Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-11 / 29. szám

Békéscsaba 1009 április 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 9 — No már az igaz —• jegyzi meg a plébános a főszolgabíró szavaira. — Egyszer már kivételt is tehetnél. Nem fordulna ki a világ a sarkából, ha egyszer itt maradnál. Neked még csak az asszonytól sem kell tartani. — Hehehe — nevetett közbe a jegyző. — Megszoktam már — mondta a doktor. — Hátha ma itt maradsz, huncut a | nevem, ha nem rugók ki a hámból. Olyan j murit csapunk, hogy csak ugy pörög. — Éljen, maradunk — kiáltották a jelenlevő kaszinótagok. És a doktor egykedvűen letette a felöl- ' tőjét, visszaült a helyére. — Hanem az asszonyoknak jó lesz j üzenni — aggályoskodott a járás mindenható atyja és odaszólt a már kalapja után keresgélő gyakornokához : — Öcsém, szaladjon át a feleségemhez, mondja meg, hogy választmányi ülés van és itt vacsorázunk. — Akkor már hozzánk is beszólhatna — jelentkeztek sorba a feleséges emberek. Mig Kürtös Pista, a közigazgatási gyakornok sorra járta a házakat, a kaszinó asztalára felvonultak a spriccerek és háromdecik s megkezdődött a „koccintsunk csak", meg a „mit is mondott a kabai asszony ? !" — Mintha innánk komámasszony, — s a főszolgabíró kupán legyintette elsőnek a doktor poharát, jelezve, hogy fenékig. A borjú pörkölt és a pörcös turóscsusza jó ágyat vetettek az itókának. Már a kabai asszony emlegetése nélkül is ittak. Lassan-lassan előkerültek a jó öreg nóták, meg az anekdoták. Éjfél felé pedig egyenként ürítgették fenékig a bort. Ez nótaszó mellett történt és sorra került mindenki. A barátság elől a doktor sem térhetett ki, mert nála is elrecsegték ezt a szép nótát: „Én iszom, te iszol, Ő meg szomorkodik. Hej, tilaj, tilaj, tilaj ácsi, Most iszik a doktor bácsi Haj!" És a doktor bácsi, bár nem szerette az italt, kénytelen volt inni. Még harmadszor is közbejárt a Tilaj-ácsi, de ekkora már az egész választmány elázott. A jegyző tele torokkal énekelt. A patikus egy elégiát szavalt a szublimátról. Az állatorvosnak eszébe jutott boldogtalan szerelme és sirt a jegyző mélabús nótáján. A gyakornok csókolgatta a főbíró vizslakutyáját. A járásbiró már harmadszor kezdett bele egy pikáns történetbe és végül is azt fejezte be, amelyiket nem kezdte el. A doktor, akinek józanul egy szavát is alig lehetett venni, erőnek erejével tóasztozott. Senki sem figyelt a szavára, de azért rendületlenül kitartott és sorba köszöntött fel mindenkit. Összehordott tücsköt-bogarat és felköszöntőiben már az állatvilágba tévedt. Egy véletlen csendben szavát hallhatták, éppen a pupus kutyáról szónokolt. — Halljátok, a doktor a púpos kutyákat köszönti fel! Az az óriási nevetés, amely a járásbiró borizü hangja után kitört, még inkább lelkesítette a doktort és ilyen sikerült ötletnek találta a kis púpos kutyát, amelyről érdemes tovább is beszélni. — Hiszen nincs is púpos kulya, — kiáltott közbe a plébános. — Púpja csak az embernek van, — szólott a járás atyja. — Hát akár van púpos kutya, akár nincs, én mégis a púpos kutyáról beszélek — erősítette az. — Halljuk, halljuk! — Én tudom, milyen állatnak van púpja — fitogta tudományát a patikus — A tevének. — Éljen a teve. — Csendet kérek, uraim. A doktor tette le a garast, az