Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-04-08 / 28. szám
Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 28-ik szám. Csütörtök, április 8. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uis«za. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éunegycdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SSIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szára ' Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A politikai színtérről BéRéscaaba, április 7. Szélcsend uralkodik ugy a bel-, mint a külpolitikai élet mezején. Még nem lehet bizonyosan tudni, hogy ez a szélcsend jobb jövendők bekövetkeztét jelenti-e, vagy csak olyan, mint a pusztító, romboló vihar előtti, amely után haragos szinü felhők tornyosulnak az égre, villámok cikáznak, megdördül az ég és bőmből a mindent elnyeléssel fenyegető haragos hullám. A vészmadarak, a kormányt támadó orgánumok azt jósolják, hogy ez a szélcsend a válság viharát előzi meg. Viszont nyugodtabb vérmérsékletű és a körülményekkel számolni tudó politikusok annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy nem kell tartanunk semmi megrázkódtató fordulattól, a nemzeti kormánynak nincsenek még megszámlálva napjai, mert a nemzet hasonlíthatatlanul nagyobb többsége mögötte áll és működésével Őfelsége is meg van elégedve annyira, hogy nem szívesen bocsátja el. A jelenlegi belpolitikai helyzet megitélésénél súlyosan esik latba Apponyi Albert grófnak tegnap tett nyilatkozata, melyben kijelenti határozottan, hogy téves dolog ma kormányválságról beszélni. Még arra a feltevésre is, hogy okvetlenül kormányválságnak kell kitörni : csak tagadó lehet a felelet, mert a koalícióban levő pártok ma mindnyájan megegyeznek a kartell-bank gondolatában. Hogy miként fog a helyzet alakulni abban az esetben, ha az osztrák kormány a kartell-bank gondolatát nem fogadja él: azt még nem lehet határozottan megjósolni. Az ellen, hogy a koalíció megsemmisüljön, határozottan állást foglal a miniszter, mert az abban foglalt pártok együttműködése, melylyel a kormány integritásáért küzdenek, továbbra is országos érdek, eltekintve attól, hogy ezek a pártok közösen vállalt főfeladatukat, az általános szavazáson alapuló választói reformot, még , nem teljesítették. Apponyinak ez értelmű nyilatkozata teljesen lefegyverezheti azokat, j akik még most is válságról beszélnek. A döntő tanácskozások az osztrák kormánynyal különben is a jövő hét szerdáján kezdődnek, amikor Wekerle, Kossutit és Apponyi miniszterek Bécsbe utaznak. E tanácskozás eredményétől függ aztán minden. De még a bankkérdés kedvezőtlen elintézése sem idézi elő feltétlenül a válságot, mert a kormánynak egy kompromisszumos indítványa van, melylyel a bonyolult helyzetet megoldhatónak véli. Beavatott forrás szerint a kompromisszum ugy jő létre, hogy mihelyt az osztrák kormány a kartellbankot visszautasítja, a kormány formálisan lemond, de a király a lemondást nem fogadja el. Ekkor Wekerle és Kossuth munkához fognak látni egy kompakt többség megalkotása céljából. Kossuth meg van győződve, hogy a döntő pillanatban a függetlenségi párt nagy többsége mellé áll, ugy hogy a koalíció továbbra is fenn lesz tartható és a közös bank szabadalmát megfelelő nemzeti vívmányok fejében meg lehet hosszabbítani. Ez jelenleg a be'politikai helyzet jövőbeli alakulásának képe. Hogy ez j a kép mennyire fog megvalósulni, azt • a legközelebbi hetek, esetleg napok i fogják megmutatni. A külpolitikában szintén szélcsend | uralkodik. És ez a szélcsend annyiban különbözik a belpolitikai szélcsendtől, hogy viharral egyáltalán nem fenyeget. Szerbiában az annexió ügye már alig izgatja a kedélyeket és az egész ország figyelme most már a szerb kereskedelmi szerződés körül folyó tanácskozásokra irányul, mely Szerbia I gazdasági életére, sőt egész jövőjére nézve mindennél fontosabb. Szerbia legalább is az eddigi kontingenst követeli, a monarchia pedig, főleg az agrárérdekekre való tekintettel, mérsékelni akarja az állatbehozatalt. A döntő tárgyalások ez ügyben is csak húsvét után kezdődnek. A nagy ünnep békéjét tehát semmi sem fogja megzavarni a politika terén. Annál nagyobb izgalommal néz a húsvét után bekövetkező változásokra az egész ország. A földadó-Kataszter kiigazítása. Wekerle Békésvármegyéhez. Még élénk emlékezetünkben van, hogy mily sok támadásnak volt kitéve Wekerle adójavaslatának különösen az a része, mely a földadó-kataszter kiigazítására vonatkozik. A parlamenti tárgyalás alkalmával az ellenzéki lapok minden alkalmat felhasználtak arra, hogy a javaslatot népszerűtlenné tegyék a nemzet föfentartó eleme, a gazdaközönség előtt. Világgá kürtölték, hogy a kataszter kiigazítására vonatkozó törvény tulajdonképpen a kisebb birtokososztály letörésére irányul, mert hihetetlen előnyöket biztosit a nagybirtokosoknak. A támadások élét igaz, hogy elvették a parlamenti tárgyalások és széleskörű viták, melyekben hazánk közgazdasági életének legjelentékenyebb tényezői vettek részt, de azért a gazdaközönségnél még most is nagy bizalmatlanság uralkodik a kataszteri ujrafelvótellel szemben. Pedig ez a bizalmatlanság indokolatlan. Mert maga a törvény, amely kódexünkbe 1909. évi V. törvénycikként van bejegyezve, már 1. §-ának második pontjában világosan kifejezi, hogy a törvény az egyes földrészletek, dűlők, vagy egész határok osztályozásánál mutatkozó aránytalanságoknak uj osztályba sorozás, esetleg uj tiszta jövedelmi fokozatok felállítása által leendő megszüntetését célozza. Tehát a törvény tulajdonképpen az eddigi igazságtalan földadózás eltörlésére törekszik. E törekvéssel szemben megmagyarázható különösen azoknak az ellenséges érzülete, akik tudatában vannak annak, hogy lényegesen kevesebb földadót fizetnek, mint amennyit a méltányosság elvénél fogva kellene fizetniök. Régebben lehetett az osztályozó közegeket lekenyerezni minden jóval. Aki ilyesmire nem volt képes, annak a földbirtokát természetesen kedvezőtlenebbül osztályozták ós fizethette a nagy adót anélkül, hogy apellációra még csak reménye is lehetett volna. Az uj törvény ennek az anomáliának akarja nyakát szegni. Tehát tulajdonképpen a kisbirtokosok, a kisemberek helyzetének javítását célozza. Hogy az állam mennyire a méltányosság alapjára helyezkedik, az kitűnik abból a rendeletből is, melyet Wekerle pénzügyminiszter kedden intézett Békésvármegye törvényhatóságához. A rendelet, melyhez 2Ó0, a községi elöljáróságok között kiosztandó nyomtatott felhívás van mellékelve, oda konkludál, hogy az állam a kataszteri kiigazítások végrehajtása előtt a kiigazításoknak a törvény értelmében leendő kivitelére nézve ínég akarja hallgatni ugy a községi képviselőtestületeket, mint a földadóköteles birtokosokat. Legalább húsz ilyen birtokosnak ugyanis joga van indokolt és esetleg a szomszédos határterületekre is kiterjedő javaslatokat tenni. Felhívja tehát a miniszter a községi képviselőtestületeket, valamint az öszszes birtokos-közönséget, hogy a földadókataszter kiigazítására vonatkozó Írásbeli javaslataikat a törvénycikk életbeléptétől, tehát április 1-től számított három hónap alatt, vagyis legkésőbb 1909 julius l-ig postadíj mentes ajánlott levélben terjesszék fel hozzá. A javaslatokban megjelölendők az újból osztályba soroztatni kért földterületek, esetleg a módosítani kért tiszta jövedelmi fokozatok, továbbá az indok, amely miatt a kiigazítás szükséges. A kiigazítás iránt tett javaslatok vissza nem vonhatók. A miniszter, mint látható, ezzel a rendeletével módot akar adni minden gazdának arra, hogy amennyiben tulmagasnak találja a földadóját, vagy igazságtalannak az osztályozást, illetéBékésmegyei Közlöny tarcája. Alkalomszerű tehát e mai napon emlékezetűnkbe idézni Jézusnak ama jelentékeny cselekedetét, mely — sajnos — mai utánzatában üres szertartássá fajult. Jézus — az evangélisták elbeszélése szerint — életének utolsó estéjén tanítványaival egy jeruzsálemi hívének házába vonult, hogy ott velük a húsvéti vacsorát ünnepelje. Már előzőleg tudatta velük közeli halálát; sejtették, hogy utolszor étkeznek Urukkal. Oly elérzékenyedettnek, oly szomorúnak látták a Megváltót, mint azelőtt