Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-06 / 98. szám

BÉKESMEGTEI KÖZLÖNY Az Ármentesitő Társulatok államosítása. A képviselőházban most folyó költségvetés tárgyalásánál, a földmivelésügyi budgetnél a.gyomai választókerület képviselője : F á b r y Károly felszólalt és a birtokosságra nehezedő súlyos ártéri terhekről a következő tartalmas beszédet mondotta: Igen tisztelt Képviselőház! Sajnálatraméltónak tartom, hogy azzal a kérdéssel, amely Magyarországon olyan sokaknak, mondhatni százezreknek érdeké, olyan mélyen érinti, mint a vizszabályozás kérdése, oly kevesen foglalkoznak. Még inkább sajnálom, hogy éppen azok, akik talán foglalkozásuknál vagy hivatásuknál, vagy nagyobb szakismereteiknél fogva hivatva volnának arra, hogy ebben a kérdésben észrevételeiket, netáni kifogásaikat megtegyék, vagy esetleg iránytadó felszólalásukkal hozzá is járuljanak az itt létező bajok orvoslásához, tartózkodnak a hozzászólástól. Hogy ezt a kérdést most másodszor is felhozom — aki ezzel behatóan nem foglalkozom — teszem ezt nem valami szereplési vágyból, sem pedig valami közvetett vagy közvetlen érdekből, még kevésbbé az árviztársulatok elleni valami animozitásból vagy ellenszenvből, hanem csak azon nagy közérdekből, amely százezreket érinti, teszem abból az együttérzésből ós részvétből fakadó jóakaratból, amely engem L áthat azoknak sérelme folytán, kiknek hangos panaszait folytonosan halljuk a folyton ós folyton emelkedő, meg nem szüaő ártéri adóknak terhe miatt 1908 március 18-én felhívtam a földmivelésügyi minister ur figyelmét ezen mizériára, ezen annyi embernek érdekét mélyen, majdnem a csontig érintő panaszokra ós ezen csak általánosságban elmondott egyszerű kis beszédem meglehetős feltűnést keltett az érdekelt vidéken, de ezen felszólalásomnak súlyt inkább az adott, hogy eleven, fájó sebeket érintett. Ezen beszéddel foglalkoztak a hírlapok, tágyalták egyes körök, az olvasó-egyletekben felolvasták, sőt Békésmegyében népgyiiléseket is tartottak, amelyeken elhatározták, hogy az általam kifejezett irányb in az országgyűléshez is fel fognak irni. Hogy ez a felszólalásom a lelkekben olyan mély barázdát hasitott, azt nem tulajdonítom az egyszerű felszólalás érdemének, hanem annak, hogy ez a kérdés, ha itt a parlamentben bármiként is inegérintetik, megbolygattatik, ezreknek, sőt százezreknek érdeklődését hívja fel. Ezen súlyos és fájdalmas, a gazdákra, földbirtokosokra és különösen a kisgazdákra olyan mélyen ható teher megérdemli a t. Háznak, az egész kormánynak, de különösen a földmivelésügyi miniszternek figyelmét és azt a jóakaratot, amelylyel ő minden jogos igény, de különösen a kis exisztenciák igényei és bajai iránt viseltetik, megérdemli, hogy ennek a kérdésnek szanálására is valamely irányban lépeseket tegyen. Ezt a kérdést nem lehet kicsinyelni, mert igen széles érdekeket és köröket érint. A miniszter ur ő excellenciája május 18-án, az általános költségvetés tárgyalása során erre a kérdésre adott válaszában azt mondta, hogy a vízszabályozási és ármentesitő társulatok ügyének államosítását nem igen lehet megengedni, mert ez az öt millió holdnyi területeken — körülbelül ennyire tehető az egész érdekelt terület — igen négy korlátozása lenn 3 a gazdák önrendelkezési jogának Bozóky Árpád t. barátom nyújtott be határozati javaslatot az államosításra vonatkozólag s erre adta a t. miniszter ur ezt a választ. Ugy vélem, hogy nem annyira az ötmillió hold államosításáról, mint inkább arról lehetett volna «zó, és talán inkább arról akart Bozóky Árpád t. baráto n beszélni, hogy az ügyvezetés, az adminisztráció vétessék állami kezelésbe Nem vagyok a minden áron való államosításnak hive, mert hiszen a legközelebbi szomorú múltban is tapasztaltuk, hogy azokra az elemekre, amelyek királyi kinevezéstől függnek, nem számithatunk olyan biztosan, mint azokra, akik az autonómia körében élnek ós nevelkednek fel. De mégis vannak olyan kérdések, amelyeknél ez sokkal lényegesebb, sokkal fontosabb és kívánatosabb, különösen szakkérdésekben, ott az államosítás csak előnyére lehet a támogatást igénylő és érdemlő ügynek. Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést meg lehetne kétfelé osztani és ugy lehetne megoldani, hogy az állam az ármentesitő ós belvizrendező társulatoknak csupán az adminisztrációját venné át, de maga az önkormányzat maradna meg az érdekeltség kezében, vagyis a hozzájárulást ők maguk vetnék ki to! vábbra is. És már ezzel is nagyon so! kat lehetne megtakarítani. Különben e j tekintetben az autonómiát sem nagyon sajnálom, mert itt az autonómia többször zsarnvkságot is jelent. Önmaga szabja meg a hozzájárulási terhet, ami azután nem appellálható meg, hanem jogerőssé válik. A tavasszal elmondott beszédem folytán több rendbeli megkeresést kaptam választókerületemből. Ezek ugyan nem voltak arra szánva, hogy s képviselőház előtt felolvastassanak, mert ezekben csupán hozzám intézett bizalmas előterjesztésekről van szó és ezért ezekből a levelekből ós hatósági, előljárósági előterjesztésekből melyek az ártérbe esett, sokszor erőszakkal, néha igaztalanul bevont érdeklettek ajkáról felhangzanak, csupán néhány szemelvényt leszek bátor felolvasni. Igy p. o. az egyik község főjegyzője azt irja, hogy a társulatok önkormányzati joga valóságos veszedelemmé fajult, a mit megindokol azzal, hogy itt érvényesül a pluralitás teljhatalma, a mely szerint egy-egy nagy birtok ICO 200 —300 szavazattal áll szemben az egyesek szavazatával vagy egyes községnek 15 szavazatával. Igy az uradalom mindig elnyomja az érdekeltséget, nem egyszer önmaga javára, (Igaz ! Ugy van!) nem egyszer a kisemberek hátrányára, (Helyeslés.) nem egyszer kiterjesztve az ármentesitő területet olyanokra is, a kiket a viz sohasem érhet. De nemcsak a pluralitás fejlődik olykor-olykor zsarnoksággá, hanem az a természetes szellemi felsőbbség is, a melylyel a nagybirtokok képviselőik utján birnak. A nagybirtokok ugyanis vagy ahhoz értő szakavatott mérnök által képviseltetik magukat vagy pedig szinte hozzáértő jogászokkal, uradalmi ügyészekkel, mig maga a község legfeljebb a paraszt bírót, vagy a nagyon kevéssé hozzáértő jegyzőt küldheti ki. Ez a nagy értelmi felsőbbség tulsulylyal bir azután az elhatározások meghozatalánál. Már pedig nagyon tekintetbe veendő, hogy nem egyszer vannak ellentétes érdekek, midőn azután a paraszttal fizettetik meg azokat a kiadásokat, a melyek egyeseknek az érdekében történtek. És hogyha alaposan beletekintünk ennek a dolognak a mélyére, (Halljuk !) akkor rájövünk arra, hogy ezen ármentesitő ós belvizszabályozó társulatok tulajdonképpen eleintén csakis a nagybirtokok érdekében létesültek. A jobbágyság idejében ugyanis a lehető legjobb földeket, az ártéren kivül fekvő földeket kapta a jobbágyság, mert a kis parcellából a jobbágy csak ugy tudott megélni, ha az jó föld volt ós mert akkor közös érdeke volt az uradalmaknak, hogy a hozamot mentől bővebben, a legjobb földekből tudják nekik szállítani. Mikor az úrbéri osztozkodás bekövetkezett, a parasztság akkor is megtartotta nagyobbrészt azt a birtokot, amelyiken már évszázadok óta élt és a földesuraknak jutottak a rétek, erdők, legelök és itt-ott árvíznek kitett területek és éppen azért mintegy kárpótlásul sokkal többet kapott erdő, rét, nádas és legelőkből és itt-ott árvíznek kitett szántókból.'Mikor azután mind jobban és jobban rászorultak az uradalmak a nádasok lecsapolására ós amikor bekövetkezett az, hogy fel kellett apránként szántani s réteket, meg a legelőket, jobban kellett hasznosítani azokat az itt-ott árvíznek kitett földeket is, akkor hozatott fel az ártórmentesités eszméje, akkor alakították meg az ár( térmentesitő társulatokat, amelyekbe eleintén csupán csak azt a parasztságot vonták be, melynek szinte rétje, vagy oly legelője, vagy földje volt, amely esetleg ármentesitendő volt. Azonban evés közben jött meg az étvágy 03 akkor mindig jobban és jobban fokozódott az artérfejlesztós, ugy hogy végre kiterjesztették azt mind széleseb' ben és jobban, ugy hogy ma már el: mondhatjuk, hogy nincsen valódi érdekeltség, mert ma már majdnem mindenki érdekelt, aki folyam, vagy viz , tájékán lakik. Az egyik társulat megállapitott egy bizonyos képzeleti vizszinmagasságot, a melyet bármiféle fiktív alapon kimutatva, a minisztérium engedélyezte neki az ártérfejlesztést és ekkor ezen képzeleti vizszin kiterjesztésével elmentek addig, a mig birtak, vagy a mig csak a szomszéd árterülethez nem jutottak. A minisztérium, a melyik engedélyezte a társulatok érdekkörének kiterjesztését, abból indul ki, hogy mentül nagyobb az érdekeltség, annál könnyebben viselheti a terheket, de a milyen áldás ez a valóban elöntéssel fenyegetett érdekeltekre, olyan igazságtalan azokra, kiket a veszedelem messziről sem fenyeget. Magasabb, országos szempontból tekintve, ezeknek az ármentesitő társulatoknak kétségtelenül van hasznuk is, közgazdaságilag jótékony befoI lyást gyakoroltak azáltal, hogy Magyarj országon — a földmivelésügyi miniszter I ur tavaszi kijelentése szerint — mintegy öt millió hold földet tettek megmunkálhatóvá, de megvan abban a "hátrányuk, hogy a nagybirtok sokkal könynyebben bírja ugyanazon terheket, melyek a kisbirtokot sokkal jobban sújtják. Itt a progresszivitás elve megfordítva nyilvánul meg. Egyenlő a teher, mint állami adóalapunk rendszerénél és nem egyenlő a teherkópessóg. Ezért igazságtalan a társulati egyenlő teherviselés, sőt itt annál igazságtalanabb, mert hisz az e teherviselésből származó előnyök sem egyenlők és sokkal nagyobbak azok a nagybirtokosokra, mint a parasztságra. Az az elkeseredés, a melyet ez a kérdés szült, a mely az egész Alföldön el van terjedve, a hol már nem panaszkodnak annyira a közadók terhe ellen, mert hiszen a belátó honpolgárok, a kik tudják, hogy az állam terheihez feltétlenül szükséges hozzájárulni, itt azt nem bírják belátni, hogy miért kell nekik az állami adódnál sokkal nagyobb ártéri terheket viselni? Bozóky Árpád: C^ak azért, hogy az urak miniszteri fizetést húzzanak ! Fábry Károly: Es nagyon sok elkeseredést ós elégületlenséget szül. (Ugy van!) És akkor, amikor ezzel szemben éppen az autonómia miatt sehol sem találhat magának bizonyos segítséget, akkor a szociálizmus ott könnyen találhat talajt. A mi alföldi népünk nem szociálista, csak elégületlen ós más ut hiányában keresi magának a boldogulást á szociálizmusban és keres e más uton a boldogulásra módot. Erre egy tünetet látok most éppen az Alföldön. Egy szövetségnek eszméje hódit, szövetséget alkotnak, úgynevezett „kisgazdák, kisbirtokosok és kisiparosok szövetségét", amelynek ma még nincs politikai tendenciája, amely csupán csak a jobb boldogulás útját tűzte ki célul maga elé, de benne van már e szövetkezésben és egyesülésben az a csira, amely