Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-10 / 3. szám

Békéscsaba, 1Q39 jan. 10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 13 Tanácsülés Békéscsabán. — Az árverések jövedelmei. — Tisztviselői 'vettesitések. — Az élőviz-csatorna kot­a. — A gazdasági ismétlő iskola építése. Oktatják az analfabétákat. — Kisebb ügyek. — Békéscsaba elöljárósága az újévben 'tftkpin délután tartotta első tanács­Telefí ^ z ta nác8ülés különösen a gyak nagy számával excellált. Egyik sgfontosabb tárgy Zsilinszky Sán­r pénztári ellenőr áthelyezése folytán pénztárban és számvevőségben elő­állott munkatorlódás orvoslása volt, melyet szintén helyettesítés utján oldott meg a tanács. Kéri József alszámvevőt ugyanis visszahelyezte eddigi munka­körébe, mig az ellenőri teendők ellátá­sára a mindenre alkalmas Tóth László katonai nyilvántartót hozza javaslatba a közgyűlésnek. Mint örvendetes tényt regisztráljuk, hogy az analfabéták okta­tása csütörtökön kezdetét fogja venni az ipariskola helyiségében, amely nehéz feladatra, mint annak idején jeleztük: Szentirmay Endre tanitó vállal­kozott. A tanácsülés tárgyai különben a v* ;övetkezők voltak: A községi ingóságok árveréséből eredő jövedelmeket eddig az esküdtek kezelték. Ez eljárást most megszüntette tanács olyképen, hogy az árverezők­nek a dijakat a községi főpénztárnál "teli lefizetniök. Egyidejűleg kimondotta s'azt is, hogy ismeretlen, * vagy teljesen •vagyontalan egyének jövőre nem ve­hetnek részt az árverezéseken. Ugyan­csak a főpénztárba kell ezután közvet­' lenül lefizetni az épitkezési engedé­lyekből eredő jövedelmeket is. melye­uiet eddig a mérnöki hivatal kezelt, fí / Tekintettel arra, hogy a községi számadások összeállítása nzgy munka­torlódást okoz a számvevőségnek, a ta­nács elhatározta Kéri Józsel alszám­vevőnek, ki eddig Zsilinszky el­lenőrt helyettesitette, eredeti munka­körébe való visszahelyezését. Az ellen­őri teendők ellátására Tóth László katonai nyilvántartót, az ö helyettesi­• sére Könyves János rendőrségi nokot nozza javaslatba a közgyülés­'.•ek'a tanács, mig a rendőrségnél ilyké­pen megürült állást napidíjas alkal­mazásával tölti be. A Széchenyi-liget két üvegháza már lényeges átalakításra szóiul. Javaslattá tel végett kiadiák ez ügyet az intézőnek. A Csabán kei észtül folyó Élővíz 'satornát a, két zsilip között kotorni fogják. Az Ármentesitő Társulat azon­ban a kotrást csak hat méternyi széles­ségben akarja eszközöltetni, ami a két partot meglehetősen elcsúfítaná. A ta­nács tehát kiküldötte a főjegyzőt, ügyészt, mérnököt és intézőt, hogy . emélyesen —' "" án az Armehtesitő Tár­gánál a csatornának sen leendő kotrása vé sarat a tanács a két Ilid •datni, hol lényegesen mint máshol. Ézzel azt mács, hogy a csaiorna lőtt magasabb legyen polgári fiúiskola kö­íroigu tpuese miatt a Il.-ik kerületi Vandlik-féle óvodának ki ke 1 jelenlegi épületéből költözködnie. A tanács meg­bizta az intézőt, hogy keressen az óvoda számára megfelelő épü etet. A hatósagi husszék már teljesen berendezve, készen áll, — de nincs benne mit mérni. Még egyetlen marhát sem szánt el levágásra a gazdája. Ha ez igy megy ezután is, kár volt az egész husszék-akciót megindítani, mert kómi­kus feibülés lesz a dolog v^ge. Az állami mérne.ep hata mögött sok trágya gyűlt már össze. A tanács a felgyűlt trágyát árverés utján el fogja adni. Az erzsébeihelyi tűzrendészet minél célszerűbb ellátása végett a községi elöljáróság meg fogja keresni a nagy­váradi postaigazgatóságot, hogy az erzsébethelyi rendőrség telefonját éjje.re is hagyja nyitva. Ily módon nagyobb tüzveszedelem esetén módjában lesz az erzsébeihelyi rendőrségnek is értesítem a csabai tűzoltóságot. A birtokhatárjelek kötelező elhe­lyezésére nézve a tanács javaslattal fog járulni a közgyűlés elé. Az állami elemi iskola kérvényt in­tézett a tanácshoz az iránt, hogy a gaz­oasági ismétlő iskolát, mely már na­í jron tul van zsúfolva, építtesse fel jra. A kérvényt javaslattételre az inié­zönek adták ki. A tüzoltó-f parancsnokot utasította a tanács, hogy ezután mint a szinielő­adásokhoz, a mozielőadásokhoz is ren­deljen ki tűzoltókat. A községi nyomtatványok és iroda­szerek raktári kezelésével a tanács Pataki Szilárd községi iktatót bizta meg a főjegyző ellenőrzése mellett. Az ipariskola helyiségében csütörtö­kön fogja megkezdeni Szentirmay Endre tanitó a felnőtt analfabéták ok­tatását. A tanács utasította az intézőt, hogy gondoskodjék a helyiség megfe­lelő tisztántartásáról, fűtéséről ós vilá­gításáról. Egyidejűleg 30 koronát is jut­tatott az oktatásvezető közeihez ábécék és Írószerek beszerzésére. A földmivesiskolához vezető vasúti felüljárót tudvalevőleg távolabb helyez­ték egy kilométerrel, miáltal ott az ut járhatatlanná vált. A tanács ujabb kér­vénynyel fordul a kereskedelmi minisz­terhez a vasúti felüljáró visszahelyezése iránt. Félix László okleveles gazdát a tanács díjtalan gazdasági gyakornokul alkalmazta és szolgálattételre a gazda­sági intéző mellé osztotta be. !gy virágzó Részvénytőke felemelés. Mint értesülünk, a Gyulai Szövő­| és Kötőgyár igazgatósága, — tekintettel a temesvári fióktelepnek várakozáson felül kedvezően alakalt voltára, - an­nak mielőbbi teljes kihasználhatása cél­jából a 800,000 korona részvénytőke alapnak egymillió koronára való fel­emelését, illetve még 2000 darab 100 korona névértékű részvény kibocsátá­1 sát határozta el. Hogy a februári közgyűlés eme — a kedvező ^helyzet kihasználására irá­nyuló — előterjesztését elfogadja, az ' kétségen felülálló dolog ; sőt mulasztást követne el az igazgatóság, ha, tekintet­tel a temesvári kedvező munkásvi­i szonyra egyrészt, az 1908. évben elért forgalom-emelkedésre másrészt és az : előjelek után ítélve, a forgalom folyto­• nos emelkedésére, a tőke befektetést a gyártási képesség növelésére tovább halasztaná. Az igazgatóság tőkefeleme­lési javaslatával ujabb tanúbizonyságát adja körültekintő és igaz kereskedelmi érzékének. Bár ez idő szerint a nagyközönség feje szinte kábul a különféle részvény­i jegyzések kínálatától, mégis biztosra ! vesszük, hogy a gyulai kötőgyári rész­| vények jegyzése az első 24 órán belül megtörténik. Egyébként arra az időre az évi ! mérleg ismeretes lesz, ami előrelátható­lag, a részvényjegyzésre kedvező hatást fog gyakorolni. A kibocsátási terv a következő : A régi részvényesek az elővételi jog arányában 100 koronával jegyezhetik az . uj részvényeket ; azokra a részvényekre pedig, melyekre az első vételi jog eset­leg igénybe nem vétetnék, az igazgatóság elfogad jegyzéseket 130 koronás árfo­lyam mellett. A részvények értéke két részletben fizettetnék be és pedig : március 1-én az első, április közepén a második rész­let. Figyelemre méltó kedvezmény még | az uj részvényesekre, hogy január l-ig visszamenőleg kamat nem számmittatik és az 1909-ik üzletév hasznából részvé­nyeik után már osztalékban részesülnek. Hiteles intimitások a királyról. Elmondja : Egy volt miniszter. — Külön fővárosi tudósítónktól. — Rendesen ugy vagyunk az uralko­dókkal, hogy a királytól nem látni ben­nük az embert. A apanyol etikett feszes ruhájában megmerevednek a szabadabb mozdulatok és valami természetfölötti légkörbe burkolódzik az a hatalom, amely a népek sorsát intézi. A mi ki­rályunkról is egész sereg hamis legenda szárnyal, amelyek sehogy sem illenek az uralkodó emberi tulajdonságaihoz és amiket már most meg lehet tisztogatni a hazug hiperloyalitás mázától. A hetvenkilenc esztendős király ma is éppen olyan hivatalnoki pontosság­gal intézi el az állam ügyeit, mint akár