Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-13 / 38. szám

4 Mázán János pénztáros helyett, aki hirtelen rosszul lett, P a v 1 o v i c s József olvasta fel a pénztári jelentést, mely nagyon szomorú képet nyújtja az egyesület vagyoni viszonyainak. Sok tantestület ugyanis nem fizette be a tagsági dijakat, ugy, hogy közel 600 korona tagdíjhátralék mutatkozik. Az összes pénzkészlet jelenleg 138 korona Mészáros Gyula jegyző felol­vasta a tegnap tartott igazgató-bizott­sági ülésnek az alapszabályok módosí­tására vonatkozó előterjesztését. Hosz­szas vita után a közgyűlés nem járult hozzá egyik módosításhoz sem, mert ezt a kérdést tanulmányozni kellett volna, az igazgató-bizottság pedig nem hozta előzetesen a tagok tudomására a módosítások mibenlétét. A jövő évi közgyűlés helyéül Szeg­halom községet állapította meg a közgyütés, amelyet ezután Láng Gusz­táv elnök berekesztett. A résztvevők délben társas-ebédre gyűltek össze a „Fiume" éttermében. Gyula város részvényjegyzéséhez Válasz Simonka dr.-nak. A „Békésmegyei Ellenzék" május 9-iki számában dr. Simonka György a „Békésmegyei Közlöny" május 6-iki szá­mában megjelent tárgyilagos és minden sértéstől távol álló cikkemre egy őtet igazán jellemző förmedvényben vála­szol ; abban lekicsinyel és nekem ront. Nekem ront, mert mint íészvén.yes visz­szautasitottam a lapjában közzétett, vál­lalatunk diszkreditálását célzó törek­vését. Hát nagyon csalódik dr. Simonka ur, ha azt hiszi, hogy én követni fogom. De közérdekből a társadalmi és politikai fotographiáját bemutatom. Főrmedvé­nyében azt mondja Simonka ur, hogy nem akar szégyent hozni Földe?!, Mariska és Nagy Ferenc tanáraira. Elismerem, hogy ezektől lehet tanulni jól, de rósz­szul is. Simonka urnák ezek voltak a tanárai, nekem pedig az élet, a gyakor­lat volt a tanítómesterem. Látja, Simonka ur, itt van köztünk a nagy különbség, mert mig az ön elméleti képessége az enyém fölött magasan áll, addig a gya­korlati élet-tapasztalatnak csak azon ha­táráig jutott el, mint azon háziass ony, ki szakácskönyvből főz az urának. Hogy huszárőrmester voltam, arra halálomig büszke leszek, de emlékezetébe hozom, hogy már akkor, sőt amikor ön a sor alá került, meg volt az a nóta, hogy „Ma­radt itthon kettő-három" . . . Ami az irást és a hangot illeti, nekem meg Simonka ur cikkéről az a nézetem, hogy a cikk egy spirituszba való „scorpió"-ó, a hang: arra nemcsak én, de a müveit közönség is ráösmert, hogy kié lenne másé, mint Györgyéé Kétegyházáról. Afölötti öröme, mintha cikkíró is beösmerné, hogy a baj „bekövetkezik", csak addig tart, mig meggyőződést sze­rez magának a „Békésmegyei Közlöny" szerkesztőségében, hogy az a szó sajtó­hiba, mert kéziratomban «bekövetkezhetik» szó áll. Lássuk most már, ki az oroszlán­bőrbe bujt . . . hogy is hívják már . . . aki imponálni, vagy ijeszteni, és én hozzáteszem, mindenáron érvényesülni akar. Simonka dr. mint ügyvéd telepe­dett le Gyulán. Igaz, akkor még nem gondolt a konkurrenciára (mint a strimp­fligyárnál), tehát mint a nép szokta mondani: mint fogasügyvéd akart be­mutatkozni ; de nem imponált, sem nem ijedt meg tőle senki, mindenki tudja, hogy vannait „hamis" fogak is Ei;re az üzlet kibővítése következett . . . Átcsa­pott tehát a politika hálás és tágas me­zejére es