Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-06 / 98. szám

358 BÉKÉSMEGYEI KÖZI ONT mérnökökkel végezhetné ezeket, a társulatok egyéb tisztviselőit pedig bocsátaná el. Most nincs évről-évre a társulatnak teendője, vagy kevés, vagy csak erőltetve kell valami munkát kitalálni, mert hisz a tisztviselőt tartani, foglalkoztatni és f zetni kell Innen van, hogy személyi járandóságok 30—40 000 koronára felrúgnak és néha a kezelési költségjárulékok magasabbra rúgnak, mint a milliókra menő kölcsöntörlesztési járulékok". T. ház! Erre nézve szolgálok még bővebb adattal is, a mely szomorúan világitja meg, hogy a kezelési költség és az ártéradó helytelen viszonylatban miként fokozódik évről-évre ? Azt irja az egyik jegyző, „hogy az utóbbi négy év aiatt a szaporodás a kővetkező: 1905-ben 30% vizszintőke adóforint után 74 fillér, 1906-ban 77 fillér, 1907-ben 80 fillér, 1908-ban 84 fillér, tehát négy év alatt minden egyes adóforint után az ármentesitési költség 10%-kal lett magasabb a tiszta jövedelem után. A kezelési költség pedig megkétszereződött, 1905 évben 3, 1906-ban 3 78, 1907-ben 4"56 és 190b-ban pedig már 7% minden adóforint után. Ez okból oly magas az 1908. évi adókivetés. tNégy év alatt tehát maga a kezelési költség 3%-ról 7%-ra emelkedett." Az alsó Fehér-Körösre vonatkozólag pl. azt mondja itt egy másik, hogy egy 1100 négyszögöles 20 holdas birtoknál 1906. évben fizettetett adóforint után igazgatási költségekre 24 korona, kölcsön törlesztésére 18 korona. Itt csak az egyik kölcsön 6,500.000 korona, de ugy tudom, van még 1,400 000 korona is, a mely ezt a társulatot terheli. De az ehhez" való hozzájárulás költsége 20 hold után csak 18 korona, mig az igazgatási költségekre 24 korona, vagyis 25%-kal magasabb teher van felvéve minden egyes adóforint után kezelési költség cimén. Ez a változása ezeknek az évenkénti kivetéseknek nemcsak abban a tekintetben hátrányos, hogy nagyon súlyosan és mindig fokozódólag érinti az érdekelteket, hanem abban a tekintetben is, hogy sohasem tudhatja az illető földtulajdonos, milyen adó fog a következő évben földjére kirovatni? Soha nem tudja kiszámítani magának az adóterhet ós ez némi befolyással bir még a földnek értékbecslésére és forgalmi árára nézve is. Hiszen egy vevő sem tud számítást tenni arra nézve, hogy mit adhat a földórt, mert nem tudja terheit megállapítani. Ha ma látja is, mennyi adóteherrel van megterhelve, nem tudja kiszámítani, hogy a jövő esztendőben, vagy két év múlva nem fog-e az megkétszereződni, vagy megháromszorozódni ? Igy tehát " még közgazdasági szempontból is rendkívül hátrányos az, hogy az autonómia keretén belül mily bizonytalanságot lehet előidézni az érdekeltség hátrányára. (Ugy van! balfelől) De hát nem csupán csak az autonómia keretéből folyik ez, hanem annak vezetéséből is. A vezetés rendesen csak néhány ember kezében van, leginkább maguknak a hivatalnokoknak és az elnök, a nagybirtokosok kezében. Ha, amint már emiitettem is, előáll olyan eset, hogy nincsen semmi dolog, akkor ki kell találni valamit, mert mégis valamivel csak foglalkoztatni kell őket, tehát dolgozni kell valamit és megmutatni, hogy dolguk van látszólag. Kitalálnak tehát olyasmit, hogy pl. valami zsilipet kell emelni, egy körgátat beljebbiteni, vagy kijebbiteni, vagy, ha egyebet nem, most már cement-telefonoszlopokat kell felállítani. Bozóky Á pad: Csak azért, hogy a közgyűlésnek azután beszámolhassanak, hogy mit dolgoznak. Fabry Karoly: Hogy ez tényleg igy van, arra nézve megint felolvasok