legszebb férfikorában. Télen-nyáron egyformán reggel öt órakor kel föl egyszerű tábori vaságyából és nemso­kára már olt látni dolgozó-szobája asz­tala mellett. Egyedül végzi a munkát, j még pedjg mindennap egyforma mér­tékben. Összesen huszonnégy aktát ter­jesztenek eléje, válogatás nélkül, nagyo­kat és kicsinyeket, fontosakat és ke­! vésbé jelentőseket. A huszonnégy akta I igy oszlik meg: 12 polgári ós 12 kato nai; 6 magyar ós 6 osztrák mind a két fajtából. Egy-két évvel ezelőtt még maga olvasott el minden előterjesztést, ame­lyek előirt nagyságú betűkkel kerültek eléje. Az utóbbi időben azonban ineg­gyegült a szeme ós az orvos eltiltotta ezt az uralkodónál valóban csodálatos túlbuzgóságot. Azóta kabinetirodai tit­károk felváltva olvassák föl neki az aktákat, de a leghosszabbat is szórul­szóra és elejétől végig, a legdöntőbb 1 állami irattól az utolsó kegyelmi kér­! vényig. Az ügyekben a Felség maga határoz ós ehnez képest kézjegyével látja el az aktát. * A referálások rendszerint a reggeli órákban folynak le ós aztán a király órák hosszat egyedül marad. Dolgozik, szünetlenül dolgozik. Ha szüksége van valamire, megnyomja az asztalán levő csengőt és ilyenkor megjelenik a had­segéd, vagy kabinetirodai tisztviselő, akik felváltva teljesítenek szolgálatot. Egyszer a nyáron Schönbrunnban lázas munkával volt elfoglalva a király. Olt volt nála a leánya: Mária Valéria főhercegnő is és a főhercegnő gyerme­kei bent hancúroztak a király dolgozó­szobájában. Rajongással szereti őket a nagyapjuk. Egyszer csak benyit a had­segéd s ahogy szokás, megáll hapták­ban és várja a király parancsait. Az uralkodó nem zavartatja magát, folytatja a munkát, majd nagysokára fölveti a fejét az írásról. — Was wolln's denn? (Mit akar?) — kérdezi nyájas kíváncsisággal. — Majestát hat geleitet (Felséged csengetett) — felelt hajlongva a had­segéd. — Ich nicht (Én nem) — felelt most a király nagykomolyan ós az egyik gyerekre mutatva" folytatta: Vileicht er . . . wahrscheinlich! (Talán ő . . . valószí­nűleg ő.) Mikor újra szólt a csengetyü, gon­dolkozóba esett a hadsegéd, hogy be­menjen-e. Néhány pillanat múlva elébe állt egy kis főhercegnő ós bájosan figyehnezette: — Tessék bejönni, a nagypapa hi­vatja. * Esténk nt jutott csak ideje az ural­kodónak szórakozásra. Ilyenkor fogaton jött ki Bécsből több udvari móltóság ós a társaság kedélyes hangalatban sokáig együtt maradt a kertben. Ilyenkor a király minden iránt érdeklődött és első sorban érdekelte az, mi hir a művész­világban. Más oldalról is elujságoltak neki egyet-mást s egyik este igy szólt egyik vendégéhez: — Látta már azt a táncosnőt az Operában. Ér az valamit? — Felség, — felelt a megszólított, — nem láttam. — Azt mondják, — folytatta a ki­rály — hogy bravúros művésznő. Harmadnap újra meginterjuwolta a bécsi jövevényt, akinek persze első dolga volt végignézni a táncosnő pro­dukcióját. — A legjobbat mondhatom róla. Szép, csinos és rendkívül ügyes. — Magam is megnéztem, — szólt a király és melancholikusan tette hozzá : de már öreg vagyok. * Mikor a horvát báni méltóságban báró Rauch Pál fölváltotta Rakodczay Sándort, fölmerült az a terv, hogy az ex bánuszt kárpótolni kellene valami­képpen. — Én ós a kormány — mondotta ekkor félénken az újdonsült bán az uralkodónak — a hétszemélyes tábla elnöki méltóságát szántuk Rakodczay­nak. Ez az állás még díszesebb a báni hivatalnál is. — Jó, — mondta a király, — tegyen előterjesztést. Négy hét múlva eszébe jutott a Felségnek, hogy az előterjesztés még mindig nem törtónt meg és kérdést in­tézett Rauchhoz, mikor ez ismételten audiencián volt. — Rakodczay még gondolkozik, Felség, .