Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-09 / 64. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 aug. 13 Régen tárgyalják már közgyűléseink és egyes bizottságaink a közkórház ki­bővítésének ügyét. Most elhatározta a közgyűlés, hogy a közkórház kibővíté­sének céljaira megveszi a megye a V e r b ő c z i István és neje tulajdonát képező telket 16.000 koronáért. A kórházi tisztviselők ingyen gyógy­kezelést és ingyen gyógyszert kértek betegségük esetére. E kérelmet teljesí­tette is a közgyűlés. Néhai Belencéresy József mezőberényi nyilvántartó özvegyének 200 korona rendkívüli segélyt szavaztak meg a jegyzői nyugdijalapból. Kibővítették ezután a megyei köz­ponti közművelődési bizottságot 24 új­onnan beválasztott taggal. A honvéd hadapródiskolánál meg­üresedett alapítványi helyekre a követ­kező sorrendben ejtették meg a pályá­zók kijelölését: Kormoczky Ká­roly, D u t k a y György, Tör ö k'Gyula és Kozma Gábor. Éz utóbbinak kér­vényét pótlás végett visszaküldte a tör­vényhatóság. Ezután A n t a 1 ó c y Nándor levél­tárosnak 600, Dubányi László levél­tári segédnek 300 korona jutalmat sza­vazott meg a közgyűlés a levéltár rendbehozásáért. A vármegyei szabályrendelet módo­sítása tárgyában tettt állandó választ­mányi javaslatnál Áchim L. András felszólalt s kifogásolta azt, hogy épp azon a napon, amikor Rákóczi képét leleplezik „szájkosaras" intézkedéseket foglaljanak szabályrendeletbe. Áchim aggodalma azonban nem helyénvaló, mert hisz minden vármegyében szabály­rendeletileg biztosítják a -közgyűlések zavartalan rendjét és aki ezt nem látja szívesen az csak a felforgatás eleme lehet. Mielőtt e kérdésben határozatot hozott volna a törvényhatóság — kimon­dotta a közgyűlés, hogy a módosítás kinyomatandó s megküldendő az egyes tagoknak. Érdemben csak a legköze­lebbi közgyűlés dönt. Ezután elutasította a közgyűlés dr. T a r d o s Dezsőnek azon felebbezését, melyet a folyó évi junius hó 29-én megejtett bizottsági tagválasztások kér­désében hozott csabai képviselőtestületi határozat ellen adott be s igy a hatá­rozat helybenhagyatott Hasonléképpen elutasította a törvényhatóság dr. F á y Samu bizottsági tagnak felebbezését is, melylyel a csabai képviselőtestületnek a „Fiume" átalakítását kimondó határo­zata támadtatott meg. Es végül helybenhagyták Mezőbe­rény képviselőtestületének a nyomorék és züllött gyermekek otthonának felépí­tésére, valamint a csabai képviselőtes­tületnek a polgári fiúiskola uj épüle­tére vonatkozó határozatát. A közgyűlés délig tartott. A békésmegyei kivándorlás Jönnek az endrődiek. Nem kell útlevél. Örvendetes tényként állapithatjuk meg, hogy a békésmegyeí kivándorlás két hónap óta teljesen megszűntnek tekinthető. Alig akadt egy-két ember, aki ezen idő alatt útlevelet kért volna. Az ezelőtti hónapok tömeges kiván­doroltjaival szemben ma csak lézengő kalandvágyók hagyják itt az országot s egyáltalán nem kell félnünk többé attól, hogy a meggazdagodás utáni vágy valami nagyon megtizedelné a jövőben polgárságunkat. Jó biztosítók erre az a sok, keserű panasz, melyet az Amerikából vissza­tértektől hall ami népünk. Erekből a panaszokból megtudhatják mennyi ten­ger szenvedésnek és milyen állatias munkának az árán tesznek szert Ameri­kában arra a pár dollárra, melyet, mint megtakarított pénzt hazahoznak. Ennek ellenóban egészségüket hagyják ott. Bókésvármegye kivándoroltjai közül rendkívül sokan tértek legutóbb vissza. Eít