Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-11 / 29. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 7 — Sakramcnt! Nem ilyen befogást értek. — No, másféleképpen pedig sohasem voltam befogva! — Persze, föl kellett menteni. Z. György mint igen szellemes, vicces ember volt ismeretes és mint igazi gavallér, közszeretetben részesült. Egyszer eladott egy birtokrészt Pestmegyében, Gyónón." (Tudni kell, hogy talán a leghomokosabb határa van az egész vármegyében.) A vevő egész ellentéte volt Z. Györgynek, amennyiben sem szellemes, sem vicces nem volt s annyira ellenszenves volt, hogy mindenki kerülte. Sz. Béla volt ez a vevő. Egyszer összejönnek Z. Gyurival az .,Arany-Sas"-ban, ahol együtt ült és tréfálkozott három vármegye jókedélyü gentryje. Egyszer azt kérdezi Sz. Béla Z. Gyuritól: — Nini, Gyuri bátyám, lehet Gyónón tiszta búzát vetni ? — Lehet, öcsém, hát hogyne lehelne ! Erre aztán Sz. elvetett egy táblát jó alföldi tiszta búzával s várta a termést. Persze, nem lett belőle semmi, még learatni sem lehetett, olyan csenevész lett. A következő évben ismét összejöttek ugy aratás után. Sz. nagy indignációval mondja: — No, Gyuri bátyám, engem ugyan rászedett! — Hogy-hogy, öcsém? — kérdi Z. — Hát azt mondta most egy éve, hogy lehet Gyónón tiszta búzát vetni. — Most is azt mondom én édes öcsém, de azt nem kérdezted, hogy aratni lehet-e ? Boldogult Scholcz Gyula, Szarvas nemrég elhunyt lelkésze beszélte, ho^y egyszer egy öreg párt esketett előbbi lelkészi állomásán. A férfi lehetett ugy 70, az asszony ugy 65 éves. A szokásos kérdéseket megtette, de az ember nagyot hallott, s midőn azt kérdezte: — Szereted-e a kezeden levő tisztességes személyt? — nem hallotta s nem felelt. Erre az asszony meglökte s hangosan a fülébe kiáltja neki: — Azt kérdi a nagytiszteletü ur, hogy szeret-e kend engem ? / — Ujjé! mondja erre az ember a kezével gyanús legyintést tett. Igazgató-válság a kerületi munkásbiztositó-pénztárnál Diósy Bélát kitessékelték. Nagy forrongás uralkodott a héten a gyulai kerületi munkásbiztositó-pénztárnál. Ez a forrongás különben nem is ismeretlen ott. Alig van az országban kerületi pénztár, mely annyi bajjal ágya körül, elleste minden gondolatát, ápolta éjjel, nappal, imádkozott, odaadta volna az életét érte, a szegény jó Qéza bácsi életéért. László náluk volt már egy hete, ott ült ő is a beteg ágya mellett, Dénes hallani sem akart róla, hogy elutazzék, másfelől az asszony könyörgött neki: — ha Istent ismer, menjen, ne gyötörjük egymást! És László elment, elment messze világokba, hogy felejtse a fehér asszonyt. És festette a liliomos Madonnákat, a glóriás szent asszonyokat ... Délibábos nóta. Valamelyik ősöm őse, Csikós volt a Hortobágyon S vagyontérő karikáson Kicsergette panaszát. Nagydebrecen hitegette. .. 5 a füvet, az eget unta, A szűz pusztát elárulta : fióka csikón megszökött. Szépapám már szántott, vetett, Nagyapám a bőrt cserzette, Apám a tüt öltögette, Én meg — verset faragok. Száz szónak is egy a vége: Egy ősöm se vitte sokra — Kenyerük csak volt naponta, Nekem sokszor az se volt. Istenuccse, tarka élet . . . A fiam majd (nincs más hátra), Visszamegy a Hortobágyra — Vissza ám, ha lesz — lova ! Gyökössy Endre küzdene, mint a gyulai. Az iparosok j és a munkások körében állandó elj lene a panasz megyeszerte. Igazgatása ; úgyszólván a legenyhébb kritikát sem í állja meg. A segélyezési ügyeket horrií bilis lassúsággal intézi el, ugy hogy | nem egyszer megtörtént, hogy a segói lyezésre szorult beteg munkás már régen felgyógyult, mikor kézhez kapta a momentán szükséges segélyezési járulékot. Épen ez a körülmény az oka annak, hogy nem régen a megye iparosainak többsége határozottan az kivánta, hogy a pénztárt át kell helyezni Csabára, a megye tulajdonképeni központjába, amely minden oldalról legkönynyebben megközelithető, tehát a segélyeket is gyorsabban juttatja kézhez. Most aztán föllebbent a fátyol a pénztár lassúságának és fejetlenségének rejtelmeiről. Ez a hét kiderítette, hogy mindennek Diósy Béla az oka, akit 1907 augusztus havában választottak meg ideiglenes minőségben a pénztár ügyvezető-igazgatójává. Minden gáncs és panasz, mely a pénztárt illette az iparosok és munkások részéről, elsősorban őreá hullott vissza. Hirtelen vérű, erőszakos természetű ember, aki fumigálta az igazgatósági ülés intézkedéseit, nem adott semmit az elnökre. Mindennek ugy kellett történnie, ahogy ő akarta, Mint a legilletékesebb forrásból értesülünk, legutóbb is nagy nyomtatvány-rendelést csinált, amire egyáltalán nem lett volna szükség s ezzel anyagilag kárt okozott a pénztárnak. Máyer István, a kerületi pénztár elnöke, véyre is megsokkallta a dolgot és hétfőn kijelentette Diósynak, hogy állásától fel van mentve. Diósy nem adott erre semmit. — Én csak az igazgatósági ülés határozatának engedelmeskedem! Máyer elnök erre összehívta az igazgatóságot, mely csütörtökön délután 3 órától egészen este 8 óráig tanácskozott Diósy ügyéről. A tanácskozás eredménye az lett, hogy az igazgatóság hozzájárult az elnök intézkeeéséhez és Diósyt szintén fölmentette állásától. Ennek dacára Diósy pánteken reg gel ismét megjelent a hivatalban. A helyetteséül kirendelt tisztviselőt durván elküldötte asztalától, helyet foglalt és dolgozott, mintha mi sem történt volna. Mayer elnök látva, hogy nem lehet bírni vele, újból összehívta pénteken délelőttre az igazgatóságot. Az igazgatósági ülésen kihallgatták az összes tisztviselőket, akik mind terhelően vallottak Diósy ellen. A tisztviselőkkel is gorombáskodott. Akaratának minden téren keresztül kellett mennie. Egyszóval az intézet ellen felhangzó panaszoknak ő volt a tulajdonképpeni oka. Az igazgatóság e vallomások alapján ismételten és végképpen kimondotta, hogy Diósyt felmenti állásától. Fegyelmit azért nem indíthatott ellene, mert csak ideiglenes minőségű igazgató volt. Pénteken délután azonban Diósy, mintha tudomást sem szerzett volna a felmentésről, ismét megjelent a hivatalban. A helyén ülő tisztviselőre rákiáltott : — Takarodjék innen, itt én vagyok az igazgató ! Mayer elnök ekkor a hatósághoz fordult, hogy esetleg karhatalommal távolittassa el a hivatalból. Erre azonban nem volt szükség, mert Diósy értesülvén a szándékról, önként eltávozott. Ez az izgalmas igazgató válság története. KróniKa. R húsvét itt van. Ez az újság, Mégis csak konstatálni kell, Mert kis poéta, nagy poéta Feltámadásról énekel. Oh mennyi rossz rim, mennyi sablon, És mennyi közhely, Istenem ! S hogy mégis én is róla zengek, Szamárság, ezt elismerem. De úszni kell ám a közárral, lllemtanárok hirdetik, Mert a különcre — sok a példa — Lipótmező következik. Ha okosabb is, mint a többi, , Azt nem tekintik semmibe, — Gyere hát Húsvét, vár a lantom, Hadd intézlek el izibe! A kirakatok jajj, be szépek 1 Micsoda szin és — drágaság I Selyem-tojás cukortojáson, — Mily nagyszerűen összevág ! Hát még a parfüm ! Már az orrom Biz' Isten, majdnem elveszett. Rezeda-, rózsa-, pézsma-illat, Tímiattatok vérezett I A parfümnek nagy a keletje, Persze, vezet az au d'Colonne, Mert hát azt vizzel föleresztve, Locsolhatsz, ha van alkalom. Nem is rossz üzlet ám locsolni, Kapsz érte snapszot és mosolyt, Ügyes fiu becsip ilyenkor S harminc tojást is összehord. Pedig mit ér az öntözésnél Az otkolon, a rózsavíz ! Utas, nézz be az én hazámba, Ha sorsod éppen arra visz: Cseberrel önti a leányra A vizes áldást a legény Ez öntözés, ez igazándi! Tagadja ön ? — Állítom én. Nem azért szólok én igy ám, hogy Valaki zúditson nyakon. Még ha jön is gyöngéd kezekből, Rossz a hidegviz, mondhatom, Brr 1 Az esetre rágondolva, A hátam már is libabőr . . . Tehát előre kijelentem, Ilyet nem kérek senkitől. De hagyjunk fel az öntözéssel, Mert vizenyős lesz krónikám, Térjünk át arra, hogy a héten Kortesvilág volt B.-Csabán. Egy szerény kis esküdli állás, Milyen felfordulást csinált, Ki legjobban lelkére vette, Ki volt más, mint a „Dózsa-párt". Fullajtárok rohantak szerte, Ordítva : jöjj szavazni nép ! Az urak ismét Leszkó mellett, Le keli gyűrni, az istenét I Szegény Leszkó, e régi szolga, Bizony-bizony alul maradt, Az érdemet legyűrte ismét Az önkény, a rosszakarat Komor idők ... De térjünk másra, Ne erről sípoljunk csupán. Megvigasztal bennünket újra A Nőegyleti délután. Húsvét hétfőjén megtelik majd A városháza terme szépen S a délelőtti öntözéstől Parfüm-illat terjeng a légben. És most, igen tisztelt közönség, A krónikás pihenni tér. Az ünnepekre sok jót kiván, De ő maga semmit se kér. Sok öntözést kapjon a lányka, Nagyon sok cukor-csomagot, S minden fiu öntsön garatra Vagy száz stampedli — konyakot. Guy. ÚJDONSÁGOK. A feltámadás üir.epe. Ünnepi hangulat ömlik el mindenfelé. A természet s emberek vállvetve igyekszenek azon, hogy ezt a gyönyörű, szivhezszóló, megkapó emléknapot minél varázslatosabb pompával, minél illatosabban, színdúsabban hozzák emlékezetünkbe. Mindenki ünnepel. Külsőben, szivében egyaránt. E napon mindenki magába száll. Elnémul a gyűlölet, a harag, a fájdalom ós csendes rezignáció üli meg a lelkeket. Még a leghitetlenebb ember lelke is megtelik ennek a nagy napnak csodálatos misztikumával, érzi poézisének magával ragadó hatását. E napon a világosság győzte le a sötétséget, az élet a halált ós örök időkre tanulságául, vigasztalásul szolgál azoknak, akik az igazságért harcolnak a gyilkos előítéletekkel szemben. Feltámadott sírjából az Igazság! Nem lehet azt elnyomni semmi földi erővel. A marcona harcosok bár szívesen szúrták, hogy halálát okozzák, kikelt sírjából, hogy intő például szolgáljon mindenkor a hatalmasoknak gyengeségükről az isteni hatalommal szemben. Uj Messiás kell az emberiségnek, ki ismét megváltsa azoktól a szörnyű bűnöktől, melyeket az Istenfiának keresztrefeszitóse óta elkövetett, mert sivárabb, kietlenebb az emberiség a fájdalom, a nyomorgók, a szegénység iránt, mint volt ennekelőtte tizennyolcszáz ós egynéhány év előtt. Feltámadunk ! Feltámadunk 1 Ezt hirdeti minden, mi ól, mi lehel e földön, de ezt harsogják az elhantolt bűnök, az elföldelt igazságtalanságok, az elporladt kemény szivek is ! A jó érzelmek, a megértések, a szenvedők iránti részvét, az irgalom, a kegyelet szívbeli érzéseinek kell feltámadnia, hogy mi is közibük álljunk azoknak, kik e szent napon ünnepi kön| tösben, de csak ünnepi érzelmekk e 1 tömjénezik s áldják az Istenfiának megdicsőülését. - Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mai jelzése szerint változás nem várható. — Kitüntetett tanintézetek. Az 1908. évi londoni magyar kiállítás kulturális osztályában Békéscsabának két tanintéj zete vett részt és pedig az ág. h. ev. ! Rudolf-főgimnázium és az állami pol• gári fiúiskola. Az előbbi a növendékek j olajfestményeit, az utóbbi a tanulók I tanmenet szerinti rajzait, festéseit, tér| képvázlatait és gazdasági irányú slőjd: munkáit küldte be. A kiállításon való részvételért a vallás- és közoktatásügyi miniszter még február havában mindkét intézet igazgatóságának elismerését és köszönetét nyilvánította, április 9-én pedig megérkezett Londonból is az elismerés, mely szerint a kiállítási jury mindkét tanintézetet az arany éremmel tüntette ki s az erre vonatkozó okleveleket mindkét iskola igazgatóságának megküldte. Megyénk két jeles tanintézete kitüntetéséhez csak gratulálni lehet. — A csabai izr. Leánykiházasitó-Egylet közgyűlése. A csabai szegény izraelita mennyasszonyokat sególyző egylet csütörtökön délután közgyűlést tartott, melyen a távollevő Haraszti Sándorné elnöknő helyett Neumann Manóné elnökölt. Dr. Herzog Henrik főtitkár jelentést tett az egyesület mult évi tevékenységéről. A jelentós meleg szavakkal emlékezett meg dr. L ö w y Lajosné diszelnöknő elhunytáról, kinek emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg a közgyűlés. Az egyesület összesen hét menyasszonyt segélyezett 120—200 koronával. A mult évi zárszámadás tudomásul szolgált s a tisztviselőknek a felmentvény megadatott. Ezután a tisztikar megmegerősitése következett, melyet a most már jóváhagyott alapszabályok tettek szükségessé. Az elnöki állás betöltésénél a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Haraszti Sándornót küldöttségileg kéri fel állásában való megmaradásra legalább addig, mig véglegesen Pestre nem költözik. Alelnökök lettek : Neumann Manóné ós Fi s ch er M. H.-nó, pénztáros Grünbaum Adolfné, gondnok Wallerstein Sománé, ellenőrök Weisz Edéné és Silberstein Ignácné, ügyész dr. Tardos Dezső. Az ötven tagu választmányban megürült tagsági helyekre Braun Hermannó, Fischer Ignácné ós özv. Goldstein Ignácné választattak meg. A véleményező albizottság tagjai lettek: dr. Fáy Samuné, dr. Révész Fülöpné és Haraszti Sándorné ; tanácsosok: Fuchs Gyuláné, Markovics Miksáné, Rasofszky Fülöpné és Lévy Samuné. Számvizsgálo-bizottság : rendes tagok : dr. Kulpin Dánielnó, Reisz Hermanné ós Markovics Zsigmondnó; póttagok: Adler Lajosné, dr. Szamek Ignácné ós Winterstein Szidónia. Az 1909. évi költségvetés tudomásul szolgált. A közgyűlés után a választmány tartott ülést, mely a főtitkári teendők ellátására továbbra is H er z o g Henrig dr. ügyvédet kérte fel. — A Benedeki-földek útadója. Gyula városa az úgynevezett benedeki földeket előbbi tulajdonosától, gróf Wenckheim Istvántól megvásárolta s 1906 október 1-ón birtokába is vette. Ennek dacára kivetett a földek után, gróf Wenckheim Istvánra 560 koronányi útadót. A gróf ezt megfelebbezte a közigazgatási bizottsághoz, mely kimondotta, hogy az útadó Gyulát terheli. Gyula ebbe nem nyugodott bele, hanem a végzés ellen panaszszal élt a közigazgatási bíróságnál. A bíróság döntése most érkezett le. Igen érdekes. Helybenhagyja ugyanis a közigazgatási bizottság határozatát, de pótlólag kimondja, hogy mivel időköz} ben Gyula a földeket egyeseknek eladta, | az útadó most már nem Gyulát, hanem ; a jelenlegi tulajdonosokat terheli. Ezt döntést valószínűleg nem valami nagy örömmel fogadják a tulajdonosok. — A központi választmány ülése. Bókésvármegye központi választmánya a közigazgatási bizottsági ülés napján, e hó 15-én, délután ülést tart, melyen az 1910. évre érvényes képviselöválasztói névjegyzéket birálja felül és felülbírálás után közszemlére teszi ki. — Ezüst lakodalom. L e s z i c h Gábor csabai ékszerész és órás, húsvét hétfő! jón üli meg nejével: szül. Struchs Máriával házasságának 25-ik évfordu! lóját.