kifejlődve, a nemzeti érdekeket fentartó pártok helyett a nemzetközi szociálizmus érdekszférájába vezetheti őket. Ma még ezek nem tudják talán őket felhasználni, de közvetlenül tudom, az ő körükből figyelmeztettek rá, hogy tegyünk meg mindent a nép terheinek megkönnyítésére és az elógiiletlenség megszüntetésére, mert különben a legrövidebb idő alatt azokat a szövetkezett, egyesitett érdekköröket falaxokkónt képesek lesznek majd a "bujtogató szocialista-izgatók éppen ezen koalíció ellen vezetni. A vizszabályozás terén nagy elkeseredést szülnek többrenibeli körülmények, a melyekről panaszkodnak. Igy arról, hogy némely földet nemcsak egy ártérrel, hanem kettővel is sújtanak. Például azt irja az egyik elöljáróság (olvassa): „Nem elég, hogy a berettyói vizszabályozó társulat kiveszi a maga részét ós az állami adót meghaladó öszszegnól is magasabb járulókot vet ki, hanem ugyanakkor a hortobágy-beretytyói viztársulat is ugyanazon ingatlanokra még oly magas járulékot vet ki. Hogy lehet ez?" Igy panaszkodnak nemcsak ott nálam a kerületben, hanem ugyanilyen panaszokat, sőt még nagyobbakat is hallottam Makón, ahol többrendbeli társulatok ellen már mozgalom is indult meg arra, hogy az államosítás iránt felírjanak, s a városi közgyűlésen is tettek ilyen előterjesztést. Az ilyen terhek, amelyek a földet indirekté sújtják, fokozzák az elégületlenséget. Ha már most hozzáveszük azt, hogy az a föld, illetőleg az egyes emberek azonkívül még állami, megyei, községi, egyházi, betegápolási, katona elszállásolási stb. terheket, sőt még kutyaadót is tartoznak fizetni, akkor rájövünk, hogy mi az elégületlenségnek az oka, rájövünk, hogy a tulajdonos az ő földjét tulajdonkópen bérli, hogy ő saját földjének a bérlője, mert az adója 6—7 forintra is felrúg, amit azelőtt földjéért nem kaphatott volna meg bérül sem. Ezen nem fog segíteni sem a kataszternek újra szervezése, sem az adónak reformálása, mert hiszen az autonómiába, amelyhez a földmivelésügyi miniszter ur kijelentése szerint nem akar hozzányúlni, másnak beleszólása ninc3. Hogy a katasztert sem oly előnyösen fogják reformálni — mint ahogy abban sokan reménykednek — arra nézve ismét egy panaszként előterjesztett esettel állhatunk elő. Nevezetesen Gyoma ós Endrőd községek folyamodtak a pénzügyminiszterhez uj kataszteri felvétel iránt, mit az ottani Wodiánerfé!e birtokok felparcellázása tett szükségessé és indokolttá. Ez tette kívánatossá az uj kataszteri felvételt, m lyet az érdekelt közönség szívósan maga szorgalmazott. Ki is jöttek, meg is csinálták az uj katasztert, nemcsak a felparcellázott földre, de az egész határra kiterjedőleg. Nagy volt az érdeklődés, mindenki remélte, hogy az igazságtalannak tartott osztályozás most helyesbittetni fog, de a helyett az egész vonalon emeltetett. Erre felebbezéssel ól tek. Maga az elöljáróság tanácsolta az illetőknek. A felebbezés folytán ki is jött a felülvizsgálat, amely végigment a határ egyik szélétől a másikig a nélkül, hogy tudatták volna, hol kezdik meg és a dolognak vége az lett, hogy a felebbezés folytán az osztályozás mó§ jobban fölemeltetett mindenütt, elejétől végig ugy, hogy a t. polgártársak kénytelenek voltak felebbezósüket uni sono visszavonni, hogy legalább az maradjon meg, amit első sorban kiszabtak és ne a másodsorban, a felebbezés miatt történt fokozott fölemelés. Igy áll az ártéri és ármentesitő társulatoknak a dolga is, folyton é3 folyton szaporítják az adósságokat, a kiadásokat, nagyobb és ujabb terhekkel sújtják az érdekelteket. Ezt ma?a után vonja az a rendszertelenség is, hogy különböző társulatok, különböző és sokszor egymással ellentétes érdekek szerint fejlesztik és csinálják meg feladataikat, dolgaikat, az egyik társulat kihatással van a másikra is, igy pl. ha az egyik az ő oldalán lévő partot felemeli, akkor a másik is kénytelen, ha nincs is rá szüksége, ugyancsak arra a magasságra felemelni partját, mert nem teheti ki magát annak, hogy a viz éppen az ő oldalán törjön ki, hágja át az ő alacsonyabb partját. Félek attól, hogy az uj adóreform, amelyet legközelebb tárgyalni kell, szintén nem fog semmiféle panaceát e téren hozni, sőt inkább félek attól, hogy abból is ismét csak elógületlenség fog származni. Meg vagyok róla győződve és tudom, hogy a pénzügyminiszter ur legjobb akarattal éppen a földadót akarja leszállítani, éppen ott akar segíteni, ahol legnagyobb is a szükség, hogy e téren a földmives nép, a kisgazda érdekében valami történjék. De méltóztatnak tudni, hogy soha még nem alkottatott egyetlen adótörvény sem akként, hogy közmegelégedést szült volna. Minden adótörvénynek meg vannak a hátrányai, de bizony megvan az a rejtett célja is, hogy fokozza a bevételeket a kincstár javára. Nagyon sajnálom, hogy éppen a mostani koalíciónak ós a többségben levő függetlenségi pártnak kell ezt is megcsinálnia, mert habár tudom, hogy jóindulattal alkotjuk meg a nép részére, de mégis tartok tőle, hogy Esetleges hátrányos következményeit és az ebből fakadó elógületlenség mindenféle megnyilvánulásait mégis C3ak nekünk fog kelleni viselni. Nincs mód rá, olyan törvényt alkotni, amelyben ne legyen esetleg sérelmes és ninc3 oly törvény, amely ellen ne lehessen izgatni, amely ne érintsen, ha mindjárt csak sporadikusan is, egyeseket ártatlanul vagy igazságtalanul. Ennek a kellemetlen hátránya ós felelőssége mindenesetre ismét C3ak a koalíciót fogja sújtani, ferde világításba juttatni, ha mindjárt igaztalanul ós alaptalanul. Mikor ez előtt állunk, akkor én szükségesnek és kívánatosnak tartanám, hogy a földmivelésügyi miniszter ur legalább az ármentesitő társulatok adójánál igyekezzék ezt ellensúlyozni és ez irányban tenni valamit a köz javára. Ha egységes, országos program szerint menne az ármentesitő ós belvíz társulatok szabályozása, munkáiknak kivitele, ha okszerű beosztással, bizonyos áttekinthető program szerint osztatnék be a munka az egész országban, akkor sokat meg lehetne takarítani ugy ez, mint azáltal is, hogy az a töméntelen sok ártértársulat megszűnnék, vagy egyesittetnék. Az a sok hivatalnok, kik annyi sok társulatnál felesleges szám ban is vannak, beoszthatók volnának egy központba, vagy pedig behivhatók volnának a minisztériumba, miáltal sok kezelési költséget meg lehetne takarítani. 1881 ós 1888 óta egyáltalában nem volt árvíz. A társulatok munkáikat majdnem, sőt legtöbb helyütt teljesen befejezték, ugy hogy ma már nincs ; egyéb teendőjük, mint legfeljebb a gá| tak fentartása és a mederrendezés. Erről pl. ime, igy nyilatkozik az egyik község (olvassa): „Az állami kezelés alá való vétel feltétlenül nagy jótétemény volna és nem is volna indokolatlan, mivel a vízszabályozási társulatok missziója jórészt befejezettnek mondható ós ami még megoldatlan feladatnak mutatkozik, az jórészt mederrendezéssel áll összefüggésben, ez pedig állami, nem társulati feladat. A társulati érdekeltség a folyamok szabályozásába milliókat és milliókat ölt bele és ennek most már vége szakadhatnék. Az állam végezné a teendőket és kárpótlásként vonná meg az adórestituciók azon részét, mely a társulatok által a köclsönök törlesztésére lekötve nincs. Az állam saját tisztviselőivel, folyamszabályozási