Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-04 / 27. szám

BÉKÉSMEGYEi KÖZLÖNY harc, határozottan Don Quixote ered­ménytelen harca a szélmalom ellen. Most szintén Csorvás kezdeménye­zésére érdekes mozgalom indult meg megyeszerte. A mozgalomnak külső célja az, hogy a megyebizottsági tagok megfelelően osztassanak be. Igy gondolja tudvalevőleg Csorvás Csaba befolyását ellensúlyozni a megyegyűlésen. A na­gyon érdekes beadvány statisztikai ada­tokkal igyekszik bebizonyítani, hogy a régi választási rendszer igazságtalan. Csaba ugyanis a megyegyülésre 35 kép­viselőt küld, mig Csorvás, Ujkigyós, Gyu­lavári, Szentetornya, Gádoros és Nagy­szénás összesen csak hatot. Ezt találja sé­relmesnek Csorvás és ezért izgatta fel a többi községet az indítvány beadására. Nem akarjuk a megyegyülés hatá­rozatának elejét venni, de már igy is látszik Csorvás és a vele tartó közsé­gek kérelmének indokolatlansága. Utó­végre minden csalfa hitegetés ós ön­ámitás dacára Békésvármegyének Csaba a tulajdonképeni központja. Nemcsak lakosságánál, i de főképen kereskedelmi és gazdasági forgalmánál fogva már a természeti törvények szerint is rászol­gált a megyei központ büszke elnevezé­sére. Azok a községek tehát, amelyek Csaba ellen bármiféle akcióba kezdenek, tulajdonképen maguk alatt vágják a fát, mert Békéscsaba fejlődése tulajdonkép­pen egész Békésmegye fejlődését jelenti. Ezt a fejlődést nem hátráltatni, ha­nem tulajdonképen előmozdítania kel­lene minden községnek, mert egy ilyen nagy vármegyére úgyszólván szégyen, hogy a törvények szigorú értelmezésé­nek figyelembe vételével vett község a gazdasági központja. Arra kell töreked­nie minden községnek, hogy Csaba vá­rossá, esetleg önálló törvényhatósággá legyen, ami különben a természetes evolúció törvényei szerint minden bi­zonynyal a legközelebbi évtizedek alatt be fog következni. Csabának már ilyen fontos szere­pénél fogva is joga van a kérvényező községekkel szemben gazdasági súlyá­nak megfelelően képviseltetnie magát a megyegyűlésen. Hisszük, hogy a tör­vényhatóság is erre az álláspontra he­lyezkedik és a féltékenykedő községek kívánságait kellő értékükre fogja re­dukálni. Csabát a fejlődés utján megakasz­tani valóságos bűn a magyarság ellen! Megint a válság. — Külön fővárosi tudósítónktól. ­Ez az esztendő igen gazdagnak mondható politikai szenzációkban. A külpolitikai helyzet zivatarai alig csen­desültek le, alig sikerült letörni a nagy Oroszország és a kis Szerbia szarvait: már is szolgál szenzációkkal a bel­politikai élet. Újra válsághírek kerin­genek a levegőben. Ezekkel a válság­hírekkel igen furcsán áll a}Wekerle­kormáfiy. Mióta csak él és uralkodik, örökösen bukni készül, — természete­sen csak az ellenzéki érzelmű lapok véleménye szerint. Mihelyt valamelyik miniszter, talán mondjuk rosszullét miatt kedvetlenül sétál végig a parlament vörösbársonyos folyosóin: a magukat benfenteseknek feltüntető Jionatyák vi­lággá röpítik mindjárt a vészes hirt: — Valami van készülőben. Rossz kedvű a miniszter. Az arca sápadt, a szemei körül kékes-fekete karikák. Nem aludt az öreg az éjjel. Meglátjátok, vál­ság lesz, bukás lesz ennek a vége! A szemfüles újságírók természete­sen kapva-kapnak a híreken s a „ben­fentes" politikusok nyilatkozataiból ha­sábokon keresztül tárgyalnak. Nem is csoda ez különben. Mikor szünetel a parlament, az a néhány hét valóságos kis uborka-szezon. Nincs miről irni. Hiányzik a nagyszerű vezér-, második és harmadik cikktéma, nincsen jó lap­töltelék az országgyűlési tudósítások hiányában. Mit csináljanak ilyenkor sze­gények ? Rágódnak egy témán, amely ilyen célra alkalmasnak ígérkezik és bő teret ad az újságírói fantáziának is. Az idei husvétkörüli uborkaszezont előreláthatólag a válság kérdése fogja uralni, amely a Wekerle-kabinettől már ug.vszólván elmaradhatatlan. Tagadhatatlan, hogy a kabinetre a húsvéti szünet bevégződése után nehéz napok következnek. Es ha a bankkér­dést nem sikerül neki kielégitőan meg­oldani, talán igazaknak is fognak bizo­nyulni a válsághírek. Egyik estilap már annyira jól van értesülve, hogy a kor­! mány bukását feltétlen bizonyosnak mondja. Csak még az kétséges szerinte, hogy a válság a parlament összeülése előtt fog-e eldőlni, vagy április 26-án, a parlament összeülésekor ? A politikai világot egyébként izgatja az is, hogy Wekerle, Andrássy Gyula i és Kossuth a közeli napokban Bécsbe utaznak és kihallgatásra mennek a ki­rályhoz. Egyes lapok szerint ezen a ki­hallgatáson dől el a válság, de az sem lehetetlen, hogy Budapesten dől el. A király ugyanis április 20—25-ike között Budapestre utazik, amely alkalommal fontos politikai kihallgatások lesznek. Mint elég hitelt érdemlő forrásból értesülünk: Wekerle kihallgatása a jövő héten szerdán fog megtörténni. Való­színűleg ezen a kihallgatáson fogja a miniszterelnök a királynak bejelenteni, hogy nincs kilátás megegyezésre az osztrák kormánynyal a bankkérdésben. Ez alkalommal - hir szerint — elkísé­rik Wekerlét Bécsbe Apponyi, Kossuth és Andrássy miniszterek is és az osz­trák kormány ez alkalommal fogja kö­zölni a magyar kormánynyal, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a kar­tellbank tervét elfogadhassa. A kormány közvetlenül e nyilatkozat után be fogja adni lemondását. A válságról szóló eme vészes híre­ket megerősíteni látszik az a körülmény, hogy Khuen-Héderváry és Lukács László szintén kihallgatáson voltak e napok­ban. Állítólag Lukácsra a közel jövőben igen fontos politikai missió vár. Sokan őt tartják a jövő emberének. Tallózván a politikai élet mezején : ime ezeket az értesüléseket sikerült a válságról összekaparásznom. Magam vé­leményt nem nyilvánítok, de senki sem nyilváníthat teljes joggal. Hogy lesz-e válság vagy nem, az a jövő kétes ho­mályában rejlik. De hogy most aktuáli­sabb a válság kérdése, mint valaha: az megint kétségtelen. Mindazonáltal válság, válság, ne jöjjön el a te országod! Békés és Mezőberény villamos világítása A községek leghasznosabb befek­tetése. Békéscsaba község villamos-mü fel­ügyelő-bizottsága legutóbbi gyűlésének határozata alapján Békés és Mezőberény községeknek megküldetett a villamos világításra vonatkozó tervezet és alter­natív ajánlat. Az egyik módozat szerint Békés­csaba község építené ki nemcsak az áram átvezetésére szolgáló táv-vezeté­ket ; de a békési és mezöberényi háló­zatot is 50 évi kizárólagossági jog ki­kötése mellett. Ennek leteltével a köz­ségi belső hálózatok — a táv-vezeték kivételével — a két község tulajdonába mennének át ingyen. Mindkét községnek jogában állana a hálózatot időközben is megváltani, ugy azonban, hogy a hálózat építési költségén felül bizonyos összeg fizet­tetnék a koncessió első felében; mig később bizonyos árengedmény adatnék. A közvilágításért a községek lámpánként és évenként 30 koronát fizetnének. Békésen ma egy utcai láng sokkal kisebb fényerő mellett, naponta 13 fil­lérbe kerül. Hét hónapon szokás világí­tani s ez kerül 27 kor. 30 fillérbe. Tizen­két hónapban pedig 47 kor. 45 fillérbe­Ho'dvilágos estéken a lámpákat fel sem gyújtják, pedig időközben is nem egy­szer beborul az ég. A magán fogyasztóktól a dijakat a községek szednék be Békéscsaba javára az alkotandó szabályrendelet szerint, közadók módjára. Az áram ára heclowatt óránként 7 fillér volna magánfelek részére, ameny­nyire az Békéscsabán is le fog szállít­tatni. Ez a mód a községekre annyiban előnyös, hogy semmiféle befektetést sem igényel a községek részéről. Igaz, hogy akkor a községek a haszonról is kény­telenek lemondani s nem fognak telje­sen szabadon rendelkezhetni a háló­zatuk felett, ami pedig esetleges hálózat­bővítéskor igen fontos körülmény s pár év múlva, mint már igen sok kon'cessiós telepnél megtörtént s ami a jelen eset­ben is a legnagyobb valószínűséggel be fog következni, amidőn a hálózatot időközben megváltani akarják, hogy többe kerül, mintha a községek mind­járt maguk építették volna, mert az épít­ményekkel tulajdonképen egy már meg­teremtett üzletet is kapnak. Békés és Mezőberény együttes fo­gyasztása, még egy harmadik szomszé­dos községgel számítva is, ma még ki­csiny ahhoz, hogy teljesen önálló gép­teleppel biró ilyen üzemet jövedelme­zően kezelhessen. Ez a legrossabb meg­oldási mód a községekre nézve s amellett ez sokkalta nagyobb befektetést kiván. Az ajánlat második formája szerint Békéscsaba épitené ki a táv-vezetéket; mig Békés é3 Mezőberény a saját utcai hálózatukat építenék ki. A községek Békéscsabától hectowatt­óránként 2 1/,, fillérért kapnák az áramot, mint nagyban vásárlók. A községek azután az egyes fogyasz­tóknak hectovatt-óránként 7 fillérért ad­nák. A nagyobb fogyasztók bizonyos szá­zalék árengedményben részesülhetné­nek. Az árammérő-órák használati, illetve kö csöndija havonta JO fillér volna. A békési utcai hálózat 300 utcai lámpával 115.000 koronába kerülne. Ha azonban egyelőre néhány, a hálózati tervben külön megjelölt mellékutca el­hagyatnék, ami a leghelyesebb volna s 200 darab közvilágítási lámpa szereltet­nék fel, ugy a befektetési töké 100 000 korona volna. A mezöberényi hálózat 200 darab utcai lámpával 95.000 koronába kerül. Békésen ez idő szerint 2100 darab, Mezőberényben 1700 darab 16 gyertya­fényű magánlángra számithatunk. Békéscsabán az első üzemi évben 2800 darab magánláng volt fölszerelve, soha, — felelt egy kinos, hosszú szünet után az asszonyka. — Szeretni fogsz örökké? — Örökké. — Látod, ez jó nekem. Ez könnyít a lelkemen. Nem fáj nekem itt hagyni ezt a csúf életet, csak téged, mert tiszta és jó voltál. Bocsáss meg nekem ós szeress, szeress mindig. Elhallgatott. — Ez a végrendeletem, — szólt ké­sőbb felém fordulva — most már nyu­godtan hálok meg. Isten veled! Kezet nyújtott s azután szeme még egy utolsó fénylő tekintettel pihent az asszonyka sápadt arcán. Felült ágyában, hogy megcsókolja a kis feleségét, de abban a pillanatban visszaesett, vérömlése lett. Meghalt. Meghalt a szőke Malomi Olga férje, akit ő ugy szeretett. Nincs többé. Nem lehet leírni azt a fájdalmában vergődő fiatal kis asszonyt. Láttam rajta azt a véghetetlen szenvedő fájdalmat, amely kinoz, gyötör és megőrjít. Mintha hal­lottam volna szive dobogását, mintha egy kivehetetlen tőrt látnék szivébe döfve. Nem tudtam, mit tegyek. Előt­tem egy szenvedő élő, mellettem egy hideg test, egy halott. Két egymást szerető sziv kettévált. Leszakadt az egyik és szakadása be­vérezte, megsértette a másikat. Szenvedtem én is az élőért és a halottért egyaránt. De az idő erősebb a fájdalomnál. Alkot és rombol, sebeket gyógyít ós fakaszt. Még a legfájóbb emlékeket is kitörli a szivekből. Meghalt. Eltemették. Lezárták a fe­kete koporsót. Elimádkozták és eléne­kelték. Ráhantolták a földet a jó férjre. A földi életre megsemmisült. A világ kereke pedig forog tovább. Szántanak, vetnek. Dolgoznak, mulatnak mint előbb. Csak az asszonyka, a fiatal özvegy gyá­szol, sir, búsul. . . Az élet hullámai, a megélhetés el­vetettek tőle messzire. Néha-néha hal­lottam csak felőle valami keveset. Vagy öt óv után egy levélkét ho­zott a posta. Fekete szegélyű borítékja volt, kedves ismerős kézirással. Az asz­szonyka irt. Ezt irta: Kedves Janikám! Nyugtalan vagyok, kétség gyö­tör. Eiozzád sietek egy őszinte fele­letért és tanácsért. Ugy rémlik előt­tem, mintha szeretett Karcsim halálos ágyánál esküt tettem volna arra, hogy megtartom özvegységem fekete fátyo­lát halálomig. Nem emlékszem arra a napra s igy tőled várom a feleletet. Gyönge vagyok. Nem temettem el szivemben őt. Szeretettel ápolom em­lékét, de — nem tehetek róla — meg­szerettem valakit, aki megszeretett s aki hasonlít hozzá. Nem tudom, mit tegyek ? Nem akarom megtagadni a multat, de az érzéseket sem tudom elnémitani. Azért nagyon kérlek, adj őszinte feleletet és tanácsot. írj rögtön és sokat. Szeretettel csókol rokonod: Olga. A levél meglepett. Magam előtt lát­tam a fiatal özvegyet, láttam nyugtalan, háborgó lelkiismeretét ós határoztam habozás nélkül. Azt irom, hogy nem tett semmiféle esküt sem. De eszembe jutott a haldokló beteg. Fülembe csen­gett az utolsó kérő, esdeklő szava. Hal­lottam az esküt. Mi tévő legyek ? Eh, miért legyen boldogtalan egész életóre, mikor úgyis annyi sok csapás érte, s olyan fiatalon. Szeretett és sze­ret most is, mert fiatal. Szeret egy em­bert, aki olyan, mint a férje volt. Miért ne menne hozzá? Gyermek nincsen. Fogadalmáról nem tud. Nem is tudhat. Kétségbeesésében, férje iránti vak sze­retetében tette. Legyen boldogtalansága után boldog. Megérdemli, jó szive van. Leültem, megírtam, hogy mi sem köti vissza attól, hogy újra férjhez men­jen. Kétség ne gyötörje, lelkét ne nyug­talanítsa : szeretni nem bűn, szeretni mindig szabad. Menjen férjhez, ezt ta­nácsoltam. Ugy-e jól tettem ? Negyednap egy levelet kaptam tőle. j Azt hittem, az eljegyzésre hiv meg. i Nem. Azt irta, hogy lelkiismerete és | szive után indulva, véglegesen határo­zott ós megmarad özvegynek utolsó j órájáig, mert tiszteli férje emlékét és | szereti még most is nagyon, igazán. Megkönnyebbültem ón is. Nem tu­| dom miért, de ugy éreztem, hogy mégis I jobb igy. j Megzavart visszaemlékezések. Irta: Imrei Ernő. Kinek nincsenek emlékei ? Szép ! emlékei, melyek — minél távolabb ma­radnak el az embertől — annál tündé­I ribb szint és alakot öltenek. Egész mese I fejlődik a mult kedves képeiből: arany­1 sugaras, ezüst fényes, virágillatos mese. j Néhány kedves emlék tengersok szo­| moru napot képes eltüntetni. Varázs­| hatalommal felü kerekedik, kiszínez, be­| sugaraz ugy, hogy a sírba készülő öreg, ! ha meg-megáll s visszapillant a nehéz ; napokkal teli életre, sóhajjal suttogja: — Álom volt! De hamarosan hozzá is teszi már: — Szép volt ! Egynéhány szép emlék kibékíti az Löwy Jakab L. és Társa cég férfiszabó-üzlete Békéscsabán Csakis kiváló minőségű árúk, Az ország neves üzleteivel versenyttartó szabás, kivitel, — a ka, h- te D"" omma l szemben. Közbizalmat szerzett és pontos kiszolgálás. Polgári és katonai egyenruhák.

Next

/
Thumbnails
Contents