Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-14 / 21. szám

Békéscsaba 1909 márc. 18. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 díjazását, de csak azoknál, akik szegények, akikre tehát a megyegyűlésen való részvétel érzékeny terhet ró. Szentetornya nem pártolja az indítványt különösen azon passzusa miatt, amelyik a községek terhére akarja hántani a költségek fedezését. Azzal indokolja e határozatát, hogy szegény és nem bírná fizetni a költségeket. Gyulavári olyan rövidesen végzett vele, líogy még a képviselőtestület elé való hozatalra sem tartotta érdemesnek. Csorvás egyszerűen tudomásul vette, Nagyszénás nem pártolja, Csaba, Endrőd, Földvár, Szarvas, Szeghalom, Doboz és Füzesgyarmat szintén a tudomásul vételt és irattárba helyezést határozták el. Békéssámson ineg egyenesen az egoizmus szempontjából fogta fel a dolgot. Azt határozta ugyanis, hogy nem járul hozzá az indítványhoz, mert nem áll érdekében. - Neki csak egy megyebizottsági tagja van és az is virilista. Hát csak fizessen, ha megyegyülésre akar menni. Kétegyháza jegyzője csak azt jelentette be, hogy még nem volt módjában a képviselőtestületnek az indítvány fölött határozni. Tótkomlós indítványa tehát, mint e referádából látható, b.idapesti kifejezés szerint „le van tárgyalva". A megyebizottsági tagok ezután is viselik a parlamentároskodás költségeit, mint ezelőtt — Lehóczky biró uram nagy fájdalmára. A potya napidijakat Magyarországon csak a kiválasztottak, az országgyűlési képviselők élvezik. A gyulai városháza Kibővítése. Jövőre már épül. Régóta vajúdó és égető kérdése már Gyulának a városháza kibővítése, esetleg újjáépítése. A jelenlegi épület nagyon szük és célszerűtlen. Ez a régi ház, mely talán a száz esztendős kortól sincs nagyon .messze, valóságos kínzó kamrája a hivatalnokoknak. Az irodahelyiségek szinte elképzelhetetlenül kicsik s ennélfogva egészségtelenek is. Elképzelhetjük, hogy mikor egy 10—15 köbméternyi űrtartalmú szobában 4—5 ember ül s ezenkívül még a felek légiója fordul meg benne ugyanezen idő alatt, milyen egészségtelen lehet ott a levegő! Igaz, hogy az ilyen városház, a szinte stílszerű 120 százalékos pótadóhoval küzködő szegény Gyulához, de ilyen indokolással csak a gondolkozni nem tudó emberek térhetnek e fontos kérdés fölött napirendre. A közegészségügyi és czélszerüségi szempontokon kivül tekinteni kell arra is, hogy Gyuia székhelye a megyének, tehát bizonyos reprezentácionális kötelezettségek is hárulnak reá. Hogy tudhat azonban eleget tenni e kötelezettségének, mikor az idegennek, ha felmegy a városházára, csalódottan kell távoznia abból a zegzugos, roskadozó lépcsőzetü épületből ! Szerencsére Gyulának most olyan polgármestere van L o v i c h Ödön dr. személyében, aki testestől-lelkestől Gyula fejlődésének, haladásának híve és minden akaratával azon van, hogy az ő vezérkedésének ideje maradandó emlékekkel vésődjék be Gyula történetébe. Több nagyarányú reformterv mellett most a városháza újjáépítési ügyét is keresztül akarja vinni. Szerdán délután e tárgyban az ő elnöklete alatt értekezlet volt a városházán. Az értekezlet végleges határozatot nem hozott ugyan, de bizottságot küldött ki annak a megállapítására, hogy mi módon volna célszerűbben megoldható az újjáépítés gondolata. Erre nézve két terv merült fel. Az