övé a szó — állította helyre a csendet a főbiró. A doktor fejében nagy összevisszaságban futkostak a gondolatok, ő maga sem tudott eligazodni bennük. Nem tudta, hogy mit is akar voltaképen a púpos kutyával. Beszélni akart, mindegy miről, csak beszélni. Járt a szája: — Volt egyszer egy kis púpos kutya, de nem is ugy. Volt egyszer egy tiszttartó . . . — Éljen a tiszttartó — szakította meg a patikus, hogy ihassék rá. — Ennek a tiszttartónak volt egy leánya és a leányának volt egy kis púpos kutyája. — Éljen a púpos kutya! Itt megakadt, nagyokat nyelt, de hamarosan kisegítették a zavarból: — Gyantázzunk! — A cselédek — folytatta utóbb a doktor — már a patak vizébe akarták dobni a hibás kölyök-kutyát, de az ispán lánya . . . — Előbb tiszttartó lányát mondott, — szóit közbe újból egy hang. — ... de a tiszttartó lánya megsajnálta a nyöszörgő állatot. Ölébe vette, cirógatta, simogatta, megetette, megszerette. A doktornak tetszett ez a bevezetés és magában konstatálta már, hogy ő nincs is berúgva. Sőt azt is észrevette, hogy a kis állat sorsa érdekelni kezdi. Kíváncsi volt rá, mit is fog majd kihozni belőle ? — A kis púpos állatnak jó dolga volt. A nagy komondorok nehezteltek is rá, mert a gyenge falatokat}} ő kapta, mig nekik csak a vastag csontokat dobták oda. Meg aztán a kis púpost Jbecézte is a gazdája. Puha kezével végig simogatta a hátát, ő maga etette meg, s hogy biztonságban legyen a többitől, külön helyet kapott a mosókonyhában. Nappal pedig szabad bejárása volt a szobákba. — Hagyjuk azt a púpos kutyát, — szólott a járásbiró —- inkább igyunk egyet. — Csak hadd' beszéljen, meglátjuk, mit tud a doktor, — mondotta a főszolgabíró és hörpintett egyet a poharából. —- Az iskolás gyerekek nagy ellenségei voltak a kis púpos jószágnak. Szép szóval csalogatták magukhoz s amikor közelükbe ért, megütötték, megrugdosták, megdobálták, pedig az szerette őket, örömmel ugrándozott volna körülöttük. A doktor egészen elérzékenyült a meséjén. Eszébe jutott, hogy milyen kegyetlenek is az emberek. Már az aprók is. Sajnálta azt a szegény megrugdosott kutyát. Ugy látta, hogy ez nem is bizarr ötlet, amelyen nevetni lehet, hanem egy tragikum, amelyen sirni kellene. Most már meggyőződésből beszélt: — És ennek a kis kutyának nagyon fájt, hogy a gyerekek bántják, amikor ő szeretni akarja őket. Sirva, nyöszörögve ment a kis gazdájához, aki megsimogatta s bekötötte neki a kőütötte sebet. Egyszer nagyon megdobták a hibás kutyát, alig tudott vánszorogni. Oda feküdt gazdája lábai elé és sirva panaszkodott. De a gazdája most nem vigasztalta, észre sem vette. Fontos beszédben volt. Szerelemről szólott hozzá az udvarlója s a leány félve, pirulva leste minden egyes szavát. Ahogy pedig a kis púpos fájdalmában újra nyöszörögni kezdett, a gazdája megrúgta, kikergette. És ez a szegény kis állat menekült. Már nem a kőütést érezte, hanem azt a rúgást, amit a gazdájától kapott. Összeszedte kis lábait és szaladt, szaladt végig a kerten, a réten, a mezőn, be az erdőbe. Csak el messzire. Mikor már gyenge lábai nem birták tovább, lepihent a fa tövébe és sirt, vonított keservesen, mig el nem nyomta az álom. A doktor egy pillanatra megállt, hogy lélegzetet vegyen. Szeme a füstfelhőkön keresztül a múltba látott. Eszébe jutott a maga könnyekkel, keserűséggel teli élete. Az a sok igazságtalanság, az a sok csalódás. Sirni tudott volna. Az arca kipirult, a szeme csillogott. Ugy érezte, hogy ennek a kis púpos kutyának története hasonlít az övéhez. A táisaság többi tagjainak fejében is tisztulni kezdtek a gondolatok. Egész komolysággal hallgatták a doktort. — Álmában is sirt, nyöszörgött a szegény kis állat. Amikor fölébredt, már elfelejtett mindent Mint valami nagy bünős sompolygott vissza a régi hűséggel, a régi helyére. A jó napok eltűntek. A púpos kutya már fölösleges volt a háznál. A kis gazdája, aki eddig becézte, nem törődöt; vele s a szobába sem volt szabad bejönnie. Később pedig odaadták egy cigányasszonynak. Még csak most következtek rá a nehéz napok. Nem tudta, mit vétett a kis gazdájának, hogy igy eltaszította magától. Sokszor gondolta, hogy visszamegy, de érezte, hogy nem mehet, mert megverik, kirúgják. Es a kis púpos kutya naprólnapra szomorúbb lett és sokat sirt. Még sokszor megverték, megrúgták, megdobálták és nem tudta soha, hogy miért. Itt sem volt maradása, megszökött a sok ütés elől. Gazdátlan, kóbor kutya lett. De nyugta sehol sem volt. Az emberek mindenütt bántották, üldözték, mindenhonnan kimarták .. . — Igen, az emberek, — mondotta nyomatékkal, nekihevülve a doktor. — Az emberek, azok a kegyetlen, komisz emberek. Azt a szegény, ártatlan állatot, amely semmit sem vétett se nekik, se az életnek. De ő elfelejtett mindent s szerette tovább is az embereket. Még sokáig kóborolt gazda nélkül, mig végre egy öreg asszony magához vettte házőrzőnek t szegény kis púpos sorsüldözött állatot. S most hűséggel szolgálja a vén asszonyt, mig az is ki nem veri, vagy mig el nem pusztul. — Szegény kis púpos, — sóhajtotta a főbiró. — A kis púpos, — jegyezték meg többen is. A doktor elhallgatott, ellökte maga elől a poharat és belebámészkodott a füstös levegőbe. Sokáig csend volt. Egyiknek sem jutott eszébe inni; mindenki a maga átélt fájdalmára gondolt. A doktor már addig volt, hogy a könyeit tartogatta vissza nagy erőlködéssel. Egy könycsepp mégis belopódzott a szemébe. — Nézzétek, a doktor sir, — szólalt meg az egyik. — Bizony fiuk, az a kis púpos kutya én vagyok — kitörülte az előbujt könyet a szeméből. Ahogy rágondoltak erre a nehéz, bűnnel, bajjal teli éleire, valamennyien kijózanodtak. Felcihelődtek és otthagyták a füstös, borgőzös kaszinót. A doktor is hazafelé botorkált a sötétben s a fogai közt mormogta : — Te szegény kis púpos kutya! Tarkaságok. A tatárok bejövetele. Egyik gömörmegyei ev. főgimnáziumban egy igen-igen kis diák feszeng a térkép előtt. Azt kellene megmutatnia a tanár ur kívánságára, melyik útvonalon jöttek be a tatárok a vereckei szorostól Pest vidékéig. A kis nebuló végre rászánja magát s nagy vargabetűt kanyaritván pálcikájával a térképen, mutat egy irányt. Tanárának ugy tetszik, hogy az az irány a Kassa—Miskolc—Szerencs—Debrecen— Püspökladány—Szolnok mentén haladó útvonallal éppen egybeesik. Meg is kérdezi eziránt a tanítványt: — A vasúti vonalat mutattad, fiam ? — Igen, — volt rá a válasz. — Hát a tatárok talán vonaton jöttek be ? — kérdi emeltebb hangon a tanár. — Nem, — volt rá az igen bizonytalan felelet. — És miért nem ? De már e kérdésre végképp elfogy a kis diák mersze s szinte elhaló hangon mondja: — Mert nem fértek el a vonaton. Az uj módszer. Mikorában a ref. egyháztanács elfoj gadta az uj tanítási módot, az úgynevezett irva-olvasás rendszerét, azt egy füzeikébe foglalva kiadta minden rektornak s meghagyta, hogy ezentúl e módszer szerint kell a gyerekeket oktatni. Egyik megyei községünk öreg tanitója is megkapván, feltette okuláréját és nézi, hogy micsoda bolond dolgot eszeltek már megint ki az egyház bölcsei. Olvassa a cimet: „Utenyrenszer s irva-olvasás". — Hohó, barátaim, ezzel ugyan nem mondatok ujat ; negyven esztendeie tanítok én már ezen metódus szerint! T. i. ő igy olvasta: „Ütenyrendszer, sirva-olvasás". Még nem próbálták. Ugyanezzel az öreg pedagógussal esett meg az alábbi história is : Vizsgát tartott az iskolában, hová Debrecenből ki küldtek egy lelkészt is Természetesen a lelkész is tesz fel kérdéseket s a többek között azt kérdi az egyik nebulótól, midőn a számtanból vizsgáztak: — Hát kis fiam, megtudnád-e mondani, hogyha édes atyád három köböl kölest vesz, 6 forintjával köblét, mennyit fizet a három köböl kölesért? A fiúcska nagy zavarban van ós hallgat. A lelkész biztatja, hogy csak gondolkozzék, de a fiu csak hallgat. Erre a nem kisebb zavarban levő öreg rektor odasúgja a papnak : — Nagytiszteletü ur, még kölessel nem próbáltuk ! . . . Az osztály disze. Csakis ezzel a jó, öreg rektorral történhetett az alábbi eset is. Ugyancsak vizsga alkalmával történt, hogy felhívott egy kicsi növésű tanulót, mint olyat, akivel dicsekedni akart

; A jelenlevő szülők és a vizsgáló lelkész figyelemmel néztek a kis pöszére. — No, Dómján Pistika, mondd meg nékem, de állj fel a padra, hogy láthassanak, mondd meg nékem, de hangosan, hogy mennyi a kétszer kettő ? De nagyot kiálts ! A kis Pista erre nekifohászkodik es ahogy a torkán kifért, ugy kiáltotta: — Nem tudom én ! Tableau ! Pista báosi. Tanügy. * Tanítók ülése. A békésvármegyei ált. tanitó-egyesület békéscsabai járás; köre április 15-én, délután 3 órakor j tartja Békéscsabán, az állami iskolában i rendes tavaszi közgyűlését Uhrin Károly elnöklete alatt. A közgyűlés sorrendje : Elnöki megnyitó. Gyakorlati tanítás a számtanból: T a n t ó József. A szociálizmus, előadja : Laczó Endre. Netaláni indítványok. A pénztáros ós a könyvtáros jelentései. A bizottságok jelentései. T03VENYKEZES. §, A hajóhinta halottja. Nagy vásárok alkalmával a népnek egyik legkedvesebb mulatsága a hajóhinta. Tűhegyre kibajuszpedrözött bakakáplárok ezzel kedveskednek szivük párjának, a tenyeres-talpas Julcsának, vagy Málcsinak. Ez a gavalléria még a kaionaviselt emberekben is megmarad. Igy hintáztatta meg Gyomán 1908 augusztus hó 16-án Buza Imre is Kajla Annát. A leány hiába mondta, hogy nem akar beleülni, mert szédül. Imre nem tágított. Végre is beleültek és megindult a mulatság. Imre ki akart tenni magáért és ugyancsak hajtotta a hintát. Közben még kacagott is a félénk leány sikoltozásán. Egyszer aztán megtörtént a szerencsétlenség. Egyik nagy svungnál Kajla Anna kivágódott a hajóból és messzire elrepült. A szegény leány agyroncsolást szenvedett ós még ott a helyszínén meghalt. Buza Imrét gondatlanságból okozott emberölés vétségeért csütörtökön vonta felelősségre a gyulai törvényszék és 3 hónapi fogházra Ítélte. Az itólet jogerős. § Enyves kezű leány. Ladányi Erzsébet füzesgyarmati leányzót igen enyves kézzel áldotta vagy verte meg az ég. Minden hozzáragadt ahhoz a kézhez, amerre csak járt. A legelképzelhetetlenebb tárgyakat lop

