Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-18 / 31. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 31-ik szám. Vasárnap, április 18. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éwnegyedenbelQI Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Mindenttudók. Békéscsaba, április 17. Fene nagy politikus nemzet vagyunk. Nálunk mindenki politizál. A szatócs, a csizmadia, a hivatalnok, szóval mindenki, akinek pedig a legkisebb jelentőségű dolga is fontosabb annál, hogy ki lesz a legközelebbi jövő miniszterelnöke. Okoskodó nemzet vagyunk tudniillik és régen ösmeretesek arról, hogy nagyon szeretünk beleavatkozni olyasmibe is, amihez semmi közünk nincsen. Most például gondoktól barázdás homlokkal járja az utat mindenki és kisír minden szemből az a kérdés: hogy lesz, mint lesz az ország sora. Mindenki tud valami megoldást. Mindenkinek van valami bizalmasa, politikusa, újságíró, vagy ehhez hasonló, aki egészen bizonyosan megmondhatja, mit mondott a király a minapában négyszemközt Wekerle miniszterelnöknek. Hiszen nagyon szép lenne a közügyek és a haza sorsa iránt való ezen nagyfokú lelkesedés, ha abból csak a legkisebb haszon háramlana arra a már többször emlegetett közre. Csakhogy — sajnos — ugy áll a dolog, hogy a honmentők csak bölcs tanácscsal akarnak segíteni a hazán és nem tettel. Olyan elméleti politikusok vagyunk, mint az az ideális anarchista, aki elméletben minden uralkodót felrobbant, de azért szívesen megy el az udvari ebédekre. Ha az a sok műkedvelő politikus, aki most mind egyszerre szeretné a haza sorsát intézni, többet cselekedne és kevesebbet tervezgetne, bizony jóval nagyobbat lendítene a hazáján, mint azzal a töméntelen fogadatlan prókátorsággal. Törökország három hónap alatt a század legfényesebb politikai diadalát j aratta, anélkül, hogy annyi műkedvelő ; politikusa lenne, mint a milyen nálunk minden utcasarkon tucatszámra hemzseg. Kivívta alkotmányát, ha az mindjárt nem tetszett se az orosznak, se az angolnak, meghajlásra kényszeritette a nagyfülíi osztrák diplomáciát, szóval fényes győzelemmel dicsekedhetik. És e győzelmet csakis annak köszönheti, hogy polgárai nem szóval, nem frázissal, de tettel, cselekedettel támogatták a vezető embereket törekvéseikben. Amikor kimondották, hogy a monarchia ipari termékeit bojkottálni kell,, minden kereskedő, iparos, de még a legutolsó teherhordó is szó nélkül, lelkesedéssel engedelmeskedett a parancsnak és ne adj Isten, hogy attól a perctől kezdve csak egy kocka cukrot is elfogyasztottak volna az egész országban, amelyik Ausztriából, vagy Magyarországból légyen. Ilyen népnek azután joga is van ahhoz, hogy tevékenyebb részt követeljen magának az ország sorsának intézésében. Aki megmutatta a küzdelem perceiben, hogy hü és áldozatra kész fia tud lenni hazájának, az béke idején is helyet kérhet magának a vezetésben. De mi, ahol pipogya szájhősök ordítoznak teletorokkal és elhallgatnak, amikor csak a- legkisebb stallum reménye csillan fel, ahol politikai lángész I mindenki, amig véleményét kérdik és ! kámforrá válik abban a pillanatban, a mikor cselekednie kell valamit, mi hallgassunk a mi politikánkkal, mely nem egyébb nevetséges, hiuságos komédiánál. És ennek a komédiának szintere a hétköznapi élet. A nagyképű politikusnak egyetlen gondja az, hogy magát mennél nagyobbá tüntesse fel a többiek rovására. Hitványság mindez és csak egy az igazság, hogy mi az alkotmányunkkal nem tudunk élni, mert ehhez gyöngék és tehetetlenek vagyunk. Nemzetiségi okvetetienkedés. Az aradi román püspök a magyar feliratok ellen. A vármegye közigazgatási bizottsága egyik régebbi ülésén, mint már megirtuk, azt a határozatot hozta, hogy Csaba, Kétegyháza ós Gyula területén levő román iskolák homlokzatáról a román nyelvű felirat eltávolítandó és magyar nvelvü felirat alkalmazandó helyette. Ugyanakkor felszólította a szólgabirákat arra is, hogy e határozat érvényre jutásáról gondoskodjanak s ha másképen nem lehet, karhatalommal is igyekezzenek az idegen nyelvű feliratokat eltávolítani. Ez meg is történt, amennyiben a gyulai és csabai járások szolgabirái jelentették, hogy a román iskolákon nincsen többé román felirat. Egyedül a gyulai polgármester nem tett hasonló értelmű jelentést, ami annak a bizonyítéka, hogy Gyulán még a régi állapot uralkodik ebben a tekintetben. Sajnos, ennek az álláspontnak is neg van a maga támpontja Apponyi kultuszminiszter határozatlan rendeletében. A miniszter ugyanis kimondja rendeletében, hogy az iskolákra felirat íem szükséges, de ha már van, akkor "a magyar nyelvű felirat melleit az illető felekezet nyelvén is megengedhető a felirat. E rendeletre támaszkodik P a p p János aradi gör. kel. román püspök is, amikor Békésvármegye közigazgatási bizottságának múltkori rendelete kapcsán átiratot intézett a törvényhatósághoz, amelyben a bizottság határozatát egyenesen törvénytelennek minősiti és kéri hatályon kivül helyezését. Hivatkozik arra, hogy éppen ö volt az, aki a kultuszminiszternek a következő feliratot ajánlotta: „Gör. kel. román felekezeti népiskola." A miniszter ezt el is fogadta és megengedte, hogy román nyelven is felírható legyen az iskola cimé. A román püspöknek ezt az átiratát M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő olvasta fel jelentése kapcsán. Javaslata az volt, hogy a bizottság határozatát fenn kell tartani, mert az áll törvényes alapon s ily értelemben kell a román püspököt értesiteni. Elsőnek Ambrus Sándor alispán szólalt föl: A közigazgatási jog szerint a rendeletek nem állhatnak ellentétben a törvénnyel. A törvény pedig határozottan kimondja, hogy Magyarország iskoláin idegen nyelvű feliratok nem engedhetők meg. A kultuszminiszter pedig megengedhetőknek rendelte el — igaz, hogy csak a magyar líelyett. A közigazgatási bizottság a törvény alapján állott akkor, mikor határozatát meghozta és kellő erélylyel végre is hajtatta. A törvénynek erre a szakaszára egyébként a törvényhatóság a minisztert is figyelmeztette, de felterjesztésére mindezideig nem jött válasz. Ennélfogva erélyesen vissza kell utasítani a román püspök átiratának azt a passzusát, mely törvénytelennek minősiti a határozatot. Dőry Pál főispán szintén ezen az állásponton van. Veres József felhivja a bizottság figyelmét arra az anomaliára, hogy a kultuszminiszter enyhe rendelete következtében most már az is megtörtént, amire eddig nem volt eset, hogy esperesi kerületének egyik községében tói nyelvű iskolafeliratot is látott. Ezt mind a miniszteri rendelet „megengedhető" szavának kell tulajdonítani. Nagy visszaesést jelent ez Békésvármegye magyarosodásának szempontjából. Békésmegyében semmiféle „idegen nyelvű feliratra nincsen szükség. O is erélyes választ kiván a román püspök átiratára. Ambrus alispán : Ugy látszik, nemcsak a románoknál, hanem a megye más nemzetiségeinél tapasztalhatók retrográd törekvések. Ebben az esetben pedig egyforma mértékkel kell mérni. Indítványozza, hogy a feliratok szempontjából szigorúan meg kell vizsgálni az iskolákat mindenütt, ahol arra szükség van. Erre utasítani kell a szólgabirákat és a közigazgatási bizottság multBékésmegyei Közlöny tárcája. A tékozló dalokból Én felruházlak A lelkem hímes csodaszőttesével És mesebeli királyfinak látlak. • Én odahívlak Az élet dús, teritett asztalához És pergő rózsaszirmokkal borítlak. Én rádköszöntöm A gyönyörűség habzó mámorkelyhét És lábad elé szórom minden gyöngyöm. Bn fölkínálom Egyetlen, sápadt, tiszta csókban néked Mind, ami szépség, szomorúság, álom. Nil. A tanyai bolond. Irta : Toma István. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A hotszu béreslakások suta ajtóiból a tűzhelyek piros, ideges, vacsorát melegítő lángja világit be az öreg alkonyat barnaságába. A tücskök cirrognak, feleselnek egyI mással, majd megered különös zenéjük | gyorsan, szaporán, egyhangú változat: tal. Éles prímjükbe beleszól a bárány, akol szakadatlan bégetése. Teljes tanyai | hangulat. Ebbe a csendtelen csendbe a tanyai ut jegenyéi közül kísérteties rikoltozás vegyül. Mint egy kisérteni járó, beszédét felejtette lélek szenvedésekkel teli alvilági hangja sivít végig a tanyán: — Hiihü . . . Kri . . . Kri . . . Hühü ! . . . A bolond volt. A tanya őrültje. Az eresz alatt galuskát faló, zsámiskát nyelő gyerekhad talpraugrik. Futva iramodik a jegenyés felé: — Hahó, itt van Vendel... Hühü ... Kri . . . Kri! . . . Ez a Vendel a tanyához tartozik. A Gajmóék fia. Kik azok a Gajmóék ? Hát az öregek. A számadó juhász, meg a felesége, Julis néni. Tanyai becsületességü öreg házaspár. Vagy ötven éve, hogy együtt élnek. Nemzettek tizenkét gyermeket. Nevelték, nyírták, fejték a bárányokat ugyanannyi idő óta s most csöndes motyogással a halálra várnak. Két régi múmia. A tisztességtudásnak és a munkának kivesző őslényei. Erejüket megemésztette az idő s a munka, szivüket élő kebelükben porhanyósitja a szeretet és szenvedés. Amikor tizenegyedszer vajúdott a cserfa-ágyán Julis néni, akkor is fiut hozott a" világra. Megmosolyogták a szerencséjüket, amúgy öregesen, szótlanul. Egymásra néztek és mosolyogtak. Mind a ketten tudták egymás gondolatát. De akkor pontot lettek a gondolatuk után. — Ez az utolsó, nó! — mormogta pironkodással az öreg Gajmó. De nem ugy volt ám! Két év múlva megint csak nekifeküdt az ágynak Julis néni és mi tagadás benne, fiut hozott a világra. Megint mosolyogtak és ráhagyták magukat az Istenre. Szivükben pedig boldogok voltak, mert öregedő ágyékukból élő magzat sarjadt. Náluk áldás volt a gyermek. Duruzsolás helyett megköszönték szépen. Hej, mert a gyermek vesződség mellett örömet is hoz a házba. Ha nincs gyermek, nincsen keresztelő; ha nincs keresztelő, nincsen lakzi; már pedig e nélkül nem ér az ember élete egy hajítófát sem. Nőtt a tizenkét gyerek. Az asszony keze birta a munkát, szeretete győzte a gondot. Takaros volt valamennyi. Ha ugy vasárnap kikészültek a templomba, a két öregedő lélek nem győzte szemmel, szivük gyönyörűséggel. Fiu mind. Huszár mind. Gajmó-fajta valamennyi. Az uraság is megbámulta, megdicsérte. Kerül ebből minden szolgálatra. De a nagy öröm nem az ember osztályrésze. Régen volt az, talán ott az ázsiai Paradicsomban, mikor ürmöt és beléndeket nem termett a föld. De azóta fölös számmal burjánzik s a keserű bürü átkozott nedvéből dúsan töltöget az ember poharába a láthatatlan intéző: az élet. Gajinóéknél is jó adag csurrant a mindennapi élet ivópoharába. Mert amint nőtt a legkisebb csemete, a Vendel, az asszony arca el-elborult. Testre fejlődött erősen, buján, de a lelke, — a lelke az visszamaradt. Nem tudott kiülni a szemébe, a mosolygásába. Olyan volt az egész gyerek négy éves korában is, mint a dagasztott tészta. Hangtalan, buta. Ahová ültették, ott maradt. De ríni keservesen tudott. Azonban ezt se ugy, mint más gyerek. Nem trücskölt, nem sikoltott százféleképpen, csak vonyított, vonyított, mint a kutya ujholdkor, elnyujtottan, tagozatlan vonyítással . . . Jött-ment a sok javasasszony. Hordták a füvet, babonát és a szapora garast. Végre orvos is jött s akkor meghallották, amit nem mertek néven nevezni, hogy a kis fiuk, az utolsó: hülye. — Uram, ha elvetted volna azt a gyermeket, nem vert volna a gyász ugy végig azon a házon, mint ez a babonás félelemmel rejtegetett valóság. Sikított ott a fájdalom. Azok a titkos könyek, melyeket az anya sirt Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza » eUcA stámlalan tanár és orvot állal naponta ajánlva- J* Minthogy értéktelen utániatokat is kioálnak. kérjen mtadeskor „Roohs* eredeti ®»omagolást. F. tíofftnann-La Rocto A Cie. Basel (Svájc.) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba! Ára üvegenként 4 — korona, i