valamit. Az mondatik itt, hogy : „a műszaki közeg előáll valami költséges tervvel, az érdekeltség vonakodik hozzájárulni, a mérnök azt feleli: nem bánom, én magamról elhárítom a felelősséget, viselje azt az érdekeltség. E fogadják a tervet, mert a felelősségtől mindenki irtózik." Felhozza példaként, hogy palotaépitésről is volt szó többek között. A társulat semmi áron sem akart az elébe terjesztett palotaszerü épüiet tervének elfogadásába belemenni, a társulat mérnökének a feladata az volt, hogy egy szükségesnek mondott épület tervét készítse el, de ez kijelentette, hogy ő nem építész, ha nem tetszik, terveztessék azt mással és az igy előidézett kényszerhelyzet folytán a palota felépült. De nem csupán csak ezt nehezményezik a vidéken az érdekeltek és velük együtt magam is, hanem azt, hogy sok a fölösleges igazgató és hivatalnok. (Helyeslés.) Nem akarom ezt ecsetelni, pedig leírhatnám a magam tapasztalatából is, hanem ismét csak felolvasok erre vonatkozólag, mert sokkal közvetlenebb a benyomás, mert tényleg ez azoknak a köréből jön, akik ezt kénytelenek tűrni. Azt mondják az erre vonatkozó közléseim, hogy igen sok felesleges hivatalnokot tartanak az illető hivataloknál. (Olvassa.) „Ott van mindjárt az igazgató, akinek a teendője teljesen jelentéktelen (némely társulatnál nincs is igazgató, a főmérnök tölti be ezt az állást) és hogy mily kevés a tennivaló, azt mutatja az, hogy a hivatalos óra csak déli 12 óráig tart; délután nem is mennek hivatalba, hanem nagyobbszabásu niagánvállalatoknál foglalatoskodnak. Általában az a vélemény künn a vidéken, hogy nincs a közéletnek semmiféle olyan ága, ahol oly kevés volna a tennivaló, mint itt és amellett a fizetés mégis busás. Mondjuk pl., hogy a társulat csináltat egy munkát házilag, akkor rögtön százakkal és ezrekkei jutalmazzák meg az illető tisztviselőket. Az érdekeltség, a nagybirtokosok, akik nem is érzik ezt a terhet, dörmögnek ugyan, feltételeket is szabnak, de azért megszavazzák a jutalmakat azzal a kikötéssel, hogy ez a jövőben precedenst nem képezhet." Itt egyúttal megemlítem, hogy az elnök és az igazgató, akiknek semmi dolguk sincsen, nagyúri fizetéseket húznak. Az elnök egyszer, vagy kétszer elnököl egy esztendőben és ezen az ülésen a lehető legnagyobb tiszteletdijakat szavazzák meg. Dolguk nincsen semmi . . . Bozóky Árpád : A miniszter ur nem néz bele ezekbe a dolgokba, pedig az övé a felügyeleti jog ! Fábry Karoly: ... és hogy mily díjazások történnek ott, a tekintetben hivatkozom nemcsak arra, amit felolvastam, de elmondom azt az esetet is, amelyet egy községi biró panaszolt el nekem, és amely pl. a kölcsönfelvételeket jellemzi. Mondjuk felvesznek 100.000 kor. kölcsönt, szükség van rá s a közgyűlés megszavazza. Amikor azután a munka be van fejezve, előáll az igazgató, hogy mily sikerrel oldották meg a kérdést, 60—70 fillért számítottak kubikméterenként és sikerült a munkát köbméterenkint 30-40 fillérrel elvégezni, ugy hony a 30 filléres megtakarítás mellett 30 000 koronát mentettek meg a társulat számára. Erre azután rögtön feláll valaki s azt indítványozza, hogy a főmérnöknek 3000, az almérnöknek 2000. a harmadiknak 1000 koronát szavazzanak meg jutalomként, ugy hogy azt lehetne mondani, hogy amikor a kölcsönt felveszik, már akkor 9000 koronát számítanak bele a maguk tiszteletdijai cimén. Bozóky Árpád: Ez csinálja a szociálizmust! Fábry Károly: Azt hiszem t. képviselőház, a vízszabályozási kérdés nagyon is méltó a megvitatásra, ezt a dolgot nem lehet lekicsinyelni, hanem minél többször fel kell vetni és tárgyalni, mert az semmiféle ujabb vagy nagyobb terhet nem hárítana az államra, ha az ügykezelést átvenné a földmivelésügyi miniszter ur, hiszen a folyammérnökség utján a miniszter ur ma is ellenőrzi a vizszabályozó társulatokat, mely közegei mindjárt a vezetést is átvehetnék. Panaszkodnak még az iránt is, hogy az árterületek sérelmes alosztályokba vannak felosztva. Ezek az alosztályok, a melyek 1., 2., 3. szerint sorakoznak, bizonyos árterek mélysége szerint állapittatnak meg. Az ártereknél a víz szintje az 1855., ez a mélyebb és az 1881-iki, az a magasabb. Most már arról panaszkodnak itt, hogy megtörténik az, hogy olyan föld, a mely a 1881., azaz magasabb árviz-szinnel van minden oldalról körülvéve, egy ponton egy rész mégis a mélyebb ártérbe van felvéve, pedig az egyenlő sík. Mindezeken a panaszokon, mizériákon mód volna segíteni, ha egységesiltetnék és állami központi kezelésbe vétetnék az árvizszabáiyozás üaye, mert az egységes kezelés okszerűbb, áttekinthetőbb és olcsóbb volna. Ez óhaj már átment a köztudatba ugy, hogy ezt már az egyes viztársulatok is kívánják és épen most kaptam egy levelet, a mely szerint: „az ivánfenéki társulat f. hó 19-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az államosítás iránt felir a minisztériumhoz, megkeresi a többi vizszabályozó társulatokat ehhez csatlakozás iránt és a Köröstiszai társulat központi ülésén is agitálni fog ebben az irányban." Tehát maguk a társulatok is kivánják, hogy állami kezelésbe vétessenek. Egyszersmind állami kezelés esetére sokkal "magasztosabb, áldásos hivatást és célt is lehetne ezen ármentesitési feladatokkal egybefüzni. Foglalkoznak az Alföldön ezzel a kérdéssel igen behatóan, a minek jeléül lehet szerencsém felmutathatni itt a békésmegyei jegyzői egyletnek egyik előterjesztését, a mely sok mindenféle dologra kiterjeszkedik ós a többi közt kiterjeszkedik az ármentesítés kórdósóre is, a melyről ezt irja (olvassa): „E végből kérjük meg a vármegyét, hogy keresse meg a különböző ármentesitő ' társula okat igazgatósági alapszabályaiknak, működési irányuknak akképen való megváltoztatására, hogy uj munkaterületekül jelöljék ki a vizek hasznosítását, belviz és öntözőcsatornák építését, kenderáztatók, haltenyésztő-telepek létesítését, a társulati gőzgépek és szivattyútelepeknek villanyfejlesztés, esetleg más ipari célokra, gyárak hajtására való átengedését. Miután már az egyes társulatok kitűzött céljukat tényleg csaknem elérték, tervüket többé-kevésbbé megvalósították, nagyon üdvös és kívánatos dolog lenne, ha az államosítás nem vihető keresztül (tehát ők is kivánják) j hogy a jövőben ne csak azon teendők ; végzésére szorítkoznának, amelyeket a ' földnek a felesleges víztől való megmentése tekintetében a természet törvényei parancsolnak, hanem igyekeznének ennek ellenkezőjét, a vízhiányban szenvedő területeknek a kel ő vízmennyiséggel való ellátását is megkísérelni, s a befektetett tőke jövedelmét nemcsak a természet ellen való passzív védekezéssel, hanem más produktív munkák végzésével is biztosítani." Amint méltóztatnak ebből az előterjesztésből látni, az érdekeltek mindenütt a vizjárta földeken foglalkoznak ezzel a kérdéssel és behatóan foglalkoznak azok is, akiknek a nép érdekét szolgálni, védeni, irányítani a hivatásuk és magasztos, áldásos célokat és feladatokat tűznek ki ezen ármentesitő társulatok irányában, amelyek azonban ezen magasztos célokat nem fogják tudni keresztülvinni, mert nincs meg bennük a vállalkozási szellem és más közfeladatok teljesítése iránti érzék. Milliók hevernek ott nemcsak vizierőkben, de gépekben is, amely gépek által nagyon sokat lehetne lendíteni, sok munkaerőt lehetne fejleszteni és igénybe venni, miáltal elő lehetne mozdítani a földnek megmunkálását, mozgásba lehetne hozni gőzekéket, üzembe lehetne helyezni ipari gyárakat stb. De, t. Ház, hogy ezeket maguk a társulatok csinálják meg, azt ne várjuk; ezek erre nem vállalkoznak, nem fogják ezek azt sohasem megcsinálni, de igenis, ha állami kezelésbe vétetnék át az ügyek vezetése, abban az esetben hiszem, hogy ezen magasztos célokat is meg lehetne kapcsolatosan valósítani. (Helyeslés a baloldalon.) Igen t. képviselőház ! Ezzel eljutottam ahhoz, amiért felszólaltam. Célom t. i. egy határozati javaslatot terjeszteni a t. Ház elé. A határozati javaslat igy szól: „Utasítsa a képviselőház a földmivelésügyi kormányt, hogy a belvizszabályozás ós az ármentesítés kezelésének egységessé tétele, illetve állami kezelésbe átvétele iránt terjeszszen be törvényjavaslatot". (Elénk helyeslés a baloldalon.) Az elmondott előzményekből kellett levonnom ezt a következményt. És én azt hiszem, hogy az a nemzeti kormány, amely legmagasztosabb feladatául tűzte ki mindenütt a nemzetnek ós különösen a kis exisztenciáknak egyéni boldogulását és ezt különösen a terhek megkönnyítése által előmozdítani, nem fog elzárkózni ezen eszme elől, különösen nem zárkózik el akkor, amikor nem lebeghet szemeink előtt más cél, mint az, hogy a föld népét minden módon, mentől erősebben kössük ehhez az országhoz. (Helyeslés balfelől) Hiszen mindenki érzi és velünk együtt bizonyára a kormány is nagyon jól tudja, hogy csak akkor ragaszkodik ehhez a földhöz a föld népe, ha itt az ö boldogulását meg fogja találni. Akkor nem fog kivándorolni, nem fogja keresni másutt megélhetését, ha itt, e hazában megtalálja azt. Ennek a reményében ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. Különben pedig azon bizalomnál fogva, amely lyel ő excellenciája iránt viseltetem és azon szívből fakadó meleg gondoskodás folytán, amelyet ő a nép érdekei iránt tanusit, a költségvetést teljes bizalommal megszavazom. (Éiénk heiyesh's a baloldalon.) A zúgó helyeslés lecsillapulása után Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter azonnal válaszolt Fábry Károly beszédére. Kijelentette, hogy méltányolja fejtegetéseit, de az- ármentesitő munkálatoknak legalább részben való egységesítése, illetve áilamositása hoszszabb megfontolást igényelvén, arra határozott Ígéretet ez idő szerint nem tehet. Hanem, ami az ő speciális kérését és kívánságát illeti, hogy tudniillik az osztályozásoknál a kisemberek érdekére is különös tekintettel kell lenni, hogy lehetővé tegyük az osztályozásoknak esetleg megismétlését és esetleges, reparációját, ha hibák történtek, ezt az ügyet hajlandó komoly megfontolás tárgyává tenni és a vízjogi törvény módosítása alkalmával ezen kérdés megoldásra fog találni. (Élénk helyeslés ) i A későbbi vita folyamán Fábry Káj roly beszédével hosszasabban foglalkozott R e ö k István, ki legtöbb tekintetben aláirta Fábry fejtegetéseit, egyes kérdésekre pedig, mint volt műszaki főfelügyelő, szakszerű magyarázatokkal szolgált. Az érdekes beszéd különben politikai és szakkörökben élénk eszmecsere tárgyát képezi s mindenfelé helyeslik Fábry nagy horderejű indítványát. Az agyonvert rabló. Vakmerő rablótámadás Gyulán. Gyulán most ugyancsak van dolga a rendőrségnek. Néhány nap alatt két rablótámadás is történt. Az