Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-15 / 30. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 30-ik szám. Csütörtök, április 15. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor ElSfizetni bármikor lehet éonegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZXHEX.SZ-KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Magyar udvartartás. Békéscsaba, április 14. Budavárában trónol a király . . . Igy irta a költő. De látnoki szeme, a nagy idők ködhomályától elborulhatott. Mert csak néha, néha székel Budán a király, tartózkodik szerető magyar népe körében. A törvény, a jog azt határozza, hogy a magyar királynak az esztendő felerészét Magyarországban kell töltenie, de évtizedek multak s fognak még elmúlni, ám a törvény ereje gyöngének bizonyul ott, hol a törvény felkent szentesitőjének akarata másképen határoz. Csak néha, néha köszönthetjük magunk között a királyt s ezt fájdalommal regisztráljuk. Pedig, hogy az agg uralkodót minő szeretet veszi körül hű magyar alattvalói között, azt még talán Őfelségének sem kell erősítenünk. Kitetszik az mindabból, mit naprólnapra, szemtől-szembe lát. Az üdvrivalgásból, ha valahol megjelen. Az áhítatos tekintetekből, mely a szemekből kisugárzik. A féltő gondból, melylyel felkent személye felett őrködnek. S mégis . . . Ritka vendég hazánkban a király. Május hóban végre ellátogat hozzánk a király. Hogy mennyire szükséges Magyarországnak, de különösen a fővárosnak, hogy magyar udvara legyen, hogy a király s környezete körünkben időzzék, az kitűnik abból a hihetetlen élénk életből, mely az udvarnak a fővárosban s az országban való tartózkodását jellemzik. Miként a fényes üstökösnek kisérő társa, a hosszú fényes sáva, épen ugy az udvarnak, a fővárosban tartózkodása fényes sürgés-forgást, idegen forgalmat s anyagi előnyöket von maga után. Ha külföldi uralkodók érkeznek, fogadtatásuk, ün'nepeltetésük sok-sok pénzt, fényt, hírnevet szerez az illető városnak. A külföldi sajtó hasábokon keresztül foglalkozik székesfővárosunkkal ily alkalomból s ennél jobb reklám még tenger pénzen sem szerezhető. Igy lesz ismert országunk a külföld előtt. A várva-várt s valóban szükséges idegenforgalom igy válik valóra s a jólét szinte előre veti árnyékát. A német császár, a bolgár fejedelem, a spanyol király látogatása teszi örökké feledhetetlenné az agg uralkodó| nak Buda várában való székelését. Ünnepélyek, mulatságok, diszes színielőadások, adják meg a külső fényt annak, mit bensőleg a magas vendégek látogatása kölcsönöz. Mindenki látja, mindenki érzi, hogy ennek nemcsak elvétve, nemcsak az év legkisebb ; részében kellene igy lennie, hanem, miként egyéb székvárosokban, az egész esztendő folyama alatt. Ha a külön magyar udvartartás, a külön képviseletek állandóan fővárosunkban tartózkodnának, akkor mindig élvezhetnők azokat az előnyöket, ame lyek ezekkel együtt járnak. S igy nemcsak a civilista költségeivel, fenyegető háború esetén a magyar ezredekkel járulnánk az udvartai iáshoz, a trón biztositásáh /, hanem viszont az udvar is előmozdítaná azt, hogy Budapesten s igy közvetve az egész országban, pezsgő élet, idegenforgalom gazdagítaná a polgárokat. Igy azután szívesen járulunk akár még ahhoz is, hogy az udvartartás költségei emeltessenek, meic hiszen amit a réven veszítenénk, azt busásan visszanyerné az udvar, a külföldi képviseletek költekezéséből. S noha minden tényező együttesen oda hat, hogy ez az álomszerű jogunk megvalósuljon, mégis azt hisszük, sok idő fog eltelni addig, mig az önálló magyar udvartartás s annak minden járuléka magyar hazánkat megörvendeztetheti. A magyar haza felvirágoztatása pedig éppen olyan elsőrendű érdeke az uralkodó-családnak, mint minékünk magyaroknak! Lesze válság? - Budapesti levél. A lapok nem irnak, az emberek nem beszélnek másról mostanában, minthogy lesz-e válság ? A boulevardoko

7 malom alatt, a fehér és piros abroszu, vagy egyáltalán abrosztalan asztalok mellett, a kávéházi pikkolónál nem hallani más szavakat a nagy zsibongásból, minthogy válság ... lesz ... nem lesz ... Wekerle megy ... Kossuth jön ... Tisza támad . . . Tisza támad .. . Kristóffy miniszterelnök . . . Önálló bank . . . Kartell-bank és osztrák . . . Ezek a társalgás slágvortjai. Ezek alkotják a vázat, amelyre aztán letelepszik a szavak, vitatkozások rengetege. Lázas kíváncsisággal lesik az újonnan megjelenő újságokat ós mint mikor Maróczynak a sakkbajnokságokért vivott harcai idején az újdonságokat, olyan kedvvel olvassák most mindjárt legelőször a politikai rovatot. Pedig nincsen az a politikai augur, aki most be tudna látni a jövőbe és meg tudná jósolni a helyzet jövendő fordulatát. Ilyen zűrzavar még úgyszólván sohasem uralkodott. Nem tudja senki, mit hoz a holnap. Zavarosak a kilátások. A vezető politikusoknak a helyzetre vonatkozó húsvéti nyilatkozatai nem nagyon tették vigasztalóbbá a politikai helyzetet. Bizonytalanság az egész vonalon. A legvalószínűbb esély az, hogy április 26-án, mikor a ,'képviselöház összeül, nem történik egyéb, minthogy a kormány a bécsi banktárgyalások eredményeképpen lemond. Sem önálló bankról, sem tiszta függetlenségi kabinetről nem lehet szó, mert a király a leghatározottabban ellenzi és ezer argumentuma van az ilyen tárgyú' kívánságok visszautasítására. A helyzet kulcsa ekkor ismét a függetlenségi párt kezébe kerül, melyet Kossuth Ferenc értekezletre hiv össze és- fölveti a kérdést, hogy hajlandó-e kompromisszumra, vagy pedig ellenzékbe akar-e menni a bankkérdés miatt ? Főleg Apponyi Albert gróf ékesszólására lesz ott szükség, hogy győzze meg a pártot arról, hogy oktalanság volna a bankkérdés miatt ujabb alkotmány-válságot előidézni. Fontosabb érdek a kormányonmaradás, mint a csökönyös kitartás az elvek mellett s ezzel együtt az eddigi pozíció elvesztése, a koronával való konfliktus s a reménytelen küzdelem. Már most minden attól függ, hajlik-e a függetlenségi párt erre az okfejtésre. Ha Kossuth garanciákat tud nyújtani arra, hogy 1917-ben mégis felállítható lesz, talán követi a többség és megalakul a 48-as alkotmánypárt s a kormány negmarad Wekerlével az élén. Az úgynevezett beavatottak azt is hiszik, hogy a függetlenségi párt jelenlegi magatartásából következtetve — ez igy is fog történni. Ez volna szerintük is a legjobb eset, mert akkor legalább békéje volna az országnak s az önálló bank körül termett sok komédiázásról lehullana a lepel. Békésmegyei Közlöny tárcája. Két s&iv. Két szerető szív ügyébe Ne avatkozz sohasem, Idegentől nem fogad el • Tanácsot a szerelem. Gond s öröm közt megtalálják Végre is a jó utat S megriadnak, ha szerelmük Kertjében egy más kutat. Egy-egy szavad, pillantásod — Célod tiszta lehetett, Két szív nyíló bimbajára Fagyos téli lehelet. Féltékenység, gyanú dere Hervasztja a szíveket, Napsugaras álmuk foszlik, Oda a szép kikelet. A lobogó szerelemnek % Már csak hamvas üszke ég, Fészket vert két szív fenekén Dac, gyanú, vagy büszkeség. Hadd küzdje csak végig két szív Szenvedélyek harcait. Egymásé lesz, csak ne szóljon Közbe még egy •— harmadik. Feleki Sándor. Irta: Két-SS. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Csüllög Gergely — a cibil-életben summás béres, hadilábon póttartalékos — addig festette falra az ördögöt, mig az csakugyan megjelent. Mikor a béres nép a korai téli estéken, ökör etetésitatás közben „eszmét cserélt", Csüllög Gergely rendszerint ezzel a szentenciával rekesztette be a vitát: — Háború kék, komák! Merhogy sok mán a szegíny. Tizedelnyi kéne a födi nípet. Ugy tán nekünk is jutna a főd hátábul egy-két hód. — De hátha éppen te leszel a tizedik ? — veti közbe g. Borsi István, a barázdoló béres. — Hát akkor beérem a katonát megillető jussal, a meszesgödörrel. Az osztályos két hódamat meg kendre testálom. A sovány g. betii helyett a neve elé írhatja majd kend: Gazda Borsi Isvány. E kijelentéstől fogva g. Borsi István minden fentartás nélkül háborúpárti lett. — Mért ne beszélhetne egyszer okosat ez a bibaszt Gergely ? — elmélkedett Borsi. Nekem mán a nípfelkelő diviziótul is zsebembe van az obsit. Engem nem értelmezhet a háború. Gergely meg nem ellenkezhet az isteni gondviselés ellen, ha éppen az elesettek tisztessíge éri. A fődosztásnál aztán mór ne állhatnék én Gergely helyett a Svarmléniába ? ... El lehet képzelni, ha az európai béke Borsi kezébe van letéve, Csüllög Gergely már kétszer is áteshetett volna a tizedelésen. Gergelynapja tájékán a szikkasztó böjti szeleket vártuk, de ahelyett másféle szól fújdogált Szerbia felől . - . Puskaporszagu lett a levegő. Ez a szag megcsapta g. Borsi István orrát is ós már a Csüllög bőre árán jussolandó holdaknak vetésforgóját pécózte. Az egyik hódba tengeri, a másikba árpa ... Az „átvészett" öt südő takarosan kigömbölyödhetik a termísen. Kettő elegendő lesz esztendei zsírozónak. A három ártányt majd jó pízór megveszi Seres uram. Bánja a szösz, ha akár a rác-király csinál is aztán belőle nyári kolbászt. Egyelőre a háború fejleményeinek s a tartalékosok behívásának fázisai izgatták Borsit. Ennek okáért elhatározta, hogy minden második nap megveszi a Friss Újságot. Béres embernek bőven elég egy újság két napra. A közbeeső nap különben is Csüllög Gergely hadi virtusának élesztésóre lesz szükséges. Mert amilyen szürforgató ember ez a Gergely, még visszaszíhatná a tizedelésre való hajlandóságot. Már pedig két holdért érdemes neki meszesgödröt jussolni. A Friss Újság napról-napra*kedvezőbben hajtotta a vizet Borsi malmára. »Háborü« főcím alatt rendesen egy tucat alcímben biztatta Borsit: „Megvesztek a rácok", „Meghalt a béke", „Mozgósítunk", „Három oldalról támadnak", „Behívják a tartalékosokat", „Félmillió ember fegyverben" stb. stb. Ez mind nu gyárul volt mondva. Ezt megérti a béres ember is. Az újság gyomrában azonban annyi fránya, érthetetlen „szavallat" van, hogy azokból még ingujjra vetkőzve se lehet kiolvasni : miért veszett hát meg a rác ? Ámde Borsi Isván nem azért barázdoló béres, hogy kifogjon rajta a diplomáciai nyelv. Mikor egy szombat este nagy hallgatóság előtt olvasta : „Vér- ós pénzáldozat Bosznia annexiójáórt", — közbe veti valaki: — Mi az Isten csudája lehet az az annexió ? Borsi legott készen volt a diplomáciai felvilágosítással: — Hát ezt ugy kell értelmeznyi: anneki jó. Már mint Boszniának jó. Mink veszekszünk miattuk a ráccal, ük meg fejik a bakkecskét. De hát mír veszekszünk ? — hangzik egy más interpelláció. Mer a rácok is fődosztásban leiedzenek, — magyarázza Borsi. — Vasutat építenének, de az ük országjuk olyan keskeny, hogy az bagony ledörfíőnó a rác-gránitot. Boszniából kívánnak hát egypár lánc fődet. — Akár az egíszet od'adhatná Űfelsíge, — vélekedik Csüllög Gergely. Hiszen nem terem meg ott még a kolompár se. — Katonának kuss ! a fődosztásba beleszólni, — utasítja rendre a közbeszólót Borsi. Kívántad a háborút, most mán ne köntör-falazz! Tovább folyik az izgalmas cikk olvasása : „Gróf ' Forgách már e héten ultimátummal felel a szerb jegyzékre". Öten-hatan kérdik egyszerre: — No Borsi, azt fenyvezze kend ki: miféle hadicikk az ultimátum ? — Hát ez csak a kompaktor félre nízóse. Ultimátum, ezt úgy kellett vóna lenyomatékozni: Üti mátul! Most mán csülökre megy a dolog. Ütjük a rácot. — Üsse a kilencágú istennyila! — kiáltja közbe Csüllög Gergely. Mír ütném, mig ü nem üt. — Mán felhőzöl ugy-e híres ! — torkolja le Borsi. Hamar inadba száll a tizedelés kurázsija. Ágyúdörgéssel vetekedő kacaj bömbölt Csüllög Gergely felé. El is némult a jámbor. Meszesgödörbeli rezignációval hallgatta tovább Borsi felolvasását. „Négy entente hatalom ujabb lépést akar tenni a béke érdekében . . ." — E mán megint diákul van, — veti közbe egy hallgató. Entente . . . miféle szerzet lehet a ? . . . — Bikfic vagy! — mondja Borsi az érdeklődőnek. Entente magyarul: benfentes. Ez is írásbéli megbicsaklódás. Valami hibás szemű nyomó-legíny roszszul állította gelódába a bötüket. — De hát kik azok a benfentesek? — Az olyan királyok, akiknek píze van! Mer ahogy ídes Jánosnál is csak az petyegtet, akinek van a lajbi-zsebben,