jórészt az Amerikában megcsappant munkáskeresletnek kell betudnunk, amely még mindig fenyegetően nagy arányú. A legjobb, az ezelőtt legkere- j settebb munkaerők csavarognak Ameri- ! kában kenyér nélkül. Vagy ha már • munkát vállalnak, oly hihetetlenül ala­csony bórért kell ezt megtenniök, ami- ' lyen bórt nálunk is megkap a munkás ! Békésmegye munkásai közül az el- j mult héten, három csoportban száz- ; tizenkilencen érkeztek visz­sza Amerikából. A visszatértek­nek jórésze mind endrődi és csabai volt. Pedig az endrőniek ezelőtt nagy előszeretettel viseltettek Amerika iránt, sőt ez volt az a békésmegyei község, ahol a legijesztőbb mérvben apasztotta a lakosságot a kivándoriás. A jelek szerint azonban ez a pusz­tító epidémia megszűnik már megyénk­ben is. Legnagyobb szükségünk van erre, mert a folytonos vórvesztós követ­keztében nem állottunk messze attól az időtől, amely elszakít tőlünk minden munkaerőt. „Békésmegyei Közlöny" táviratai­Alkotmányt Boszniának. Aradról jelentik : Nemes Zsigmond, volt országgyűlési képviselő, törvény­hatósági bizottsági tag, indítványt nyúj­tott be a törvényhatósághoz, mely szerint Arad irjon fel a képviselőház­hoz, hogy Bosznia is kapjon alkot­mányt. Nagy szerencsétlenség. Szegedről sürgönyzik, hogy szom­baton a déli órákban óriási vihar vo­nult el a város felett, mely számos épületen és kertekben nagy kárt oko­zott. — Az Újszegeden levő kender­gyár nagy kéményét a vihar eldön­tötte s óriási súlyával a kazánházra dőlt, nagy szerencsétlenséget okozva Ugyanis a déli órákban a munkások, éppen a vihar miatt, a kazánházban költöttek délebédjüket. A feldöntött ké­mény rombadöntött a kazánházat, a tető és téglatörmelék maga alá temette a munkásokat. Kezdetben a halottak számát 70—80 ra gondolták. A gyors segélynyújtás után, mely a munkáso­kat szerenccétlen helyzetükből kisza­badította, sajnos, mégis hét munkás vesztette életét, a többiek súlyosan megsebesültek. A lezuhanó kémény ugyanis a forró vizzel telt kazánt is szétrombolta s igy a s/.egény munká­sok közül sokan égési sebekel is szen­vedtek. Németország Zeppelin grófnak. Németországban óriási mérvben nyilvánul az áldozatkészség, hogy Zeppelin gróffal részben felejtesse kor­mányozható léghajónak elpusztulását és újnak alkotását lehetővé tegye. Az eddigi gyűjtés eredménye meghaladja a három és fél millió márkát. — A belügyi kormány a birodalmi tanács elé javaslatot terjeszt, Zeppelinnek adandó tiszteletdíj tárgyában. Birodalmi gyűjtő-bizottság alakult, melynek véd­nöke a német trónörökös. A kölni aluminium-gyár tudatta Zeppelinnel, hogy az uj léghajóhoz szükséges alumínium részeket ingyen szállítja. Betörés egy postahivatalba. Az elmúlt éjjel valószínűleg kóbor­cigányok feltörték a garamszentkeresz­turi postahivatalt s mert pénzt nem találtak, összetépték a leveleket és hi­vatalos iratokat. A csabai vas-beton hid veszedelme. Tizenhét miliméteres elhajlás ? Annak idején, mikor a vas-beton­rendszerrel való kísérletezések történ­tek, általánosan azt a nézetet vallották a szakfériiak, hogy a jövő hídépítései­nek ez; lesz majd az egyetlen módja, mert ugy a teherviselés, mint olcsóság tekintetében túlszárnyal valamennyi ed­dig használt építkezési módot. Magyarországon sem voltak más nézeten a szaktérfiak s ezzel magya­rázható meg az, hogy az államvasutak vezetősége is elhatározta a vasbeton építkezési-rendszerrel kísérletezni. Ezzel az elhatározással összeesett a csabai