Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-17 / 101. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZI ONT bizva, a segédgyámi állást adja át tulajdonképpeni rendeltetésének. Békés község elöljárósága ekkor kérvényt intézett az árvaszéki elnökhöz, melyben hivatkozva az eddigi szokásokra ós a főpénztári hivatal terhes teendőire, kéri az intézkedés figyelmen kivül hagyását, illetve a régi állapot fentartását. A bizottság Török Gábor felszólalása után, ki ez anomáliák okául a felettes hatóságok lagymatag érdeklődését tüntette föl és sürgette a szabályrendelet szigorú végrehajtását: elhatározta, hogy Békés községet kérelmével elutasítja ós elrendeli a gyámpénztárnak a főpénztárral való kezelését. Dr. Tarjáni felfüggesztése. Főorvosi jelentés Dr. Tarjáni Rezső, csaba-erzsótiethelyi községi orvos ellen F e r e n c z y Árpád gyógyszerész több randbali panaszt adott be, ugyhog.y el kellett ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelni, melyet Seiler főszolgabíró folytatott le. A vizsgálat eredménye az lett, hogy Ambrus alispán Tarjánit állásától felfüggesztette. Időközben Tarjáni ellen ujabb panaszok is érkeztek az alispáni hivatalhoz, igy a gyulai munkásbiztositó pénztáré, mely 50 kor. pénzbüntetésre ítélte. Beérkezett dr. Szondi Lajos járásorvos orvosi véleménye is, mely Tarjáni egészségi állapotáról nem vaiami kedvezően nyilatkozott. Tarjáni ez orvosi jelentés ellensúlyozásául R e i 11 e r Camilló budapesti egyetemi asszisztens bizonyítványát nyújtotta be, mely őt teljesen egészségesnek nyilvánítja. Egyidejűleg a felfüggesztés ellen terjedelmes felebbezéssel élt, melyben fegyelmi ügyének és meghurcoltatásának okául Ferenczy ^rpád gyógyszerész gyűlölködését tünteti föl, aki régóta dühös már rá, mert nem szokott, a szegénynápre való tekintettel drága recepteket irni. A bizottság tekintettel arra, hogy Tarjáni dr. már egy izben 400 korona pénzbüntetésre voit ítélve különböző mulasztások miatt és hogy az egészséges voltát igazoló asszisztensi bizonyítvány miatt móg súlyosabb beszámítás alá esnek ujabb mulasztásai: nem ad helyet a felebbezésnek és jóváhagyja az alispán felfüggesztő rendelkezését. Zöldy János dr. főorvos felolvassa Bókésvármegye november havi közegészségügyi viszonyairól szóló jelentését. E szerint novemberben kedvezőtlenebbek voltak az állapotok, mint az előző hónapban. Különösen a hurutos bántalmak terjedtek el, ami a nedves és hűvös időjárásnak tulajdonitható. Halálok legtöbb esetban a tüdő vész volt. A ragadós betegségek közül a hasihag.ymáz uralkodott különösen Csabán és Tótkomlóson. Az uj pénzügyigazgató bemntatkozása. Tanfelügyelői jelentés. R o e d i g e r Gyula pénzügyigazgató, ki most jelent meg először a bizottság ülésén, meghatottan mond köszönetet azért a szives hangú fogadtatásért ós üdvözlésért, melyben a bizottság'részesítette mult ülése alkalmával. ígéri, hogy minden igyekezetével törekszik érdemessé lenni a bizottság jóindulatára. (Éljenzés.) E bevezető szavak után felolvassa jelentésót, mely szerint a november havi egyenes adóbevétel 527-86 koronával volt kevesebb, mint a mult év ugyané hónapjában. A hadmentességi adó ellenben 34914 koronával volt kedvezőtlenebb. A jelentést a bizottság tudomásul vette. M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő jelentése keretében kérte a közigazgatási bizottságot, hogy intézzen fölterjesztést a kultuszminiszterhez egy segéd-tanfelügyelői állás szervezése iránt. Magyarországon mintegy 116 segódtanfelügyelő van ós ezek közül Békésmegyónek nem jutott egy sem. Pedig olyan kis vármegyének, mint Csongrád is, van segédtanfelügyelője. A miniszter most hÚ3z uj segédtanfelügyelői állásra hirdetett pályázatot. Meg van tehát az alkalom rá, hogy a törvényhatóság kérelmezzen egyet. Mert igy nem tud a saját helyettesítéséről gondoskodni. Kondoros község már háromszor kérte iskoláinak államosítását. A kultuszminiszter minden esetben megtagadta a kérelem teljesítését, ellenben kötelezte Kondorost, hogy iskoláit a saját erejéből építtesse és fejleszsze tovább. Mert a fejlesztés szükséges, atnenynyiben csak hat iskola van 800 növendék befogadására. Legalább még három iskola és három tanerő kell. Á tanfelügyelő azt javasolja, hogy Kondoros köteleztessék a törvényhatóság által a szükséges összegnek költségvetésébe való beillesztésére. Veres József nem érti a miniszter álláspontját. Másutt államosít nyakrafőre, csak éppen Kondoroson nem, pedig az nemzetiségi község. A tanfelügyelő javaslatát tulszigorunak tartja, mert ha Kondorosnak anyagi ereje volna, nem kérvényezte volna annyiszor az államosítást. Valami módot kell ta'álni arra, hogy a miniszter legalább is segélyt adjon. A tanfelügyelő felvilágosító megjegyzései után elhatározta a bizottság, hogy felir a kultuszminiszterhez Kondoros községnek a legmagasabb iskolai segélyben való részesítése iránt Á Hollós (Schwarcz) Izidor féle magánelőkószitó iskola ügyében, melynek a tanfelügyelő ez alkalommal bezáratását javasolta : Haviár Dániel indítványára ugy határozott a bizottság, hogy az iskolát nem minősiti ugyan zugiskolának, de törvényellenesnek tartja ós mint ilyen ellen, feljelentéssel él a kultuszminiszternél. Tiszti ügyész jelentése, a Bolza-féle Körös-terrasz. Zöldy Géza dr, megyei tiszti főügyész jelentése után, melyben a békési kir. járásbíróságnak két egészségtelen illemhely eltávolítása érdekében beadott kórelme keltett huzamosabb vitát: P e rs i n a Alfrédnak, az államópitészeti hivatal főnökének jelentése következett, melyben a Bolza-féle Körös-terrasz ügye volt a legérdekesebb. Gróf B o 1 z a Pálnak ugyanis a szarvasi holt Körösön terrasz-engedélyt adott a főszolgabíró. A határidő már lejárt s a főszolgabíró az engedélyt újból meghosszabbította. Az alispán azonban a főszolgabíró határozatának feloldása mellett akként rendelkezőit, hogy mivel az engedély hatálya már lejárt: uj eljárást kell megindítani ós uj engedély szükséges. Az államópitészeti hivatal főnöke ezzel szemben a főszolgabírói határozat jóváhagyását indítványozta Nagy vita indult meg erre, melyben Ambrus alispán, Lukács László, D a i m e 1 főjegyző, Török Gábor ós Haviár Dániel vettek részt. A vita a körül forgott, hogy az alispán határozata érdeminek tekinthető-e, vagy sem. Haviár Dániel a mellett érvelt, hogy a határozat érdemi, tehát az ellene benyújtott felebbezóst vissza kell utasítani'; végeredményben a bizottság a Haviár álláspontjához járult hozzá. Ezután még az árvaügyi fellebbviteli küldöttség működéséről tett jelentést az árvaszéki elnök s az ülés délután 5 óra tájban véget ért. Egy