Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-04 / 27. szám

Békéscsaba, 1909 április. 4. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 201 gömbölyű, vastag betűkkel feketéllett a „Segítség" szó. Egy fösvénységéről általánosan ismert parasztgazda megjárta egy ilyen kis rikkancscsal. Egész nap nem mert a Fő-téren és a Vasut-utoán megjelenni. Ha valami dolga volt, inkább egypár kilóméteres kerülőt csinált, csakhogy ne kellessen bukszáját felnyitni a jótékonyság számára. A kora délutáni órákban éppen a „Nádor" előtt akart átsurranni a túlsó oldalra, mikor egyszerre előtte termett egy huncut szemű, gesztenyefürtös leány: — Bácsi, vegyen „Segitség"-et! — kérlelte csengő hangon. — Vettem én már hármat is! — felelte boszusan az öreg. — De tőlem is tessék venni, hiszen csak 10 fillér az egész. Gazduram látva, hogy már menekülni nem tnd, elővette a bugyellárisát. Nagy megütközéssel vette ám észre, hogy legapróbb pénze a forint. Szinte verejtékezett az arca: mit csináljon, hogy oldja meg a gordiusi csomót ? Végre határozott. Odaadta a pénzt a kis leánynak. — Hát adjon vissza kilencvenöt krajcárt ! A kis rablónak megcsillant a szeme, mikor kezében érezte a pénzdarabot, aztán bájos pukedlit csinált i.z öreg felé és nevetve mondta : — Nincs visszaadni való pénzem. Jó lesz ez a forint a szegény gyermekeknek. És faképnél hagyta a Harpagont, ki percekig busán nézett utána, — vagyis inkább a forintja után. Az óvatos férfiú. Egy másik óvatos férfiú szintén kerülgette EZ urnák "tájékát. A városházára pl. Köröspart felöl, a hátulsó kapón ment ba. Valamelyik hivatalban vagy félóráig eldiskurálhatta az időt olyan kedélyesen, hogy elfelejtkezett mindenről. Nem gondolt az urnákra sem. Igy eshetett meg, hogy visszatelé a főkapun keresztül távozott. Szörnyen meglepődött, mikor meglátta a kapu előtt a gyűjtő hölgyeket. Hamarosan, feltűnés nélkül vissza akart fordulni, de már késő volt. — Jöjjön csak kérem, jöjjön ! — hangzott felé a hivó szózat. És kénytelen volt az óvatos férfiú is megnyitni a tárcáját, A vasúti állomáson. Legmozgalmasabb élet mégis a vasúti állomáson volt, ahol két fiatal menyecske gyűjtött az utasoktól. Mikor megállott a vonat, az asszonyok azonnal a kupékban termettek és pumpolgatták a gyanútlan utasokat legalább egy „Segítség" ára erejéig. Egyik idegen utas, aki még sohasem járt Magyarországon, meg is jegyezte : — Nem is hittem, hogy Magyarország ennyire előre van. Nálunk az újságokat még mindig szegény gyerekek, vagy nyomorok emberek árusítják s itt pedig, amint látom, a rikkancsok is elegáus hölgyek. Boldog ország, gazdag ország lehet ez a Magyarország! . . . „Kérem, ne bántsák". Egy csabai fiatalember a délutáni vonattal érkezett haza Budapestről Már a vonaton szeget ütött a fejébe az a nagy probléma, hogy miképen lehetne néki háboritás nélkül a főtéren levő lakásáig eljutnia ? Mart mind a négy urna előtt el kellett mennie. Egyszer aztán eszébe jutott egy mentő gondolat. A noteszéből kitépett egy lapot, nagy betűkkel ráirta a következő néhány szót: „Kérem, ne bántsák, ő már adott l*