pályaudvar felett építendő átjárónak kérdése is s igy elrendeltetett, hogy ez az átjáró-hid vasbetonból építtessék. Az első kísérletezés azonban nem j elégítette ki a várakozásokat, mert a : tartósság ós teherviselő-képesség szem­j pontjából nagyon is sok kifogás emel­j hető ez építmény ellen. Még be sem . fejezték a munkálatokat, mikor a hid különböző részein repedéseket konsta­táltak. Később már általános volt az a nézet, hogy az .előírtnál nagyobb súly­terhelési nem fogja kibírni az építmény. Mindez sok mende-mondára adott alapot. Beszélik, hogy mikor hetekkel I ezelőtt, a munkálatoknak teljes befe­jezése után, megkezdték az államvasút ós a minisztériumnak kiküldött szak­közegei a teherpróbát, ez a teher­próba már az első napokban iga­zolta az aggodalmakat, mert a lécek 2 milliméterrel nagyobb elhajlást mutat­tak, mint amennyit mutatniok szabad lett volna. Igy most már nem lehetett fokozni a túlterhelést. Szakférfiak állítása szerint a terve­zésben lehet a hiba, mert valószínűleg elszámította magát a tervező. A hidat dr. Z 1 i e n s z k y Szilárd műegyetemi tanár tervezte. Különben nem tekinthető kizártnak az sem, hogy a szállított anyag nem felelt meg a követelményeknek. Ez idő szerint azonban ugy áll a dolog, hogy a hid sulybiró-képességét, ha ez lehetséges, biztosítani kell, vagy pedig lebontani a hibás részt ós újra épiteni. Ezzel a híreszteléssel szemben arról értesülünk, hogy a baj egyáltalán nem komoly. Ezt dokumentálja az is, hogy a feljáró-út kövezósi munkálatai is se­rényen folynak. Az elhajlás minden­esetre nagyobb, mint amennyi számítás szerint szabad lehetne, de nem akkora, hogy a forgalom veszélyeztetésére le­hetne abból kóvetkeztetóst vonni. Hajsza a mezőtúri betörők után. Öcsödön találtak nyomukra. A békésmegyeí Öcsöd község ha­tárában jó fogást csinálhatott volna a csendőrség, ha egy kissé kedvez a sze­rencse. Csütörtökön délután ugyanis nyomára akadtak a község csendőrei azoknak a betörőknek, akik három hét­tel ezelőtt kifosztották K u r t z Efraim mezőtúri kereskedőt Annak idején részletesen megírták a lapok ennek a betöréses lopásnak történetét. Éjféltájon felzörgette két be­kormozott arcú cigánylegény Kurtzékat s pálinkát akartak inni. Mikor aztán Kurtz kinyitotta az ajtót, a két legény rárohant, ártalmatlanná tette s előbb az üzletet, majd a lakást fosztották ki. Az ellopott tárgyak között három arany­gyűrű is volt. Egyik értékesebb volt, mint a másik. Briliánsok ragyogtak azokban ós sokkal több értéket kép­viseltek, mint az ellopott pénzmeny­nyiség. Másnap, amikor jelentós tétetett az esetről, nyomban megindult a nyomo­zás. De dacára a nagy körültekintésnek, nem akadtak a tettesekre. A három ellopott gyürü belső falára oda volt vésve a tulajdonos neve. Ez kétségte­len biztosítékot nyújt a tekintetben, hogy a betörők egyszer mégis csak kézre fognak kerülni, mert a nyomo­zást vezető hatóság a legszélesebb ter­rénumon meghirdette a tárgyak ismer­tető jeleit, hogy igy hamarább kézre kerüljenek a tettesek, ha esetleg érté­kesíteni akarnák az ékszert. Csütörtökön Fejér Márton és S o 1 y m o s i Imre csendőrök Öcsöd község határában teljesítettek szolgála­tot. Az idő estére járt már. Fejérók a kunszentmártoni uton haladtak s egy­szer csak arra lettek figyelmessé, hogy egy kukoricás-tábla mellett több ember veszekedik egymással. A csendőrök tisz­tán kivehették, hogy a veszekedők valami aznap történt osztozkodáson különböztek