Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-17 / 101. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZI ONT bizva, a segédgyámi állást adja át tulaj­donképpeni rendeltetésének. Békés köz­ség elöljárósága ekkor kérvényt inté­zett az árvaszéki elnökhöz, melyben hi­vatkozva az eddigi szokásokra ós a fő­pénztári hivatal terhes teendőire, kéri az intézkedés figyelmen kivül hagyását, illetve a régi állapot fentartását. A bizottság Török Gábor felszó­lalása után, ki ez anomáliák okául a fe­lettes hatóságok lagymatag érdeklődé­sét tüntette föl és sürgette a szabály­rendelet szigorú végrehajtását: elhatá­rozta, hogy Békés községet kérelmével elutasítja ós elrendeli a gyámpénztárnak a főpénztárral való kezelését. Dr. Tarjáni felfüggesztése. Főorvosi jelentés Dr. Tarjáni Rezső, csaba-erzsó­tiethelyi községi orvos ellen F e r e n c z y Árpád gyógyszerész több randbali pa­naszt adott be, ugyhog.y el kellett el­lene a fegyelmi eljárást megelőző vizs­gálatot rendelni, melyet Seiler fő­szolgabíró folytatott le. A vizsgálat eredménye az lett, hogy Ambrus alispán Tarjánit állásától felfüggesztette. Idő­közben Tarjáni ellen ujabb panaszok is érkeztek az alispáni hivatalhoz, igy a gyulai munkásbiztositó pénztáré, mely 50 kor. pénzbüntetésre ítélte. Beérkezett dr. Szondi Lajos járásorvos orvosi véleménye is, mely Tarjáni egészségi állapotáról nem vaiami kedvezően nyi­latkozott. Tarjáni ez orvosi jelentés el­lensúlyozásául R e i 11 e r Camilló buda­pesti egyetemi asszisztens bizonyítvá­nyát nyújtotta be, mely őt teljesen egészségesnek nyilvánítja. Egyidejűleg a felfüggesztés ellen terjedelmes feleb­bezéssel élt, melyben fegyelmi ügyének és meghurcoltatásának okául Ferenczy ^rpád gyógyszerész gyűlölködését tün­teti föl, aki régóta dühös már rá, mert nem szokott, a szegénynápre való tekin­tettel drága recepteket irni. A bizottság tekintettel arra, hogy Tarjáni dr. már egy izben 400 korona pénzbüntetésre voit ítélve különböző mulasztások miatt és hogy az egészsé­ges voltát igazoló asszisztensi bizonyít­vány miatt móg súlyosabb beszámítás alá esnek ujabb mulasztásai: nem ad helyet a felebbezésnek és jóváhagyja az alispán felfüggesztő rendelkezését. Zöldy János dr. főorvos felol­vassa Bókésvármegye november havi közegészségügyi viszonyairól szóló je­lentését. E szerint novemberben kedve­zőtlenebbek voltak az állapotok, mint az előző hónapban. Különösen a huru­tos bántalmak terjedtek el, ami a ned­ves és hűvös időjárásnak tulajdonitható. Halálok legtöbb esetban a tüdő vész volt. A ragadós betegségek közül a hasi­hag.ymáz uralkodott különösen Csabán és Tótkomlóson. Az uj pénzügyigazgató bemntatkozása. Tanfel­ügyelői jelentés. R o e d i g e r Gyula pénzügyigazgató, ki most jelent meg először a bizottság ülésén, meghatottan mond köszönetet azért a szives hangú fogadtatásért ós üdvözlésért, melyben a bizottság'része­sítette mult ülése alkalmával. ígéri, hogy minden igyekezetével törekszik érdemessé lenni a bizottság jóindula­tára. (Éljenzés.) E bevezető szavak után felolvassa jelentésót, mely szerint a november havi egyenes adóbevétel 527-86 koronával volt kevesebb, mint a mult év ugyané hónapjában. A hadmentességi adó ellen­ben 34914 koronával volt kedvezőtle­nebb. A jelentést a bizottság tudomásul vette. M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő jelen­tése keretében kérte a közigazgatási bi­zottságot, hogy intézzen fölterjesztést a kultuszminiszterhez egy segéd-tanfel­ügyelői állás szervezése iránt. Magyar­országon mintegy 116 segódtanfelügyelő van ós ezek közül Békésmegyónek nem jutott egy sem. Pedig olyan kis várme­gyének, mint Csongrád is, van segéd­tanfelügyelője. A miniszter most hÚ3z uj segédtanfelügyelői állásra hirdetett pályázatot. Meg van tehát az alkalom rá, hogy a törvényhatóság kérelmezzen egyet. Mert igy nem tud a saját helyet­tesítéséről gondoskodni. Kondoros község már háromszor kérte iskoláinak államosítását. A kul­tuszminiszter minden esetben megta­gadta a kérelem teljesítését, ellenben kötelezte Kondorost, hogy iskoláit a saját erejéből építtesse és fejleszsze to­vább. Mert a fejlesztés szükséges, atneny­nyiben csak hat iskola van 800 növen­dék befogadására. Legalább még három iskola és három tanerő kell. Á tanfel­ügyelő azt javasolja, hogy Kondoros köteleztessék a törvényhatóság által a szükséges összegnek költségvetésébe való beillesztésére. Veres József nem érti a minisz­ter álláspontját. Másutt államosít nyakra­főre, csak éppen Kondoroson nem, pe­dig az nemzetiségi község. A tanfelügyelő javaslatát tulszigorunak tartja, mert ha Kondorosnak anyagi ereje volna, nem kérvényezte volna annyiszor az államo­sítást. Valami módot kell ta'álni arra, hogy a miniszter legalább is segélyt adjon. A tanfelügyelő felvilágosító meg­jegyzései után elhatározta a bizottság, hogy felir a kultuszminiszterhez Kon­doros községnek a legmagasabb iskolai segélyben való részesítése iránt Á Hollós (Schwarcz) Izidor féle magánelőkószitó iskola ügyében, melynek a tanfelügyelő ez alkalommal bezáratását javasolta : Haviár Dániel indítványára ugy határozott a bizottság, hogy az iskolát nem minősiti ugyan zugiskolának, de törvényellenesnek tartja ós mint ilyen ellen, feljelentéssel él a kultuszminiszternél. Tiszti ügyész jelentése, a Bolza-féle Körös-terrasz. Zöldy Géza dr, megyei tiszti fő­ügyész jelentése után, melyben a békési kir. járásbíróságnak két egészségtelen illemhely eltávolítása érdekében beadott kórelme keltett huzamosabb vitát: P e r­s i n a Alfrédnak, az államópitészeti hi­vatal főnökének jelentése következett, melyben a Bolza-féle Körös-terrasz ügye volt a legérdekesebb. Gróf B o 1 z a Pálnak ugyanis a szarvasi holt Körösön terrasz-engedélyt adott a főszolgabíró. A határidő már lejárt s a főszolgabíró az engedélyt új­ból meghosszabbította. Az alispán azon­ban a főszolgabíró határozatának fel­oldása mellett akként rendelkezőit, hogy mivel az engedély hatálya már lejárt: uj eljárást kell megindítani ós uj enge­dély szükséges. Az államópitészeti hiva­tal főnöke ezzel szemben a főszolgabírói határozat jóváhagyását indítványozta Nagy vita indult meg erre, melyben Ambrus alispán, Lukács László, D a i m e 1 főjegyző, Török Gábor ós Haviár Dániel vettek részt. A vita a körül forgott, hogy az alispán határo­zata érdeminek tekinthető-e, vagy sem. Haviár Dániel a mellett érvelt, hogy a határozat érdemi, tehát az ellene be­nyújtott felebbezóst vissza kell utasítani'; végeredményben a bizottság a Haviár álláspontjához járult hozzá. Ezután még az árvaügyi fellebb­viteli küldöttség működéséről tett jelen­tést az árvaszéki elnök s az ülés délután 5 óra tájban véget ért. Egy kis vasút rendbehozatala. A gyulavidéki helyiérdekű va3ut ügye. Annak idején néhány sorral meg­emlékeztünk már arról, hogy december 3-án értekezlet volt a kereskedelmi mi­nisztériumban a gyulavidéki helyiérdekű vasút anyagi ügyeinek rendezése céljá­ból. A kis vasút ujabb időben már úgy­szólván a tönk szélén állott. Bevétele olyan kevésre rúgott, hogy abból úgy­szólván lehetetlen volt prosperálnia. Áz állam ugyan julius 31-én átvette, de adósságai móg ezután is fedezetlenül maradtak. Ennek rendezése végett ült össze az értekezlet, melynek jegyző­könyve most érkezett meg az alispáni hivatalhoz. A jegyzőkönyv adataiból a követke­zőket ragadjuk ki: Jelen voltak az ér­tekezleten : a kereskedelmi minisztérium képviseletében : H a 1 á c s y László mi­niszteri tanácsos, S z ü t s Andor min. titkár, Korányi Kálmán,műszaki ta­nácsos, J u s n e r Oszkár MÁV. főellenőr, Oláh Gábor dr. MÁV. fogalmazó, mint jegyző ; a pénzügyminisztérium részéről G r ü n n János min. osztálytanácsos ; a vasúti ós hajózási főfelügyelőség Ré­széről N á v a y Ernő biztos; a MÁV. igazgatósága részéről B r e t s c h Károly felügyelő ; Békésvármegye részéről A m­b r u s Sándor alispán ; Gy. H. É. V. részéről pedig Sternberg Albert ós B i 1 i t z Sándor. Az értekezleten H a 1 á c s y minisz­teri tanácsos elnökölt, aki mindenekelőtt vázolta röviden a Gy. H. É. V. pénz­ügyeinek történetét. A vasút üzembeho­zatala előtt a tőke 1.000,000 koronában elgázolja őket. Ó, mi vagyunk a hősök, kik nem futunk előle, hanem dacosan szembe nézünk vele. S képzelje, én, a vézna, erőtlen, akit egy szélfuvásra kö­högési roham fog el s éjszakánkónt láz gyötör, rettegett hősnek vagyok ki­kiáltva, spaddsainnak, ós mindezt azért, mert nem volt félteni valóm. — Ma reggel még reméltem. Hisz tudja? Belekötöttem Maróthy Györgybe. Félelmes céllövő, a montecarlói galamb­versenyek hőse. A sértés nagyon sú­lyos volt. Pisztoly-párbajban állapod­tunk meg. Az elmúlt éjszakát rendkívül jól töltöttem. „Meg fogsz halni — gon­doltam — ifjúságod teljében, mig szép asszonyok csókja ég az ajkadon, bará­taid ünneplése közben." — Talán még néhány arany is ma­rad a zsebedben, mint Zrínyinek az utolsó kirohanáskor. Szerelmes asszo­nyok fogják olvasni irásaidnt és meg­siratják virágos ifjúságodat. Ó, hisz ha az embernek nincs már remélni valója az élettől, még mindig joga lehet egy szép temetésre! — A segédeim furcsán néztek össze, mikor reggel a doktorral értem jöttek. Szegény Don Kisott, — gondolták ma­gukban, — most is pózol. Jókedvűnek tetteti magát, holott talán sírni szeretne. 0, ha tudták volna, hogy a szivem örömmámorban reszket; hogy nem te­metésre készülök, hanem lakodalomba! A poros uton a tavaszi orgonák illatát éreztem, a kocsirobajban szerelmi dalok csendültek felém. Köhögési roham fogta el. Halvány arca vérpirossá vált. Az ablakhoz lépett s felrántotta A tavaszi est üde lehellete egész erejével csapott be. Állott-e már, uram, harminc lépés távolságban egy jól irányzott pisztoly csöve előtt ? Hallotta-e a halál angya­lait elsuhanni a füle mellett ? Érezte-e az erdők illatát, a föld szerelmének uj­jongó himnuszát, vagy tompa, üres le­hangoltság vett erőt a lelkén ? Ó, én állottam ott. Kezem nem remegett a fegyver ravaszán. Nyitott szemmel bá­multam arcába a halálnak. Kissé ingadozva tettem meg előre az öt lépést. Ellenfelem