Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-29 / 87. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. Hogy pedig a választói reform ne változzék és a törvényhatósági választói jog megmaradjon, ki kell mondani az uj törvényben, expressis verbis, azt, hogy a képviselőválasztási törvénynek az a rendelkezése, mely szerint az országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékbe való felvétel a törvényhatósági bizottsági jogot is megállapítja, hatályon kívül helyeztetik és a törvényhatósági választói jog eddigi feltételei érintetlenül maradnak. Amily értelemben kívánatos az országos választói jogosultság kifr rjesztése, éppen olyan kívánatos, éppen a magyarság szempontjából, hogy a törvényhatóságokban a választói jogosultság megszorittassék, illetve az eddigi keretek között maradjon. Mert ilyképen nyugodtak lehetünk afelől, hogy ha a képviselőházban magyarellenes kirohanásoknak is leszünk majd kitéve, a megyék és általában a törvényhatóságok megmaradnak a magyarság védőbástyáiként, amelyet semmiféle nemzetiségi aspirációk sem fognak ledönteni. De ez intézkedés életföltétele is a magyarságnak. Sorok a polgári leányiskoláról Csaba községe nem ad fát. — Levél a szerkesztőhöz. — Manapság már nincs senki, aki kételkedni merne annak az elvnek örök igazságában, hogy valamely ország vagy város általános kulturális színvonalát az iskolák határozzák meg. Minél több és jobb iskola működik valamely városban, annál kisebb ott az analfabéták százaléka, lakói annál gyorsabban közelednek az európai polgárosodás felé s válik könnyebbé az élettel való küzdelem. Meg kell nézni például Magyarországnak néhány olyan városát, melyek az „iskolák városa" büszke cimet érdemelték ki. Mennyire más annak a népe, mennyire civilizáltabb már magának a ' városnak külső képe is, mint az olyan városoké, melyek valami szerencsétlen körülmény folytán nem rendelkeznek kellő számú iskolával! Békéscsaba nagyon sokat köszön- i het szülöttének és volt országgyűlési 1 képviselőjének: Zsilinszky Mihály nyug. államtitkárnak az iskolák terén. Alig van Csabán közoktatási intézmény, mely ne érezte volna az ő gondoskodását. Hogy másokat ne emlitsünk, elég csak a főgimnázium, a polgári fiúiskola, az állami elemi iskolák és a felsőbb leányiskola történeteire egy-egy tekintetet vetnünk. Az ő érája alatt egymásután létesültek Csabán a kultúrintézmények ugy, hogy akadtak egyesek, akik sokalták is már az iskolákat. Minek ide az a sok iskola? Yan már itt elég! — nem egyszer lehetett ilyen „bölcs" kiszólásokban gyönyörködni. Pedig az iskolák sohasem lehetnek elegendő számmal. Móg Csabán sem, bármily rettentő műveltnek is tartják már némelyek a köznépet. íme, a felekezeti iskolák nem vesztettek népességben, mig az állami elemi iskolák túlzsúfoltsággal küzdenek már is. Ugyanazért már Csaba érdekében is örömmel kell fogadnunk minden olyan törekvést, mely a csabai iskolák szaporítását célozza. Sajnos, ezt azonban nem igen tapasztaljuk a községi képviselőtestület részéről. Ott is, ugy látszik, az a jelszó, hogy van itt már iskola quantum satis. Egy lelkes tanárnőnek: Böszörményi Rózának kellett fellépnie, hogy önerejéből alkosson Csabának egy uj iskolát, a polgári leányiskolát. Hogy mily szükség volt rá, legjobban mutatja az, hogy rövid fennállása óta ma már mintegy száz növendéke van. Amint az iskola bebizonyította élet képességét, az állam is, a község is sietett ellátni — ígéretekkel. Az állam megadta a nyilvánossági jogot, a község megígért minden osztály után 1000 —1000 korona segítséget és fűtőanyagot. És mi történt ? Egyszerűen az, hogy most, mikor már jön, a nyakunkon van a szigorúnak ígérkező tél, a község belső zsebébe dugja tárcáját és nem ad az iskolának se