össze s hallgatózni kezd­tek. A veszekedők szavaiból kiértették, hogy a mezőtúri betöréses lopással kapcsolatos osztozkodás fölött kaptak hajba. A két csendőr erre meg akarta kö­zelíteni a beszélőket. Már alig válasz­totta el egynéhány lépés a csendőröket a helyszínétől, amikor megneszelték a perlekedők a zajt és elfutottak. A csend­őrök három férfit és egy asszonyt számláltak össze a menekülő csoport­ban. Az asszony menekülés közben el­dobott egy tarisznyát, amit a csendőrök fölszedtek és kikutattak. Ebben a tarisz­nyában megtalálták Kurtz Efraim egyik gyüriijét, ami kétségtelenné teszi, hogy a mezőtúri betörők nyomára talált a csendőrség. A nyomozás nagy erólylyel folyik tovább. Záhorszkyt épelméjünek nyilvánították. Két községi orvos adott neki bizonyítványt. Már kézre került. Mult számunkban részletesen meg­emlékeztünk arról a véres merénylet­ről, melyet egy gondnokság alá helye­zett férj, Záhorszky Mihály csabai lakos, követett el anyósa és felesége ellen. Záhorszky már régebben készült erre a merényletre, sőt a tett elköveté­sének napján a csabai árvaszók elnöke előtt is kijelentette, hogy el akarja pusz­títani feleségét és anyósát. Kedden délután ugyanis beállított az árvaszék elnökéhez, Megyeri Imré­hez s kérte, hogy adjanak neki enni, mert semmi pénze sincs és éhezik. Az elnök figyelmeztette Záhorszkyt, hogy ép, életerős ember, akinek dolgozni kellene, de Záhorszky kijelentette, hogy ő nem akar dolgozni. Különben — foly­tatta — ha egyszer gondnokság alá he­lyezték, gondoskodjanak ellátásáról is. Majd ilyen szavakkal fordult az elnökhöz: — Volna egy eszmém. Eszközölje ki az árvaszék, hogy 3 évnél ne üljek többet a bolondok házában és akkor elteszem láb alól a feleleségemet . . . Megyeri Imre lecsillapította a dühö­sen gesztikuláló embert, aki Ígéretet tett, hogy lemond szándékáról. Ez azon­ban csak üres ígéret volt, mert a férj még aznap éjjel valóban elkövette a merényletet. Ezelőtt mintegy két héttel megint látogatást tett az árvaszéknél. Ekkor Kocziszky Iván dr. árvaszéki ülnök szobájába tévedt s tőle is pénzt meg ke­nyeret kórt. Kocziszky erre azt tanácsolta Záhorszky Mihálynak, hogy bóküljön ki a feleségével, de Záhorszky, aki fiatal korában csendőr volt, igy felelt : — Inkább letartóztatom ! — Ha igy beszél, — tette meg észre­vételét az ülnök, — nem menti föl a gondnokság alól a törvényszék. — Akkor a törvényszéket is letartóz­tatom ! ... — válaszolt Záhorszky. Az ülnök látta, hogy a boldogtalan ember viselkedése mind fenyegetőbbé válik s ezért rendőrök után küldött.. — Ha vissza nem parancsolja a rendőröket, magát is letartóztatom ! . . . — rivalt Kocziszkyre a férj. Érdekes, hogy Záhorszky nemrég megvizsgáltatta magát dr. R e i s z Miksa és dr. W a 11 f i s c h Ferenc községi or­vosokkal, akik épelméjünek találták a sze­rencsétlen embert s ez alapon meg is indította az eljárást a gondnokság alóli fölmentés iránt. Záhorszky pénteken délután újra megjelent az árvaszóknél s ekkor a rendőrség letartóztatta. Anyósa és fele­sége jobban vannak, de állapotuk még mindig igen súlyos. A kihallgatás során Záhorszky beismerte tettét. Az anyósát el akarta pusztítani, a feleségére azonban csak ráijeszteni akart, mert az anyjára hall­gatott, Gyermekét — igy vallotta — szintén el akarta pusztítani és sajnálko­zott, hogy szándékában a párnák aka­dályozták meg, amelyek felfogták az ütéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents