Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-23 / 59. szám

Békésscaba, 1908 julius 23. Ennek a javaslatnak megvitatására és a módosítások előkészítésére Ambrus alispán szaktanácskozmányt hivott össze, amelyet most tartottak meg a vármegye­ház kistermében. A szaktanácskozmány első sorban a. gazdasági cselédlakások kérdésével^foglalkozott s abban állapo­dott meg, hogy miután e lakások épí­tési feltételeinek meghatározása közvet­lenül a gazdákat is érdekli — meg­küldi a javaslatot vármegyénk gazda­sági egyesületének, hogy észrevételeket tegyen arra. A javaslat meghagyandóknak mondja azokat a cselédlakásokat, melyek az eddig érvényben volt szabályrendelet alapján építtettek. De az uj lakások épitése körül már a következő megszorításokat teszi kötelezőkké: Minden oly gazda, aki egy családos cselédet tart, köteles egy 70 köbméter űrtartalmú szobából és konyhából álló lakást épittetni cse­lédjének. Ahol több családos cseléd van, ott a lakások felének legalább az előbbi méret szerint kell épülniök, a másik fele ennél kisebb is lehet, de egy-egy lakásnak legalább 50 köbméter űrtartalommal kell bírnia. Kimondatott az is, hogy az eddigi úgynevezett „cseléd-putrikat" és föld alatti lakásokat az uj szabályrendelet életbe lépése után 6 hónapra le kell rombolni. Ha az nem történnék meg, akkor a főszolgabíró bontatja le ezeket a lakásokat. A többi módosítások általános jel­legűek s az ezekre vonatkozó tanács­kozást még nein is fejezték be. Erre való tekintettel jövő szombaton a most megjelenteket újból egybe fogja hívni az alispán. BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY !! Itt először és utoljára! ! Qörögtűzzel, táncokkal. MAESTRO PETRUCCIO a n. é. közönség szemeláttára embert eszik. barbárokkal ? A homlokát kiverte a veríték, de segített magán. — Hát akkor kezdink a mutadván. Tessék vetkőzz le. Az embrevés Ádám­parádéban meglesz! . . . Ádám-parádéban? Ha csak ez kell, nekigyürkőznek. És a fehérnépség még rá sem ért jóformán sikoltozni s a legények már lajbi és ing nélkül állot­tak. Hát itt baj lesz. Mindenki gondolta. A szerecsen császár kegyeltje is vakarta az üstökét. De a szerencsés ötlet nem maradt el a veszedelem idején s a legényekhez fordult: — Kérek mekmontni, hodj mek • süssek, vaty főzzek az urakat. Erre, mintha elpattant volna a meg­; feszitett idegek húrja, az emberek vad i zsivajjal rávetették magukat a csepű­rágóra s alaposan elverték. Szegény | Petruccio mester nagyon is alapos sérülésektől boritottan szaladt ki a porondról s még vasárnap éjszakán truppjával együtt odébb vágtatott.; Emberevő Gyulán. Csepüt evett csak. Azt is rosszul. A most lefolyt országos vásár alkal­mából a gyulaiak nyugalmát különös szenzáció háborította meg. Tépett, falusi komédiások hozták a bajt. Aféle jámbor kócevők, akik egy zsalugáteres kocsival érkeztek oda Szalonta felől. A szegény csepűrágók öregbetüs plakáton, meg lóhátról is hirdették, hogy olyan művészek jöttek Gyulára, aminők még nem igen fordultak meg ezen a vidéken. A kötéltáncos kisasszony, a kardnyelő török, meg a levegő királya is ott van a társaságban. De mindez csak kismiska Petruccio mesterhez képest, aki a legérdekesebb művész a világon. Bemutatta csodálatos tudomá­nyát a szerecsen császár, meg a mon­tenegrói trónörökös előtt is. Annyi kitüntetése van, hogy egy patikát ki lehet disziteni vele. Az Ő mestersége ugyanis az — emberevés. Petruccio mester emberevő. S hirül is adták: Hiszen a gyulai vásáros atyafiak átéltek már 1—2 választást. Vasút is épült arra felé. A villám is leütött a határban. De mi ez az izgalom ahhoz képest, amilyen idegességgel a kannibál produkciót várta a nép. Estére kelve ott volt a vászonbódéban az egész vásáros nép. De nem érdekeltek senkit a cigánykerekek, meg a pojácák huncfut­ságai. Csak az emberevőre voltak kíván­csiak. Iszonyú volt az izgalom. Most!... No, most! .. . Ég előlépett Petruccio. Kövér, Durbints-alak volt. Ábrázatát oly szépen befutotta a háj, hogy nagyság­ban hasonlított a feje a budapesti állatkert vízilovának fejéhez. Körülhor­dozta szemét az izgatott tömegen és fur­csán mosolygott. — Ut lácik, — mondta kerékbetört magyarsággal, — senki se nem jelentkez, hodj az embrevő megetjen . . . S ezek után értesítették a tisztelt közönséget, hogy a szenzációs szám elmarad. Hohó! Csak az kellene! Hi­szen a gyulai vásáros nem olyan fából van faragva, hogy holmi vadembertől megszaladjon. Három katonasorbeli fiu ki is állott a porond közepére. — Itt vónánk, ni! Hát egyik meg minket az ur! . . . Petruccio mester, szegény, nagy zavarba jött. Mit csináljon ezekkel a Munkások egymás ellen. Ketté akarta vágni. Gyűlölködő szerelmesek. A legényhábopuságnak szinte kizá­rólagos oka és előidézője a szerelem. Üde, tiszta levegőjében a falvaknak ez a szenvedély sokkal égetőbb és epesz­tőbb, mint az álérzelmek városaiban, ahol pénzért cseng a szerelem s percek szerint változnak az érzelmek. Tegnap a körösladányi tanyavilág­ban inscenált ez a szenvedély egy szinte halálos véggel járt jelenetet. Két arató legény kapott hajba egymással s csak kicsin mult, hogy egyikük ott nem hagyta a fogát a küzdőtéren. A két legény Mészáros Imre és B. Kiss Ferenc. Régi haragosai egy­másnak. Mindketten dobozi lakosok. Szálas, erős nyakú legények, akik nem szoktak megijedni a veszedelmektől. A két legény valamikor jó barátságban élt egymással. És ez a barátság volt ha­ragoskodásuknak is előidézője. Mészáros arra használta fel ezt a baráti viszonyt, hogy eljárogasson B. Kiss Ferencék portájára. Természetsze­rűnek találhatta mindenki, hogy ezek a látogatások nem legénytársának szólot­tak, hanem B. Kiss Ferenc 19 esztendős leánytestvérének. Eleintén nem tűnt föl a dolog, de az öreg Kiss végre mégis csak észrevette, hogy Mészáros többet foglalkozik leányával a kelleténél s mert neki más szándékai voltak, értésére adta Mészárosnak, hogy hiába legyeskedik a leány körül. Mészáros tudomásul vette ezt s el­maradt a háztól. De ettől kezdve mindig áskálódott Kissék ellen. Szidta, rágal­mazta őket, sőt felgyújtással is fenye­gette. Egy ilyen fenyegetésért a járás­bíróság elé került Mészáros, akit 2 napi fogházra ítéltek el. Tegnap a körösladányi határban aratott a két legény. A kiutasított sze­relmes most se hagyott békét a Kiss­familiának. Munkástársai előtt kíméletlen szavakkal tört ki a családtagok ellen s megrágalmazta a leányt is. Kiss Ferenc­nek visszamondták a rágalmat, mire a famíliájának tisztességére büszke legény oly dühbe jött, hogy arcul vágta Mészárost, aki csak erre várt. Mészáros torkon ragadta Kiss Ferencet, leteperte s melle felé szúrt egy zsebkéssel. A szúrás vállon találta a legényt, aki fáj­dalmában megharapta bántalmazójának fülét. Mészáros erre felugrott, megra­gadta a kaszáját s teljes erővel neki­csapott Kissnek. A másodszor is meg­támadott legénynek még volt annyi ereje, hogy félreugorjon a halálos vágás elől. A többiek pedig rávetették magu­kat Mészárosra és ártalmatlanná tették. Mészáros ellen megindították a bün­fenyitő eljárást. Frank Zoltánt exhumálják. A vándorló halott. Az állástalanság és a nyomor ön­gyilkosságba kergette dr. Frank Zol­tánt, lapunk egykori szerkesztőjét, aki­nek hajítófát sem ért a tanári diplomája ós kicsöppent az újságírásból is, ame­lyet annyi lelkesedéssel szolgált. A so­roksári ákácosban találták átlőtt szívvel s mert nem tudták kicsoda, ugy temet­ték el, mint az országút vándorát, ride­gen, pap nélkül, a temető árkában. Frank nővére, aki dr. S z a f k a Pál miskolci kir. közjegyző felesége, napok­kal később könnyes szemmel siratta a halottat a