Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-07 / 19. szám

Békéscsaba 1909 márc. 18. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 A gerendásiak részéről ekkor elő­állott Kovács György nevü gazdaember ! és olyan értelmesen, okosan és bátran j szállott sikra az elkapcsolás ellen, hogy ' a miniszter is láthatólag jóleső érzéssel hallgatta beszédét. Andrássy miniszter szivesen meg­ígérte, hogy személyesen fogja kezébe venni az ügyet és már előre biztosította a küldöttséget pártatlanságáról. „Szemé­lyesen intézem el, — úgymond, — amennyiben mág módomban lesz." Ez a méla akkord nagy meglepetést keltett nemcsak a küldöttségben, hanem a Ház folyosóján is, ahol hamarosan felkapták a politikusok és újságírók a miniszter kijelentését és mindenféle magyarázatokat és jóslásokat fűztek hozzá. A küldöttség tagjai még pénteken is Budapesten maradtak és délelőtt 11 órakor gróf Hadik János államtitkárnál meg az illetékes ügyosztályt vezető mi­niszteri tanácsosnál is tisztelegtek, akik jóindulatukat szintén megígérték. Uj munkásházak a megyében. Az árlejtés eredménye. Darányi Ignác földmivelésügyi mi­niszter az alatt a tizenegy év alatt, mióta a földmivelésügy élén áll, szám­talanszor adta már tanújelét nagy szo­ciális érzékének és emberbaráti gon­dolkozásának. A reformoknak egész sorozatát léptette életbe, melyek nagy része azt a nemes célt szolgálta, hogy a kisemberek anyagi helyzetén köny­nyitsen. Nincsen egy alkotása sem Da­rányinak, mely nem a kisember érde­keinek védelmét célozná. Szociális tekintetben egyik legszebb ós legkorszakosabb gondolata volt pél­dául a népszerű miniszternek a mun­kásházak építése. Ezen a téren nagyarányú akciót fejtett ki.és fejt ki ma is. Folytonosan nógatja, sarkalja a törvényhatóságokat és más városokat ilyen munkásházak építésére. De nem marad meg csupán az ösztönzésnél. A legmesszebbmenő állami támogatásokat nyújtja, mihelyt csak valahol felmerül a munkásházak eszméjének megvaló­sítása. Örömmel regisztrálhatjuk azt, hogy Békésvármegye a törvényhatóságok kö­zött igen előkelő helyet foglal el ezen szociális munkában. Csorváson a csinos és célszerűen épített kis házak már át is vannak adva rendeltetésüknek. A törvényhatóság pedig őszi közgyűlésén elhatározta, hogy a megye különböző községeiben egyelőre 176 munkásházat épit. Erre a célra bizottságot is kül­dött ki. A munkásházépitő-bizottság csü­törtökön tartotta ülését, melyen a be­érkezett árajanlatok fölött határozott. A bizottság, mint mult számunkban jeleztük, már hétfőn is összeült, de mivel a beérkezett 31 ajánlat nagyon különböző szempontok szerint van össze­állítva, hirtelen nem is lehetett közülök az előnyösebbeket kiválasztani. Úgy­szólván lehetetlen volt kellő áttekintést szerezni fölöttük. A bizottság tehát nem is határozott, hanem kiadta az ajánla­tokat a számvevőségnek, hogy tanul­mányozza azokat és eszközöljön kom­binatív számításokat. A számvevőség hamarosan elvé­gezte a reá bízott munkát, ugy, hogy a bizottság csütörtökön ismét összeül­hetett. A számvevőség adatai alapján megállapítást nyert, hogy a beérkezett 31 ajánlat közül komolyan csak tiz ve­hető számba. E tiz ajánlat között is j legelőnyösebb a „Gyulai iparosok ter­melő- és hitelszövetkezete"-é, amely egy munkásházat 1200-1300 koronáért ké­szítene el. Ez összegben azonban nem foglaltatik benne sem a kut, sem a kerítés. Már most ha tekintetbe vesz­szük a kut ós keritós árát, továbbá azt, hogy a falvakban egy 300 négyszögöles telek megszerzése legalább is 300 koro­nába kerül: egy-egy munkásház költ­ségei elérik a 2000 koronát. A törvény­hatóság nem számított reálisan, mikor egy ház költségét 1000 koronában, te­hát a fenti összegnek épen a felében állapította meg. A bizottság tekintettel a megye terve és az ajánlatok között levő lénye­ges különbségre, nem hozott döntést, hanem elhatározta, hogy döntés előtt megkérdezi községenkint az érdekelt munkásokat, hajlandók-e a felépített há­zakat ilyen ár mellett átvenni ? Ez eset­ben 120 korona volna az évi annuitá­sos törlesztési összeg az államsegélyen kivül. A bizottság azt az alternatívát is ajánlani fogja a közsógék figyelmébe, hogy a megye megszerzi számukra a telket, ad nekik 1200-1300 korona an­nuitásos kölcsöut s ebből ők tartoznak a házakat felépíteni. Ebben az esetben a törlesztési összeg évi 90 - 95 koronára rúgna, amely jóval kevesebb a másiknál. A munkások válaszának beérkeztóig a határozathozatalt függőben tartja a bizottság. Minden valószínűség szerint a mun­kások az utóbbi módozatot fogják vá­lasztani, bár ebben az esetben attól le­het tartani hogy a munkásházak nem lesznek egyöntetűek. A munkások spó­rolási szempontból nem fognak ragasz­kodni a megállapított tervhez, vagy ha ragaszkodnak is, olcsóbb anyagot hasz­nálnak az építkezésnél. Ezért kötelessé­gükké kellene tenni a tervekhez való szoros ragaszkodást. Aki a magáéból sikkasztott. A szegény embert az ág is húzza. Érdekes tárgyalás volt csütörtökön Gyulán. Egy pusztaföldvári ember : R a j k i József állott a törvényszék előtt csalással és sikkasztással vádolva. Meg­indító hangon mondotta el, hogyan esett belé a bajba. A biróság méltányolta is védekezését ós aránylag enyhe bünte­téssel sújtottá. A történet a következő: Nagyon szomorú napok virradtak 1907-ben a Rajki-familiára. Kereset nem volt s a 9 tagból álló család, melyben 7 volt a gyerek, a szó szoros értelmé­ben éhezett, nyomorgott. Még aztán jött másik csapás is. Rajki ugyanis még régebb idő óta tartozott B i n g Ede aradi kereskedőnek 405 koronával. Mig jól mont a dolga, törlesztette adósságát hiven, becsülettel. Mikor azonban be­dugultak a jövedelemforrások, megakadt a törlesztés is. A kereskedő végre is kénytelen volt követelését pör útjára terelni. A pör vége az lett, hogy a biró­ság az adósság fejében lefoglalta Rajki házát ós minden ingóságát. Egyszóval a lakás ós semmi sem volt már az övé — a siránkozó és éhező gyermekeken kivül. A szomorú állapotban csak sehogy­sem akart változás beállani. Rajki éjjel­nappal azon törte a fejét, hogy mikép­pen tudna egy kis pénzre szert tenni. De hiába volt minden igyekezete. Köl­csönt nem kapott Földváron senkitől, mert mindenki tudta, hogy a ház le van foglalva ós nincsen biztosítók. Egyszer aztán jutott egy mentő­gondolat Rajki eszébe. Eleinte vissza is riadt tőle, de aztán kapta magát és nagy sóhajtások közepette bekutyagolt Oros­házára. Ott találkozott egy Deák Antal nevü ismerősével, akinek a diskurzus során előadta, hogy a pusztaföldvári 632. számú telekjegyzőkönyvben felvett in­gatlannak az ő nevén levő felerószét el szeretné adni. Deák a vásárra mindjárt kapható volt és hamarosan az ő nevére irták a ház felét. Egész nyugodt lélek­kel fizette ki a vételárt, mert nem tudta, egy gazdag leányt és még ráfogta ma­gára s el akrta hitetni a világgal, hogy ezt, nem pedig a mi Margitunkat szereti. A fontos azonban a dologban az, hogy Fejő és Annay Margit csakugyan szerelemből keltek egybe s hogy házas­ságuk első három esztendejében igazán ply szép egyetért sben és boldogságban éltek, ákár £ galambok. Az asszony, akin — hiába volt lapos ; pénztárcája — meglátszott a jó ház­il való nevelés, mintafeleség volt s daadással ós bohó jókedvvel töltötte he hivatását az ura oldalán. Ha valaki izekben az időkben azt mondotta volna peki: — Margit, te még boldogtalan le­'szel — okvetlenül a szeme közé kaca­gott yolna. Annyira jól érezte magát az "írü, derült kalitkában, melyben CSiC rgő kanári módjára éldegélt. 1Í harmadik óv elteltével azonban /váratlan rettentő esemény jött közbe. Margit apja, a szelíd, öreg Annay Miklós meghalt. Világéletében csöndes, szótalan ember volt, mint aki rajtül a gondola­tain, van valami titka, amelyet senkinek sem szabad megtudnia. A halál, amely olyan piánó húzza el a nótánkat, hogy nem is hallatszik többé, most teljesen siketnémává tette. De á titok, amelyet az öreg ur költött életében, most kibujt a tojásból. Mondhatom, cifra kis psirke lett belőle. Néhány héttel ugyanis a temetése után a z elhunyt Írásainak rendezgetése, selej­tezése közben Fejőnó, aki átment segí­teni az anyjának ebben a szomorú mun­káb a n> qgyszerre csak kihúz a sok lim­lom közül egyik fiókból egy összegön­gyölgetett, poros kartonlapot, kibontja a tekercset: színes, nemesi címer van rajta. Kék mezőben bronz színű harcos, mindkét kezében fringiával, fej nélkül s a felső sarokban bástya ós kelő nap. Alája írva a megboldogult kezevonásá­yal: „a kihalt Szentannay grófcsalád címere." Ez alá pedig ugyanezzel az Írással: „Szentannay Gábor grófnak a Rákóczi­harcok alatt állítólag még legény korá­ban nyoma veszett s vele kihalt a család, i De viszont állítólag ugyanő letette a grófi címet s a nemes' Annay nevet vévén fel, megházasodott és családot alapított. Eszerint mi Annayak tulajdon^ képpen Szentannay grófok volnánk," Míg ez alá móg bizonyos humorral ez: „a szegény emberen ugy áll a rang, mint a mezitláboson a frakk : móg job­ban szembeötlik, hogy mezítláb van, Ezért jobb nekünk elhallgatni a gróf' ságot." . . . Ettől a fölfedezéstől a számel­lenőrnó egyéne kicserélődött. Régi bo­hókás könnyedsége eltűnt s őnagysága, vagy őméltósága néha olyan kimért volt az urával szemben is, mint egy három­szög ; szinte döfött a szöglete hegyével. Arról, hogy ezt a némileg bizonyta­lan grófi származást kikutatják ós hite­lesen ki is mutatják, szó sem lehetett, mert semmi anyagi haszon se lett volna belőle, az utánjárás költsége pedig föl­emésztette volna Fejő urnák talán az egész esztendei keresetét De azért a fiatal asszony egyre jobban belemerült az uj „ón"-jébe. Álmadozva járt-kelt, tett'Vett a kis szobákban, miközbdn áb­rándossá vált szeme előtt kilenc águ koronák lebegtek a levegőben, a zöld mintára festett falon, a fehérkor közepén zöld karikával cifrázott mennyezeten. Ha valamit — bármit — a kezébe vett a háznál levő holmi, edény, ruha, üveg­nemü, vagy apróság közül, mindannyi­szor mintha sóhaj lebbent volna el az ajakáról: — Ah . . . más holmi illetne meg engem! Nem mondta hangosan, csak gon­donlta, hanem ez a gondolat aztán an­nál jobban gyötörte. Ezen a napon is, mialatt a derék számellenőr a délutáni mellékfoglalkozásából jámborul bakta­tott hazafelé az ő suttyom-grófnő fele­ségéhez, az asszony, a szentannayak leánysarja, szőke bóbitáján képzeletbeli grófi koronával, sóvár tekintettel nézte, amint odalent a Baross-téren a bámész tömeg sorfala közt hosszú kocsisorban robogott a Tatterzál felé a sok előkelő­ség, a bárók, a grófok, hercegek; tarka­virágdiszes, méregdrága kalapjaikban a bárónők, grófn .. . Nem folytatta ; hanem mólázó kék szemében egy könycseppel, felállt az ablaktól s az áldozatok fájdalmas meg­adásával ment kinyitni az előszoba aj­taját, amelynek üvegtáblája előtt, mint mondtam, éppen e pillanatban jelentek meg a derék számellenőr becsületes körvonalai: — Jön, — húzta félre bizonyos fel­sőbbséggel a száját — jön a szám­ellenőr. Mint mikor a frakkos mezítlábas ember lát egy közönséges mezítlábast. hogy a ház ntár bíróilag le van foglalva. A dolog azonban csakhamar kitudó­dott. A megejtett vizsgálat aztán kiderí­tette, hogy Rajki lelkét ezenkívül még más bün is terheli. A