Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-22 / 32. szám

Békéscsaba, 1909. május 9. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 iz épület előtt tízméteres diszkért fog étesittetni. Az építkezéshez az állam i jövő évben fogna hozzá és 150 ezer ;oronára lesz a járásbirósági épület iöltségelve. A református templom a Simayéle telek túlsó végére jön. \ Gazdasági Egyesület köréből. Az igazgató-választmány ülése. Mindenképpen igen érdekes ülése volt vasárnap délelőtt a Békésvármelyei Gazdasági Egyesület igazgató váasztmányának. Főérdekessége mégis Kohn Dávid előadása volt a földadókaaszter kiigazításáról, melyről lapunk nás helyén emlékezünk meg. Ezenkívül i vármegyei jegyző-egylet beadványa iz ármentesitő társulatok munkakörének riterjesztéséről, a Bács-Bodrog Vármegyei Gazdasági Egyesület átirata az tdóelengedési bizottság összeállításáról, iz 1908. évi zárszámadás ós a tagdijíátralékok behajtása képezték az ülés öntosabb tárgyait. Jelen voltak Beliczey Géza elnöklete ilatt: Wagner István, Badics Elek, id. Kocziszky Mihály, ifj. Kocziszky Mihály, Veumann Manó, Zsíros András, Serli íálmán, Kitka György, K. Schriffert Jóisef, Kohn Dávid, Galgóczy Sándor, Wagner József, Kiss Antal, Morvay Miíály, Vidovszky László. Govrik János, Reiner Béla, Reisz Simon, Seiler Elek, °Jeiffer István titkár és Mázor Pál segéditkár. Beliczey Géza elnök a megjelentek idvözlése után az ülést megnyitván, elentést tett a feloszlott gyulai* nióhészígylet vagyonának régen vajúdó kériéséről. Az egylet alapszabályai értelnében tudniillik az a 3000 koronát kiievő vagyonnak a gazdasági egyesületre teli szállania. Ennek dacára az egyetlen ágból álló záró közgyűlés vita nélkül, jgyhangulag akként határozott, hogy a vagyon a róm. kath. népiskola fatenyészési telepének adassék. E határozatot yl egyesület megfellebbezte a belügyniniszterhez, akinek döntése azonban nég nem érkezett le. Jelentette ezután az elnök, hogy tz egyesületnek a dohányárak felemeésére vonatkozó javaslatához az OMGE s hozzájárult s az minden valószínűség szerint keresztül is fog menni. A hat gazdasági cseléd és hat muniás megjutalmazásáról szóló jelentés ;udomásul szolgált. A kataszteri birtokrendezési bizottságba 12 tag sürgős kiküldését kérvén ÍZ alispán, azt az elnökség saját hitáscörében-eszközölte. A kiküldöttek névsora felolvastatván, ellene K. Schrif: e r Józsefnek volt csak kifogása, aki lehezményezte azt, hogy a gyulaiak legiigálva vannak a bizottságban. Elnök beismeri, hogy tévedhettek, le ennek oka elsősorban a sürgősség, i rövid határidő volt, amely miatt nem livhatták össze az igazgató-választmányt. K gyulaiak egyébként nincsenek negligálva, mert a felszólaló is benne szerepel, különben ez a bizottság nem bir valami nagy jelentőséggel, alig van rá szükség. Az elnöki előterjesztések után Kohn Dávid tartotta meg érdekes előadását. Pfeiffer István titkár bemuatja a vármegyei községi ós körjegyzők egyesületének a töt vényhatósághoz ntézett beadványát, melyben annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy az árnentesitő-társulatok bővítsék ki müköiési körüket. Gondoskodjanak például i vizek minél nagyobb mértékben való lasznositásáról, a haltenyésztés intenzivebbé tételéről, a vizben szükülködő lelyek vizzel való ellátásáról, ipari és gazdasági gyárak felállításáról stb. A törvényhatóság ezt a beadványt véleményezés céljából kiadta a Gazdasági Egyesületnek. Az elnökség javaslatában üdvösöknek és helyeseknek tartja a beadvány közgazdasági intencióit. Ezért általánosságban hozzá is járul. Azonban legilletékesebbek az állásfoglalásra az irmentesitő-társulatok. Azokat kell elsősorban megkérdezni. A választmány az ílnöksóg javaslatához hozzájárult. Csabán a Petőfi-téren lévő egyesüeti ház 20.000 koronányi vételárát az ilispán a mostani székházra akarta be;ábláztatni. Ezt azonban az elnökség sérelmesnek találta. Az erről szóló alis3áni átirat, hogy a miniszter a felebbeiést elutasította, tudomásul szolgált. A szolnoki gazdasagi felügyelőség itirata, mely szerint a földmivelésügyi miniszter a Gyomán tartandó szarvasmarha- és lódijazásra 1000 korona államsegélyt ad: tudomásul vétetett. Szabolásvármegye Gazdasági Egyesületének átirata fölött, melyben a telepítési és parcellázási törvényjavaslatnak állítólag sérelmes rendelkezései ellen beadott feliratának pártolását kéri, tekintettel a felirat vehemens, gúnyos ós a jelenlegi kormányt igazságtalanul támadó hangjára, egyszerűen napirendre tért az igazgató-választmány. A Bácsbodrogvármegyei Gazdasági Egyesület felirt a pénzügyminiszterhez, hogy az elemi csapások alkalmával szokásos adóleirásokat ne csak pénzügyigazgatósági kiküldöttek eszközöljék, akik nagyon igazságtalanul járnak el, hanem egy háromtagú bizottság, mely álljon a pénzügyigazgatósági kiküldöttből, egy gazdasági egyesületi és az illetékes közigazgatási tisztviselőből. A választmány ez üdvös feliratnak hasonló szellemű felirattal való pártolását rendelte el. A Kisbirtokosok Földhitelintézete alaptőkéjét 12,000.000 koronára akarván felemelni, kéri az egyesületet a kibocsátott 200.000 és 10.000 koronás címletek jegyzésére. Napirendre tért fölötte a választmány. Pfeiffer István titkár, mint péntáros beterjeszti az egyesület 1908. évi zárszámadását. E szerint a mult év 9732 51 kor. bevételével szemben 9350 28 kor. kiadása volt az egyesületnek. A maradvány tehát, az 1155 63 kor., forgópénztárt is beleszámítva 1537-86 korona. Az egyesület vagyona alapítványokban 32.910' korona. Alapitótagul a mult évben gróf Wenckheim László lépett be 200 koronával. A tagdíjhátralékok 982 koronát tesznek ki. Erre nézve az igazgató-választakként határozott, hogy azokat a nem fizető tagokat, akik fizetésre képesek, be fogják pörölni. Vitás volt S z i 1 ág y i Pál elbocsátott kétegyházi jegyző ügye, aki számos tagtól beszedte a dijakat, de nem szolgáltatta be az egyesületnek, hanem zsebrevágta. Vita fejlődött ki a körül, hogy vájjon tegyenek-e Szilágyi ellen bünfenyitő feljelentést. Hosszas vita után ettől elállott a választmány. A közgyűlés napját, gróf Wenckheim Dénes elnökkel egyetértőleg fogja az egyesület megállapítani. A folyóügyek során, tekintettel hosszú éveken keresztül tanúsított buzgalmára és szorgalmára, Mázor Pál segédtitkár fizetését évi 1800 koronára emelte fel a választmány. Ezek után a választmányi ülés véget ért. A kalandor. Robelly Jenő odisszeája. (Külön fővárosi tudósítónktól.) A napokban egy hányatott élet ért véget. Röviden jelentették a lapok, hogy Robelly Jenő vívómester Montecarloban meghalt. Ez a rideg gyászjelentés már maga is téves, mert a halál nem a hírhedt játékbarlang hazájában érte utói a viszontagságos életű embert, hanem Sanremoban, az olasz pálmák alatt. Két évvel ezelőtt került oda, hogy gyógyulást keressen elhatalmasodott tüdőbajára. Ezt is a küzdelmek lázában kereste, a vívör-élet megőrölte szervezetét és aki nemrég még félelmes volt a kardforgatásban, halovány árnyéka lett a hajdan daliás férfinak. Sanremoban a Via Roma 43. számú házában lakott Robelly. Egy feltűnő termetű, elegáns, kissé elvirágzott szépség volt a hű, odaadó társa, aki Varinkov orosz grófnőnek nevezte magát és mindenütt mint festőnő mutatkozott be. Az oroszoknak csakugyan van ilyen nevü híres és ünnepelt művésznőjük, akinek festményeit messze földön ismerik. Ám az ex-vívómester meilresszót soha senki se látta festeni, gyakrabbsn főzött illatos paprikást, halászlét, aminek zamatát aligha a Kaukázusok mellől hózta magával. Sanremoban üdülő magyarok egymásközt maguknak reklamálták a te-iperamentumos asszonyt, aki különben kifogástalanul beszélt magyarul is s akinek a modora hasonlatosabb volt egy szegedi menyecskééhez, mint akár egy moszkvai arisztokrata kokottéhoz. Mikor már senkise törődött Robellyvel, mikor barátjai, rokonai mind elhagyták, ez a nő állt egyedül az oldalán. A szerelmes kutyahüségével csüngött rajta, ő tette rá a jeges borogatást, mikor a szerencsétlent negyven fokos láz gyötörte, ő nézett pénz után, mikor mindenből kifogytak. Robelly annyira vágyott a csókja után, hogy gyakran az életét kockáztatta vele. Egyszer be-' állított a sanremoi orvoshoz s könyezve, rémülten kórt tanácsot: — Doktor ur, segitsen rajtunk, az uram olyan szerelmes, hogy bele fog halni. Az orvos akkor meglátogatta a nagybeteget és már a halál pírját látta az arcon. Néhány hétig tartott még a szenvedés, az utolsó napokban kiült sütkérezni az erkélyre, egy napon aztán nem jelent meg többé. Meghalt. Az ismeretes váltóhamisítás után külföldre szökött Robelly, aki Szegeden, vagy Budapesten tartott fönn vívóiskolát. Csakhamar kenyérhez jutott egy londoni • cirkuszban, ahol mint nagyszerű céllövő produkálta magát. Azután Amerikába vitorlázott át és itt a magyar csikóst mutatta be az orfeumokban. Sok pénzt szerzett, de nyughatatlan vére a kalandor-életre ragadta. Visszajött Európába, előbb Interlakenben élt, majd Montekarlóba hordta az összegyűjtött ezreket és a roulett-asztalnál csakhamar elúsztatta. Neki csak a szenvedély maradt, amely hihetetlenül fokozódott s idők során a hazárd-őrület betegévé tette. Sanremóban is valóságos ruulett-szeánszokat rendezett; kis rouletteket hordozott magával, tanulta, próbálta a fortélyát s utóbb egész rendszereket állított föl. Pénz nélkül azonban kevés hasznát vette ennek a tudománynak. Jött a kór és betegágyba döntötte. Senki sem segítette most már és a kard helyett vonót vett a kezébe a zseniális ember. Már fiatalember korában hegedü-virtuozzá képezte ki magát s most visszatért első szerelméhez. A Riviérán hangversenyeket rendezett, amellett szenvedélyesen foglalkozott régi hegedűk eladásával. — Amadeuszokab Stívdiváriuszokat vett ós adott el s a haszonból éldegélt. Ha magyarral összekerült, nagy öröme volt s mindjárt azt kezdte bizonyítani, hogy igaztalanul hurcolták meg. Ö nem bűnös, nem hamisított váltót csak ráfogták. Esküdözött égre-földre és akik elhitték neki, azokat hálából ellátta a Riviérán nagyon is szükséges figyelmeztetéssel, hogy óvakodjanak a magyar szélhámosoktól. Szegényt meghagyták abban a hitében, hogy ő nem kalandor, megmaradt a régi snájdig gavallérnak s ezzel az engesztelő tudattal szállt sírba az utolsó évtizedek egyik legérdekesebb bolygó magyarja. Közgyűlés Csabán. A tisztviselői fizetésrendezés. Csaba község képviselőtestületének e hó 24-én, szombaton tartandó közgyűlésén fog tárgyalás alá kerülni a tisztviselők fizetósrendezésének régen vajúdó kérdése is. Nagyon is idejo van már annak, hogy ez a kérdés legalább egyelőre kielégítő megoldást nyerjen. Mert alig van városa, nagyközsége az országnak, melyben a tisztviselőknek olyan mostoha lenne a helyzetük, mint Csabán. Valósággal ázsiai, vagy legalább is balkáni állapotok uralkodnak itt e tekintetben. Néhány száz koronából kell különösen az alsóbbrangu tisztviselőknek és a kezelő-személyzetnek tengetniök életüket, sok esetben családdal együtt ós ennek dacára mégis megkívánják tőlük, hogy a társadalmi konvencióknak eleget tegyenek, egyszóval: reprezentáljanak. Igazán alig volt még mozgalom, mely Csaba humánusabban érző és gongolkodó társadalmának olyan rokonszenvével találkozott volna, mint a községi tisztviselőknek ez a fizetósrendezósi akciója. S hogy az elöljáróság végre, sok huzavona után, elszánta magát erre a lépésre, az csak dicséretére válhatik. Nem végleges ugyan ez a rendezés, sőt sokféle szempontból, amint mi a tervezetet ismerjük, számos kívánni valót hagy hátra, de mégis valami. Határozottan jelentékeny lépés előre. És ellene nem is lehet kifogása sen kinek a képviselőtestület tagjai közül. Nem lehet már csak azért sem, — ha a humanizmus követelményeit nem is tekintjük — mert egy fillérnyi költségtöbbletet sem okoz a községnek. Mert téves egyik laptársunknak az az állítása, hogy a tisztviselők fizetésfelemelése a következő é vben 2000 korona költségtöbbletet okoz. Ellenkezőleg. A rendelkezésre álló 16.000 koronányi összegből e célra csak 15.000 korona használódik fel, tehát 1000 koronát megtakarít a község, ami a pótadó csökkenését is maga után vonja. A város által felveendő 600.000 koronás kölcsön, mely szintén ezen a közgyűlésen kerül tárgyalásra s melyet különösen az ügyekkel ismeretlenek szintén a fizetésrendezéssel hoznak kapcsolatba igen tévesen, sem jelent ujabb megterhelést Csabára. A csak konverzió, a már meglevő több kisebb kölcsönöknek egységes kamatláb melletti összesítése. A többi tárgyai miatt is igen érdekesnek ígérkező közgyűlés tárgysorozata egyébként a következő: 1. A kereskedelmi miniszter leirata Iparos-Otthon építése ügyében. 2. Közművelődési házzal kapcsolatos muzeum ügyében leirat. 3. Gyulai kir. államépitészeti hivatal átirata a békési állami ut kijelölése tárgyában. 4. Gyulai kir. pénzügyigazgatóság felhívása az ex-lexből származó kamatok befizetése tárgyában. 5. Szeghalom község megkeresése uj vasútvonal létesítése iránt. 6. Főszolgabíró rendelete Stefányik János illetősége ügyében. 7. Községi 600.000 kor. kölcsönre beérkezett ajánlatok tárgyalása. 8. Ferencz András megválasztott tanügyi esküdt lemondása. 9. Esküdtszéki tagok összeírásához bizottság megválasztása. 10. Macsánszki János illetőségi ügye. 11. Községi tisztviselők fizetésrendezóse ügyében kiküldött bizottság javaslata. 12. Tűzoltói szabályrendeletek módosítása. 13. Uj marha-mérleg beszerzése. 14. Vágóhíd kibővítésének terve ós költségvetése. 15. Községi közmunka törlésének kimutatása. 16. Katonai barakkok villanyvilágítása. 17. Egyes városi földek bérbeadása. 18. A helybeli két takarékpénztár adománya. 20. Kérvények: Böszörményi Róza polgári leányiskolájának segélyezése, Farkas Mátyás és neje, Aradszki János, Nánási János, Zsilák János szabályozás, Léviusz Mihály halastóbériet, Tejszövetkezet csőfektetés, Mübutorgyár adóvisszatérítés, Tyehlár Károly ós Társa adótörlés, Lódig Károly és Wóisz Mór bérhosszabbitás, Sikkony—vandháti hídépítés, Szenes Sándor ligeti vendéglő átalakítás, Fehér Imre ós társai gerendási igazgatás, Rosenthal I. és Bartos János bérátruházás, Lipkovics és Kozma ajánlata, Farkas Sándor ós társai teleknyitás, és végül lakositási ügyek iránti kérvények. A vármegyei közkórház mult évi forgalma. A gyulai közkórház 1908. évi betegforgalmáról szóló kimutatással csak most készült el a kórház iga- gatósága. Ez nem is volt könnyű munka, mert e fontos közegészségügyi intézményünk ugy orvosainak kiválósága, mint célszerű berendezésénél fogva a vidék egyik legnagyobb ilynemű intézménye, melynek a szomszédos vármegyékben is igen jó híre van és tömegesen keresik fel a gyógyulni vágyók mindenfelől. Arad-, Bihar-, Csanád- és Jásznagykunszolnokmegyéből majdnem anynyian érkeznek oda, mint magából Bókésvármegyéből. Nem csoda tehát, ha forgalma évről-évre növekedik. Ez. a körülmény megint égető szükséggé teszi, hogy a tervbe vett kibővítési munkálatok minél hamarább végrehajtassanak s a kórház ebből a szempontból se eshesséx kifogás alá. A kórházban az 1908. évben öeszesen 5402 beteget ápoltak, körülbelül százzal többet, mint a mult évben. A betegek közül 323 volt az elmebajos, 4874 a rendes, elterjedt betegségekben szenvedett, a többieket ritkábban előforduló, speciális bajok kínozták. Az összes be-