pénzt, se fát. A tanulásban a leánykák ugyancsak benne vannak, ugy hogy mi szülök nem vehetjük ki őket már csak az egy évi veszteségre való tekintettel is. Oda meg tele aggodalommal engedjük őket, mert félünk, hogy meghűlnek. Az igazgatónő elkövet mindent. Kérvényez az államhoz. De ismerjük, mily kétségbeejtő lassúsággal morzsol le egy olyan kérvényt a bürokrácia gépezete. A közvetlen felettes hatóságnál például már 3 hót óta hever az igazgatónő államsegély iránti folyamodványa. Ilyen körülmények között igazán nem értjük, hogy a község miért nem adja meg azokat a segélyeket, különösen mikor már megígérte. Hiszen nem sokáig kell megerőltetnie magát. Az életképességét szépen bebizonyított iskolát az állam úgyis átveszi előbb-utóbb. Abrudbányán, Breznóbányán, Balázsfalván 35—40 növendékkel rendelkező leányiskolával is megtette ezt, miért ne tenné meg ezzel az ugyancsak szép népességű iskolával?! A községi urak tehát emlékezzenek ós áldozzanak! Az a néhány öl fa, az pár ezer korona nem teszi szegényebbé a községet, sőt merem mondani, hogy gazdagabbá teszi. Bennünket, adófizető szülőket pedig nagy aggodalomtól szabadit meg általa. Egy adófizető családapa. Beszélő számok. Békésvármegye népmozgalmi adatai 1907-ben. A m. kir. központi statisztikai hivatal most készült el Magyarország 1907. évi népmozgalmi adatainak összeállításával. Mielőtt azonban a nagy fáradtsággal és körültekintéssel készített munka nyomtatásban is megjelennék, a kereskedelmi miniszter, mint a statisztikai hivatal felettes hatósága megküldötte az össze- [ állitás kézirati példányát minden törvényhatóságnak. A hivatal nagy munkájáról mindennél ékesebben beszél az a számtalan szempont, amelyből a rendelkezésre álló számanyagot feldolgozta. A fő- ós alrovatoknak'végtelen sokfélesége szinte zavarba hozza a gyakorlott szemlélőt is Külön-külön iveken van feldolgozva Békésmegye népesedése általában, járások és községek szerint. A nagy anyaghalmazból leközöljük a következő adatokat: Békésmegyében az 1907 ik évben születés történt 11,726, halálozás 8001. A szaporodás tehát, leszámítva a halvaszületési eseteket is, 2503. Ez eredmény nem mondható épen kedvezőnek, vagy kielégítőnek, mert ha évi átlagul veszsziik a 2500 at, ez tiz évben csak 25C30-nyi szaporodást jelent, ami oly nagy megyénél, mint Békés, elenyészően csekély. Hiszen városok akadnak az országban, melyek ezt a szaporodási számot csaknem elérik. Gondoljunk csak Szegedre, melynek népessége 1900-ban egyszerre 105,000-re szökött fel az 1890 iki' 86000ről. — Házasság a mult évben 3334 köttetett. Járások szerint a fenti számok fckövetkezőképpen oszlanak meg: A békési járásban született 1772, meghalt 1239 egyén, szaporodás tehát 388, leszámítva a halvaszületetteket. Házasság 567 történt. A csabai járásban született „ 1873, meghalt 1260, a szaporodás 206. Összehasonlítva a születések és halálozások számát, feltűnik mindjárt a szaporodási szám csekélysége. Ez azért van, mert a statisztikai összeállításban a szaporodási alrovat címe: „A magyarság szaporodása." Ugy látszik, a csabai járásban sokan nem vallják még most sem magyaroknak magukat. Házasság { köttetett. A gyomai járásban született 9 meghalt 616 egyén; a szaporodás tel 352. Házasság 269 történt. A gyulai járásban született 670, m< halt 435 egyén ; a szaporodás tehát 1 Házasság 130 köttetett. Az orosházai járásban született 23 meghalt 1454 egyén. Szaporodás 6 legnagyobb az összes békésmegyei rások között. Házasság is legtöbb k tetett itt, t. i. 636. Egyszóval az orosl zai járás legnépesebb a megyében A szarvasi járásban született 18 meghalt 1148 egyén; szaporodás 3i Itt ismét áll a szaporodásra vonatb zólag az, amit fentebb a csabai jár; nál mondottunk Házasság 492 köttete