Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-08 / 90. szám

3 hir már nem egészen uj, régen hallot­tunk róla, de eddig nem akartuk azt a nyilvánosság előtt is hangoztatni, mert hiszen nem álloltunk pozitívum előtt. Ma már azonban annyian beszélnek er­ről a dologról, hogy Nagy Sándor dr. személyére való tekintettel sem térhe­tünk ki a hir közlése elől. A közjegyzői kinevezés hire ugy került forgalomba, hogy a szarvasi köz­jegyzői állás megüresedett s egy kép­viselőkből álló társaságban szóba kerül­vén a közjegyzősóg, a képviselők s köz­tük egy igen előkelő politikus is, Nagy Sándor dr. nevét hangoztatta. A meg­üresedett közjegyzői állásra épen most nevezték ki a helyettest s ezért ma az eddiginél is nagyobb mértékben beszél­tek Nagy Sándor dr. jelöltségéről. Arad társadalmára nézve mindenesetre nagy veszteség volna Nagy Sándor dr. távozása. Ez azonban természetesen má­sodrendű kérdéssé lesz abban a pilla­natban, amikor a kinevezés megtörté­nik. A kinevezés pedig arra méltó em­bert érne Nagy Sándor dr. személyé­ben, mert ugy a jogi tudása, mint egyéb egyéni kvalitásai őt a közjegyzőségre valóban alkalmassá teszik. Azok, akik Nagy Sándort ismerik, épen nem cso­dá koznak a kinevezés hirén és nagyon is valószinünek tartják, hogy az igazság­ügyminiszter választása rá fog esni. Eddig az aradi lap. Mi kérdést in­téztünk Szarvasra s onnan azt az érte­sítést nyertük, hogy Aradon egészen alap nélkül kombinálnak, hogy ki lesz a szarvasi közjegyző. Nagy Sándor, ki igaz, hogy szarvasi születésű, rokon­sága is ott van, nem gondol arra, hogy a szarvasi közjegyzői állást elnyerje. Az állásra sokan pályáznak s a ki­nevezés aligha fog rövidesen megtör­ténni s hogy ki fog kineveztetni, még maga G ü n t h e r igazságügyminiszter sem tudja. A pályázók közül legnagyobb esélye van a kinevezésre H a v i á r j Gyula dr, szarvasi ügyvédnek. a közegészségügyi törvény végrehajtá­sára vonatkozik. Az uj közegészségügyi törvényt azok az anomáliák tették 'szük­ségessé, melyek különösen a községi orvosi intézményben uralkodnak Évek óta panaszkodtak már különösen a kör­orvosok, hocry helyzetük egyáltalában tűrhetetlen. Fizetésük elenyészően cse­kély s a látogatási dij is oiy kevés, hogy abból, mint jövedelemből meg­élni lehetetlenség. Vannak olyan kör­orvosi állások az ország némely vidé­ken, hogv alij; jövedelmeznek 5 — 600 forintot. Ennyi pénzből kell egyetemi diplomával rendelkező embereknek csa­ládostul nyomorogniok. Andrássy belügyminiszter belátva a helyzet tarthatatlanságát, szükségét látta a régi közegészségügyi törvény módosításának. Az uj közegészségügyi törvény szerint a vármegyének oly fontos ujitásokat és intézkedéseket kell végrehajtania, hogy az alispán rend­kívüli közgyűlés összehívását látta szük­ségesnek. A közgyűlés valószínűleg még e hó folyamán megtartatik. Az uj közegészségügyi törvény sze­rint a vármegyei közigazgatási bizott­ság fogja ezután meghatározni, hogy egy-egy községben hány orvosi állás­nak kell lennie. Oly községekben, ahol a lakosság száma több orvosi állás rendszeresítését teszi szükségessé, a v egyik „ügyvezető orvos" lesz 1600 ko­rona fizetéssel. A többi orvosnak 1400 korona lesz a fizetése. Ezt a fizetést az állam adja az orvosoknak. A lakpónz és fuvarköltség terhét pedig a közsegek viselik. A miniszter utasította a megyei törvényhatóságot arra is, hogy alkosson szabályrendeletet a községi orvosok látogatási és kocsi-dijairól. E szabály-, rer. delet ügye lesz egyeilen tárgya a rendkívüli közgyűlésnek. Az uj közegészségügyi törvény életbeléptetése. j Rendkívüli közgyűlés a megyén. A törvényhatósághoz fontos rende- j letet küldött Ciütörtökön Andrássy Gyula gróf belügyminiszter. A rendelet Kiáliitás Orosházán. Ipari munkagépek bemutatása. Röviden már megemlékeztünk arról a minden tekintetben tanulságosnak