egyik terv szerint még egy emelet volna építendő az első emelet főié. A mostani fal megbírná az emeletet, mert nagyon vastag és erős. A másik terv az, hogy j a szomszédos telket megvenné a város és arra emelne egy szárnyépületet a jelenlegi városház magasságában. E két alternatíva közül kell a bizottságnak a célszerűbbet kiválasztani. A város vezető köreinek az a meggyőződése, hogy az átalakítás nem fog nagyobb terhet rakni Gyula lakosságának vállaira. Nem jár pótadó-emeléssel, mert a város tulajdonát képező házak eladási árai bőven fedezik az újjáépítés költségeit. Remélhetőleg az újjáépítés már a j jövő évben végre lesz hajtható. Asszonyi szemmel. Mottó : „Mind elviszik a legények elejét . . ." Mondják, meg lehet szokni móg az : akasztást is. Természetesen, ha mást j akasztanak . . . Igy vagyunk a háborús [ hírekkel. Már nem izgat annyira, de : szinte hiányzik, ha nincs szó róla, mint | hiányoznék a kifli a reggeli kávénk ! mellől. S aztán, aki nincs közvetlen érj dekelve, hát hamar megtalálja a mentő; gondolatot, a mivel vigasztalhatja magát. Hátha az újságok is hazudnak! Lehet, de ha el is odázzák a háborút s megmenekülnek a most aggódó anyák ós hitvesek, lesz gond reá, hogy néhány év múlva csak annál vehemensebben törjön ki a vadállat az emberből és addig nincs is egyéb dolgunk, mint hogy hordassuk továbbra is az áldott Jézuskával a kardot, puskát nagyreményű csemetéinknek, mert hisz a gyilkosság csak kivételes esetekben égbekiáltó bün. Mikor ugy alkalmazzák reá a formulát. Áldott humanitás, mely mint a langy, permetező eső hullasz a bűnben égő és kiégett emberiség szenvedéseire, szintén csak olyan dolgot művelsz, hogy a mit jobb kezeddel megépítesz, a bal kezeddel lerontod. Véges a munkád, — emberi. Lucifer uralma él ós kisért örökkön örökké. Madách eszményi örökdicső fantáziája óráról-órára beteljesül és ismétlődik. Százezreket áldozunk kórházakra, szanatóriumokra, árvaházakra, a gyermekvédő liga ezrével szedi össze a legtöbbször az alkohol jegyében fogamzott. enervált sikeritvónyeket, hogy I másfelől a vágóhidra küldjük az orvosilag szankcionált erős, egészséges, fajI tiszta anyagot, hogy legyen belőle ágyu| töltelék. Mert hisz ezelőtt csak szedhettek harcok zaján „hirvirágot gyöngyös koszorúba" s ott volt virtus is, hol érvényesülhetett a személyes erő ós bátorság, hol az egyén harcolt az egyén ellen, kard, kópja, buzogány segítségével, de ma, mikor mindezt elvégzi a modern harcászati technika, — igazán nincs benne semmiféle ráció és következetesség, de dicsőség sem. Gép, gép ellen harcoljon. A pénz ós hatalom fokmérőjét bemutathatnák akár automatababákkal is. S ha móg az a vigasztalásunk volna, hogy a háború, mint valami nagy járvány, megtisztítja az emberiséget a salaktól, a gyengébb elemtől, azoktól, akiket a természet a „nullák" közé sorol, akikbe nem oltott ellentálló képességet éppen azért, mert sok haszna ugy se lenne belőlük, — de ezek boldogan rakhatják otthon tovább a „priznitz"-et, mig a „legények eleje", a szép, a jó vér, a drága, kórmentes anyag, leölve, levágva, ott rothadhat el halomrahegyire hányva a meszes gödörbe, hogy a maguk illúzióiért eljárjanak majdan poraikhoz ünnepelni az itthon maradt baktérium-telepek satnya ivadékai. Hiszen sokat is érünk már azzal! Lucifer kacag és Lucifer elérte azt, amit akart. Nem csak az egyed, de a faj is kivesz. Ép testben ép lélek. Vivát a szépnek ós az egészségnek! Fólre az álhumanitással! Jöjjenek létre a nemzetközi béke-ligák! Valahogy a barbár szokás ama kegyetlen cselekedete, mely a Tajgatoszhegy tetejéről ledobta a nyavalyás csecsemőt, nem volt olyan vérlázító tett, mint a mostani, mikor a gyilkoló gép eló küldik az öt-hat orvos által egészségesnek talált deli katonát. Az anyák, a hitvesek, a szerető mátkák szava nem hiába sikolt fel az égbe. És méltán. Mert az örökkévalónak sem telhetik öröme benne. mpo. A gyulai tűzoltók. Panaszkodik a lakosság. — Levél Gyuláról. — Manapság már a tűzrendészet a városi és községi háztartás állandó és egyik legfontosabb feladatát alkotja. Azok az időnként megtörténő borzalmas katasztrófák, melyek nagyon sok embert pusztítanak el mardosó lángnyelvekkel, arra ösztönzik az elöljáróságokat mindenfeló, hogy a város tűzoltósága minél szervezettebb, tanultabb és minél modernebb felszerelésű legyen. A budapesti tűzoltóság például a világ egyik legjobban berendezett tűzoltósága, mégis, mihelyest csak a párisi nagy árúház égéséhez hasonló katasztrófa történik: a főváros lázas gyorsasággal igyekszik a tüzoltó-testület esetleges hiányain segíteni. Ha kissé csekélynek bizonyul a legénység száma, szaporítja ; ha valamelyik eszköznél ugyanarra a célra jobbnak hallja hirót, azonnal beszerzi. Egyszóval minden elképzelhető áldozatot meghoz, csakhogy a nagyobb tüzveszedelmeket elhárítsa. Gyulára, sajnos, ennyi jót nem lehet elmondani. Igaz, hogy a város nagyon szegény, anyagi ereje egyáltalában nincs valamelyes modernebb berendezkedésre, de mégis a jelenlegi keretek között is lehetne a tűzrendészetet reformálni. Mert olyan patriarchális szokások uralkodnak ott móg most is, mint 30—40 év előtt, amikora tűzoltók akkor érkeztek a helyszínére, mikor már régen leégett a ház, sőt el is hamvadt a parázs. Mikor azután a károsult kótsógbe| esve vágta szemükre a késlekedést, egész ' kedélyesen válaszolt a parancsnok : — Hát máskor jelentsék be kendtek | három nappal előbb, hogy tüz lesz a háznál. Akkor ott leszünk. Mindenekelőtt hibás intézkedése volt az elöljáróságnak, hogy megszüntette a toronyőri állást, aki bár csekély fizetóst kapott, de felelős volt az őrköí dósért. Most az egyház által fizetett hai rangozó kondítja meg veszedelem idején a vószh irangot, ha ugyan kedve tartja. Mert neki ilyesmit nem muszáj cselekednie. Azután tudomásunk szerint Gyulán tizenkét fizetéses tűzoltói állás van rendszeresítve. És mégis csak tiz tűzoltó szerepel szükség esetén. E tiz tűzoltó közül is legalább hat olyan öreg már, hogv nem képes hivatásának sikerrel megfelelni. Tudom, itt a humanizmusra hivatkoznak. Humanizmus ide, humanizmus oda, az első a lakosság érdeke. Szép humanizmus valakit tönkremenni a különös gondolat vesz rajtam erőt, , vájjon milyen tünetek között száll az ember lelke oda, ahol nincs fájdalom, nincs szenvedés . . . Érzi-e az ember, hogy a lélek elválik a testtől, hogy . . . — Ne fejtegesse ezt, Magdolna. Aki a halál fejtegetésébe kezd, annyira jut, mintha lyukas zsákba mákot öntene. Hiábavaló dolgot végez. Magdolna fontoskodólag folytatta: — Az élet titkát nem tudom meg- ' fejteni. Mert mi az élet? Egy átmeneti, ideiglenes állapot . . . Megszületünk, feli