alakja össze­olvadt a kék égboltozattal. A kilencedik olvasásánál felkaptam a fegyvert és lőttem. Nem találtam. Előre jött ő is öt lépéssel. Arca, láttam, halálsáppadt volt. Szivem vadul dobogott. Szememet félig lehunytam, hogy utoljára szívjam magamba az ápri­lisi szellő illatát. Milyen boldogság volt. A föld, a rét, az erdő tavaszról és sze­relemről suttogott. Ő nem tévedhet. Az egész csak husz lépés távolság. Teljes alakommal állottam szembe. Karjaimat kissé széttártam, hogy annál biztosabb célpontul szolgálják. Néhány másod­percig célozott, fegyvere a szivemnek volt irányítva. Éreztem rejtélyes erejét, melyet sok évi gyakorlat, a pisztoly titkának kitűnő ismerése és nagy ké­pességei nyújtottak neki. Az egész talán csak egy pillanatig tartott. . . . Ekkor felkapta a fegyvert. Belelőtt az üres levegőbe, a pisz­tolyt messze, maga fölé emelte. Az égen néhány bárányfelhő úszott. Hideg borzongás futott át rajtam. Szemem elborította a düh, 0, ez ellen­felem nem gentleman. Nem adna ke­gyelmet annak, aki nem kérte ós akire ez halálos sértés. -- Ne a felhőkkel párbajozzék, ha­nem velem ! Kiáltottam át hozzá vadul, megfe­! ledkezve minden illemről, amit a kó­i dexek, a galanteria ós a lovagias mór­j kőzésben köteles udvariasság előírnak. Befejezettnek tekintettem a viadalt. 1 Futottam egyenesen a kocsim felé. A fárbajt nem akartam folytatni. Segédeim ijedten kapacitáltak. — Ha nem békülnek ki, tartsák be legalább a feltételeket: A másik golyó­váltás. Engedni voltam kénytelen. Ó, a gentlemanlike erősebb erkölcsi érzé­sünknél. Felállottunk. Hallottam a fák gúnyos sóhajtását. Számoltak. Minden összebo­rult körülöttem. üs a harmadik olvásásánál ugy lőttem fejbe, hogy azt sem mondhatta, hogy köszönöm 1 Elhallgatott. Cigarettáját szórakozot­tan tette le az ezüst müvü hamutartóra. Az ablakon át a szomszéd erkély felől idehallatszott a zongora játék elhaló akkordja, Nem lehetett tisztán kivenni, talán Moszkovszky szerelmi keringője volt. Felállott. Az órájára nézett. — Ostobaság volt. Pillanatnyi fel­hevülésben elkövetett gyilkosság. Vár­nom kellett volna. Néhány pillanat és én esem össze holtan, megváltva min­den szenvedésemtől Most szöknöm kell innen. Holnap reggel utazom. Hova? Móg magam sem tudom. Valami messze­földre, ahol elnyomott népek küzdenek a szabadságért. Talán nagyobb szeren­csém lesz abban a játékban, ahol a har­cot ágyú erő mellett vívják s nagy emberi igazságok forognak kockán. Az ismerőseim azt fogják mondani, hogy bolondság, de azért mégis a legoko­sabb, amit tehetek. volt előirányozva. Ez összegből azonban részvények" utján csak 800,000 korona folyt b, úgyhogy a vállalatnak ezzel az összeggel kellett működését megkez­denie. E miatt már kezdettől fogva nagy­anyagi gondokkal kellett küzdenie. Rö­vid idő alatt a kiadásokat nem lehetett másképen fedezni, mint kölcsönök utján. Hosszas tárgyalások után végre ez óv julius 31-én a MÁV. saját kezelésébe vette át a vasutat. Ekkor azonban már 1.000,000 korona kevésbbé sürgős és 450 ezer kor. sürgős adóssága volt. Az adós­ságok fedezésére kapott ugyan az igaz­gatóság állami kölcsönt, de az kevésnek bizonyult, ugy hogy más módon kellett a vállalat anyagi ügyeinek rendbehozata­láról gondoskodni. Az elnök ismertető beszéde után B i 1 i t z Sándor a Gy. H. É. V. igazga­tója világosította fel az órtekezletetet az adósságok eredetéről. Az összes épít­kezési költségek 1.709'892 koronára rúg­tak, tehát már itt mutatkozott az elő­irányzott tőkén fölül 709,892 korona túllépés. Aztán a kiadások fedezésére felvett különböző kölcsönökkel növe­kedett az adósság 1.450,000 koronára. Leszámítva az átvétel után adott állami kölcsönt a társaság jelenlegi összes idegen adóssága 1.035,392 kouonát tesz ki. En­nek az eltüntetéséről kell gondoskodni. Többek hozzászólása után az érte­kezlet a legsikeresebb orvoslását abban találná ez állapotnak, ha az igazgatóság 80°/o-os árfolysmmal 1294.200 kor. ér­tékű részvényt bocsátana ki. Figyelembe véve azt is, hogy a forgalom egyre fo­kozottabb növekedése folytán a társu­lat bevétele évenkint mintegy 210,000 koronát fog kitenni: e két alapon le­hetne valamely pénzintézettel tárgya­lásba bocsátkozni, amely az anyagi ügyek teljes rendbehozatalára vállal­koznék. Az értekezlet ilyen értelemben is határozott. A Gyulavidóki Helyiérdekű Vasútra tehát ezek után jobb napok fognak derülni. Egy adóügyi jegyző nyugdíjazási ügye. Vita az alispáni jelentés körül, A hétfői közigazgatási bizottsági ülésen huzamosabb vitára adott okot Nagy Gábor békési adóügyi jegyző nyugdíjazási ügye. Annak idején meg­irtuk, hogy nevezett hivatalnoknál sok olyan visszaélésnek ós szabálytalanság­nak jöttek nyomára, melyek a fegyelmi megindítását tették volna szükségessé­Ennek az elkerülése végett adta be hir­telen Nagy Gábor lemondását és nyug­díjazás iránti kérelmét a főszolgabíró­hoz. Az alispáni jelentésben az eset csak ugy van felemlítve, hogy „Nagy Gábor adóügyi jegyző lemondott". Ez a rövidség adott okot a megindult vitára. Török Gábor dr. felfogása szerint: aki lemond állásáról, annak nincs nyug­díjigénye. Ugy tudja, a szabályrendelet is ekként intézkedik. Nagy Gábor hir­telen adta be lemondási és nyugdíjazás iránti kérvényét, mert szabálytalansá­goknak jöttek a nyomára. Kórvénynyel pedig a felelősség alól kibújni nem le­het. Mielőtt további előterjesztést tenne, szeretné tudni, mi e kórdósben a köz­igazgatási bizottság álláspontja? Kér­heti-e lemondott ember a nyugdíjazta­tását? Ambrus Sándor alispán : Az ügy iratai móg nem nyertek elintézést ugyan, de ahogy beléjük pillantott, azt a meg­győződést szerezte, hogy a lemondás a nyugdíjigény épségben tartásával tör­tént. Különben is a lemondás csak a főszolgabírónak jelentetett be, aki pedig nem illetékes elfogadására Nagy ellen fegyelmi eljárás sem volt inditva, tehát a nyugdíjazási kérvényt beadhatta. Kü­lönben is e kérdés fölött elsősorban a képviselőtestület dönt s csak azután ke­rül a jegyzői nyugdijválasztmány elbí­rálása alá. Török Gábor : Az adóügyi jegyző két kérvényt is adott be: lemondás ós nyugdíjazás iránt. Két kérvény pedig nem tekinthető egynek. A szolgabíró a lemondást elfogadta s a képviselőtestü­letnek is ilyen értelmű értesítést kül­dött. Szerinte, ha figyelembe veszik a lemonyást, akkor nem kórheti a jegyző nyugdíjazását; ha pedig a nyugdíjazási kérvényt veszik figyelembe, akkor a jegyzőnek hivatalát tovább kellene foly­tatnia a kérvény elintézéséig. De a kö­rülmények nyomása alatt adta be Nagy a lemondási kórvényt, mert fegyelmi eljárást kapott volna maga ellen. Sza­badságot nem kért ós hivatalába móg sem jár. Mily cimen? Oly nagyfokú

Next

/
Thumbnails
Contents