ígér­kező kiállításról, melyet az Orosházi Tanonc-Otthon uj előadási terme fel­avatása alkalmából rendez a kereske­delmi miniszter ós az aradi iparkamara támoga:ásával az Otthon felügyelő-bi­zottság?. T h é k Endre budapesti nagyiparos, Orosháza község Tanorc-Otthonának bőkezű mecenása vetette fel a kiállítás eszméjét és a felvetett eszme általános tetszésre talált. E - a kiállítás azonban nagyban kü­lönbözik a sablonszer üleg rendezett többi kiállításoktól. Itt a fősuly nem az ipari készítményekre, nem azok minő­ségére lesz fektetve, de a kisiparban szükséges minden fajta segédgépek be­mutatására. Thék Endre közbenjárására a Tech­nológiai Iparmuzeum igazgatósága kö­rülbelül 120 kisebb-nagyobb kisipari segédgépet szállított lo a kiállítás szín­helyére és a gépeket saját szakértő embereivel üzemben is fogja tartani, hogy az ország kisiparosainak alkalmat adjon a gépek kezelését elsajátítani és azok teljesítő képességét megismerni. A kiállításon a faipar, bőripar, vas­és fémipar, élelmezési ipar, építőipar, a ruházati iparág összes szakmáiban használatos gépek lesznek bemutatva. Az egyes gépeket külön villamos motor hajtja'és a gép teljesítő képességén kivül arról is alkalma lesz az iparosság­nak meggyőződni, milyen erejű motor szükséges az egyes gépek hajtásához, mennyi áramot fogyaszt az és mennyibe kerül az egész napi üzemhez felhasznált hajtó erő ? És ha mindezeket megismeri, köny­nyen csinálhat magának számvetést a motorikus erővel híjtott munkagépek jövedelmezősége és mostani kézimun­kája között. Ez a munkagép-kiállítás adja meg az orosházai kiállításnak rendkívüli fon­tosságát és az orszig, főkén; pedig a környék iparossága bizonyára felhasz­nálja az alkalmat a reánézve nagy hord­erejű kiállítás megtekintésére és az ott ; látottak értékesítésére. A gépbemutatással kapcsolatosan ta­nonc- és segédmunkákból is less egy kollektív kiállítás, mely hivatva lesz Orosháza község szépen fejlődő kis­iparát az érdeklődőknek bemutatni. A kiállítás tisztikara a következő­képp alakult meg : Védnökök : Kossuth Ferenc keresk. miniszter és Szterényi József államtitkár. Diszelnökök: Dőry Pál főispán, Veres József országgyűlési képviselő ós Ambrus Sándor alispán. Elnökök: Kristyóry János ipar­kamarai elnök, dr. Berthóty István fő­szolgabíró, Torkos Kálmán főjegyző ós Horváth József községi biró. Végrehajtó-bizottsági elnökök: Th ák Endre, Vigh Albert iparoktatási főigaz­gató, Kun Mihály ipartestületi elnök, Jankó György, dr. László Elek, Bózy Balázs, Süle Pál, Bulla Sándor, Szél István ós dr. Külley Pál. Ügyvivő elnökök: Nagy Lajos polg. isk. igazgató, Pál Ernő ipariskolai igaz­gató és Katona Imre. A kiállítást a Tanonc-Otthon udva­rán épült uj előadási teremben és a mellé épített ideiglenes csarnokban he­lyezi el a rendezőség. A tanonc- ós segédmunka kiállítás 10 napig, a segédgépek bemutatása pedig 1 és fél hónapig lesz nyitva. A kiállítás ünnepélyes megnyitása jövő vasárnap, nov. 15-án d. e. 11 óra­kor lesz ós ez alkalommal sok tekinté­lyes notabilitás ós iparbarát érkezik Orosházára Thék Endre vezetése alatt. A kiállítás naponkint reggel 9 órától este 6 óráig lesz nyitva ós ez idő alatt a gépek állandóan működésben lesznek. Belépő-díj a megnyitás napján 1 kor., a többi napokon pedig 20 fillér. November 15-én, a kiállítás megnyi­tása alkalmából a vendégek tiszteletére díszebédet rendez a végrehajtó bizott­ság az „Alföld"-szálloda nag/termében. A tanonc- és segédmunka kiállításon 22 iparágból, 91 mester műhelyéből 168 tanonc ós 108 segéd körülbelül 800 tárg ygyal vesz részt. A kiállítók jutalmazására 30 kor., 20 kor. és 10 kor. állapíttatott meg. Lesz még ezeken kivül ezüst, bronz ós dicsérő oklevél. Asszonyi szemmel. Az álmok országában behunyt szem­mel járunk, az Igazság istenasszonyát a régiek bekötött szemmel ábrázolták. Mi­kor a