A szeghalmi járásban született 14< meghalt 942 egyén ; szaporodás tel 486. Házasság 348 köttetett. Gyula városban született 832, me halt 907 egyén. Gyula tehát a mult é ben nem szaporodott, sőt 88 al kevese lett a lakossága, mint 1906-ban vc E szomorú körülmény csöppet sem b taió Gyula fejlődésére. Házasság 2 történt Gyulán. Ezek Békésvármegye fontosabb tanulságosabb népmozgalmi adatai 1907-ik évben. Parasztpárti vezérek egymás ellen. Mi lesz a plurálissal ? Nyilt levél Áchim Andráshoz. Az Andrássy-féle választói refor nem nagyon tetszik azokon a helyeke ahol a szociáldemokrácia virágzik, nemzetközi szociáldemokraták, a Mez< fisták ós még ki tudja milyen isták ir háborút indítottak ellene. Népgyűlés ket, tüntetéseket rendeznek az orszí különböző vidékein és rettenetes feny getések között igérik, hogy jaj lesz ei nek az országnak, ha nem lesz meg i általános, titkos választói jog. A parasz párt is igy gondolkozott eleinte, m.el nek gyökere és lombjai igaz hogycsí Békésmegye egy részére terjednek i de nagy előszeretettel tekinti magát o szágos pártnak. Pedig, hogy elvei m lyen fogadtatásra találnak az ország mí részeiben, nagyon szépen bizonyítja legutóbbi nagyváradi eset, ahol vért fejjel kellett menekülniök a főkolompi soknak egyrészt a szociáldemokratá másrészt a felháborodott polgári közvi lemény elől. A parasztpárt is, Áchim András : szidta eleinte Andrássyt,a „feketegróf"-( ós pokolba kivánta a reformjával együt Ujabb időben azonban nagyon megvá Az ispán fölkel a helyéről és valami vigasztaló szót akar mondani. — Majd elmondja az öreg az orvosságokat. Megyünk már kifelé, az öregasszony szomorúan motyog: -- Nem ujján ember az. Nem lőhet azt vallatni . . . II. Egy árva folt. A szóles kukoricatáblák között egy kis folt van. Mintha gazt vetett volna valaki, kedvire megtermett itt a mező minden fattyuja, már a magvukat is hullatják és bőven gondoskodnak jövendő életükről. Sohasem láttam a határban ilyen földet, ilyen elhagyatott árva foltot. Alig egy fél holdacska az egész, de a szegény embert mégis elláthatná télire krumplival. És nincs országút mellett, hát nem a csikók harapdálták le a fiatal kalászt vagy a zöld kukoricacimert. Látszik is, hogy megszántották, be is vetették, mert a gaz között van valami barázda. De hogy aztán kímélték benne a gazt, az bizonyos, különben nem nyomta volna el ennyire a répát. Mert közelebbről hogy megnézem, látom a dudva között a fonnyadt, töpörödött répaleveleket. Mi történt ezzel a kis földdel ? A határban nincsen háládatlan hant, miért hagyták hát ilyen bitangságban ezt a kis darabot ? — Végigléptem szélességben, hosszúságban, körülbelül fele ez bizony a holdnak, a másik fele lejtős, odasimul az Ököruthoz, amely a völgyben unatkozik. A lejtős rósz-n éppen kukoricát törnek. No ezek a szegény emberek csak tudnak valamit a répáról. Talán az övéké is, hiszen csak egy ákác választja el a kukoricástól. A répa másé. Tiltakoznak, egyszerre hárman is mondják, hogy nekik bizony nincsen hozzá közük. Az öreg, aki a tököt szaggatja a kukorica között, odamutat a gazos felé: — Ingyen se kell az nekünk! Földről még nem hallottam ilyen becsmérlő beszédet. Különös dolog, mert közös tagban van a kukorica a répával. Az öregnek gyönge a munkája, pipázni is ráér, hát mond egyet-mást a répáról. Azzal kezdi, hogy nem egészen a más esetéről beszél, lóvén magának is valamelyes köze a dologhoz. Igy megtudom, hogy a répát ama Törő Vendel vetette, aki marhahajcsár volt és akit a mérői vásár után a csapszókben megütött a guta. — A Törő Vendel odakerült a mi házunkba. Odakerü t, — ismétlé az öreg — nem láttuk szívesen, de mikor nem tehettünk ellene ... A néném lánya, a Tre3zka hozta. A Treszkát segítettük, gyámolitottuk az özvegységében, mégis, hogyan, hogyse, elpártolt a véreitől ós felesége lett a Törő Vendelnek. Ez meg izgága, veszekedő ember volt mindig, a ! Treszkát is rábeszélte, hogy követelje a a törvénynél jussát. Igy aztán elosztottuk a kis házunkat is, meg ezt a hold földet is. A házból a hátulsó, vályogos részt kapta a Traszka, a földből meg a felét. Egy szájjal kevesebb lett az asztalnál, de két kézzel kevesebb a munkában, meg felére fogyott a termésünk, ami pedig közös volt, mióta csak az eszemet tudom. A szegény is lehet még szegényebb, hát mi igy jártunk, pedig hatan vagyunk. Az öreg elhallgatott. Mintha azt kérdezte volna, hogy értem-e most már a dolgot. — A Treszka megint özvegységre jutott? — kérdeztem. — Megint. — Csak segitik az atyafiak ? — Segíteni segítenék ... De mikor marha-hajcsár lett belőle . . . — Micsoda ? Asszony-hajcsárt se láttam móg ! — Pedig a Treszka hajcsár. Ott van a vásárokon, bandukol a tehenek után, akárcsak a férfiak, éppen csakhogy nem bagózik. — Hát miért nem tartják itthon ? — Nincs annak itt maradása Ellene van az egész falu, a nagy veszedelmet ő hozta a falura. Mikor az urát ott találta a halál a mérői csárdában, másnap elment kocsin Mérőbe és reggelre itt volt a házunkban a halott. Hiába vitték már vóna vissza . . . Az öreg a botjával megpiszkálta az indákat s mint aki mindent elmondott már, csak ugy egy pár szót vetett még oda. Amiből annyit értettem, hogy jobb szerették volna, ha az asszony nem hozza haza a halott urát. Mivel az ilyen cselekedet, ennyit még kibökött' az öreg, biztos veszedelem. Hát a halottat ott kellett volna eltemetni a mérői temetőben. Ez valami nagyon világos dolog lehet, meg kell érteni ennek az igazságát az első hallásra, mert az öreg csak annyit mond a magyarázatára, hogy elkövetkezett aztán a falura a veszedelem. A nagy bajról a pesti embernek is kell tudni, különben méltán éri harag. Nem is faggatom tovább az öreget. Elmondott ő mindent ós szakítja tovább a tököt. Egy nagyot megbököd a botjával s kimondja a szentenciát. — Többet hizik ezen az egyen a jószág, mint azon az egész répán. Az öreg ért a jószághoz, tán igaza is van. De már megnézem útközben azt a répát, micsoda baja lehet. Mire odaérek a lenézett, a kitagadott földhöz, a szélén egy kocsi áll. Meszes- vagy halaskocsi lehet, mert gyékényes sátor va rajta. Két görhes, vén gebe áll a rú mellett és javában ropogtatja a répe leveleket. A répát pedig nézi valak Közelebbről látom, hogy a csizmái törpe emberke: Janó, a vásáros tót, ak a falut keszkenővel, késsel, olvasóva tükörrel meg minden aprósággal ellátjí Ő jár borítós kocsin vásárra, búcsún — Mi járatban van itt, Janó? kérdezem. — A répámat nézem. — A répáját? — Azt, azt . . . — Ez a répa a Törő vendel 02 vegyéé . . . — Az vetette, de a termés az enyém — Az özvegyé bizony a termés, h nincs is a faluban. Janó rosszban sán tikál, baj lesz .. . — Dehogy lesz. Nem kell ez a róp senkinek se. De az ón lovaim megeszii Ezeknek nem árt a tüzes istennyila se Hát ez is tudja az esetet, amiről a öreg beszélt. Talán ez jobban megma gy arázza. — Miért ne kellene ez a répa, Janó. Most a tót is elmondja a Treszki második házasságát, meg az ura hirte len halálát. — Hogy aztán hazahozta a Treszk. éjjel a halottat a faluba, — meséli a tó — meggyütt nemsokára a veszedelem Vót a nyáron a határban fene nagy jég verés, azon sir móg most is a falu. Mi vei hogy halottat nem is szabad átvinn a határon ... A Treszkának se vót az után maradása itt, annyit bántották szidták, mondták, hogy kódissá tette s falut a gonosz urával. Pedig jó asszonj a Treszka, most vásárokra jár. Bogáton láttam. Kedden beszéltem is vele, azutár megvettem tüle ezt a kis répát egy tél; kendőér, Nagy, meleg kendőt adtam neki,. .