csatlakozott a csabai paraszt­párthoz, mint első lépcső vágyainak ne­továbbjaihoz, az országgyűlési képvise­lőséghez. Diadallal vonult be Csaba népe közé s már-már képviselőházi beszédeire készült, mikor bekövetkezett — hogy a nép, a mindenható nép kedve vál­tozó — az, amily gyorsan felemel, olyan gyorsan sujt a porba, vagyis „minden­féle szerelemnek véginek kell lenni". Amit Simonka ur sem kerülhetett el, az a következő adomához hasoniit: „Valakit meghívtak politikai beszéd megtartására. Egy nyári mulatóhely diadalkapuján vonult be a vendég nagy lelkesedés közepett. Meg is tartotta a beszédet; a népnek tetszett is A végén általánosan elismerték, hogy a beszéd nagyon szép volt, de kár, hogy abból egy szó sem igaz. Kivele ! — s az ünnepi szónokot a diadalkapun kidobták. A kidobott néptribun, amint feltá­pászkodott, öklével megfenyegette a né­pet, mondá : ha kidobtatok, hát azért is itt hagylak benneteket. De most vette csak észre, legnagyobb boszujára, hogy a diádalkapun „Isten hozott" felírás díszlik. Erre aztán kitört ós visszakiált: Nem igaz, az egész világ schvindli.,, Látja, Simonka ur, ön még nem okult. Micsoda hatalmat képzelt már a kezében a paraszt-párttal, ugy-e ? Volt reszkes vármegye és te is vén, rücskös Európa. Nem ijedtek meg az oroszlán­bőrbe bujt .. . vagy minek is hívják .. . A balsiker után újból üzletkibővi­tés következett. Ujabb politikai irány segítségével próbálkozik, számítva az általános, titkos választói jog behozata­lára. Harc az ezerholdasok ellen, tet­szetős program és könnyű harc a bé­késen munkálkodó és a város hasznos polgárai ellen ; rombolni anélkül, hogy a hasznos alkotás legcsekélyebb ered­ményére mutathatna rá. Több szerény­ség, Simonka ur, óvatosság, mert meg­érjük, hogy Gyulán is készülhet diadal­kapu, hasonló felirással. De az idő és az emberek változnak; előrelátás, a cél szentesíti az eszközt, ujabb üzletkibővités. Következik a lap­alapítás ; felelős szerkesztője lett a „Bé­késvármegyei Ellenzék"-nek. Mi vitte e térre? A közérdek, vagy elveket hir­detni ? Oh nem, ez is eszköz és üzlet is. Például hajlandó a Bőrszövetkezetet megdicsérni, ha előfizető X. kereskedő; no de ezt csak tréfából mondta Simonka ur. Es miután senki észre nem vette eddig, hát valótlan, szenzációkra szánt közleményeknek ad helyet lapjában. De megnyugtatom, ismerjük azt a bizo­nyos oroszlánbőrbe bujt . . . hogy is hívják? ... mi is rejtőzik alatta ? Ban­kot is akart alapítani, ugy-e ? de a há­ború . . . igen . . . igen, a háború szele elseperte . . . Pedig ez lett volna az a csoda-részvénytársaság, mely nem ké­pezett volna érdekcsoportot s amely, a Simonka-elmólet szerint, tisztán a rész­vénytőkével akart dolgozni. A betétek, Simonka szerint, nem lettek volna idegen tőke, ezt Földes, Mariska, Nagy Ferenc­től tanulta. Szegény bank, micsoda biz J tos voksok lettek volna az adósok . . . Igen, Simonka ur, az ön által be­futott pálya jelzői: fogas ügyvéd, szen­zációt vadászó szerkesztő, bankdirektor, paraszt-párti, valódi 48 as Kossuth párti, szociáldemokrata, néppárti, országgyű­lési képviselő-akarnok, önjelölt és gyulai egyedüli kizárólagos népboldogító. Végül konstatálom, hogy emlékező tehetsége elhagyta, mert mint a „Békéi­megyei Közlöny" hasábjain olvasott, azt én a mult hó 17-iki