bankházak ezer furfanggal és reklámmal ostromló mintasorsjegyei kö­zül végre választani akarunk, beázori­tott szemmel kapkodunk a szerencse­szám után. A boldogtalan, k ; leszámolva a földi élet gyönyörűségeivel, aláveti magát a kavargó, örvénylő habokba, szintén behunyja a szemét, sőt a szerel­mesek állítása szerint a csók is jobban esik ugy. A föníi példákból következtetve, a vak többet lát, mint a látó s egy-egy hib iinkat tartózkodás nélkül az arcunkba vágó hívatlan bírálóra nem hiába tesz­szük meg magunkban — természetesen a célzásokat elérteni nem akaró diplo­matikus mosoly kíséretében — a meg­jegyzést : — Szemtelen ! „Szólj igazat, betörik a fejed!" — mondja a magyar példabeszéd. Bár ez a példaszó se mintaképe az ideális igaz­ságnak. Mert az csak nem igazság, ós bizonyára protestálna a legbárgyubb fej is ellene, hogy belőle valamit elsikkasz­szanak. S itt a rythmus megette a tárgy­ragot. Mert az a fej, mely véletlen meg­mondja az igazságot, valószínűleg nem •magától törik be, hanem esetleg más valaki cselekszi azt meg vele. Boldogok a divatos asszonyok, kik valóságos „erőditvóny"-t hordanak testük e leg­nemesebb része fölött, lószőr, gyapjú, vendóghaj s más efféle alkalmatosság képében és igy mentesítve vannak az igazmondás komolyabb következményei alól. Viszont álmaikkal nem szívesen cserélnék. Mily borzalmas lehet, mikor viharos ójszakákon koppan az ablak s a száraz ág, mely zörget, egy csontváz il faut úriasszony fogja gardírozni, egy tisztes családanya: Szenttamási; Sán­dornó. — Hol a családod, fecskénó ? — ka- ! cagott Kata, s már akkor Gita ott ült j az ölében újra és csókolta. — Te vagy a családom, meg az uram. Senkit se szeretek ugy, mint tite­ket. És neked is minket kettőnket kell az egész világon legjobban szeretned, tudod? . . Mikor megérkeztek Budapesre, Kata az állomástól egyenesen Sándorhoz kül­dött egy hordárt a kész haditervvel. IV. Negyednapja csavarogtak inkogni­tóban. Á fecskepár mindenütt nagy fel­tűnést keltett és Kata diadalmas kotló­büszkesóggel élvezte ki ezt a feltűnést. Az utolsó este, Kata elutazása előtt, valami közepes kabarí-előadásról tértek haza, mikor becsalta őket a cigány egy körúti kávéházba. Kata fejfájásról pa­naszkodott és nem engedte, hogy Sán- j dor pezsgőt hozasson. Jegeskávét ren- j delt és nevetve, tréfálva láttak hozzá. I Ezen az estén nem volt a kíséretükben j senki és Kata egészen elmélyedve gyö- • nyörködött a fecskepárban. A prímás odaállott az asztalukhoz és a praera- j faelite szentkép-módjára fésült Gita fű- i lébe húzta az obligát, „Csak egy kis ; lány . . ." mire ők hárman összemoso­lyogtak. — Volt, volt egy kis lány ... — mor- ! molta Sándor és mámoros gyönyörű­séggel nézett a felesége szemébe. Gita álmodozva bólintott s a balkezét fel- ! váltva szorította az arcához, mely égett, 1 s az ura kezéhez. Igy suhant óra óra ( után, mig egyszerre Katának eszébe ju- | tott, hogy délelőtt utaznia kell és haza- | felé sürgette fecskééket. Sándornak ugy tünt fel, mialatt felsegítette a Kata kö­penyét, hogy a barátnőjük szeme kö­nyes; de utóbb belátta, hogy csaló­dott, mert amint kiléptek az aszfaltra, Kata jókedvűen belefütyölte az éjsza­kába egy divatos kupié kezdő ütemeit. A kis fecskeasszony csöndes megbotrán­kozással mérte végig Katát. — Te vagy az a kiváló nőnevelés­ügyi apostol ? — kérdezte gonoszkodva. Kata egyet kacagott s a kupiét a szövegével folytatta. Bársonyos, lágy zengésű mezzoszopránja halkan hullám­zott szét az alvó utcában. Sándor meg­szeppenve nézett körül. — Kata, előbb-utóbb bevisznek miat­tad csendháboritásért. Kata komolyan bólintott. — Jól mondtad, fiam, bevisznek — téged, ha rá kerül a sor. Mi természe­tesen csak gyönge nők vagyunk, akik nem háborítanak senkit. Különben tud­játok mit? Olyan befejezetlen igy ez a nap és Horváth Imrének is megígértük, hogy megnézzük az atelierjót . . . Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy ver­jük fel álmából? — Most? . . . A fecskeasszonyban egy pillanatig vacogoit a jónevelés, de a következő­ben már tapsolt és nevetett. — Pompás ! Szombatra ígérkeztünk hozzá ós most már szombat van. Men­jünk. — Menjünk; itt egy utcában talá­lunk kocsit is, — mondotta Sándor jó­kedvűen. — Ne; gyerünk gyalog, — kérte Kata— Oly jól fog esni most a járás. És ugy sincs messze. Megindultak a Dunapart felé. Egy negyedóra múlva ott voltak Horváth Imre lakása előtt. Sándor Becsengetett, Kata pedig kihúzta az óráját. — Fél három, — állapította meg. — Ugy látszik, jegeskávótól is be lehet csípni . . . Fent, a harmadik emeleten, jó dara­big kellett zörgetni, mig a festő ajtót nyitott. Amint a lépcsőházi légszeszláng gyér világításában felismerte őket, össze­csapta kezeit: — Elsőrangú ötlet! Kata . . . maga is ? Teremtőm ! ez nagy eset . . . Gyor­san, gyorsan, jöjjenek be. Egy csésze teát . . . Pardon, hogy nincs nálam kellő rend . . . Reggelre tömérdek vi­rágot rendeltem a maguk tiszteletére, ugy akartam, hogy szépnek lássák az odúmat ... és tessék! Kata és Gita kíváncsian néztek kö­rül. Mind a ketten először voltak legény­lakásban ós a fecskeasszonynak roppant fantasztikus fogalmai voltak egy mű­teremről. Horváth egy nappali-féle szo­bán vezette őket keresztül és a köny­veire hívta fel a figyelmüket. Bent az atelierben pedig naiv büszkeséggel mu­togatta a képeit, vázlatait és ahogy egyik-másik műtárgy, ritkaság eredetét elmagyarázta, abban annyi charme volt, hogy a kis társaság gyönyörködve hallgatta. A festőt is jókedvre hangolta a vendégei élénksége, de hajnal felé hirtelen odafordult Katához : — Mondja, Kata, mi történt ma­gával ? — Mi történt volna? — Annyira nem vall a maga józan filisztertempóira ez az éjjeli „kaland" — mosolygott a festő, — hogy okvet­lenül valami okának kell lennie. — Van is, — bólintott Kata hanya­gul. — Ellumpoltuk a kapupénzünket. — És a jókedvünket, — mondotta Horváth és szemügyre vette a leányt. — És a józanságunkat és az álmain­kat és mindent ... — mondta lassan Kata és a térdén öszekülcsolta a kezét. Arccal a Dunára néző, szóles ablak felé volt fordulva, amelyen habosfényü, hal­ványsárga vászonfüggöny tompította a beragyogó hajnalt. Különös, aranyos reflexek táncoltak a barna haján és ahogy lecsukta a szemét, mintha aranyba mártották volna a szempilláit. A fecske­pár szorosan egymás mellett ült egy díványon és látszólag valami vázlat­könyvbe merültek el. Horváth egy pil­lantást vetett reájuk és közelebb hajolt Katához: — Mindig jó barátok voltunk, — szólt halkan — és maga< nekem sok nehéz napot segített elviselni az okos, jó lelkével, meleg szivével. Nem szol­gálhatom ezt soha vissza ? Nem mond­hatja el nekem, hogy mi baja? — Hiába mondom, erre nincs se­gítség, — legyintett Kata fáradtan és a szemét ki se nyitotta. De a csukott pillái mögül is látta, hogy a fecskepár nesztelenül kiosont a műteremből és látta, amint a másik szobában hosszú, hosszú csókban egy­más ajkára tapadtak . .. Horváth gyön­géd, rábeszélő hangon ismételte: — Hátha mégis, Kata . . . Mondja, mi baja ? A leány erős, kerek válla fuldokló zokogásban rándult össze s ahogy fel­nyitotta a szemét, kimondhatatlan ke­serűség lángolt ki belőle. De a felelete csak lenyomott suttogás volt: — Mi bajom ? Az, hogy én sohase voltam és sohase leszek többé ilyen fiatal, mint ezek! . . . Kész férfi-ruhák, a legkényesebb Ízlésnek megfelelöleg, nagyválasztékban kaphatók, úgyszintén mérték utáni megrendelésre készítek: felöltő, télikabát, szalon-, . Dátócoc-ahnii zakó-, szmoking-, vadász- és kerékpár-öltönyöket, aie m DBüC&tödUdU, legfinomabb kivitelben, a legújabb divat szerint. Vasut-utca, sirköraktárral szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents