Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-15 / 92. szám

6 ben s készen van a jó ember. A jövőben tehát a javitó-intézet nem a börtön és a fegyház lesz, hanem a kórház. A tolvajt, a gyujtogatót, a rablót, a gyilkost a biró­ság Ítélete alapján a műtőasztalra fektetik s egy kis operációval becsületes polgárt faragnak belőle. A filadelfiai professzor szerint — s ezt a nézetet már sok tudós vallotta előtte is — minden veszedelem­nek megvan a maga helye az agyban. A tolvajlásnak, iszákosságnak, kártyamániá­Dak fészke megtalálható az agyban s e kinövés el se távolitható. Sőt a sze­relem sem a szivben gyökeredzik, hanem az agyban. Micsoda perspektíva nyílik meg 9 fölfedezésre. Nem lesz többé reményte­len szerelem ! Az orvos kése kigyógyít belőle. És ha majd elkövetkezik az az idő, hogy Lucifernek nem lesz hive a földön, vájjon boldogabb lesz-e az emberiség ? Mielőtt e kérdést feszegetnők, jó lesz^ meg­várni, amig Northrop ur csodatótelére megjön az esetleges cáfolat. Az uj választói jog. János gazda : No, Péter szomszéd, hallja-e, Tud-e olvasni, irni kend ? Péter gazda ! Már hogy tudnók? Ily tudományt Sosem kivánt a régi rend. János gazda : No, akkor hát nem is szaval Követre többet, annyi szent! Péter gazda : Már minthogy én? János gazda : Hiába néz, Ezt igy kívánják odafent. Péter gazda : Hát oszt'ég ki akarja ezt? János gazda : A király meg a parlament. Péter gazda : Hát oszt'ég kelmed érti-e Azt a nagy ákum-bákumot ? János gazda; Egy keveset, amennyi köll, írni-olvasni csak tudok,! Péter gazda; Hát akkor kend szavalni fog? János gazda : Elárulom, de még titok, A jegyző ur megmondta már, Hogy énnékem két voks kijár. Péter gazda: Tyüh, az áldóját, gazd'uram, Hogy kelmednek két voksa van ? János gazda: Van ám! Egyik a tudományért, Másik meg visszajár — adóba! Péter gazda: Kelmed kettő ? Nékem egy se ? No, ez nem vezet so'se jóra! János gazda : Pedig ez ugy lösz. Péter gazda: Gazd'uram, Szólnék, aki áldója van ! János gazda : Csak szóljon kend! Péter gazda : Nem jó dolog, Hogy én egyet se voksolok, Kelmed meg kettőt: Adja hát Ennéköm azt a — másikát. János gazda : Od'adnám biz' én szívesen, Mert jogos volna a kivánat, De . . . Péter gazda : Nem lehet ? János gazda . Mi tagadás? Eladtam az — ángyom fiának! Fenő, Azzal volt vádolva, hogy egyszerre két legényt vert ki a korcsmából. Mégpedig nemcsak olyan formán, hogy ölre kapta őket ós kiszaladt velük, hanem magyar módra bottal, ugy, hogy bizony flastro­mokért kellett szaladni a patikába, meg rhég doktorért is, mikor hazavitték őket. A legény mintha nem is a korcsma kemény hőse lett volna, olyan bűnbánó ábrázattal állott a marcona tekintetű és nagyhatalmú csendőrőrmester előtt. — Hát mért csináltad ezt Pali ? — kérdezte az őrmester. — Nem tudom én, instálom, csak egyszer azon vettem észre magamat, hogy ütöm őket, oszt ; azok meg szaladnak. En a világért sem akartam őket olyan nagyon megverni, csak megakartam egy kicsit riasztani.. — Ismerünk, Pali. Jó madár vagy. Hát tudod-e hanyadszor állasz most előttem? — Nem tudom én, instálom. — Hát bizony tizedszer, Nekem hát ne mondd, hogy nem akarsz verekedni sohasem. Rossz a véred, nem tehetsz róla. De azt a rossz vért is ki lehet ám szí­vatni az emberből. Nagyon jó erre a dutyi levegője. A legény megijedt erre. — D<? hát instálom, ne tessék azt cse­lekedni vélem. Elismerem, hogy rosszal tettem, amit tettem, Minek mondanak né­kem olyat. — Milyet? — Amilyet Pistáék is mondtak. — Hát mit mondtak ? — Hej, őrmester uram, még rágon­dolni se szeretek, mert mindjárt elfut a méreg. — Csak mondd ki bátran. Mert ha megsértettek, akkor nem lüntet olyan szi­gorúan a törvény. — Nagy sérelem is az. Nem mondott még nekem olyant senki. — Mondd meg hát már, ne kerülgesd. Nem érek én rá félnapig vesződni véled. A legény elpirul. Izgatottan izeg­mozog, aztán halkan kiböki : — Azt mondták, instálom, hogy én »tőgyfagatyás zsellér« vagyok . . . Szeret­ném látni, hogy ha őrmester urnák ezt mondaná valaki, nem menne-e keresztül a lelkén is ! . . . A részeg ember búja. Nagy görbe napot csinált a héten né­hány csabai cívis. Abból a fajtából, amely­nek van mit aprítania a tejbe. Természe­tes, hogy ahova csak betették a lábukat^ mindenütt nagy örömmel fogadták őket a tulajdonosok, pincérek, cigányok egyaránt, mert jó jövedelemre volt kilátás. Nem is csalódtak bennük. Folyt a bor, a tánc s a fiatalabbja csak ugy csúsztatta bankókat a cigányok markába. Mindent meg lehet ám unni egyszer. A társaság is beleunt a züllésbe és jó pár órával éjfél után egyik gazdának a ko­csijára ülve, elindulnak a kávéházból haza. Gyönyörű két állat ragadta a kocsit ma­gával Csaba utcáin keresztül. Meg is ér­keztek nemsokára az egyik czivis házához, ahol a pincében folytatták tovább, am t elkezdtek. A kocsi addig kinn állott az utcán. A lovak gondolkoztak egy darabig, aztán valami jutott eszükbe és elindultak céltalanul az éjszakában. Egyszer valamelyik észrevette, hogy hűlt helye van kocsinak, lónak. Rémülten adta tudtára a gazdának. — Hát elment a kocsi ? — kérdezte a kapatos ember. — Nem sajnálom. Csak azt az üveg bort ne vitte volna magával, amit a tanyán akartam meginni ! . . Szólt es busán leh^rgasztotta mámo­j ros fejét . . . Tarkaságok. A nagy sértés. Egy erőteljes, villogó szemű legény állott nem régen a csendőrörmester előtt. Irodalom. * Bókésmegyei irók sikere. Három békésmegyei iró- és művészember szép sikert aratott mostanában. N u s z b e k (Székely) Sándor, Major Simon és Szabó Emil ugyanis „Zács Klára'' cimmel énekes magyar színjátékot irtak, mely december 27-én kerül bemutatóra a nagyváradi színházban. A nagy sike^ rünek Ígérkező magyar hangulatu szín­darab prózai részét Major Simon, a ver­seket Nuszbek Sándor irta, zenéjét pedig Nuszbek Sándor és Szabó Emil szerez­ték. A bemutatóra már előre is nagy készülődéseket tesz a színház. E r d ó­l y i Miklós színigazgató meg tesz min­dent arra nézve, hogy a békésmegyei irók darabja minél fényesebb külső ke­retek között jelenjen meg. A főszerepe­ket a színház két elsörangn művész­nője : D i ó s y Nusi és Károlyi Leona Játszszák. Díszletei is mind eredetiek és ujak lesznek. Az igazgató a darab sikere érdekében m ár eddig is körül­belül 8—10.000 koronátáldozott. A pre­miéren való részvételt eddig dr. J a n o­vics Jenő a kolozsvári ós Krecsá­nyi Ignác a temesvári ós budai nyári színház igazgatója ígérték meg. A darab sikerétől fügs* aztán, hogy megszerzik-e az előadási jogot, vagy sem. Pestről is nagyon sok újságíró fog ebből az alka­lomból Nagyáradra érkezni. Az énekes­játék hangszerelése is elsőrangú művészi munka, amennyiben Barna Izsó, egyik legkiválóbb színházi karmesterünk vé­gezte. A premiér elé, már a szimpátikus irókra való tekintettel is, érdeklődéssel nézünk ós őszintén kívánjuk a darab diadalát. * Almanach 1909-re. Régi aforizma, hogy a könyv az ember legjobb barátja, de ez az igazság örökre az marad. Igaz voltát különösen ilyenkor, a tél közeled­tével érzi az ember, amikor a duruzsoló kályha mellett, télies lámpafénynél, meg­hitt csendben magára maradt és a sze­szélyesen változó idő valósággal elzárja a világtól és a barátaitól. Az ember ilyenkor a könyvekhez fordul, leghűbb barátaihoz, akik érdekes történeteket, szivet és lelket fölmelegítő mésóket mondanak el nekünk. Ilyen hü ós meg­bízható barát az Almanach. Tél köze­ledtével minden esztendőben pontosan megjelenik. Hü, pontos és figyelmes. A virágoktól árva asztalra gyöngéden le­teszi virágcsokrát, amelyet az irodalom legszebb és legüdébb virágaiból kötöt­tek csokorba. Es aki a magyar irodalom leggyönyörűbb virágait igy csokorba fűzte, az „nem más, mint — Mikszáth j Kálmán. Ő volt már az Almanach meg- ! születésekor az, aki az irodalom kert­jéből gyögéd és figyelmes szemmel ki­válogatta azokat az irókat, akiknek mü­veit e csokorba belé foglalni kívánta és most is, az elbeszélő irodalom évköny­vének tizenötödik évfolyamában, szin­tén mai irodalmunk jeleseinek leggyö­nyörűbb alkotásait találjuk. Igazi ér­tékeket kapunk e szép gyűjteményben. Az Almanachnak már régi hívei minden esztendőben türelmetlenül várják ennek az értékes kötetnek megjelenését, hogy azt megvegyék ós elolvassák utolsó so­ráig. Ez pedig a könyv szokatlan ol­csósága mellett igen könnyű szerrel elérhető, mert hiszen az igen szép vas­kos kötet ára csak 2 korona. Az idei kötetbe a következő magyar irók irtak egy-egy novellát: Szikra, Lövik Károly, Hevesi József, Ambrus Zoltán, Farkas Pál, Scossa Dezső, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Zöldy Márton, Vértesy Gyula, Pékár Gyula, Rákosi Viktor, Lőrínczy György, Herczeg Ferenc, Bársony Ist­ván, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor. Az Almanach Singer és Wolfner (Buda­pest, Andrássy ut 10.) kiadásában jelent meg. Ára 2 korona ós kapható Csabán a „Corvina"-könyvkereskedósben. — Pick-Steiner hangversenye. Az oly hirtelen világhírre vergődött magyar he­gedűművész : P i c k-S teiner Soma ós K o 11 e r Tony, a bécsi udvari opera énekesnője e hó 26-án este tartják meg Csabán egyetlen hangversenyüket a vá­rosi színházban. Pick Steiner művésze­téről mindazon városok lapjai, a hol fel­iépett, a legnagyobb elragadtatással em­lékeznek meg. Igy Csaba közönségének elsőrangú műélvezetben lesz része. Tanügy. * A szabástanitas az iskolában. A szarvasi iparostanonc-iskolában egygyel szaporodik az előadók száma. Palónyi József szabómester ugyanis felajánlotta a felügyelő-bizottságnak, hogy a szabó­tanoncokat ingyen hajlandó tanítani a ruhaszabásban. A felügyelő-bizottság az ajánlatot örömmel fogadta s megengedte, hogy a szabó-tanoncok vasárnaponkint délután az egyik rajzórát a ruhaszabás tanítására fordítsák. * A szarvasi községi iskolák. A hat küiső községi szarvasi iskolában a folyó tanévre 515 növendék, a belső ós külső tizenkilenc ismétlő-iskolában 732 növen­dék, az iparostanonc-iskolában 218 nö­vendék iratkozott be ós igy a község 1465 tankötelesről gondoskodik. * Gazdasági ismétlő iskola. Békósvár­megye közigazgatási bizottsága felhívta Szarvas községet egy szaktanitós gaz­dasági ismétlő-iskola szervezése iránt. A községi képviselőtestület november 12-én tartott ülésén foglalkozott ezen ügygyei s a községi iskolaszéknek meg­okolt javaslata alapján egyhangú hatá­rozattal kimondotta, hogy Szarvason a szaktanitós gazdasági ismétlő-iskola nem szükséges. * Adomány az ipariskolának. A szarvasi régebbi asztaios-gárdának egyik előnyö­sen ismert tagja, Szüle Kálmán, egy 40 K értékű, 72 darabból álló mintalap­gyűjteményt adományozott az ottani iparostanonc-iskolának. Az ipariskola felügyelő-bizottsága e dicséretes eljárá­sért elismerését ós köszönetét nyilvání­totta az