Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-16 / 66. szám

Békéscsaba, 1908. aug. 99 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 mindent elkövetnek az ujabb törekvé­sek meghiúsítására. Megbízható forrásból tudjuk, hogy a nagyváradi nemzetközi szociálisták szerdán kérdést intéztek a csabai szer­vezet vezetőjéhez, hogy itt milyen vi­szonyban ól Áchim í,. András a szer­vezettel ? Megbízható ember-e, komoly, számbavehető-e s hogy pártjának pro­grammjához következetes-e? Ezeknek a kérdéseknek természetéből az követ­kezik, hogy a nemzetköziek ugyanazon a népgyűlésen, amely Áchim L. András kezdeményezésére a parasztpárt agitá­cionális érdekeinek szolgálatában Nagy­váradra lett egybehiva, a nemzetköziek is felszólalni akarnak. És pedig a pa­rasztpárt mai vezetői ellen. Ónként következik ebből, hogy a felszólalás nagy botrányt okozna. 'De botrányos jelenetek következnének ak­kor is, ha Achimék nem adnának szót a szociálisták emberének. Ez esetben a nemzetköziek fognak zajongani. Nekik különben is az a céljuk, hogy megza­varják a gyülésezést. Áchim L. Andrásékat különben na­gyobb csoport fogja kísérni Békésme­gyéből. A csoportban ott lesznek dobo­ziak, orosházaiak és szarvasiak is. Ez a körülmény azonban aligha biztosítja a nagyváradi gyűlés erkölcsi eredményét. „Kiszabadítalak a pokolból!.. Nóvák Ilonát elszállították. A vallás őrültje. Csütörtöki számunkban röviden meg­emlékeztünk Nóvák Ilona esetéről. Ez a leány Németh Lajos csabai köz­ségi közgyámnál szolgált s vallásos buz­gólkodásának őrültje lett. Nóvák Ilona nem az első ilyen áldozat Békéscsabán. A bigotizmus elég sűrűn szedi itt áldo­zatait s biztosit tagokat az idegroncsoló vallásos szekták részére. Nóvák Ilona hónapok óta látogatja már az úgynevezett „reszketős"-szektá­nak istentiszteleteit. Ez a szekta minden héten három istentiszteletet tart. Főbb istentiszteletük a vasárnapi, melyre a szektának minden tagja eljön. Mikor egybegyűltek, megkezdődik az imádkozás. Van egy előimádkozójuk, aki fenhangon elmondani kezdi az an­gol kveker-szektának imájával azonos Miatyánk-ot. A többiek fölemelik kar­jaikat és a festményeken látott angya­loknak kézmozdulatait utánozva, előbb halk hangon, majd mindig hangosabban és gyorsabban utána mondják az imát. Más imájuk nincs, csak egy, amelynek órákon át tartó ismétlésével oly exta­zisba jönnek, hogy leszaggatják maguk­ról a ruhát is. A szekta tagjai az imád­kozás középen levelik magukat a földre s gyors és erős kézmozdulatokkal ütik a szivüket. Majd ütlegekkel egymásnak esnek és mindez addig tart, mig teljesen kimerülve, tehetetlenekké nem válnak. Es ezt az önkinzást végezte magán a gyönge szervezetű Nóvák Ilona is, akin minden átmenet nélkül vett erőt az őrület. Szerdán délután egyszerre csak dalolni kezdet s mindenkihez, aki­vel csak találkozott, igy szólt: — Csókold meg a balkezemet. Ki­szabaditlak a pokolból . . . Mikor a rendőrségre kisérték, éne­kelni kezdett. A szerencsétlen teremtést az őrszobában helyezték el, ahol állan­dóan szemmel tarthatták. Kevéssel be­kisérése után megvizsgála Nóvák Ilonát Reisz dr. községi főorvos. Ugyanak­kor bement az őrszobába egy községi tisztviselő is, akitől szintén azt kivánta a leány, hogy csókolja meg a balkezét s mert a tisztviselő nem akart kívánsá­gának eleget tenni, levetette magát a földre, összetépte a ruháit és éktelen sikoltozásban tört ki: — Eredj, eredj! Te vagy a gonosz. Ismerlek! Az éjszaka sem hagytál pi­henni ! . . . Nóvák Ilonáról már szombaton is sejteni lehetett, hogy nem épelméjű. C s e p r e g i György ág. ev. esperes dr. N e k u 1 a kir. közjegyző helyettes- j nek társaságában sétálgatott e Főtéren. ] Egyszerre csak eléjük toppant egy leány ! s megállott Csepregi előtt: — Nagytiszteletü ur! Tessék meg­engedni, hogy holnap én prédikálok a templomban ! . . — mondotta. Csepregyék nyomban észrevették, hogy eszelőssel van dolguk s odébb mentek. Nóvák Ilona azonban minden­kinek mondogatni kezdte, hogy ő vasár­nap prédikálni fog, mert az esperes megengedte azt neki. A rerdőrségen is folyton azt hajtogatta, hogy vasárnap a Széchenyi-ligetben prédikációt tart s leereszkedő mosolygás kíséretében meg­invitált arra minden rendőrt is. A szerencsétlen leányt csütörtökön délután beszállították a gyuia téboly­dába. lyomoznak egy betörőt. A paaesovai rendőrkapitány Csabán. Szarvastól Pancsováig ós Aradig. Érdekes bűnügyben nyomozott Bé­késcsabán Szvoboda Emil pancsovai rendőrfőnök. Szvoboda szerdán egész nap egy notórius betörő után kutatott, \ akit hihetőleg rövidesen kézre is fog­; nak keríteni. Egy évvel ezelőtt letelepedett Pan­csovára két ember, anélkül, hogy jelen­tést tettek volna erről a bejelentő hi­vatalban. A két letelepültnek viselkedése annyira gyanús és titokzatos volt, hogy a rendőrség figyelmét is magukra von­ták ezzel a viselkedéssel s ajánlatosnak mutatkozott, hogy a rendőrség felügye­let alá helyezze őket. A felügyelettel egy detektív lett megbízva. Ez derítette ki, hogy az egyiket Arnold Ferenc Ábrahámnak, a másikat pedig B e z s­g y a i Péternek hívják. Arnoldék oly ügyesen tudták in­tézni dolgaikat, hogy manipulációikról vajmi kevés tudomással bírhatott a rend­őrség. Mindazonáltal kiderült róluk az is, hogy mindketten Szarvasról ke­rültek Pancsovára és jóllehet semmi foglalkozásuk nincs, mégis állandóan nagy összegek fölött rendelkeznek. Hosszabb ideig tartó megfigyelés után a rendőrség maga elé citáltatta Arnoldékat s kérdést intézett hozzájuk, hogy honnan szerzik a pénzt. A jöve­vények hiányos és zavaros választ adtak a kérdésekre. Ez a körülmény még in­kább megerősítette a rendőrségnek ama föltevését, hogy gonosztevőkkel van dolguk. Nemsokkal ezután ismeretlen tette­sek betörtek egy gazdag pancsovai bir­tokoshoz, akitől több ezer koronát loptak el. Másnap eltűntek Arnoldék is. A rendőrség gyanúja rögtön feléjük irányult s nyomozni kezdte hollétüket. Bezsgyai Péter elvált társától. Az ő nyo­mát nem is találta fel a rendőrség. El­lenben Arnold Ferencről megállapítást nyert, hogy az elmúlt héten Aradon járt, ahol két darab ezer koronás bankje­gyet váltott fel. Aradról Békéscsabára jött Arnold Ferenc és itt is két darab ezer koro­nást váltott egy vasut-utcai kereskedés­ben. A két jómadár lakásán egy elmé­sen szerkesztett betörő-szerszámot talált a rendőrség. A szerszám egyik vaskarján békéscsabai bélyegző van. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy azt Csa­bán vásárolták. Kiderült azonban, hogy ez a föltevés téves. Szvoboda Emil megállapította, hogy 1 Arnold megint Aradra ment Békés­csabáról. Most ebben az irányban nyo­moz s már el is utazott. Katonák a hadgyakorlaton. A hetedik hadtest manővere. Szeptember 12-én lesz a lefúvás. Az utcákon néhány nap óta nem látni már annyi katonát. Megritkultak a helyőrségek s közöttük a csabai is. Meg­kezdődtek katonáéknál a meleg n^pok. A csabai ezred csapatai is elhagyták a várost, mig a hadgyakorlatok tartanak. Ezután kezdődik meg az igazi manőver, az őszi nagy-gyakorlat. Szeptember kö­zepéig tart ez. Az öreg bakák nehezen várják a szabadulás napját, amikor bú­csút mondhatnak a gyöngyéletnek. Még addig sokat kell izzadniok. A 101-es gyalogezred békéscsabai csapatai most Ujaradon vesznek részt a harczászati müveletekben. A honvédek a nagyváradi 4. és a debreceni 3. ez­reddel együtt Székelyhíd ós Bihardió­szeg környékén végzik az ezredgyakor­latokat. De a jövő héten hazajönnek. Készülnek a királygyakorlatokra, me­lyek a Dunántul folynak. Lippán lesz a hadosztálygyakorlat. Itt találkoznak a 7. hadtest ezredei is. A 101-esek menetközben ezredgyakor­latokat végeznek. Menetelésükkel pár­huzamosan közelednek Lippa felé a nagyváradi katonák is. A nagyváradi háziezred a debre­ceni közös ezredekkel augusztus 20-ikán indul útra. Első nap Székelyteleken lesz harcászati lövészet, másnap Ten­kére megy az ezred, a hol egy napi pihenőt tart. A következő állomása az ezrednek Ökrös lesz. Kedden Beélbe mennek a nagyváradi bakák, melynek határában négy napos dandárgyakorla­tok lesznek. Szeptember 3-tól 9-ig Lip­pán vesz részt az ezred a hadosztály­gyakorlatokon, szeptember 10-től 12-ig a temesmegyei Allios, Kövesd és Mu­rány között a zárógyakorlatokon. A 7. huszárezred augusztus 16-ig Aradon ezredgyakorlatokat, augusztus 17-től 22-ig ugyancsak Aradon dandár­gyakorlatokat tartanak. A 7-ik huszár­ezred 1. és 3. századai ezután a gyalog­sági dandár- és hadosztálygyakorlato­kon vesznek részt, a többi századok visszatérnek állomásaikra. A 19-ik had­osztály-tüzérezredek augusztus 25 ig ma­rad Lippán, azután részt vesz a dandár gyalogsági és hados' tály-gyakorlatokon. Lefúvás az összes csapatok részére szeptember 12-én lesz. Másnap az öreg bakák mehetnek hosszú szabadságra. Nincsenek gyermekek. •. Gyulán egy előkelő famíliának 14 éves fia csütörtökön öngyilkossági kísér­letet követett el, mert szerelmes volt egy kóristanőbe. Terve nem sikerült. A név mellékes. Csak a tényt rögzítjük ide, igazolásául annak, hogy mennyire gyil­kol ez a nyár ... Az ujságpapiroson átszivárog a vér. A telegráfdrótok csak ugy ontják a borzalmat. Máskoron valami csöndes, egykedvű unalom fogta el ütőerünket, de ina vér ömlik minden utcasarkon . . . Amikor enervált, megbomlott ideg­zetek operálnak a revolvergolyóval, — akkor előjönnek a komoly, szemüveges moralisták és kesernyés hangon papol­nak a veszendőben levő erkölcsökről. ' Ha a duhaj, lobogó indulatok taposnak a törvénybe, akkor az ősi és századok multán is még mindig tüzes szittya­erőkről esik szó. Es ki is merült mind­ezzel a sok izgalom . . . Vannak beteg lelkek, akiknek már nem imponál a büntető-kódex ós vannak még le nem tompult temperamentumok, akik nem félik a jogrend erejét. És mindketten, ha kell, belehasitanak a társadalomba, mely minden porcikájában elvégre élő emberhús , . . C És ez eddig a legközönségesebb sablon. Finom urak, akiknek lehellet­szerüen vékonyra sodrott az idegzetük és nehézkes parasztlegények, akiknek meg olyan egygyó forrt még az ideg­zetük, hogy minden teljességében rezo­nál — ölnek. Hol revolvergolyóval, hol pedig bicskával. De gyilkol a pubertás is . . . Tizenhat, tizenhét éves gyerme­kek a maguk szerelmi játékaikban nem tudnak más megoldást találni a revolver­nél és a bicskánál. Apró életek pusztul­nak el, csak azért, mert a magyar pedagógia mindennél előbbrevalónak tartja a koszinusz-tételt ós nem számol a pubertással. Alkonyatkor látunk fiatal diáklegónyeket, akik lopva, meg bújva suhannak az utcák során. Halaványak, mélyen kékre gyűrűzve a szemük körül. Tekintetük zavarosan csillog, csenevé­szek, sápadtak ós ha szóba állunk ve­lük, naivan, ügyetlenül kertelnek ós lesütik a tekintetüket ... És kergeti őket, hajszolja tovább egy apró szoknya. A fantáziájuk megbolondul és esténkint, ahogy a Newton tantételóvel bíbelőd­nek, a számok közül a szemeikbe kacag egy-egy szőke leányfej ... És hogy ég az arcuk! Milyen lázasan, milyen vadul borul tűzbe a tekintetük! . . . Dehogy kell nekik a füleslabda! . . . Nagy Irma ocsmány vallomásait, meg egyéb pornográf Írásokat bújnak, ha mindjárt a pad alatt is. És ez mind a pubertás, az érzékekre való ráeszmélés műve. Az iskola dogmá­kon épül fel. De az ifjúi vér nem haj­landó akceptálni ezeket a dogmákat. A hatodik osztályban apróra elmondja a professzor a növényi szaporodást. Ám az ember még itt is az a nagy misztó­i rium, melyről nem szabad másképpen, , csak nagyképüsködőn szólni. És annak i az apró diáknak a tudása csupa sejtés, | csupa köd és csupa bizonytalanság . . . 1 Az érzékei már dolgoznak és ilyenkor két „vagy" ált elő. Az apró diáklu'mpolá­sok, fonnyadt pincérleányokkal az egyik »vagy". A másik már súlyosabb ós ko­molyabb. Szembe jön a fiúval egy kacér kis polgárista. Huncutul a szeme közé mosolyog. És ha megértik egymást, — reszketve, félőn öleli át a fiu a ieányt. . . Ez eddig ártatlan mulatság. De a fiu könnyen megbolondul és ha házasságot kezd emlegetni és ha szenzibilis lélek, akkor nagyon gyakran szegődik a his­tória végére pontnak egy revolver­golyó. Igy akart megesni a dolog Gyulán is . . . Keserves, véres valóság ez. S igy is marad mindaddig, mig az életet nem fogják respektálni a csontos, szikár professzor urak . . . Font. Lovagias vérű vige'ez Gorombáskodott és gyalázkodott. De alaposan kioktatták. Hozzá lehetünk már szokva ahhoz, hogy Ausztria derék vigécei, akik el­özönlik Magyarországot s áruikkal tele­tömik kereskedőinknek raktárait : a sa­ját területünkön, a saját földönkön csap­janak arcul gyűlölködő véleményükkel. Olyan közkeletű vakmerőség ez, amelyet föl se igen szoktunk venni, csak az eset­ben, ha uj és a szemtelenkedés tekinte­tében rikitó formák között adagolják be nekünk újra azt. Ilyen eset történt teg­nap az orosházai pályaudvaron. Danzinger Leó egy bécsi szövet­kereskedő cégnek helyezi el Magyaror­szágon az áruit. Szerencséje elég ked­vező, mert minden esztendőben négy izben látogat el közénk s mindannyi­szor tömeges megrendelésekkel tér vissza. Ennek a vigécnek azon üzlet­köre van, amely állandó és folyton na­gyobbodó. Meg is érdemli ezt ez a der­rók ur, mert kereskedőinkkel szemben nemcsak előzékeny, de érti a módját annak is, hogy miképp legyezgesse nem­zeti hiuságunkat. Teszi pedig mindezt Danzinger ur józan allapotában. Ámde megtörténik ezzel a derék úrral is igen gyakran az, hogy megkótyagosodik az alföldi bor­tól. Ilyen állapotban aztán annyit hápog, mint egy kacsa. Egyáltalán nem tud ilyenkor uralkodni az értelmén s kiko­tyogja mindazt, amit szive diktál. Dazinger Leó szerdán érkezett Oros­házára, ahol tegnapig elvégezte megbí­zatását. Betért aztán az „Alföld" ven­déglőbe s itt borozgatott az esti 10 óra­kor Csaba felé haladó vonat indulásáig. Az elfogyasztott ital megártott a derék bécsi vigécnek, aki kótyagos fejjel tá­molygott a váróterembe. Kisérő nélkül találta itt egy szarvasi bírósági tisztvi­selő feleségét. A váróteremben még két ur volt: Mészáros Geiza mezőtúri ügyvéd és Hermann Jenő szolnoki mérnök. Danzinger egyszer-kétszer el­sétált az urnő előtt s aztán megszólalt: — Sind Sie eine Hungarin ? Az urnő nem válaszolt. De figyel­messé lett a szemtelenkedésre a két férfi. Ezt észrevette Danzinger is s jobb­nak létta felhagyni az udvarlással. Ehe­lyett ceruzát vett elő és a maga nyelvű és gyártmányú hirdetésekre megjegyzé­seket kezdett irogatni. Ezek közül ci­táljuk a következőket: „Magyar gyártmány, rongy gyárt­mány . . . Magyar náció, kutya náció ... Rongyos söpredék . . . Ázsia nevelet­lenei . .

Next

/
Thumbnails
Contents