Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-04 / 27. szám

Békéscsaba, 1909 április. 4. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 201 gömbölyű, vastag betűkkel feketéllett a „Segítség" szó. Egy fösvénységéről általánosan ismert parasztgazda megjárta egy ilyen kis rik­kancscsal. Egész nap nem mert a Fő-téren és a Vasut-utoán megjelenni. Ha valami dolga volt, inkább egypár kilóméteres kerülőt csinált, csakhogy ne kellessen bukszáját felnyitni a jótékonyság számára. A kora délutáni órákban éppen a „Nádor" előtt akart átsurranni a túlsó oldalra, mikor egyszerre előtte termett egy huncut szemű, gesztenyefürtös leány: — Bácsi, vegyen „Segitség"-et! — kérlelte csengő hangon. — Vettem én már hármat is! — fe­lelte boszusan az öreg. — De tőlem is tessék venni, hiszen csak 10 fillér az egész. Gazduram látva, hogy már menekülni nem tnd, elővette a bugyellárisát. Nagy megütközéssel vette ám észre, hogy leg­apróbb pénze a forint. Szinte verejtéke­zett az arca: mit csináljon, hogy oldja meg a gordiusi csomót ? Végre határozott. Odaadta a pénzt a kis leánynak. — Hát adjon vissza kilencvenöt kraj­cárt ! A kis rablónak megcsillant a szeme, mikor kezében érezte a pénzdarabot, aztán bájos pukedlit csinált i.z öreg felé és ne­vetve mondta : — Nincs visszaadni való pénzem. Jó lesz ez a forint a szegény gyermekeknek. És faképnél hagyta a Harpagont, ki percekig busán nézett utána, — vagyis in­kább a forintja után. Az óvatos férfiú. Egy másik óvatos férfiú szintén kerül­gette EZ urnák "tájékát. A városházára pl. Köröspart felöl, a hátulsó kapón ment ba. Valamelyik hivatalban vagy félóráig el­diskurálhatta az időt olyan kedélyesen, hogy elfelejtkezett mindenről. Nem gondolt az urnákra sem. Igy eshetett meg, hogy visszatelé a főkapun keresztül távozott. Szörnyen meglepődött, mikor meglátta a kapu előtt a gyűjtő hölgyeket. Hamarosan, feltűnés nélkül vissza akart fordulni, de már késő volt. — Jöjjön csak kérem, jöjjön ! — hangzott felé a hivó szózat. És kénytelen volt az óvatos férfiú is megnyitni a tárcáját, A vasúti állomáson. Legmozgalmasabb élet mégis a vasúti állomáson volt, ahol két fiatal menyecske gyűjtött az utasoktól. Mikor megállott a vonat, az asszonyok azonnal a kupékban termettek és pumpolgatták a gyanútlan utasokat legalább egy „Segítség" ára ere­jéig. Egyik idegen utas, aki még sohasem járt Magyarországon, meg is jegyezte : — Nem is hittem, hogy Magyarország ennyire előre van. Nálunk az újságokat még mindig szegény gyerekek, vagy nyo­morok emberek árusítják s itt pedig, amint látom, a rikkancsok is elegáus hölgyek. Boldog ország, gazdag ország lehet ez a Magyarország! . . . „Kérem, ne bántsák". Egy csabai fiatalember a délutáni vo­nattal érkezett haza Budapestről Már a vonaton szeget ütött a fejébe az a nagy probléma, hogy miképen lehetne néki há­boritás nélkül a főtéren levő lakásáig el­jutnia ? Mart mind a négy urna előtt el kellett mennie. Egyszer aztán eszébe ju­tott egy mentő gondolat. A noteszéből kitépett egy lapot, nagy betűkkel ráirta a következő néhány szót: „Kérem, ne bántsák, ő már adott l* 1 A cédulát feltűzte a kalapja mellé ós tényleg sikerült neki szabadon közlekednie az utcákon. Egyik urna előtt sem kértek tőle. Ma azonban már nem tehetné, mert a ligának erre megfelelő nyomtatványa van. náig megkárosította. A lopás ugy tör­tént, hogy Kovách meglátogotta ba­rátját s mig az néhány percre eltávo­zott a szobából, odament a nyitott Wertheim-szekrényhez és 10,000 ko­ronát magához vett belőle. A lopás véletlenül pattant