f.a. Szerepel ezek között ruha, kés villa, dézsa, kenyér, csupor, tányér, cipő, csizma, kalap, pohár, üveg, kanál, kancsó — egyszóval minden, ami mozgatható. Igy megkárosította többó-kevésbbé Huszár Pétert, Gidai Mihályt, Schwarcz Mártont, Beke Pétert, Hauszmann Lajost, Fodor Pétert és Grósz Áront. Mint e névsorból látható, helye is volt bőven. A törvényszék, tekintettel a lopott tárgyak csekély értékére, lopás vétségeért csak három hónapi fogházra itólte Ladányi Erzsit. § A cinkostársak. Nagy Antal köröstarcsai ember össze szövetkezett Szántó Dezső cselédjével: Papp Lászlóval. És mikor a gazda nem volt otthon: 1908 szeptember 22-én elloptak közösen a magtárból öt ós fél mázsa búzát A lopást ugy hajtották végre, hogy Papp létrán felmászott a 6 méter magas nyíláson kérésziül a magtárba s onnan eregette le a búzát az alant álló Nagy Antalnak. A gazda Papp büntetését nem kívánta s igy a törvényszók csak Nagy Antalt itélte' el másfél hónapi fogházra. § Kleptománia. H. J.-nó, dúsgazdag mezöberényi úriasszony, nemrégen az ottani egyik boltban egy gyermekkabátot lopott. Mivel az eltulajdonítást a rendőrség előtt is beismerte, megtették ellene a bünfenyitö följelentést a csabai járásbíróságnál. Szerdán tárgyalta az érdekes ügyet Jankovich j'árásbiró. Az úriasszony itt is beismerte a lopást, de azzal védekezett, hogy abban az időben nagybeteg volt egyik gyermeke, operációt is végeztek rajta s az ezzel járó nagy lelki szenvedés annyira megzavarta egész idegrendszerét, hogy szinte öntudatlan állapotban cselekedte, amit tett. A biróság dr. Hetzog Hen rik védelme után, ki szintétv idegkórtani motívumokra vezette vissza a lopást : H. J.-nét 3 napi fogházra itélte, azonban tekintette] a vádlott büntetlen előéletére, az itólet végrehajtását az uj novella értelmében három évre felfüggesztette. Szaiírpps könnyen elmúlik a SCOTT-téle Emulsio használata folytán. Orvosok, bábák és szülök bizonyítják ezt ezer és ezer levélben. fl Scott-flle Stnulsio segit azért, mert Blsörangu alkatrészei és az eredeti SCOTTféle eljárás kiváló szerré teszik, sőt tápereje is elsőrangú. Már az első adagtól csodálatosan javul az általános egészség. Eljegyzési Ml és „Henneberg"-sei i J . • A I HA Mt lyem 135 K-tól feljebb Lakodalmi % fi Ilin 111 t/

órmentve és va

m. Damast llMUfr|||l mentesen. Eolienne WUIJ Ulll Mintn postafordultával. Megrendelések bármely'."nyelven intézendők : an Seidenfabrikt. HENNEBERG in ZÜRICH. Az Emulsio vásári ásánál a Scott-féle módszer véd jegyét, a halászt, kérjük figyelembe venni. Nyáron is legjobb eredménynyel adagolható. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 f. Kapható minden gyógytárban. K02 GAZDASÁG. * Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság folyó hó 3-án tartotta évi rendes közgyűlését Csekonics Endre grót v. b. t. t. elnöklete alatt. Az igazgatóság részéről az ügyeket a társaság vezérigazgatója, Ormody Vilmos főrendiházi tag adta elő. Az igazgatóság felolvasott jelentéséből, valamint az előterjesztett zár- és mér-