egyikről mult számunkban emlékeztünk meg. Az még nem végződött szerencsétlen kimenetellel. Ennek a mostaninak azonban emberélet is esett áldozatul. A történet a következő : Mány János gyulai sertéskereskedő csütörtökön reggel gyalog elindult Gyulaváriba a hetivásárba, disznókat venni. Útközben a Szent Istvánutca végén valakivel beszélgetésbe elmerülve látott egy fiatal embert, akit személyesen ismert ugyan, de a nevét nem tudta. Később az a fiatal ember is elindult a gyulavárii uton, sőt meg is előzte őt vagy 50 lépéssel. Mikor azonban az úgynevezett Dugi gát közelébe érkeztek, a fiatal ember megállott, bevárta a sertéskereskedőt és beszédbe elegyedett vele. A beszélgetés során termószetesan kiderült az ut célja. A fiatal ember is azt mondta, hogy disznót venni megy Gyulaváriba. A Dugi-gát elhagyása után a fiatal ember kissé megállott, Mány pedig folytatta útját. Vissza sem fordult. Egyszerre csak oly hatalmas ütést kapott egy baltával a nyakcsigolyájára, hogy megtántorodott. Rögtön látta, hogy itt rablótámadóval van dolga. Torkaszakadtából elkezdett tehát segítségért kiáltozni, azonkívül támadója elől folytonos kiáltozások között az ut baloldalán levő árokba menekült. A rabló egy darabig szinte dermedten állott a helyén, aztán az esetleges segítségtől tartva, a jobboldali árokban rejtette el magát. Mány rövid idő múlva magához tért ijedtségéből és futni kezdett vissza Gyula felé. Teljesen kimerülve érkezett meg a Fischer-féle malom elé, ahol két ismerősével, a Horvát h-testvérekkel találkozott. Elpanaszolta nekik megtámadtatisát s azok rögtön ajánlkoztak, hogy segítségére lesznek a rabló elfogásában. El is indultak visszafelé. Á Dugigátnál találkoztak is a támadó VE 1, kiben a két Horváth azonnal felismerte Pikó János hírhedt orvvadászt, kit csak a mult évben itélt el a nagyváradi törvényszék, amiért a sarkadi uradalomból^ darab sertést ellopott. A baltát elvették Pikótól, de később nagy kérésére visszaadták neki és szabadon bocsátották. Mány e kellemetlen kaland után folytatta útját Gyulaváriba, ahol azonnal jelentést tett esetéről a csendőrségnek. Kilenc óra tájban megérkezett 19 éves Mihály nevü fia is szekérrel a vásárolt állatok hazaszállítására. Annak is elbeszélte a támadást. Mihályt rettenetes düh fogta el. — Csak találjam meg azt a gazembert, tudom, nem viszi el szárazon ! Délután Mány Mihály visszaindult Gyulára és 2-3 óra között meg is érkezett az állomás közelében levő egyik sertéshizlalóba. Pikó már ekkor ott ólálkodott. Mihály nem ismerte, de egy Hajdú György nevű ember rámutatott, hogy az volt apja támadója. A fiatal emberben újra felforrt a düh. Felragadott a szekérről egy nagy dorongot, odarohant a gyanutlanul álíó Pikóhoz és teljes erővel ugy fejbe vágta, hogy az jajszó nélkül összeesett. A nagy eset hírére óriási néptömeg lepte el a tett színhelyét. Csakhamar odaérkezett a vasúti állomáson posztoló rendőr is, ki teljesen eszméletlenül halotthalványan fekvő Pikót a közkórházba szállíttatta. Még akkor volt benne élet, de nem lehetett kihallgatni, mert nem tért magához. Pénteken aztán meg s halt. A fiatal Mány Mihály kihallgatása alkalmával ez mondta: — Mikor megláttam azt az embert, az jutott eszembe, hogy mit csinált volna velünk, öt árva gyermekkel szegény édesanyám, ha az a gazember a baltával jobban eltalálja és agyonüti az apámat ! ! Ekkor aztán nem tudtam magamon i uralkodni . . . A rendőrség kihallgatása után sza| badon bocsátotta Mány Mihályt s az esetről jelentést tett a gyulai kir. ügyészségnek.