soha. De emberi gyarlóságukon ez a megdöbbentő körülmény sem változtatott sokat. Ez akkor ! leit nyilvánvalóvá, mikor a lábmosásra | került a sor. Ugyanis a zsidóknál minden evést, de főként a húsvéti szent étkezést, a j lábmosásnak kellett előznie. Ez az uri házakban a szolgáknak, ahol meg szol: gák nem voltak, ott a rangban legkii sebbeknok volt a teendője. Az apostolok lábmosása se maradhatott el. De melyikük végezze ezt a szolgálatot? Lelkükben a végtelenül szomorú körülmények közt is a hiúság kerekedett a bánat fölé: egyikük sem vállalkozott a többiek szolgálatára, egyikük sem akart köztük a legkisebb lenni. A kellemetlenségnek Jézus hamar véí^t vetett. Azt mondta az apostolok: A pogány, a földi fejedelmek uralak, uralomra, elsőbbségre vágynak. A lábmosás. ti, kik arra vagytok hivatva, hogy sten országának fejedelmei legye(Luk. 22, 2 Ugy ana zt teszitek, pogányul cseleján. 13, >tek. Ti ne ugy tegyetek, ti ne az törtöki lábmosás szertartásának 1 királyok nagyravágyása, hanem a ti mennyei királyotoknak alázata lakozzék bennetek. És aki köztetek a fő, legyen olyan, mint a szolga; ne a címetek, hanem a lelketek legyen fenkölt, királyi. »Én szolgátok vagyokc — E néhány szóval igen röviden s egyszersmind igen találóan jellemezte egész életét, szenvedését, halálát, földi-, sőt mennyei tevékenységét is, mert mennyei uralkodásával is szolgál. Ti is egymás szolgái legyetek. Jézus e szavai közben az apostolok valamennyien az asztal köré telepedtek. Midőn ebből azt látta Krisztus, hogy a lábmosásra még most sem vállalkozik egyikük sem, ámbár tudta, hogy az Atya mindeneket kezébe adott s hogy néhány nap múlva a mennyei dicsőségbe fog elmenni, nem tartotta méltóságán alulinak e szolgálatot s rászánta magát a lábmosásra. Felkelt tehát, levetette felső ruháját, egy törülközővel körülövezé magát az, aki, hogy megválthasson, mennyei trónjáról is felkelt s letéve isteni móltóságát, lejött e földre s itt szolgai alakot öltött; azután vizet töltött egy medencébe s kezdé mosni tanítványainak lábait s eközben még annak a Júdásnak is a lábaihoz borult, aki lábaival taposta, gyalázatosan elárulta őt. Igy lett a legnagyobb legkisebbé. Hogy ezt azok az apostolok, akiken Jézus ezen eljárását kezdte, tűrték, az csak ugy magyarázható, hogy nagy meglepetésükben ós szörnyű szégyenletükben úgyszólván azt sem tudták, mi történik most velük. Néma csendben folyt a munka mindaddig, mig Péterre került a sor. Nála azonban Jézus ellenkezésre talált. Amit a többi csak érzett, azt ő nyíltan megmondta; belőle a megütközés ós szégyenkezés megszólalt. Jézus közeledtekor visszarántotta a lábát és azt mondá : Uram, te mosod-e meg az én lábaimat? Te — az enyémet ?' Szemébe ötlik a kettejük közti mérhetlen távolság, kimondhatlan különbség Jézusnak isteni fensége ós a maga semmisége lebeg e pillanatban a szemei előtt. „Előbbi mesterem, Keresztelő János, azt mondta, hogy ő arra sem méltó, hogy saruidnak fűzőjét megoldja, h?gy lábaidhoz borulhasson; s te az én lábaimhoz borulsz, az én lábaimat akarod megmosni ? No azt ugyan meg nem engedem, azt ugyan meg nem teszed!" Jó hogy azt nem mondta, amit egy más alkalommal : „Távozz tőlem, Uram!" Szóval, Péter most viseletével fejezte ki azt, amit máskor e szavakkal mondott: „Te az élő Istennek Fia vagy, ón pedig bűnös." Az emb?r ahelyett, hogy helytelenítené Péter eme viseletét, dicséretednek találná, ha nem tudná, hogy a feltótlen engedelmesség a legnagyobb tisztelet, amelyet az Isten iránt tanúsíthatunk, s ha nem olvasná, hogy Jézus helytelenítette Péter eljárását, mondván: „Amit én most cselekszem, te azt nem érted — célját nem nézed, jelkópi jelentőségét nem sejted, de megérted s még ezen éjszakának folyamán belátod azt, hogy főként neked van nagy szükséged arra, hogy a lelkedet is megmossam." Azonban Péter ahelyett, hogy elcsendesült volna, még hevesebben ellenezte a lábmosást, mondván: „Az én lábamat ugyan nem fogod megmosni soha /" Péter vonakodása — talán mert azt hitte, hogy Jézus az ő .szerénységét nem tartotta őszintének — ellenszegüléssé
