Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-07 / 19. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 19-ik szám. Vasárnap, március 7. BEKESMEBY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP elefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éunegyedcnbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Válságos helyzet. Bénéscsaba, március 6. Abban a kavarodásban, mely a bankbizottság ülésén történt nagyjelen­tőségű, fontos eseményeket követte, némelyek kormányválságot látnak, má­sok pucscsot emlegetnek, az ijesztge­tők pedig feneketlen felfordulást jósol­nak. Ebben a készakarva és ártó szán­dékkal készített zavarban csak akkor láthatunk tisztán, ha megőrizzük nyu­galmunkat és higgadt fejjel, tiszta lá­tással ítéljük meg az eseményeket. Egyszerűen az történt, hogy a füg­getlenségi párt mint parlamenti több­ség, módot keresett és talált is arra, hogy a bankkérdésben elfoglalt állás­pontját nyíltan, világosan és határo­zottan kifejezze. A függetlenségi párt­nak ezt a jogát elvitatni nem lehet. A kormány iránti bizalom vagy bizal­matlanság kérdésének az ilyen akarat­nyilvánításhoz semmiféle köze nincs. A kormány dolga megítélni, hogy az ő álláspontja összeegyeztethető-e a parlamenti többség ekként kifejezett álláspontjával. Ha összeegyeztethető, akkor nincs semmi baj, mert akkor a kormány marad a helyén és vállalja a többségi akarat megvalósítását. Ha pedig nem egyeztethető össze: hát akkor bekövetkeznek azok a konzek­venciák, amelyeknek be kell követ­keznie. Más megítélés alá esik aztán az, hogy vájjon az önálló bankra vonat­kozó inditványnyal előállók időszerüen cselekedtek-e, vagy nem? Ha figye­lembe veszszük, hogy a banktárgyalá­sok az osztrák kormánnyal még most is folynak s a tárgyalások eredménye még megközelítőleg sem világos: nem szabad helyesnek tartanunk a Holló­csoport agitációját és tüntetésszerü fel­lépését. Hogy a szenvedélyek lacsillapu­lása és a helyzet mérlegelése után ők is higgadtabb álláspontra helyezked­tek, annak legékesebben szóló bizo­nyítéka a csütörtöki minisztertanács határozata, amelyet bizonyára hosszas kulissza-mögötti tárgyalások előztek meg. A minisztertanács ugyanis magáévá tette a miniszterelnöknek a bankbi­zottság ülésén tett nyilatkozatát, mely szerint a kormány addig, mig az osz­trák kormánynyal a már ismert ala­pon tárgyalásokat folytat, a képvise­lőház részéről utasitásvkat nem fo­gad el. A kormány ennek megfelelően a bankbizottság jelentésének előterjesz­tésekor azt a javaslatot teszi a Ház­nak, hogy a bizottsági jelentést mind­addig ne tűzze napirendre, mig a banktárgyalások be nem fejeződnek. Ezzel szemben a kormány siettetni fogja a banktárgyalásokat. Minden attól függ tehát, hogy a Ház milyen fogadtatásban részesiti a kormánynak a bankbiznttsági jelentés elodázására vonatkozó javaslatát. Ha a vehemens önálló-bank- oroszlánokat Hollóékat és Justhot ismét elragadja a népszerűség vágya és nem nyu­gosznak meg, mint most, akkor kilá­tás lehet arra, hogy a válság már a közeli napokban kitör. Ha azonban a kormány javaslata elfogadásra talál, akkor a válság kérdése eltolódik kö­rülbelül egy hónapig, amikorra tud­niillik a banktárgyalások remélhetőleg befejezést fognak nyerni. A további fejlemények aztán attól függnek, hogy I a banktárgyalások milyen eredmények­kel fognak járni. Ha sikerül valame­! lyes megegyezés az osztrák kormány­nyal a kartellbank alapján, akkor a helyzet tisztázódhatik, ha nem, akkor kitör a válság. Egyszóval, a helyzet nagyon ko­molynak mondható. És mindez azok miatt van, akik nem tudnak számolni az adott körülményekkel és még min­dig az önálló bank nótáját fújják. Hi­szen alig van magyar ember, akit