képviselőtestü­leti ülésen Simonka urnák élő szóval megmondtam. Többek között, hogy ipari dolgokhoz nem ért és ajánlottam neki az ipari statisztika tanulmányozását. Csodálatos, hogy akkor egyetlen szó­val sem kísérelte meg megcáfolni állí­tásomat, hanem szépen elsompolygott. Most pedig visszatérve az ön világ­1 rengető jogi tudományára, figyelmezte­tem az élet azon megdönthetetlen igaz­ságára, mert eddig tanúsított társadalmi és politikai viselkedéséből azt látom, hogy se Földes, se Mariska, se Nagy Ferenc jeles tudósoktól nem tudta meg­tanulni, hogy országgyűlési képviselő, bankdirektor és minden vezérlőszerep, melyre sóvárogva vágyik, hogy ez le­hessen, évek hosszú során szerzett álta­lános tisztelet, közbecsülés, bizalom szükséges polgártársai részéről, amit Simonka urnák Gyulán nem sikerült megszerezni. Miután pedig Simonka úrral hírlapi téren találkozni többé nem kívánok, mint Gyula városának szerény és hű polgára, tekintettel Jarra, hogy benne erejét mégha adó ambíciót tapasztalok, polgártársaim érdekében, mivel mi gyulaiak az ön jogi és ipari téren szer­zett tudománya nélkül valahogy csak megleszünk, „közóhajt nyilvánítok", te­gye át székhelyét saját szűkebb hazá­jába : Kétegyházára, ott bőséges tere nyílik, hogy a népet, a szegény, tönkre­ment népet jogi, bank-, és egyéb alapí­tásaival és eszméivel boldogítsa. Singer Mihály. Az elemi oktatás reformja. Dr. Molnár István előadása Csabán. A Békésmegyei Általános Tanító­egyesület tegnapi közgyűlését emléke­zetessé tette egyebek közt dr. M o 1 n á r Istvánnak, a gazdakörök országos fel­ügyelőjének előadása, aki a földmive lésügyi kormány ós a Gazgasági Egye­sületek Országos Szövetségének meg­bízásából körülbelül egy órahosszáig j tartó, rendkívül tanulságos és figyelem­lekötő beszédben buzdította a tanítókat a magyar nép gazdasági ismereteinek modernebb ós célszerűbb irányban való fejlesztésére. A sűrű tetszésnyilvánítá­sokkal kisért beszéd végén felhozta az elemi oktatás reformjának kérdését, ame­lyet annál könnyebben tehetett, mert a kultuszkormányt is megnyerte már a reform eszméjének. A reform szerint az elemi oktatás gerince a természettudo­mányi oktatás, az ásvány-, növény- és állat­tan, valamint a chemiai ismeretek alap­elveinek tanítása lenne, amelynek a falusi elemi iskolák növendékei, akikből na­gyobbrészt kisgazdák válnak, igen sok praktikus hasznát vehetnék. A nagyértékü beszéd nyomán egé­szen uj perspektíva nyiltjmeg a hallga­tóság előtt. Tudtára jöhetett mindenki annak, hogy különösen gazdasági téren fenálló szörnvü elmaradottságunknak tulajdonképen magunk vagyunk az okai. A mezei gazdálkodás terén konokul ra­gaszkodunk a régi módszerekhez, ame­lyek szerint felényit sem jövedelmez a föld, mint a mennyit modernebb mód­szerek szerint jövedelmezne. Innen van, hogy ezen az istenáldotta Kanaánon nem tud' a nép megélni ugy, mint a silá­nyabb minőségű földdel rendelkező né­pek. E szomorú állapot megváltoztatá­sára igen nagy hetással lehetnek atanitók. Mindenekelőtt azonban az elemi is­kolák tantárgyait kell alapos reform alá venni. Hiszen azoknak, akikSmindjárt az elemi studiumok elsajátítása után ki­mennek az életbe, "nincsen szükségük az úgynevezett humanista ismeretekre. Azokból ők az elemi iskolában olyan keveset sajátíthatnak el, hogy az a ke­vés is nyom nélkül, hamarosan elröp­pen a fejükből. Hagyni kell azokat a közép- és felsőiskolák tanulóinak, akik­nek szükségük van reá. Az elemi isko­lák felsőbb, osztályaiban inkább a prak­tikus studiumokra kell fektetni a fő­súlyt. Természettudományi ismereteket kell szemléltető módon közölni a gyer­mekekkel, amelyeket az élet mezején értékesíthetnek. Ez az egyetlen mód­szer, amely által Magyarország közgaz­dasági állapotai átalakulhatnak és a nép igazán megleli „honját a hazában". Dr. Molnár előadása elején Darányi miniszter és a Gazdaszövetség nevében üdvözölte a békésmegyei tanítókat, akik a nagy Alföld szivében a magyar kul­tura őrszemei. Részletesen megemléke­zett a magyar agrár eszme halhatatlan apostolának: Károlyi Sándor gróf­nak munkásságáról, amelynek eredmé­nyeként ma már Magyarország 2200 községében van virágzó hitelszövetke­zet. E szövetkezetek 10 éves fennállásá­suk óta összesen 68 milliónyi megtaka­rított pénzt tartottak meg a kisgazdák­nak. Aztán a fogyasztási szövetkezetek­ről emlékezett meg, amelyeknek az anyagi előnyökön kivül nagy érdemük az is, hogy a magyar fajban növelik az életrevalóságot, az üzleti szellemet. Aztán felhozott néhány szakszerű példát arra, hoay a magyar gazdák mily oktalanul tudnak gazdálkodni. A vetőgéptől pél­dául még mindig sokan iszonyodnak, pedig 100 holdas búzaföldet véve fel, e területen is 720 korona megtakarítás ér­hető el az által, hogy vetőgéppel vetik e! a magot. A példák felsorolásában és általában az egész előadásban sok humor volt a tények szomorú volta dacára is, ugy hogy a hallgatóság nem egyszer fakadt hangos derültségre. A mult hé­ten bekövetkezett ós rengeteg kárral járó országos fagyra nézve megjegyezte, hogy móg az elfagyott szőlőtőkékből is lehetne feletermóst kihozni — vissza­metszéssel. Ehhez azonban a paraszt­vincellérek nem értenek, csak szabdal­nak, vágnak össze-vissza. Azért nincs Magyarországon soha olyan bortermés, amilyet okosabb kezeléssel el lehetne érni. Még sok fogyatkozását sorolta fel a gazdalkodásnak ós ezek alapján jutott arra a konklúzióra, hogy már az elemi iskolában kell a természettudományi és gazdasági ismereteket közölni a növen­dékekkel. Gazdasági katekizmust kell adni a gyermekek kezében, a tanítók kezébe pedig vezérkönyvet. Ily módon lesz Magyarország csak erőssé, nagygyá, gazdaggá s ezáltal javul a tanítók hely­zete is, mert csak koldus népnek kol­dus a tanítója ! A lelkes éljenzéssel és tapssal foga­dott beszéd után Láng Gusztáv elnök megköszönte és viszonozta a dr. Molnár által hozott üdvözleteket és meleg köjj szönetet mondott a nagyórdekü ^elő­adásért. U h r i n Károly az egyesület nevé­ben a következő határozati javaslatokat terjesztette elő: a) A „Békésvármegyei Általános Tanító-Egyesület" hálás köszönettel fo­gadja a Magyar Gazdaszövetség azon intézkedését, hogy életbe léptette az ilyen reális gyakorlati előadásokat. b) Darányi földmivelésügyi m. kir. minisztert táviratban üdvözli. c) Készséggel ós odaadó lelkesedés­sel vesz részt a gazdaszövetség azon nemes munkájában, mely a nép jólété­nek emelését célozza. d) Kívánja a gazdasági katekizmus és a tanítók részére kiadandó vezér­könyv kiadatását. é) Megkéri a földmivelésügyi mi­nisztert, hogy a Magvar G izdaszövetsóg hivatalos lapját