cseperedünk, megöregszünk. És mennyküzdés, fájdalom rejlik egy ilyen lezajlott emberéletben! Ha az emberek a boldogságot és a szenvedést mérlegre tennék, az eredmény nagyon szomorú lenne, mert a szenvedés mérlege a láthatatlan magasságba billentené a boldogság mérlegét . . . Magdolnán erős köhögés vett erőt. Feje hátrahanyatlott, arca elkékült. — Becsukjam az ablakot, Magdolna ? — kérdezte Mariett, mikor az elalélt leány magához tért. — Ámbár én azt hiszem, hogy ez a gyenge, friss levegő jót tesz. Az ég tiszta, felhőtlen. Nézze, Magdolna, a hold fénye épp ide vetődik az ágyára. Gyönyörű nyári éjszaka van. — Ne magasztald a természetet, ! Mariett. Nekem fájdalmamra szolgál ez. ] A napsugaras tavasz epeszti a lelkemet, ' a madárcsicsergés kínoz. Mert tudom, I érzem, hogy nem sokáig ragyog nekem a nap. Én beteg vagyok, Mariett, na- j gyon beteg. Azt is tudom, hogy az utolsó percemig öntudatnál leszek, mert i a halál egyszerre, váratlanul lep meg ! és megfojt kegyetlenül . . . — Ne fantáziáljon, Magdolna. A beteg leány fölemelkedett, nya- . kánál kigombolta hálókabátját és egy I vékony aranyláncot húzott elő. j —• Mariett, nézd ezt a láncot ós j rajta ezt a medaillont. Ezt tizenhat esz- j tendős korom óta itt rejtegetem a • keblemen. Most husz éves vagyok. Ép- 1 pen négy esztendeje hordom ezt. Ha meghalok, oldozd le nyakamról a láncot, vedd ki a medaiilonból a benne elrejtett kis kulcsot. Ez a kulcs egy mély titkot zár el. Ez a titok : az én naplóm. A szekrényemben megtalálod azt a rózsaszínű kis kazettát, melyet a kulcscsal felnyithatsz. E kazettában egy könyvet találsz, egyszerű, sima a födele, de annál értékesebb a tartalma. Egy leány szivének titka van abban megírva. Egy ifjú leány szive, mely sziv szeret forrón, epedőn, rajongó szerelemmel . . . Szerelme viszonozva van és mégis . . . Magdolna szavai csöndes zokogásban vesztek el. — Az az egyszerű könyv az én életem titkát rejtegeti magában. Ha elolvasod e könyv tartalmát, tudom, hogy megesik a szived, Mariett, azon az igazi szerelmi regényen, mely két fiatal lélek közt játszódik le . . . Erős szerelem összefonja e két szivet, de jön a sors kegyetlen csapása és kettétép mindent... Nagyon szeretem azt a férfit, Mariett. Nagyon szeretem ! Ő móg jobban szeret engem. És ime, közbelép a végzet, mely oly kegyetlenül sújtott le rám ... Meglep egy sorvasztó betegséggel . . , Az orvosok biztatnak, de én látom szemükben a vésztjósló kifejezést ós tudom, érzem, hogy az erőm napról-napra gyengül, a testem satnyul, mig egyszer majd csak egy gyönge lehelet tartja bennem a lelket ós akkor . . . Magdolnán újból köhögési roham vett erőt. A szája habzott ós fehér, vértelen ajkát beborította a friss, habos vér.. — Látod ? Látod ? Nézz ide, Mariett. Ajkamon habzik a vér. A közelgő pusztulás jele ... — Csillapodjék, kedves úrnőm. Önt a képzelődés még betegebbé teszi. Meglássa, nemsokára jóra fordul minden. Nemsokára elhagyhatja az ágyat, szépen összeszedi magát, arca újból rózsás lesz s a kedélye friss, vidám. — Ne biztass, Mariett. Ne biztass. Az ón lelkemből kihalt a reménysugár. — Reméljen és bizzon az Úrban. Maga még fiatal, Magdolna A fiatal erő SZÍVÓS. Meglássa, még boldog lesz nagyon ez életben. A beteg leány fáradtan hanyatlott párnájára. Szemhéjait bágyadtan bocsátotta le és csak