ne lelkesítene az önálló bank gondolata. Azonban mikor ezer és ezer legyőz­hetetlen akadály áll megvalósítása út­jában, amely akadályok között legna­gyobb magának az uralkodónak az akarata : akkor fölösleges szélmalom­harcot folytatni, hanem a legfőbb jó helyett meg kell elégednünk a kisebb jóval. A kartellbank a jelenlegi viszo­nyok között elfogadható, csak sikerül­jön kivivni. Elfogadható, mert a régi állapotokhoz képest nagy haladást je­lent és hatalmas lépcsőfok az önálló bank felé. Ennélfogva bizunk a parlament bölcseségében, hogy az önálló bankra vonatkozó Holló-féle indítvány elfo­gadásával nem fogja felidézni a vál­ság rémét és nem fogják megnehezí­teni a kormány helyzetét. Községi irattárak rendezése. Ipari és gazdasági gyárak. Két inditvány a magyán. A Békés vár megyei Községi ós Kör­jegyzők Egyesületének ambiciózus el­nöksége egyre-másra termeli az érde­kesebbnél érdekesebb inditványokat. Alig múlik el hónap, hogy a megyére ne érkezne egy-két- inditvány az elnök­j ségtől. Ezek az ékes stílusban megfo­galmazott indítványok legnagyobbrészt igen hasznos ós cé'szerü eszméket tar­talmaznak, ugy, hogy megvalósításuk úgyszólván átalakítaná a megyét. Csak az ám a baj, hogy az elnökség igen gyakran kirúgja lába alól a talajt, nem számol a körülményekkel és ezért van, hogy az indítványok legtöbbször a vár­megye irattálába kerülnek ós ott vár­ják a jobb időket. El lehet tehát mon­dani, hogy a jegyzők egyesülete a jövő zenéjét fújja a vármegye fülébe. Most ismét két indítványa került az alispán asztalára. Az egyik a községi irattárak rendezésére vonatkoiik. A belügyminiszter ugyanis móg régebben elrendelte, hogy a községi irattárakat selejtezni keli, a selejtezés után megma­radt anyagot pedig a modern követel­ményeknek megfelelően kell elrendezni. Békósvármegyében ez a miniszteri ren­delet még nem nyert foganatosítást s a jelenlegi viszonyok között — mint a jegy­zőegylet beadványa mondja — nem is foganatosítható, mert a jegyzők egyma­gukban nem végezhetik el ezt a fárad­ságos munkát. Az egyesület ennélfogva indítványozza, hogy az irattárak selej­tezésére minden községben egy ideig­lenes minőségű irattárrendezői állás rendszeresittessék. A szakképzettséggel biró irattárrendező aztán egy erre a célra kiküldjadő helyi bizottsig ellen­őrzése mellett végezné munkáját. Előreláthatólag ez az inditvány som fogja elérni megvalósulását, mert sóm a megye, sem a községek nem járulnak hozzá. Más szempontból tekintve padig szakképzett irattáros nincsen annyi, hogy minden község számára jcttna. De még ha volna is, nem akadna olyan bi­zonytalan, ideiglenes állásra pályázó. Másik indítványában az egylet el­nöksége azt akarná elérni, hogy a köz­gazdasági élet fejlesztési munkájában Békésmegyei Közlöny tárcája. Örök élet. A fűbe heveredtem Zöld, lombos fák alatt; A meny bolt végtelenje Ragyogva nyúlt szivembe, Mint büszke áradat. Eltölté árva lelkem, Mint örök fény, a hit; Oh, nem vagyok magamban, Mert százezer álomban Csak lelkem érzem itt. A mennybolt fénye részem, A büszke, égi bolt; Komor felhők zúgása, Lombok bús suttogása Belém honvágyat olt. Oh, nincs magány a földön S az égen sincs magány! Minden mi szép, a társam S örökös változásban Rokon tekint reám. Az elmúlásnak átka Lényemre nem borul; , Virág lehelteiében Szent eszméknek hevébenX, Él halhatatlanul! Varsányi; Gyula j A szemüveg. • — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Linder Ernő. Bandi ifjú volt ós álmodozó. Már évek óta minden áldott nap, az estnek j bizonyos órájában, megjelent előtte egy • bájos arcú, fehérruhás nő. A haja I aranyszőke volt, a szeme kék. Szembe ült vele, hol a székre, hol a díványra, ahogy jött ós sokáig