adományozónak. Minden esetre tisztelni való jelenség, hogy akadnak iparosok, akik az ifjú nemzedék jövője érdekében áldozatra is készek. — A Petőfi-Társaság ajandéka a kö­zönségnek. A Petőfi-Társaság kiadásában igen értékes és eredetére felette érde­kes diszmü jelenik meg november hó folyamán a könyvpiacon Ez a diszmü Petőfi összes müvei A hatalmas könyv, mely a nyomdá ós könyvkötői technika egyik kiváló produktuma, ugyanabban alakban és ógyanolyan nyomtatásban je­lenik meg, mint az 1847-es nagy Petőfi­kiadás, a melyet a költő önmaga ren­dezett sajtó alá s a melyből a mai nem­zedékre csak néhány féltve őrzött pél­dány maradt. A Petőfi-Társaság elhatá­rozta, hogy a Petőfi-kultusz fejlesztése érdekében, de egyszersmind hálája je­léül, mindazoknak, akik a most kibo­csájtott egy koronás Petőfi sorsjegyek­nek terjesztésében segítségére lesznek és legalább is 40 darab sorsjegyet vezs­nek, vagy ismerőseik körében elhelyez­nek, ajándékkópen emlékül megküldi Petőfi összes müveinek ezt az értékes diszkötetét, amely a könyvpiacon 20 ko­rona bolti árban kerül forgalomba. Orvosilag ajánlva: Hugysavas diathesis, köszvény-, cukorbetegség-, gyomor-, vese­és húgyhólyag-bántalmaknál stb. Mint iiditö és borviz páratlan ! Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest, V-, Lipót-körűt 29. Főraktár: Frled Lipót úrnál Békéscsaba. Kapható gyógytárak, drogueriák rzr^ és fűszerüzletekben, rzzrr TOitVKNYKEZES. § A Paraszt Újság sajíópöre. Két esz­tendővel ezelőtt, amikor a Kúria Áchim L. Andrásnak, Békéscsaba parasztpárti képviselőjének mandátumát izgatás miatt megsemmisítette, a volt képviselő lapja, a „Paraszt Újság" egymásután két cik­kelyt közölt az ellenpárt választói és ál­talában az uriosztály ellen. A nagyváradi esküdtbíróság nyomtatvány utján elkö­vetett osztálygyülöletre való izgatás vét­sége miatt négy hónapi államfogházra és 4000 korona pénzbüntetésre Ítélte Májer Jenőt, a cikkelyek szerzőjót, akinek semmiségi panaszát ma a Kúria első büntető tanácsa elutasította. § A zsebtolvaj asszony. Lakatos Istvánnó, Török Teréz az asszonyok­nak ahhoz a fajtájához tartozik, amely szeret a más zsebében is kotorászni. Ez évi január 22-ón például a csabai hetivásáron V a 1 a c h Jánosné zsebéből vette ki a pénztárcát. A fogás azonban nem volt valami szerencsésnek mond­ható, mert csak 2 korona és 28 fillér volt a tárcában. Még hozzá el is csípték. A gyulai törvényszék tekintettel arra, hogy a jóvérű asszony lopás miatt már sokszor volt büntetve, lopás büntette miatt 6 hónapi börtönre itéite. Lakatosnó természetesen nem nyugodott meg az ítéletben, hanem felebbezett. § Botpárbaj. Pápai Sándor és S z u 1 y ó Pál endrődi legények régi haragosai voltak egymásnak. De egész december 20-ig csak a fenyegetésnél, üzengetésnél maradtak. Közben gyűj­tötték a mérget magukban. A jelzett na­pon aztán kitört a háborúság. Össze­találkoztak az utcán. Mint két dühös bika, rohantak egymásnak, hogy végre­valahára kiönthessenek legalább egy keveset a nagy gyűlöletből. Csattogtak a botok ugyancsak, A csatatéren azon­ban Pápai Sándor lett a győztes. Ugy helybenhagyta Szulyót, hogy az egy hónapnál is tovább nyomta az ágyat. A törvényszék a bot hősét súlyos testi­sértés vétsége miatt 8 napi fogházra és 10 korona pénzbüntetésre itéite. Az itólet jogerős. § Korcsmai idill. Az előzőhöz hasonló eset történt Békésen 1908 március 14. és 15-ike közötti éjszakán. Ifj. Kovács Gábor ós Somlyai Lajos együtt mu­lattak egy korcsmában. Mikor alaposan beszeszeltek, hamarosan találtak valami

Next

/
Thumbnails
Contents