Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-14 / 4. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY \ Békéscsaba, 1909 jsfc. 14. ás ügyét kiséri. De elsőág érdekeit kell szern;erendásiaknak mindeníesebb lesz a pár kiloi Csorváshoz tartozni mint a 20-22 kiloCsabához. Azonkívül a akei is figyelembe veenesztesége kisebb lesz pcsolásával, mint CsorCsaba elég ga:dag arra, esse a pótado háromlkedését. Ennéfogva Csalyosság álláspontjára kell j áldásaiból juttatnia kell l s, mely szépen fejlődő pártolásra mindenképpen jegyszer hivatkozva a geren ság" érdekeire, a pusztának ; való csatolását látná szió értelemben szólalt fel L azló dr. is. Csaba az elkapl egyáltalában nem megy t előnyére válik a dolog, ost már feltétlenül szükséés létesítendő közigazgatási je kerülne az elkapcsolás 3tt veszteségnél és az utak artásával sem kell törődnie. *atási érdekek is Csorvás •lanak. Nem fogadja el az ptározat azon indokolását, jrendásiakat csak kényelmi t vezérelték a Csorváshoz iás kérelmezése alkalmával, s. 360 családnak joga van zetre törekednie, amely neki :bb. Indítványozza Gerendásizához való kapcsolását. 3 r Sándor tanfelügyelő állásaitól teszi függővé, hogy önálló puszta-e vagy sem. akkor Csaba mellett van, setben pedig Csorvás mellett, r u s Sándor alispán kijeGerendás önálló puszta, mellett úgyszólván csak a Dttsági tagok szólaltak fel. h Béla a főjegyző előadá;é kimeritettnek látja a kérhogy szinte fölöslegesnek ,án felszólalni Csaba mellett, lésekbe bocsátkoznék. Csufelszólalására jegyzi meg, k a gerendásiak is ellene Csorváshoz való kapcsolásmébe ajánlja a bizottságnak gy Csaba elöljárósága már alkozik a gerendásiak különeinek kielégítésével s legtárgyban értekezni is fog li lakossággal. c z e y Géza a törvényre hi->ely világosan előírja, hogy tosságu kérdésekben csak fele határozhat érdemlegepedig neki tudomása van jr a gerendásiak többsége az elkapcsolásnak. A közizottság Csorvás kérelmének sl veszedelmes precedenst irt akkor hasonló kórelemmel inos birtokosok is előálla v i á r Dániel emelkedett 3saba érdekében s azután szavazásra került a dolog. Csorvás kérelme mellett szavaztak : gróf Wenckheira Dénes, dr. Z ö 1 d y János, Z ö 1 d y Géza, L i s z y Viktor, L ad i c s László, Veres József, Morv a y Mihály, M i k 1 e r Sándor, T ör ö k Gábor és Roediger Gyula. Az elkapcsolás ellen szavaztak: dr. D a i m e 1 Sándor, H a v i á r Dániel, V a r s á g h Béla, B e 1 i c z e y Géza, Haraszti Sándor, P e r s z i n a Alfréd ós S á r o s s y Gyula. Az elkapcsolás mellett tehát tizen, edene pedig heten szavaztak. Nem lesz háború! — Külön fővárosi tudósítón któl. Nem lesz háború!... Ez a kiáltás repül pár nap óta a „hazán keresztül". Mintha valami kínos, nehéz nyomás alól szabadultunk volna fel, olyan könnyen érezzük magunkat. Sőt egyesek, akikben, saját szerény véleményük szerint, nagyon ki vannak fejlődve a magyar hadi erények: még hencegnek is. Hogy igy, meg ugy, milyen gyáva az a külügyi kormány ! Hogy lehet meghátrálni Törökország, a beteg ember, meg a kis disznó Szerbia előtt. Hiszen egy ezred honvédbaka megennó mind a két országot egy hét alatt. Most ennek a hősi j álomnak vége, mert nem lesz háború. Sok ólelmiszerkereskedő meg kezdi már sajnálni, hogy a karácsonyi ünnepekre olyan nagy áldozatkészséggel | csomagolt be mindenféle jó „hazait" a boszniai katonák számára. Hisz nem | érdemlik már meg azok sem, ha nem j lesz semmi. Szó, ami szó, Pallavicini őrgróf I nagykövet megnőtt mint diplomata a ! békebarátok szemében. Különösen a j magyarok büszkék rá, mert olasz neve dacára is magyar. Sokan mondják, hogy ime, amit elrontott az a rövidlátó osztrák Aehrenthal: egy magyar embernek kell rendbehozni. Az egész világ szeme most Konstantinápoly felé fordul, mert ott döntenek egy óriásinak ígérkező világkonfliktus fölött. Mert igazán kiélesedett a nemzetközi politikai helyzet. Minden pillanatban várhattuk egy nagy világhálóra kitörését, amely kiszámíthatatlan károkat okozott volna nem egy európai államnak, de különösen a magyar-osztrák monarchiának. A Konstantinápolyból érkező hírek szerint létrejött a megegyezés a porta és külügyi kormányunk között. A Bosznia és Hercegovina annektálása miatt kitört konfliktust azzal fejezzük be, hogy az annektált tartományok területén levő egykori török állami jószágokért har- J madfélmillió török fontnyi, azaz ötven- i négy millió koronányi kárpótlást fizetünk. A kérdésnek ilyetén megoldása az i ^dott viszonyok között a legeifogadhat*, \bhMert ha ezt a kárpótlást kifizetjük, ez zel prejudikálunk a nemzetközi bíróság j Ítéletének, mely ennélfogva kedvezőbb lesz ránk nézve. Különösen abból a szempontból ! helyes ez az alku, hogy általa egy há- ! borút kerülünk el. Nekünk a háború j minden napja húsz millió koronába kerülne, tehát három nap alatt a kárpótlásnál is jóval többet kellene költenünk, eltekintve a vér- és emberáldozattól. Három nap alatt pedig nem szoktak háborút befejezni. Az alku jobb megoldás a háborúnál. Sőt gazdaságilag is elég jó megoldásnak tekinthető. Mert az a terület még a jelenlegi gazdálkodás mellett is hoz évente több mint nyolc millió korona jövedelmet. Okszerűbb erdőgazdálkodás és bányakezelés mellett ezt a jövedelmet még szépen lehet fokozni, ugy, hogy az ötvennégy millió korona kárpótlást néhány év alatt behozhatja a töröktől megvásárolt terület. A megegyezés hire az egész világon őszinte megelégedést keltett. A nagy angol világlapok igen kedvezően ítélik meg a helyzetet és mindkét tárgyaló felet üdvözlik a megegyezés sikerülte miatt. Az értéktőzsdén az árak rohamosan emelkednek. Egy szóval, mindenfelé nagy az öröm. Csak a kis Szerbia dühöng még most is. Ott feszült figyelemmel kisérték a konstantinápolyi tárgyalásokat és nagyon örültek, mihelyt a tárgyalás megakadt. Biztosra vették, hogy a Törökországgal való háború elkerülhetetlen lesz s ezzel Szerbia helyzete nagyon meg fog könnyebbülni. A megegyezés hire rémülettel tölti el a lakosságot, mert tudják, hogy ennek igen súlyos következményei lesznek, amelyek csöppet sem biztatók György úrfi és hívei háborús törekvéseire. De sebaj. Szerbia haragja miatt nem fájdul meg a világ feje! ák történnek a föld akármelyik portjain : elcsitul bennünk az önérdek és felébred az altruizmus. Előbb csak részVét támad s a részvét nyomába lép az áldozatkészség.— íme, az olaszországi nagy földrengés szerencsétleneinek szomorú sorsa megragadta, talpra állította az egész civilizált világot. Megindult a segélyakció világszerte, még pedig olyan arányokban, amilyenekre még eddi nem volt példa. Rövid egy hét ai. harminc millió koronát szlitott segélyképen a posta Olaszországi Mi ám ez a hatalmas összeg is ahhoz ezermillió lírához, amennyire a föl rengés okozta kárt Calabriában becsüli A többi államokhoz hasonlóan s rompóba lépett Magyarország is a srencsétlenek érdekében. A segélye élén a hivatalos Magyarország 1 kelőbb egyéniségei: Vaszary " hercegprímás, Wekerle Sándr niszterelnök és Kossuth Fej^

5 reskedelmi miniszter állanak, '• tTIfj m

m Pro Galabria! Békésmegye az olasz szerencsétlenekért. Az ember csak nagy bajok, óriási szerencsétlenségek idején mutatja meg legjobban emberi voltát. A pehéz életharcok idején haldoklik bennünk minden nemesebb indulat, minden lépésünket az önérdek vezeti. Tülekedünk előre, mindig előre, embertársainkban ellenségeket látunk, akiket le kell gyűr-. nünk minden áron. Mikor azonban megrázó kataszteriratilag kérték fel a törvényig • és községek vezetőit a sef ságba való belépésre és a vtráetésük „ bízott területen propaganda csinálására. Békésmegyében maga D ő r y Pál főispán állott a mozgalom élére, ki e hétfői közigazgatási bizottsági ülésen lelkes hangú szép beszéddel hivta fel a bizottsági tagokat a segélyakcióban való közremunkálásra.. „Az a méreteiben és borzalmaiban minden emberi képzeletet felülmuk katasztrófa, — mondotta — mely Olaszországra lesújtott, százezreket életével és vagyonával romokba temetett ér százezreket gyászba borított: az egér polgári társadalmat megindította, ho

t a szerencsétlenek nyomorán enyhítsen A nemzetek között valóságos vorseny fejlődött ki a szerencsétlenek segélyezésére. E versenyből mi magyarok sem vonzhatjuk ki magunkat, annyival inkább nem, mert a klasszikus olasz földhöz bennünket annyi hálás emlékezés csatol, hogy kötelességünk elsőknek lenni a segélynyújtásban. Ezért indítványozom mondja ki a közigazgatási bizottság, hogy az alispán vezetése alatt gyűjtést indít ós közreműködésre felkéri a járásokat és a községi elöljáróságokat is." A bizottság azf^^itványt egyhangú helyesléssel elfogadta, ^róf W e n c khe 'm Dénes pedig azonnal meg is keidte 1000 koronával az ^dományozásjkat. v De nemcsak a hivatalos körök léptek akcióba, hanem a jótókonycélu társadalmi egyesületek is. A magyar szent korona országai Vöröskereszt-Egyletéaszvozető a szó szoros értelí*fogadta a parancsot. Kezébe egyik dorongot, a másikat dta, aztán nekirohant s kótiszor ugy mellbe csapta, tántorodott. A kapitány azonparancsolta s ebben a formább folyt az oktalan oktatás. !>ra múlva vége szakadt, szeós Géza talán ember sem > látja, professzor ur, ezt kell íi. Ez többet ér a világ mindenopterénól és nagyon üdvös an az egészségére is. Most pején, tanuljon, majd holnap ismét a szuronyvivást. atták is heteken keresztül. Ólózonban ekkorra sem tudta .ni. Kantot, Schoppenhauert namagtanulta, de a szuronyvivást 5g tudta megtanulni. Hej, de uT/edett ezért a kapitány úrtól! l ísszhoz hozzászokik az ember. §za is hozzá kezdett már szokni íjviváshoz. Észrevette ezt azonmurovcsák kapitány s ujabb kindir a fejét. >gy a professzor kegot, a táncot pedig nak, komoly embertartja. Pokoli ötlet an. Eszméjének pomíangos kac ajra fakadt, lényen ráparancsolt, estélyeken, bálakon, livatalos, ő is minden len megjelenjék, zetesen nem azért lesz mulattat. Csak aztán vigyázzon, szégyent ne hozzon a századra. Kedvetlenül, de mégis elment Ollós Géza az első mulatságra. Sokan voltak ott, ugy érezte, hogy az ő jelenléte teljesen fölösleges. Meghúzódott a fényesen kivilágított terem egyik sarkában s karjait összefonva, elábrándozott. Miért, hogy neki senkije sincs, miért, hogy őt senki se szereti ? Pedig neki is van szive, jobb, mint a másé, hűbb, mint a másé és még sincsen senkije. De ha volna : tenyerén hordaná, megbecsülné. E percben kimondhatatlanul boldogtalannak érezte magát. Szeretett volna elrohanni, hogy senki se lássa, hogy senkit se lásson. Kifelé indult. Az ajtóban egy leánykával találkozott. Szőke hajú, kék szemű, karcsú termetű leánykával. Nem valami szépség, de kellemes jelenség. Kettőjük tekintete találkozott. A katona megrázkódott, elkapta szemét a leányról s kifelé menekült. Egy erős kéz azonban vállon ragadta : — Vigyázzon, professzur ur, szégyent ne hozzon a kompániára ! A kapitány ur volt. O szólott hozzá, az ezred réme. Visszafordult hát a terembe. Oda állott megint a sarokba s kereste azt a szőke fejet, azt a kék szemet. Kereste, de a nagy sokaságban nem találta. Tovább akarta fűzni ábrándjait, miközben hozzálépett a század kadétja. Csupasz arcú, eleven fiu: — Jöjj, bemutatlak néhány hölgynek. Táncolj, udvarolj, mert különben be. Arra gondolt, hogy még kétszáz egynéhány napja van hátra, s azt&i ismét szabad ember. Ott táncol, ott mulat, ahol ő akar, nem pedig, ahn a kapitány ur akarja. Mikor feltekintett, azt a sző«e leánykát látta maga előtt, akivel étibb az ajtóban találkozott. A kadét ravaszul mosolyogva bemutatta : - / — Lujza kisasszony. íme itt van a mi önkéntesünk, Ollós profeszor ur. Ollós zavarában ügyetlenül meghajtotta magát, miközben olyasfélét hebegett, hogy rendk.

:nil örül a szerencsének. A leány észrevette zavarát és biztatóan rámosolygott. Ettől a mosolytól aztán egészen megzavarodott. Mikor táncri vitte a leányt, forgott körülötte az (gész világ Nemcsak a táncoló párok hanem a tükrök s a terem menyezeü is. A katonabanda valami dallamos keringőt játszott. Olyasfélét, amit egy hóiap alatt az ország széltébenhosszában mindenütt dalolnak a szerelmesek. — Lmeri ezt a dalt, Ollós ur ? — kérdeztf tőle Lujza kisasszony. Dehogy ismerte. És ha ismerte volna is, akJ-or se tudná most. Nem hall, nem lát ő most semmit. Azt se hallotta, mikor a zene elhallgatott. Ügyetlenül forgott tovább, mint valami megbomlott gépezet. Lujza kisasszony alig tudta megállítani. A tánc után séta következett s Ollós lassankint magához tért, zsebkendőjével letörülte verejtéktől nedves arcát s beszélgetni kezdett. Eleinte bátortalanu

1, később, mikor látta, hogy a leányka érdekkel halls?atiíi egyre bátrabban. Eladdig, mert nagyon rossz ember a kapitánya. — Hiszen nem olyan rossz ember a kapitány ur, — mondotta a leányka — Ne kívánja ismerni se a kisaszszony, — válaszolt sóhajtva az önkéntes s még a keresztvizet is leszedte Komorovcsák kapitányról. Elmondotta mindennek, csak becsületesnek nem. A táncterem nagy ablakain keresztül lassankint átszűrődött a hajnal világossága. A mulatók lassankint hazaszállingóztak. Oilós Géza még folyton Lujza kisasszonynyal beszélgetett, eszébe se jutott, hogy jó volna már hazamennie. Nagyon komoly dolgokat emlegethetett, mert észre sem vette, mikor Komorovcsák kapitány megállott előttük. Csak mikor a hangját hallotta, akkor tekintett föl rémülten. — Készülj, Lujzácskám! Megyünk haza, — mondotta. Ollós kétségbeesett pillantást vetelt a leányra. Komorovcsák kapitány ir leányára. Minden benne volt tekintetében : a rémület és a könyörgés, hogf ne árulja el. Katonásan meghajtotta imgát s gyorsan menekülni akart. A kaptány ur visszatartotta : — Professzor ur, ha már ege jel volt szives a leányomat mulatt most kisérjen haza bennünket. Hallgatva, megtörve ment az utcán, mint valami halálraszánt. Lujza kisaszszony hiába igyekezett lelket önteni bele ; a professzor vigasztalhatatlan volt. Egyik gondolat a másikat kergette agyában. Mi történik mostan vele ? Égése éjjel a kapitány ur leányának udvaro.t ' 1 1 nao^n ia onírlto I-TK^I*-»nQ