bíróilag szintén lefoglalt 1250 klgr. tengerit ugyanis meg­őröltette, hogy iegalább málé-kenyeret adhasson a siránkozó família szájába. Mikor a biró a tárgyaláson kérdezte tőle, hogy miért cselekedte ezt, könyek között felelte: — Ha látták volna az urak azt a nagy családot, amelynek minden tagja tőlem várta a menekülést, amely min­dennap siránkozva vett körül, hogy szerezzek neki valami ennivalót: tudom, nem tettek volna maguk sem máskép­pen. Világért sem tettem volna én sem, ha az a szomorú állapot nem kényszeri­tett volna rá. A törvényszék helyt adott a véde­kezésnek ós R a j k i Józsefet csalás és sikkasztás vétsége miatt csak 2 hónapi fogházra és 20 korona pénzbüntetésre Ítélte. A színházak tájékáról. — Budapesti levél. — A Táncos huszárok nagy sikere he­tekig pihentette a Király-s/inház igaz­gatóját ós rendezőjét. Most, hogy a magyar operett diadala elérte tetőfokát, buzgón készülnek egy bécsi operettre, Az elvált asszony-va, amelynek muzsiká­ját Fali Leó, „A dollárkirálynő" hír­neves zeneszerzője irta. A darabban két nagy női szerep van. Az egyiket Med­gyaszai Vilmának, a másikat Pálmai Ilkának osztották ki. Érdekes, hogy Medgyaszaynak ez lesz az első táncos szerepe, amiből azt jósolgatják a jó­barátai, — ezt a szót színházi értelem­ben kell venni, — hogy az operett e miatt fog megbukni. A különben rend­kívül talentumos színésznő ugyanis a táncnak nem mestere, sőt minden jó renomméja kockán forog a nézőtéren, ha táncba kezd. Mások már előre Pálmai Ilkát okol­ják a darab várható bukásáért. A művésznő egy husz éves kokottot fog játszani, amihez valószínűleg ugy jutott, hogy nemrégen snájdigul játszotta el huszáríőhadnagygyal nevezetes vasúti kalandját, amely a közönség előtt egé­szen, sőt rohamosan megfiatalította. A Király színház kulisszái mögött ós kü­lönösen az öltözőkben nem tudják el­képzelni, miképpen fogja Pálmai Ilka a husz éves demimonde illúzióját kelteni s most nagy propagandát csinálnak annak a tervnek, hogy a két női sze­repet jó lenne még idején fölcserélni. Ami már azért is könnyen mehetne, mert Pálmai Ilka táncban még mindig — nagyon fiatal. Beöthy másik színházában, a Ma­gyar Színházban érdekes premier volt tegnap este. Földes Imrének „Hivatalnok urak* cimü drámáját adták elő s a da­rabnak szép sikere volt. Érdekes, ho­gyan jutott a szerző a szinmü gondo­latához. A Berger-kávéházban, ahová a Ki­rály- ós Magyar Színház emberei jár­nak, évek óta külön mulatság Rátkay Márton, a kiváló fiatal színész, aki meglepő kitartással utánozza „Róth bá­csit". Ez a Róth bácsi már meghalt, de amíg élt, Budapestnek egyik kedves specialitása volt. Olyan eredetien be­szólt, gesztikulált ós gondolkodott, hogy csak szegény Konti József tudott ver­senyezni vele. Ma pedig legfölebb Do­náth Gyula, a bohém-szobrász. Földes Imrének nagyon megtetszett a Róth bácsi sajátságos argot-ja ós a társaság­gal együtt kitünóen mulatott Rátkay Márton élethű paródiáján. — Egyszer írok neked egy ilyen szerepet, — mondogatta hálából Rát­kaynak, Igy született meg néhány hónap múlva a gombhoz a kabát, Róth bácsi­hoz a Hivatalnok urak. Rátkay magát Róth bácsit játsza, ezen a néven, az ő dialektusával és modorával. Akik az új­donságnak ezt az intimitását ismerik, kétszeresen mulatnak a kitűnő figurán, amely amellett a közönségnek is első­rangú szórakozás. legáns úri ruhák és mindennemű libériák mérték szerint I > fi * fi* * fi* » t f 4 /r<5e7lotfi7ati5cro lek nanu vál9C7tf?lr. TS"t • TV T T^ FT A mihafnlotóhon Rpliórrcahán Uaciit.ntna Kész férfi- és fiú-ruhák (részletfizetésre ls) nagy választék­ban és mérsékelt árban kaphatók: KLEIN GÉZA ruhaüzletében Békéscsabán, Vasut-utca Rosenbaum-féle sirköraktárral szemben

Next

/
Thumbnails
Contents