kis vasút rendbehozatala. A gyulavidéki helyiérdekű va3ut ügye. Annak idején néhány sorral megemlékeztünk már arról, hogy december 3-án értekezlet volt a kereskedelmi minisztériumban a gyulavidéki helyiérdekű vasút anyagi ügyeinek rendezése céljából. A kis vasút ujabb időben már úgyszólván a tönk szélén állott. Bevétele olyan kevésre rúgott, hogy abból úgyszólván lehetetlen volt prosperálnia. Áz állam ugyan julius 31-én átvette, de adósságai móg ezután is fedezetlenül maradtak. Ennek rendezése végett ült össze az értekezlet, melynek jegyzőkönyve most érkezett meg az alispáni hivatalhoz. A jegyzőkönyv adataiból a következőket ragadjuk ki: Jelen voltak az értekezleten : a kereskedelmi minisztérium képviseletében : H a 1 á c s y László miniszteri tanácsos, S z ü t s Andor min. titkár, Korányi Kálmán,műszaki tanácsos, J u s n e r Oszkár MÁV. főellenőr, Oláh Gábor dr. MÁV. fogalmazó, mint jegyző ; a pénzügyminisztérium részéről G r ü n n János min. osztálytanácsos ; a vasúti ós hajózási főfelügyelőség Részéről N á v a y Ernő biztos; a MÁV. igazgatósága részéről B r e t s c h Károly felügyelő ; Békésvármegye részéről A mb r u s Sándor alispán ; Gy. H. É. V. részéről pedig Sternberg Albert ós B i 1 i t z Sándor. Az értekezleten H a 1 á c s y miniszteri tanácsos elnökölt, aki mindenekelőtt vázolta röviden a Gy. H. É. V. pénzügyeinek történetét. A vasút üzembehozatala előtt a tőke 1.000,000 koronában elgázolja őket. Ó, mi vagyunk a hősök, kik nem futunk előle, hanem dacosan szembe nézünk vele. S képzelje, én, a vézna, erőtlen, akit egy szélfuvásra köhögési roham fog el s éjszakánkónt láz gyötör, rettegett hősnek vagyok kikiáltva, spaddsainnak, ós mindezt azért, mert nem volt félteni valóm. — Ma reggel még reméltem. Hisz tudja? Belekötöttem Maróthy Györgybe. Félelmes céllövő, a montecarlói galambversenyek hőse. A sértés nagyon súlyos volt. Pisztoly-párbajban állapodtunk meg. Az elmúlt éjszakát rendkívül jól töltöttem. „Meg fogsz halni — gondoltam — ifjúságod teljében, mig szép asszonyok csókja ég az ajkadon, barátaid ünneplése közben." — Talán még néhány arany is marad a zsebedben, mint Zrínyinek az utolsó kirohanáskor. Szerelmes asszonyok fogják olvasni irásaidnt és megsiratják virágos ifjúságodat. Ó, hisz ha az embernek nincs már remélni valója az élettől, még mindig joga lehet egy szép temetésre! — A segédeim furcsán néztek össze, mikor reggel a doktorral értem jöttek. Szegény Don Kisott, — gondolták magukban, — most is pózol. Jókedvűnek tetteti magát, holott talán sírni szeretne. 0, ha tudták volna, hogy a szivem örömmámorban reszket; hogy nem temetésre készülök, hanem lakodalomba! A poros uton a tavaszi orgonák illatát éreztem, a kocsirobajban szerelmi dalok csendültek felém. Köhögési roham fogta el. Halvány arca vérpirossá vált. Az ablakhoz lépett s felrántotta A tavaszi est üde lehellete egész erejével csapott be. Állott-e már, uram, harminc lépés távolságban egy jól irányzott pisztoly csöve előtt ? Hallotta-e a halál angyalait elsuhanni a füle mellett ? Érezte-e az erdők illatát, a föld szerelmének ujjongó himnuszát, vagy tompa, üres lehangoltság vett erőt a lelkén ? Ó, én állottam ott. Kezem nem remegett a fegyver ravaszán. Nyitott szemmel bámultam arcába a halálnak. Kissé ingadozva tettem meg előre az öt lépést. Ellenfelem alakja összeolvadt a kék égboltozattal. A kilencedik olvasásánál felkaptam a fegyvert és lőttem. Nem találtam. Előre jött ő is öt lépéssel. Arca, láttam, halálsáppadt volt. Szivem vadul dobogott. Szememet félig lehunytam, hogy utoljára szívjam magamba az áprilisi szellő illatát. Milyen boldogság volt. A föld, a rét, az erdő tavaszról és szerelemről suttogott. Ő nem tévedhet. Az egész csak husz lépés távolság. Teljes alakommal állottam szembe. Karjaimat kissé széttártam, hogy annál biztosabb célpontul szolgálják. Néhány másodpercig célozott, fegyvere a szivemnek volt irányítva. Éreztem rejtélyes erejét, melyet sok évi gyakorlat, a pisztoly titkának kitűnő ismerése és nagy képességei nyújtottak neki. Az egész talán csak egy pillanatig tartott. . . . Ekkor felkapta a fegyvert. Belelőtt az üres levegőbe, a pisztolyt messze, maga fölé emelte. Az égen néhány bárányfelhő úszott. Hideg borzongás futott át rajtam. Szemem elborította a düh, 0, ez ellenfelem nem gentleman. Nem adna kegyelmet annak, aki nem kérte ós akire ez halálos sértés. -- Ne a felhőkkel párbajozzék, hanem velem ! Kiáltottam át hozzá vadul, megfe! ledkezve minden illemről, amit a kói dexek, a galanteria ós a lovagias mórj kőzésben köteles udvariasság előírnak. Befejezettnek tekintettem a viadalt. 1 Futottam egyenesen a kocsim felé. A fárbajt nem akartam folytatni. Segédeim ijedten kapacitáltak. — Ha nem békülnek ki, tartsák be legalább a feltételeket: A másik golyóváltás. Engedni voltam kénytelen. Ó, a gentlemanlike erősebb erkölcsi érzésünknél. Felállottunk. Hallottam a fák gúnyos sóhajtását. Számoltak. Minden összeborult körülöttem. üs a harmadik olvásásánál ugy lőttem fejbe, hogy azt sem mondhatta, hogy köszönöm 1 Elhallgatott. Cigarettáját szórakozottan tette le az ezüst müvü hamutartóra. Az ablakon át a szomszéd erkély felől idehallatszott a zongora játék elhaló akkordja, Nem lehetett tisztán kivenni, talán Moszkovszky szerelmi keringője volt. Felállott. Az órájára nézett. — Ostobaság volt. Pillanatnyi felhevülésben elkövetett gyilkosság. Várnom kellett volna. Néhány pillanat és én esem össze holtan, megváltva minden szenvedésemtől Most szöknöm kell innen. Holnap reggel utazom. Hova? Móg magam sem tudom. Valami messzeföldre, ahol elnyomott népek küzdenek a szabadságért. Talán nagyobb szerencsém lesz abban a játékban, ahol a harcot ágyú erő mellett vívják s nagy emberi igazságok forognak kockán. Az ismerőseim azt fogják mondani, hogy bolondság, de azért mégis a legokosabb, amit tehetek. volt előirányozva. Ez összegből azonban részvények" utján csak 800,000 korona folyt b, úgyhogy a vállalatnak ezzel az összeggel kellett működését megkezdenie. E miatt már kezdettől fogva nagyanyagi gondokkal kellett küzdenie. Rövid idő alatt a kiadásokat nem lehetett másképen fedezni, mint kölcsönök utján. Hosszas tárgyalások után végre ez óv julius 31-én a MÁV. saját kezelésébe vette át a vasutat. Ekkor azonban már 1.000,000 korona kevésbbé sürgős és 450 ezer kor. sürgős adóssága volt. Az adósságok fedezésére kapott ugyan az igazgatóság állami kölcsönt, de az kevésnek bizonyult, ugy hogy más módon kellett a vállalat anyagi ügyeinek rendbehozataláról gondoskodni. Az elnök ismertető beszéde után B i 1 i t z Sándor a Gy. H. É. V. igazgatója világosította fel az órtekezletetet az adósságok eredetéről. Az összes építkezési költségek 1.709'892 koronára rúgtak, tehát már itt mutatkozott az előirányzott tőkén fölül 709,892 korona túllépés. Aztán a kiadások fedezésére felvett különböző kölcsönökkel növekedett az adósság 1.450,000 koronára. Leszámítva az átvétel után adott állami kölcsönt a társaság jelenlegi összes idegen adóssága 1.035,392 kouonát tesz ki. Ennek az eltüntetéséről kell gondoskodni. Többek hozzászólása után az értekezlet a legsikeresebb orvoslását abban találná ez állapotnak, ha az igazgatóság 80°/o-os árfolysmmal 1294.200 kor. értékű részvényt bocsátana ki. Figyelembe véve azt is, hogy a forgalom egyre fokozottabb növekedése folytán a társulat bevétele évenkint mintegy 210,000 koronát fog kitenni: e két alapon lehetne valamely pénzintézettel tárgyalásba bocsátkozni, amely az anyagi ügyek teljes rendbehozatalára vállalkoznék. Az értekezlet ilyen értelemben is határozott. A Gyulavidóki Helyiérdekű Vasútra tehát ezek után jobb napok fognak derülni. Egy adóügyi jegyző nyugdíjazási ügye. Vita az alispáni jelentés körül, A hétfői közigazgatási bizottsági ülésen huzamosabb vitára adott okot Nagy Gábor békési adóügyi jegyző nyugdíjazási ügye. Annak idején megirtuk, hogy nevezett hivatalnoknál sok olyan visszaélésnek ós szabálytalanságnak jöttek nyomára, melyek a fegyelmi megindítását tették volna szükségesséEnnek az elkerülése végett adta be hirtelen Nagy Gábor lemondását és nyugdíjazás iránti kérelmét a főszolgabíróhoz. Az alispáni jelentésben az eset csak ugy van felemlítve, hogy „Nagy Gábor adóügyi jegyző lemondott". Ez a rövidség adott okot a megindult vitára. Török Gábor dr. felfogása szerint: aki lemond állásáról, annak nincs nyugdíjigénye. Ugy tudja, a szabályrendelet is ekként intézkedik. Nagy Gábor hirtelen adta be lemondási és nyugdíjazás iránti kérvényét, mert szabálytalanságoknak jöttek a nyomára. Kórvénynyel pedig a felelősség alól kibújni nem lehet. Mielőtt további előterjesztést tenne, szeretné tudni, mi e kórdósben a közigazgatási bizottság álláspontja? Kérheti-e lemondott ember a nyugdíjaztatását? Ambrus Sándor alispán : Az ügy iratai móg nem nyertek elintézést ugyan, de ahogy beléjük pillantott, azt a meggyőződést szerezte, hogy a lemondás a nyugdíjigény épségben tartásával történt. Különben is a lemondás csak a főszolgabírónak jelentetett be, aki pedig nem illetékes elfogadására Nagy ellen fegyelmi eljárás sem volt inditva, tehát a nyugdíjazási kérvényt beadhatta. Különben is e kérdés fölött elsősorban a képviselőtestület dönt s csak azután kerül a jegyzői nyugdijválasztmány elbírálása alá. Török Gábor : Az adóügyi jegyző két kérvényt is adott be: lemondás ós nyugdíjazás iránt. Két kérvény pedig nem tekinthető egynek. A szolgabíró a lemondást elfogadta s a képviselőtestületnek is ilyen értelmű értesítést küldött. Szerinte, ha figyelembe veszik a lemonyást, akkor nem kórheti a jegyző nyugdíjazását; ha pedig a nyugdíjazási kérvényt veszik figyelembe, akkor a jegyzőnek hivatalát tovább kellene folytatnia a kérvény elintézéséig. De a körülmények nyomása alatt adta be Nagy a lemondási kórvényt, mert fegyelmi eljárást kapott volna maga ellen. Szabadságot nem kért ós hivatalába móg sem jár. Mily cimen? Oly nagyfokú