Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-15 / 30. szám

3 Miután az eddigi négy óvoda csak igen kevés százalékát az óvodaköteles gyermekeknek képes befogadni s egyik sem mondható minta-óvodának; ezért azon alkalomból, amidőn Békéscsaba község egy községi óvoda céljaira kész házat akar venni, érdemes a köz szempontjából ez ügygyei behatóan foglalkozni. A kisdedóvást illetőleg már 1891. évben törvényt alkottak honatyáink s a vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter ur pedig 1892-ik évben 44000. szám alatt rendeleletet és szabályzatot adott ki s ez körülményesen foglalkozik azzal, hogy milyen módon leghelyesebb a községi óvodát létesíteni. Ezen miniszteri rendelet világosan kimondja azt, hogy az óvoda olyan intézmény, mely uj épületet kíván különleges tervezés és épités szerint. A nevezett miniszteri rendelet 16. §-a ekképen szól: »A kisdedóvodák és menedékházak elhelyezése ugy nyer legelőnyösebb megoldást, ha a község alkalmas fekvésű telken egészen uj épületet emeltet, mert az olyan helyiség fog teljesen megfelelni rendeltetésének, mely kizárólag a kisdedóvás céljaira szükséges követelményeknek szemelőtt tartása mellett terveztetik és épül fel." Miután Békéscsabán a kisdedóvás ügye az 1891. évi XV t.-c. és 1892. évi 44000. számú V. és K. M. rendeletnek megfelelően máig sincs megoldva, tehát Békéscsaba jóformán adós maga-magának azzal, hogy egyelőre legalább egy a kor kívánalmainak megfelelő kisdedóvodát köteles létesíteni. Erre most az alkalom kínálkozik. Telket sem kellene venni, mert a Petőfi-ligetnek kertészlak melletti helyén egy minta-óvodának Békéscsabán legalkalmasabb helyet lehet kapni, miután egy öreg és vegyes anyagból épült házat átalakítani sem lehet ugy, hogy ebben a törvény által megkívánt minden gyermekre legkevesebb 08 négyszögméter alapterület jusson. Miután ezen tájon sok az óvodaköteles gyermek, mindenesetre 80 gyermekre kell a játszó-termet megépíteni. A játszó-teremnek, ha 10 méter hosszú, legkevesebb 7 méter belvilággal kell bírni, mert az óvodában — előírás szerint — a kályhát is körül kell keríteni, hogy a gyermekek meg ne égessék magukat a fűtési időszak alatt. Az óvodához, 80 gyermekre számítva, igen nagy foglalkozó-terem is elő van irva. Már csak ezeket a termeket sem lehet azon épületben helyesen létrehozni s miután egy kész épületnek bontása is pénzbe kerül, ezért egy ócska háznak megvétele sehogysem ajánlatos a községnek, mert a bontás alkalmával tudódik ki majd az, hogy 70 • alapméter területű játszó-terem és 50 •-méter alapíerületü foglalkozó-terem nem telik. Az óvodának csendes, pormentes helyen kell létesülni. Ezen követelménynek, az eddigi óvodák egyike sem felel meg s éppen azért meg vagyok győzőove, hogy Békéscsaba község képviselőtestületének tagjai ezen információ után a megyei közgyűlésen, hol a Békéscsaba község óvoda céljaira vonatkozó házvételi határozata felebbezés folytán ujabb tárgyalásra kerül s a hivatkozott törvény, miniszteri rendelet és a helyi viszonyokra s hazafias célokra való hivatkozás után a megyei törvényhatósági bizottságnak lesz módjában fenti törvény és miniszteri rendeletre való hivatkozással házvéleli határozattól a jóváhagyást megvonni és Békéscsabát egy mintaóvoda létesítésére, uj óvoda építésére lesz alkalma felhívni. Egy ócska házban elhelyezett óvodahelyiség az oda járó gyermekek egészségére sem közönyös valami, mert a tapasztalás azt igazolja, hogy egészségtelen lakásban a gyermekbetegségek közül sokkal több fordul elő, mint egészséges lakásban. Egy régi házban létesült óvoda ki volna téve annak, hogy gyakran kellene azt a hatóságnak bezáratni s igy sehogy sem felelhetne meg magasztos céljának. Mindezekből kitűnik, hogy Békéscsabán az alvégen egy mintaóvodára nagy szükség van s az helyesen csak uj épületben helyezhető el. Ha talán — én nem akarom elhinni — többe kerülne is az uj óvoda, ezek után meg vagyok győződve arról, hogy a békéscsabai képviselőtestületnek minden tagja hozzá fog ahhoz járulni. Dr. Szondi LajOB, járásorvos. lasztói körében óhajtotta eltölteni. Azt régóta tudtam már, hogy a sárrétiek a legéleterősebb hajtásai közé tartoznak a magyar nemzet törzsének, de most, hogy megismertem őket, őszinte szívből mondom, büszke vagyok rájuk és kívánom, hogy mindenütt hozzájuk hasonló legyen a magyarság. Aranyos kedély, tisztelettudás ós páratlan vendégszeretet jellemzik a sárréti magyart Bármerre mentünk, mindenütt enni-inni kellett. A körök és magánosok szinte versenyeztek abban, hogy ki lát bennünket szivesebben. Meg is ragadom az alkalmat, hogy az egészséges sárréti kedélynek, mely különösen társalgás közben nyilvánul meg, i egy-két epizód leírásával legalább hal- J vány visszhangját adjam. Húsvétkor a Sárréten. — Pillanatnyi felvételek. — Sohasem felejtem el azt a két napot, melyet most töltöttem a derék sárréti magyarok társaságában. A gyomai kerület igazán népszerű országgyűlési képviselőjét, Fábry Károlyt kisértem el, aki a húsvéti ünnepeket szeretett váA Csaba—vésztői kis kávédaráló a tőle kitelhető legnagyobb buzgósággal igyekezett Vésztő felé. Nem ment éppen olyan gyorsan, mint a keleti express, de azért ugy sem, mint egy vicinális. Időnként meg-megállt a gép, itatott s aztán mentünk. Fő az, hogy végrevalahára megérkeztünk Vésztőre. A mótor a község főutcáin is keresztül vonul. A határon beszállott hozzánk Popov i c s László, aki szerb neve létére olyan magyar, hogy keresni kell a párját. Rendkívül tréfás, ötletes ember. Mikor a község közepére érkeztünk, egyik utitársunk megjegyezte : — ügy látom, hogy Vésztő igen szépen fejlődik. Nagyon csinos házak vannak a Fő-utcán. A községháza meg egyenesen páratlan a maga nemében. 4 — Ja, kérem, — válaszolta tréfás dicsekedéssel Popovics, — fejlődünk mi ugyancsak. Olyanok akarunk Jenni, mint Páris, meg London, csakhogy még a fejlődés kezdő stádiumában vagyunk. Nincs kizárva azonban, hogy olyanok leszünk — húszezer esztendő múlva. Ezt azonban mi bajosan érjük meg. Délután a különböző köröket jártuk be, amelyekben Fábry képviselő szíves szeretettel érdeklődött ugy az egyesek, mint a község bajai után és ahol csak szükség volt rá, örömmel felajánlotta támogatását, közbenjárását. Az pedig nem puszta szó. Tudják -ezt a sárréti magyarok, de szeretik is ám a képviselőjüket. Este Csák Aladár református lelkész vendégszerető házánál gyűlt össze nagy társaság. Szívesség, ennivaló, kitűnő bor volt persze bőven. Az meg még természetesebb, hogy a vacsora mélyen belenyúlt a késő éjjeli órákba. Éjfél felé mindenki szedni akarta a sátorfáját, de nem lehetett ám ott i/gyere ki". Csak akkor oszlottunk szét az örökös készülődés dacára, amikor a világosság erős harcba kezdett a sötétséggel. Egyszóval ott is beigazolódott az a mondás, hogy: „aki készülődik, az még nem megy". Húsvét hétfőjén egy csigalassúsággal rohanó vicinálison Füzesgyarmatra mentünk, ahol az állomáson a község népszerű és páratlan humoru főjegyzője, Fehér László fogadott bennünket. Szíves barátság, vendégszeretet, ételezés, italozás volt itt is bőven. Azok a gyarmati magyarok majd szétszedtek bennünket. Délelőtt az a különös szerencse ért bennünket, hogy ahová csak vizitelni mentünk, sehol sem volt otthon a házigazda. Mindenütt a bájos, szép háziasszonyok fogadtak bennünket. Mi sem természetesebb, hogy ilyen társaságban bátrak voltunk — elfelejtkezni a házigazda távollétéről. Délután a köröket jártuk sorra, aztán civisuraimékhoz is be-betórtünk egy kis itatásra. Este aztán az Uri Kiszinó bálja következett, ahol olyan szép nyolc magyar lány táncolt, hogy hét vármegye is megirigyelheti Békésmegyétől. ' Már az éjszakai dél ugyancsak közel volt, mikor átvonultunk a nagyvendéglőbe, az ifjúsági kör báljára. Útközben esett egy kis eset is. Fehér Laci bátyánk az utca közepén törtetett ; előre. Egyszerre találkozik egy virágos kedvű magyarral, aki a sötétben is rá| ismert. — Jó estét, főjegyző uram! — üdvözölte nagy szeretettel. — Ne kiabáljon kend! Nem látja, hogy nem én vagyok én ! — felelt vissza az üdvözlésre Laci bátyánk. Ezt a diplomatikus feleletet nem lehetett ám megállani nevetés nélkül. .. * De hiszen köteteket lehetne irni azoknak a derék, egészséges kedélyű j sárréti magyaroknak a kedves mókáiról. Riporter. Hol a tanársegéd? Egy klinika szenzációja. — Külön fővárosi tudósítónktól. — Rejtélyes eset foglalkoztatja már hetek óta a fővárosi orvosi köröket. Az orvos-egyetem egyik klinikájáról hirtelen eltűnt a klinika első tanársegéde, aki pedig éveken keresztül a tanár protegált kedvence volt és akinek a közeli napok az egyetemi magántanárságot hozta volna meg. A sokat szereplő tanársegéd egyszerre bsak itthagyta a fővárost. Külföldre utazott. Egy hírneves idegbeteg szanatóriumba költözött. Fényes garszon-lakása, amely a Józsefvárosban van, már hetek óta lefüggönyözött és kérdés, hogy még valamikor visszatérhet-e ? Ugy rebesgetik az orvosi kaszinókban, hogy a klinika két alantasabb assistense egy szép napon megjelent a professzor előtt és statisztikai kimutatást vett át arról a tízezrekre menő kötőszer-, vatta- és műszerhiányról, a mely egy idő óta feltűnően szaporodott. Heteken, hónapokon át titokban folyt a kutatás. Mígnem a legnagyobb meglepetésre reájöttek, hogy a tanár dédelgetett kedvence : az első tanársegéd kezén keresztül vándorolnak és tünedeznek el a vagyontérő klinikai eszközök. Óriási kapkodás következett erre. A statisztika az egyetemi tanács elé került. Megindult a vizsgálat; mindenkit megeskettek, hogy a botrányról senkinek nem szabad szólni. És a két alantas asszistens — más jobb orvosi felfedezés hiányában — e felfedezés alapján előlépett. De teljesen eltussolni a botrányt nem lehetett. Az irodalmilag sokat dolgozó, tudományos felolvasásokat tartó első tanársegéd egyszerre félreállt/ a felolvasó asztaltól. És megindult a találgatás. Az orvosokat nem lehetett félrevezetni, ugy, hogy ez a klinikai botrány ma közbeszéd tárgya a magyar orvosi világban, amely világosságot akar — és joggal — ebbe a titokzatos ügybe, amelyet alantas egyetemi orvos „statisztikája" alapján egy fiatal, törekvő tanársegéd karrierjét zúzta össze. Az iratok — jól tudjuk — ott feküsznek az egyetemi tanács zöld asztalán. A tanársegéd száműzetésben, a két másik „felfedező" a tanársegéd helyén van, az orvosi világot pedig botrányos hirek zaklatják, a melyek az egyetem aulájából indulnak ki és ha beigazolódnak, ugy könnyen tönkretehetik az orvosi egyetem megmaradt kicsiny tekintélyét. Az egyetemnek nagy érdeke, hogy ez a titokzatosság mihamarább feltisztuljon, még mielőtt a nagyközönség elfordulna a botrány forrásaitól. Öngyilkos nyomorék. A gyorsvonat elé vetette magát. Szegény Kurgyis Mihály, csabai szabósegéd beteges volt és nyomorék. Vézna testébe úgyszólván csak hálni járt a lélek s ezenkívül egy nagy púpot is cipelt a hátán. Ezek miatt örömtelen volt az egész élete. Pedig az ő szive is megmozdult, mikor a természet törvényei ugy parancsolták ; nagy, éltető szerelőmről ő is álmodozott, ábrándozott, mikor látta másoknak a boldogságát. Egy-egy tüzes fekete vagy kék szempár öt is tűzbe hozta ... De hiába. Beteges volt, nyomorék volt s nem kellett senkinek. A lányok, azok a huncut lányok kikacagták, mikor szerelemről kezdett beszélni. Huszonhét éves kora dacára árván, boldogtalanul, pár nélkül élt öreg édesanyja oldalán. Pedig ügyes ós szorgalmas iparos volt. Műhelyekbe éppen betegeskedése