ki. A rossz útra té­vedt fiatal ember családja semmit sem tudott a dologról, mert különben elég jómódúak arra, hogy kifizessék a lo­pott összeget. Kováchot kihallgatása után a rendőrségről átkísérték az ügyészségre. Péter király elhagyja Szerbiát. Egyre határozottabb formában me­rül fel az a hír, hogy Péter király rövidesen el fogja hagyni Belgrádot és Szerbiát. Hir szerint két megbízottja már el is utazott Cannesba, hogy szá­mára házat vásároljon. György herceg és Pasics vesze­kedtek. Belgrádi értesítés szerint György, a lemondott trónörökös és Pasics mi­niszter között heves összetűzés volt máma. Oyörgy kijelentette a szóváltás folyamán, hogy örül, ha elhagyhatja Szebiát, ahol a tiszteken kivül más nem ér egy fabatkát sem. E kijelentés nyomán valószínűleg ujabb bonyodal­mak támadnak. i Jkéwpi Közlöny" táviratai. — Április 3. — Nagy tüz Veszprémben. Óriási tüz pusztított ma hajnalban és egész délelőtt a veszprémi Vár­hegyen, hol a püspökség, és a kápta­lan székel. Hajnalban kigyúltak a ka­nonokok épületei. A tüz rohamosan terjedt, sőt a mult évben renovált nagy plébánia-templomba is belekapott, melynek egyik tornyát annyira meg­rongálta, hogy a harang lezuhant. Veszprém összes tűzoltói, sőt az ott állomásozó 17-ik honvédgyalogezred legénysége is kivonult a tüzveszedelem gyöngítésére és sikerült is délelőtt 11 órára lokalizálni a tüzet. A kár mint­egy 300.000 korona. 10.000 koronás lopás. A budapesti rendőrségen ma le­tartóztatták Kovách Ármin fiatal posta­tisztet, aki egyik barátját 10.000 koro­KróniKa. Április elsején, Ragyogott az égbolt, Oly gyönyörű tavaszi nap, Bizony Isten, rég volt. De a földön szintén Fény, ragyogás támadt: Felvonultak szép hölgyei R gazdag Csabának. R nagy urnák mellett, Lesbe álltak szépen 5 lecsaptak a tárcánkra R szeretet nevében. „Megálljon csak kérem, Egy pár pillanatra !" . . . S a hatosát, koronáját Mindenki leadta. Másut szép rikkancsok Rz utunkba álltak, S „Segitség"-et kellett vennünk Egyet, kettőt, hármat. Rki óvatos volt, No meg kissé fösvény, Kerülte a nagy utcákat, Elég volt az ösvény. Ha, a városházán Rkadt neki dolga, Csak hátul, a Köröspartról Surrant az udvarra. Félt, hogy lefegyverzik S nem tud ellentállni — Ilyen felfordulást tud a Gyermeknap csinálni. No, de ez igy jól van, Rz a két. nap semmi, Jót is kell ám néha tennünk, Nem csak inni, enni. — Jajj, a terirngettét Majdnem elfeledtem : Tündérestély volt tegnap a Vigadó-teremben. Bakfis-estély volt az, Cukros, baba-lányok Lejtették a szivderitő, Sok szép deli táncot. Terpsichore néni, Lenézve az égből, Örömkönnyü hullott lassan Rzurkék szeméből. Mennyi bálkirálynő, Mennyi feslő álom Volt azon a szombat esti Kedves gyermekbálon I Szeretne az ember Sokat zengni róla De még kötelesség vár a Krónika iróra. Még a háborúról írunk néhány rimet, Rmelyet oly rövid uton Elhajtott a „nimet". Kuruc legény Vilmos, Németek császárja: Ráütött az orosz medve Hatalmas talpára. Háborútól most már Fölösleges félni, R nagy kaszás is elvonult, Szabad újra élni. Mi élünk is vigan De egy fel nem támad : Oh gyulai „Központi Bank", Sirhatnak utánad! R kaszás levágott Csecsemő korodban S hány öreg bank érzi magát Tenélküled jobban. Már a parasztpártnak Csabán se lesz malma, Lehullott mint nyár elején Rz éretlen alma. Mégis csak pusztitott R háború réme És mivel ezt konstatáltam, Króniákmnak vége. Guy. Színházi bombák. (Negyedmilliós operett.) A magyai szerzők ujabban nem panaszkodhatnak. Ha jó darabot irnak, épp ugy bejárják a kerek földet, akárcsak Bernstein vagy Bataille. Az Ördög már átevezett az európai szárazföldről a kódis Albionba ; a közeli napokban London egyik leg­első színpadán fogják bemutatni Molnár Ferenc világhírű darabját. Maga a szerző már hetekkel ezelőtt elutazott Lon­donba, hogy a színpadi előkészületeket személyesen vezesse. Eközben hamburgi és berlini szín­padokon a Tatárjárás próbái folynak. A jövő hetekben lesz odakünn a Tatár­járás bemutatója és a nagy siker után, amely előrelátható, százharminc német és ötven osztrák színpadon indul diadal­utjára Kálmán Imre és Bakonyi Károly pompás operettje. A berlini bemutató érdekessége egy magyar vendégszerep­lés lesz, amelyről sárga irigykedéssel he­szélnek a rosszmájú bohémkörökben. Sarkadi Aladárt, a Vígszínház nagyjövöjü fiatal művészét, aki csak pár év előtt ke­rült föl az aradi színpadról Pestre, ven­dégszereplésre hivták Berlinbe, ahol a Tatárjárás tartalékos hadnagyát fogja játszani az előreláthatóan nagyszámú és zajos estéken. Külföldi útra indul Szirmai Albert és Rajna Ferenc bájos operettje, a Tán­cos huszárok is, amely szintén Bécsben tart első stációt s onnét indul a német színpadokra. A szerzők már megkötöt­ték a szerződést a berlini impresszárió­val. Színigazgatók kiszámították, hogy a Tatárjárás, ha csak az eddig kötött szer­ződés jövedelmét learatja, a szerencsés szerzőknek fejenként több mint százezer forintot hoz, ugy hogy negyedmilliós rekord fogja starthoz kisérni a magyar operettet. De a Táncos huszárok anyagi haszna se megvetendő. Körülbelül száz­ezer forintra taksálják. * (János után Jánoska) A Király-Szín­ház szezonvégi újdonsága a Jánoska cimü operett lesz, amelynek szövegét Martos Ferenc, zenéjét Jacobi Viktor irta. A próbák már folynak, szerencsés auspiciumok között, mert az angurok azt jövendölik, hogy Kukoricza János emlékezetes sikere után lehetetlen a János jegyében megbízni. Jánoskát máris adoptálta Beöthy László, a gyám­apa Kukoricza János fiának és a kis újszülött részére épp olyaa fiatal mát­kát szerzett már, a tízéves kis Ferenczy Anna személyében, akit Nagyváradról hoznak Budapestre. Csodagyerek híré­ben áll; nagyszerűen hegedül és tán­col és a szezon végén föl fogja villa­nyozni a legöregebb színházt ruékat is * (Roda-Roda) Az impozáns újságírói estnek külön látványossága volt Fali Leó, a híres bácsi komponista, a Roda­Roda, a házassági csereberéiről és ötle­teiről világhirő iró. Mikor az estélyen az énekszámok gyönyörködtették a kö­zönséget, Roda-Roda egy újságíró tár­saságban egy pohár vizet hozatott az asztalára és türelmetlenül várt. — Hová készül, mester ? — kérdez­j ték tőle németül a kollégák. — Hiszen ön a felolvasók között szerepel. Tört magyarsággal csak ennyit fe­' lelt Roda-Roda, a pódiumra mutatva: — Roda-Roda megyek oda-oda. Fali Leó állandóan a nők körül forgolódott. A kopasz fejű, kissé elhi­, zott zenészről köztudomásu, hogy ki­: zárólag a szép nők miatt jár Buda­í pestre. * (.Rózsahegyiné színdarabja.) A Nem­• zeti Színház kedves művészének, Rózsa­J hegyi Kálmánnak civil felesége, az épp­! oly bájos és nagytehetségű Rózsa­| hegyiné gondolt egy nagyot és meré­; szet és színdarabot irt. Már a cime is 1 tetszeni fog a romantikus leányzóknak és az ellágyuló asszonyoknak : Az ideál. De ugy látszik, hogy az érdekes cim és ami alatta rejtőzik, a dráma maga a komoly kritikusok tetszését is meg­nyerte. Tóth Imre, a Nemzeti Szinház igazgatója is a legnagyobb elragadta­tással nyilatkozott a darabról és termé­szetesen visszaadta az Írónőnek, ezzel a jellemző megokolással: — Drágám, ez egy nagyon jő da­rab. Vigye el a Vígszínházhoz! Rózsahegyiné szót fogadott. A Víg­színháznál Faludi megkérdezte tőle : — Próbálkozott vele a Nemzetinél? Mért nem viszi oda, hiszen ott — ott­hon van? — Benyújtottam, de Tóth Imre nem fogadta el, — felelte az asszony. — Akkor el van fogadva, — jelentette ki Faludi. * (Ő már adott!) A gyerek is tudja, hogy a pesti gyermeknapon kis kokár­dákat lehetett vásárolni öt koronáért, ezzel a felírással: „Ne bántsák, ő már adott!" Ezzel a további jótékony ostro­mot vissza lehetett verni. Az egyik utcasarkon egy hires színésznő képviselte az elhagyott gyer­mekek érdekeit. Alább kiderül, hogy őt ezúttal nem lehet megnevezni. Két mágnás haladt el az urnája előtt. Az egyikről köztudomásu, hogy szeret szí­nésznőkkel foglalkozni. A barátja biz­tatta, hogy álljanak meg egy szóra és udvaroljanak a szép színésznőnek. — Nem, nem, menjünk tovább ! — felelte egykedvűen a másik. — De Kálmán, nézd, milyen szép! Ugyan ne bántsd, kérlek, — szólt most Kálmán gróf idegesen, — hiszen ő már adott. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi Időjelző, ál­lomás mára változékony, hűvös időt jelez, elvétve havazással. — Nagyhót. Az emberi nem meg­váltása eszméjének legmagasztosabb ün­nepei: a Nagypéntek és a Húsvét, kö­zeledik már felénk. A mai nappal, Virág­vasárnappal kezdetét veszi a Nagyhét, meiynek minden napján magába száll a hivő keresztény lélek, visszagondol az istenemberre, akinek csodás önfel­áldozását bizony nem érdemelte meg a bűnös emberiség. A Nagyhét minden napján zsúfolásig megtelnek a templo­mok hajói bűnbánó keresztényekkel, akik mellüket verve, megalázkodva es­dekelnek a Mindenhatóhoz az Isten fiá­nak szavaival: „Uram, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár". És az Ur irgalmas. A keserű poharat elveszi tőlünk. Nagypéntekre, a szomorúság ünnepére következik a Húsvét, az élet, az öröm, a feltámadás gyönyörű ün­nepe s a gondterhes, borús arcok ismét ragyogókká válnak, ismét édes remény tündöklik a szemekben. — A vármegyei munkásházak. Mint a mult számunkban jeleztük, a földmive­lésügyi miniszter az államsegélyt föl­emelte s ezzel lehetővé tette a munkás­házak mielőbbi felépítését. A miniszter rendelete következtében Ambrus Sándor alispán most sürgős rendeletei intézett az érdekelt községek elöljáró­ságaihoz, hogy a telekkérdést mielőbb hozzák rendbe, mert a vármegye a ter vezett 176 munkásházat szeretné szép tember 1-én rendeltetésüknek átadni. — A vármegye és a Petőfi arcképe A Petőfi-társaság megkereste Békésvár megye törvényhatóságát, hogy Petőfi nek Benczúr Gyula által festett éi rézmetszetileg sokszorosított arcképé vásárolja meg. A vármegye bizonyár; nem fog elzárkózni e kérelem előtt már csak arra való tekintettel is, hog; a kép nagyon olcsó és jövedelme a lé tesitendő Petőfi-ház javára fog szol gálni. — Elhunyt ügyvéd. A megyei ügj védi kar egyik köztiszteletben áll< tagja: Hoffmann Mihály, törvénj hatósági bizottsági tag, hosszas bete^ ség után szerdán, Gyulán, élte 57-i évében, szélhűdés következtében el hunyt. Hoffmann Mihály hosszú éveke át sokat fáradozott Gyula városa ós megye közügyeiben. Mint az Árment* , sitő Társulat ügyésze, eljárásában mir | dig méltányos volt és jó kedélyéve : igazságszeretetével csak barátokat sze zett magának. Elhunyta igaz részvét ' keltett a megye társadalmában s tem tésén óriási gyászoló közönség volt j len. Gyászolják: neje, szül. B o d o k Jolán, Károly, Pál, Mária, férj. S z kér Pálné, Mihály és Rudi gyermek

Next

/
Thumbnails
Contents