— mondta a bán. — Öreg lettem, — felelt az ural­kodó mosolyogva, — de még olyan emberrel nem találkoztam, aki gondol­kozott volna azon, hogy elvállaljon-e egy magasabb hivatalt. A „szabadiegyes" ur. Kiugrott a vonatból. Izgalmas jelenetnek voltak szemtanúi 1908 május 4-ón az Orosházáról Szeged felé robogó személyvonat utasai. Oros­házán ugyanis felszállott a vonatra egy elég tisztességesen öltözött ember. Nyu­godtan leült egy harmadik osztályú kocsi üresen maradt helyére ós rágyúj­tott egy cigarettára. A vonat elindulása után, mint ren­desen, megjelent a kocsiban a kalauz és odafordult az utashoz : — Kérem a jegyet! — Szabadjegyem van, — vágta oda az utas hetykén. A kalauznak gyanús volt az idegen hetyke viselkedése és követelte a sza­badjegy megmutatását. Az utas szörnyű patáliát csinált, hogy nem hittek kije­lentésében és szörnyű indignált arccal kotorászott ki zsebéből egy időleges szabadjegy-blankettát, aminőt a vasúti alkalmazottak szoktak kapni. — Itt van, de vigyázzon magára, kalauz, mert kitörheti a nyakát, amiért az én szavaimban kételkedni mert. A kalauz tüzetesen szemügyre vette a blankettát ós mindjárt látta, kivel van dolga. — Hogy hívják önt? - kérdezte. — Nem látja, hogy rá van irva a jegyre : Junger Béla, pályafelvigyázói gyakornok vagyok. — Ha tényleg ön az, akkor csak szíveskedjék majd Szentesen velem az állomásfőnök úrhoz fáradni. Az utas meghökkeni erre egy kissé, de azért tartotta magát. — Miért menjek én az állomásfő­nökhöz ? — Azért, mert ez a jegy hamis. Ez csak a 1907-re volt érvényes, világosan látható, hogy a hetes szám ki van va­karva és nyolcas van helyére irva. — Jól van, majd ott leszek, de maga fogja megbánni! Ilyen gyanúsítás . . . Hogy jövök ón ehhez ? — Majd az állomásfőnök előtt tessék magát tisztázni, — válaszolt a kalauz ós ment tovább, más kocsiba. Az utas egy darabig még káromko­dott, szidta a többi utas előtt a kalauzt, aztán elhallgatott. Minél közelebb ment azonban a vonat Szenteshez, annál nyug­talanabb lett. Mikor egy-két kilométer­nyire voltak már az állomástól, felug­rott, felszakította a kocsi ajtót és kiug­rott a robogó vonatból. Szerencséjére más baja nem történt, csak elterült a töltés melletti árokban. A többi utas azonnal meghúzta a vészféket s a vo­nat megállott. Mindenki az árokban fekvő utashoz ruhant, aki midőn észrevette, a közeledőket, felugrott és el akart sza­ladni. De elcsípték ós beszállították Szen­tesre. Ott aztán kisült, hogy a hetvenkedő utas tényleg Junger Béla, volt pályafel­vigyázói gyakornok, akit sikkasztás miatt még 1907-ben elbocsátottak az állam­vasutak kötelékéből. Akkor el is Ítélte a törvényszók. Előzetesen pedig már lopás miatt is el volt itélve börtönbün­tetésre. A gyulai kir. törvényszék csütörtö­kön ítélkezett a „szabadjegyes" ur fö­lött és közokirathamisitás büntette miatt hat hónapi börtönre Ítélte. Az elitólt, mint tapasztalt férfiú, megnyugodott az ítéletben s igy az jogerőssé vált. A református hangverseny. Az ezeregyéj száz csodája — el­vándorolt kedden Csabára. — A ra­gyogó szép bálteremben — rózsák virultak önfeledten: — szép asszonyok, tündéri lányok — tették bájossá a vi­lágot. — Elköltözött a gond, a bánat, — a sírba szállt kedv is feltámadt, — mert voltak, akik élesztgették, — puha kacsókkal dédelgették — és táplálták aranyszín mézzel: — üde mosolylyal, csevegéssel. — Magánosan gondolva rája, — elszállok az ábrándvilágba; — előttem élénk, tarka színek — és igy születtek meg e rímek — Prózában irni semmi kedvem: —• fürödtünk ott a költészetben. De hagyjuk félbe, szóbeszéd — sohsem pótolta a mesét. — A dicsérő szóáradat — olyan szegényes, hal gatag. Leirni méltón nem lehet — a tűnő édes perceket. — A műsorra térek tehát, — de nem csinálok kritikát; — ho min­den jó, nem illik a — s/.örszálat bontó kritika; — a gúnyos cvikkert leteszem — s a riport-pennát felveszem. .

Next

/
Thumbnails
Contents