merően nézte a fiut. Azután megmozdult pici piros nyelve ós kedves hangja szünet nélkül csilingelt a szobában. Számon kórt minden percet tőle. Hol, merre járt, mit tett ? Hiába próbált elhallgatni előtte valamit, nem tudott. Nyilt tekintete egészen a szívóig hatolt s a nagy gyerek sírt, pirult, a föld alá szeretett volna sülyedni, mert a bájos arcú, fehérruhás nő mindent tudott felőle. Ha üde, mosolygós arca elkomorult, ha szigorú pillantásokkal mérte végig: ezekben is benne volt az ő elrejthetet­len jósága ós szeretete. És a fiu vágyott utána, de ha jött, ! remegett előtte. Félt a szépségétől, a tisztaságától. Ha csak valamit is tudott volna róla, ami beárnyékolja, bátran nézett volna a szeme közé. De semmit sem tudott. Amikor nem látta a fehérruhás nőt, csengő hangja móg sokáig zsongott utána a fülébe.n Hangja, tekintete rez­gésbe hozták fogékony szivét. Érzés gondolatot, gondolat érzést váltott ki belőle és ugy érezte, mintha emelked­nék az embertömeg felé, mintha köze­lednék feléje. És újra, meg újra visszajött a bájos arcú, fehérruhás nő és mérhetetlen szeretettel biztatta: - Jöjj, csak jöjj felém! Elérni ugy sem fogsz soha, de látni mindig ha akarod. És az ifjú látni kívánta a bájos arcú, fehérruhás nőt, akinek Eszme volt a neve. Futott utána, hiszen fiatal volt. De vágyódásaira ránehezedett az élet durva keze. Megtépdeste szines reményeit, röpke álmait és meggyötörte az erőt­lenségnek kínzó érzete. Ifjú hévvel, tele hittel, ábrándokkal vágott neki az életnek. Törtetett a bájos arcú, fehérruhás rő után, de mindun­talan belebotlott az életbe. Ez pedig vitte, sodorta magával az álmodozó, gyenge akaratú embert más útra, más irányba, amelyet eddig még nem ismert. A bájos arcú, fehérruhás nőt is át­cserélte az idő olyanra, akinek a sze­mében tüz lobogott, az ajkán vágy égett. Aki csalogatta, csábította, akinek a szeme közé tudott nézni. Elfelejtette a régit, akitől ő félt, remegett. Hitt a csábos szónak, kacagásnak és követte az újat. Pedig ez csak játszott l vele. Szenttül hitte, hogy megtalálta azt, akit keresett. Az igazit, az ideált . . . A játék végén, csalódástól megtör­ten tért vissza oda, ahonnan először szabad szárnyon elindult, ahol a bájos arcú, fehérruhás nőt látta — a szülői házhoz. Az élet elől ide menekült. És újra együtt voltak a régi szobában, apa és fiu: az ősz és az ifju. Az apát a sok nagy idő megtörte testben, de erőssé tette lélekben. Az erős fiut pedig megtörte lélekben. Szemei könyesek voltak s az I arcáról lelehetett olvasni a sziv rejtege­tett fájdalmát. ' Csendesség volt a szobában. Bandi meghatottan állt az ősz hajú apa előtt. Körüljáratta szemeit az ócska, ismerős 1 bútorokon s ugy találta, hogy nem vál­tozott meg semmi sem körülötte, min­; den a régi, csak ő nem az. A fájdalom midjobban ránehezedett a lelkére s zokogva borult az ősz apa lábaihoz : — Megismertem az életet, apám! Ezt a hitvány, önző, hazug világot, amelyben élni pokol nekem. Megismer­tem . . . megutáltam . . . önzést láttam barátságban, hazugságot a szerelemben. Vakon hittem mindenben s most fel­nyilottak a szemeim ós látok. S mindaz, amit látok, fáj nekem . . . Erő, akarat, munkakedv, amit eddig éreztem ma­gamban, roncscsá lett. Fájdalmat, kese­rűséget érzek csupán ós vigaszt, meg­nyugvást nem találok semmiben sem. Sirolin Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza jftj* ellen számtalan tanár és orvos Utal naponta ajánlva. J ítnell az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a köhögést, váladékot., éjjeli izadást. Minthogy értéktelen utánzatokat ta kínálnak, kérjen mindenkor „Hooho* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.)

Next

/
Thumbnails
Contents