miatt nem járt be, hanem haza hordta a munkát a mesterektől és otthon dolgozott. Ez a gyötrelmes, örömtelen élet mindig panaszkodóbbá, szomorúbbá tette és lassankint megérlelte benne az öngyilkosság gondnlatát. Mint édesanyja mondotta, utóbbi időben alig lehetett szavát venni. Munkáját időnként félbeszakította s el-elgondolkozott, közben sóhajtozott nagyokat. Édesanyja, barátai próbálták vigasztalni, de sikertelenül. Húsvétkor aztán, úgy látszik, viszszavonhatatlanul elszánta magát. Az a józan életű, szolid fiatalember iszonyú mulatozásokat csapott vasárnap is, hétfőn is. Sorba járta az erzsébethelyi korcsmákat, öntötte magába a bort, este pedig berándult Csabára és itt folytatta reggelig. Hétfőn éjjel is reggelig mulatott egyik Vasút-utcai kávéházban. Édesanyja utána ment ós sírva kérlelte: — Gyere haza, fiam, hisz tönkreteszed végképen az egészségedet. Téged egy átdorbézolt éjszaka is könnyen sírba vihet. — Csak menjen haza — mondotta Kurgyis. De nézzen meg jól édes anyám, mert nem lát többet. Az anya nem vette komolyan ezt a mondást és ott hagyta, a mulató cimborákkal. Estefelé tétova léptekkel tántorgott Kurgyis Erzsébethely felé. Mikor a vasúti felüljáróhoz ért, épen akkor robogott ki az állomásról a Budapestaradi gyorsvonat. Mikor a mozdony körülbelül tíz lépésre volt tőle, hirteleni elhatározással elébe ugrott és levetette magát a sínpárra. A vonatvezető észrevette a szándékot és az uj rendszerű fékezővel a lehető leggyorsabban megállította a még úgyis lassan haladó vo • natot, de már késő volt. A kerekek előtt levő sinseprő vasa odaszorította torkánál fogva a sínre a szegény embert s borzalmasan összeroncsolta gégéjét, nyakcsigolyája is eltört. Mire S z e m e r e Kálmán állomási főnök a rögtöni segély eszközeivel megérkezett, már Kurgyis kiszenvedett. Az öngyilkosságról azonnal értesítették a rendőrséget, honnan Hrabovszki rendőrfőbiztos ós dr. W a 11 f i s c h Ferenc községi orvos jelentek meg. Mást már nem tehettek, csak a jegyzőkönyvet vették fel. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára enyhe időt jelez, elvétve csapadékkal. — Két uj közjegyző. A szarvasi és a szeghalmi közjegyzői állások, előbbi M i k o 1 a y Mihály, utóbbi pedig Csorba Géza közjegyző elhunyta folytán már régen üresedésben voltak. A megürült állások közül a szarvasiért 76-an, a szeghalmiért 27-en versenyeztek. G ü n t h e r Antal igazságügy miniszter mult szombaton nevezte ki az uj közjegyzőket s választásával ugy Szarvas közönségét, mint a szeghalmi járás lakosságát is teljesen kielégítette s egyben az igaz érdemet ós arravalóságot jutalmazta. Szarvasi közjegyzővé a miniszter H a v i á r Gyula ügyvédet, szeghalmi közjegyzővé pedig dr. N ek u 1 a Gyula csabai közjegyző-helyettest nevezte ki, ki 22 éve ily minőségben működik. Haviár Gyula, az uj közjegyző közszereplése, mely a haladással kapcsolatosan mindig a köz javára irányul, előnyösen ismeretes e megye közönsége előtt. Dr. Nekula Gyulában a miniszter a kiváló tudásu jogászt jutalmazta ós pedáns munkaszeretetét, e pályán hosszú éveken át töltött lelkiismeretes működését méltányolta akkor, I mikor közjegyzővé kinevezte. Dr. Nej kula kinevezése Csaba társadalmának széles köreiben őszinte örömet keltett, de a közszeretetben álló férfiú távozását mégis őszintén sajnálja mindenki. A szeghalmiaknak csak gratulálni lehet e kinevezéshez. — A csabai selyemfonoda vízvezetéke. A csabai selyemfonoda vízvezetékére ós szennyviz-elvezető csatornájára vonatkozólag a véglegi tárgyalás május 19-re van kitűzve. A fonoda igazgatósága azonban, bár ugy a vízvezeték, mint a szennyvízelvezető tervei ellen sok kifogás merült fel, ideiglenes engedélyt is kórt. Ambrus Sándor alispán ennélfogva e kérelem elintézése céljából április 25-ére előzetes tárgyalást rendeltel.