egy szomorú kézlegyintés volt a válasz Mariett szavaira. Csönd lett. Mariett álmosan bocsátotta fejét a szék támlájára. Az ágya elbontva várta, de nem feküdt le. Ott akarta átvirrasztani az éjszakát a beteg leány ágya mellett, nem gondolva arra, hogy fiatal, fáradt tagjainak jól etne egy kis pihenés. Jó szive nem engedte, hogy ott magára hagyja az ifjú, árva úrnőjét. Magdolna árva volt. Ot esztendő előtt, amikor elvesztette anyját, került melléje Mariett, jólelkű fiatal leány. Mint két hű társnő, mint két jó test vér, ugy élt együtt a két leány. — Mariett,'— szólt hosszú hallgatás után a beteg leány — feküdj le. Az a fojtó érzés már nem kínoz. Csillapult a fájdalmam. — Itt maradok, — felelte Mariett: — Itt maradok az ágy mellett. A szék támlájára hajtom fejem, ugy is tudok szenderegni. — Ez fáradságos igy, Mariett. Térj pihenőre. Ott vár az ágyad. Neked pihenésre van szükséged. Te fiatal vagy és egészséges. A fáradságos virrasztás megingatja az erőt, megtépi az ifjúságot. Pedig nagy kincs ez! A legnagyobb kincs e földön. Épp ezért vigyázz egészségedre, Mariett. Az ifjúság és egészség | karöltve jár. Ha elveszted az egészsé- . get, vele rántod ifjúságodat is. Mert az | ifjúság olyan, mint a virág. Amig virul ! j pompázik: friss, illatos. Mihelyt valami I I kegyetlen kéz megsérti azt, lekonyul a j 1 virág és a hervadás felé indul... Ilyen az i | én életemis. És minden ember élete ilyen ! Minek élünk hát ? Mi az élet ? Mi az a j j cél, mely miatt küzdünk a földön, e siralmas sártekén? Semmi! Miért alkotta hát Isten a világot? Hogy egy nyüzsgő, szenvedő emberiséggel töltse meg e siralmas sártekét? Hogy megismerjük a szenvedések hosszú láncolatát ? Hogy születésünk órájától kezdve előttünk legyen: „Ember vagy, földi halandó, kit Isten a semmiségből alkotott és ki egykor semmivé válsz ismét . . ." ? Az élet csak egy ideiglenes állapot, felváltja az örök halál. Eltesznek a hideg föld alá, hogy élettelen testünk porladozásnak induljon, hogy porrá váljunk . . . Gyenge, erő nélküli semmiség az ember a sors hatalmával szemben. Miben rejlik ez a természetfeletti hatalom? Ki irányítja ezt? Az Isten ? Az Isten, aki igazságot szolgáltat ? Hát ilyen az ő igazságszolgáltatása, hogy leszakítja ifjú életemet ? ... Miért foszt meg attól, ami legkedvesebb egy ifjú leány előtt — az álmaimtól ? Miért akarja, hogy leányos álmaimat felváltsa az a rideg, örök álom, mely megöli szines fantáziámat, ábrándjaimat, megdermeszti arcomon a mosolyt és elnémítja ajkamon a szót? Miért akarja ezt igy a sors ? Szeretném tudni a természet titkát. Ezt szeretném megfejteni. Hát nincs földi halandó, ki megközelítené ezt ? Persze, hogy nincs. Mert mi, emberek, gyönge porszemek vagyunk, tulajdonságokkal felruházva, de saját tulajdonságainkat, akaratunkat nem befolyásolhatjuk, ha valami nehezebb dologról van szó. Igy vagyok én is. Erős szeretnék lenni, élni szeretnék, élni, Mariett . . . Élni! Élni addig, mig egyszer elrebeghetném: boldog vagyok ... Sokat kívánok. A sors sokkal zsarnokabb, mintsem hogy . . . Á beteg leány e szónál ég felé vetette tekintetét. Szemei kidagadtak, tüzeltek és fürkészve figyelte a felhőtlen, csillagos égboltozatot, mintha csak meg akarná fejteni azt, amit földi halandó meg nem fejthet és nem is fejt meg soha : a természet titkát . . .