minden iskolának hiva­talból küld meg. A Jékéiegyei Közlöny" táviratai. A bankcsoport és Kossuth. Politikai körökben már régóta hire jár, hogy az önálló bank hivei Justh Gyula és gr. Batthiány Tivadar laká­sán időnként össze szoktak gyülekezni bizalmas értekezletekre. Mikor Kossuth Ferenc erről tudomást szerzett, levelet irt Justh Gyulának, amelyben rosszu­lását fejezte ki afölött, hogy a párt egyes tagjai külön értekezleteket tarta­tanak. E levél kapcsán Justh Gyula szerdán délelőtt felkereste Kossuthot és kijelentette, hogy azokon az össze­jöveteleken a résztvevők határozatokat egyáltalában nem szoktak hozni, csak megbeszélnek egyes politikai kérdé­seket. Apponyi Kossuthnál. Apponyi Albert gróf szerdán dél­előtt meglátogatta Kossuthot és vele a válságról hosszabb ideig tanácsko­zott. Hire- jár, hogy a jelenlegi kor­mány továbbra is megmarad s a bank kikapcsolásával vezeti tovább az ország ügyeit. A király elutazása. A király ma délután 2 órakor uta­zott el a nyugati pályaudvaron Bécs felé. Őfelsége nagyon rosszkedvű volt, úgyhogy az állomáson összegyűlt elő­kelőségek közül senkit sem tüntetett ki megszólítással, hanem az udvari fogatról egyenesen szalonkocsijába szállt. A francia postások sztrájkja. Az elégedetlen francia postások sztrájkja ugy látszik, általánossá lesz. I Lyonból tegnap már netn is inditot­! tak postavonatot. Az ország többi : városaiból is olyan hirek érkeznek, : hogy a vidéki postások mindenütt hajlandók a párisi postások által meg­indított forradalmi mozgalomhoz csat­lakozni. ÚJDONSÁGOK. — Időjárás. Az orszápos központi idö;eÍ7Ő á ­tomás mára enyhébb időt jelez, elvétve csapadékkal. — Thék Endre ünneplése. Impozáns ünnepség keretében adta át vasárnap délelőtt Orosháza község a díszpolgári oklevelet nagy fiának, Thék Endré­nek. Kilenc órától kezdve a különböző testületek küldöttségei tisztelegtek nála. Az ünnepélyes képviselőtestületi köz­gyűlés 10 órakor vette kezdetét. Hor­váth József községi biró megnyitván a közgyölóst, küldöttség ment Thék Endréért, akit megjelenésekor viharos tapssal és éljenzéssel fogadott a nagy számban megjelent közönség. Torkos Kálmán főjegyző szép beszéd kíséreté­ben nyújtotta át az ünnepeltnek a dísz­polgári oklevelet. Thék Endre könyekig meghatva vette azt át. Meleg szavakkal köszönte meg a ritka kitüntetést, mely­ben Orosháza polgársága részesítette, ígéretet tett, hogy mint eddig, ezután is megtesz mindan tőle telhetőt, hogy szülővárosa érdekeit előbbre vigye ós fejlődés utján elősagitse. — Délután 1 órakor 200 terítékű bankett volt az „Alföld"-szálló nagytermében, mely lel­kes hangulatban egészen a késő dél­utáni órákig elhúzódott. Az esti vonat­| tal Thék Endre visszautazott Buda­| pestre. — A Nőegylet felolvasó délutánja. A csabai Nőegylet harmadik felolvasó­j délutánja, más egyesületre és társadalmi ; mozgalomra való figyelemből, kissé ké­: sőbbre eltolódott, ugy hogy most vasár­nap délután tartatik meg. A fáradhatatlan rendezőségnek e harmadik délutánra sikerült kiválóan jeles közreműködőket, megnyeriii. Igy Koppányi Gyula ref. lelkész felolvas, Zsilinszky Margit . szaval, K o 1 p a s z k .y Etel ós S z a 1 a y Emi monológot mond, mig dr. Hor­váth Dezső kir. s.-tanfelügyelő, zene­szerző zongorán játszik.

Next

/
Thumbnails
Contents