jeltelen hantok fölött és fo­gadalmat tett, hogy boldogtalan testvé­rét illő tisztelettel takaríttatja el. Frank Zotán véres sorsa körül ha­tósági bonyodalmak is támadtak. Dr. Szafka közjegyző ugyanis panaszt emelt a ráckevei főszolgabiróságnál, hogy só­gorát koporsó nélkül temették el. Nó­medy Jenő főszolgabíró megindította a vizsgálatot, elment a soroksári temetőbe és meggyőződött róla, hogy Frankot pap nélkül ugyan, de gyalulatlan fekete deszkakoporsóban temették el. A to­vábbi vizsgálatot erre beszüntették. Frank Zoltán tetemét ma csütörtö­kön reggel 8 órakor exhumálják, diszes koporsóba helyezik és újra eltemetik. Valószínű, hogy családja Miskolcra szál­líttatja a hamvakat. A sirbontás szomorú aktusánál dr. F a r n e k Gyula járási orvos, a soroksári elöljáróság és a család részéről dr. Szafka Pál mis­kolci közjegyző és felesége vesznek részt. Halóporában is megbolygatják a szegény, szerencsétlen újságírót, akitől az élet megvonta minden mosolyát, kedvezményét, akit éppen azok hagytak pusztulni, akikért heves és súlyos küz­delmekben exponálta magát s akik még akkor se mozdultak meg, amikor a so­roksári temető árkába hordták a véres tetemet. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Kossuth Ferenc itthon. Karlsbadból jelentik: A gyengélkedő kereskedelmi miniszter ma reggel hét órakor Prágán és Bécsen át Budapestre utazott. Egy tolószéket készítettek elő, hogy a minisztert azon a kocsitól a vonathoz vigyék, de Kossuth a harminc lépésnyi utat gyalog tette meg, bárha közben több lépcsőn is kellett fölm enie. A horvát bán Budapesten. Báró Rauch Pál horvát bán a mai napot is a fővárosban töltötte s hosszasabban tanácskozott W e k e r 1 e Sándor miniszterelnökkel s látogatást tett gróf A n d r á s y Gyula belügymi­niszternél is. Lipót-rend egy miniszteri tanácsosnak. A király F o r r a y Ferenc belügy­miniszteri tanácsosnak, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából, hű és buzgó szolgálatai ' elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. Gromon Dezső báró állapota. A nagybeteg volt államtitkár álla­pota iránt az érdeklődés mindenfelé megnyilvánul. Régi tisztelői ós barátai levelekben, sürgönyökben kérdezősköd­nek hogyléte felől, aki pedig itt időzik Budapesten, személyesen látogat fel a Papnövelde-utcában levő lakására a volt államtitkárnak. Tegnap fentjárt a képviselőház al­elnöke, Rakovszky István is, aki behatóan kérdezősködött Gromon báró állapota felöl Pásztély dr. jogtanácsos­nál, aki állandóan a beteg mellett levő szobában tartózkodik. Ma délelőtt báró V o j n i t s ós Dabasi Halász József jártak fönt a lakáson. Pásztély dr. ezeket mondta: A krízis sem tegnap este, sem ma még nem következett be. Az éjjelt a kegyelmes ur alva töltötte, ami pedig nem a legjobb jel, gyöngeséget je­lent. De minthogy lázmentes volt, még remélünk a felépülésében. Magyar ember karriérje a szultánnál. Érdekes átirat érkezett a külügy­I minisztériumtól kedden délután Szatmár­; németi törvényhatóságához ; eszerint az | átirat tudatja a törvényhatósággal, hogy ' Konstantinápolyban meghalt Nagy I Sándor, a szultán főnyeregkészitője, ( ennél is fontosabb azonban, hogy ugyan­ezen Nagy Sándor után százezer arany piaszter maradt készpénzben, az Otto­mán-bankban letéve. Végül kéri a leirat, hogy éppen ezért Nagy örököseit a hatóság nyo­mozza ki. Nagy Sándor, aki 1823-ban született, 1849 ben, a világosi fegyver­letétel után, emigránsként merit ki Konstantinápolyba. Itt megtelepedett és ügyes munkája révén oly híressé j lett, hogy nemsokára meghívást kapott I a szultán udvarába. A szultán utóbb fő­nyeregkészitőjévé tette és mint ilyen, óriási vagyont gyűjtött magának. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi Időjelző ál­lomás mára változékony, enyhe időt jelez, sok helyütt csapadékkal. — Központi választmányi ülés. Békés­vármegye központi választmánya ülést tartott, ' melyen az 1909. évi ország­gyűlési képviselőválasztók ideiglenes névjegyzéke ellen beadott felszólaláso­kat intézték el. A választmány felvette a névjegyzékbe Domokos Imrét, K. Szabó Ferencet, Borsoczky j M. Dezsőt, dr. Romancsik Jánost, ; Szabó Pált, Nagy Sándort, O s k ó | Bélát és Holló Jenőt. — Vármegyénk kötelezettségei. A föld­mivelésügyi miniszter a hosszufoki ár­mentesitő társulat árterébe eső körös­ladányi ós tárcsái törvényhatósági közút 8 kilométer hosszú szakasza után évi 1200 korona, a dobozi törvényhatósági közút két és egynegyed kilométer hosz­szu szakasza után évi 200 korona és a Vésztő belterületén átvonuló 2 kilomé­ter hosszú útszakasz után 180 korona összegben állapította meg vármegyénk részére az ármentesitési költségeket. Ezt a megállapítást sérelmesnek találta az alispán s most panaszt jelentett be az ellen a közigazgatási bírósághoz. — A hatósági husmészárszék érdeké­ben Jó ideje már annak, hogy a Csar bán felállítani szándékolt hatósági hus­mészárszók ügyében a község az első lépést megtette. Azt kell tapasztalnia a közvéleménynek, hogy rendkívül ne­hézkesen közeledik a megoldás felé ez az ügy s erre való tekintettel vasárnap­hoz egy hétre népgyűlés lesz a Vásár­téren, amely gyűlés sürgetni fogja a husmészárszók felállítását s ezzel a hús­árak leszállítását. — Uj békésmegyei ügyvédek. Az aradi ügyvédi kamarának sablonszerű értesí­tései között az a jelentós, melyet most bocsájtottak ki, a gyulaiakra nézve is érdekességgel bír. Most közli ugyanis a kamara, hogy Gyula város egykori polgármesterét, D u t k a y Bélát, beje­gyezte tagjai közé. Ugyanebből a jelen­tésből megtudjuk azt is, hogy Kökény Mihály orosházai ügyvéd szintén felvé­tetett a tagok névsorába. — Eljegyzések. S t e i n e r Ede közös­hadseregbeli számvevő-őrmester elje­gyezte Forschner Adolf leányát: Szerénát Békéscsabán. Szarvas község aljegyzője, B i k i Nagy Imre, eljegyezte özv. Bokor Pálné leányát: Ilonkát. — A dobozi postamestert visszahelyez­ték. Ez év február havában dr. G o d á n Ferenc és társai följelentésére vizsgála­tot indítottak S a r k a d y Béla dobozi postamester ellen. A nagyváradi posta­igazgatóság egyrészt azért, mert a pa­naszok részben beigazolást nyertek, de főleg azon okból, mert Sarkady a ki­küldött titkárral gorombáskodott, Sar­kadyt állásától felfüggesztette. A keres­kedelemügyi miniszter nem találván elég okot a felfüggesztésre, a postamestert visszahelyezte állásába. A postamesieri teendőket ez ideig Szenes László képesített postakiadó látta el, ki udva­rias, előzékeny magaviseletével annyira megnyerte a doboziak rokonszenvét, hogy a képviselőtestület utasítására az elöljáróság azt kérelmezte a miniszter­től, hogy Szenest dobozi postamesterré nevezzék ki. A kereskedelemügyi mi­niszter mostani határozata folytán azon­ban nem teljesedhetett be a doboziak óhajtása. — Nyári szabadságok a vármegyén. A kereskedelmi miniszter értesítette a me­gyét, hogy az államópitészeti hivatal főnökének, P e r s z i n a Alfrédnek, 4 heti szabadságot adott. Perszinát a köz­igazgatási üléseken P ö p p e 1 Gyula főmérnök fogja helyettesíteni. A várme­gyei tisztviselők közül Konkoly Ti­hamér 5 heti, Popovics békési, W i e 11 a n d szarvasi, C s á n k y Jenő szeghalmi főszolgabirák és Margó­n y a i orosházai, valamint J a n t y i k Mihály gyomai szolgabirák szintén több heti szabadságra mennek. Az alispán és a főjegyző azonban nem vesznek szabad­ságot. — Halálozás. Özv. Brózik Gusz­távné, szül. Zvarinyi Amália, nyugal­mazott ág. hitv. ev. tanitóné folyó hó 17-ón, életének 68 éves korában Szarva­son elhunyt. Az elhunytat gyermekein kivül kiterjedt rokonság gyászolja.

Next

/
Thumbnails
Contents