öreg ezt hajtja. És folyik az izzadásig Ez a nagy e^ámen ... Segitsd uram a fiukat Mindörökké I — Rmen . , . Guy. ÚJDONSÁGOK. Pünkösd. A hideg északi szél, amely nemrég orkánszerüen dübörgött végig az avaron és haragosan rázta meg a tar fák gályáit, immár halk suttogássá szelídült, amely szerelmesen simogatja a rétek biztató zsengéit s dallamosan dudorász a fák levelei között. Á természet pompája: ez pünkösd. És valamint az egyhangú téli szürkeségben, amikor ólomszárnyu felhők borítják a mennyboltozatot, komorrá válik az ember kedélye: az első meleg napsugár, az első virág, az első falevél lehántja lelkűnkről a ridegség burkát és vidám mosolyra, jókedvre hangol. Képzeletünkben újra kirajzolódnak a reménység rózsaszínű fellegvárai, biztatóan bontakozik ki előttünk a jövő, nem a lemondás gyászindulóját halljuk zokogni, nem a hiu epekedés méla szenerádja zsong a fülünkbe, hanem a közeli diadalnak mámoros harsonája zendül meg hegyen, völgyön, erdőn, mindenütt. Szüksége van a magyarnak arra, hogy szilárdan higyjen egy jobb jövendő eljövetelében. Szebb múltja a távol századok ködébe vész már, közelmúltja tele van csalódással, be nem telt vágyak, füstbe ment remények keserűségével. Hányszor futott lihegve osalóka lidérc-tüzek után és amikor már azt hitte, hogy eléri, belesüppedt az ingoványba. Emberfölötti erőbe került, amíg a hinár millió-csápos karjai közül ki tudott vergődni és fáradtan, rongyosan, éhesen, szomjasan kezdte keresnj újra az igazi fényt, amely meleget és boldogságot igér. Csodálatosan SZÍVÓS a magyar. Más nép annyi csalódás, annyi megpróbáltatás és szenvedés után rég megadóan lehajtotta volna a tejét, mondván : „Jöjjön, aminek jönnie kell. Küzdöttem, vergődtem, védekeztem, harcoltam, unokáim nem vethetik a szememre, hogy minden lehetőt el nem követtem. Leteszem a meddő küzdelem fegyverét". Nem igy a magyar ! Lelkének mélyébe bele van oltva létjogának biztos tudata. Ettől nem tántoríthatja el senki, sem féldi, sem égi hatalom. Ha földiek tagadnák: megvetné őket, ha égiek tagadnák: elfordulna tőlük. Büszke daccal, fenséges önbizalommal megy u maga utján. Rajongással a hazáért ós imádással a szabadságért. Aki látja, csodálja. A pünkösd a zsendülő természet, a remények szülőanyja. Adja Isten, hogy az újraszülető természetben bontakozó reményeink meddők