1 A cédulát feltűzte a kalapja mellé ós tényleg sikerült neki szabadon közlekednie az utcákon. Egyik urna előtt sem kértek tőle. Ma azonban már nem tehetné, mert a ligának erre megfelelő nyomtatványa van. náig megkárosította. A lopás ugy történt, hogy Kovách meglátogotta barátját s mig az néhány percre eltávozott a szobából, odament a nyitott Wertheim-szekrényhez és 10,000 koronát magához vett belőle. A lopás véletlenül pattant ki. A rossz útra tévedt fiatal ember családja semmit sem tudott a dologról, mert különben elég jómódúak arra, hogy kifizessék a lopott összeget. Kováchot kihallgatása után a rendőrségről átkísérték az ügyészségre. Péter király elhagyja Szerbiát. Egyre határozottabb formában merül fel az a hír, hogy Péter király rövidesen el fogja hagyni Belgrádot és Szerbiát. Hir szerint két megbízottja már el is utazott Cannesba, hogy számára házat vásároljon. György herceg és Pasics veszekedtek. Belgrádi értesítés szerint György, a lemondott trónörökös és Pasics miniszter között heves összetűzés volt máma. Oyörgy kijelentette a szóváltás folyamán, hogy örül, ha elhagyhatja Szebiát, ahol a tiszteken kivül más nem ér egy fabatkát sem. E kijelentés nyomán valószínűleg ujabb bonyodalmak támadnak. i Jkéwpi Közlöny" táviratai. — Április 3. — Nagy tüz Veszprémben. Óriási tüz pusztított ma hajnalban és egész délelőtt a veszprémi Várhegyen, hol a püspökség, és a káptalan székel. Hajnalban kigyúltak a kanonokok épületei. A tüz rohamosan terjedt, sőt a mult évben renovált nagy plébánia-templomba is belekapott, melynek egyik tornyát annyira megrongálta, hogy a harang lezuhant. Veszprém összes tűzoltói, sőt az ott állomásozó 17-ik honvédgyalogezred legénysége is kivonult a tüzveszedelem gyöngítésére és sikerült is délelőtt 11 órára lokalizálni a tüzet. A kár mintegy 300.000 korona. 10.000 koronás lopás. A budapesti rendőrségen ma letartóztatták Kovách Ármin fiatal postatisztet, aki egyik barátját 10.000 koroKróniKa. Április elsején, Ragyogott az égbolt, Oly gyönyörű tavaszi nap, Bizony Isten, rég volt. De a földön szintén Fény, ragyogás támadt: Felvonultak szép hölgyei R gazdag Csabának. R nagy urnák mellett, Lesbe álltak szépen 5 lecsaptak a tárcánkra R szeretet nevében. „Megálljon csak kérem, Egy pár pillanatra !" . . . S a hatosát, koronáját Mindenki leadta. Másut szép rikkancsok Rz utunkba álltak, S „Segitség"-et kellett vennünk Egyet, kettőt, hármat. Rki óvatos volt, No meg kissé fösvény, Kerülte a nagy utcákat, Elég volt az ösvény. Ha, a városházán Rkadt neki dolga, Csak hátul, a Köröspartról Surrant az udvarra. Félt, hogy lefegyverzik S nem tud ellentállni — Ilyen felfordulást tud a Gyermeknap csinálni. No, de ez igy jól van, Rz a két. nap semmi, Jót is kell ám néha tennünk, Nem csak inni, enni. — Jajj, a terirngettét Majdnem elfeledtem : Tündérestély volt tegnap a Vigadó-teremben. Bakfis-estély volt az, Cukros, baba-lányok Lejtették a szivderitő, Sok szép deli táncot. Terpsichore néni, Lenézve az égből, Örömkönnyü hullott lassan Rzurkék szeméből. Mennyi bálkirálynő, Mennyi feslő álom Volt azon a szombat esti Kedves gyermekbálon I Szeretne az ember Sokat zengni róla De még kötelesség vár a Krónika iróra. Még a háborúról írunk néhány rimet, Rmelyet oly rövid uton Elhajtott a „nimet". Kuruc legény Vilmos, Németek császárja: Ráütött az orosz medve Hatalmas talpára. Háborútól most már Fölösleges félni, R nagy kaszás is elvonult, Szabad újra élni. Mi élünk is vigan De egy fel nem támad : Oh gyulai „Központi Bank", Sirhatnak utánad! R kaszás levágott Csecsemő korodban S hány öreg bank érzi magát Tenélküled jobban. Már a parasztpártnak Csabán se lesz malma, Lehullott mint nyár elején Rz éretlen alma. Mégis csak pusztitott R háború réme És mivel ezt konstatáltam, Króniákmnak vége. Guy. Színházi bombák. (Negyedmilliós operett.) A magyai szerzők ujabban nem panaszkodhatnak. Ha jó darabot irnak, épp ugy bejárják a kerek földet, akárcsak Bernstein vagy Bataille. Az Ördög már átevezett az európai szárazföldről a kódis Albionba ; a közeli napokban London egyik legelső színpadán fogják bemutatni Molnár Ferenc világhírű darabját. Maga a szerző már hetekkel ezelőtt elutazott Londonba, hogy a színpadi előkészületeket személyesen vezesse. Eközben hamburgi és berlini színpadokon a Tatárjárás próbái folynak. A jövő hetekben lesz odakünn a Tatárjárás bemutatója és a nagy siker után, amely előrelátható, százharminc német és ötven osztrák színpadon indul diadalutjára Kálmán Imre és Bakonyi Károly pompás operettje. A berlini bemutató érdekessége egy magyar vendégszereplés lesz, amelyről sárga irigykedéssel heszélnek a rosszmájú bohémkörökben. Sarkadi Aladárt, a Vígszínház nagyjövöjü fiatal művészét, aki csak pár év előtt került föl az aradi színpadról Pestre, vendégszereplésre hivták Berlinbe, ahol a Tatárjárás tartalékos hadnagyát fogja játszani az előreláthatóan nagyszámú és zajos estéken. Külföldi útra indul Szirmai Albert és Rajna Ferenc bájos operettje, a Táncos huszárok is, amely szintén Bécsben tart első stációt s onnét indul a német színpadokra. A szerzők már megkötötték a szerződést a berlini impresszárióval. Színigazgatók kiszámították, hogy a Tatárjárás, ha csak az eddig kötött szerződés jövedelmét learatja, a szerencsés szerzőknek fejenként több mint százezer forintot hoz, ugy hogy negyedmilliós rekord fogja starthoz kisérni a magyar operettet. De a Táncos huszárok anyagi haszna se megvetendő. Körülbelül százezer forintra taksálják. * (János után Jánoska) A Király-Színház szezonvégi újdonsága a Jánoska cimü operett lesz, amelynek szövegét Martos Ferenc, zenéjét Jacobi Viktor irta. A próbák már folynak, szerencsés auspiciumok között, mert az angurok azt jövendölik, hogy Kukoricza János emlékezetes sikere után lehetetlen a János jegyében megbízni. Jánoskát máris adoptálta Beöthy László, a gyámapa Kukoricza János fiának és a kis újszülött részére épp olyaa fiatal mátkát szerzett már, a tízéves kis Ferenczy Anna személyében, akit Nagyváradról hoznak Budapestre. Csodagyerek hírében áll; nagyszerűen hegedül és táncol és a szezon végén föl fogja villanyozni a legöregebb színházt ruékat is * (Roda-Roda) Az impozáns újságírói estnek külön látványossága volt Fali Leó, a híres bácsi komponista, a RodaRoda, a házassági csereberéiről és ötleteiről világhirő iró. Mikor az estélyen az énekszámok gyönyörködtették a közönséget, Roda-Roda egy újságíró társaságban egy pohár vizet hozatott az asztalára és türelmetlenül várt. — Hová készül, mester ? — kérdezj ték tőle németül a kollégák. — Hiszen ön a felolvasók között szerepel. Tört magyarsággal csak ennyit fe' lelt Roda-Roda, a pódiumra mutatva: — Roda-Roda megyek oda-oda. Fali Leó állandóan a nők körül forgolódott. A kopasz fejű, kissé elhi, zott zenészről köztudomásu, hogy ki: zárólag a szép nők miatt jár Budaí pestre. * (.Rózsahegyiné színdarabja.) A Nem• zeti Színház kedves művészének, RózsaJ hegyi Kálmánnak civil felesége, az épp! oly bájos és nagytehetségű Rózsa| hegyiné gondolt egy nagyot és meré; szet és színdarabot irt. Már a cime is 1 tetszeni fog a romantikus leányzóknak és az ellágyuló asszonyoknak : Az ideál. De ugy látszik, hogy az érdekes cim és ami alatta rejtőzik, a dráma maga a komoly kritikusok tetszését is megnyerte. Tóth Imre, a Nemzeti Szinház igazgatója is a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott a darabról és természetesen visszaadta az Írónőnek, ezzel a jellemző megokolással: — Drágám, ez egy nagyon jő darab. Vigye el a Vígszínházhoz! Rózsahegyiné szót fogadott. A Vígszínháznál Faludi megkérdezte tőle : — Próbálkozott vele a Nemzetinél? Mért nem viszi oda, hiszen ott — otthon van? — Benyújtottam, de Tóth Imre nem fogadta el, — felelte az asszony. — Akkor el van fogadva, — jelentette ki Faludi. * (Ő már adott!) A gyerek is tudja, hogy a pesti gyermeknapon kis kokárdákat lehetett vásárolni öt koronáért, ezzel a felírással: „Ne bántsák, ő már adott!" Ezzel a további jótékony ostromot vissza lehetett verni. Az egyik utcasarkon egy hires színésznő képviselte az elhagyott gyermekek érdekeit. Alább kiderül, hogy őt ezúttal nem lehet megnevezni. Két mágnás haladt el az urnája előtt. Az egyikről köztudomásu, hogy szeret színésznőkkel foglalkozni. A barátja biztatta, hogy álljanak meg egy szóra és udvaroljanak a szép színésznőnek. — Nem, nem, menjünk tovább ! — felelte egykedvűen a másik. — De Kálmán, nézd, milyen szép! Ugyan ne bántsd, kérlek, — szólt most Kálmán gróf idegesen, — hiszen ő már adott. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi Időjelző, állomás mára változékony, hűvös időt jelez, elvétve havazással. — Nagyhót. Az emberi nem megváltása eszméjének legmagasztosabb ünnepei: a Nagypéntek és a Húsvét, közeledik már felénk. A mai nappal, Virágvasárnappal kezdetét veszi a Nagyhét, meiynek minden napján magába száll a hivő keresztény lélek, visszagondol az istenemberre, akinek csodás önfeláldozását bizony nem érdemelte meg a bűnös emberiség. A Nagyhét minden napján zsúfolásig megtelnek a templomok hajói bűnbánó keresztényekkel, akik mellüket verve, megalázkodva esdekelnek a Mindenhatóhoz az Isten fiának szavaival: „Uram, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár". És az Ur irgalmas. A keserű poharat elveszi tőlünk. Nagypéntekre, a szomorúság ünnepére következik a Húsvét, az élet, az öröm, a feltámadás gyönyörű ünnepe s a gondterhes, borús arcok ismét ragyogókká válnak, ismét édes remény tündöklik a szemekben. — A vármegyei munkásházak. Mint a mult számunkban jeleztük, a földmivelésügyi miniszter az államsegélyt fölemelte s ezzel lehetővé tette a munkásházak mielőbbi felépítését. A miniszter rendelete következtében Ambrus Sándor alispán most sürgős rendeletei intézett az érdekelt községek elöljáróságaihoz, hogy a telekkérdést mielőbb hozzák rendbe, mert a vármegye a ter vezett 176 munkásházat szeretné szép tember 1-én rendeltetésüknek átadni. — A vármegye és a Petőfi arcképe A Petőfi-társaság megkereste Békésvár megye törvényhatóságát, hogy Petőfi nek Benczúr Gyula által festett éi rézmetszetileg sokszorosított arcképé vásárolja meg. A vármegye bizonyár; nem fog elzárkózni e kérelem előtt már csak arra való tekintettel is, hog; a kép nagyon olcsó és jövedelme a lé tesitendő Petőfi-ház javára fog szol gálni. — Elhunyt ügyvéd. A megyei ügj védi kar egyik köztiszteletben áll< tagja: Hoffmann Mihály, törvénj hatósági bizottsági tag, hosszas bete^ ség után szerdán, Gyulán, élte 57-i évében, szélhűdés következtében el hunyt. Hoffmann Mihály hosszú éveke át sokat fáradozott Gyula városa ós megye közügyeiben. Mint az Árment* , sitő Társulat ügyésze, eljárásában mir | dig méltányos volt és jó kedélyéve : igazságszeretetével csak barátokat sze zett magának. Elhunyta igaz részvét ' keltett a megye társadalmában s tem tésén óriási gyászoló közönség volt j len. Gyászolják: neje, szül. B o d o k Jolán, Károly, Pál, Mária, férj. S z kér Pálné, Mihály és Rudi gyermek